Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-19 / 166. szám
1993. július 19., hétfő L ABDA RÚGÁS 11 Mérlegen a megyei másodosztályú bajnokság Érdekes és izgalmas volt a küzdelem Nem minden izgalom nélkül, ám nagy örömünkre ketnény, de sportszerű küzdelem után fejeződött be a megyei II. osztályú labdarúgó bajnokság. A megyei második vonal rangját jelentősen emelte, hogy a tavalyi bajnokok, az I. osztályba feljutott Kunszentmiklós és a Nemesnádudvar is derekasan helyt állt, és egy sor nagymúltú együttest megelőzve, mindkét „újonc” a mezőny első felében végzett. Mindez azt bizonyítja, hogy mostanában már nincs olyan nagy különbség az első és második osztály színvonala között, mint néhány évvel ezelőtt. Az Északi csoportban az őszi idényben a két kiskunfélegyházi csapat és a Kecel együttese közt folyt a harc az elsőségért, bár a Solti FC és a többi együttes sem volt jelentősen leszakadva. Jellemző, hogy az első helyen lévő Kiskunfélegyházi Honvéd és a 7. helyezett Orgovány között mindössze három pont volt a különbség. A Déli csoportban a Hajós őszszel még 83 százalékos teljesítménynyel rukkolt ki és 5 ponttal előzte meg a versenytársakat. Tavasszal annyiban változott a helyzet, hogy az Északi csoportban a Kecel „elszállt”, s helyette a Solti FC és a Tabdi zárkózott fel, majd az igazolásokkal felerősödött Kiskunfélegyházi TK próbált előre tömi, de elkésett. A Solti FC a 22. fordulóban élre állt, s miután a Honvéd elleni rangadón idegenben is győzni tudott, az előnyt csak tartani kellett és ez a jóképességű Soltiaknak már nem okozott gondot. A Solti FC bajnoki győzelmével olyan együttes került fel az első osztályba, amely eddig soha nem szerepelt a megye élvonalában. A Déli csoportban merőben más volt a helyzet. A Hajós gárdája a 19. fordulóban még 7 ponttal vezetett a bajnoki táblázaton, ám a folytatásban becsúszott egy vereség, és jónéhány döntetlen. Ezért a biztosnak látszó pontelőny lassan elfogyott. A rangadón elszenvedett 6—2-es vereség után már csak a jobb gólkülönbség szólt a hajósiak mellett, s bizony, ha az Ámor Harka jobban ügyel, s nem veszít három sárgalapos játékos miatt 2 büntetőpontot, akkor a Hajós könnyen a bajnoki cím elvesztésével fizethetett volna a tavaszi gyengélkedésért. A táblázat másik végén, a kiesés elleni harc már nem volt ilyen éles. A GAMF együttese az első osztályból történt távozása után annyira megygyengült, hogy a második vonalban sem volt esélye. Hasonló volt a helyzet a Déli csoportban a Nagybaracska gárdájánál, bár itt feltehetően közrejátszott a csapat szétesésében a pontlevonások miatti huzavona, amiért azonban nyilván nem a szövetség, hanem a csapat vezetői a felelősek. Összegezve a történteket, érdekes, jó mérkőzéseket vívtak a csapatok a megyei II. osztályban. Jelentős színvonal-emelkedésről ugyan nem beszélhetünk, de a küzdelem nagysága és változatossága mégis a megyei labdarúgás javát szolgálta. Szabó Zoltán Jó közösségi szellem mozgatta a csapatot 1. SOLTI FC 30 22 4 4 85—28 48 t A bajnokságot nyert boldog solti játékosok szurkolóikkal. A Solti FC június 26-án tartotta értékelő közgyűlését. A három labdarúgócsapat — felnőtt, ifjúsági, serdülő — mellett meghívást kaptak az önkormányzat tagjai, élen a polgármesterrel, a szponzorok és a törzsszurkolók. Megjelent a kiskőrösi labdarúgó szövetség képviselője és Kalocsa város sporthivatalának vezetője, Szűcs László is. A reális értékelésekből és hozzászólásokból az öröm és a büszkeség hangja érződött. A felnőtt csapat első, az ifjúsági második lett a megyei másodosztályban, a 30 tagú serdülő keret pedig szépen fejlődve ért el jó eredményt. A felnőtt együttes sikerét növeli, hogy Solton még soha nem volt első osztályú csapat, így a mostani jó szereplés sporttörténetinek mondható. A két évvel ezelőtt megalakult Solti FC tavaly a megyei III., az idén pedig a megyei II. osztályban nyert bajnokságot. így két év alatt két osztályt lépett előre. — A siker annak köszönhető — mondta Bajnok Lajos technikai vezető —, hogy beérett egy fiatal korosztály, melynek tagjai tudnak egymásért, a községért, a szurkolókért küzdeni. A működéshez szükséges hátteret szponzoraink, segítőink biztosítják, a klub legfőbb támogatója kezdettől a Soltker Kft. ügyvezető igazgatója, Fehér József és a helyi önkormányzat. — A klub élén egy nagyon lelkes, menedzser szemléletű sportvezető áll, Kiüti István személyében. A szakmai munkát pedig két ismert labdarúgó edző irányította, illetve irányítja Nagy Ferenc és Biácsi Sándor. — A megyei I. osztályban a biztos bentmaradás kiharcolása lesz a cél. A legnagyobb erősítésnek azt tartjuk, hogy a csapat együtt marad. A felkészülést július 6-án Biácsi Sándor edző vezetésével már megkezdték a Solti FC játékosai. Az Északi csoportban több volt a néző A megyei II. osztályban jelentősen növekedett a nézőszám. Különösen a két kiskunfélegyházi és a solti együttes éles küzdelmére voltak sokan kíváncsiak. Előfordult, hogy a másodosztályú mérkőzéseken többen voltak, mint a rangosabb találkozókon. Északon a tavaszi 120 mérkőzést 29 400 szurkoló tekintette meg, ami 245 átlagos nézőszám. Délen a lejátszott 118 tavaszi találkozón (a Nagybaracska kétszer nem állt ki) 24 250 néző volt és ez 206 átlagos nézőszámnak felel meg. A legtöbb szurkoló (1000) a Kiskunfélegyházi Honvéd—Solti FC rangadón volt, majd a KTK—Kiskunfélegyházi Honvéd 800, és a Solti FC—Tabdi 700 nézője következik a rangsorban. Orgoványon is 500 látogatója volt a hazaiak Solt elleni rangadójának. A tavasszal jól szerepelt KTK mérkőzéseit hat alkalommal látta 400, vagy ennél több szurkoló. Délén az ötszázas nézőcsúcsot négy alkalommal is beállították. A Tompa csapatának volt legtöbbször 400, vagy ennél több nézője. A gyengék közé tartozott Északon a Gamf együttese, Délen pedig a Nagybaracska. Ez nem csoda, hiszem mindkettő sereghajtók, majd kiesők lettek. Az újoncok közül a Nyárlőrinc vonzotta a legtöbb nézőt, pedig nem is saját pályáján, hanem Tiszaalpáron játszott. • Az ilyen és ehhez hasonló küzdelmek jól népszerűsítették a labdarúgást. Farkas Tibor felvétele a Csólyospálos—Tompa mérkőzésen készült, ahol a fehér mezes tompái és a esólvospálosi játékos küzdött a labdáért. Napfényes ősz után borús tavasz 1. HAJÓS 30 18 10 2 100-43 46 A Déli csoport bajnoka, a Hajós gárdája, az álló sor bal szélén Alföldi Albert edző. A megelőző két bajnoki évben kétszer volt ezüsténnes a Hajós labdarúgócsapata. Harmadszorra siker koronázta a tevékenységüket, bár a hőn áhított, majd mar szinte biztosra vett első hely az utolsó pillanatban majdnem elúszott. Az 1992/93. évi bajnokságban elsősorban a kiegyensúlyozott őszi szereplésének és az akkor szerzett öt pontos előnynek köszönhető, hogy végül bajnok lett a Hajós. Ez — amint utóbb kiderült — nem is volt olyan egyszerű feladat. Az első néhány fordulót kivéve ugyan végig első volt a táblázaton, ám később az igazolásokkal feljavult kisszállási Amor Harka együttese ott lihegett a nyomában, s mivel a vetélytárs tavaszi teljesítménye jobb volt mint a Hajósé, a tavaszi hajrá a vártnál szorosabbra sikeredett. A tavaszi visszaesést Alföldi Albert, a Hajós edzője így magyarázta: — Az egyik lényeges ok, hogy többen is hiányoztak az őszi sikercsapatból. Először dr. Schindler, Török. Zsibrek, majd Nagy, Gyurászovics és Markó esett ki a csapatból. Úgy tűnt, hogy az örökös kapusproblémái sem sikerült megoldani. Hogy mit jelentett a játékosok elvesztése, azt az őszi és a tavaszi gólkülönbség is jelzi. Ősszel 60—16 volt a gólkülönbségünk, tavasszal pedig 40 gólt szereztünk és 27-et kaptunk. — A tavaszi rajtkor újabb három labdarúgó hiányzott az együttesből, majd sérülés miatt további három kezdő emberre nem számíthattunk. Úgy játszottuk végig az idényt, hogy azok kaptak lehetőséget, akik ősszel a tartaléksorban, vagy a cserepadon voltak. így nem tudtuk megismételni az őszi eredményt, ám a bajnokság megnyeréséhez szükséges pontokat megszereztük. — A jövővel kapcsolatban még csak elképzeléseink vannak, hiszen az sem biztos, hogy ősszel én ülök edzőként a Hajós kispadján. Az igazolások tekintetében szűkösek a lehetőségek, ám ha a felnőtt gárda mögött olyan jó ifjúsági együttes áll, mint Hajóson, akkor rájuk számíthatunk. Ettől függetlenül szükség van egy rutinos kapusra, valamint egy-egy védőre és középpályásra. — Úgy hallottam, hogy dr. Koch abbahagyja a játékot és el sem tudom képzelni, hogy kit állíthatnánk a helyére. Tárgyalunk ugyan több játékossal — neveket nem mondhatok, mert ez korai lenne —, de ez még bizonytalan. A csapat jövőjét a megyei 1. osztályban csak akkor látom biztosítottnak. ha a játékosok is vállalják a nagyobb terhelést és még több akarattal küzdenek. A magasabb osztályban heti 4-5 edzés nélkül nem lehet helyt állni. Ha ezt vállalják, akkor bízom abban, hogy egy év után nem kell ismét a megyei második vonalban folytatni. — Köszönöm a vezetőknek és a játékosoknak az eredményt, a szurkolóinknak pedig azt, hogy a nehezebb pillanatokban mellettünk maradtak és így a győzelmünk egy kő csit az ő sikerük is. Czifra György Ginál a II. osztály gólkirálya A megyei II. osztály Északi csoportjában 908 gólt szereztek a csapatok, ami mérkőzésenként 3,78-as átlagnak felel meg. Érdekesség, hogy az Északi csoport bajnoka, a Solti FC 85 góljával csupán 2,83-as átlaggal érte el a bajnoki címet jelentő 48 pontot. Délen a Hajós kereken 100 gólt szerzett, ami 3,33-as átlag és ezzel 46 pontot gyűjtve lett első. A megyei II. osztály gólkirálya, 43 góllal Ginál Gábor (Hajós) lett, aki csapata góljainak 43 százalékát szerezte. A Déli csoport góllistája, 43 gólos: Ginál (Hajós), 20 gólos: Komáromi (Bácsborsód), 17 gólos: Farkas T. (Gara). 15 gólos: Dózsa (Vaskút), Kapitány (Dusnok), Nagy (Katymár). 12 gólos: Horváth (Vaskút), Bencsik (Katymár). 11 gólos: Hepp (Hajós), László (Gara), Béleczki (Tompa). 10 gólos: Báló (Dusnok), Tóth II. (Ámor), Teleki (Tompa). 9 gólos: Sánta (Dusnok), Barabás (Császártöltés). 8 gólos: Nagy (Hajós), Petrity (Bátya), Sulomán (Kelebia), Barta (Tompa). 7 gólos: Dobler, Szabó (Hajós), Cs. Kovács (Ámor), Tisóczki (Csólyospálos); Molnár (Kelebia). Északi csoport, 27 gólos: Fehér (Solti FC). 26 gólos: Szítják (Csengőd). 20 gólos: Fekete Zs. (KTK, ebből 14 gólt a Kiskunfélegyházi Honvéd játékosaként szerzett). Bránya (Tabdi). 19 gólos: Palla (Csengőd), Döbrentei (Solti FC), Magyar (Orgovány), Varga (Dunaegyháza). 17 gólos: Lugosi (Kkfh. Honvéd). 16 gólos: Csernik (KTK), Rozmán (Tiszaalpár). Zsolnay (Nyárlőrinc). 12 gólos: Bajnok (Solti FC). Nagy O. (Orgovány), Bleszák Cs. (Kecel). 11 gólos: Csincsák (KTK), Mezei (Kecel), Král (Dunaegyháza). 10 gólos: Kocsis (KTK) Bársony M. (Tiszaalpár), Erki (Nyárlőrinc), 9 gólos: Fekete I., Vakulya (Kkfh. Honvéd), Horváth (Solti FC), Szabó F. (Kecel), Digner (Tabdi), Rózsa (Lakitelek). 8 gólos: Suba (Csengőd), Bíró (Tiszaalpár). 7 gólos: Retkes (KTK), Berta (Orgovány), Kardos (Kecel), Szikszai (Tabdi), Varga (Sárfehér FC), Magyari (GÁMF). Az élcsapatok utánpótlása Alig néhány éve a megyei II. osztályban komoly gondot jelentett az egyesületek számára az ifjúsági csapat kötelező indítása. Akkoriban még kevesen ismerték fel, hogy az utánpótlás biztosításának egyszerűbb és olcsóbb megoldása a sajátnevelésű labdarúgó beépítése a csapatba, nem beszélve arról, hogy a helyi focistákat a szurkolók is szívesebben nézik a pályán, mint az úgynevezett idegenlégiósokat. A szakszerű utánpótlásnevelésre egyre több gondot fordítanak a II. osztályú klubok. Igaz, főleg a táblázat első felében játszó csapatoknak van ütőképes ifjúsági gárdája, de akad példa az ellenkezőjére is. Az Északi csoportban ugyanaz ahárom egyesület ifjúsági csapata áll az első három helyen, mint a felnőtteknél, csupán a sorrend más. Közvetlenül utánuk a Tiszaalpár és a Hetényegyháza foglalja el 4-5. helyet, bár a felnőtt csapatuk a mezőny második feléhez tartozik. Jó szereplésük hagyományos. Délen a Hajós a felnőtteknél és az ifjúságiaknál is bajnok lett. Az Ámor Harka fiataljai még nem érték el a felnőtt csapat szintjét, ám a Vaskút és a Kiskunmajsa fiataljai a klub hírnevéhez méltóan szerepeltek. Délen remek utánpótlás gárdája van a Kelebia, a Tompa, a Dusnok és a Szakmár csapatának is. még jelenlegi edzőjével, Alföldi Albertiéi játszott együtt. Szinte minden idejét a foci töltötte ki. Ennek a lelkesedésnek meg is lett az eredménye, hiszen már 16 évesen a felnőtt csapat kezdőjátékosaként futballozott. Egy kis kitérő után — ekkor sorkatonaként a Honvéd Gábor Áron SE-ben rúgta a labdát —, majd visszakerült Hajósra, és ott figyelt fel rá az NB III sikercsapatának számító Miske mindenese, a legendás sportvezető, Kiss Jancsi. Az ott töltött két év tapasztalatával és a megszerzett rutinnal felfegyverkezve ismét a hajósi csapatot választotta, bár több helyről is kapott kecsegtető ajánlatot. Csapatkapitánysága idején kétszer is közel került a Hajós a bajnoki címhez, de a végsőikért az idei esztendő hozta meg. — Nekem csak annyi dolgom volt, hogy oda kellett érnem a labdákra — mondta Gínál Gábor. —- Ennek a 43 gólnak nagyrésze nem csak az én érdemem. Ez a jó csapatmunka eredménye. Hogy a helyzetekből végülis gól született, azért az ő kiváló érzékére is szükség volt. A bajnokságot követően más csapatok is megkeresték ajánlataikkal, de még nem született döntés arról, hogy hol folytatja tovább a gólgyártást. Azon, hogy más is szívesen látná saját csapatában nem csodálkozhat senki, hiszen a majdnem félszáz gól kiváló ajánlólevél a labdarúgásban. t/ifra György • (iinai Gábor A labdarúgás sava-borsa a gól. Legfőképpen az a gól, amelyik látványos megoldásból, ollózva, vagy csukafejesből születik. A szurkolók nagy örömére ezekből sokat mutatott be a másodosztály gólkirálya, a hajósi csapat 9-es számú csapatkapitánya, Gínál Gábor. A második vonalban elért 43 gólja önmagáért beszél. Minden megmozdulása veszélyt jelentett ellenfelei kapujára, és nem egy kapus fontolgatta a visszavonulást egy-egy ilyen villanás alkalmával. Tizenegy évesen a hajósi serdülő csapatban kezdte pályafutását. Akkor A csatár legjobb ajánlólevele
