Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-03 / 127. szám
8 MEGYEI KORKÉP A PN-PARTI FINISÉBEN A zsűri elnöke elégedett A PN-Partik főzőversenyének zsűrielnöke, Garaczi János szerint: a hivatalos szakácsnak is volt mit tanulnia a PN-Partikon. A bíráló bizottság első embere azt szeretné, ha szombaton, a lajosmizsei új Tanyacsárdában rendezendő döntőn mindenki első díjat kaphatna. — A Petőfi Népe felkérésére megismerhettem a beküldött recepteket — mondja a mesterszakács. — Még a bemutatók előtt ki kellett válogatni, hogy melyik összeállításban, leírásban találunk valami igazán eredeti megoldást. Azoknak a recepteknek a szerzői kaptak díjat, illetve meghívást, akik felkínáltak valami ismeretlenül jót a régi magyar gasztronómiai hagyományokból. A tradíciót úgy alakítva, hogy a mai háziasszonyok is profitáljanak belőle, és a táplálkozás-tudomány doktorai se ráncolják a homlokukat. — Mondja meg őszintén, van még új a nap alatt? — Szerencsére van. A jó pap holtig tanul. Én négy helyen vállaltam közreműködést. Soltvadkerten Szakái Lászlónál, Szálkszentmártonban a Kurtában, Kiskőrösön a Vén diófában és Kecskeméten a Zöldfa étteremben. Megtapasztalhattam, hogy a vendéglátók, az estek házigazdái mindent megtesznek azért, hogy minél több vendég térjen be az asztalaikhoz. A versenyzők pedig tudásuk legjavát adták. Meglepően újszerű volt például a szalkszentmártoni Mi- zsei csárdában Vajda Márta tanárnő húsos gombóca, amely remek paprikás-kapros szósszal volt leöntve. Ez az étel például meglepetés volt a számomra. De hasonlókat még hosz- szan idézhetnek. — Azt mondják, ami magyaros, az eleve egészségtelen. — Ez nem igaz. Sok rangos szakember bizonyította: lehet igazi magyaros ízeket produkálni túlfűszere- zés és sertészsír nélkül is. Az az étterem, amely nem tud váltani, nem tudja könnyíteni az étkeit, az nem számíthat sikerre. El kell azonban mondani, hogy akkor is veszíthetnénk, ha a Tanyacsárdában nem lehetne kapni gulyást, pörköltféléket, vagy fűszeres sülteket. Meg kell találnunk az arany középutat. Szerencsére a magyar paraszti konyha mindig is gazdagon használta a tejtermékeket, a különféle tésztákat, a fűszer- és gyökérzöldségeket. Lehet miből válogatni. — Szombaton a hóhért akasztják. A zsűri elnöke is vizsgázik majd, hiszen a Tanyacsárda kínál otthont a nagy megmérettetésnek. — Nagyon készülünk. Az eddigi tapasztalatokra figyelve, mindent megteszünk, hogy a versenyzők minden alapanyagot megkapjanak, • A soltvadkerti zsűriben — középütt Garaczy János. megfelelő körülmények között dolgozhassanak. Nagy a tét, nem mindegy, hogy ki nyeri a 60 ezer forintos konyhabútort. — Milyen menüvel lepik meg a vendégeiket. — A zsűri elnöke ezen az estén Lukács István Oscar-díjas mesterszakács, az Atrium Hyatt konyhafőnöke lesz. A vendégek megkóstolhatják, mit kínált II. Erzsébet angol királynő Budapesten az általa adott díszvacsora vendégeinek, Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének. Azt a menüt is Lukács úr állította össze. — Mi lesz a menü, konkréten? — Az előétel lazacfiié. Ezt követi majd egy derített gulyás erőleves. A főétel: rozmaringos báránygerinc. Édesség zárja a sort, parféval és gyümölcsvariációkkal. Persze az est főszereplői a szakácsverseny döntősei lesznek. Mindent megteszünk, hogy a PN-Parti záró rendezvényén mindenki jól érezze magát. Szeretettel várunk mindenkit szombaton este a felsőlajosi új Tanyacsárdában. Farkas P. József Ásatások Kiskunfélegyháza Idén, 1992-ben kezdtük meg Pákán az ötödik ásatási szezont. A Kiskunfélegyházától mintegy 8 km-re fekvő lelőhely 1988-ban vált ismertté, amikor a Dósa-tanya közelében lévő halomból földet hordtak a szomszédos dűlőút feltöltéséhez. A munkát végzők ritkán tapasztalható magatartásának köszönhetően — Somogyvári Ágnes félegyházi régésszel együtt — haladéktalanul el tudtuk kezdeni a leletmentést. A képen egy tipikus Árpád-kori sír látható. Megfigyeltük, hogy a csontváz alatt, deréktól lefelé fehér (mész?) anyaggal simították végig a sírgödör alját. Mint rendesen, fejjel nyugat felé fektették a halottat, akinek viseletéből egy füles bronzgomb őrződött meg, a viselethez szorosan hozzátartozó ékszerek közül pedig egy-egy bronzkarperec a csuklóján. Találtunk ebben a temetkezésben egy szépen csiszolt kameolt is, amely szintén valamilyen ékszer (gyűrű, csüngődísz) alkatrésze is lehetett, foglalata azonban nem került elő. Talán amulettként helyezték a halott vállához az üvegedény fültöredékét, hiszen ritka és drága áru lehetett ez a 11. századi közösség tagjai körében. Combcsontjai között egy masszív bronzgyűrűre leltünk, talán a lecsüngő hajfonatot fogta össze.-Pákapusztán A fenti sorokat és a mellékelt ábrát Kulcsár Valéria tanulmányából idézzük, mely a Honismereti Közlemények című időszakos kiadvány legújabb számában jelent meg, a Katona József Megyei Könyvtár kiadásában. A Honismereti Közlemények legújabb számának tartalmából: Kőhegyi Mihály—Szabó Zoltán: A katymári halastó flórája és faunája. Kulcsár Valéria: Ásatások Kis- kunfélegyháza-Pákapusztán. Pejin Attila: A zentai zsidóság rövid története. Tóth Ágnes: Gondolatok egy film ürügyén. (Erdélyi János és Zsigmond Dezső „Az eltűnt idő nyomában” című filmjéről.) Sólymos Ede: Egy néprajzkutató visszaemlékezései. A Szemle rovatban Bánkiné Molnár Erzsébet, P. Szojka Emese és Birck Edit írásai olvashatók. A kötetet bibliográfia zárja. Újjáalakult a Honismereti Egyesület A közelmúltban került sor Kalocsán a Bács-Kiskun megyei Honismereti Egyesület újjáalakuló ülésére. Az Egyesület — más megyékhez hasonlóan — a Hazafias Népfront megszűnését követően jött létre. A teljes átszervezés és a honsimereti munka új keretben történő összefogása azonban mostanáig váratott magára. Hogy a mozgalom értékeit átmentő helyi kutatók, lokálpatrióták mennyire fontosnak tartják és igénylik ezt a keretet, azt jelzi a Viski Károly Múzeumban élénk érdeklődés mellett lezajlott összejövetel is. A kalocsai találkozót kezdeményező Romsics Imre múzeumigazgató köszöntője után dr. Mándics Mihály, az Egyesület elnöke számolt be arról a tevékenységről, amelyet az elmúlt két évben a megye területén — elszigetelten — végeztek a gyűjtők, kutatók, pedagógusok — főként az idősebb generáció tagjai. Megemlékezett az Egyesület közelmúltban elhunyt tagjairól is. Fekete Dezső, Hulej Alfréd, dr. Sztrinkó István és Kovács Gyula a megyei honismereti mozgalom sokak által ismert és tisztelt egyéniségei voltak. Végezetül dr. Mándics Mihály leköszönt elnöki tisztéről. A beszámolót követően többen szóltak saját tevékenységükről — Nagy Béla, Karsai Ferenc és Fehér Zoltán legfrissebb műveiket hozhatták magukkal —^ megfogalmazták a honismereti mozgalommal kapcsolatos feladatokat és elvárásokat. Egyetértettek abban: napjainkban különösen nagy szükség van a lokálpatriotizmus, a közösségtudat ébrentartására, a történelmi ismeretek és néprajzi értékek feltárására, továbbadására. Meg kell találni a továbbadás legjobb módjait — pl. kiadványok, előadások, honismereti táborok, kirándulások, vetélkedők formájában. „Az emberekben előbb-utóbb bekövetkezik a csömör az iránt a kultúra iránt, amelyet a műsorközlők zúdítanak ránk” — fogalmazta meg Fehér Zoltán bátyai kutató. Ramháb Mária megyei könyvtárigazgató a könyvtári tapasztalatok alapján erősítette meg: egyre nagyobb a helytörténeti kérdések iránt érdeklődők száma. Romsics Imre utalt a nemrégiben Ballószögön járt német óvónők nyilatkozatára: a vendégek lelkesedéssel szóltak a népdalokat tanuló ballószögi óvodásokról, értékes kincsnek nevezve a továbbélő néphagyományt. Dr. Kriston Vizi Jó- zsefa honismereti diáktáborokban rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet. A hasznos eszmecserét követően az Egyesület új elnököt választott, Romsics Imre személyében. A Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület új vezetőségének tagjai: Bánki Molnár Erzsébet (Kiskunfélegyháza), Fazekas István (Kiskunfélegyháza), Fehér Zoltán (Bátya), Kriston Vizi József (Kecskemét), Nagy Béla (Solt), Ramháb Mária (Kecskemét), Székelyné Körösi )Ilona (Kecskemét), Tajti Erzsébet (Tiszakécske). Az Ellenőrző Bizottság tagjai: Iván László (Kecel), As- bóth Miklós (Kalocsa), Pastyik István (Dunapataj). Sz. K. I. 1993. június 3., csütörtök BÁCS-KISKUNBÓL INDULT AZ ÉNEKMESTER Nemzedékeket tanított az éneklésre — Kecskemétet emlegettük egy órája — utalt gyermek- és ifjúkora városára bemutatkozásunk után hangulatos, madárdalos zuglói otthonának kertjében dr. Sípos Jenő énekmester. — Pitti Katalin dicsérte a Máltai Lovagrend által szervezett jótékony célú hangversenyt. Tanítványaim többsége be-beszámolt pályafutása örömeiről, gondjairól. Muzsikus a boncteremben — Tájékozott lehet az operavilágban, hiszen Európa és Eszak-Amerika valamennyi jelentős dalszínházában fellépett egy vagy több növendéke. A magyar operaénekesek sikereivel kapcsolatban mind többen hivatkoznak a Síposféle énektechnikára, tanulási módszerre. — Amíg nem mélyedtem el az anatómiában, a lélektanban, nem tanulmányoztam a rezgéstant, a biológiát, a fonetikát, csak azt tudtam mondani, hogy vidd előre a hangot, vidd hátrább, emeld föl a tested. A hangképző szervek elhelyezkedésének megismerésére még boncolásra is elmentem. — Min alapszik a szakkörökben ma már Sípos-technikaként emlegetett éneklési mód? — A reflexekre alapozva olyan mozdulatokat találtam ki, amelyek megfelelő utasítások kiadására késztetik a hangképzés folyamatát irányító agyi központokat. Az elhivatottság tudatának felélesztése nélkül azonban a legtökéletesebb technikával sem érhetők el a csúcsok. Kodály pártfogásával — A kitünően teniszező, ifjú rúdugró-bajnok kecskeméti középiskolás diákot mikor gyűrűzte el egy életre az énekmuzsika? — Zongorázni tanultam, olasz dalokat énekeltem házi koncerteken. Az apámmal barátkozó Kovács Sándor plébános kért meg templomi éneklésekre. Vásárhelyi Zoltán személyesen hívott meg híres kórusba. A három Kodály-művet diadalútjára • Dr. Sípos Jenő. elindító 1934 nyári szabadtéri kecskeméti hangverseny után maga a zeneszerző ajánlotta az akadémiai továbbképzést. A harmadik évfolyamra vettek föl. Az énekesi és tanári diploma megszerzése után a csodálatos Ernster Dezső támogatásával külföldre is eljutottam. Azzal az elhatározással tértem haza néhány napra a genfi zenei verseny után, hogy menyasszonyommal végleg eltávozunk a háborús feszültségekkel terhes Közép-Európából. A tervezett utazás előtt kaptam meg az azonnali behívót. Később a doni hideg, a flekktífusz elvitte a hangomat. Noha apám kívánságára még az akadémia előtt jogi végzettséget szereztem, szükséges rossznak éreztem a hiva- talnokoskodást. Szerencsére felkértek munkáskórusok vezetésére. Osváth Júliától Tokodi Ilonáig — Ki volt első híres tanítványa? — Az akkor már kétszeres Kos- suth-díjas Osváth Júlia. Igencsak meglepődtek az operaház vezetői, hogy egy kezdőre bízta magát a világhírű énekesnő. Az énekléstől egy évre orvosilag eltiltott művésznő módszerem segítségével óriási sikerrel, a Bánk bán Melindájaként tért vissza hat hónap múltán az operába. Azóta legalább öt-hat énekesi nemzedékkel foglalkoztam. Hetvenötö- dik születésnapomon gyönyörű koncerttel tisztelt meg egykori tanítványaimnak egy csoportja. — A napokban éppen Csavlek Etelka hozta ország-világ tudomására, hogy milyen sokat köszönhet Önnek. Dolgozószobájába hívott vendéglátóm. Az emlékfalon Hamari Júlia, Házi Erzsébet, Moldován Stefánia, Miller Lajos, Tokodi Ilona, Réti József, Kishegyi Árpád, Ilosfalvy Róbert és más hírességek köszöntik fotóval, kedves szavakkal az énekmestert. Kimonós japán képeket is látok. Tokió, Teherán és Kecskemét? — Évekig tanítottam külföldön. Szintén énektanár feleségemmel sohasem felejtjük Japán szépségét. Énekesi pályám kisiklásáért sokszorosan kárpótolnak tanítványaim sikerei. A művészeti díjak elmaradását az idén március 15-én átvett magas kitüntetés, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje feledtette. — Csalódások, hálátlanságok sohase szomorították? — Előfordult, hogy akkor hagyott el egy-egy tanítványom, amikor már magas szintre jutottunk. Többet, mást akart. Volt akinek sikerült, volt, akinek nem. Rájuk is szeretettel gondolok. Kecskemétben csalódtam kissé. Vártam, hogy a gálakoncert, vagy a kitüntetés után a kecskeméti elöljáróság, a kulturális vezetőség, közművelődési egyesület legalább egy távirattal köszönti a földit. — Tartóztatna még dr. Sípos Jenő, de perceken belül megérkezik a magát szubrettből az énekmester szerint is kitűnő primadonnává átképző Kállai Bori. — Viszontlátásra Kecskeméten — így búcsúzom a rokonszenves egyetemi professzortól, világhírű művészek világhírű tanárától. Heltai Nándor NÉGYEZER TANÁR MUNKA NÉLKÜL Ünneprontás — pedagósusnapon? — Milyen hangulatban ünnepelnek június első vasárnapján, a pedagógusnapon, az érintettek? — kérdeztük Szöllősi Istvánnét, a Pedagógus Szakszervezet főtitkárát. — A kollégák szerintem már nagyon várják, hogy vége legyen ennek a tanévnek. Lesz mit kipihenniök. Mintegy tízezer iskolában számoltak éjjel és nappal — néha még álmukban is —, hogy kijöjjenek a pénzből. Most nem a saját keresetükről beszélek, hanem az úgynevezett dologi költségekről. Az idei esztendőre elő- rejelzett 20—25 százalékos infláció ellenére, a fűtésre, karbantartásra és egyéb kiadásokra fordítható összeg azonos a tavalyival. Az önkormányzati törvény értelmében az óvodák, iskolák „működtetéséről” a helyi képviselőtestület köteles gondoskodni. Legalábbis a paragrafus betűje szerint. Hogyan adjon több pénzt az az önkormányzat, amely a személyi jövedelemadóból származó bevételeinek korábbi 50 százaléka helyett most csak 30 százalékát kapja meg, s mint emlékezetes, megszűnt a 0-kul- csos áfa is? Ezek után egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy mind gyakrabban halljuk: itt vagy ott be akarják zárni valamelyik iskolát. Kiskőrösről, Csarodáról, Berettyóújfaluból, Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Győrből, Kazincbarcikáról érkezett többek között komoly aggodalomra okot adó hír. Ezek ismeretében fordultam még április végén az Országgyűlés illetékes bizottságához. — Milyen választ kapott? — Karsai Péter, az oktatási, ifjúsági és sport bizottság vezetője sajnálattal értesített, hogy az országgyűlés őszi ülésszakáig a bizottság leterheltsége miatt nem tudnak a téma megtárgyalására időt szakítani. — Milyen következményekkel járnak, ha az önkormányzatok nem tudnának pénzt adni az iskoláknak? — Osztályokat kell akkor összevonni, több gyerek tartozik majd egy tanulócsoportba, növekszik a pedagógusok felelőssége. S közben csökken a fizetésük. Az óvónők, a tanítók, a tanárok már kézhez kapták a papírt az új besorolásukról, arról, hogy a közalkalmazotti törvénynek megfelelően mennyi lesz a fizetésük 1994-ben. Ehhez képest derült égből villámcsapásként érte a pedagógusokat a pénzügyminiszter úr bejelentése: a bértáblázatban leírtakat — a költségvetés súlyos helyzete miatt — csak 1995-től tudják érvényesíteni. Teszik ezt akkor, amikor a KSH legfrissebb adatai szerint a húsz főnél többet foglalkoztató gazdálkodó egységeknél dolgozók átlagkeresete csaknem 26 ezer forint, a termelésben tevékenykedő szellemieké — akik közül nem mindenkinek van diplomája —, meghaladja a 38 ezret. Ezzel szemben a pedagógusok átlag- fizetése még mindig 22-23 ezer forint között mozog. —Hány pedagógus van most állás nélkül? — A januárban készített felmérésünk szerint a munkanélküli kollégák száma meghaladta a négyezret. Legtöbben — csaknem félezren — a fővárosban voltak állás nélkül, de aggasztó a helyzet Borsod- Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szat- már-Bereg, Hajdú-Bihar megyében is. Baranyában akkor 234, Bács-Kis- kunban 211, Békésben 167, Hevesben 157, Komárom—Esztergom megyében 123, Nógrádban 100, Somogybán 108, Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében 250, Tolnában 136, Zalában 108 kolléga kapott munkanélküli segélyt. Mindennek az ismeretében mit mondjak, milyen ünnep lesz az idén a pedagógusnap? sz. m. Méghogy nekem rákom van?! Amikor az orvos azt mondta, hogy rosszindulatú daganat van a mellemben, furcsa módon nem estem pánikba. Az életemben oly fontos szerepet játszó humor automatikusan működésbe lépett — írta a szerző, a jeles és népszerű amerikai humorista hölgy, Erna Bombeck a Reader’s Digest Válogatás júniusi számában olvasható cikkében. Az a számtalan, társaságban elköltött ebéd és vacsora jutott az eszembe, ahol mindig a bal keblemre biggyesztették a cédulát a nevemmel. Mindig mosolyogtam, és azt kérdeztem: — Na és a másikat hogyan nevezzük? — Ezentúl ez már nem lesz gond. Már másnapra kitűzték a radikális műtét időpontját, melynek során leveszik a bal mellemet. Túl gyorsan történt az egész. Úgy éreztem, nincs idő se dühöngésre, se önsajnálatra, se félelemre. Egyvalamire azért mégis sikerült odafigyelnem. Példa lehettem a gyerekeim szemében arra, hogyan kell elviselni a sorscsapást. Magamból pedig megpróbáltam előcsalogatni az optimistát. De mégis ott motoszkált bennem a kérdés: hogy történhetett ez? Hiszen rendszeresen jártam kivizsgálásra és rákszűrésre. Talán nekem is tapintással kellett volna átvizsgálnom a mellemet, de ügyetlen voltam hozzá. Egy nappal azelőtt, hogy távoztam a sebészetről, az orvos rávett, hogy nézzem meg a sebet. Azon morfondíroztam, kiheverem-e valaha is a megrázkódtatást. — Jó volna, ha a férje is megnézné — javasolta az orvos. Akkor erre még nem voltam képes. Amikor aztán rászántam magam, hogy megmutassam neki, figyeltem a férjem arcát. Csak a szere- tetet láttam rajta. Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy kitört rajtam a depresszió. Minek áltatom magam? Á strandolásnak egyszer s mindenkorra vége. Nem fogok semmiféle gumivacakot dugdosni a fürdőruhámba csak azért, hogy ott viríthassak a homokon. Még akkor is magam alatt voltam, amikor a sebészhez mentem kontrollra. Ő azonban észre térített. — Magának szerencséje van. A daganat kicsi volt, a nyirokcsomók tiszták. A következő hetekben úgy tűnt, mintha minden újság a mellrákról cikkezne. Dühöm és ingerültségem egészen addig nem talált célpontot, amíg az egyik tanácsadó rovatban nem olvastam egy nőről, aki azért félt a műtéttől, mert úgy gondolja, utána már nem lesz „teljes értékű”. Teljes értékű? Miért, mi tulajdonképpen a nő? Egy masina életre szóló garanciával? Ha egy alkatrész meghibásodik, dobjuk ki az egészet? Az én hiányzó testrészem soha nem volt fontos a világnak. Fél mellel is tudok értelmes mondatokat írni, intelligens véleményt alkotni. Megeszem a kalapom, ha valaki meg tudja mondani, melyik cikkemet írtam fél mellel.
