Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-27 / 173. szám
6 PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1993. július 27., kedd GYÁR PERSPEKTÍVÁVAL, 1993-BAN Új dolgozókat vesz fel a KÖBAL Védelem! • Akit védeni kell A háztartási tüzelőolajjal és a gázolajjal kapcsolatos visszaélések alapvetően a kisforgalmazók versenyhátránya, a nagyok monopolhelyzete miatt jöhettek létre — állapítja meg a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara most megalakult energiatagozata. A szervezet azért jött létre, hogy a kis magánbenzinkutasok és magánimportőrök érdekeinek képviseletében részt vegyen a kis kutak termékeinek minőség-ellenőrzésében, valamint az üzemanyagárak egyeztetésében. Ebben a tagozat számít minden érintett hatóság és szervezet együttműködésére. A tagozat feladatának tekinti, hogy részt vegyen az üzemanyagárak kialakításának egyeztetésében. Tájékoztatni fogják a nagy versenytársakat és a nagyfogyasztókat az általuk még elviselhető árakról, hiszen ha azok lenyomják az árakat, a kis kutak tönkremennek.pénzügyi szempontból hátrányos helyzetben vannak. Mostanában csak csődbe jutott, vagy afelé tartó cégekről hallani, olvasni az újságban. Jelenleg ezek testesítik meg a nagy magyar valóságot. A kevés kivételek, a túlélők a reményt táplálhatják bennünk, hogy talán mégsem omlik fejünkre a gazdaság. A kivételek között is kivételek a rendkívüli körülmények ellenére is felfelé tartó cégek, amelyekre bízvást tekinthetünk úgy, mint a csodára. Annak ellenére, hogy minden ilyen „jelenségnek” megvan a maga reális magyarázata. A Hungalu Rt. tagvállalatának, a KÖFÉM Kft.-nek egy része amerikai tulajdonba került, nagy része pedig a magyar államé. A cég tehát állami tulajdon. Tizennégy vállalata, vállalkozása van, ezeknek meg üzemeik, gyáraik. A tizennégyek egyike a Kőbányai Könnyűfémmű, azaz a KÖBAL Kft., egy budapesti és egy kecskeméti gyáregységgel. Gyakorlatilag ez a társaság működik nyereségesen az utóbbi időben, s bár termelése tavaly megtorpant, az idén új lendülettel folytatódik. Amennyiben a rendelésállomány a jövőben is tartósan .ilyen magas lesz, várhatóan létszámot is kell bővítenie, s legalább 15 új dolgozót kell felvennie hamarosan. Gyártásuk kiinduló alapanyaga az alumínium, amit Budapesten egy-bizonyos szintig feldolgozva további feldolgozásra Kecskemétre küldenek. Például a háztartási alufóliát méretre kiszerelik, csomagolják, illetve tálcákat préselnek és az élelmiszer- és a gyógyszeriparban használatos hajlékony dobozokat, csomagolóanyagokat készítenek belőle, a hulladékból pedig alupigmentet. Ezeket a korszerű csomagolóanyagokat részben a fejlett nyugati gazdaságok igénylik, de egyre növekvő mértékben keresi a hazai élelmiszer-, illetve csomagolóipar is. A KÖBAL termékeinek jó része exportra, így például a paszta Nyugat-Európába, dél-koreai, ausztráliai piacra kerül. Bár az utóbbi egy-két évben több új konkurrens cég jelentkezett a piacon — sokak számára vonzó ez a prespektívát ígérő tevékenység —, a KÖBAL jelentősebb veszteség nélkül került ki a versenyből. A meglévő gyártási kultúrájuknak, a korábban meghódított piacaiknak, s annak a nagy előnynek köszönhetően, hogy termékeik egy részét saját alapanyagból állítják elő. Korábbi erőfeszítéseik gyümölcse is beérett, jelenleg a minőségbiztosítási rendszer kiépítése van folyamatban a cégnél, s még az idén befejeződik. Enélkül a fejlett gazdaságok egyre kevésbé fogadják el az adott cég termékét, új piacot szerezni pedig szinte lehetetlen. A gazdasági körülmények romlása, persze, a KÖBAL-t is megérintették, eredményeik tavalyi megtorpanása a piaci részesedésük csökkenésének, az alapanyagár növekedésének, az export-import cserearányromlásának, s a^ költségnövekedésnek tudható be. Ám még így is kivételesen jó a társaság kondíciója, s a versenyképesség megtartása érdekében fejlesztési csomagtervet állított össze a HUNGALU Rt. részére. A KÖBAL összes bevétele 2,8 milliárd forint, ebből a kecskeméti gyáré közel egymilliárd forint volt. Jelenleg 208 embernek ad munkát. Privatizálásában eddig nem sok előrelépés történt — de nem is kevesebb a törvényben előírtaknál —, franciák próbálták megvenni, most németek alkudnak rájuk. — almási — MOGORVA MONOLÓG Az adófizetőt a legkönnyebb büntetni Egyetlen élelmiszerbolt a miénk a külvárosnak ezen a részén, persze, hogy nagy a forgalmunk. Gyakori a sorbanállás, ketten alig győzzük a munkát, többen meg nem férünk a pult mögé. Pénztárgépünk is egy van, nem tudjuk hová tenni a másikat. Úgy szoktuk megoldani, hogy egyikünk a számológéppel számol, s csak a végösszeget üti be a pénztárgépbe. Négyen dolgozunk az üzletben, ketten délelőtt, ketten délután. Az egyik délutáni csúcsforgalomban barackot hoztak nekünk vidékről. Kollégám — amíg az általa kiszolgált vevő a pénzét guberálta — átvette a gyümölcsösládát, lemérte. Közben a vevő fizetett, de számlát nem kapott, márcsak azért sem, mert a pénztárgép megint foglalt volt. Kollégám még el sem tette a pénzt — a kistermelővel tárgyalt —, amikor a vevő visszalépett és felfedte inkognitóját. APEH-ellenőr volt. Tekintettel arra. hogy ez volt az első szabálysértésünk, csak ötvenezer forintra büntettek bennünket. Ennyi az alsó határ, a felső pedig 150 ezer. Esetünkben, mivel betéti társaságként működünk. De ha egyéni vállalkozóként üzemeltetném a boltot, a szabálysértésért kiszabható büntetés töredéke lenne a társasági formákra vonatkozónak. Van több ilyen megkülönböztetés is, a mi hátrányunkra. A számlaadási' kötelezettségről úgy, ahogy van, rossz a véleményem. De ha már bevezették, mi az, hogy kivételt tesznek a magánkereskedőkkel csak azért, mert az ő érdekvédelmi szervezetük tárgyalásra kényszerítette az illetékeseket?! Ha valami kötelező, legyen mindenkinek az, ha engedményt tesznek, vonatkozzon mindenkire! Egyébként a magánkereskedők is kaphattak volna ingyen pénztárgépet —, ha nem kértek, most miért jajveszékelnek a számlaadás miatt?! Persze, értem én, ez igencsak ellehetetleníti, megnehezíti a munkájukat. Erre az APEH nagy kegyesen ffelvetette, hogy csak 500 forint felett nem nehezíti a munkát? Nem, az APEH nem segíteni akar, hanem az utolsó fillér után is behajtani az adót azoktól, akiket a markában tud tartani. Miért nem az illegális kereskedelemre fordítják inkább az energiájukat, miért az adófizető kereskedőket csavargatják, mint a citromot?! Azt mondják, piacgazdaságot építünk, miközben a vállalkozókra rótt pénzügyi terhek miatt a piaci törvények nem tudnak érvényesülni. Ugyanakkor él és virul a feketepiac. Majd még megérjük, hogy mint a latin gazdaságokat, Magyarországot is a feketekereskedelem fogja felvirágoztatni. Pedig, hogy ez az út hová vezet, arra az olaszok szolgáltatnak élő példát. Óriási káosz van a magyar gazdaságban, s úgy tűnik, nem tudnak, vagy nem is akarnak rendet teremteni. Mindenki azt mondja, három év alatt megtérül a vállalkozó befektetése, ha addig tönkre nem megy. Két éve üzemeltetjük ezt a nagy forgalmú boltot, de mi már látjuk, hogy a prognózis helytelen. Az csak az egyik dolog, hogy mi ketten, tulajdonosok kevesebbet keresünk az alkalmazottainknál. De a boltban sem tudunk fejleszteni, sőt, szinten tartani sem! Ha elromlana a mérleg, a hűtőláda stb., nem tudnánk pótolni. Három év alatt legfeljebb a helyiség árát tudjuk kifizetni, de'mire a többi befektetés is megtérülne, kezdhetjük elölről. A. M. Az üldözés heve és egy cég profitja egyenesen arányos, senki nem hallott, még olyat, hogy a csőd szélén álló vállalat tulajdonosát kívánják a pokol legsötétebb bugyraiba különböző jóakarók. Hacsak nem hitelező a szóban forgó. Olyan ez, mint a Bacsó-filmben Bástya elvtárs, aki föl volt háborodva, hogy őt már senki nem akarja megölni. Ahhoz persze, hogy valaki eljusson abba a kívánatos állapotba, amikor már halálos fenyegetettségben érzi magát, sok mindent meg kell tenni. Sora van annak, nem megy máról holnapra. A gyűlöletet és az irigységet kiérdemelni úgy lehet legkönnyebben, hogy sikert sikerre halmozunk. Ezáltal olyan mértékben megutál mindenki bennünket, hogy akár sátánista horrorfilmek központi hősének alakját is mintázhatná rólunk egy, a valósággal is rokonszenvező rémfilmrendező. Ez a siker következménye és ebbe bele kell nyugodni, amióta világ a világ, azóta a szegény mindig is utálta a gazdagot, és ez így lesz a jövőben is. Ez persze nem baj, hiszen az objektív természeti törvényeket fölösleges minősíteni, jobban járunk, ha kritika nélkül elfogadjuk őket, az ügyesebbek még a maguk javára is tudják néha fordítani. Más kérdés, ha fez a végtelenül emberi, és mint mondtam, természetes gyűlölet erőszakos formában ölt testet. Ennek is vaslogikája van pedig. Bolond lenne egy bűnöző a hajléktalanok / átmeneti szállására betömi — hacsak nem aludni akar ott —, inkább egy jól menő vállalkozás ügyvezető igazgatójának villájába, az vesse rá az első követ, aki betöréskor az arany ékszereknél jobban örülne a tavaszi vagdalthúskonzervnek. A vállalkozónak ezt a fenyegetettséget már nem olyan könnyű elviselni, mint az erkölcsi megpróbáltatásokat, hiszen ez utóbbinak egy jó cég könyvelésében általában nem is nyitnak rovatot. Mi hát a teendő? Több megoldás kínálkozik, melyek egy része technikai jellegű, más pedig inkább filozófiai természetű metódus. A dolog technikai része igen egyszerű, hiszen őrző-védő berendezések soha nem látott gazdag kínálata várja az ijedős üzletembereket a boltokban, testőr kft.-k duzzadó izmú fiatalemberei ajánlják változatos szolgáltatásaikat, sőt bizonyos szempontból még a rendőrségre is lehet számítani. Ez rendben is lenne, aki bízik abban, hogy a dolgok ilyen egyszerűen elintézhetők, annak minutát se kell tovább emészteni magát, fölszereli a riasztót, vesz egy dobermannt, valamint fölfogad egy szélesvállút, és üzleti terepe olyan lesz, mint a nyugalom öble. Persze ezt időben kell elhatározni és megvalósítani, nem úgy, mint az egyszeri gazda, aki akkor szerelt új lakatot az istállóra, amikor már ellopták az öszszes marhát. Ha mindezen óvintézkedések mellett sem szűnik meg a fenyegettség érzete, vagy ne adj isten, a nagy biztonság ellenére is történik valami, az csak azért lesz, mert a mai világban nem érdemes a legegyszerűbb megoldásokhoz folyamodni, ritkán jönnek be. Tulajdonképpen a sikeres vállalkozó és az őt fenyegető bűnöző, vagy bűnözésre hajlamos konkurencia viszont hasonlít a fogorvos és a csinos hölgypáciens kapcsolatára. Velük az történt ugyanis, hogy miután a fogorvos kalapáccsal gondosan végigkopogtatta a fiatalasszony minden fogát, az egyiknél töprengve megszólalt: — Hát, ezzel a foggal baj van. Sajnos ki kell húzni. — Az aszszonyka nyűgösködni kezdett: — Jaj, csak azt ne, doktor úr! Félek a foghúzástól. Higgye el, szívesebben szülök egy gyereket... Mire az orvos: — Tessék gyorsan dönteni, mert akkor úgy kell beállítani a széket. Ajánlanék én ennek figyelembevételével valamit. Miután alighanem bizonyos, hogy a sikeres vállalkozókat, gyárosokat, mágnásokat, üzletembereket nem azok a pitiáner tolvajok fenyegetik biztonságukban, akikre a villamoson kell vigyázni, Zsebet védve, hanem olyanok, akiket sose igazoltatnának alkonyati sötét sikátoron. Többre megyünk, ha a szellemi szférában hozzuk meg védelmi, stratégiai döntésünket. Ehhez célszerű igazítani aztán azt a bizonyos fogorvosi széket. Kicsit ide illik a klasszikus mondás is: csak a barátaimtól mentsen meg az isten, az ellenségeimmel már magam is elbánok. Hámori Zoltán A KISOSZ ELNÖKE A NYUGTAADÁSRÓL Legyen vége a megosztottságnak • Az őstermelő nem köteles nyugtát adni. Amikor Nyirádi Miklósnéval, a Kiskereskedők Országos Szövetsége (KISOSZ) Bács-Kiskun megyei szervezetének elnökével a nyugtaadási kötelezettségről beszélgettünk, még nem,fejeződtek be ebben a témában a tárgyalások. De az már biztos volt akkor is, hogy a törvény marad, a számlaadási kötelezettséget a kormány nem vonja vissza. Pedig sokan reménykedtek benne, sőt talán még ma is ebben bíznak. — Tulajdonképpen kik mentesültek eddig a kötelezettség alól? — A vásározók, az utcán át, ablakon keresztül értékesítők, a pultos vendéglátók, tehát, akiknél nincs asztalos kiszolgálás, és a zöldség-gyümölcs kereskedők. — Csupa olyanok, akiknél a tevékenységük körülményeiből eredően valóban nehézségekbe ütközne a számlázás. A vásározókat például aligha lehetne rávenni arra, hogy cipeljék magukkal a pénztárgépet, a lángossütő pedig a zsíros kezével kénytelen a nyugtatömbbel dolgozni. — A pénztárgép tényleg nem szállításra való, de a nyugtatömb elfér a kocsiban, a lángossütőnél pedig nagyobb problémát okoz, hogy a pénz után a lángost is megfogja. De, méltányolva a nyugtaadási kötelezettséggel járó kényelmetlenséget, fel lehetne cserélni például a tevékenység átalányadóztatásával. Ugyanis ez az egész arra megy ki, hogy az állam az utolsó fillér bevételt is meg tudja adóztatni. Ebben pedig egyenlő esélyekkel kell részt venni mindenkinek. így igazságos. — Mégis nagy közfelháborodást váltott ki a kötelezettség bevezetése. — Fokozatosan kellett volna hozzászoktatni az érdekelteket a dologhoz, ki kellett volna küszöbölni a hibákat, tisztázni, hogy az őstermelőkre nem vonatkozik, s hogy miről lehet felismerni őket. De volt ebben a nagy társadalmi felzúdulásban mesterséges hangulatkeltés is, nyilván azok részéről, akik a legtöbbet veszítik. Az érintettek közül is sokan tagjai a KISOSZ-nak, most úgy tűnhet, mintha az érdekeik ellen beszélnék. Pedig mindannyiunk érdeke az, hogy legyen már vége a kereskedőtársadalom megosztottságának, s azt is jó lenne elérni, hogy a társadalom ne tekintsen bennünket, kereskedőket fekete báránynak. Mert arról beszélnek körülöttünk, hogy csak a bérből és fizetésből élők fizetnek tisztességesen adót. Más kérdés, hogy az elvonások mértéke egyáltalában méltó-e erre a jelzőre ? Sehol a világon nincs ekkora tb.-járulék, mint nálunk. Nem kell csodálkozni rajta, ha ilyen körülmények között a vállalkozók a kiskapukat, a kibúvókat keresik. így soha nem fog megszilárdulni a gazdaság, kitermelődni az erős polgári réteg, pedig általuk nagyobb bevételhez jutna az állam. — Kivételek mindig voltak és lesznek, akik nem tudnak megfelelni az egyetemes kötelezettségnek. — Éppen ezért azt tartom helyesnek, hogy egyéni elbírálás alapján lehessen kivételt tenni. Szervezetünk ehhez javaslatot tehet az APEH-nak. Jó néhányan máris kérték támogatásunkat. Volt közöttük pecsenyesütő, büfés, használtruha-kereskedő, italboltos. Segítséget kért tőlünk egy néni, aki_ babakocsiból árusítja a virágot... Ő vajon mit tegyen? Azokat az időseket, elesetteket kell mentesíteni a nyugtaadás alól, akik a megélhetésüket veszélyeztetik azzal, hogy nem tudnak megfelelni az előírásoknak. Almási Márta A MAGYAR NEMZETI BANK VALUTA-, BANKJEGY- ÉS CSEKKÁRFOLYAMAI Érvényben: 1993. július 26-án Pénznem Vételi Közép Eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font 142,12 143,52 144,92 ausztrál dollár 64.29 64,91 65,53 belga frank (100) 265,59 267,92 270,25 dán kofona 14,15 14,28 14,41 finn márka 16.07 16,27 16,47 francia frank 16,12 16,26 16,40 görög drachma (100) 39,89 40,31 40,73 holland forint 48.87 49,30 49,73 ír font • 132,43 133,73 135,03 japán yen (100) 88,96 89,56 90,16 kanadai dollár 74,04 74,74 75,44 kuvaiti dinár 314,45 317,20 319,95 német márka 54,97 55,45 55,93 norvég korona 12,86 12,98 13,10 olasz líra (1000) 58,78 59,42 60,06 osztrák schilling (100) 781,67 788,47 795,27 portugál escudo (100) . , 55,17 55,72 56,27 spanyol peseta (100) 68,82 69,58 70,34 svájci frank 62,32 62,86 63,40 svéd korona 11,66 11,79 11,92 USA-dollár 94,92 95,70 96,48 ECU (Közös Piac) 106,79 107,77 108,75 A MAGYAR NEMZETI BANK DEVIZAÁRFOLYAMAI Érvényben: 1993. július 26-án Pénznem Vételi Közép Eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font 143.26 143,61 143,96 ausztrál dollár 64,85 65,00 65,15 belga frank (100) 266,50 267,08 267,66 dán korona 14,24 14,27 14,30 finn márka 16,32 16,37 16,42 francia frank 16,19 16,23 16,27 holland forint 49,17 49,28 49,39 ír font 133,48 133,80 134,12 japán yen (100) 89,61 89,76 89,91 kanadai dollár 74,57 74,74 74,91 kuvaiti dinár t 316,50 317,19 317,88 német márka 55,34 55,46 55,58 norvég korona 12,97 13,00 13,03 olasz líra (1000) 59,52 59,68 59,84 osztrák schilling (100) 786,85 788,55 790,25 portugál escudo (100) 55,24 55,38 55,52 spanyol peseta (100) 68,77 68,96 69,15 svájci frank 62,82 62,96 63,10 svéd korona 11,87 11,90 11,93 Tr. és cl. rubel 27,43 27,50 27,57 USA-dollár 95,56 95,76 95,96 ECU (Közös Piac)_ 107,44 107,69 107,94 A szervezet segít Bizonyos termékek előállítását, forgalmazását az állam kizárólagos joggal magának tartja fenn. Az ebből folyó bevétel nagy része jövedéki adót képez, amely a központi költségvetés jelentős forrásának számít. Mivel Magyarországon újra megteremtődnek a piacgazdaság feltételei, szükséges volt a jövedéki törvény megalkotása. Jövedéki terméknek minősül — a törvény megfogalmazása szerint — a dohányáru, a szesz- és kőolajipari termék, valamint a kávé. A jövedéki tevékenység alanya az a személy, aki ezek előállításával, raktározásával, forgalmazásával foglalkozik, illetve ezzel kapcsolatos tevékenységet folytat. Ehhez a Vám- és Pénzügyőrség területi parancsnoksága, illetve a kiskereskedelmi forgalmazáshoz az illetékes önkormányzat jegyzője ad engedélyt, a kérelmet tehát az ennek megfelelő helyre kell benyújtani. A szükséges nyomtatványt a KISOSZ székházában is megkaphatják a vállalkozik. A szervezet segít a kitöltésben és díjtalanul rendelkezésre bocsátja a csatolandó nyomtatványokat. A kérelem beadásának végső határideje: 1993. augusztus 31 .(X) Elmarad... Tagtársaink tájékoztatására hozza nyilvánosságra a KISOSZ, hogy Nyárádi Miklósné elnök lemondását nem fogadta el a megyei szövetség elnöksége. A lemondást a volt titkár, Rózsa Béla — hatáskörét túllépve —, elhamarkodottan publikálta. Őt viszont június 15-ével megbízása alól felmentette az elnökség. A volt titkár által tett ígéretek, személyes egyezségek a szervezetre nem kötelező érvényűek, így a nyári dunapataji találkozó is elmarad.(X) V' eszélykeresök
