Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-05 / 154. szám
7 1993. július 5., hétfő HÁZUNK TÁJA AMIT A MARHALEVÉLBE ÍRNI KELL A ló alapszínei • Minden adat rajta legyen a járatlevélen. A kormány 48/1993. (III.24.) sz. rendeletében szabályozta a marhalevél kiváltását és kezelését. A rendelet kimondja, hogy a marhalevélnek tartalmaznia kell az állat-egészségügyi igazolást, az irányítási intézkedési, a tulajdonos nevét, a tartás helyét, az állat faját és fajtáját, az állat jegyeit, és jeleit, valamint a tulajdonátruházást. A marhalevél-bizonyítvány szakszerű kitöltéséhez tehát elengedhetetlenül szükség van elsődlegesen a lónál és szarvasmarhánál a szín, színváltozatok és az ismertető jegyek leírására. A kültakaró színe, a színeződéssel előálló jegyek meghatározása alkalmas az egyediség megjelölésére, mert e jegyek majdnem minden egyeden másképpen alakulnak és az egész élet folyamán (kivételt képez a csikó 5-6 hónapos életkorig) változatlanul maradnak. A ló esetében a következő alapszínek felismerése nélkülözhetetlen: fehér, fekete, pej, sárga, deres, szürke, fakó, tarka (az utóbbi színváltozat négyszínű, úgynevezett kevert szín.) A fehér alapszínű ló fedőszőrei és a hasszú'í«őreleegy«iránt kivéte4«ékekül fehérek. Változatai: a selyemfehér Vagy keselyfehér, a patyollttohér,. vagy ezüstfehér ló. A fekete alapszínű ló esetében a fedőszőrök és a hosszú szőrök egyaránt feketék. A bőr természetszerűen pigmentált, a szem szivárványhártyája barna. A valódi fekete ló lehet hollófekete, koromfekete. Igen gyakori alapaszín a pej. A pej lovak bőre pigmentált, a paták palaszürkék, a hosszú szőrök és a lábvégek (lábtőtől és csánktól lefelé) feketék, a rövid szőrök többé-kevésbé vörösesbarnák. Ha a fedőszőr világos vörösbama: világospej, világosbarna, ércfényű: arany pej, pirosbarna: piros pej, sötétpirosbama: gesztenyepej, sötét vörösbama, „majdnem” fekete: sötét pej színváltozatról beszélünk. A sárga alapszínű ló bőrében van festőanyag, a pata is palaszürke. A pejjel ellentétben a hosszú szőrök sohasem feketék, hanem a sárgásfehértől a sötétbarnáig terjedő színezetűek. A fedőszőr világossárga és feketebarna skálán mozoghat. Ennek alapján értelemszerűen megkülönböztetünk világossárga, aranysárga, majsárga, bronzsárga, őzeltsárga, szögsárga és izzadtsárga egyedeket. A deres ló fejét és lábait egyszínű (pej, sárga, vagy fekete) szőrök fedik, de a nyakon és törzsön a fej színével azonos színű szőrök közé több-kevesebb fehért szőr épült be. Beszélünk tűzött pej, tűzött sárga, tűzött fekete, illetve pejderes, sárgaderes, vasderes, valamint pejvércse, sárgavércse, feketevércse egyedekről. A ló szürke színe tulajdonképpen őszül és nek- tekinthetői- -B-lo* vak ugyanis vagy szürkésfekete, vag^ peéhgyvíiröses-sárgásbama színeződéssel születnek, és a kor előrehaladtával megőszülnek. ■* A túlnyomóan sötét szőrzettel borított egyed acélszürke, a tallémyi foltokban fehér szőrzetű almászszürke, a mandula nagyságú foltokban őszült lovak seregélyszürke kültakaróval borítottak. Megkülönböztetünk még ezüstszürke, daruszürke, legyes-szürke, mézszürke, almázott szürke, szeplősszürke, pisztrángszürke és tejesszürke változatokat is. (Folytatjuk) KERTI TENNIVALÓK Másodvetések Júliusra már sok veteményt betakaríthattunk a kertből és így szabad területeket nyerhettünk. Ilyen korán lekerülő zöldségnövények a fejes saláta, retek, karaláb, korai fejes és kelkáposzta, karfiol. Felszedésre került a korai burgonya is. A zöldborsót és a korai babot is betakarítottuk már. Az így megüresedett területeket újra beültethetjük úgynevezett másodtermesztés céljából. Az ilyen termesztésnek alapfeltéte a terület öntözhetősége. Legkésőbb július közepéig ültethetjük vagy vethetjük el a másodnövényeket. Arra feltétlen ügyeljünk, hogy ne azonos növényfajok kerüljenek ugyanarra a területre. A talajt gondosan készítsük elő. Az elővetemény növényi maradványait szedjük össze, különösen, ha betegséggel, vagy kórokozókkal fertőzöttek voltak. Az ilyen fertőzött növényi maradványt legjobb elégetni, hogy a további fertőzést megelőzzük. Ezután a talajt ássuk fel és azonnal gereblyézzük el. Tekintettel a rendkívül meleg nyárra, célszerű az ültetés, illetve a vetés előtt a talajt 20-30 mm vízadaggal alaposan beöntözni. Amikor a föld annyira megszikkad, hogy rá lehet menni, akkor kezdődhet az ültetés vagy a vetés. A káposztafélék közül a középtenyészidejű fajtákat használjuk, ugyanis a hosszabb tenyészidejűek már nem érnek be. A káposztaféléket 50x40 cm-re lehet ebben az időben ültetni. A zöldbab vetését július közepéig szakaszosan érdemes elvégezni, természetesen csak bokorbabot vessünk. A folytonos növekedésű, például Juliska babot célszerűbb júniusban karó vagy zsineg mellé, esetleg kerítésre futtatni. Aki az igen zsenge zöldbabot szereti, ajánlani tudom, vessen ceruzababot, ilyen fajta az Aminca, bőven termő. igen ízletes a termése. A babot legjobb ágyásos rendszerbe elvetni, harminc centiméteres sortávra, 5-8 cm-es tőtávra, 3-4 cm mélyre, szemenként. Egy ágyásban 4 sort célszerű vetni, az ágyások között pedig 60-70 cm-es utat kihagyni. így a gyomlálást, kapálást, illetve később a szedést innen a növények taposása rlélkül, kényelmesen el tudjuk végezni. A másod vetésű uborkát is július elején vessük, régen ezt „tarlóba vetésnek” is hívták. Most van a céklavetés ideje is, gondoljunk a téli időszak zöldségellátására. Aki ismeri és szereti a gumós édesköményt, ezt is most kell állandó helyre vetni. A vetés 50-60 cm sortávra és 20-30 cm-es tőtávra ajánlható. A fóliás kertészetekben sem szünetel a munka. A tavaszi kultúrák szedése még folyamatos. Ha a paprikát úgynevezett „hosszú kultúrában” hajtatjuk, akkor az egész nyáron szedhető. A paradicsom őszi hajtatásához június 20-ig kellett elvetni a magot, hogy július 20-30. között időben tudjuk az ültetést végezni. Az őszi hajtatásnál feltétlen vegyük számításba, hogy valamivel ritkábban kell ültetni, mint tavasszal, 2,5 db/m2 sűrűség elegendő, őszi hajtatáshoz is elsősorban folytonos növekedésű, esetleg féldeterminált fajta is számításba jöhet. Természetesen a sikeres őszi hajtatás csak fűtött fóliában lehetséges. Őszi hajtatásra ajánlható fajták: Estafette, Cristina, Passat, Granita, Meran, stb. Azokat a fajtákat részesítsük előnyben, amelyek ún. „L.S.L.” génnel rendelkeznek, azaz túlérésgátló génnel. Ez azt jelenti, hogy normál szobahőmérsékleten 3-4 hétig tárolható jó minőségben, puhulásmentesen a paradicsom. Ilyenek a Cristina, Granita fajták. Dr. Kovács András BIOKULTÚRA A KERTBEN A hulladékból készítsünk komposztot Minden kertben lehet komposztot készíteni, s ezáltal jelentős mennyiségű szerves trágyát takarítunk meg, úgy, hegy a talajba mégis tudunk szerves anyagot visszajuttatni. A komposzt életteret biztosít a talajmikrobák millióinak, lazítja a földet, javítja a vízháztartást és elősegíti az elültetett növények begyökeresedését. Vízáteresztő talajoknál — amilyen a környékünkön nagy többségében lévő homok is — a különben leszivárgó csapadékot és a benne oldott tápanyagokat megköti és tárolja. A levelek, a zöldségfélék hulladéka, a gyep nyiradéka, az elpusztuló egynyári növények maradványai valamennyien gazdagok tápanyagokban, s pazarlás lenne megsemmisíteni, elégetni azokat. Ugyanakkor, ha csak egyszerűen a talajba ássuk, többet árthatunk, mint használnánk, mivel a lebomlás során a lebontást végző baktériumok a szükséges nitrogént a talajból vonják el, az ott lévő növényzeten hiánytüneteket okozva. Ezzel szemben a komposztálódás folyamán a növényi maradványokat többek között az Azotobacter családba tartozó baktériumfajok is bontják. A komposztálódás számukra kedvező életfeltételeket teremt, s ezt úgy hálálják meg, hogy a levegő nitrogénjét megkötve, más fajok számára azt hozzáférhetővé teszik, így a beérett komposzt a talajból sosem von el nitrogént, sőt jelentősen növeli azt. A komposztálódás időigényes folyamat, ezért egy jól tervezett biokertben állandóan két komposztprizma legyen. Amíg az • A célnak megfelelő komposztáló — műanyag elemekből. egyik háborítatlanul érlelődik, addig a másiknak a feltöltése folyhat. A felesleges növényi maradványok mellett felhasználható a komposztoláshoz fahamu, a kávézacc is, de főtt konyhai hulladékot ne keverjünk a komposztprizmába, mert azok a légy nyűveinek biztosíthatnak táptalajt. Ne kerüljön a komposztba fém-, üvcghulladék, műanyag, fólia, cserép, kő és más egyéb olyan anyag, ami nem bomlik le. Ne tegyünk a komposztba diófa- és vadgesztenyelevelet sem, mert azok bomlástermékei csírázásgátló anyagokat tartalmaznak. A komposztálandó an :gok számára a kert félámyékos helyét jelöljük ki, és itt építsük a mintegy másfél méter széles és tetszőleges hosszúságú komposztkazlakat. Alapjuk közvetlenül érintkezzen a talajjal, hogy a talajlakó giliszták — melyek jelentős mértékben elősegítik a komposztálást — be tudjanak hatolni a prizmába. Nem célszerű a kazal számára gödröt ásni, vagy betonteknőt készíteni, mert azokban a erves anyagok nem korhadnak el, hanem megrothadnak. A kazal tetejét ideiglenese val vagy felesleges vasta; anyaggal (szőnyegdarabokk; juk le, de amikor elérte a keif J cm-es magasságot, terítsük le agon földdel. A különböző növényi hulladékok berakása közben célszerű, az érés elősegítése érdekében, vékony rétegben érett trágyát, baromfitrágyát, szaruforgácsot raktározni, vagy más nitrogéntartalamú hulladék adagolásával dúsítani a komposzt tápanyag-tartalmát. Ha a felhalmozott anyagok szárazak, vagy kiszáradnak, időnként öntöznünk kell. A jól kezelt komposztkazal egy év alatt barna, rostos humusszá érik, cs a következő tavasszal már felhasználható. Az intenzíven kezelt kertekben annyi hulladék keletkezik, hogy megfelelelő komposztálással csak kisebb mennyiségű trágya be‘zcrzése válik szükségessé, a töl anyagot a talajerő fenntartás javításához saját magunk el< állítani. (Dr. 1 Virágágyi dísznövények A Park Kiadó Kertszakértő sorozatának új kötete dr.D.G.Hessayon Virágágyi dísznövények című munkája. Az angol könyv magyar közreadásával dísznövényhatározót, kerttervezés-történetet, gyakorlati útmutatót. agrotechnikai, kórtani kézikönyvet vehet kézbe az olvasó. A 128 oldalas többszáz színes képpel díszített kötetből megismerhetjük a virágágyi növények (olyan kultúrák, melyeket többnyire leveles állapotban ültetünk ki végleges helyükre, a kertbe vagy a növénytartóba, s ott korlátozott ideig díszlik) típusait, a fagyérzékeny egynyáriakat, a kétnyáriakat, a télálló évelőket, a fagyérzékeny kerti évelőket, a fagyérzékeny egzotikus- és a fagytűrő egynyáriakat. Bepillanthatunk a virágágyak kialakításának történetébe, tanácsokat kapunk a kerti növények vásárlásával és termesztésével kapcsolatban. Kalauzunk a könyv a növényápolás, a növényi rendellenességek felismerésében is. Praktikus ötletek, sok-sok fotó segít a különleges ültetések (formakiültetés, szőnyegágy, virágos fal, függőkosár, stb.) kialakításában. A könyv legjelentősebb fejezete betűrendben veszi sorra a leggyakoribb dísznövényeket, közölve a virág magyar és latin nevét, fajait, fajtáit, a bemutatott dísznövény fény—, talaj— és térigényét, virágzási idejét, a szaporítás módját. Praktikus, szép és elfogadható árú a virágkedvelőknek, kertbarátoknak készült kézikönyv (a témában hasonló kötet évtizedek óta nem volt a hazai könyvpiacon). PINCESZEMLE Ha van még borunk... • A palackozás alapfeltétele a tisztaság. A házikertekben, hobbikban termett bor tárolására a június—július hónapokban fokozott figyelmet kell fordítani a meleg időjárás miatt. A borok tárolására szolgáló helyiségek optimális hőmérséklete, télen-nyáron, éjjel, nappal minimális ingadozással 15 C-fok legyen. Ez a speciálisan borpincének épített, megfelelő szigeteléssel ellátott helyiségekben, pincékben valósítható meg. A kamrában, a kevéssé szigetelt pincékben gondoskodni kell a felmelegedés elkerüléséről, illetve az éjszakai hűvösebb idő hűtésre történő kihasználásáról. Éjszakai szellőztetéssel, ajtókablakok kinyitásával és nappal zárva tartásával segíthetünk a problémán. A maradék cukrot tartalmazó boroknál gyakori ebben az időszakban az utóerjedés — az élesztőgombák a meleg hatáséra szaporodásnak indulnak, borunk „csípős” lesz —, mely egyéb kellemetlen következményekkel járó elváltozásokat is előidézhet. (Korábbi írásokban részletesen volt szó a különféle rendellenes elváltozásokról.) Erre az időszakra a házikertben termett borok a gondos és szakszerű kezelés következtében — ha még van belőlük — alkalmassá váltak arra, hogy a további eltartás, tárolás érdekében palackozásra kerüljenek. Nagyobb mennyiség esetén legjobb valamelyik palackozóüzemben lepalackoztatni, de saját fogyasztásra szánt kisebb mennyiség esetén házilagosan is „palackozhatunk”, annál is inkább, mert a meleg időjárás és a darabban történő tárolás fokozott veszélyforrást jelent. A házilagosan történő palackozásnál, hasonlóan az üzemihez, a borkezelés és -tárolás minden mozzanatánál hangsúlyozott tisztaság az egyik legfontosabb követelmény. Az üvegpalackokat nagyon gondosan ki kell mosni, öblíteni, sterilizálni. Ellenőrizni kell a bor kénessav-tartalmát, és ha szükséges, 40-50 mg/l-re ki kell egészíteni. A letöltött üvegeket legjobb parafadugóval lezárni és a dugó fölé staniolkapszulával — lehet olvasztott parafinba történő mártogatással — légmentesíteni. Fontos, hogy a dugó tiszta, jó minőségű legyen. A letöltött palackokat olyan helyiségben kell tárolni, ahol a hőmérséklet-ingadozás minimális, és a palackok fektetve helyezhetők el. A palackok lezárásakor ügyelni kell arra. hogy a dugó és a bor között 1,3 cm-nyi távolság maradjon. A kiürült hordókat, bor tárolására használt edényeket tisztára mosva, kicsurgatva, az üres hordó kénezésének szabályai szerint kezelve kell tárolni, olyan páratartalmú helyiségben, ahol a fából készült edények nem „száradnak szét". Ha túl száraz a helyiség, a szükséges páratartalomról a padozatának, földjének locsolásával lehet gondoskodni. Biró Mária Népi gyógyászat Egyes tudósok szerint a füvekkel gyógyítás tudománya egyidős az emberrel. Ősünk az állatvilágból — a kutyától, a macskától tanulta meg, hogy betegség esetén különböző füvek, növények rágcsálásával segíthet magán. Az első magyar orvosi könyv, Méliusz Juhász Péter: Herbárium című művében a néphitből és tapasztalatból merítve írta le több, mint hatszáz féle gyógynövény nevét, a javallatokat. Sőt, állatgyógyászati tanácsokat is adott. Könyvében beszél — többek között — a cékláról, a zsályáról, a kökörcsinről, a mandragora-gyökérről, a rebarbaráról és a fokhagymáról. Tudománya ma már mindenki számára hoz ’áférhető. hiszen se szeri, se száma a mostanában kiadott gyógy növénykünyveknek. Az oldal a Kecskeméti Lapok közreműködésével készült. Szerkeszti: Gál Eszter Kapordicsérő A magyar konyha kedvelt fűszere a kapor. Minden konyhakertben termeszthető, zöldje is, s különösen az érett magja sok illóolajat tartalmaz. Zöldjét frissen és szárítva, fagyasztva, érett termését pedig egészben, vagy őrölve fogyaszthatjuk. Friss leveleivel ízesíthetjük a leveseket, mártosokat, gomba- és halételeket, de fűszerezhetjük vele a tyúk- és marhahúsokat is. Salátaízesítők és ecetek, fűszerkeverék alkotója. Magja pecsenyék, sültek fűszerezéséhez, pácolásához ajánlott. Teáját fejfájás és érbántalmak, emésztőrendszeri megbetegedések esetén használják. Illóolajának fertőtlenítő és görcsoldó hatása van. Magja porrá őrölve és főzet formájában kitűnő háziszer. Illóolaját a kozmetikai- és a gyógyszeripar is hasznosítja. A kapor bármilyen talajon megterem. Ha folyamatosan szeretnénk zöld kaprot, akkor háromhetente vessük. A nyári vetés csak öntözött területen válik be. Erkélyen, balkonládába, vagy cserépbe is vethetjük márciustól szeptemberig. A napos helyet szereti, árnyékban megnyúlik és íztelen lesz. A túlöntözést kerüljük, mert a pangó vizet nem kedveli. Amikor növényeink elérik a 15-20 cm magasságot, vágjuk le 2-3 cm-es magasságban, akkor ismét kihajt és másodszor is szüretelhetjük, /unit nem használunk el frissen, azt mosás és felvágás után tegyük fagyasztószekrénybe. így is megőrzi jellegzetes ízét és szép zöld színét. A kertben bármilyen növénnyel társítható, jól fejlődik, még a virágoskertekben is. Az édesköménytől viszont vessük távol. így nem tudják megporozni egymást. CODEX ALIMENTARIUS HUNGARICUS Megváltozott minőségi előírások • A kajszi legyen ép, egészséges. A közelmúltban megjelent ;■ Magyar élelmiszerkönyv I. köte' v a fontosabb zöldség-, gyűrni minőségi előírásait tartalma ebben megfogalmazott köv nyék eltérnek a korábban alk ,iazottaktól, azért, hogy az Európai Közösség szabványaival egységes felfogás alakuljon ki hazánkban is a minőséget illetően. Hiszen ezek szerint bonyolódik le a nemzetközi kereskedelem, s az előírások betartása esetén a zöldség, gyümölcs előzetes megtekintése nélkül is biztonságosan lebonyolítható a külföldi ügylet. Az előírások kötelező alkalmazását az új élelmiszerörvény fogja elrendelni. de ismertetésükkel segíthetünk a termelés: el foglalkozó gazdáknak, a kereskedőknek, ezért néhány nagyobb volument jelentő termék minőségi előírásait — tájékoztatásul — ismertetni fogjuk. A sorozatot a legaktuálisabb, a kajszibarack előírásaival kezdjük. 1-4-28. számú előírás. Kajszi minősége. Az előírások a friss állapotban forgalomba kerülő, fogyasztásra szánt kajszi (Pronus Armeniaca L.) különböző fajtáira vonatkoznak, nem tárgya az előírásnak az ipari felhasználásra szánt áru. Minden osztályra vonatkozó előírás: a kajszi legyen ép, egészséges, tiszta, kártevőtől és kórokozóktól, nedvességtől, idegen szagtól, vagy íztől mentes. Legyen gondosan szedett. megfeleljen a szállítás és kezelés feltételeinek. Megfelelő állapotban érkezzen rendeltetési helyére. Osztályozás: Extra osztály: Hibáktól mentes, fajtára jellemző alakú, fejlettségű szín. Az. általános megjelenést és eltarthatóságot nem befolyásoló, nagyon enyhe felületi hibák megengedettek. / osztály: Előírás az extra osztályéval megegyezik. Előfordulhat a tételben enyhe alaki vagy színhiba. enyhe ágdörzsölés vagy napégés, és kisebb héjhibák. II. osztály: Ami nem felel meg az előző két osztály követelményeinek, de a hoszszanti hiba a 2 cm-t. az. egyéb hiba az 1 cm-t nem haladhatja meg. Méretelöírások: (legkisebb átmérő) Extra: 35 m/m. I-II. osztály: 30 m/m. Megengedett eltérések: Extra: 5 % I. osztályú árut tartalmazhat; I. osztály 10 % II. osztályú árut tartalmazhat; II. osztály 10 % gyengébb minőségű árut tartalmazhat. Méretben 10 százalék térhet el a tételben, legfeljebb 3 m/m-el, a jelzett mérettől. Minden csomagolási egységnek egyöntetűnek kell lennie, úgy csomagolva, hogy az a terméket megvédje a sérülésektől. A jelölés előírásai: minden egyes csomagolási egységen, azonos oldalon. olvashatóan, letörölhetetlenül a következő adatokat kell feltüntetni: a termék neve, fajtája; a termék eredete (ország, esetleges tájegység); minőségi osztály; méret.
