Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-10 / 107. szám
HAZUNK TA JA 1993. május 10., 7. oldal Szőlőtörténet A szőlő és művelése a Duna—Tisza közén több mint ezeréves múltra tekint vissza. Osztozott az itt élő népek sorsával, fellendülések és hanyatlások követték egymást. A döntő fordulatot 1875-ben a filoxéra okozta, majd tíz évvel később a pe- ronoszpóra. A háborúk, a háborúk közötti gazdaság válságok, majd a második világháborút követő kedvezőtlen gazdaságpolitika ismét nehéz helyzetbe hozta a szőlőtermesztést. Sikerekkel és kudarcokkal a hátunk mögött, előttünk pedig a közismert problémákkal leszögezhetjük, hogy az ország szőlő- és borvertikumának mintegy 40%-a a Duna—Tisza közén van, jelentős része Bács- Kiskun megyében. Már a XVII. században több településen volt szőlőkultúra, Halas mezővárosban az 1699-i számlálás szerint például 106 gazdálkodóból 69- nek bora is volt. A török uralom után nagy lendületet vett a szőlőtelepítés, 1720-ban 27 450 kát. holdat tartottak nyilván. A telepítést igen szigorúan szabályozták, szőlőcsőszök védték az értékes ültetvényt és a „borbíró” fontos tisztségviselője volt a helyi irányításnak. A filoxéra- vész előtt mintegy 45 ezer kh szőlő volt a Duna—Tisza közén, amihez a vész ideje alatt közel 60 ezret telepítettek. Ha lassan is, de a termés növekedett, és a XX. század első felében már értékesítési gondokkal küszködtek a terület szőlő- és bortermelői — mint ma. 1907-ben országos konferencia foglalkozott a kialakult helyzettel, felvetődött a szövetkezés gondolata is. Megalakult a Magyar SzőlősgazA fotó 1936-ban készült egy magyar királyi állami borpincéröl. dák Országos Egyesülete mint érdekképviseleti szerv, de inkább a nagybirtokosokat és borkereskedőket tömörítette soraiba. Az egyesület a szőlő- és borgazdaság irányításának egyik legfőbb szervévé vált. A 30-as évek gazdasági válsága katasztrofális helyzetet teremtett, amit a 31—32-es évek rendkívül hideg tele csak súlyosbított. A szőlőültetvények területe mindezek ellenére növekedett, ami a szőlőtermelők élni akarásának jele volt. A válság oldódása utáni években felhalmozódott nagy készletek értékesítésének megszervezésére az akkori kormányzat erőfeszítéseket tett. Az 1934-es szövetkezeti törvény ezt segítette elő. Megalakult a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete és a Hangya. A borértékesítésre 1936-ban megalakult a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesitő Szövetkezete és a Magyar Hegyvidéki Bortermelők Szövetkezete. Állami pénzből, a megalakult két szövetkezet kezelésében, mintegy 200 ezer hl tárolóterű pincé- szeti láncolat épült Bács-Kiskun megyében több helyen, közte Kecskeméten (Máriavárosban). További központi rendelkezések születtek, amelyek közül legjelentősebb volt az 1924-es bortörvény és annak későbbi módosításai. 1938-ban megszületett a hegyközségekről és a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvény. Ebben az időben például a jánoshalmi piac gyümölcsárait a rádió hírei között rendszeresen közölte. A szőlő- és borágazat a Duna— Tisza közén ma is problémákkal küszködik. Az itt élő emberek munkája, fáradozása most sem eredményez felhőtlen örömet. A múlt felemlegetése biztatás akar lenni, hogy azért nincs minden hiába, nem a tőkék kivágása az egyedüli megoldás ... Bíró Mária Állataink egészsége Legelőre hajtás előtti teendőink • A legelőn tartott állatok itatására nagy gondot kell fordítani. (PN-archív) Szent György-nap elmúltával kezdetét veszi a legeltetési szezon. A hosszú téli istállózás után a szabadban tartásra fel kell készíteni állatainkat. Mindenekelőtt el kell végezni a külső és belső élősködők elleni kezeléseket. A féregtelenítés elmulasztásával a legelőt már a szezon elején fertőzhetik állataink. A legelők fertőzöttsége arányosan növekszik a legeltetett állatok számával és fertozöttségük fokával. Ilyenkor, tavasszal, a legelőn még hosszú a fű. A hosszú fu között a relatív páratartalom 95 százalék között mozog, mely mikroklíma kedvez a lárvák fejlődésének, ezért a kérődző állatok a mételykor mellett itt fertőződnek a leggyakrabban a gyomor-bélférgek, a tüdőférgek fertőzőképes alakjaival. A parazitásfertőzöttség kialakulásában szerepet játszik még a hiányos táplálkozás. A legelő növényzete, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból oka lehet a hiányos táplálkozásnak. Eszerint a legkedvezőtlenebbek az átmenetileg vízállásos, mocsaras területek. A külső élősködők ellen (rühös- ség, vérszívó legyek, bagócslégy) vegyszeres fürösztéssel vagy permetezéssel, porozással védekezzünk. Erre alkalmas szerek a Neo Stomosan, Neocidol, Butox stb. A kezeléseket 2-3 hetente ismételhetjük. Ne feledkezzünk meg a csülök ápolásáról sem. A túlnőtt körmű, beteg csülkü állatok keveset legelnek, kondíciójuk leromlik. A legelőn tartáshoz az állatokat bizonyos átmenettel szoktassuk, ne hajtsuk ki egész napra őket. A lédus, kevés rostot tartalmazó fű sok emésztési és anyagforgalmi gondot okozhat. A legeltetés mellett mindig biztosítsunk jó minőségű szénát vagy pillangóst. A széna etetésével megelőzhetjük a gyakori „fűtetánia” betegséget. Ez a betegség a magnéziumhiányos, buja legelőn jön létre, elsősorban kora tavasszal vagy kora ősszel. Juhok- nál főleg az ikreket ellő anyáknál gyakori. A magnéziumhiányt fokozza a kedvezőtlen időjárás és a hirtelen jelentkező hőmérsékletcsökkenés. A betegség legjellemzőbb tünete a rángógörcs. Ilyenkor állataink oldalukra fekve görcsös kényszermozgásokat végeznek. Enyhébb esetekben csak a fokozottabb ingerlékenység, ijedős- ség észlelhető. Magnéziumtartalmú szerekkel a betegség kezelhető. Sokan teszik föl a kérdést, miért romlik olykor a legelő állatok kondíciója. Nem egy esetben az okot a nem megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízben kell keresni. A nyári időszakban a legelő állatok vízigénye 3-4-szeresére nő. Ha romlik a kondíció, az ivóvíz mellett gondoljunk a gyep csekély táp- lálóertékére, nyomelemhiányra, túlzsúfoltságra, parazitásfertőzött- ségre. A juhász és pásztor hűséges társáról, a kutyáról sem feledkezhetünk el. Évente két alkalommal kezeljük le bélférgesség ellen, nehogy állatainkat tovább fertőzze. Ne legeltessünk forgalmas utak mentén, az ólomszennyezettség miatt, és ne is gyűjtsünk szénát ilyen helyről. Az ólom a szervezetben lerakódva vagy a tejben kiválasztódva humán-egészségügyi problémákat is okozhat. Dr. M. T. BIOKULTURA A zöldtrágyázás A zöldtrágyanövényeket azzal a megfontolással vetjük az üresen maradó növényágyakba, hogy a felnövekvő növényeket a földbe ássuk és ezzel a talajt szerves anyagokkal gazdagítsuk. Ez értékes eljárás, bizonyos körülmények között a kiskertekben is. A könnyű talajokba, melyeket amúgy sem célszerű hosszú ideig szabadon hagyni, vessünk késő nyáron vagy kora ősszel áttelelő zöldtrágya- növényt, melyet azután a következő tavasszal a zöldségek vetése, ültetése előtt ássunk be. Néhány zöldtrágyanövény olyan gyorsan növekszik, hogy még a vegetációs periódusban, két kultúrnövény váltása között is érdemes elvetni. Az eljárás nyilvánvaló előnye, hogy dúsítja a talaj szervesanyag-tartalmát, ugyanakkor javítja a talaj biológiai aktivitását a gyökértömeg lazít, növeli a vízelvezető képességet és a víz- háztartást. Különösen értékesek a mélyen gyökerező zöldtrágyanövé- nyek, melyek a mélyebb talajrétegek ásványianyag-készletét tárják fel. A vörös- és fehérhere, a csillagfürt például több mint 2 méter mélyen gyökereznek, bedolgozva felszívott tápanyagokkal gazdagítják a felső talajréteget, s így a következő kultúrának is hasznára vannak. A pillangósok (mint a bab vagy a csillagfürt) a gyökereiken található nitrogénmegkötő baktériumok révén megkötik a levegő nitrogénjét és fontos tápanyaggal gazdagítják a talajt, megkímélve bennünket a drága nitrogénműtrágya adagolásától. Könnyű talajokon — mint amilyenek a mi homoktalajaink — megakadályozza a zöldtrágyázás a téli jelentős tápanyagveszteséget, mely a téli csapadék kilúgozó, lemosó hatása következtében léphet fel. Jelentős a zöldtrágyanövények gyomfojtó hatása is. Az összefüggő zöldfelület takarja, árnyékolja a talajt, s a víz- és a tápanyag-felhasználásban olyan konkurenciát jelent, amelyet csak kevés gyomnövény tud leküzdeni. Fontos tanács, hogy a zöldtrágyanövényeket úgy kell kiválasztani, hogy azok beásás után ne hajtsanak ki. A zöldtrágyanövények kiválasztásánál figyelembe kell venni a rendelkezésre álló időt, valamint az elő- és utóveteményt. A trágyanövénynek egyikkel sem szabad rokonságban állnia. Például, ha mustár után káposztát ültetünk, nagy a kártevők és kórokozók továbbfertőzésének veszélye, mivel mindkét növény a Brassica nemzetséghez tartozik. A zöldtrágyanövény alá a talajt éppoly alaposan kell előkészíteni, mint más vetemény alá. Alacsony tápanyagtartalom esetén vetés előtt trágyázzunk. A magvakat szórva vessük egyenletesen a felszínre és sekélyen kapáljuk be. A nagyobb magvakat (lóbab, csillagfürt) 15—30 cm sortávolságra és 5—20 cm tőtávolságra kell sorba vetéssel kellő mélységbe juttatni. A zöldtrágyanövényeket megfelelő időben és módon kell a talajba bedolgozni, hogy jó tulajdonságaikat legkedvezőbben hasznosíthassuk. Mindig fásodás előtt forgassuk be őket, különbomlásuk során nitrogént vonnak el a talajból. A nagyobb növényeket bedolgozás előtt aprítsuk fel, kisebbeknél (pl. mustár) elég, ha beásás előtt fűnyíróval levágjuk. Az egészen kis növényeket saraboljuk kapával beforgatás előtt. A beforgatást legcélszerűbb rotációs kapával végezni, ügyelve arra, hogy 15-20 cm-nél mélyebbre ne kerüljenek a növényi maradékok. Dr. P. G. KERTI TENNIVALÓK Palánták szabadföldbe Májusban szép képet mutat a veteményeskert, a terület nagy részén üde zöld növények virulnak. A kora tavasszal elkezdett szorgos munka eredménye egyre jobban meglátszik. A korán vetett sárgarépa és petrezselyem szépen sorol, így elvégezhető a gyomirtásuk. Á borsók már 10-15 cm magasak. Ha még nem adtunk nitrogénfejtrágyát, akkor még most is kiszórhatjuk. Ehhez célszerűbb ammóniumnitrátot használni, 2-4 dkg/ m2 mennyiségben. Ez legegyszerűbben úgy juttatható ki, hogy a sorok közé kiszórjuk, majd bekapáljuk, és ezt követően 5—8 1/m2 vízmennyiséggel jól beöntözzük. A retket lassan szedhetjük, és a saláta is folyamatosan takarítható fel a korai ültetésből. Fontos növényvédelmi munka ebben az időben a káposztafélék folyamatos védelme. A káposztalégy és a levéltetű ellen kell megelőzés céljából védekezni, ugyanis akár csak néhány napot is késünk vele, eladhatatlanná válik a termés. Ha a fejes káposzta levelei összeborulnak, azaz elkezdődött a fejesedés és a levelek között megtelepedtek a kártevők, már semmilyen szerrel nem lehet ellenük védekezni. Május hónapban van a melegigényes zöldségnövények normál szabadföldi ültetésének ideje. Így ilyenkor kell ültetni az uborkát, a sárgadinnyét, görögdinnyét, paradicsomot, paprikát. A májusi ültetésből már nem a korai termés a fontos, hanem az egész nyári és kora őszi ellátás biztosítása a cél. Ezért nem érdemes túl korán ültetni, mivel Magyarországon a „fagyosszentek” sajnos elég nagy valószínűséggel szokott bekövetkezni. Ezért az tanácsolható, hogy május 10. után kezdjük el ezeknek a növényeknek a kiültetését. A paradicsom termesztésénél ajánlanám egy új termesztési mód kialakitását. Ez a támrendszeres termesztés. Az eljárás lényege, hogy 3-4 méterenként oszlopokat kell lehelyezni, a két oszlopsort • Már szedhető a retek is. (PN-archív) egymástól 1,8-2 m távolságra rakjuk. Áz oszlopok lehetnek akácfából vagy betonból. Az oszlopok magassága 1,8 m legyen, a tetejénél 3-4 mm vastag horganyzott huzalt feszítsünk ki, majd a paradicsomnövényeket egyesével polipropilén zsineghez kössük. Alul a paradicsom tövénél egy egyszerű hurkot kössünk, de úgy, hogy a megvastagodó szárat a későbbiekben se szorítsa. A huzalhoz pedig csúszócsomóval rögzítsük a zsineget, vagy drótból készült akasztóval. Erre az akasztóra feltekerhető a zsinór, és szükség esetén utánaengedhető. Ilyen termesztéshez csak folyamatos növekedésű fajtát érdemes használni. A magyar „Lugas” nevű fajta olcsó és jól megfelel erre a célra. A módszer előnye: a növények nem érintkeznek a talajjal, szellősebb a lombállomány, a növényvédelmi munkák sokkal egyszerűbben kivitelezhetők. A növényekkel való munka egyszerűbb, hiszen nem kell a földre hajolni. Ha így termesztünk, egészségesebb, szebb bogyókat kapunk, és a termés mennyiségét jelentősen növelhetjük. A tőtávolságot 20-25 cm-re be kell sűríteni. Ilyen termesztési móddal 12-14 kg termés is elérhető négyzetméterenként. Dr. Kovács András Gyümölcsfák májusban • A virágzó gyümölcsfákra ne alkalmazzunk rovarölő szereket. Szeszélyesen alakult az idei kitavaszodás. Az április közepéig tartó hűvös időjárást egy hirtelen beköszöntő, nyárias meleg váltotta fel. Ez a berobbanó száraz, meleg időjárás a gyümölcsfák virágba borulását eredményezte. Ezzel egy időben a melegigényes károsítok is megjelentek, így — a gombák közül — az almafákon a lisztharmat tünetei, a kártevők közül az aknázómolyok lepkéi. A körtefákon is intenzívvé vált a körtele- vélbolha tojásrakása, illetve lárvakelése. Általános jelenség a különböző levéltetű fajták megjelenése is az egyes gyümölcs- és díszcserjeféléken. A rövid felsorolásból is látható, hogy van már néhány károsító, amely ellen szükséges a védelem megkezdése vagy a folytatása. A gyümölcsfák nagy részére a sziromhullás, illetve terméskötődés állapota a jellemző. Ott, ahol a virágzás még tart, a vegyszeres kezeléseket körültekintően szabad alkalmazni. A rovarölő szerek használatát kerülni kell. Az almafáknál a virágzást követően a lisztharmat — csapadékos időjárás esetén —, a varaso- dás elleni védelem nem maradhat el. Mindkét gomba veszélyt jelent mind a levelekre, mind a termésekre. A rovarkártevők közül az aknázómolyok lepkerajzása és tojásrakása, a levéltetvek, takácsatkák, sodrómolyok kárté- ' tele, illetve további felszaporodása várható. Ezeket az almaká- rosítókat a következő készítmények valamelyikével permetezhetjük: gombák ellen Rubigan 12 EC, Systhane 12 EC, Topaz MZ 62,5 WP, rovarkártevők ellen Bi 58 EC, Unifosz 50 EC, Dimilin 25 WP. Május második felében már várható — az előző károsítókon kívül — az almamoly, az amerikai fehér szövőlepke, valamint a pókhálós almamolylepke rajzása. Alkalmazható készítmények az előbb felsoroltakon kívül a Zp- lone 35 EC, a Karate 5 EC, lárvák ellen a Nomolt 15 SC vagy a Cascade 5 EC (mindkettő Il-es kategóriájú, feltételes forgalmú készítmény). Körténél ugyanazok a károsítok fordulhatnak elő, mint az almánál, ezért a felsorolt készítmények is ugyanúgy felhasználhatók. Ennél a gyümölcsnél azonban nagy gondot jelenthet a körtelevélbolha, melyet a Dimilin 25 WP + Ágról szerkombinációval lehet leküzdeni. Csonthéjasoknál — csapadékos időjárás esetén — számolni kell a monília, illetve a klaszte- rospóriumos levéllyukacsosodás terjedésére. Őszibaracknál a taf- rinás levélfodrosodás, kajszibaracknál a gnomóniás, meggynél a blumeriellás, szilvánál a vörösfoltosság gomba fellépésére. Rovarkártevők közül a levéltetvek, a cseresznyelégy kifejlett egyedei, az aknázómolyok, a különböző gyümölcsmolyok rajzása, illetve hó vége felé a lárvák megjelenése várható. A kezelésekre az alábbi készítmények közül lehet választani: gombák ellen Buvicid K, Topsin Metil, Orthocid 50 WP, Delan 750 SC, rovarkártevők ellen Zolone 35 EC, Karate 5 EC, Chinmix 5 EC stb. Bármely készítmény felhasználásakor az előírt óvó rendszabályok betartása kötelező! Gáspár Istvánná Növényvédelmi felhívás! A hirtelen beköszöntött nyárias meleg a növények intenzív fejlődését eredményezte. A gyümölcsfák virágba borultak, a gabonavetések szépen fejlődnek, az elvetett kapás kultúrák (cukorrépa, napraforgó, kukorica stb.) kelésnek indultak. A felmelegedéssel párhuzamosan a károsítok megjelenése, fellépése is általánossá vált. A szántóföldi kultúrák közül a gabonaféléket a vetésfehérítő bogarak helyenkénti nagy egyedszáma veszélyezteti. Különösen a monokultúrában (gabona gabona után) termesztett táblák vannak veszélyben. Most még főleg a tábla szélein találhatók, így a szegélykezelés is elegendőnek bizonyul. Bogarak és lárvák ellen javasolt készítmények a következők: Fendona 10 EC, Karate 5 EC, Chinmix 5 EC és a Il-es kategóriájú (feltételes forgalmú) Ekalux 25 EC. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy sok táblába csávázatlanul kerültek be a gabonamagvak, így fel kell készülni a különböző üszöggombák — az eddiginél — nagyobb mértékű fellépésére. Kapáskultűrák veszélyben Ebben a száraz melegben nagy veszélynek vannak kitéve a kelésben levő kapáskultúrák. A fiatalkori kártevők (lisztes répabarkó, kukoricabarkó, földi bolhák, vincellérbogarak) most telepednek be a táblákba, és az éppen kibújó növénykéket pusztítják el. Ezért a megelőző, illetve keléskori szegélykezeléseket haladéktalanul el kell végezni, mert ez még most elegendő. A lisztes répabarkó ennél a melegnél már repülni is képes (20 °C-tól már repül), így a répatábláknál számítani kell a teljes felületi kezelésre. Felhasználható készítmények a következők: Chinetrin 25 EC, Decis 2,5 EC, Bancol 50 WP. A készítmények alkalmazásakor az előírt óvó rendszabályok betartása kötelező! Készült a Kecskeméti Lapok közreműködésével. Szerkesztette: Gál Eszter
