Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-06 / 104. szám
Ágasegyháza • Izsák • Kerekegyháza • Kunbaracs • Ladánybene • Lajosmizse • Orgovány Kecskemét vidéke DIAKSIKEREK IZSÁKON Óvják, féltik környezetünket • Szabó Edit (különdíjas), Horváth Petra, Magyar Csilla (5. a, országos 1. helyezett), Szrapkó Judit (7. b), Gucsi Andrea (7. b). A tanárnő Briglovicsné Janovics Éva. Április 22-én a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban dr. Tarján Lászlóm államtitkár asz- szony adta át „Az élet forrása a talaj” című rajzpályázat díjait. Az 50 iskolából beérkezett 800 pályamű közül az izsáki Táncsics Mihály Általános Iskola ügyes kezű diákjai kiemelkedő eredményt értek el. Horváth Petra, Szrapkó Judit, Gucsi Andrea 7. b osztályos tanulók megszerezték az elismerést az iskolának, mert a legjobb alkotások innen érkeztek be. A szintén 7. b osztályos Szabó Edit a rajzpályázat különdíját nyerte el, Magyar Csilla 5. a osztályos tanuló pedig országos első díjat kapott. A minisztériumi elismerés mellett a Talajvédelmi Alapítványtárselnöke, dr. Szabó Péter is gratulált az izsáki diákoknak s Briglovics Tamásné Janovics Éva rajztanámő- nek. A nagy siker, a lelkes ünneplés után egy munkás hétköznapon, a nagyszünetben kérdezem a tanárnőt, aki mindössze 3 éve dolgozik az iskolában rajztanárként. Először arról érdeklődöm, gyakran vesznek-e részt pályázatokon? — Korábban is szerepeltünk már sikerrel — mondja a tanárnő. — Rendszeresen figyeljük a pályázati kiírásokat, s be is nevezünk ezekre, hiszen a különböző témák mind új kihívást jelentenek a számunkra. — A rajzterem falát, ahol vagyunk, szép munkák díszítik, s eszközben, témában a változatosságot mutatják. Van-e kedvenc technikád? —T alán az agyagozás áll hozzám a legközelebb, de nem szabad csak ezt hangsúlyozni. Egy versenyen, ahova több művel beneveztünk, azt mondta a bíráló zsűri, hogy a gyerekek munkái egységes képet mutatnak. Én nem örültem ennek, mert hiszem, hogy nem a tanár látását, gondolatát, stílusát kell a diákoknak átvenniük, hanem úgy kell tanítanom, segítenem őket, hogy saját egyéniségük tudjon kibontakozni munka közben. Törekszem is erre tudatosan. Én magam talán éppen ezért nem hozok létre „alkotásokat”, mert feladatomnak nem ezt érzem, hanem azt, hogy az iskolában megszerettessem a gyerekekkel a képzőművészetet, rádöbbentsem őket a forma, a szín, a mozdulat csodájára, aki fogékony mindezekre, azt tanítsam, segítsem. A különdíjas Szabó Edit képe jó valóságlátásról tanúskodik. Idillikus tájat festett, zöldellő kertet, tanyát, s egy utat, amin éppen egy teherautó halad. Az autóról egy hordó esik le, benne fáradtolaj. Valószínűleg mindenki érti, aki a képre néz, hogy évek múlva a zöldellő kertnek csak hűlt helyét találnánk. —Nagyon sokszor gondolok arra, hogy sok bajt, problémát el lehetne kerülni egy kis odafigyeléssel, törődéssel —meséli Edit.—Xnnak a hordónak, ott a képen nem kellene leesnie. Jobban kellene figyelni a veszélyes hulladékokra, amik attól igazán veszélyesek, hogy szanaszét dobálják, bárhol kiöntik, ezzel tönretéve a talajt, a növényzetet. Ötödikes korom óta rajzolok, leginkább a temperával való festést szeretem, s többnyire portrékat, csendéletet festek. Szeretnék képző- művészeti pályára kerülni, s nagyon jó, hogy már Kecskeméten is van ilyen középiskolai szak. Az országos I. helyezett Magyar Csilla is itt van velünk, s ő sem először jár a rajzteremben. Bár még csak ötödikes, de már két éve Éva néni tanitvá- nyai között van. Az ő képe nem az oda nem figyelő, a „véletlen” környezetszennyezést mutatja be, hanem a tudatost, a nagyon is emberit. ' — Az emberek sokszor tudják, hogy kárt okoznak, bajt csinálnak, "J mégis megteszik — magyarázza Csilla. — Kivágják az erdőket, elszólják a szemetet, szennyezik a vizeket, a levegőt, a földet. Nem jut eszükbe, hogy minden fáj az élővilágnak. Azért rajzoltam arcot a földnek, azért lett „Földapó”, hogy így talán könnyebb leszmegérteni, hogy ő is élő, őis beteg, ő is szenved, ahogy minden test, ha nem egészséges. Remélem, aki nézi a képet, ez eszébe jut. Éppen beteg voltam azon a héten, amikor a munkákat el kellett küldeni, így alig tudta Éva néni időben eljuttatni a cimre. Nem gondoltam, hogy első leszek, de nagyon örültem. Igaz, hogy csak ötödikes vagyok, sokára kerülök középiskolába, de azt hiszem Éva néninek sikerült a rajzot megszerettetnie velem. A nagyszünetnek vége lett, a gyerekeknek órára kellett menniük, s a tanárnőnek is. Ki tudja, talán éppen a következő órán dönt úgy egy gyerek, hogy rajzolni kezd. A Föld napja világméretű esemény, az izsáki iskola diákjai pici cseppek a nagyvilágban, de munkáik miatt most ők is nagy nap részesei voltak. így tovább! — balogh — VIZET ÉSZAK-BÁCS-KISKUN POLGÁRAINAK! Nyugodt szezon várható Javában tartanak a szezon előkészületei a Bácsvíz Rt.-nél. A társaság — amely az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat jogutódja — a megyeközpont és a környékbeli települések vízellátásáért felel. A tervek szerint 1993-ban 145 millió forintot fordítanak a hálózatok karbantartására. — Milyen szezon várható? — kérdeztem Szekeres István elnök vezérigazgatótól. — Remélem, hogy nyugodt. Végre eljött az idő, amikor a legnagyobb forróságtól sem kell tartanunk. Bő vén tudunk kínálni ivóvizet a partnereinknek. Az lenne jó, ha minél több víz fogyna. A drasztikus vízáremelések óta ugyanis, érzékelhető az emberek reakciója. Talán még azt is meggondoljak, hogy hány pohár vizet isznak, igazuk is van . . . — Önök Bács-Kiskun északi régiójában 250 ezer polgárnak kínálnak ivóvizet. Nyugodtan alszik? — Jóval nyugodtabban, mint egy évvel ezelőtt. A cég anyagi helyzete ugyanis megengedi, hogy több pénzt fordítsunk a műszaki, technológiai korszerűsítésre, mint tavaly. Biztonságosabb az üzemelés . . . — Vannak olyan községek’Kecskemét környékén ahol, valamiért gyakrabban vannak csőtörések? A kistelepüléseken nem olyan veszélyes a helyzet mint a városokban. Tudjuk például, hogy Szabadszálláson vannak területek, ahol a talajvíz összetétele miatt gyorsabban korrodálódnak a föld aíatti fém kötések. De nincs nagy veszély. Nem is lehet, hiszen az utóbbi 15-25 évben épültek meg a falusi vízvezetékek. Az eternitcsövek még jól bírják. Ha valahol csapot vagy elosztót kell cserélnünk, már a legkorszerűbb, száz évig elnyűhetetlen, védett elemeket helyezzük a rendszerbe. 1993-ban 145 millió forintot szánunk a karbantartásra. — Milyen konkrét feladatokat terveznek? — Újabb egységekkel tovább épülnek a Duna melléki, illetve a Tisza menti kistérségi vízművek. Lakiteleken elkészült a három kilométeres új csővezeték. Tisza- kécskén a vízkezelőtelep épül. Kiskunfélegyházánál mi is részt vállaltunk a II. Vízmű fejlesztésében. Szabadszálláson szivattyúházat építünk és rendezünk be mintegy négymillió forintos költséggel. Kerekegyházán hamarosan elkészül• Jó ivóvízre várva. (PN-archív) nek a tervei a szennyvízcsatornahálózatnak. Azt gondolom, hogy ezen a településen segítik legtudatosabban a vízügyi fejlesztéseket. Elképzelhető, hogy a különféle pályázatokon nyert támogatásokkal, hamarosan elkészülhet a csatorna- rendszer, a szennyvíztisztítóval. — Nem hagyták ki a tervekből a legfiatalabb településeket sem: Kis- izsákon például nemrég adták át a hálózatot. — Bugacpusztaházán és Bugac- monostoron pedig a napokban végeznek a műszaki brigádok. 1993- ban a Kunszentmiklóshoz tartozó Kunbábonyban és Pálmonostora- Aranyhegypusztán építjük ki a vezetéket . . . — Egy fél megyéért felelős cégnél nem gondolnak arra, hogy érdemes lenne saját maguknak megtermelni az energiát? Olcsóbbá tehetnék a szolgáltatásokat . .. — Hatalmas tőke kellene az erőművek építéséhez. Ilyen fejlesztésre nem gondolhatunk. Lehetőségünk van azonban takarékosabb, frekvenciaváltós, fordulatszabályozós villanymotorok felszerelésére a szivattyú mellé. Az idén indul is egy ilyen program. Ott tudunk előrehaladni, ahol segítséget kapunk az önkormányzattól. Bugac község lesz az első, ott készül referenciaállomásunk. — Mennyi vizet fogyaszt egy átlag polgár egy kiskunsági, homok- hátsági településen? Mennyit költ a tisztálkodásra, öntözésre... — Egy család átlagos, napi víz- fogyasztása a régiónkba 600-800 liter. Ez a tavaszi—nyári hónapokban valamivel több, télen kevesebb. Egy csatornázott településen — sajnos, ma még igen kevés van ilyen: Lajosmizsén kívül csak a városok áldoztak ilyen célra — egy polgár naponta 13-14 forintért; a falvakban naponta 8 forintért „vásárol” ivóvizet. Az árakat ma még nem mi határozzuk meg. De vannak már elképzelések arra, hogy differenciálni kellene a szolgáltatás díjait. Olyan városi körzetben -— belvárosban, lakótelepen — ahol biztos, hogy minden csepp víz a csatornába jut, valamivel magasabb díjat kellene számolni. A kertes részeken, a perifériákon — ahol öntözésre is sok víz jut — mintegy harminc százalékkal csökkenteni lehetne a díjat. így lenne igazságos! Feltehetően, több víz fogyna, a kapacitásunk is jobban ki lenne használna . .. F. P. J. SZENZÁCIÓK UTÁNI HÉTKÖZNAPOK AGASEGYHAZAN Azért is lesz tornaterem! Ágasegyházáról az utóbbi időben szinte csak az iskolaigazgató-válaSztás és a Lebisa Kft. létrehozása körüli bonyodalmak kapcsán lehetett olvasni a sajtóban. Pedig a dolgos hétköznapoknak is megvannak a maguk — persze, kevésbé hangos — szenzációi, melyek MAGYARORSZÁG LEGSZEBB ASSZONYA Lajosmizsei kötődés Amint az előző évben, most is Kerekegyháza határában, a Komondor Tours Pong- rácz-majorjában készültek a szépségverseny résztvevői a vasárnapi döntőre. Munkatársaink ekkor látogattak el a sajtótájékoztatóval egybekötött programra, amikor is megismerkedtek a Mrs. Hungary címre pályázó hölgyekkel, köztük az izsáki Szabimé Fenyvesi Évával (róla egy későbbi lapszámunkban Írunk majd), a bócsai Linkáné Bukovszki Margittal (a vele készített interjú a Kecskeméti Lapok/Alföldi Lapok legfrissebb számában olvasható), valamint a lajosmizsei Walc- zerné Jobbágy Tündével, akinek a fejére került a korona, vagyis ő lett az idén Magyar- ország legszebb asszonya. Huszonhat esztendős, egy kislánya van és Móron lakik. Ismerkedjünk meg vele. — Nagyon erős szálak fűznek Lajosmizsé- hez — kezdi a beszélgetést a szép arcú Tünde. — A szüleim, a rokonaim ott élnek. Lajosmizsén jártam általános iskolába, majd Kecskemétre kerültem. A Katona József Gimnáziumban 1985-ben érettségiztem. Azt követően a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanultam, ott szereztem földrajz—orosz szakos tanári diplomát. 1989-ben Mórra költöztem miután a férjem odavalósi. Amíg meg nem született a kislányunk, Réka. hetente-kéthetente hazajártunk a szüléimhez. Most egy kicsit változott a helyzet, ritkábban tudunk jönni. Kecskemet azonban nagyon közel áll a szívemhez.. .. Úgy tűnik, ez a kötődés nagyon erős, hiszen még alig idézett fel emlékeket a szépasz- szony, máris sírni kezd. Azt azonban nem elmúlik h°8y mÍért' Csak legyint’ mindjárt — Mifelénk — mármint Kecskemét vidékén — sokkal nyitottabbak, barátságosabbak az emberek, mint a Dunántúlon — állapítja meg Tünde, miközben még szipog egy kicsit. — Móron is elfogadtak az emberek, de nagy küzdelmembe került. — Hogyan jutott el a szépségversenyre? — Erre a játékra tulajdonképpen a férjem nevezett be. Aki családot alapított, asszony, feleség, gyermeket nevel, már nemigen kacérkodik azzal a gondolattal, hogy a divatszakmában próbál szerencsét. Talán a valaha elszalasztott alkalmat ragadhatjuk meg néhány napra, órára, de ennél nem vágyom én sem többre. — Mit szóltak hozzá a szülei, hogy indul a: „erőpróbán" ? — Édesanyám biztatott, hogy jelentkezzem, de miután a pedagógusfizetésből nem könnyű kellően felkészülni egy ilyen versenyre, úgy döntöttem, nem fogadok szót anyunak. Azután pedig sikerült meglepnem, amikor közöltem vele, mégis megpróbálom — a férjem kérésére. Hiába titkoltam volna, őt kértem meg, hogy vigyázzon a kislányomra, amíg a kerekegyházi felkészülés tartott. — Korábban vonzódott a manökenpályához? — Igen, tizenhárom éves lehettem, amikor modellnek készültem. Lebeszéltek róla, azt hangoztatták, inkább az eszemet használjam, ne a szépségemmel tűnjek ki. Akkor még nem tudtam, hogy e két dolog nem zárja ki egymást! — A kettőt ötvözve tanárnő lett önből... — Ha szabad igy fogalmaznom, tényleg az eszemet használom, mert pedagógus lettem. — Milyen esélyeket ad magának ? — kérdeztem Tündétől még a döntő előtt, nem sejtve, hogy éppen a hon legszebb asszonyától érdeklődöm. — Nem jósolgatok, hiszen a zsűrizés szubjektív dolog. Vannak fiatalabbak, mégfiata- labbak köztünk, szőkék, barnák, feketék, magasak, vékonyak, egy- és többgyermekes anyák. Majd meglátjuk, ki milyen passzban lesz a döntős szerepléskor. Az pedig mindegy, kik lesznek a győztesek. A játék, a részvétéi sokkal fontosabb. Legalábbis én így érzem. Walczerné Jobbágy Tünde habár nem jósolt semmit, sikerült megnyernie az idei versenyt. Azután pedig visszautazott családi körébe Mórra, hogy újra a hétköznapokat válassza. Tetszenek tudni: mos, főz, vasal, gyereket nevel. . . (borzák) kapcsán talán szívesebben hallatnak magukról az ágasegyháziak is. Ádám Józsefné polgármester asszonnyal beszélgetünk a község napi dolgairól. — Egy-egy település lakóinak hangulatát jelentősen befolyásolja a közműellátottság, melynek szintje az ott élők életminőségét nagyban meghatározza. E tekintetben milyen helyzetben van Agasegyháza? — Nyugodtan válaszolhatok úgy, hogy jó a helyzetünk, hiszen 1986-ban a vízprógrammal megkezdett beruházássorozat (a lakosság igen jelentős anyagi hozzájárulásával) eredményeként ma már a villany mellett vezetékes víz-, gáz- és crossbár telefonhálózat teszi kényelmesebbé napjainkat. — Milyen fejlesztések várhatók? — Még 1991-ben megkezdtük egy tornaterem építését. A Környezetvédelmi Minisztérium írt ki akkor pályázatot az ilyen fejlesztések támogatására. Megpályáztuk, ám sajnos, az egész kezdeményezés elhalt, mi meg itt állunk a saját erőből megépített résszel, mely mintegy ötmillió forint értékű. Most újabb céltámogatási kérelmünk van bent. Ennek kedvező elbírálása esetén tizenkétmillió forintot kapnánk a negyvennégymillió forintos beruházáshoz. — Elég tetemes összegről van szó. Mennyiből gazdálkodik a község az év folyamán ? — Az éves költségvetésünk negyven- millió forint. A tornaterem felépítését természetesen nem egy év alatt tervezzük. Három esztendő alatt — ha a támogatást is megkapjuk — reálisan számolhatunk a befejezésével. Nagy feladat, le is köti minden fejlesztési pénzünket, de gyerekeink, fiataljaink egészsége, testi fejlődése érdekében bele kellett ebbe fognunk. — Milyen ügyekkel foglalkozott a képviselő-testület az utóbbi ülésein? — Pályázatot írtunk ki a külföldi munkavállalás miatt megüresedett háziorvosi állásra. Foglalkoztunk az úgynevezett orvosi kártyapénzek felosztásával, mennyit fordítsanak működtetésre és mennyit munkabérre. A kecskeméti tüdőkórház Egészséges tüdőért elnevezésű alapítványát támogattuk tízezer forinttal. Május elsejétől a Munkaügyi Hivatallal kötött szerződés alapján hét ágasegyházit alkalmazunk közhasznú munkavégzésre. Döntöttünk ápolási díjakról, segélyekről. Tizenheten kértek átmeneti segélyt, húsz rászorulót részesítünk rendszeres szociális támogatásban. Tíz munkanélküli most nyújtotta be segély iránti kérelmét. Rendeletet alkottunk az 1992-es költségvetés módosításáról, valamint az elmúlt évi zárszámadásról, az ön- kormányzati vagyonról, annak hasznosításáról, a vállalkozók támogatásáról és a szociális ellátási formák átmeneti szabályozásáról. '—- Egy ilyen településen, ahol zömmel mezőgazdasággal foglalkoznak, nem kerülhető ki a kérdés: földügyekben hol tart a község? — Sajnos, ez egy hatalmas probléma. Teljes magunkra maradtunk. A szakszövetkezet volt vezetői — akik igazán jól ismerik a belső viszonyokat, a Lebisa Kft. létrehozásával kiváltak. Az új vezetés próbál most megbirkózni az adósságokkal és a kusza tulajdonviszonyok rendezésével. Néhány kisebb területen — az Izsáki Állami Gazdaság, a Helvéciái Állami Gazdaság és az Erdőgazdaság földjein — volt már árverés, 500 Ft/AK értékben keltek el a területek. Bízunk benne, hogy az év végéig a nehézségek ellenére a szakszövetkezet területein is sikerül rendezni a tulajdonviszonyokat és ennél is hamarabb a hitelek ügyét. (tetézi) Orgoványi földügyek A volt Orgoványi Egyetértés Szakszövetkezet jogutódjánál, a Gazdaszövetkezetnél nem jött létre a földalapkijelölés, miután a szövetkezet és az érdekegyeztető fórum nem egyezett meg. A kárpótlás ügye így igencsak elhúzódik majd, hiszen az illetékesek a bírósághoz fordultak. * Orgoványon nagymértékben csökken a szarvasmarhatartás. A gulya kihajtása egyébként is veszélybe került, miután a földügyi viták miatt nem biztos a legelőnek kijelölt terület. Hol van már az az idő, amikor a községben 180-200 tehenet tartottak minden gond nélkül, most pedig a 60-70 is sok álmatlan éjszakát okoz gazdájának. Ritka alkalom, hogy egy termelőszövetkezet megszűnéséről bármiféle botrány, vita nélkül adhatunk hírt. Az Orgoványi Sallai Tsz jogutód nélkül szűnt meg, mindenki megelégedésére történt a vagyonmegosztás. Továbbra is patthelyzet van a Kiskunsági Nemzeti Park orgoványi területén kijelölt földalap kiosztásában, hiszen a törvény még mindig nem született meg ezzel kapcsolatban. A KNP kezelésében, a szövetkezet tulajdonában lévő mintegy 2000 hold terület okozza a vitát a településen. A falubeliek azt szeretnék, hogy a kérdéses földterület a földalapra kerüljön. Alapítvány Ladánybenéért Újabban egyre több településen hoznak létre alapítványokat, mert hiszen a támogatások formái, lehetőségei alaposan megcsappantak. Hasonló lehetőség kínálkozik majd La- dánybenén is, miután az ötvenezer forintos alaptőkével létesített „Alapítvány Ladánybenéért” most szerveződik. A későbbiekben alkalom lesz arra, hogy az oktatási, az egészségügyi, közművelődési és sportintézményeket támogassák. Természetesen a ladánybeneiek felajánlásokat is várnak friss alapítványukhoz. Mozgáskorlátozottak A közelmúltban megalakult Ágasegyházán a helyi mozgáskorlátozottak egyesülete. Amint megtudtuk, ez a szervezet negyvenedik Bács-Kiskun megyében és harminckilenc tagot számlál. A közösség elsősorban azon lesz. hogy a rászorulókat segítsék, a szükséges anyagiakat előteremtsék. Munkájukat a községházán azzal támogatják, hogy üléseiket, összejöveteleiket ott tarthatják, az esetleges irodai munkában is segítséget kapnak. Pinceszövetkezet Izsákon Izsákon megalakult a Sárfehérvin Pinceszövetkezet félszáz természetes személy részvételével. A tagság 5 ezer forint értékű részjegy jegyzésében állapodott meg és természetesen nagyobb összegű üzletrésszel vesznek részt a vállalkozásban. A Kecskc- métvin volt pincéje került a szövetkezethez, ami mintegy' 60 ezer hektoliteres tárolóteret jelent. A pinceszövetkezet tagjai úgy tervezik, a helyi szövetkezettől kivásárolják a pince tulajdonrészét, illetve a Kecskemét- vin Rt. tulajdonrészéből is valamennyit. A pincében lévő borkészlet nagyobbik része elkelt már, így várhatóan a szüret idejére nem lesz akadálya a betárolásnak, sőt — vélhetően —- a bérfeldolgozásnak sem. Kunbaracsről Harmincnégy telket osztanák ki Kunbaracson. Hét ember már igényt tartott az olcsó telekre melyen villany, víz is van. Májustól ötvenezer forintért lehet hozzájutni az építkezési ,területekhez. A kunbaracsiak várják a vállalkozókat is, hiszen a faluban elkelne még pék, cipész. Ladánybeneiekkci karöltve jött létre a baracsi földkiadó bizottság, melynek tagjai között heten kunbaracsiak: Horváth János, Beliczai János, Lédec- zi Dezsőné. Magva« István, Faragó Lajos, Pósvai Ferenc & Herédi József. Kecskemét vidéke. Az oldal a Kecskeméti Larolt Kft. közreműködésével készült. Szerkesztő: Bcrzák Tibor és Farkas P. József. • Walczerné lett Magyarország legszebb asszonya.
