Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-10 / 159. szám

4 1993. július 10., szombat MEGYEI KÖRKÉP LENGYELÜL BESZÉLNEK, MAGYARUL TÁNCOLNAK Poznani gyerekek Tiszakécskén • A Piroska együttes fellépése Tis/.akécskén. Az Európa jövője nemzetközi gyermektalálkozó megnyitójának be­fejezése úgy. ahogy az a vendéglá­tókhoz illik, magyar népzene és nép­tánc volt. Először karikázókat és rá­baközi táncokat láthattunk, majd a Hegedűs együttes muzsikált. Nép­dalcsokruk utolsó számaként dunán­túli ugrós dallamokat játszottak, s a néptáncegyüttes néhány perces elő­zetes próba után kb. 10 percet rög­tönzött dunántúli ugrós táncokból. Magyar gyerekektől természetes is volna ez, de a mi csodálatos kis tán­cosaink lengyelek, egy poznani álta­lános iskola felső tagozatos tanulói. Az együttes neve „Piroska”, s a ma­gyar népi kultúra, különösen a ma­gyar néptánc megismerésével foglal­koznak. Vezetőjük Halina Paca­­nowska-Wiesnicwska tanárnő, aki már közel 15 éve tanítja magyar népi táncokra új és új tanítványait. Szá­mos nagy sikert értek már el otthon és külföldön. Felfigyelt rájuk a Duna Televízió is, és riportot készített a műsorukról. Halina Paca­­nowska-Wiesnicwska elmondta, hogy egyetemista korában sokszor utazott Magyarországra, megszerette a magyar embereket, ezért megtanult magyarul és törekedett a magyar kul­túra megismerésére. Nagyon tetszett neki a magyar néptáncok tüzes rit­musa, ezért később tanítványainak is megtanította. Már többször szerepel­tek Magyarországon is, de most a gyermektalálkozó adott alkalmat arra, hogy a néptáncosszakma is fel­figyeljen rájuk Vásárhelyi László személyében, aki szakmai támoga­tást ígért az együttesnek. A „Piroska” együttes Tiszakécskén lakik. Már harmadszor vendégeskednek itt. Né­hány lelkes kécskei összefogott, -s létrehozta „A magyar—lengyel ba­rátságért” Alapítványt. Az alapítvány célja, hogy támo­gassa, szervezze a tiszakécskei és poznani fiatalok barátságát. Az ala­pítványnak önálló pénzalapja nincs, minden nagyobb szervezést adomá­nyokból bonyolít le. Jelentős összeg­gel támogatta az idén a kécskei ön­­kormányzat és a Lakitelek Alapít­vány, de Tiszakécske polgárai közül is, lehetőségükhöz mérten, nagyon sokan támogatták ezt a jó ügyet. Az alapítvány szerda este ma­gyar—lengyel barátsági estet rende­zett Tiszakécskén a művelődési ház­ban és a diákotthonban. Az est fény­pontja a lengyel gyerekek műsora volt. Rövid ízelítőt adtak a lengyel zenei és tánckultúrákból, majd színes magyar néptáncműsorral szórakoz­tatták és ejtették ámulatban a tisza­kécskei közönséget. Kedves szín­foltja volt a műsornak, hogy a len­gyel gyerekek önállóan és a kécskei­­ekkel közösen is előadták azt a moldvai magyar körtáncot is, amit a héten, hétfőn délután tanultak Gulyás Lászlótól, a kécskeiek táncoktatójá­tól. Az est vendége volt a budapesti lengyel nagykövetség két küldötte is, akik ugyancsak most ismerkedtek meg a „Piroska” együttessel. A magyar—lengyel barátság ha­gyományos, történelmi gyökerű. De csak akkor marad fenn, ha ápoljuk, teszünk érte. A poznani gyerekek megható ajándékkal, magyar tánctu­­dásukkal járultak hozzá ehhez a ba­rátsághoz. Köszönjük. A „Piroska” együttes Cserkeszőlőn és Hantoson is szerepel, s Kecskeméten, az Eu­rópa jövője nemzetközi gyermekta­lálkozó gálaműsorában is fellép. Fo­gadják műsorukat olyan szeretettel, amilyennel ők készültek rá. Tajti Erszébet Népszokások a színpadon A XI. Duna menti folklórfesztivál súlyát a közönség szórakoztatásán túl az a szakmai tanácskozás és be­mutatók adják, amelyek az egyes or­szágok szakértőit ültették egy asztal­hoz. A kalocsai csütörtöki szakmai bemutató, amelyen Szlovákia, Ro­mánia, Lengyelország csoportjai és a Mordvin együttes szerepelt, jó alka­lom volt arra, hogy a szakma képvi­selői egymás között is megvitassák, hogyan lehet a népszokásokat tánc­ban és más művészeti ágakban hite­lesen bemutatni. Mint megtudtuk, a nemzetek képviselői minden eddigi­nél hasznosabbnak tartják a mostani fesztivált, mert immár nemcsak a Duna mentén élő népek, hanem egész Európa népi kultúrája megje­lent a palettán. Még nincs kétszáz éve, hogy a Kalocsán és környékén élő lakosok hímezni kezdték öltözé­küket, teremtettek csak rájuk jel­lemző, rövid idő alatt világhírnévre szert tevő tánckultúrát és művészeti alkotásokat, s ehhez a tradícióhoz, kezdeményezéshez felzárkóztak a Kárpát-medencében élő népek, majd más nemzetek is. A tanácskozás résztvevői elismeréssel szóltak dr. Geri Istvánnak, Kalocsa egykori ta­nácselnökének máig ható kezdemé­nyezéséről, amelynek nyomán 1973-tól háromévenként tartanak mind nagyobb tömegeket vonzó, szakmailag elmélyültebb fesztiválo­kat. A résztvevők összegzik azokat a tapasztalatokat, amelyek minden bi­zonnyal jól segítik a jövőben az egyes országok népi hagyományai­nak színpadképes bemutatását. Zs. F. VILÁGSZERTE ISMERIK A ZOMÁNCTELEPET Ciprusi művész Kecskeméten • Panicos E. Michailidcs (Kiss Béla felvétele) Négy földrészen fölhalmozott lát­ványélményeire hivatkozva dicsérte minap Kecskemétet dr. Panicos E. Michailides ciprusi képzőművész, nemzetközi hírű sebészorvos. Szülő­hazája napfényes derűje ragyogtatta szavait. — Tavalyi látogatásomkor már tudtam: visszajövök. Órákig gyö­nyörködtem ligetes városközpont­jukban. Csak ámuldoztam, amikor Gyergyádesz László bemutatta kiállí­tásukat. Ennyiféle alkotást kevés he­lyen őriznek a világon. Örülök, hogy néhány napot 1992-ben nyári tábo­rukban tölthettem. — Tudtommal az Ön javaslatára választották az idei közös munka té­májául a rekeszzománcot. — Elmondtam előadásomban is, hogy Ciprus a fémművesség egyik ősi központja. A neve is a rézből — latinul Cuprum — származik. Örü­lök, hogy ezt a zománcművészet egyik újkori központjában, Kecske­méten mondhattam el. Itteni tapasz­talataimról írtam egyébként művé­szetünk legtekintélyesebb, az Ame­rikai Egyesült Államokban kiadott folyóiratában is, a Glass on Me­tal-ban. — Hogyan lett tekintélyes orvos­ból zománcművész?. — Kezdetben más technikákkal foglalkoztam. Végül egymásra talál­tunk. — Ónt a rekeszzománc-technika egyik legnagyobb élő mestereként említik. Szívesen látják nagy kiállítá­sokon. — Nemrégiben Tokióban díjazták egyik munkámat. A külső elismerés­nél többet jelent az általam megvaló­sított alkotás öröme. Éppen ezért rit­kán válók meg műveimtől, nem ren­delésre dolgozom. — Meddig marad? — Egy örvendetes családi ese­mény — egyik fiam házasságkötése — Nicosiába szólít. Ott lesz másik fiam magyar származású felesége is. Szülei az ötvenes években menekül­tek el innen. Örülni fog a hazai hí­reknek. Heltai Nándor Rendhagyó művészeti órák Két kecskeméti alkotó, Sz. Varga Katalin grafikus-, textil- és Lakatos Pál szobrászművész a napokban tér­tek haza Franciaországból, ahol egy nagyszabású pedagógiai program- és rendezvénysorozat résztvevői voltak. Az országos körű, a francia művelő­dési és mezőgazdasági minisztérium, illetve a megyék és érintett városok önkormányzatainak támogatásával megszervezett Rur’Art — falusi mű­vészet — akciót azzal a céllal indítot­ták útnak szervezői, hogy külföldi művészek közreműködésével rend­hagyó képzőművészeti felkészítést kapjanak más szakterületekhez kö­tődő középiskolák diákjai is. Az együttműködés eredményeként a diákok a művészek irányításával a környezethez és az iskola specialitá­saihoz illeszkedő plasztikákat, köz­téri szobrokat készítettek. Sz. Varga Katalin Montmorillon­­ban egy mezőgazdasági szakiskola udvarán Bőség címmel köztéri alko­tást készített színezett betonzsákok kompozícióiból. Lakatos Pál szob­rászművész Poitiers-ben dolgozott a környezetbe komponált térplasztiká­ján diákjaival. Az akció zárásaként a Nyugat- és Közép-Kelet-Európából meghívott tizenhárom művész közös kiállításon is bemutatkozott a Comfort Modern Galériában, Poitiers-ben. K. J. • Sz. Varga Katalin: Bőség című alkotása A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Meddig terjed a hiszékenység? A történet sablonos, de mert úgy tűnik, a jelenség kiirthatatlan, mind­annyiszor beszélni kell róla, vala­hányszor az utunkba akad. Sajnos, legtöbbször már csak a bíróságon ta­lálkozunk vele. ahol mindkét fél tele izgalommal beszéli el a történetet, ki-ki a maga álláspontja szerint. Talán az olvasó már sejti is, miről van szó: a csalásról, amelynek alapja az emberi hiszékenység, az a tulaj­donság, hogy hajlamosak vagyunk megsajnálni a másikat, aki sirán­kozva, nem egyszer drámai szavak­kal, sőt, némi könnyezéssel is meg­támogatva adja elő sanyarú helyzetét és pénzt kér kiszemelt áldozatától. Természetesen hamarosan visszafi­zeti kamatostól és imába foglalja a kölcsönadó nevét. Erre a megkör­nyékezett a pénztárcájába nyúl és „segít". Eszébe sem jut. hogy akkor látta a pénzét utoljára. Sőt, az adóssal is majd csak a bíró­ságon találkozik hosszú idő után. mikor a többszöri és határozott fel­szólításra sem válaszol, és főleg nem is fizet, esetleg aprópénzzel próbálja ismét elterelni a becsapott hitelező figyelmét. De az már nem hisz, mert ilyenkor jut eszébe az a sok hasonló történet, amelyről szinte hetenként lehet hallani és olvasni. A Kecskeméti Városi Bíróságon nemrégiben Vargáné dr. Túri Eszter büntetőtanácsa foglalkozott egy ilyen esettel, amely Kecskeméten történt, még a múlt évben. S. G.-né, huszonöt éves fiatalasszony 1992. június 31-én felkereste kecskeméti lakásán I. Sz. nevű ismerősét és arra kérte a férfit — nem létező problé­mákra hivatkozva —, hogy adjon neki kölcsönt, amit 1993. május 31-ig visszafizet. A férfi két alka­lommal összesen 160 ezer forintot adott át. Az asszony „természetesen” nem fizetett. Úgy gondolta, meglehetősen jó bevételt jelent a kölcsönkérés. Emlé­kezetében további ismerős után ku­tatva, eljutott P. I.-néhez, akitől többszöri nekifutásra összesen 600 ezer forintot kapott, súlyos családi körülményeire hivatkozva. Lehet, hogy valóban voltak ilyenek, de a hi­telezőket — és később a bíróságot is — az érdekelte, hogy nem adta visz­­sza a kölcsönkapott pénzt. Mert S. G.-né még el sem költhette ezeket a százezreket, amikor 1992 jú­liusában megkeresett egy további ismerőst, T. J. kecskeméti lakost és előtte valótlan okokra hivatkozva sa­nyarú helyzetét ecsetelte. Addig be­szélt, mígnem 320 ezer forint köl­csönnel távozott, amit — ígérete sze­rint — három héten belül visszafizet. Ebből sem lett semmi, csupán 80 ezer forintot törlesztett. A múlt év nyarán mégis megke­reste T. J.-t, akivel abban állapodtak meg, hogy a hitelező megbízásából 165 darab széket értékesít 214 ezer forintért és a vételárat átadja T. J.-nek. Nos, a fiatalasszony a széke­ket valóban eladta, a vételárat azon­ban zsebre vágta. Ennek ellenére újabb székek eladására kapott meg­bízást, s azokat is eladta, és a vétel­árnak csak kb. a felét adta oda a megbízónak. Összességében tehát a fiatalasszony 454 ezer forinttal tarto­zott T. J.-nek, amikor az (is) bíróság­hoz fordult. A büntetőtanács nagyobb kárt okozó, üzletszerűen és folytatólago­san elkövetett csalás bűntettében ma­rasztalta el a vádlottat, és halmazati büntetésül egyévi börtönre ítélte, de annak végrehajtását négyévi próba­időre feltételesen felfüggesztette. Ugyanakkor kötelezte S. G.-nét, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizesse meg a károsultaknak a kölcsönkapó:: üsn­­szegeket és azok kamatát, valamint az államnak az eljárási illetéket. Az ítélet jogerős. Gál Sándor Nemzetközi szimpózium Nyolc ország tizennégy jeles mű­vészének közreműködésével nem­zetközi szimpózium kezdődik hétfőn Kecskeméten, a kerámiastúdióban. A két esztendeje East & West címmel indított, 1995-ös találkozójával a vi­lágkiállítás rendezvényeihez is csat­lakozni kívánó akció idén is több földrész alkotóit fogadja. A résztve­vők között jelen lesz Alan Matt (Ausztrália), Robert és Paula Wino­­kur, Rudy Autio (Egyesült Államok), Anna Malicka (Lengyelország), En­rique Mestre (Spanyolország), Sergel Isupov (Észtország), Hideo Matsu­­moto (Japán) és Peteris Martinsons (Lettország). Magyarországot Szalai László, Pólyák János, Nagy Márta és Pázmándi Ántal képviselik. Mivel az alkotók legtöbbje művész tanár, a szimpóziumsorozat hozzájárul ahhoz is, hogy az ipar- és ősztől a képző­­művészeti főiskola mesterképzője­­ként is működő intézmény még to­vább bővítse a külföldi művészeti fő­iskolákkal kialakított kapcsolatait. A hat hétig tartó műhelymunka ered­ményeként létrehozott művek idén is több kiállításon mutatkoznak be a kecskeméti és budapesti közönség­nek. Legelőször a fővárosban, az Iparművészeti Főiskolán. csr NYÁRI SOROZATUNK A titkos háború Egy amerikai hírszerző Magyarországon (D Henry szintén arisztokrata szár­mazású, tettre kész, teljesítmény­centrikus ember volt. A felsőház tag­jaként aktív szerepet töltött be a ma­gyar társadalmi életben, s bár szen­zációs információkkal sohasem szol­gálhatott, sok témában és sokféle for­rásból kaptam híreket tőle. Amellett Henrynek a háború vége felé egészen különös „élményei” voltak. A néme­tek elől bujkálnia kellett, a szovjetek megérkezésekor előjött rejtekhelyé­ről, azok azonban rögtön letartóztat­ták, és az osztrák határ közelében lévő szovjet koncentrációs táborba vitték, ahol azokat a magyarokat tar­tották, aKik ugyan semmi rosszat nem tettek ellenük, de potenciális vezető szerepük miatt kívánatosnak látszott kivonni őket a forgalomból, amíg ki nem kristályosodik a háború utáni politikai struktúra. Több hóna­pot töltött a táborban, és amikor el­engedték, megfelelő távolságból szovjet ügynökök követték a buda­­desli utcákon, s neki üdvözölnie kel­lett az ismerőseit, így az oroszok hamarosan dossziét nyithattak a ma­gyar társadalom különböző köreihez tartozó barátairól és ismerőseiről. Abban reménykedtünk, hogy talán komolyabb munkába is bekapcsol­ják, s így módunk lesz beépülni va­lamilyen szovjet műveletbe. Ez a reményünk nem vált valóra, de Henry érthető módon nem érezte magát csalódottnak. Louis neves tudós volt. Tudo­mányterülete lehetővé tette, hogy többé-kevésbé az egész magyar gaz­dasági helyzetről hasznos anyagokat állítson össze, de nem ez, és nem is arisztokrata származása volt a leg­értékesebb számunkra. Louis a ma­gyar történelemben évszázadok óta meghatározó pozíciókat betöltő csa­lád sarja volt, s mivel családja még a legutóbbi harminc évben is kiemel­kedő szerepet játszott, Louisnak nagy tekintélye volt az országban. Közreműködött a szovjetek előtti fegyverletételben és az ideiglenes kormány megalakításában. Nem volt olyan idős, hogy a „tapasztalt állam­férfi” titulusra igényt formáljon, te­kintélye, tartózkodó magatartása, pártonkívülisége és megkérdőjeleZT hetetlen hazafisága révén mégis mindenki annak tekintette. Ezenkívül az oroszok nemcsak elismerték a te­kintélyét, de a fegyverletételben be­töltött szerepét is értékelték. Ennek megfelelően bizonyos mértékig elfo­gadták a véleményét — legalábbis egy ideig —, és időnként majdhogy­nem bizalmas jellegű beszélgetése­ket folytattak vele. Ezek természete­sen nagyon értékes információk for­rásai voltak számunkra. A nyolc ember közül senki sem tudta, hogy én egy különleges hír­szerző szervezethez tartozom. Eu­gene, Paul. Simon, Jane és Louis annyit tudott, hogy általam kapcso­latba kerültek általában „az amerikai hírszerzéssel". Leo, George és Henry, bár bizonyára gyanították, mi a helyzet, inkább úgy akarták fel­fogni a dolgot, hogy „amerikaiakkal” vannak kapcsolatban. A nyolc közül egyedül Jane tudott bárkiről is a töb­biek közül, de ő is csak Simonról és Paulról, mivel az összekötőjük volt. Mindez azt jelentette, hogy az ügy­nökökkel való legtöbb találkozót magamnak kellett lebonyolítanom, ezt a plusz kockázatot azonban ki­egyenlítette, hogy így senki más nem ismerte a kilétüket, ami különö­sen fontos egy személyi intrikáktól és politikai pletykáktól zajos város­ban. Egyik ügynök sem kapott anyagi juttatást, egyedül Jane-nek kellett megtérítenem a kiadásait. Néha tet­tem bizonyos szívességeket néme­lyiküknek — az elődöm például meg tudta menteni Louis értékes könyvtá­rát, én pedig néha ajándékokat köz­vetítettem az ügynökeim és nyugati barátaik között, amennyiben ezt koc­kázat nélkül megtehettem, de az ilyesmi sohasem volt az információ­kért járó ellenszolgáltatás. Jane-t és Simont személyes kapcsolatok fűz­ték Amerikához, így számukra ter­mészetes volt, hogy segítséget nyújt­sanak az Egyesült Államoknak, a többiek pedig tisztán hazafiságból cselekedtek, hogy — ha egyáltalán lehetséges — Magyarország elke­rülje a katasztrófát, azaz ne kénysze­rüljön szovjet uralom alá. Egyszóval a hálózathoz tartozó valamennyi ügynök tevékenységét politikai okok motiválták. (Folytatjuk) Nyári napközi Baján Óriási megkönnyebbülést jelent a bajai szülők számára az Újvárosi AMK immáron hatodik éve működő napközistábora. Legfőbb szervezője és vezetője Sükc Amália, az Újvárosi Általános Iskola igazgatóhelyettese. Még májusban megkezdték az előké­születeket a nyárra vonatkozóan; ne­velőket kértek fel a napi felügyelet ellátására. Ilyen párost alkot Nemes Gáborné és Brand Éva. Hetenként programtervezetet kell készíteniük, amit nem a pedagógu­sok, a vezetők szentesítenek, hanem a gyerekek. Ők választják ki az aján­latok közül a számukra legmegfele­lőbbeket. Azon fáradoznak, hogy családias légkör alakuljon ki köztük és a 25 nebuló között. A gyerekekkel reggel 7-től délután 4-ig foglalkoznak, közben kapnak reggelit, ebédet és uzsonnát, naponta mindössze 75 forint ellenében. Azon túl, hogy a szülők biztonságban tud­hatják gyerekeiket, a pedagógusok sem járnak rosszul, mert napi hétszáz forintot kapnak, ami jól jön fizetés­kiegészítésként. Persze, mindez igazán csak akkor éri el a célját, ha a gyerekek elégedet­tek és jól érzik magukat. Erről meg is győződhettünk, mert elmondták: minden nagyon klassz, sokat lehet játszani, új ismerősöket, barátokat szerezhetnek, jók a programok. Egyedül kifogásként csupán azt em­lítették, hogy a tanárok heti váltása miatt nem tudják őket kellően ki-, il­letve megismerni. Somogyi Anikó MOZI, KTV, KISKUN TV július 10., szombat KECSKEMÉT. A mozik műsora. Vá­rosi: fél 4, 3/4 és 8 órakor: DRÁGÁM. A KÖLYÖK (MARHA) NAGY LETT... Szí­nes, magyarul beszélő amerikai film. Árpád: 3/4 6 és 8 órakor: VESZETT KUTYA ÉS GLÓRIA. Színes amerikai film. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott! Stúdió: 7 órakor: FÉR­JÉK ÉS FELESÉGEK. Színes amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Csalánosi Autósmozi: este fél 10 órakor: VÉSZÉIT KUTYA ÉS GLÓRIA. Színes amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! KISKUNFÉLEGYHÁZA. Petőfi: 6 és 8 órakor: A DUPLA 0 KÖLYKÖK. Színes magyarul beszélő amerikai film. 14 éven alu­liaknak nem ajánlott! KTV: 6.00-8.00: Képújság. 8.00-12.00: ATV Vikenti. Családi Magazin. 12.00- 13.00: Képújság. 13.00-17.00: ATV Víkend. Víkend fiataloknak. Kiskun TV: 5.00-8.00: Képújság. 8.00-12.00: Agrár tv. 12.00— 13.00: Képújság. 13.00-17.00. ATV (Dél­utáni magazin). 17.00-24.00: Képújság, július 11., vasárnap A mozik műsora azonos a szombatiéval. KTV: 6.00-8.00: Képújság. 8.00-12.00: TV 4 (I.) produkció csütörtöki műsorának ismét­lése. 12.00-16.00: TV plusz műsora. 16.00— 17.00: Képújság. 20.00-24.00: TV 4 (II.) produkció pénteki ismétlése. Kiskun TV: 5.00- 12.00: Képújság. 12.00-16.00: TV Plusz Magazin. 16.00-20.00: Képújság. 20.00- 24.00; TV 4 Pénteki ismétlés. Megjelent a kecskeméti telefonkönyv javított, illetve új telefonszámokat tartalmazó jegyzéke. Kapható: a Kecskeméti Lapok Szerkesztőségében, Szabadság tér 1/A II. em., a postahivatalokban, a WIATÁV ügyfélszolgálati irodájában.(63911 AKCIÓ! AKCIÓ! AKCIÓ! Most vegyen a PALCAR-SPED Kft.-tői! 1993 július 5-étól 1993 július 30-áig T 25 A 3 típusú traktorok 210 E Ft + áfa áron kaphatók. A gépok megtekinthetők telephelyünkön: Kiskőrös, Izsáki u. 18. Ügyintéző: Horváth László (620u

Next

/
Thumbnails
Contents