Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

PETŐFI NÉPE 8 1993. július 1., csütörtök Rejtélyek és kérdések Anglia és az USA között gőzha­jójáratot indítani ugyanolyan képte­lenség, mint például egy Hold-uta­zás — mondotta valahol Lerdner, a XIX. század egyik tudósa. Ruther­ford, a kémikus úgy vélte, hogy az atomot gyakorlati célra nem lehet felhasználni. Ma atomerőművek üzemelnek, s a Holdra is többször ellátogattak már a földlakók. A problémák egy része, melyeket múlt századi elődeink gyakran két­kedve fogalmaztak meg, napjaink­ban megoldódott. Talán, ez történik az UFO (azonosítatlan repülő tárgy) jelenséggel is, mely számta­lan megválaszolatlan kérdést vet föl. Léteznek-e egyáltalán, ha igen, mit keresnek nálunk, honnan jöt­tek? Felvetések, melyekre a meg­szállottak, vagy az érdeklődők sze­retnének választ kapni. TALÁLKOZÓ A HOLDON A Szent Miklós fényei Az első amerikai űrhajós, aki ufó­val találkozott a világűrben, Walter Shirra volt, miközben orbitális pá­lyán körberepülte a Földet. McDe­­witt volt az első űrhajós, aki fény­­képfelvételt készített a kozmoszban egy ufóról a „Gemini-4” űrrepülése során. Ez a Hawaii-szigetek felett történt. Ezt követően vették fel a hus­­toni űrközponttal folytatott nyílt be­szélgetések egyezményes jeleinek listájára a „Szent Miklós” kifejezést, ami ufót jelentett. Az „Apollo—11 ” volt az első űr­hajó, mely embereket szállított a Holdra. Armstrong, Aldrin és Collins alkották a legénységet. Amikor az „Apollo-11” ráállt a Hold körüli orbitális pályára, Collins maradt az anyaűrhajón, míg Arm­strong és Aldrin az „Orion" leszálló űrkomppal a Hold felszínére eresz­kedett le. Két hullámhosszon tartot­ták a kapcsolatot. Az egyik volt a fő­csatorna, amelyik a tévéadást is el­látta hanggal, míg a másik a tartalék volt, amelyen csak a NASA fogta a jeleket. Alighogy az űrkomp leszállt a Hold felszínére, Armstrong belekia­bált a mikrofonba. Rendkívül izga­tott lelkiállapotban volt, s az egyet­len, amire még volt lélekjelenléte, hogy átkapcsolt a tartalékcsatornára. Ekkor történt zavar a televíziós köz­vetítésben. A tartalékcsatornán pedig ezt kiabálta: „Az ördögbe is, szeret­ném tudni, mi ez?! Egyenest velünk szemben, a kráter túloldalán hatal­mas, idegen űrhajók állnak, és ben­nünket figyelnek." Ezután az adást a főcsatornán Aldrin folytatta, aki fel­tehetően higgadtabb és érzelmileg kiegyensúlyozottabb személyiség volt. Az a bizonyos Aldrin, aki hihe­tetlenül értékes terhet hozott le a Földre, ő forgatta azt a 16 milliméte­res filmet, melyen mindezek a vi­szontagságok rajta vannak. Aldrin vezette az adást a főcsatornán, mi­közben időről időre átkapcsolt a tar­­talékcsatomára. Ezen az alábbiakat közölte: „Különálló blokkokat látok. Belülről fénylenek.” Majd kis idő múlva: „Látok egy Szent Miklóst, kevés fényt sugároz.” Miután a Szent Miklós kevés fényt bocsátott ki, vagyis nem mutatott agresszivitást, az űrhajósokat öt óráig tartották a szűk „Orion”-ban, mint heringeket egy konzervdobozban. Huston csak ezután adta ki az utasítást, hogy lép­jenek ki a Hold felszínére, s kezdjék meg munkájukat. • Az első amerikai holdraszállás 1969 júliusában. Elnökök és csészealjak Az USA-ban rengeteg dokumen­tumot őriznek az azonosítatlan re­pülő tárgyakról, különös találkozá­sokról. Az ötvenes években a hidro­génbomba titkánál két osztállyal tit­kosabbnak minősítették a földönkí­vüli lényekkel kapcsolatos ismerete­ket tartalmazó dokumentumokat. Ezeket csak az elnökök és a bennfen­tesek szűk köre ismerhette. De ho­gyan is vélekedtek az elnökök a kér­désről? Jimmy Carter: „A legőrültebb do­log volt, amit eddig láttam. Velem együtt még 20 ember figyelte. A do­log nagyon nagy volt, és változtatta a színét. Soha többé nem fogom kigú­nyolni azokat, akik azt mondják, hogy UFO-t láttak. Ha elnök leszek, lehetővé teszem, hogy az UFO-in­­formációkhoz hozzá lehessen férni" — ígérte 1976 nyarán Carter. Majd megválasztása után, 1977-ben lépett életbe a Freedom of Information Act 5. U.S.C. 552. paragrafusa, amely tartalmazza, minden polgárnak jogá­ban áll az eddig titokban tartott in­formációkat megkérni, ha meg tudja adni az akta számát, s ha ezen infor­mációk nem veszélyeztetik a nem­­zetbizton- ságot. Ronald Reagan: „Repülőgépem fedélzeten tartózkodtam, amikor egy erős fehér fényt láttam, amely cik­cakkban repült. A pilótához előre­mentem, és megkérdeztem, látott-e ehhez hasonlót? Rémült volt, és nemmel válaszolt. Erre én azt vála­szoltam. hogy kövessük. Egy vilá­gos, fehér fény volt. Egészen Bakers­­fieldig követtük, de akkor hirtelen ki­lőtt a magasba, és eltűnt — mesélte mindezt 1974-ben meg Kalifornia kormányzójaként Reagan. (A fenti részleteket a kecskeméti Sióvölgyi László bocsátotta rendel­kezésünkre az UFO-k és bizonyítékok című, fordítás alatt álló könyvből.) A KÉK BOLYGÓ JÖVŐJE Meddig tart az emberiség földi léte? —A közelmúltban Hargitai Ká­roly, neves magyar UFO-kutató tar­tott előadást a kecskeméti UFO-klub vendégeként a Földet körülvevő ózonpajzs el vékony odásáról. A fo­lyamat negatív hatásai évek óta befo­lyásolják az időjárás alakulását boly­gónkon. Az alábbiakban a kutató előadásából közlünk részleteket: A Der Spiegel egy közelmúltban megjelent számában az egyik újsá­gíró az ózonpajzs problémáit fejte­gette — kezdte az előadását Hargitai Károly. A riporter Gentben járt, ahol a Föld meteorológiai változásait fi­gyelő nemzetközi szervezetnél vett fel anyagokat. A központ igazgatója röviden így válaszolt a zsurnaliszta azon kérdésére, valóban elvékonyo­­dott-e a bolygónkat védelmező ózonpajzs: a helyzet nagyon súlyos. Védőpajzs nélkül A déli féltekén kb. 36 millió négy­zetkilométeren már nincs ózonpajzs. Ez annyit jelent, hogy az ózon 95 százaléka eltűnt. Hogy mekkora is ez a terület? Akkora, amekkora Kanada, az USA, Brazília és Kína területe. Itt szerencsére nincsenek jelentős em­beri települések, azonban a környe­zet már jelentős károsodást szenve­dett. A halak egy része már megva­kult, a tengeri planktonok 20 száza­léka pedig elpusztult. A biológiai tápláléklánc egyik szeme károsodott. Az óceán pedig — úgyis fogalmaz­hatjuk, hogy — elkezdett sivatago­sodé. Mi a helyzet az északi félgömbbel, ahol mi élünk? Az elmúlt tíz évben átlagosan 10 százalékos volt az ózonréteg hiánya. Idén télen ennek mértéke 20-30, sőt, Svédországban 40 százalékos volt. Ennek hiányában a Föld felszínére olyan káros sugár­zások jutnak el, mint a gamma-, a röntgen-, s egyéb mutagén sugárzá­sok. A káros hatások nem kerülik el Magyarországot sem. Részben ennek köszönhető az Alföld sivatagoso­dása. Az ózonpajzs pusztulása, az üvegházhatás, a környezeti összeom­lás, s az élőlények immunrendszeré­nek összeomlása mind összekapcso­lódnak. Ez utóbbi idehaza még nem érezteti hatását, azonban Ameriká­ban ennek jeleire is felfigyeltek. Úgy tűnik, hogy a civilizációnk valahol alapjaiban elhibázott rendszer. Ezt a szakemberek már két évtizede kije­lentették. A tudósok a politikusokkal közölték, ha a természet pusztítása ilyen ütemben folytatódik, úgy negyven éven belül elpusztul az em­beri élet a Földön. Azaz húsz éve le­hetett sejteni, hogy tragédia várható. Sőt, korábbról. Titokzatos idegen a Pentagonban Egy különös eset történt 1957 márciusában, a szputnyikok fellö­vése előtt. Nagyjából 16 kilométerre Washingtontól leszáll egy különös repülőjármű, s kiszállt belőle egy hozzánk hasonló ember. Két rendőr segítségével eljutott a Pentagonba, ahol több óráig faggatták. Eisenho­wer elnök is fogadta az idegent, akit VIP-nek minősítettek, magyarul na­gyon fontos személyiségnek. A Pen­tagonban az első emeleten a 4D727-es lakosztályt utalták ki. Az idegen három évig volt ott, s 1960 márciusában ugynúgy ment el, ahogy jött. S hogy hová távozott? A Vé­nuszra. Arra a bolygóra, amelyről azt tudjuk, hogy a felszínén nincs sem­miféle élet, s iszonyú meleg van. Élet a Vénuszon? A felszín alatt egy civilizáció él­het. Ugyanígy a Hold felszíne alatt is telepek lehetnek, csakúgy, mint a Marson. A NASA felvételei alapján a Mars felszínén hangárszerű épímé­­nyeket lehet látni. Ezek mellett kupo­lához hasonló építményeket is meg­figyeltek, melyek régi, kiszáradt fo­lyómedrek közelében találhatók. Az amerikai tudósok alapos okkal feltételezik, hogy a Vénuszom bősé­ges vízkészletek voltak, s talán a Marson is. A folyamatok, melyek e két bolygót a halál felé sodorták, még nem teljesen tisztázottak. De tudjuk, hogy az üvegházhatás végzett a Vénusszal. Feltételezhető, hogy a Mars, a Vénusz, s a Hold alatt élőlé­nyek élnek, különböző telepeken. Növényi ételekkel táplálkoznak, me­lyeket hidrofonikus elv alapján ter­melnek meg. Ha így megy tovább, velünk is ez történik a Földön. Lent — a felszín alatt — pedig csak a nö­vények, az emberek, a víz, s a levegő létezik együtt egy mesterségesen fenntartott rendszerben. Az állatok­ról le kell mondani, mert nem fémé­nek már el. Egy civilizáció képes magán segíteni. Itt vannak a mélyépí­tési technológiák, a különböző bio- és hidrofonikus technikák, s az ener­gia száloptikás bevezetése a mélybe is lehetséges. Kérdés persze, hogy megértjük-e azt, hogy mindezt el le­het kerülni. 1957-ben Washingtonban össze­hívtak egy olyan titkos értekezletet, ahol jó néhány nagy állam politikusa részt vett. Az említett idegen — akit Walt Thomak hívtak — elrrtondta, hogy. bár a tudományos eredménye­ink jók, az ezekre épített technoló­giák rosszak, s ha így megy tovább, négy évtized múlva vége a jelenlegi földi létnek. Ezt akkor senki sem vette komolyan. A számítógépek előrejelzése Az UNESCO megbízásából 1970—72 között felméréseket vé­geztek, melyből kiderült, hogy az idegennek valószínűleg igaza van. A jelenlegi orosz, angol, amerikai, né­met kutatások azt bizonyítják, hogy alig maradt másfél évtizedünk, ha nem változtatunk a természet pusztí­tásán. A németek olyan számítógé­pes felmérést készítettek, melyben azt a kérdést tették fel: mikor hal ki az utolsó németországi fa? A válasz rövid volt: 2002. Az oroszok voltak az elsők, akik megcsinálták ezt a modellezést 1988-ban. Nekik akkor 16 év jött ki. Az amerikaiak ezt nem hitték el, de a Brookins Institute, az USA első számú előrejelző intézeté­nek vezetője az említett kísérletről nyilatkozott, s megerősítette az oro­szok számításait. Azaz a keleti szom­szédoknak ma már csak 12 évük van arra, hogy rendbe hozzák, amit elron­tottak. Figyelnek minket Az idegenek természetesen figye­lik a Földet. A bolygón 287 V típusú űrhajó található. Valószínű, a nap­rendszerből származhatnak. A Csen­des-óceán térségében 38, Japán kör­nyékén 29, az USA-ban 21, az egy­kori Szovjetunió területén 17, Kína 17, India, Afganisztán, Vietnám 17, Közel-Kelet 17, Afrika 17, Európa 15, Kanada 6, Alaszka 1 egység mű­ködik. Ezek amolyan őrjáratokat vé­geznek a térségek felett. Formájuk változatos, az ellipszistől, a csészeal­jakig, különbözőek. Figyelnek bennünket, mert külö­nös érdekük fűződik — véleményem szerint — a földi lét fennmaradásá­hoz. De mire is gondolok? A Vénusz, a Mars, s a Hold alatt telepek vannak. Ezeken mesterségesen termelnek kü­lönböző növényeket. Állatokat nem lehet tenyészeni, mert nem fér be a rendszerbe. Víz, levegő, növény, tá­poldat, fény, és az ember — Hargitai Károly így nevezte a szerinte az emlí­tett bolygók felszíne alatt élő lénye­ket — . Ezt a sajátos létet azonban csak úgy lehet fenntartani, ha a re­pülő eszközeikkel az emberek ide­jönnek, elviszik a Földről a növényi utánpótlást, s ezekkel feljavítják a te­lepeken tenyésző, genetikailag elö­regedő növényzetet. Mivel az emlí­tett élőlények maguk is alapvetően növényfogyasztók, s a naprendszer­ben nincs még egy olyan égitest, melynek a felszínén élet létezne, ezért — talán — nekik sem mindegy, hógyán is alakul á kék bolygó sorsa. Ha a Föld elpusztulna, úgy a telepek élőlényeinek olyan naprendszereket kellene keresniük, ahol hasonló fel­színi élet létezik. Ám elképzelhető, hogy azokra a bolygókra már több hasonló civilizáció rátette a kezét. Vagyis nem engednék meg példul a Mars lakóinak, hogy onnét frissítsék fel a növényzetük génállományát. Ha meghal a Föld, az a galaktikus szek­toron belül súlyos problémákat okozhat. Stratégiailag, politikailag, s más szempontokból is. Úgy gondo­lom, ez az egyetlen esélyünk, hogy nekik — azaz az idegen látogatóknak — számít a bolygónk fennmaradása. (Lejegyezte: Barta Zsolt) 9 Az űrből a Föld gyönyörű kéknek látszik. Az ózonréteg, mely folyama­tosan pusztul, pajzsként védi a bolygót a kozmosz veszélyes sugárzásaitól. ÉRTELEMHORDOZÓ ROBOTOK, HUMANOIDOK Idegen naprendszerek küldöttei 9 A képen látható különös lény egy, az USA-ban 1947-ben lezuhant UFO (nem azonosított repülő tárgy) legénységének tagja volt. Vannak-e földönkívüliek, avagy sem? Ha vannak, hogyan nézhetnek ki? Érintkeznek-e az emberekkel, ha igen, milyen formában történik ez a találkozás? Ezekről a kérdésekről tartott beszámolót Pusztay Sándor, az UFO-magazin főszerkesztője a közelmúltban Kecskeméten, melyből részleteket közlünk. Elméletek és feltételezések Az UFO-kutatók három külön­böző elmélet alapján közelítenek a földönkívüli lényekkel kapcsolatos kérdésekhez — mondotta Pusztay Sándor. A legismertebb elképzelés szerint idegen civilizációkból érkez­nek látogatók azért, hogy megvizs­gálják a Földet, s a lakosait. A máso­dik elgondolás alapján szó sincs ide­gen civilizációról, hanem olyan de­generálódott földi emberekre kell gondolni, akik több évezrede már él­tek a bolygónkon. Valamilyen isme­retlen katasztrófa miatt a Föld fel­színe elpusztult, de néhány ezren tú­lélhették az apokalipszist, és leköl­tözhettek a felszín alá, s ott kialakí­tottak egy új világot. Innét rendsze­resen feljönnek, hogy megnézzék, miként is fejlődik a fenti társadalom. Részben génháztartásuk, s más, éle­tük fenntartása szempontjából nélkü­lözhetetlen utánpótlás érdekében lá­togatnak meg időnként bennünket. A harmadik elképzelés elfogadói azt ál­lítják, hogy a jövő időutasai látogat­nak vissza a múltba. Tehát egy utá­nunk élő civilizáció képviselői az idő és tér legyőzésével érkeznek a Föl­dre. Azok, akik az UFO-kérdésekkel foglalkoznak, e három elképzelés egyike alapján írják munkáikat. Úgy gondolom, idegen naprendszerek küldöttei kíváncsiak ránk. Olyan ufonauták, melyeknek különböző csoportjaik létezhetnek. Az egyik csoportjuk a biológiai lények közé sorolható, a másodikba — szerintem — az értelemhordozó robotok tar­toznak, a harmadikba a szauroidok, végül a legizgalmasabb, a humanoi­­dok társasága. Az idelátogatók kö­zött robotok is érkezhetnek, amelyek annyira fejlettek, hogy gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni őket a 180-190 centiméter magasságú em­berektől. A közelmúltban Reviczky Kál­mán, az Amerikában élő neves ku­tató küldött egy anyagot, amely egy értelemhordozó robottal történt ta­lálkozásról szól. Búd Hoppkins, az ismert szakember, egy negyedik tí­pusú találkozás kivizsgálásával fog­lalkozott, pontosabban egy regresz­­sziós hipnózis adatainak a feldolgo­zását végezte. Az információkat csak az orvos, a vizsgált személy, és ő is­merte. Egy este felhívták otthoni telefon­ján és egy úr közölte vele, hogy a kí­sérletről szeretné tájékoztatni a kuta­tót négyszemközt. Hoppkins megle­pődött a bejelentkezésen, de fogadta a váratlan ismeretlent. Rövid időn belül megjelent lakásán egy magas, fekete öltönyt viselő ember, akinek az arca szinte viaszszerű volt. A be­szélgetés során a férfi különböző adatokat közölt a házigazdával, majd jó háromnegyed órával később kö­zölte Hoppkinssal, hogy energiatarta­lékai kimerültek, távoznia kell. Az ismeretlen személy eltűnt, akiről fel­tételezhető, hogy az említett robotok közé tartozhat. Humanoidok A legtöbb esetleírás, negyedik tí­pusú találkozás a humanoidokkal kapcsolódik össze, amelyek 100-120 cm magas, emberszerű lények. Fejük jóval nagyobb az ember fejénél, ará­nyát tekintve test negyedét a fej fog­lalja el. A földi ember agytérfogata 1300 köbcentiméter, míg az említett idegeneké a leírások szerint mintegy 2500 köbcentire tehető. Azaz csak­nem kétszerese a földi emberének, aki az agykapacitásának tizedét használja ki. A humanoidok mintegy 80-90 százalékát használják ki agy­­kapacitásuknak. Lényegesen na­gyobb az információfeldolgozó ké­pességük. A belső szerveikben is kü­lönböznek tőlünk. A szemük az arc nagy területét tölti ki, s több funkciót is ellát egyszerre. Óriási területeket képes belátni, s talán más informá­ciók feldolgozását is elvégzi. A száj kisebb, s perem nélküli, a fül is ki­sebb, valószínű azért, mert nem ezek a szervek a fontosak a humanoid számára. Szerkesztette: Barta Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents