Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-26 / 172. szám

AUTÓSMAGAZIN 7 1993. július 26., hétfő • A képen látható kétüléses Moserati az olasz fiatalok kedvence. Az egyszerű, mégis mutatós kiskocsit a mode­­nai sportautógyár készíti nyolc változatban. A képen szereplő modellt két literes, 224 kilowattos erőforrással szerelték fel. A tervek szerint hamarosan elkészítik 165- és 205 kilowattos katalizátoros, turbó motoros változa­tát is. Moserati a fiatalok kedvence r------------------­Időmérős autóstérkép Hasznos találmánnyal örvendez­tette meg a sietős autósokat egy lyoni kereskedelmi képviselő: olyan autós­térképet készített Franciaországról, amely az egyes útvonalak hosszán kívül a megtételükhöz szükséges időt is feltünteti. Az 54 éves Yves Bechetoille, aki belefáradt abba, hogy örökösen elké­sik üzleti tárgyalásairól, mert a hosz­­szabb utat választja, két kollégájával együtt öt évig rótta Franciaország út­jait órával a kezében. A „Franciaország negyedórán­ként” elnevezésű térképén az ország valamennyi főútvonalát felosztja „negyedórás” szakaszokra (a meg­engedett legnagyobb sebesség figye­lembevételével). A főközlekedési utakon ezeket a szakaszokat zölddel és sárgával jelölte, az autópályákon pedig pirossal és sárgával. Mazdából hárommillió! Nemrég ünnepelte a Mazda a 3 milliomodik gépkocsit, amely a Hi­rosimától 130 km-re nyugatra fekvő Hofu gyár kapuit elhagyta. Ezt a mérföldkövet egy 2,5 literes MX-6-os tette le. A lengéscsillapítókról A kerék, és az ezen gördülő jár­művek több ezer évvel ezelőtt is használatosak voltak. Viszont is­merve az akkori útviszonyokat felté­telezhető, hogy sebességükkel fordí­tottan arányosan, azaz kegyetlenül rázhattak. Bizonyára ez magyarázza, hogy szinte megjelenésükkel egy időben az embert máris a lengéscsi­­lapítás gondolata is foglalkoztatni kezdte. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már két és fél ezer évvel ezelőtt a trák mesterek fémrugókkal látták el harci szekereiket, amelyet aztán a középkori hintóépítő műhelyekben laprugókkal váltottak fel. Közel száztíz éve, 1885-ben felfe­dezték a légrugózás elvét, majd alig három évvel később Joseph Courni­­leau szabadalmaztatta az első hidrau­likus lengéscsilapítót. A ma is használatos, úgynevezett teleszkópos, dugattyús szerkezetű lengéscsillapító megjelenése 1933-ra tehető. Működése egyszerű. A mozgó dugattyú előtt és mögött kü­lönleges — szaknyelven: hidraulikus — olaj található, amely a dugattyú elmozdulásakor, az úgynevezett foj­­tófúratokon át mögéje kerül, fékezve annak gyors visszacsapódását. A korszerű és gyors járművek számára biztonságtechnikailag ma már szinte nélkülözhetetlen a lengés­­csillapító. Viszont a legdrágább gép­kocsik esetében is csak akkor műkö­dik megbízhatóan, ha kifogástalan ál­lapotban van. Akárcsak a legtöbb járműalkat­rész, a lengéscsillapító is kopik. Évi átlagos 10 ezer kilométeres futástel­jesítmény mellett akár 100 millió mozdulatot végez, és olyan agresszív környezeti feltételek mellett kell ki­fogástalanul működnie, mint a por, nedvesség és a különböző korróziós hatások. A lengéscsillapítók elhasználó­dása mindezek ellenére elég lassú, olyannyira, hogy a rosszabb menet­viselkedést szinte egyáltalán nem le­het észrevenni. Tekintettel azonban jelentős biztonságtechnikai szere­pére, célszerű 20-25 ezer kilométe­renként ellenőriztetni és szükség ese­tén kicserélni, mert a meghibásodott lengéscsillapító komolyan befolyá­solja a kanyarstabilitást, a fékezést, az egyenes menetet oldalszéllel, ugyanakkor súlyos és maradandó ká­rosodásokat okoz a futóműben és a gumiköpenyekben. Sz.A. Újrafelhasználás: a jövő autója A jelszó: újrafelhasználás. Az'első autók gyártását, amelyek életük vége felé újra felhasználhatók, és nem ma­rad utánuk hulladék, a tervek szerint 1997-ben kezdik meg Franciaor­szágban. A „környezetbarát autók” tervét a francia környezetvédelmi miniszter, Segolene Royal február­ban terjesztette német kollégája, Klaus Töpfer felé. A francia autó­tervezőkkel, a Renault-val és a Peu­geot S. A-val környezetvédelmi egyezményeket írtak alá. A francia miniszter elképzelései szerint a jövő autói 95 százalékban újrafelhasznált anyagokból készül­nek majd. A hulladék egyik autó­márkánál sem haladhatja meg az 50 kilogrammot. A Renault és a Peugeot cég állító­lag készen áll arra, hogy végrehajtsa a kormány terveit. Az elképzelések kétségtelenül vonzóak, s reméljük, mihamarább valóra válnak. Addig azonban világszerte tovább gyara­podnak a roncshegyek. Változik a divat • A látvány hátborzongató. Szerencsére, ezúttal nem történt büncselek­­meny. Az Audi 100-as csomagtartójából kilógó kéz ugyanis nem igazi, csak díszlet. Lgy ideig a hátsó ablakban bólogató játékkutya, aztán a csipkés függöny, majd a sok-sok stoplámpa volt a módi bizonyos hazai autoskörökben. Most úgy tűnik, nem csak a mozivásznon, négy keréken is a horror a menő... Akik családi méretekben gondolkodnak Nehéz az egyes autókat kategóri­ákba szorítani, mégis vannak bizo­nyos elfogadott szokások. Ezek sze­rint a középkategóriába az 1,4—1,8 liter lökettérfogatú, hagyományos „lépcsős hátú” kocsikat sorolják. Legjellemzőbb képviselőik az Opel Astra, a Ford Orion, a Renault 19, a Mazda 323 és a VW Vento. (Az ösz­­szeállítás kissé önkényes, hiszen vannak még más közepes kategóriájú autók is.) A kocsiosztály mérhető, számsze­rűsíthető jellemzői között majdnem teljes az azonosság. A végsebessé­gük általában 163 és 171 kilométer/ óra között van, de egyes értékek ki­ugróan eltérnek. Ilyen például a gyorsulás. Álló helyzetből 100 kilo­méter /órára a Mazda gyorsul- fel a legelőbb (12,3 másodperc alatt). A Ford a leglustább, 15,5 másodpercre van szüksége. Az autók rugalmas­sága azt jelenti, hogy a kocsi 60 ki­­lométer/óráról 100 kilométer/órára mennyi idő alatt gyorsul fel. Ez a mutató a Mazdánál a legjobb, de pél­dául már a fogyasztás az Opelnél a legkisebb, a Reanult-nál és a VW-nél a legnagyobb. (Bár például 90 kilo­méter /óra melletti sebességnél a Re­nault és az Opel egyaránt 5,2 litert fogyaszt, 120 kilométer/óránál a Re­­nult fogyasztása az alacsonyabb). A menetzaj ugyancsak az Opelnél a legkedvezőbb, a Mazdánál a legrosz­­szabb. A nem mérhető, szubjektív ténye­zők is közrejátszanak egy-egy autó értékelésénél. A fülre is hangos mo­tor, a gyengébb útfekvés, a rossz ka­nyarstabilitás, a menetteljesítmény, a belső tér tágasságérzete, az ülés ké­nyelme, a kezelőszervek elhelyezése, a kárpit kidolgozásásnk minősége és az ár az, ami kinek-kinek ízlése sze­rint befolyásolja egy-egy típus meg­ítélését. Mindenesetre a vevők leg­több igényét az Opel Astra elégíti ki, de nem sokkal marad le a VW és a Mazda 323 sem a sorban. (márkus) • A közép kategóriájú kocsik között hamar népszerűvé vált az Opel Astra. Eltűnik a 92-es A tervek szerint az év végére — először csak a nagy nemzetközi for­galmú autópályák benzintöltő állo­másainál — megszűnik a nagyon nagy mennyiségben fogyó 92 oktá­nos ólmozott benzin kiszolgálása, s az azt felváltó kútoszlopoknál 91-es (esetenként 91 + 1-esnek nevezett) ólmozatlan, „zöld” benzint szolgál­nak majd ki. Az ólmozatlan „zöld” benzinek is tartalmaznák némi, a természetből felvett ólmot, ezért nem nevezhetők ólomtalannak, hanem csak (mester­ségesen) nem ólmozottnak, azaz ól­mozatlannak. Fel kell hát készülni arra, hogy a jövőben csak ólmozat­lan, 91-es, 95-ös és majd 98-as ben­zint tankolhatnak az autósok. A kétütemű Trabantok, Wartbur­gok és Barkasok tulajdonosai a 91-es ólmozatlanhoz adott olajú keveréket tankolhatnak minden gond nélkül. Csakúgy, mint a kétütemű motoro­sok, akik a különféle keverési ará­nyok miatt célszerűen maguk keve­rik az olajat a benzinhez. Azt ma már minden autós tudja, hogy katalizátoros kocsikba csak ólmozatlan, 91-es, 95-ös vagy 98-as oktánszámú üzemanyag tölthető. A „szocialista” négyüteműek (Lada, régi Skoda, Dacia, Polski) kö­zül a Ladák és a régi Skodák minden további nélkül üzemeltethetők ólmo­zatlan benzinnel. A Daciák viszont nem, ahogy a Favoritok és a Polskik sem mind. Az ólom ugyanis nemcsak a benzin kopogását csökkenti, de bi­zonyos mértékig a szeleprendszert is „keni”, megakadályozza annak ko­pását, berágódását. Ez a hatás azon­ban függ a motor konstrukciójától is. Akinek kételyei vannak a tankol­ható benzint illetőleg, márkaszerviz­ben — és ne a kútnál — érdeklődjön. Az ólmot csak kismértékben igénylő kocsik esetében (régebbi Ladák, Skodák) a biztonság okáért minden negyedik teletankolásnál próbáljanak 92-es ólmozottat tankolni, így a „ke­néshez” elegendő ólmot kap a sze­leprendszer. A kisebb, mellékúti ku­taknál ugyanis még jó ideig kaphat­nak majd 92-es ólmozottat. Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy kannából tankolásnál — pél­dául, ha az országúton fogyott ki az üzemanyag, és egy jószívű autóstár­sunk kisegít a tartalék marmonkan­­nájából — tisztázzuk, hogy milyen az áttöltött benzin. Ez elsősorban a katalizátoros kocsik tulajdonosai számára fontos, nehogy a kapott benzin ólmozott lévén, tönkretegye a katalizátort. Különösen áll ez a kata­lizátoros Wartburgokra és Traban­tokra. Az oldalt összeállította: Gaál Béla Bosszantó parkolás A minap Kecskeméten, szokásom­tól eltérően, a Kölcsey utcán keresz­tül próbáltam autóval átjutni a Dobó körútra. Jó ideig tényleg csak próbál­tam, mert percekre megbénult a for­galom. Pilótatársaim, velem együtt, nehezen viselték a kényszerű vára­kozást a délelőtti kánikulában. Töb­ben mérgesen törülgették gyöngyöző homlokukat, mások kiszálltak, hogy megnézzék, miért áll a sor. A látvány meglepő, és egyben bosszantó volt: a Május 1. tér és a Kölcsey utca sar­kán, a megállni tilos tábla tövében ferdén beállva elzárta az úttestet a CKY—169-es forgalmi rendszámú Wartburg-kombi. Sofőr benne sehol, s a kocsik csak váltakozó irányból, nagy nehezen, a járdára felhajtva tud­tak elvergődni. A gázosok javítási munkái miatt manapság nem könnyű autózni a megyeszékhely központjában. Az „ásatások” okozta fennakadásokat elkerülendő mostanában sok sofőr néhány, korábban kevésbé forgalmas utcácska felé veszi az irányt. A jú­nius 24-ei példa azt mutatja, elég egy meggondolatlan pilóta, és az előrelá­tás is megbosszulhatja magát. • A képen jól látható, hogy a Wartburgban nem ül senki. Mellette a Ma­­ruti csak a járdára felhajtva tud továbbmenni.(Foto:Gaál Béla) VEZET A VW ÉS A MERCEDES Trabantot nem csempésznek Tavaly októbertől a határőrség másfél száz nagyértékű lopott sze­mélygépkocsi átcsempészését akadá­lyozta meg a határátkelőkön. A múlt évben életbe lépett szigorító intézke­dések után december végéig az útle­vélkezelők tízszer annyi gyanús jármű kivitelét gátolták meg, mint az év első tíz hónapjában, amikor mindössze három autót foglaltak le. A határállomásokon jelenleg or­szágosan hat-nyolc eltulajdonított gépkocsit, mikrobuszt vonnak ki he­tente a forgalomból. A túlnyomó­­részt Nyugat-Európából lopott jár­műveket rendszerint Csehországon, Szlovákián keresztül hozzák át. Szál­lításukra leggyakrabban cseh, szlo­vák, bolgár munkanélküliek, jugo­szláv vendégmunkások, ukrán, arab. török „turisták” vállalkoznak — öt­száz, ezer márkáért. A lopott személygépkocsikat többnyire Kis-Jugoszláviába vinnék, hiszen a kereskedelmi embargó miatt a jugoszláv kereskedők által törvé­nyesen megvásárolt járműveket sem lehet legálisan hazajuttatni. Részké­néi a minap egy pazar kinézetű BMW ajtaján levő kisebb horpadá­sok és a csomagtartó zárja körüli apró karcolások szúrtak szemet az út­levélkezelőknek. Kiderült, hogy az autót feltörték, ellopták és a cseh pi­lóta hamis forgalmi engedéllyel akarta kivinni az egyébként német eredetű járművet. Nem sokkal ké­sőbb szintén ezen az átkelőn ért vé­get a kalandos utazása annak a Rot­terdamból lopott és Belgiumon, Francia-, és Olaszország érintésével Szlovénián keresztül áthozott Volkswagen mikrobusznak is. A lefoglalt mikrobusz után ha­sonló módon akartak átcsempészni még kettőt. Mindhárom pilóta ugyanannak a sorozatszámú forgal­minak a fénymásolt példányát hasz­nálta. A röszkein kívül a tompái határát­kelő is közkedvelt belépőhelye az au­tócsempészeknek. Ezen a két átkelőn csípték el a határőrök által lefoglalt autók felét. Tompán az ellenőrzéskor semmi gyanús nem látszott se kívül, se belül azon a metálkék turbódízel Mercedesen, amelynek még a for­galmi engedélye is valósnak látszott. Csak a tüzetesebb vizsgálat derítette ki, hogy az okmányt vegyi anyaggal tisztára mosták az ismételt kitöltés előtt. Záhonynál szintén elég sok lopott kocsival próbálkoznak. Ma már 100 millió forint a becsült összértéke az ott lefoglalt járműveknek. Előfor­dult, hogy néhány nap leforgása alatt egy Ford Escort, egy Volkswagen Pasat, valamint három BMW fejezte be itt a lopást követő utazást. Együt­tes értékük a tízmillió forintot is meghaladja. A határőrök szerint a „legkapó­sabb” márka a Volkswagen, a Mer­cedes, majd az Audi, a BMW és a Ford következik a lopott autók nép­szerűségi sorában. Trabantot mind ez ideig egyet sem foglaltak le. • A Trabant mostanában nem kelendő, holott a kép tanúsága szerint sokoldalúan hasznosítható.

Next

/
Thumbnails
Contents