Petőfi Népe, 1993. július (48. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

1993. július 12., hétfő LABDARÚGÁS 11 Mérlegen a megyei első osztályú bajnokság Felborult a papírforma A megyei labdarúgó-bajnokság első osztályában a Solt vadkei t, a Ka­locsai PC, a Mélykút és az NB III hói kiesett Fájsz számított a baj­nokesélyesek közé. Az első kettő — legalábbis ősszel — még nagy harc­ban volt, s jól kezdett a Mélykút is. Meglepetése a két újonc, a Kun­szentmiklós ék a Nemesnádudvar jó szereplése. Mindkettő a mezőny első A Kalocsai FC az őszi 29 ponttal szemben tavasszal csak 26 pontot szerzett. Összesen 12 győzelem, 2 döntetlen (mindkettő 0—0 volt) és egy vereség az együttes mérlege. A nagy győzelmek — kétszer 12—-0, kétszer 8—0, majd 67—1, 5—1, 5—2 mellett akadt szerényebb ered­mény is. Valamennyi találkozón öten léptek pályára és további három lab­darúgó 14 találkozón játszott. A leg­többször szerepelt együttes (zárójel­ben a játszott mérkőzések száma, a -t—jel után a cserénkénti beállás). A megyei I. osztályban a tavaszi idényben 30 játékvezető fújta a sípot, akik közül 29 megyei bíró volt. Egy mérkőzésen, a Kalocsa—Soltvadkert találkozón az NB I-es, nemzetközi minősítésű Hartmann dirigált. Bemutatkozott három újonc síp­mester is. Közülük Harsánvi és’ He­­ibl négy mérkőzésen működött. A sorrendet Nagy László, a veterán ba­jai játékvezető nyitotta meg 7 mér­kőzéssel, amelyből az utolsó, a Ka­locsa—Mélykút találkozó egyben búcsú is volt az aktív szerepléstől. felében végzett. A vártnál jobb eredményt ért el az Akasztó. Nagy­jából a képességeinek megfelelően szerepelt a Helvécia és az Izsák egy­üttese. A Lajosmizse gyengébb őszi teljesítmény után csak tavasszal tu­dott javítani. Ugyanez vonatkozik a Kiskunhalas csapatára. A János­halma produktuma csak árnyéka a hajdani, nagyhírű gárdának. Gojtán (7) — Iván (13), Aradi (14), Paletta (13), Farkas Z. (13), Márton (6+6), Evanics (13), Mis­­kolczi (14+1), Facskó (12+1), Földi (14), Vén (14). A további sorrend: Vatai (10), Süveges (1+7), Deák (3+4), Farkas S. (2+3), Molnár kapus (4+1), Virág kapus (4+1), Réfi (0+2), Balaton (0 + 1). A kitűntek listáján Evanics 10, Vén 9, Farkas Z. 7, Földi 6, Facskó, Paletta, Márton 3, Aradi, Miskolczi, Iván 2, Gojtán, Vatai. Virág I alka­lommal szerepelt. A további sorrend: 6 mérkőzést vezetett Némedi, Berger, Farkas, Dömény, 3 mérkőzést Kara, Kecs­kés, Fracziskovics, Gyovai, Hor­váth Gy., Schneider, Atyánszky, Tumó, 4 mérkőzésen bíráskodott Király, Lédeczi, Ignác/, Kazinczy, Kondás/, Harsányt, Magó, Heibl. 3 mérkőzést vezetett Kiss I., Bodrogi, Pákolicz, 2 mérkőzést Nyerges és Fejes. Végül egy alkalommal bírás­kodott Harkai, Rogács (mindkettő újonc) és Csenki. Szabó Zoltán Jó csapat toborozza a szurkolót Régi igazság, hogy csak a sikeres csapatnak van nagy szurkolótábora. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy a miskei focicsapat fénykorá­ban milyen sokan kijártak a mérkő­zésekre Kalocsáról is. Azóta ez az érdeklődés megfor­dult. A nevelőegyüttesként ismert, számtalan ifjúsági bajnokságot nyert Kalocsa együtteséhez folyamatosan tértek vissza az egykori ígéretes, ám tudásukat addig máshol kamatoztató labdarúgók. S, ahogy jöttek a győ­zelmek, úgy nőtt a szúrkolók szánta is. Tavaly , ősszel még 600 nézővel kezdték az idényt, idén tavasszal pe­dig már csak egyszer volt ezer alatt a nézőszám Kalocsán. A megyei 1. osztályú bajnokság tavaszi idényének 120 mérkőzését 47 200 néző látta. A legtöbb nézője a Kalocsai FC-nek volt, összesen 9 900, ami több, mint bármelyik megyei NB III-as gárdáé. Közel azonos az NB Il-es együttesek nézőszámával. A Kalocsai FC mérkőzésenkénti, átla­gos nézőszáma: 1490. A további sorrend: 2.: Akasztó 330, 3.: Kunszentmiklós 344, 4.: Nemesnádudvar 430, 3.: Kerekegy­háza 412, 6.: Mélykút 386. 7.: Hel­vécia 373, 8.: Soltvadkert .74.3. 9.: Izsák 312, 10.: Lajosmizse 287, 11.: Jánoshalma 271, 12.: Bajai Tsz SK 257, 13.: Marta 247, 15.: Kiskunhalas 212, Ifi.: Fájsz 207 átlagos néző­számmal. A bajnoki fordulókat tekintve a tavaszi 19. volt a csúcs, amikor 4 800 (ebből 3 ezer Kalocsán a Soltvadkert elleni rangadón) szurkoló biztatta a csapatokat. A negatív csúcs a 26. forduló 2 800 nézője lett. Mit mutat a statisztika? Harminc játékvezető dirigált ílvtnT -rioit^n Bal Iába a jobb a mesterlövésznek # Vén Csaba, a megyei gólkirály. Bár a „kétballábas” jelző nem ép­pen kedvező arra, akit megilletnek vele. a kalocsai szurkolók igazán nem bánnák, ha kedvencüknek, Vén Csabának kettő lenne belőle, hiszen u/ a/ egy is életveszély az ellenfelek számára, hát még kettő...! Harminc találatával toronymagasan vezeti a megyei mesterlövészek toplistáját, s hui egy jobbhátvéd álmatlanságról, netán rémálmokról panaszkodik, biz­tosak lehetünk benne, ehhez köze van a filigrán balszélsőnek is. Pályafutása Kalocsán, az ifjúsági csapatban kezdődött, aztán hamaro­san felölthette az első csapat II-es mezét. A remek játékosra felfigyel­tek a környék NB-s csapatai is. Elő­szót a miskeiek ismerték fel kivéte­ss adottságait, majd „lecsapott rá” 1/ NB 11-es Baja. Ä Sugovica-parti városból a Mecsek aljára vezetett az útja, Pécsett húsz NB I-es meccsen keserítette a védők életét, akik nem igazából kímélték szellőlábait. Nem tudott igazán gyökeret verni, így az­tán örömmel fogadta a bajaink ismé­telt invitálását. Aztán Kalocsán ‘is nekidurálták magukat a futball szerelmesei, s a „haza” hívó szavára igent mondott. Vajon mi lehet a titka a megyei gólkirálynak? A természetes adottságokon — át­lagon felüli futógyorsaság, remek rúgótechnika — kívül talán az a szorgalom, ahogy tapasztalt játékos létére is készül a mérkőzésekre. Bár „prímhegedűsnek” számít a csapat­ban, szívesen kiszolgálja társait, be­adásaiból számolatlanul rúgták gólja­ikat a belső csatárok. Ven Csaba anyanyelvi szinten be­széli a futball nyelvét, életeleme a já­ték, a gól. Az ellenfelek nem igazán kímélik, kap is eleget a marcona vé­dőktől, akiknek legtöbbször csak az adatik meg, hogy a hátát láthatják, s aztán indulhatnak a középkezdéshez Csapai La jos Vén Csaba, a megyei gólkirály A megyei labdarúgó-bajnokság őszi—tavaszi idényében 874 gólt szereztek, ami mérkőzésenként 3,65-ös átlagnak felel meg. Ezen be­lül a leggyengébb teljesítményt a ki­eső Harta érte el 23 góljával (0,76). tehát mérkőzésenként egyetlen gólra sem tellett erejéből. Ezzel szemben a bajnok Kalocsai FC 145 gólja egészen kiemelkedő teljesítmény és mérkőzésenként 4.83-as átlagot jelent. Hasonló ered­ményt megyei bajnokcsapat még nem ért el. Ezek után nem meglepe­tés, hogy a góllövőlista első öt helye­zettje közül négyen a Kalocsai FC labdarúgói. A gólkirály címet Vén Csaba (Ka­locsai FC) érdemelte ki .30 góllal. A további sorrend, 26 gólos: Farkas Z. (Kalocsai FC), 23 gólos: Földi, Facskó (Kalocsai FC), Csermák (Soltvadkerti TE). 21 gólos: Aranyos (Nemesnádudvar). 18 gólos: Mala (Helvécia). 17 gólos: Sebestyén (Kunszentmiklós), Csorba (Helvé­cia). 16 gólos: Evanics (Kalocsai FC). 15 gólos: Bankes (Izsák), Tóth Cs. (Kerekegyháza). 14 gólos: Ézsi (Mélykút), Csincsák (STE), Vadászi (Akasztó). 13 gólos: Oláh (Helvé­cia), Csima (Lajosmizse). 12 gólos: Sümegi (Kunszentmiklós), Tótli (La­josmizse), Óvári (Kerekegyháza). 10 gólos: Margit (Mélykút), Csekc (Soltvadkerti TE), Révész (Bácsal­más). 9 gólos: Papp (Mélykút). Ju­hász (Soltvadkerti TE), Szénási (Já­noshalma). Juhász (Harta). 8 gólos: Paletta (Kalocsai FC). Horváth (Izsák), Agócs (Kiskunhalas). 7 gó­los: Lengyel (Soltvadkerti TE). Sánta (Fájsz). Kovács (Kunszentmiklós), Nagy T. (Akasztó), Szűcs (Nemes­nádudvar). 6 gólos: Szabó (Mélykút), Németh (Kunszentmiklós), Szabó (Akasztó), Pankovics (Bajai Tsz SK), Fenyvesi F. (Jánoshalma), Vi­­dák (Bácsalmás), Koszorús (Nemes­­nádudvar), Herczcg, Gogolák, Juszt (Kerekegyháza). 5 gólos: Török (Mélykút). Hangya (Fájsz), Kino­­senko (Akasztó), Szabó G.. Zámbó (Jánoshalma), Simon (Nemesnádud­var). Juhász (Kiskunhalas). A listán I I négygólos, 38 három­gólos, 35 kétgólos, 51 egygólos cs 9 öngólos labdarúgó szerepel. A tavaszi idényben, a 27. forduló­ban 36 gólt értek el a csapatok. Ez a csúcs. A legkevesebb gól a 20. forduló­ban esett, amikor 16 alkalommal ta­láltak a hálóba. Bajnoki aranyérem gólcsúccsal 1. KALOCSAI FC 30 26 3 I 145—27 55 • A Kalocsai FC megyei I. osztályú bajnokcsapata és lelkes szurkolói. Az. NB 111-ba jutásért küzdött me­gyei és Budapest bajnokok közül 145 góljával messze a Kalocsai FC labdarúgócsapata érte el a legjobb eredményt az ország megyei első osztályú bajnokcsapatai közül, amire külön büszkék lehetnek a kalocsai színek szurkolói. A megszerzett bajnoki pontok sze­rint is csak Zala megye bajnoka, a Lenti TTE együttese előzi meg a ka­locsaiakat. A Duna-parti gárda 55 pontjával szemben 61-gyei lett első a Lenti, de Zala megyében négy mér­kőzéssel többet játszottak a csapatok. Nem voltak kezdők A kalocsai labdarúgás nem számít újoncnak a magasabb osztályban. Bár arra csak az idősebb szurkolók emlékeznek, a Duna menti város fo­cistái egykor két csapattal is játszot­tak-ai+NB-IUTranoi Mt I I Uil I /IIJ I I *> ,1116 Legutóbb — az 1987—88-as idényben — a Kalocsai SE szerepelt az NB III-as listán, de ki is esett. A mostani gárdától azonban sokkal többet várnak a szurkolók. Ennek van is reális alapja, hiszen az utóbbi évek egyik legjobb játékosállománya jött össze. Molnár Ferenc edző így foglalta össze véleményét az együttes telje­sítményéről: — Amikor tavaly ősszel Vén Csaba és Farkas Zoltán visszatért hozzánk és a Miskéről jött Földivel is erősödtünk, a vezetőség az 1—3. hely valamelyikének megszerzését tűzte elénk célként. A legnagyobb vetélytársnak a Soltvadkert ígérke­zett, de még a Mélykút is az esélye­sek közé számított. Jól kezdtünk, az első pontot a 4. fordulóban Soltvad­­kerten vesztettük el. Az 5. találkozó után élre állt a csa­patunk és végig ott is maradt. Az őszi idényt, igaz, még nagyon szoros eredménnyel. 2 pontos vezetéssel zártuk, ám a téli holtidényben jól felkészültünk és ismét erősödtünk. Újoncokkal erősítettek Paletta személyében újabb kalo­csai labdarúgó tért haza, és vele jött Miskolczi is Miskéről. Bekapcsoló­dott a Romániából áttelepült Deák, aki éppen a századik bajnoki gólunk szerzője lett. A 19. fordulóban a Soltvadkert elleni 4—0-ás győze­lemmel valójában minden eldőlt. Csalódott ellenfelünk visszaesett, mi pedig biztosan meneteltünk a bajnoki cím felé. — A tavaszi teljesítmény mégis gyengébbre sikerült. Mi volt ennek az oka? A kalocsaiak ontották a gólokat — A védelmünk Gojtán sérülése után elbizonytalanodott. A támadó­sorunk többnyire ontotta a gólokat, de voltak gyengébb napjaink is. Ez okozta a két 0-—0-ás döntetlent és a kunszentmiklósi vereséget. — Ón egyszer már az NB II-be vezette a Miskét, s utána át kellett adnia a helyét. Kalocsán lesz-e edzőváltás? — Ennek eddig semmi jelét nem tapasztaltam. Úgy gondolom, hogy a vezetők elégedettek a munkámmal. Jó edzői munkához persze csapat is kell. Kalocsán a lehetőség adva van. s remélem nem csalódnak majd ben­nünk. Szűcs László A második hely is majdnem elúszott 2. SOLTVADKERTI TE 30 18 4 8 75—35 40 • Juhász, a vadkerti csatár. Tavaly augusztusban megerősített gárdával, új edzővel és nagy remé­nyekkel vágott neki a Soltvadkerti TE a bajnokságnak. A kezdéskor I-inka József edzőnek a régi labda­rúgók mellett az NB 11-t megjárt Csincsák, a szintén NB Il-es tudású Cseke, a fiatal, de gólerős Csermák, a visszatért Katzenbach is rendelke­zésére állt. így nem csoda, hogy az első mér­kőzésen idegenben 2—4-re lelépték az újonc, ám később igen jól szereplő Nemesnádudvar együttesét, majd a 4. fordulóig —jobb gólkülönbséggel — vezették a táblázatot. Hamar kide­rült azonban, hogy a Kalocsai FC együttesében nagy ellenfelet kaptak. Az ugyancsak esélyesnek tartott Mélykút és Fájsz gárdája egy darabig még lépést tartott a két éllovassal, majd a 10. fordulótól már nyilvánva­lóvá vált, hogy a bajnoki címre csak a Kalocsa cs a nyomában lihegő Soltvadkert pályázhat. A téli pihenőig 2 pont volt köztük a különbség a Kalocsai FC javára. Sőt — mivel a 18. fordulóban az akasztóiak pontot „raboltak” a Kalo­csától — a megyei rangadó előtt I pontra csökkent a riválisok között a különbség, s ez újra felvillantotta an­nak a lehetőségét, hogy esélyük lehet a bajnoki címre. A folytatásban a Kalocsai FC 4—0-ra legyőzte a vadkertieket és ezzel eldőlt a bajnoki versenyfutás. Linka József edző csalódottan állt fel a kispadról, amit kényszerből Meskó István foglalt el és a következő héten Fütyü, Csincsák és Linka már nem volt a csapatban. Még nyertek a Mélykút és a Harta ellen, majd az Izsákkal szembeni, otthoni keserves döntetlent vereségek követték. Len­gyel és Verebélyi is leállt. Utoljára csak a Bajai Tsz SK elleni zárómer­­kőzésen aratott győzelemmel sikerült megtartani az ezüstérmet. Az utolsó győztes mérkőzésen mindössze öt olyan labdarúgó ját­szott a Soltvadkertben, akik az ős/i első találkozón is csapattagok voltak. — Csalódtunk, de az ezüstérem azért mégsem olyan rossz eredmény mondta Csesznegi Lajos, aki já­tékosként a mérkőzésekről is tudósí­tott. — Új szponzorokkal és veze­tőkkel ismét nekivágunk, s reméljük, több sikerrel. A régiek közül Ocsai akar távozni, akit az NB I-es Békéscsaba is meg­keresett. de lehet, hogy az NB Il-es Szarvas játékosa lesz. A cél, hogy el­sősorban helyi fiatalokra épüljön az együttes. Az edző személyéről csak kósza hírek keringenek. Szóba kerüli ismét Sörös Lajos neve, de Gacs Ti­borról is beszélnek. Boldog bronzérmesek 3. KEREKEGYHÁZA 30 17 6 7 64—36 40 Az éremosztáskor az önkormány­zat, a szponzorok képviselői és a nyolcvantagü Baráti Kör nagy ün­neplésben részesítette a bajnoki küz­delmek során bronzémiet szerzett Kerekegyháza labdarúgócsapatát. A/ együttes sportszerű, nagy küzdelem­ben vívta ki a/ előkelő helyezést, s nem sok hiányzott althoz, hogy az érem még csillogóbb legyen. — Az őszi rajtkor nem voltak nagy terveink. Az első öl hely vala­melyikének elérését tűztük ki célul — mondta Kecskeméti István, a sportkör elnöke. — Hogy végül ér­mes helyezést szereztünk, az első­sorban csapat és az edző érdeme, de sokat segítettek a szponzoraink, az önkormányzat, a Agrikon, az Univer ÁFÉSZ, a Boldizsár BT és nem utol­sósorban a Baráti Kör tagjai is. Kerekegyháza, bár nagyközség, de sajnos nem tartozik a gazdag telepü­lések közé, így a lehetőségeink korlá­tozottak. Csapatunkból az év elején néhányan elmentek a KSC-hcz és a KTE-hez. Juhász és Gogolák katonai szol­gálatot teljesített, Matuz sokáig sé­rült volt és a sárga lapok is gyakran tizedelték együttesünket. Szeren­csére az idősebb játékosok, így Fer­déi, Tóth Csaba példamutató maga­tartásukkal sokat segítettek. Nagy János pedig nemcsak a pályán állt helyt, hanem a serdülőcsapat edzője­ként is nagyszerű munkát végzett. Engel és Joszt jól illeszkedett a csa­patunkban, valamint a már visszavo­nulás gondolatával foglalkozó (iái János is a védelem oszlopa lett. — Együtt marad-e a csapat? kérdeztük az elnököt. — A két leszerelő közül Juhász Zsolt és Gogolák ügyében a KSC-vel egyezkedünk. Gogolák minden bi­zonnyal marad. Erősíteni is akarunk. Nem titok, hogy a KTE két játékosá­val, Boronkaival és Lázárral tárgya­lunk. A szakvezetés munkájával a legteljesebb mértékben elégedettek voltunk. Az ifjúsági csapatot kíván­juk még erősíteni. Jó szakemberre szeretnénk bízni a fiatalok képzését. Erre megvannak a terveink. A csapat július 12-én kezdi a felkészülést és jövőre is dobogós helyre pályázik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents