Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-28 / 174. szám
8 PETŐFI NÉPE 1993. július 28., szerda NEM TESZ JÓT A KÖRNYEZETNEK, DE... Katonai szakértő a hortobágyi gyakorlatról Már a rövid előzetes bejelentés felbolygatta a kedélyeket, s ahogy közeledett a kitűzött időpont, erősödtek a tiltakozás hangjai. Olyannyira, hogy a Hortobágyon, a Nemzeti Park közelében tervezett légvédelmi lövészeti gyakorlat ellen parlamenti interpelláció is elhangzott. Katonai szakértőnktől, dr. Damó László nyugalmazott vezérkari főnök-helyettestől az kérdeztük: miért váltott ki ez a szinte rutinszerű katonai gyakorlat ekkora ellenérzést a közvéleményben?- Az okok minden bizonnyal a néhány évvel, évtizeddel ezelőtti nyomasztó emlékekben rejlenek. A környékbeliek annak idején megtapasztalhatták, hogy a hazánkban állomásozó szovjet csapatok - elsősorban a vadászbombázó repülők - gyakorlatozásaik során az erre kijelölt tereprészeken "élesben" hajtották végre a bombázásokat. Része volt a hortobágyi gyakorlatoknak a magyar honvédségi egységek és a szovjet alakulatok 70 km-es hatótávolságú föld-föld (4 UNA-M, Tocskaja jelzésű) rakétákkal végrehajtott lövészete is. S noha, ilyen, szinte a valódi katonai konfliktus körülményeit idéző gyakorlásra minden hadsereg• Feladat a tájvédelem. nek szüksége van, ezek a gyakorló akciók roppant pusztító- és tűzerő bevetésével jártak.- Azt azonban civil körökben talán kevesen tudják, hogy hazánk területén már nincsenek az előbbiekben említett harci eszközök. Vadászbombázók akkor is csak a Szovjet Déli Hadseregcsoport kötelékében voltak, a mi honvédségünk ezzel a Szu-7-B, illetve Szu-27 típussal nem-rendelkezett. A föld-föld rakéták pedig már 1991-ben kikerültek a hadrendből, a szovjet rakéták robbanófejeit, kilövő állomásait és rakétahordozóit pedig elszállították az ország területéről. - A hortobágyi gyakorlat "arzenáljába" minden bizonynyal csak olyan kisteljesítményű kézi légvédelmi rakéták kerülhettek be (SZTRELA-1, SZTRELA-2), amelyekkel alacsonyan, 30-200 méter magassában szálló gépekre, illetve kicsinyített repülő célpontokra lehet tüzelni. Ezeken "igazi" robbanófej helyett úgynevezett INERT-fej használatos, amelyben az eredetivel megegyező súlyú, de nem pusztító anyag (sok esetben csupán egyszerű homok) van benne. Mindehhez persze a kézi fegyverek - géppisztoly, géppuska, golyószóró - és helikopterre szerelt kis űrméretű gépágyú tüzelése adja a "hátteret" - de ezek együttesen megközelítőleg sem okozhatnak a hortobágyi tájban és környezetében annyi kárt. mint a 70-es, 80-as években lezajlott bombázások és légvédelmi lövészetek.( Ferenczy Europress) Egy marék dollárért Zsoldosok új nemzedéke Talán tíz-egynéhányezren lehetnek az egész világon. Az egyik legősibb mesterség az övék, hiszen már az ókori görögök is felbéreltek perzsákat háborúk folytatására. Ők azok, akik szinte minden csatamezőn ott vannak, idegenek, akik egy marék dollárért készek a gyilkolásra vagy az ölés tudományának átadására. A terepszínű ruhások után mostanában megjelentek a fehérgallérosok, a fegyvertelenek, akik nem gyorsaságukat, lövészmesterségüket, harcászati ismereteiket adják át, hanem a nyomortól menekülve a legkorszerűbb fegyverek gyártásának mikéntjét, azai az agyukat árulják. De kik is ők? Akik pénzért hidegvérrel gyilkolni képesek? Nehéz a válasz, a legegyszerűbb lenne őrült öldöklőgépeknek tekinteni őket. Jó néhányan azonban közülük „igazi célokért” fognak fegyvert, hiszik, hogy „jó ügyet” szolgálnak: kisebbségeket, esélytelen országokat védenek, de ott vannak közöttük a „kereszténység” antikommunista védelmezői a szélsőjobbról, vagy azok, akik Allah nagyobb dicsőségéért készek halni. Vannak köztük egyszerű kalandkeresők, a hatóságok vagy egy kisiklott élet elől menekülők, a halállal cicázó elmeháborodottak, a gyilkolásban gyönyört nyerő szadisták, s olyanok is, akik még azt sem tudják, miként kerültek e megvetendő szerepbe. Naivak. tiszták, idealisták, gonoszok és elvetemült gyilkosok, romantikus lovagok és nyakukban vaskeresztet hordó újnácik, akik gyakran együtt, egy csatasorban, máskor pedig egymás ellen küzdenek. Csak a volt Jugoszláviában összesen négyezren vannak, mintegy háromezerre teszik a muzulmánok oldalán harcoló „iszlám önkéntesek” számát, hozzávetőlegesen mintegy négy- ötszáz külföldi támogatja a horvátokat, s körülbelül ugyanennyi hajdani szovjet katona segíti a szerbeket. Az egyik zsoldosparadicsom a világban Szaúd-Arábia. A „szakmában" a közelmúltban jelentős változás tapasztalható. A zsoldosok, akiket a gyarmati harcokban még ágyútölteléknek használtak, mára értékes szakértőkké váltak, többnyire az elitkommandók vezetői vagy a különleges katonai egységek kiképzői. Minden konfliktus hagy maga után elveszett katonákat, akik kétségtelenül értenek a harchoz. Kaliforniában például Vietnamot megjárt tengerészgyalogosok oktatják a kalandra készeket. S minél jobban felszerelt, minél magasabb szinten kiképzett hadseregben szolgált valaki, annál inkább nő iránta a kereslet a zsoldospiacon. Egy izraeli tiszt, egy amerikai „vadász”, egy brit kommandós vagy egy francia légiós árfolyama igen magas. Ők azok, akik mára a világ tűzfészkeiben technikai tanácsadók — a fegyveres zsoldosok új nemzedéke —, akik a legkorszerűbb fegyverek használatára oktatják a kommandósegységeket. Kész kalandregény A Le Nouvel Observateur terjedelmes összeállításban megszólaltatott egy huszonhat éves francia zsoldost, aki beszámolt a délszláv háború borzalmairól. Gaston Besson élete fiatal kora ellenére kész kalandregény: tizenhét évesen már aranyat keresett Francia-Guyanán, tizennyolc évesen Burmában harcolt a karén lázadók oldalán, majd gerillákat képzett ki Suriname-ban, de megfordult Laoszban és Kambodzsában is. 1991 vége a fiatal zsoldost Horvátországban találta, ahova eredetileg „fotós-szenvedélye” hajtotta, ám Vinkovci ostrománál a fényképezőgép helyett hamar egy Kalasnyikov került a kezébe. Kezdetben az idealizmus vezette, egy megtámadott kis nép védelme, ami az elmúlt két évben teljesen szertefoszlott, a mai délszláv dráma szerinte már ömcélú küzdelem, vagyis csupán háború a háborúért. Az első időszakban rettenetes hozzá nem értés jellemezte a horvát egységet. Besson tizenkét fős csoportot vezetett, amely kommandóakciókat hajtott végre a szerb állások mögött. Egy feladatuk azonban tragédiába torkollt, bekerítették őket, s csak ketten tértek vissza élve. Nem csak a pénz Besson szerint nem igaz, hogy a délszláv válság a pénz miatt vonzza a zsoldosokat, hiszen 1500 franknál sohasem kaptak többet havonta. Általában három hónapot töltenek a fronton, három hónapot pedig Zágrábban, s a zsold elég arra, hogy a szabadság idején vég nélkül lerészegedjenek. A francia zsoldos kilenc külföldi bajtársát vesztette el a harcokban. Mint elmondta, a komoly veszteség nem azért jellemző, mert a legveszélyesebb helyre őket küldik, hanem ők maguk vállalják a legnehezebb feladatokat. A sokat látott francia szerint példátlan a délszláv háború barbársága. S egyik fél sem kevésbé kegyetlen, mint a másik. Talán csak annyi a különbség — mondja a francia —, hogy a horvátok csak a harcban könyörtelenek. Se szeri, se száma a foglyok kivégzésének, a kínzásnak, a nemi erőszaknak. Elkeseredett embervadászat Egy német, bajtársa halála után mesterlövészfegyverrel elkeseredésében embervadászatra indult, s elmondása szerint hat-hét szerb milicistát gyilkolt meg egyetlen éjszaka. A fiatal francia szerint a balkáni harcok még jó ideig eltartanak, most a második horvátországi háború kezdődhet, megpróbálják visszafoglalni a köztársaság szerb uralta területeit. Besson négyszer sebesült, s a sors iróniája, hogy párizsi szabadsága alatt elszenvedett autóbaleset miatt egy évig nem térhet vissza. Ha ez az ostoba karambol nem történt volna, talán ma is Boszniában harcolna. Magyar Szó HA JÉG VERI A TERMÉST... Biztosítási tudnivalók kistermelőknek • Jégverte kisfa és gazdája. (Papp Z. felv.) Növekedő közterhek Sokan követték figyelemmel — nem minden aggodalom nélkül — a parlamenti, önkormányzati vitákat illetékekről, pótköltségvetésről, közüzemi díjemelésekről. És sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy van-e valamilyen kézzelfogható, objektív határa a közterhek növekedésének? Az embernek óhatatlanul eszébe jut a régi tanmese a királyról, aki addig emelte az adókat, amíg országa népe siránkozott miatta. S nyomban leállította az adóprést, amint az emberek vállvonogatva, nevetve fogadták az újabb adóterhek hírét. A közterhek emelésének csakugyan van objektív határa. Ehhez akkor jut el a társadalom, amikor az állam ugyan különböző jogcímeken növeli az elvonást egyénektől, cégektől — de bevételeinek összege nem gyarapodik, sőt esetleg Csökken. Sajátossága ennek a határnak, amelyhez — félő — közel vagyunk, hogy az adóztató hatalom csak utólag veszi észre. Akkor, amikor már átlépte. Ezt a határt ugyanis a vállalatok és az egyének magatartása jelöli ki. Az adó a cégeknek és az egyéni termelőknek — költség; ahogy költség számukra a társadalombiztosítási díj, a nyugdíjjárulék, a vám, vagy az ilyen-olyan illeték. Ha ezek a költségek átháríthatok a termelés következő „lépcsőjére”, s végső soron a fogyasztóra (pl. azért, mert az előállító monopolhelyzetben van, mint a vasút, a villamosművek vagy mert a kínálatot jelentősen meghaladó a kereslet valamiből), akkor a termelő kezdetben nem sokat törődik az ilyen, nála csak „átfutó” költségtételekkel. Kivételt jelentenek persze ez alól azok, akik külpiacra termelnek, ahol erős a verseny, s áraikat nem tudják emelni. Az export pangása vagy visszaesése az első intő jel: a közterhek súlyát a külföldi vevő nem vállalja, s inkább onnan vásárol, ahol e terhek kisebbek. Vagyis a közterhek nagysága fontos versenytényező. A következő intő jel: a belpiacon is csakhamar korlátokba ütközik a költségek fogyasztóra hárítása. A vevő ugyanis mérsékli fogyasztását. A szeszélyes időjárás alighanem a nyár hátralevő részére is tartogat meglepetéseket. Érdemes tehát megjegyezni: a mezőgazdasági kistermelők — a tsz-ekkel, állami gazdaságokkal ellentétben — csak jégkárra köthetnek biztosítást. Az előírások azt is rögzítik, hogy a társaság kizárólag akkor fizet, ha a kár mértéke meghaladja a növények jégverés nélkül várható terméshozamának 5 százalékát. A biztosítási díj egyébként attól függ, hogy a termesztett növényben mekkora kárt , okozhat egy esetleges jégverés. Ennek megfelelően a biztosító öt kockázati osztályba sorolja a növényeket: — az első osztályba tartozik például a kevésbé érzékeny cékla, lóhere, lucerna, répa, zellergyökér; — a másodikba az árpa, a brokkoli, a burgonya, a búza, a kukorica, a káposztafélék, a napraforgó, a rozs, a zab, a sóska, a spenót; — a harmadikba a bab, a borsó, a kapor, a mák, a padlizsán, a saláta és az összes gyógynövény; — a negyedikbe a dinnye, a dohány, a paprika, a paradicsom, az uborka, a szójabab, a zöldborsó, a vöröshagyma; — az ötödikbe pedig a legérzékenyebbek, azaz a szőlő és a gyümölcsök. A biztosítási díj az ötödik kockázati osztályban akár tízszer akkora is lehet, mint az első osztályban. Egy kisebb — 1-2 hektáros — földterület biztosítási díja ennek megfelelően szezononként 60-70 000 forint körüli összeg. Felét a szerződés megkötésekor kell kifizetni, a teljes összeget pedig a betakarítás, illetőleg a szüret után kell kiegyenlíteni. Az egyéni szerződéseken kívül köthetnek a gazdák úgynevezett csoportos biztosítást is egy-egy szakcsoport vagy község nevében. Ilyenkor elegendő 10 százalék‘előleget lefizetni — a fennmaradó részt a termés eladása után, a termés árából kell kifizetni. A díjakat egyébként több évtizedes kockázati statisztikák alapján állapítják meg a társaságok, s természetesen csak olyan formákat, konstrukciókat szerepeltetnek, amelyekről az elmúlt időszakokban — az előfordulás alapján — gyakorlati tapasztalatokat szereztek. Ez magyarázza azt, hogy például sáskajárásra nincs kidolgozott szerződésminta; a nagy étvágyú mindenevők ugyanis hat évtizede nem lakmároztak föl számottevő termésmennyiséget. Domi Zsuzsa ZOMBORI TUDÓSÍTÓNKTÓL A túlélés esélytelensége A vágtázó inflációhoz már mindenki hozzászokott Szerbiában. Ahhoz is, hogy a pénzforgalom nem a dinárra, hanem a márkára épül. idei gabonabetakarítást követően azonban még a maradék rend is felborult a pénzpiacon. A napi, a kormány által is elismert 4,2 %-os infláció helyett a márka feketepiaci ára két nap alatt több mint 270 százalékkal ugrott, azaz a dinár ennyivel értéktelenedett. Az ok egyszerű: a termelők az átadott búzáért kapott pénzt azonnal márkára cserélik, hogy valamennyit is megőrizzenek jövedelmük értékéből, a devizaüzérek pedig a hatalmas kínálat láttán az egekig emelték az árfolyamot. A következmények tragikusak: az átlagfizetés értéke csupán 6-7 márka, azaz 3-400 forintnak megfelelő öszszeg, vásárlóértéke is megközelítően annyi, mint ennek a pénznek Magyarországon. A túlélés kilátástalan. A közelmúltban Belgrádban, ahol minden árucikkből van bőséggel és olcsóbban, mint vidéken, hiszen a szociális egyenlőtlenségtől vezérelt tömeg ott a puszta utcára vonulásával is megdönthétné a hatalmat, tehát a fővárosban egy hetven éven felüli férfi a kádba fojtotta idős feleségét, majd kiugrott az emeletről. A hátra• Ennek az asszonynak van esélye? hagyott búcsúlevél szerint azért, mert már ötödik napja nem volt mit enniük, sőt, reményük sem volt arra, hogy élelmet tudjanak venni. Zombor környékén 3-4-szeresére szaporodtak az öngyilkosságok, de szinte kivétel nélkül magányos időskorúak adják fel életüket. A diákok már az elmúlt tanév végén kimaradoztak az iskolából, ugyanis képtelenek voltak fizetni az utazás költségeit. Amíg a korábbi esztendőkben mindig túljelentkezés volt-a gimnáziumban és a magyar tannyelvű gyógyszerészeti szakon, az idén a helyek egyharmadát sem töltötték be. Augusztus végén ugyan még be lehetne iratkozni az iskolákba, de addigra már a jelentkezési űrlapért valószínűleg egyhavi bért kell majd adni. — fekete — Szociális földprogram A munkanélküliség társadalmi méretű gondjainak enyhítésére a népjóléti tárca — az úgynevezett kistérségi szociális válságkezelés keretében - szociális földprogramot kezdeményezett. Mint Lakner Zoltán, a Szociális Válságkezelő Iroda kormánybiztosa elmondta, a mezőgazdasági munkanélküliek körében jelentős számban vannak olyanok, akik gyakorlatilag semmiféle szakismerettel nem rendelkeznek, így szinte kilátástalan az elhelyezkedésük. Ráadásul sokan közülük sem kárpótlás révén, sem egyéb módon nem juthatnak földtulajdonhoz. Megélhetésükhöz, a létminimumhoz tehát nélkülözhetetlen az önkormányzatok szociális támogatása. — Más oldalról viszont azt tapasztaljuk, hogy sok helyütt önkormányzati tulajdonú földek maradnak parlagon, s nagy teljesítményű gépek. gépegyüttesek állnak kihasználatlanul — teszi hozzá a kormánybiztos. — Nos, ez adta az ötletet, hogy kísérletképpen Békés és SzaboIcs-Sz.atmár-Bereg megye 8-10 településén elindítsunk egy sajátos szociális földprogramot. Ennek lényege, hogy a családok a helyi önkormányzattól ingyen kapják bérbe vagy használatba a földet, a vetőmagot, továbbá a géphasználat lehetőségét. Van azonban helység, ahol az érintett családoknak átadnak élőállatot is, s annak szaporulatát „forgatják vissza” a szociális alapba. — Ez a támogatási rendszer mintegy önmagát tartja el, és ígéretes lehetőséget jelent a talajt vesztett családoknak a talpra állásra. A gazdálkodás megkezdését a kistérségi program anyagi kereteiből finanszírozzuk. Az első tapasztalatok biztatóak: az újdonsült gazdák már az őszi vetésekhez kérik a támogatást, (újvári) , ) Ellenőrzött példányszámok A tájékoztatási iparban a fennmaradáshoz, a fejlesztéshez szükséges anyagi források tekintélyes hányada a reklámokból, hirdetésekből származik..A tarifa viszont a sajtótermék példányszámától függően a szinte jelképes összegektől a tíz- és százezer forintos nagyságrendekig terjedhet. Az olvasókért, a példányszám növeléséért folyó versenyben immár fontos üzleti információ egy-egy lap kinyomtatott, illetve eladott példányszáma. Ezt azonban sok helyütt „titkosították”, s így ellenőrizhetetlenné vált, hogy méltányosak vagy túlzottak a hirdetési tarifák. A közelmúltban Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség néven olyan szervezet jött létre, amely föl kívánja lebbenteni a fátylat az újságok példányszámtitkairól. Pető Endre, a szövetség elnöke pontosít: — Célunk a hirdető cégek, a reklámszakmái érdekeinek védelme és egyidejűleg az olvasó informálása is — minél több sajtótermék hiteles, ellenőrzött adatainak nyilvánosságra hozatalával. Szövetségünk persze csak azoknak az orgánumoknak az adataihoz juthat hozzá, amelyek belépnek tagjaink sorába és vállalják az olvasottságukat, helyzetüket bemutató számok közzétételét. — Van módjuk az ilyen közlések ellenőrzésére? — Természetesen. Független könyvszakértőnk csupán a kiadóktól, szerkesztőségektől kapott számlákból is sok mindent ki tud olvasni. — Kik a szövetség alapító tagjai? — A kiadók közül a HVG, a Népszabadság, a Magyar Nemzet Rt. és a Kisalföld Bt. Már csatlakozott a Burda és a Figyelő Kiadó, valamint a tatabányai Silvex. A hirdetési oldalról a Magyar Hitel Bank Rt. és jó néhány reklámügynökség írta eddig alá az alapító okiratot. — szórna —f-Titokzatos Kék Könyv A The Times munkatársa betekinthetett a titokzatos Kék Könyvbe, majd a lap hasábjain megjelent az a névsor, amely 47 brit honatya nevét tartalmazta. Ok azok, akiknek képviselői széke alatt időzített bomba ketyeg. Ami robbanásveszélyt jelent a mindössze 18 mandátumtöbbséggel rendelkező Major-kormány számára is. A fenyegető kormányválság ezúttal nem bel- vagy külpolitikai eseményekre vezethető vissza, hanem a biztosítótársaságok „korelnökének”, a 17. században alapított Lloyd’s gondjaihoz kapcsolódik. A társaság immár háromszáz éve különösen jól fizető pénzbefektetést kínál a brit felső tízezer tagjai részére. Aki élt ezzel a lehetőséggel, az a biztosítási nyereségből a szokásos részvény osztaléknál sokkal magasabb összegekre számíthatott. De mint általában a biztosítási megállapodásoknál, itt is el kellett olvasni a képletesen szólva apróbetűs megjegyzést: az illetők teljes vagyonukkal felelnek a biztosítótársaság üzletmenetéért. Mindez formálisnak tűnt, ameddig a Lloyd s állandóan nyereséges volt, de 1990-től lejtmenet kezdődött, milliárdos ráfizetésekkel. Most éppen Peter Lloyd képviselő, a belügyminisztérium parlamenti államtitkára van soron. Vele együtt összesen 47 konzervatív képviselőnél ketyeg a bomba, köztük van Peter Booke kulturális, David Hunt munkaügyi, lan Lang skótügyi miniszter, s Edward Heath volt kormányfő. Ha nem tudnak fizetni, először feltáró esküt kell tenniök, vagyis nyilvánosságra hozni vagyoni helyzetüket és adósságaikat. A parlamenti* szabályok szerint a feltáró esküt tevő képviselőnek — ha fizetésképtelen -----hat hónapon belül le kell mondania.
