Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

1993. május 3., 7. oldat HIT ÉS ÉLET Engeszteljük Istent a békéért • A Mária-kápolna. A katolikus egyházban május Mária hónapja. Litániákkal, el­mélkedésekkel, zarándoklatokkal, engesztelésekkel tisztelgünk égi édesanyánk, Jézus anyja előtt. A képen látható Sarlós Boldogasz- szony Kápolna Kecskemét határá­ban található, csak egyszerűen Mária-kápolna néven ismert. Hogy igazi szerepét megértsük, 1916-ig kell visszamennünk, ami­kor Portugáliában Fatimában há­rom gyerek személyesen találko­zott a Szűzanyával. Most ez utóbbi 6-8 évben pedig Jugoszláviában Medugorje a színhelye még napja­inkban is Mária jelenéseinek. A fa- timai jelenéseket az egyház kivizs­gálta és elfogadta, a medugorjei vizsgálatok még nincsenek befejez­ve. Mindkettő közös vonása, hogy Mária, mint Jézus anyja megtérés­re kéri a világot. Kéri az Istennek és embertársainkkal, a családunk minden tagjával a kiengesztelő- dést, a békét. Imádkozzunk, hogy béke legyen a szívünkben, a csalá­dunkban és a világon. Engesztel­jük Istent. Mi is igazán az engesz­telés? Valaminek a jóvátétele. Ádám és Éva vétkeivel az ember próbára tétetett és nem tanúsított álhatatosságot. Napjainkban is rengeteg a bűn, ha csak a nagyját' emlegetjük: az öldöklések, a hábo­rúk. Isten miért engedi ezt meg? Ő a saját képmására teremtette az embert, az ő végtelen szabadságá­ban. Az embernek is szabad akara­tot adott, ezért maga dönti el, mit kezd Istentől kapott tehetségével. Ha nem jól használja ki, elromlik a párbeszéd, befagy a kapcsolat Isten és az ember között. Fokoza- ' tosan a jó helyére kerül a gonosz. A bűneink miatt — sokszor ta­pasztaljuk — nem elég bocsánatot kérni, hogy újra béke legyen a szí­vünkben a rossz cselekedetet jóvá is kell tenni. Úgy a Teremtővel, mint az embertársainkkal. Amikor Mária megjelent Fati­mában a gyerekeknek, rajtuk ke­resztül kérte az emberiséget, ne bántsák az Istent a bűneikkel, mert már úgy is annyiszor megbántot­ták. Azóta is elhatalmasodik a rossz. Szerencsére minden gonosz­nál nagyobb Isten kegyelme, ami az imádságon és az embertársi sze­retet, az engesztelés útján kiárad az emberre. A kecskeméti piarista Balázs Gergely atya és meg sokan mások a medugorjei üzenetek között ol­vasták, hogy Magyarországon is él egy nővér (Natália), akinek nagy szerepe van az engesztelésekben. Még a fatimai események alatt, a második világháború előtt a Szűz­anya konkrétan kérte, hogy építse­nek engesztelő helyeket, ahol az emberek együtt imádkozhatnak. Ezt általában meghallgatták, de nem teljesítették. Most újra kéri, amit a piarista atya és társai úgy éreztek, meg kell tenniük. Keres­ték a helyet és a lehetőséget, ami­kor meglátták itt a város határá­ban ezt a magányos kápolnát. Megbeszélték Natália nővérrel, aki régen Kecskeméten élt, a Jó­pásztor Otthonban, ahonnan lé­lekben megerősödve elindult az en­gesztelés útján. A nővér közbenjá­rásával felajánlott kápolnát a Szűzanya elfogadta és üzenetében arra utalt: ott lesz kegyelmeivel a kis „házban” és hűséges engesztelő népével együtt imádkozik. így 1988-ban másodikként az országban Mária által jóváhagyott engesztelő imahely lett a mi kis kápolnánk. Azóta már sok helyen van engesztelés, olyan is, ami fel lett ajánlva, olyan is, ami még nem. A világ sorsa most is hasonló, mint a ninivei helyzet. Kérdés, megtesszük-e Isten akaratát, hall­gatunk-e az ő szavára. Saját sor­sunkat magunk döntjük el. Több ország van a világon, ami Máriá­nak lett felajánlva. Szent István király ezt elsőként tette meg, Euró­pában. Magyarország mégis min­dig sokat szenvedett. Nem álltuk a próbatételeket? A Mária-kápolnában májustól ismét megkezdődnek az engesztelő imaórák. Időpontjukról a kecske­méti plébániák tudják majd tájé­koztatni az érdeklődőket. Ivanics Zsuzsa Úgy énekelek a templomban, mintha imádkoznék Az elmúlt napokban vendégsze­repelt a Kecskeméti Katona József Színházban B. Konrád Erzsébet, a Kolozsvári Magyar Opera magán- j énekese a „Máltai Orvosi Rendelő­ért” hangversenyen. Egy-egy fellé­pés között alkalmam volt néhány kérdés feltevésére.-— Művésznő, mi indította, hogy j elfogadja ezt a meghívást? — A legnyomósabb érv az volt, \ hogy jótékonysági célú, de az sem elhanyagolható, hogy nem szak- I mának tekintem az éneklést, ha­nem inkább hivatásnak. És hogy­ha éneklésről van szó, azt nem tu­dom és nem is akarom visszautasí­tani. A kettő így szorosan össze­függ, nem szégyenlem bevallani. Ez nem szereplesi vágy, ez belső kényszer. El kell mondanom mind­azt, amit úgy érzek, hogy monda­nivalóként belülről feszit. Szeret­ném másokkal megosztani azt a nagyon sok szépet, amit nem egy­szer a librettista elképzelt és papír­ra vetett és talán egy jótékonysági koncertnek ez is lehet a célja. Ép­pen ezért válogattam meg nagyon is, hogy mit hozzak. — Már korábban említette, hogy református. Mit jelent Önnek a vallás, mit jelent hinni, mit jelent Isten? — Isten az, aki velem van min­den lehetetlennek tűnő dologra vá­rás megélésében. Türelmet, megér­9 lg) énekelek, mintha imádkoznék. tést gyakorolni, ezekhez erőt ösz- szekaparni. Isten az, aki segit ne­kem személy szerint azt a kettős életet jól kivitelezni, ami most az enyém, ugyanis Kolozsvárott va­gyok magánénekes, a családom a férjem, a fiam Nagyváradon él. Ez egy borzasztó hasadás az életem­ben, megoldhatatlan, de nem lehet minket összegyűjteni. Ha a csalá­dom Kolozsváron lenne, akkor jobban magukra maradnának egy- egy külföldi utam alkalmával, mint Nagyváradon, mert ott a szü­leim mégiscsak segitenek. Most, hogy nő a gyermekem, egyre ége­tőbb, fontosabb az Istennel való kommunikálás, hogy megtaláljam a nyelvet, a módot, a hangvételt, az alatt a kevés idő alatt, amit vele tudok tölteni. Próbálom mindazt a szeretetet és segíteniakarást és tá­mogatást és minden elképzelhető dolgot átadni a gyereknek, amire szüksége van, de mindenképpen afelé irányítani, hogy az emberi élet értelmét mégis Isten adja. — Én úgy tartom az éneklés és a szép hang Isten ajándéka. — Igen. A barátnőm is mondta, hogyha véletlenül azt akarnám el­hitetni vele, hogy ateista vagyok, az nem sikerülne, mert úgy szok­tam énekelni a templomban, mint­ha imádkoznék. Ezt én tényleg így is érzem. — Régen is énekelt templom­ban, az úgynevezett forradalom előtt? — Igen, ebből néha volt is egy kis problémám. De azzal egyensú­lyoztam, hogy énekelni és politi­zálni más dolog. Ne gyanúsítsanak engem azzal, hogy politizálok. Na­gyon szeretek énekelni. Mindig énekeltem és ezután is fogok. És lám, Ceausescu is megbukott, hiá­ba hagytam volna abba a kedvéért. Az örök értékek Istennél vannak és minden ami a Földön szép, csak őt dicséri. — ivanics — Cserkészsegítség a halasiaknak Az 1990. március 15-én megala­kult halasi cserkészleánycsapathoz rangos látogató érkezett az elmúlt héten. Sally Malcolm, a Leány Cser­készcsapatok Világszövetségének küldötte azzal a megbízással érke­zett hazánkba, hogy az angol csapa­tok munkáján keresztül segítséget nyújtson a nemrégiben újjáalakult, jelenleg mintegy hétszáz fős magyar cserkészleány mozgalomnak. Az energikus, víg kedélyű Sallyt a forgatókönyvszerűén levezetett fog­lalkozás után faggattam a mozga­lomjelenlegi helyzetéről, s az ő sze­repéről. — A magyar cserkészmozgalom 45 év szünet után éledhetett csak új­já, Mi a tapasztalata, mekkora a le­maradás a világszövetséghez ké­pest? — A komoly múltra és történe­lemre visszatekintő magyar leány cserkészszövetség esetében lemara­dásról egyáltalán nem, inkább hosz- szú időre abbamaradt fejlődésről beszélhetünk. Mivel idő közben cél­jaink változtak, a bizalom elsajátí­tását eztán kell megtanulniuk. — Ez volna jövetelének célja? —Pontosan. A kelet-európai csa­patok munkájának megismerése után aszerint, hogy mire van szüksé­gük, tanítom a helyi vezetőket. — Például? — A csoportmunka célszerű fel­építésében, a foglalkozások megter­vezésében, a szellemi és gyakorlati foglalkozás egyensúlyban tartásá­ban próbálok segítséget nyújtani ott, ahol szükség van rá ... — Mennyiben mások a magyar programok? — Az alapvető ötletek ugyan­azok, hiszen a gyerekek mindenütt egyformák. Az a fő, hogy jól érezzék magukat! — Nem jelent gondot a képzés­ben, hogy egyelőre szinte csakis idő­sebb vezetőkre támaszkodhatnak? — Idő kell ahhoz, hogy a fiatalok segítségével a már elévült módsze­rek helyett új feladatokkal tartsák ébren a gyerekek figyelmét. Az évek során egyre több fiatal leány kap­csolódik be a vezetésbe és a tan­könyvek — harmad, valamint má­sodosztályú segédkönyvek — szer­kesztésébe, így folyamatosan fris­sülnek fel a már megélt, jól bevált tapasztalatok . . . — Látogatása a végéhez közele­dik. Milyen élményekkel tér vissza Londonba? — Az előadások és programok szünetében alig maradt időm arra, hogy Budapestet, illetve a vidéki városokat jobban megismerjem. Ha lehetőségem volna rá, szívesen visszatérnék ide, hogy turistaként kedvemre kinézelődhessem ma­gam. Londonba visszatérve munkám­ról beszámolót kell készítenem, majd négy-öt nap múlva ismét útra kelek, ezúttal Lengyelországba. Mondhatnám úgy is, a bőröndöm az otthonom . . . — Nem fárasztja, hogy folyton úton van, s alig ismer meg egy-egy országot, vagy kultúrát, máris mennie kell? — Az 1992 novemberben meg­rendezett békekonferencián sok olyan emberrel is kapcsolatot te­remtettem, akikkel a közeljövőben tett látogatásaim során újra talál­kozni fogok. Hogy nem fárasz- tó-e? Minden munka fárasztó ... Gáspár Monika TUDOMÁNNYAL ÉS HITTEL Piarista Általános Iskola Kecskeméten + • \/ iskola, a rendiül/ és a templom cpületcgvüllcse. Március közepéig lehetett jelent­kezni a kecskeméti Piarista Általá­nos Iskolába. Száznál több felső ta­gozatos lány és fiú érdeklődött. Kö­zülük nyolcvanhatot tudtak fölven­ni. Szeptemberben kilenc osztállyal újra indulhat a több évszázados pe­dagógiai hagyományokon alapuló oktató-nevelőmunka a gimnázium nyugati szárnyában. — Hogyan kapcsolódik az alapo­zó képzés a gimnáziumi munkához? — kérdeztem Kozitz Jánostól, a Pia­rista Gimnázium helyettes igazgató­jától. — Azonos szellemiség és a peda­gógiai műhelymunka számtalan for­mája ígér gyümölcsöző együttműkö­dést a gimnáziummal. Á jelentke­zőknek ugyanakkor elmondtuk azt is, hogy nem nyolcosztályos gimnázi­umba íratták a gyerekeiket. Nyolca­dik végén majd a tanulmányi ered­mények és persze a tanulói szándé­kok alapján dől el, hogy ki folytatja nálunk és ki megy máshová középis­kolába ... — Az általános iskolába lányok is járnak, a gimnáziumba ma még csak fiúk jelentkezhetnek. Nem lesz ebből probléma a továbbtanulásnál? — Iskolánkba a szülő szándéknyi­latkozatok alapján felvételt nyertek az egykori jókais diákok. Négy vagy öt diák távozott csak máshová, 157 általános iskolás velünk folytatja. Természetes volt, hogy nem teszünk különbséget a nemek között. A gim­názium elsősorban a túljelentkezés miatt nem nyitott még a koedukált képzés felé. Szerencsére ma már van egy katolikus leányiskola is a város­ban. Tehát a nyolcadikat elvégzett, gimnáziumba készülő lányok az an­golkisasszonyoknál folytathatják. Az előrejelzések szerint, hamarosan jóval kisebb lesz az érdeklődés a gim­náziumok iránt. Ha lesz helyünk, ha nem indul majd évente három gim­Lelkeket és templomokat épített Jól tette a Református Zsinati Iroda sajtóosztálya, hogy nyomta­tásban is közkinccsé tette a száz esztendeje született Muraközy Gyula igehirdetéseit. Az 1918-tól 1932-ig Kecskeméten szolgáló lel­kész a mai emberek, minden kor emberét foglalkoztató életproblé­mákról napjainkban is érvényesen szólt a Kováts Bálint által sajtó alá rendezett kötetben. A rendszeresen nyilvános be­szédre vállalkozó politikusok, ri­porterek tudják-e, hogy — mint a régi kecskeméti családból szárma­zó igehirdető vallotta — „a szó a lélek követsége, az a pohár, amivel az érzések és gondolatok nagy ára­datából merítünk, az a szárny, amit a lélek növeszt, ha egy másik lelket akar meglátogatni”. Iszonyatosan önző, habzsoló, hírvágyó vilá­gunkban amíg nem késő rádöb­benhetnénk Muraközy Gyula fi­gyelmeztetésére: „egy új világ csak a szeretet nagy szolgálatából szü­lethet meg”. Mintha megélte volna az elmúlt évtizedeket, úgy láttatta a diktatúrák csődjét. „A forradal­már, az a véresszemű álmodó, aki azt hiszi, hogy egyszer visszaállít­hatja az ősi jussolást. Azt hiszi, hogy megtalálta a paradicsomkert kulcsát, de csak több szenvedést hoz szörnyű álmával a világra.” Muraközy Gyula életét a könyv utószavában Kováts Bálint ismer­teti. Kiemeli: igazi ökonomikus egyéniség volt. Nemcsak a lelkeket építette. Kecskeméti lelkipásztor­ként kezdeményezte a lakiteleki és ménteleki templom, az ágasegyhá­zi és helvéciai imaház építését. Nél­küle aligha avathattak volna a har­mincas években új tanítóképzőt, leánydiákotthont a kecskeméti re­formátusok. H. N. náziumi csoport, megszervezhetjük az alsó tagozatot is. Azt szeretnénk, ha Kecskemét magáénak tudná ezt a kezdeményezést. Pártolná az ügyün­ket. Nem csak a kegyes tanitórend, de a város iskolája is lehetnénk... — Tanárokat nehéz volt szervezni a katolikus iskolába? —Nálunk dolgoznak majd azok a jókais tanárok, akik szívesen átjöt­tek, akik vállalni tudták munkánk alapelveit. De nem volt nehéz mun­katársakat találni a betöltetlen állá­sokra sem. A szerzetesek is foglal­koznak majd a gyerekeinkkel. Hit­tant, számítástechnikát és néhány természettudományos tárgy oktatá­sát vállaltak az atyák... — Katolikus nevelés, vallásos is­kola ... Ezeken a fogalmakon sokat vitáznak manapság. Milyen lesz ez az új piarista általános... — Tudománnyal és hittel! Ez a piarista iskolák egyik jelmondata. Ez vezérel minket is. Szeretnénk magas színvonalon tanítani, alapo­A ministráló polgármester • Szabó (.dlért Szabó Gellért, Szentkirály polgár- mestere agrármérnök, korábban fö- állattenyésztő volt. Huszonöt évig a községben lakott, most kecskeméti. Általában a piaristák miséire jár — ott volt diák—és ha nincs, aki segéd­kezzék a miséző papnak, azonnal fel­vállalja. Kérdésemre, hogy miért te­szi, így válaszol: — Szokásból talán. Mindig na­gyon szerettem ministrálni. Ez is egy állásfoglalás a hitem mellett. —Úgy tudom, a muzsika is érdek­li. — 13 évig csellóztam, elég szép eredménnyel. Növendékkoromban országos harmadik helyezést értem ej. Aztán áttértem a Pedagógus Énekkarba. Az éneklés és a zene sze- retete nálunk családi hagyomány. Édesapám kántor volt, mi négyen testvérek, mind zenéltünk és énekel­tünk. A kórusból egy baráti szervez­kedés útján alakult a Bohém Racti- me Bend együttes. Velük 3-4 éven ke­resztül basszus szólamot játszottam. — Miért hagyta abba'.’ — Nagyobb szükségét láttam az san felkészíteni a gyerekeket a foly­tatásra. Emellett, a diákjaink meg­ismerhetik a katolikus hagyo­mányt, a hitéletet, a nagy múltú iskolák sajátos szokásait. Nem kér­tünk plébánosi ajánlást, sem gyors megtérést, lángoló hitet. Egy dolog tilos: a keresztényellenes magatar­tás. Diákjainktól elvárjuk, hogy gyakorolják vallásukat. Sok refor­mátus is jár majd hozzánk. A pia­rista tradíciók ismerete és a diákmi­sén való részvétel kötelező. Tiszaugi csónakházunkban a nyár végén két-három napos táborokat szerve­zünk. A gyerekeknek ott, kötetlen fonriában alkalmuk lesz megismer­ni a rendet, az iskolát. A kegyes rend alaptanításait, énekeit. Ott kapják meg a piárjelvényt. Tagjai lesznek egy nagy, össze­tartó közösségnek, amely nem csak az intézményekben van jelen, ha­nem az élet majd minden terüle­tén ... — Farkas — ambíciómra más területen. Ehhez a váláshoz igazán a polgármesterség segített hozzá. — Polgármesterség és a hit. Mit jelent ez együtt? — Egy biztonságot, amivel a dön­téseknél meg kell néznem, hogy az előre viszi-e a közösség sorsát. Gon­dot is, mert hajlamos vagyok a végle­tekben kezelni az ügyeket. Mérlegel­ve, körültekintéssel próbálok min­denben dönteni. Figyelembe kell vennem, hogy minden kis ügy mö­gött sok-sok ember húzódik meg. Mindegyik kincsnek látszó dolog na­gyot is gerjeszthet. Nehéz rutint is szerezni ezen a területen. — A polgárok élnek-e, vagy visz- szaélnek-e ezzel? — Nem. Ők tudják, hogy így va­gyok hü magamhoz, a múltamhoz és a családomhoz. Számomra soha nem jelentett problémát a vallásgya­korlás. Én ezt így szoktam meg. Nem tudnék, de nem is akartam megsza­badulni tőle soha. Ezmár egy életfor­ma, egy mentalitás. Nem tudom a munkámban semmire sem konkré­tan ráfogni, hogy ezt azért csinálom így, mert vallásos vagyok. A legfon­tosabb, hogy a falu ügyét szolgáljam és azt előre vigyem ha kell, a békés egymás mellett élés politikájával is. — Sikerül? —A falu él, mozog, formálódik és alakulok én magam is. Több konkrét eredményünk van. Igénylik az embe­rek, hogy a kezükbe vegyék a saját sorsukat, a saját közössegük ügyeit. Néha elementáris erejű az a tenni- akarás, amivel egy-egy kezdeménye­zés megindul. Oda kell figyelni, hogy ezek ne csak kiugrások legyenek, ha­nem a falu egészét szolgálják. Na­gyon jó látni, hogy ma mar be tudják úgy állítani egyes kezdeményezők szándékait, hogy ezzel másokon is segítsenek. Előbbrejutásukkal soka­kat visznek magukkal. I.Zs. Nem parancsra imádkoznak Nemrégiben a honvédség közreműkö­désével irányító szakemberek részére tar­tottak tanácskozást, a fakultatív vallás­oktatásról, az egyházi iskolák helyéről és szerepéről, az egyházi javak egy részének visszaadásáról, főleg pedig a katonák kö­rében végzett (végzendő) lelkészi szolgá­latról. A témákban dr. Aranyos Zoltán, a HM főtanácsosa adott válaszokat a nem kevés kérdésre. Ezek közül csak néhányat kiragadva. „Bárki mondja is azt, hogy a katonáknak kötelező lesz a lelkészi szolgálat igénybe­vétele, és parancsra járnak majd imád­kozni, ez nagy tévedés.” Ma már létrejött a HM-ban az egyházi szakértői iroda. Ennek öt tagja van, két katolikus, egy- egy evangélikus és református lelkész és egy zsidó rabbi. Még ez évben jön létre ebből a szervezetből a Katonai Lelkészi Hivatal a Honvédelmi Minisztériumban. A négy katonai kerületi parancsnoksá­gon lesz egy-egy lelkészi csoport, egy ka­tolikus cs egy protestáns lelkésszel. A honi légvédelemnél és az öt katonai kórházban is hasonló szervezet létesül. Még fel nem tudják tölteni az állásokat főfoglalkozású lelkészekkel, kezdetben utazva látják el teendőiket, illetve szervezik a feladat ellá­tását alkalmilag helyi erőkből. Ezek után a harmadik ütemben hozzák létre a tábori püspökségeket, amelyek lehetnek függet­lenítettek, esetleg az egyik püspöknek lesz feladata ennek a szolgálatnak a felügyele­te és szakmai irányítása. Ez még nem el­döntött ügy. A lelkészi szolgálat költsége­it a honvédelmi tárca viseli. A szolgálat tartalmi kérdéseit az egyhá­zak felügyelik, de a cél nem lehet vad missziós munka, csak az. hogy az a kato­na, aki civilben vallásos volt, hitét tudja gyakorolni a szolgálati idő alatt is, és ezért ne szenvedjen hátrányt. A tábori lelkészek nemcsak a vallásos emberrel kell, hogy foglalkozzanak. Bi­zalmi fórumként is kívánnak működőké­pes szolgálatot létrehozni, ahová biza­lommal fordulhat sorkatona és hivatásos katona egyaránt. Mert ugye, baja, gond­ja, problémája nem csak a beosztottak­nak lehet — mint sokan gondolják — ál­lapította meg befejezésül a főtanácsos a tanácskozáson. — mező — Szerkesztőségünk májustól kez­dődően a Kecskeméti Televízióban is készít műsort Hit és Élet címmel, egyelőre havonta egyszer. Az adás felelős szerkesztője: Far­kas P. József. Az oldalt szerkeszti: a Kecskeméti La­pok közreműködésével Ivanics Zsuzsa.

Next

/
Thumbnails
Contents