Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

8

MEGYEI KÖRKÉP

1993. június 16., szerda

ÁGOSTON ANDRÁS TOVÁBBRA IS BIZAKODÓ

A veszély segíti a talpra állást

— Miben reménykedik? — kérdeztem Kecskeméten a Magyar Nőunió konferenciájára meghívott Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének az elnökét.

— A legutóbbi híradások is újabb harcokról tudósítottak.

— A mind elviselhetetlenebb létfeltételek a piacgazdaság helyreállítására késztetik a hatalmat. Piacgazdaság csak jogállamban képzelhető el, ennek pedig a kisebbségi kérdés rendezése az egyik alapfeltétele.

Amint ez a felismerés társadalmilag elismertté válik, akkor a megoldás útjára kerülnek a magyarság problémái. Előnyhöz jutunk, ha érv hadakozik érvvel. Hitem szerint még az én nemzedékem megéli olyan autonómia kialakítását, amely a XXI. századra is lehetővé teszi megmaradásunkat.

— Úgy hittük a hatvanas években, hogy a környező államok közül éppen Jugoszláviában a legelfogadhatóbb a magyarok helyzete.

— Tito országában csak nagyon korlátozott formában beszélhettünk a szabadságról. Itt valóban több lehetőség volt a külföldi szakiroda- lom, külföldi újságok tanulmányozására, könnyebben utazhatott, aki akart, akinek pénze volt. Mégis, tragikusan fogyott a magyarság.

1965-től 1975-ig öt, a következő tíz esztendőben már évente egy százalékkal csökkent a magyarok száma.

Az utóbbi években ez a folyamat tovább gyorsult.

— Mintha az értelmiség mozdulna aránylag a legnagyobb számban.

— Igen, Magyarországon él már tudtommal Tolnai Ottó, Ladik Katalin, Mák Ferenc, akiket korábban is számon tartottak errefelé.

— Végképp nem értem bizakodását...

— Bármilyen furcsának, netán cinikusnak hangzik, azt kell mondanom, hogy az utóbbi évek megrázkódtatásai ébresztették a veszély tudatára a vajdasági magyarokat. Megállították az atomizálódásnak, a szét- porladásnak a folyamatát. Az agresz- szív szerb nacionalizmus jelentkezése, majd a polgárháború Kis-Jugoszláviában döbbentette rá belső ellenálló erejének — ha még van erre készsége — aktivizálására. Az egypártrendszer pedig megteremtette talpra állásának lehetőségeit — mondom, lehetőségeit —, hovatartozásának erőteljesebb tudatosítását.

A tulajdonosok védelmében

Az állami vagyon lebontásának egyik lehetséges módja, hogy a gyárat, a vállalatot maguk a dolgozók — a vezetők és az alkalmazottak — vásárolják meg. Az országgyűlés által tavaly júniusban elfogadott Munka- vállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében eddig sikerült privatizálni az Aranypókot, a MAS- PED-et, az OREX-et, az Aranygallért, a PEMÜ-t és a SALDO Pénzügyi és Tanácsadó Rt.-t. A konstrukció tehát beindult, de ez nem jelenti azt, hogy zavartalanul működik is.

— Milyen problémákkal kel sze- menézniük az új tulajdnosnak a működés során? — érdeklődöm Lukács Jánostól, a Rész-Vétel Alapítvány ügyvezetőjétől, a hazai MRP egyik kidolgozójától.

— Természetesen elsősorban a magyar gazdaságot sújtóáltalános bajokkal, a fizetőképes kereslet beszűkülésével, a piaci verseny kiéleződésével, forráshiánnyal stb. Szervezeti szempontból azonban az MRP-s társaságok már az alapszabály banánhéján „elcsúszhatnak”. A tanácsadói felelőtlenségből, a vezetők mohóságából, vagy egyszerűen csak az ismerethiányból adódóan • az MRP-knek legalább a fele a későbbi konfliktusok csíráját hordozza magában. MRP-szervezetek és a vállalatnál eltöltött idő alapján határozzák meg.

Az erre vonatkozó törvénymódosítás már készül.

— Milyen hitelkonstrukciókat vehetnek igénybe ma az MRP-szerve- zek?

— A legkedvezőbb az E-hitel, illetve ennek az MRp-k szmára konstruált speciális változata. Ez három év türelmi idővel, 15 évre, 7 százalékos kamattal vehető fel. Egyénekre szóló fedezeti választással nem jár, a készfizető kezes maga a társaság. A hitelt folyósító bank a külső garanciaától el is tekinthet, ha olyan biztonságosnak találják a céggazdasági helyzetét. Amennyiben mégis garanciát kér a bank, úgy a Hitelgarancia Rt. 100 millió forintig 80 százalékban felelősséget vállal a hitelért.

Domi Zsuzsa

Szegénységgel búcsúzik a XX. század?

• Az ENSZ-bizottság szerint az ezredfordulóhoz közeledve biztosra vehető, hogy a szegénység növekedése jellemzi az utolsó évtizedet. Sajnos, ez a folyamat hazánkban is érzékelhető. Képünkön egy félegyházi hajléktalan ember, akit éppen szociális gondozója látogat meg.

Az ENSZ Fejlesztési Programjával foglalkozó multilaterális bizottság a közelmúlban elkészítette jelentését. Az emberi fejlődés, 1993 című anyag néhány kiragadott megállapítása cseppet sem derűs képet fest a búcsúzó huszadik századról. íme:

— A Föld népességének 90 százaléka nincs abban a helyzetben, hogy valamilyen módon befolyásolja azokat a döntéseket, amelyek a saját életére visszahatnak.

— Ami a nők helyzetét illeti: a parlamenti helyeknek mindössze 10 százalékát foglalják el; minden száz miniszteri bársonyszék közül csak négyet mondhatnak magukénak.

— Mintegy 300 millió gyermek semmiféle iskolai oktatásban nem részesül; 200 millióra tehető azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek a fejlődését alultápláltság akadályozza.

— A különféle népcsoportok érvényesülési lehetőségét összevetve

az Egyesült Államokban a fehérek az első, a négerek a 31., a latin-amerikai bevándorlók a 35. helyen állnak.

— Az ezredfordulóhoz közeledve biztosra vehető, hogy a szegénység növekedése jellemzi az utolsó évtizedet.

— A világ lakosságának kétharmada falun él, ám ők az oktatás, az egészségügy különféle szolgáltatásainak még az egynegyedét sem mondhatják magukénak.

— Az iparilag legfejlettebb országokban minden 100 ezer lakosra 15 öngyilkosság, 100 kábítószeres bűn- cselekmény és 15 közlekedési balesetjut.

— A tíz legelmaradottabb ország, ahol a világ szegényeinek mintegy háromnegyed része él, a fejlesztési segélyeknek csupán egynegyedét kapja.

— Az évi mintegy 15 milliárd dolláros technikai fejlesztési segély jelentős részét nyugati szakértők fizetésére fordítják.

• Feleségével — balról második — együtt vett részt Ágoston András a kecskeméti konferencián. (Walter Péter felvétele)

— A beolvadás gyorsulásáról említett adatai szerint — már megbocsásson — nem nagyon éltek a magyarok az új alkalmakkal.

— Az értelmiség elszalasztottá a kedvező lehetőséget. Kezdetben ugyanis nem kellett a más nézeteket vallóknak adminisztratív megtorlásoktól tartani. Igazolódott Illyésnek az a korábbi megállapítása, amely szerint a szocializmus körülményei között felnőtt értelmiség egyéni és csoportérdekből és más okokból magára hagyja az utódállamokban élő magyar tömegeket. Nemcsak Jugoszláviára érvényes ez a megfigyelés.

— Voltak újságjaik, rádióműsoraik, magyar tanítókat, tanárokat képeztek...

— Jól is éltünk, hála a semlegességünkért kapott busás nyugati kölcsönöknek, csak éppen a magyar szervezeteknek, intézményeknek nem volt — hogyan is mondjam — lelke, hiányzott megmaradásunk átgondolt koncepciója. A nevelés az elnemzetlenítés irányában hatott, annak érdekében, hogy mielőbb kialakuljon egy megfoghatatlan jugoszláv nemzet, amely természetesen szerbül beszél. Hátra van még az elmúlt három—négy évtized tudományos elemzése.

^'Számítanák 'd'úiá'gyar kormányzat támogatására?

' — Ha a magyar kormányzat nem a kisebbség fennmaradását szolgáló célokra összpontosít, az ilyen kutatások támogatására például, akkor csak

szemlélője maradhat küzdelmeinknek. Azt látom, hogy Budapesten kialakulóban van egy jó képességű szakemberekből, főként újságírókból álló menekült magyar érdekcsoport, amely hajlandó volna átvenni a szocializmusban már begyakorolt szerepüket, nincs szükség ilyen közvetítésre a magyar állam és a vajdasági magyarok között. Ezt a modellt a VMDK többé nem fogadja el. Mi azért is akarjuk az autonómiát, hogy a népnek tartozó vezetőink legyenek, ne a kinevezőknek.

—A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét miként érinti a belgrádi ellenzéki tüntetés szétverése?

— Kezdettől fogva hangoztattuk: nem avatkozunk be a délszláv népek történelmi vitájába, harcába. Attól tartunk, hogy a belpolitikai helyzet további romlásával teljesen kiszabadulnak a különböző félkatonai szervezetek a központi irányítás alól és és a Vajdaságban is számolnunk kell erőszakoskodásokkal. Nagyon vonzó célpont e viszonylag jómódú vidék a fosztogatásra berendezkedett csapatok számára. Végül is derűlátó vagyok. A kinti magyarságnak sohasem volt olyan erős, szavazatokkal hitelesített szervezete, mint a VDMK. A legutóbbi választásokon a számunkra lehetséges 265 helyből 265-öt megszereztünk.

— Kedves Ágoston András, köszönöm elgondolkodtató válaszait.

Heltai Nándor

ÁTJÁRÓHÁZ A TISZAKÉCSKEI VÁROSHÁZA

Miért mondott le a jegyző?

A tiszakécskei polgármesteri hivatal a rendszerváltozás óta nem tud megállapodni, hiszen a vezetők — nem túlzás, ha azt mondjuk — egymást váltják, átjáróháznak tekintik a városházát. Még a kezdet kezdetén távozott az első jegyző, dr. Kovács Huba, majd őt követte Szijj László, a polgármester. A hatósági osztály vezetője több mint egyéves táppénz után köszönt el a kécskei hivataltól. Ugyancsak sokáig megoldatlan volt a pénzügyi osztály vezetése, s most ismét lemondások követik egymást.

Alexa András, a műszaki osztály vezetője nemrégen adta be felmondását, jelenleg utolsó napjait tölti a kécskei önkormányzatnál. Ugyancsak távozni készült a gyámügyi előadó, Pásztomé Szikszai Eszter, s az Épker Kft. ügyvezető igazgatója is bejelentette távozási szándékát. Mindezt betetőzte, hogy néhány napja Sipos József jegyző is bedobta a törülközőt, s a testülettől kérte, fogadják el lemondását.

Ä városban persze találgatnak, magyarázatot keresve erre a jövés-menésre. Egyesek a testületet bírálják, mondván, nehéz a pártoskodó városatyákkal együtt dolgozni, mások a hivatalban lévő rossz légkörre hivatkoznak, amikor a távozások okait kutatják. Csernus Ferenc alpolgármester például így kommentálta a helyzetet a jegyző lemondása után:

— Megdöbbentett, de nem ért váratlanul, hiszen már decemberben is fontolgatta a lemondást. Akkor sikerült rábeszélni a munka folytatására. Mostanra alakult ki olyan helyzet, ,ami végleges elhatározásra késztette. Egyébként a jelenlegi testület működése óta a hivatal nincs együtt. Ez szerintem a múltba vezethető vissza. Akkor bizonyos szándékok, elképzelések értelmében több jól felkészült szakembernek kellett itthagynia a hivatalt és ezeket az embereket nem, vagy csak részben tudtuk pótolni.

Tóth Dezső polgármester értetlenül rázza a fejét, amikor Sipos József lemondásának okairól kérdezem.

— Nem tudom, fogalmam nincs, miért akar elmenni. Én nagyon sajnáSokáig tart a bejegyzés

Védjegyek és cégnevek

Manapság gombamódra szaporodnak a kereskedelemmel, szolgáltatással, foglalkozó cégek, társaságok. Áruikat, szolgáltatásaikat a gyakorlatnak megfelelően védjegygyei szeretnék ellátni. Ennek bejegyeztetése azonban ma már két évbe is beletelhet, hallottuk azon a tegnapi tájékoztatón, amelyet Váczy Kristóf, a magyar Védjegy Egyesület képviselője tartott Kecskeméten. A hosszú bejegyzési procedúra oka az, hogy az Országos Találmányi Hivatal a védjegylajstromba vétel előtt meggyőződik arról, a védjegy nem foglalt-e már. Nyilvántartásukban 300 ezer védjegy szerepel, ezek közül 35 ezer a magyar. A munkát könnyíti, hogy tavaly óta létezik egy magyar nemzeti védjegylajstrom, amelyben az 1890-es évek óta nyilvántartott védjegyektől kezdve a tavalyi évig bejegyzettek megtalálhatók. Az a cég, vállalkozó, esetleg szellemi szabadfoglalkozású polgár, aki ma szeretné védjegyét bejegyeztetni, jobb, ha előbb e jegyzéket forgatja. Azt sem árt szem előtt tartani, hogy a védjegy és a cégnév könnyen kiejthető, könnyen megjegyezhető legyen, mint például az előadó által elismeréssel említett Bácshúsé.

Sörivásban a szászok vezetnek

Sörivásban a szászok vetélytársai a bajoroknak. Nem csupán az egy főre eső 170 literes éves fogyasztásuk haladja meg messze a Német Szövetségi Köztársaság 143 literes átlagát - a német sörivók ranglistáján a Szász Szabad Állam polgári immár bajorországi barátaik mögött a második helyre küzdötték fel magukat. A keletnémet tartományon belül maga a főváros, Drezda áll az élen. Ott a szász serfőzők adatai szerint éves átlagban 180 liter folyékony kenyér gördül le az emberek torkán, míg a bajor átlag 200 liter.

A szászok újra saját sörüket isz- szák. Bár a Német Demokratikus Köztársaság megszűnésével együtt járó változások a helyi sörfajták fogyasztását is erősen visszavetették, ennek aránya ma újra 70 százalék körül van. Bár a szász serfőzők 1993—ra nem várnak rekorderedményeket, tény, hogy a keletnémet sörpiac egyre bővül.

lom. Ugyanúgy megdöbbentett a döntése, mint Zoboki úré, az Épker igazgatójáé, aki ajánlott levélben küldte el a lemondását. Alexa András esetében sejtem, miért hagy itt bennünket. Túl sok alaptalan, rosszindulatú támadás érte, elsősorban a tornaterem kapcsán. Holott Alexa úr nagyon lelkiismeretesen és jól dolgozott. Ő indította el a szennyvíztelep rekonstrukcióját, a vízminőség-javító beruházást, az ő közreműködésével készült el a csatornázási terv, a városközpont rendezési terve, része volt a víztorony, a kerékpárutak építésében, a telefonfejlesztésben, s számtalan olyan beruházásban, melyhez állami támogatást pályáztunk meg. Nem is tudom, az új osztályvezető hogyan veszi mindezt át.

— Van egyáltalán jelentkező?

— Ketten adták be a pályázatukat, de az egyiket nem tudtuk elfogadni. A másik pályázóval a napokban tárgyalunk, de az ő személye is még nagyon bizonytalan.

— Mi lesz a többi betöltetlen munkakörrel?

— A hatósági osztályvezetői állást kétszer hirdettük meg, egyetlen jelentkező nem akadt. Az Épker Kft. igazgatói helyére, valamint a jegyző állására ugyancsak pályázatot írunk

• Lezsák Sándor

— 1990-ben abban bíztak az emberek, hogy a „nyugodt erő” jóval kisebb megrázkódtatások árán próbálja átvezetni az országot a rendszerváltás zegzugos útjain. 1993 nyarán a többség úgy érzi, hogy becsapták.

— Én sem tudom megnyugtatni azokat, akiknek valóban rosszabbodtak az életkörülményei. Mert nagyon nehéz bárkit is meggyőzni arról, hogy a nemzeti megújhodás programját megvalósítottuk. Az is tény, hogy a választópolgárok és az ország közvéleménye nem egy MDF-es képpel élte meg a '90-es választásokat. Különböző programokat hallottak, s azokból elsősorban csak a jó dolgokat jegyezték meg, s azok álltak össze bennük egységes képpé. Azt viszont hajlamos az ember elfelejteni, hogy milyen áldozatok árán lehet elérni mindezt.

— Úgy beszél, mintha védekeznie kellene.

— Nem. Semmi okunk sincs a védekezésre, de még a szégyenkezésre sem. Eszembe jut egy érdekes történelmi párhuzam. Az 1800-as évek első harmadában ez az ország elindult a polgárosodás útján, megkezdődött egy felfelé ívelő szakasz. De ha ugyanannak az időszaknak az irodalmát, költészetét vesszük nagyító alá, akkor az vehető észre, hogy az írásokból átsüt a nemzethalál víziója,

ki. Mivel Sipos József már nem vonhatja vissza a lemondását, én bízom benne, hogy pályázni fog. Tudom, elégedetlen volt önmagával, szerinte nem tudott az elvárásoknak megfelelni. Igazából nem is lehet jól dolgozni. Az önkormányzatra egyre több feladat hárul, s egyre több bírálat ér bennünket. Rengeteg a probléma, de sokszor a kis bajokat is felnagyítják. A legjobb szándékú tenni- akarást is visszafordítják.

— Azt mondják, a hivatalban nem a legjobb a légkör. Mi ebből az igazság?

— Valóban nyomasztó a légkör, de ennek nem a hivatalban dolgozók az okai. Kívülről történik a bomlasz- tás.

Hogy honnan, arról Tóth Dezső polgármester nem kívánt nyilatkozni, mint ahogy Sipos József sem volt hajlandó lemondása okait részletezni. Egy azonban bizonyos: olyan helyzetbe került a kécskei polgár- mesteri hivatal, amely mellett már nem lehet szó nélkül elmenni. A testület tagjai talán éppen ezért tervezik, hogy még a héten zárt ülés keretében — ami remélhetőleg nem fajul személyeskedő vitává -— tisztázni próbálják, miből fejlődött ki ez az áldatlan állapot. B. M.

a félelem, a borongás, a szégyen. Úgy látszik, hogy sajátos módon éli meg ez az ország az újjászületését. Furcsa ez a kettősség, de mégis így van.

— Tehát én nagyon bízom abban,

hogy ezen a következetes úton és igenis a nyugodt erő politikájával kell végigmennünk. Mert ha ez az erő nyugtalan lett volna, akkor elviszi az országot a könnyebb megoldás felé: látványos, életszínvonalat

emelő kölcsönökkel képes lett volna jobb hangulatot teremteni. De annak a következménye is egyértelmű: még jobban eladósodunk, és még inkább megoldhatatlanná válnak gondjaink.

— Az MDF belső válsága kapcsán, a választások közeledtével egyre több támadás éri a legnagyobb kormányzó párt tagjait is. Önnel kapcsolatban is elterjedt, hogy a Lakitelek Alapítványnak milliárdjai vannak.

— Sajnálattal kell közölnöm, hogy milliárdjaink nincsenek. Jelenleg a számlán tizenegynéhány millió forint van.

— Pedig a „Frici, a vállalkozó szellem” című tévéfilmsorozatot is önök Finanszírozták. Honnan volt rá pénz?

— Érdekes, hogy a Família Kft. sorozat készítőitől sohasem érdeklődnek, hogy honnan van pénzük. Pedig nekünk is onnan, ahonnan nekik. A Frici-sorozat előtt ugyanis lemegy egy két és félperces reklám, aminek a díjából készült a film. Nem az állami költségvetésből vettük el a forintokat rá. És a hiedelmekkel ellentétben én sem vagyok milliomos. Nem kapok fizetést sem az MDF-től. sem a Lakitelek Alapítványtól, sem a Népfőiskolától, aminek pedig igazgatója vagyok. Kevesen tudják, hogy a pedagógusi fizetésemből élünk, mivel jelenleg is tanítok, és a feleségem ugyancsak dolgozik.

— Beszélik, hogy az Atilla című rockopera színpadra állítását is a Lakitelek Alapítvány támogatja...

— Szó sincs erről. Az Atilla egy vállalkozás, aminek vannak szponzorai. Tudom, mondják, hogy fölveszek érte tiszteletdíjat. Természetesen, kapok pénzt, hisz ennek a darabnak a szövegét én írtam. Milyen érdekes, Bródy Jánostól sohasem kérdezték meg ezt...

(Megjelent a Pesti Hírlap hétfői számában.)

• A vezetők egymást váltják, szinte átjáróház a kécskei városháza.

Semmi okunk a védekezésre

Interjú Lezsák Sándorral