Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 162. szám
Drágszél • Fájsz • Géderlak • Harta • Homokmégy • Miske • Negyvenszállás • Öregcsertő Kalocsa és vidéke Nincs erő az induláshoz • Ha így megy, üres marad az ól. Jagicza László maholnap nyugdíjas. Buszsofőr és a homokmégyi önkormányzat tagja, így ismeri az itteni emberek örömét és bánatát. Milyennek látja a hillyei emberek életét? — kérdeztük. — Amióta eszem tudom, azóta a földből él az itteni ember. Valamikor a házasulandó fiúnak adott az apja lovat, kocsit és vetőmagot. így kezdhette az életet. De most nagyon kevesen kapnak segítséget. Sokaknak kellene elindulni, azoknak is, akiknek ma még van munkahelye, mert nem lehet tudni, hogy mikor kerülnek az utcára. Negyven körül lehetnek, akik eljárnak dolgozni, akiket elbocsátottak, azok itthon csellengenek. A földből a jelenlegi formában nem lehet megélni. — Önnek milyen kilátásai vannak? — Nézze, hamarosan nyugdíjba megyek, de abból a pénzből nem lesz könnyű az élet. A betegeskedő feleségről és a házasulandó fiúról is gondoskodni kell. A száz aranykorona értékű földemet a téeszben hagytam - eszközök nélkül nem lehet gazdálkodni. Ma az állattartás is kátyúban van. Eddig anyakocákat tartottam a munkám mellett, de most nem merek a szaporítással foglalkozni. Nem lehet a hízóval mit kezdeni. A kollégám sem tud megszabadulni a száznyolcvankilós disznótól. Ott fenn kellene a piacot megindítani, a munkakedvvel nem lenne gond. A hillyei határ mindenre jó. A kötött, a félig kötött és a homokos talaj egyaránt megtalálható. Valamikor olyan dinnye termett itt, hogy a környéken is híre járta. Egy kis hitel is kellene az induláshoz. — Most mi foglalkoztatja leginkább az embereket? — Az aszály. Semmi olyan intézkedést nem tesz a kormány, amely közelebb vinne a megoldáshoz. Az ipar talán hamarabb talpra áll, mint a mezőgazdaság, mert a falu ereje fogyóban van. Az utóbbi húsz év alatt elmenekültek innen az emberek, nem építkezett itt senki. Most megmozdulna valami, ha támogatást kapnánk. Talán a fiatalok közül is többen visszaköltöznének, új életre kapna a falu... Tamás László A kutyafáját! Ha ez így megy tovább, egy nagy kutyamenhely lesz az egész kalocsai < főutca: falkába verődve ácsingóznak az üzletek bejárata »előtt a különféle színű-rendű-rangú ebek, várva a maguk „harmincadjára", az emberek alamizsnájára. A koplalás először alázatossá teszi őket, borostyánszemeik néma kétségbeesést sugároznak, kunyerálva az apró falatokat. Aztán, amikor már mardosó az éhség, felszalad az íny, villannak a fogak, s jobb, ha az ember nagy ívben elkerüli az éhenkórász falkát. A kóbor kutyák kedvenc helyei: az önkiszolgáló bolt előtti sarok és a hotel parkolója. Mintha csak éreznék, hogy jó hely ez a koldulásra, hiszen itt számíthatnak lázáros ajándékokra, legyen az kiflivég, szalámibőr, akármi, ami talán közelebb hozza a holnapot. Az emberek szánakoznak, dühöngenek és kérdeznek. Például azt, miért nem lehet hatékonyabb módszert találni, a megunt kedvencek összeszedésére, hiszen a város főutcája mégsem lehet kutyapromenád. Arról nem is beszélve, hogy jelenlétük nem teszi igazán európaivá a képet.- Nyolc kutyám van, többet már nem tudok befogadni — mondja- az-'< egyik ismerősöm, akit azzal ugratnak, hogy meg akarta pályázni a.kiityamenhely igazgatói posztját.-Nekem öt — mondja a fiatalaszszony, aki a menhelyből hozta ki az esengő szemű reménytvesztett kutyákat. „Csináljanak már valamit” — fogja meg a karom egy ismerősöm. „Majd adok a pofájukra a légpuskával! — fogadkozik egy másik. Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Azt mégsem várhatjuk, hogy négylábú kedvenceinket sorsukra hagyjuk, hiszen ezzel magunknak ártanánk a legtöbbet, s nem jártható út az sem, ha polgártársaink karitatív, netán puskás ösztöneire hagyatkozunk. A sok kóbor ebet tán még a menhelyen sem lehetne elhalyezni, legalább is jelenelegi befogadó képessége ezt nem teszi lehetővé. Talán egy állatbarát egyesület létrehozása megoldást jelentene, amely tömöríthetné azokat a kutyabarátokat, akikben él a segítőkészség, de nem tudják, hogyan is tegyék. A puska, a méreg, a bunkó mellett erre is gond.olhatnánk. Csapai Lajos Nyári csúcsforgalom • Hétvégére talán ismét benépesülnek a strandok. Véget ért a tanév, megkezdődött a vakáció, ismét nagyüzem van a strandokon, a Kalocsa környéki vízpartokon. Bár az elmúlt napokban kissé lehűlt az idő, de a hétvégi meleg és a szikrázó napsütés szabadba csalogatta a kicsiket és a nagyokat egyaránt. Felvételünk a Szelidi-tó szabadstrandján készült, ahol szintén csúcsforgalom volt a hétvégén. Önfeledt fürdőzők lubickoltak a vízben, a parton pedig eközben hatalmas lábtcmsz csaták zajlottak. Kis emberkék csöpögő kakaós palacsintákkal a kezükben homokoztak szigorú szemű őrzőik oltalma alatt, volt aki a kereszterejtvény víszintes soraival birkózott, de olyan is akadt, aki talán már a télre gondolva sálat kötött. Lüktetett a strand, nyüzsgött a vízpart, zenei aláfestésként Beatles dalokat dúdolt a szél, mindenki feledte a hétköznapi tennivalóit, nem csinált mást, csak kikapcsolódott egy kicsit. Június első olyan vasárnapja volt, amikor a diákok sutba dobhatták táskáikat, s csak az igazi munkájukkal, a játékkal törődtek. Megkezdődött a vakáció, visszavonhatatlanul itt a nyár... Tamás Ferenc A városházáról jelentjük Nem kevesebb, mint harmincegy témát tűzött napirendjére a nyári szünet előtt utoljára ülésező kalocsai képvislő-testület. A megnövekedett munka miatt 15 órára hirdették meg a tanácskozás kezdő időpontját, ám immár hagyományosan fél órás késéssel vette kezdetét a munka. Közel háromnegyed óráig William S. Moore amerikai közgadász foglalta össze tapasztalatait, amely öszszességében pozitívnak mondható. Az írásos anyagból kitűnik, hogy az idegen is azokat a nézségeket érzékeli, amelyekkel a város eddig is, többnyire nagyobb mélységben tisztában volt. Többek álláspontja: egyedül a kereskedelmi kamara városi megalapításának gondolata újszerű, minden más szakértői felvetés vagy máris a megfelelő irányban halad, vagy pénz híján nem került megvalósításra. Moore úr nálunk eltöltött egy hónapja elősorban azt szolgálta, hogy lehetőségünk lehet a további kapcsolatokra, s némi megnyugvással tölthet el bennünket: az önkormányzati gazdálkodás az Amerikában már jó bevált módszerek szerint halad. Az elmúlt ülésen elhalasztott intézményvezetői kinevezések közül a Csokonai és Zrínyi utcai óvodák vezető óvónői pályázatát tárgyalta meg a testület. A Csokonai utcai óvoda vezető helyére Fekete Andrea egyedül adott be pályázatot. Az oktatási bizottság álláspontját dr. Csáby Péter ismertette, aki a bizottsági értékelés mellett nem tért ki arra, hogy az óvodai tantestület egyöntetűen támogatta a pályázót, arra alkalmasnak találta. Ezt ugyan a pályázó maga is helyre tehette, mert miután a bizottság a testületnek a pályázat elutasítását javasolta, a polgármester szót adott a jelöltnek. Az elsősorban azon korábbi intézkedését védte meg talpraesett válaszában, hogy egy szellemi fogyatékos gyerek eltávolításával — akit ráadásul év közben helyeztek a csoportba — miért értett egyet. Annak idején a Néplap is foglalkozott az üggyel, ugyanis a szülői munkaközösség aláírásokkal tiltakozott a sérült gyermek normál gyermekközösségben történő elhelyezése ellen. Ezt a pályázat bírálói egyértelműen negatívumként értékelték, s álláspontjukban nem szerepelt az a tény, amelyről minden bizonnyal tudtak, nevezetesen, hogy a szülők kérelmezték a kényszerű áthelyezést. Más felvetés után végül a szavazás döntött: hatan nem támogatták a kinevezést, hárman alkalmasnak tartották a jelöltet, hat képviselő pedig tartózkodott. Ennek alapján új pályázatot írnak ki az, álláshelyre, az átmeneti időre a polgármester bíz meg vezetőt. Az üggyel kapcsolatban figyelemre méltó, hogy a bizottság negatív javaslat ellenére három képviselő javasolta a kinevezést, s nagy volt a tartózkodók aránya is. A Zrínyi utcai óvoda vezetőjének Illésné Bagó Piroskát választották, aki mind a bizottság, mind a képviselők többségének bizalmát élvezte. Személyeskedésig menő konfliktushelyzetet dr. Kovácsffy Csaba telekügyének ismételt napirendre tűzése eredményezett. Az előterjesztés szerint a nyilvántartott és a valós terület közötti különbséget négyzetméterenként 500 forintos áron kívánták a képviselővel kifizettetni, aki többször is hangsúlyozta jóhiszeműségét. Álláspontja szerint a rossz munkát végző földmérőt terheli a felelősség. Az ügyben a jelen lévő jogászok is megszólaltak, mert többek számára nem volt nyilvánvaló, hogy államigazgatási vagy bíróságra tartozó ügyről van szó. A jogi szakemberek által kifejtettekre Tóth Tibor úgy reagált, hogy „nem akarja minősíteni a magszólaló jogászok tudását”. Végül a kérdést a szópárbajok elharapózása után levették a napirendről. Az ülésen még számtalan kisebb-nagyobb horderejű ügyről szó volt, melyekről későbbi időpontban bőven lesz alkalmunk beszámolni. Ugyanis a testület július 2-ától augusztus 20-áig nyári szabadságot tart. A folklór fesztivál után kezdetét veszi a közéleti uborkaszezon. A képviselők a halaszthatatlan intézkedések megtételére a polgármestert bízták meg. Zsiga Ferenc Önkéntesek tanácskozása Nemrégiben tartotta közgyűlését a Kalocsai Közbiztonságot Segítő Egyesület, ahol az elmúlt fél esztendő munkája került terítékre. Kiszli János elnök tételesen sorolta fel az eseményeket, melyek munkát adtak a kalocsai vagyonőröknek. Huszonkét esetben helyszínen csípték fülön a bűnözőket,'minden alkalommal a rendőrséggel szoros együttműködésben. Az önkéntesek munkája különösen hatékonynak bizonyult a Szőlőhegyen, a város bűnügyileg legfertőzöttebb részén. Az ülésen elhangzott, csak úgy tudnak a jövőben még eredményesebben működni, ha a szolgálatban lévő rendőröktől az eddiginél több támogatást kapnak. Dr. Balogh Zoltán rendőrszázados ígéretet tett az együttműködés javítására. Napközisek úszótábora • Gimnasztikáznak a „békák”. Hova tűnt a sok virág? Lassan kételkedni kezdek a mondás igazában, hogy tudniillik aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Lehet bizony, főleg, ha a másét szereti és mániákus vonzalmában nem átallja kicsupálni a nemrég kiültetett palántákat. A Stefanus-nál tervszerűen dolgozott az ismeretlen virágtolvaj. Először csak néhány szálat emelt ki a sok közül, aztán feltehetően lassúnak találta ezt a módszert, mert egy óvatlan pillanatban elorozta az egészet. A kádat persze otthagyta, végül is legalább olyan feltűnő lett volna elcipelnie a betonbehemótot, minha koporsót vitt volna a hóna alatt a főutcán. Még nem tudni, hogy a virágok valahol egy kukában végezték-e, vagy a tolvaj kertjét ékesítik. Bár ez utóbbi a jobbik eset, azért a virágok változatlanul veszélyben vannak. A locsolókannát ugyanis ott felejtette... — csapai — A kalocsai uszoda fennállása óta minden nyáron napközis úszótábort szevez általános iskolás korú fiúk és lányok részére. Kéthetes tumosokban 30-40 fő részére tartanak edzéseket a haladóknak, illetve úszásoktatást a kezdőknek. Az egésznapos foglalkozásokat szervezett kultúrális, szabadidő és sportprogramok színesítik. A tábor ideje alatt nevelők, edzők és orvos felügyelik a gyerekek tevékenységét, hasznos szabadidő eltöltését. A szervezők — a kalocsai vízmű vállalat és az uszoda - szerették volna a környező kistelepülések diákjait bentlakásos táborba meghívni és elhelyezni, de erre nem volt elég érdeklődő, így maradt a napközis rendszerű foglalkoztatás. A gyerekek naponta 8 órára érkeznek a táborba, 10 óráig vannak a vizes programok, az edzés és az úszásoktatás, majd a tízórai elfogyasztása után délig játék következik. Hatalmas tollaslabda-, asztalitenisz-, lábtenisz- és sakkcsaták zajlanak. Érthető tehát, hogy a déli harangszó hangjánál már mindenki farkasétvággyal várja az uszoda étkezdéjében felszolgált közös ebédet. A délutáni szieszta ideje alatt videózás, társasjátékok, játékos versenyek közül válogathatnak a gyerekek, de tartottak már házi szavalóversenyt, disco-táncversenyt és sporttörténeti vetélkedőt is. Ezután ismét edzés, úszásoktatás, majd szabad fürdés követi egymást, s mire a délután öt óra elérkezik, a gyerekek kellően elfáradva fogyasszák az uzsonnát és várják szüleiket, a hazautazást. A két hét befejezéseként úszóversenyeket rendeztek, az utolsó napot pedig hangulatos, meszesi Duna-parti kerékpártúrával, kirándulással töltötték. Ä búcsúvacsorán az úszócsapat maga készítette — bográcsban rotyogó — paprikás krumplival és tábortűzzel köszönt el egymástól cs edzőiktől: Sztankovics Istvántól és Busa Attilától. Hálásan gondolnak a városi önkormányzatra is, hogy lehetővé tették számukra a meszesi üdülő használatát. Akik kedvet éreznek az úszótáborban folyó munkába bekapcsolódni, jelentkezhetnek még az augusztus 16-ától induló utolsó turnusra, az uszodában. Tamás Ferenc A művészek felfedezték a várost Az elmúlt hétekbcn tucatnyi festő szállta meg Kalocsát. Vázlatfüzeteikkel bebarangolták a környéket és kiruccantak a Dunára is. Kiss István képzőművész-rajztanár, az I. számú általános iskola pedagógusa egykori tanítványával. Búkor Tiborral fogott össze, s életre hívta az első képzőművészeti alkotótábort. Fiatal művészeket, főiskolásokat és néhány művészeti szakközépiskolást hívtak meg Szegedről. Míg a hétköznapi ember észre sem veszi a körülötte lévő színek és formák gazdaságát, addig a művész gazdag élményanyaggal tér vissza a műterembe, a vázlatfüzetek lapjai gyorsan telnek, majd ezt követi az aprólékos műhelymunka. Néhány művészt megkérdeztünk, mi vonzotta őket Kalocsára? Miksa Bálint főiskolai hallgató: Én most fedezem fel a várost, alig tudok betelni a színességével. Boldog vagyok, hogy itt lehet. Barta András: Végzettségem szerint szobrász vagyok, így mutatkoztam be pár évvel ezelőtt Kalocsán. De a festészet is közel áll hozzám. Régi, leülepedett élményeimet most dolgozom fel. A hömpölygő Duna és környéke magával ragadó. Örömmel jöttem a táborba, Kiss István és Búkor Tibor régi kedves barátom. Lakatos Ervin főiskolai hallgató: Szombathelyen tanulok, rajz szakon. Itthon vagyok, az alkotó légkör, a munkakedv nagy hatással van rám. Nem kis dolog, hogy a mai szegényes világban kedvünkre tudunk dolgozni, minden eszköz a rendelkezésünkre áll. Búkor Tibor festőművész: A közös indulás, a szegedi „tömörkényes” évek adják az alapját a képzőművész tábornak. Egymás jobb megismerése, a közös munka nyújotta öröm hívta életre a mostani találkozót. Kiss István: Köszönet a támogatóinknak, hogy pénzt áldoztak a művészetre. Úgy gondolom, nem csak mi lettünk gazdagabbak a két hét együttléte által, hanem a város kultúrális palettája is színesedett. Remélem, hagyománnyá válik a kalocsai tábor. Hamarosan közös tárlaton mutatjuk a legszebb munkáinkat. T.L. új szervezete Huszonegy Kalocsa környéki település és a város polgármestere írta alá azt a szándéknyilatkozatot. melynek nyomán az önkormányzati munkával kapcsolatos problémák megoldására szövetséget alakítottak. A feladatok előkészítésével a kalocsai, dunapataji és a szakmán polgámiestert bízták meg. Díszfegyverek Néhány napja nyitotta meg kapuit a kalocsai Helyőrségi Klubban a díszfegyver- és makett kiállítás. A különböző korokból, helyekről származó fegyferek mellett láthatnak az érdeklődők töltényeket, gránátokat, különféle sisakokat és más katonai felszereléseket is. A számítógéppel vezényelt mai modern hadiarzenál korában üde színfoltnak számít ez a kiállítás. Zeneiskolások sikere Az élet forrása a talaj címmel országos rajzpályázatot hirdetett a Talajvédelmi Alapítvány. A nyolcszáz beérkezett pályamű közül Boros_ Lili, a kalocsai Ének-Zenei Általános Iskola tanulója alkotásával második helyezést érte el. A kiállítás megnyitására és a díjkiosztásra a Környezetvédelemi és Területfejlesztési Minisztériumban került sor. Az értékes tárgy- és könyvjutalmakon kívül a minisztérium külön pénzjutalomban részesítette a kalocsai iskolát. Ökumenikus rendezvény Ne hagyjátok a templomot és az iskolát! címmel vasárnap délután négy órakor a kalocsai főszékesegyházban közös rendezvényt tart a római katolikus és református egyház. Elsőként dr. Dankó László kalocsai érsek mond ünnepi beszédet, majd bibliát olvas fel Márton István nyugalmazott református lelkész. Az orgonánál Leányfalusi Vilmos orgonaművész-kanonok ül, Béres Ferenc énekművész régi magyar vallásos énekeket ad elő, Váczi Attila szavalattal lép fel a közönség előtt. Az egyházak a műsoros rendezvény bevételeit (belépődíj nincs, csupán adományozni lehet) a templomok és iskolák támogatására kívánják fordítani. Dunapataj közrendjéről Nemrégiben tárgyalt a helyi önkormányzat Dunapataj közrendjéről. Romfa Sándor körzeti megbízott tájékoztatta a képviselőket. hogy 1992-ben 84 bűncselekmény történt a településen. A statisztikában első helyen a vagyon elleni bűncselekmények állnak, sok volt az ittas vezetés, s tckintéyes bírságot szabtak ki a közlekedési balesetek okozóira is. A bűnesetek száma főleg a nyári időszakban ugrik meg.amikor a szelidi üdülőövezetet meglepik a vendégek. Új kiadvány A Duna menti folklórfesztivál eseményeire időzítve színes kiadványt jelentetett meg Kalocsáról a Multi Press '93 Bt. Az ötven oldalas ismertető magyar és német nyelven mutatja be a várost. A könyv elsősorban tájékoztató jelleggel íródott, s az idelátogató idegeneknek segít eligazodni a történelmi és a mai Kalocsa viszonyai között, bemutatva a város kultúrális értékeit, idegenforgalmi nevezetességeit. Az oldal a KALOPRESS közreműködésével készült
