Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 122. szám

Dunaegyháza • Dunavecse • Fülöpszállás • Kunadacs • Kunpeszér • Solt • Szabadszállás • Szalkszentmárton • Tass • Ujsolt NEM KIJÁRÓ, DE LEJÁRÓ Képviselői irodák nyílnak a térségben Nagy Tamás, a négyes választóke­rületben frissen megválasztott hona­tya nem lesz „kijáró” képviselő. Úgy véli, a színfalak mögötti, uram-bá- tyám alapon való kuncsorgás ideje lejárt. Nyíltan szeretné fölvállalni és képviselni a választópolgárok érde­keit. — Mivel ön Budapesten él, fölve­tődik a kapcsolattartás mikéntje. Az egyik országos napilap nemrégiben azt irta: Nagy Tamás nem fog Bács—Kiskunba lejárni, mert arra nem lesz ideje. — Fatális félreértés. Amikor csak tudok, jövök. Munkatársaim pedig helyben lesznek, és a választók ren­delkezésére állnak. Az általános vá­lasztásokig hátralévő egy évet arra kell felhasználnunk, hogy a polgárok üzenetei eljussanak a Parlamentbe. Nagy Tamás elmondta: öt képviselői irodát állítanak fel a választókerületben. A részletekről Bulláné Nagy Éva, a képviselő tit­kára tájékoztatott. — Kunszentmiklóson, Lajosmi- zsén, Kerekegyházán, Szabadszállá­son és Solton nyitunk képviselői iro­dát. Ezek többnyire a polgármesteri hivatalban, vagy valamelyik városi­községi intézményben lesznek elhe­lyezve. Az önkormányzatok nagyon segítőkésznek bizonyultak, nincs akadálya, hogy hetenként vagy két­hetenként fogadóórát tartsunk. — S a kisebb településeken? — Nem lesznek mostohák, rendszere­sen látogatni fogjuk azokat is. A fél­fogadás ideje most áll össze, amint meglesz, közhírré tesszük. — S ha valakinek két fogadónap között sürgős gondja támad, hol ér­heti el a képviselő titkárát? — Az Agrárszövetség kecskeméti irodájában, a Rákóczi út 2. szám alatt, a Technika Házában. S.B. Szabadszállás (még) nem Chicago! Lassan tíz éves tapasztalatra te­szek szert ez ügyben, hisz 1983 óta élek itt. Szabadszállás közbiztonsá­gáról, az itt uralkodó közlekedési morálról véleményem azóta is válto­zatlanul rossz. Biztos vagyok abban, hogy minden jobb érzésű szabadszál­lási honpolgár osztozik gondolata­imban. Az itt következő példák vé­leményem alátámasztására szolgál­nak. Szombat este. Éppen a rendőrség épülete előtt szorít le az útról a kivi- lágítatlanul és cikk-cakkban közle­kedő autós. Útját folytatva pár óra múlva egy árokban köt ki. Szeren­csére senki sem sérül meg. ő sem érez fájdalmat, érzékszerveid az it* tasságtól tompultak! Két motoros rendőr rója az utcá­kat. (Nem helybéliek!) Teszik a dol­gukat: könyörtelenül ellenőrzik az autóvezetőket. Perceken belül meg­telnek a parkolók leálló járművekkel. A forgalom elenyésző, csakis az köz­lekedik, akinek nincs félnivalója. A notórius gyorshajtók, a jogosítvány nélküli ittasan vezetők eltűnnek. Pár órára nyugalom száll az utakra, s már ez is valami. Hangos veszekedés a faluban ta­lálható számtalan szórakozóhely egyike előtt. A vitázó felek az ököl jogán döntik el igazukat. A betörések, lopások, az autó- gumi-kiszurkálások lassan „népszo­kássá” válnak. Ki a felelős a már általánossá vált állapotokért? Valószínűleg mi, itt la­kók is, hisz sosem tesszük szóvá, hogy jogunk van a rendhez, nyuga­lomhoz. Bár a következő példán okulva levonhatjuk a következtetést: az állampolgárok jelzései süket fü­lekre találnak. A tavaly történt halálos kimene­telű gyermekbaleset után egy-két képviselő szólalt fel ez ügyben. A többiek hallgattak. A helyi rendőrség által készített beszámoló felolvasása után a probléma már meg is oldódott. A helyzet viszont azóta is változat­lan! Elsősorban a szabálytalankodók, a törvényt nem tisztelők tehetők felelőssé! Ez pedig egyetlen módon lehetséges: a törvények szigorú be­tartatásával, több rendőri ellenőrzés­sel. Talán még nem késő, de nem kell megvárnunk, míg ama bizonyos Chi­cago nevű városhoz válunk hasonla­tossá. Vidéki Eszter A tassiak megköszönik • A tanyaavató egy pillanata. (Somogyi György felvétele) Meghívó érkezett a tassi szociális otthon lakói és dolgozói részére a Máris-tanya avatására. A három éve működő Máris Holland—Magyar Gyorssegítő Szolgálat magánerőből működő egyesület. Alapító tagjaik holland vállalkozók, s magyar ma­gánszemélyek. A Máris mozaikszó a közreműködő személyek nevének kezdőbetűjét tartalmazza. Fő célúk a beteg és magányos em­bereken segíteni. A testi és szellemi fogyatékos gyermekeknek, valamint idős embereknek, akiknek nincs sen­kijük, próbálják szeretetükkel, láto­gatásaikkal, apró kis figyelmessé­gekkel pótolni a családi gondoskodás hiányát. Számon tartják a személyes kívánságokat s mindig igyekszenek teljesíteni is. Rendelkeznek egy autóbusszal, amivel egy-egy napos kirándulásokat szerveznek a gyerekeknek. Az elmúlt évi balatoni nyaralásunknak is anyagi támogatói voltak. Az intéz­ményünkben élő hozzátartozó nél­küli lakóinkat immár második éve támogatja a Máris. Nagy örömmel mentünk a MÁ- RIS-tanya megnyitójára, ami Harmat Rózsa által felajánlott tanyaépület üdülővé való átvarázsolásának napja volt. Napsütésben, vidáman telt az idő. Jókedvű társaság érkezett min­den intézményből. Díjakat osztott „Máris-mama” az előre kiírt rajzpá­lyázatra, jutott mindenkinek gyü­mölcs, édesség, játék, napszemüveg. Az igazi magyaros ebéd sem marad­hatott el. Jóleső fáradsággal indult haza kis csapatunk. A búcsúszavak egyben hívó szavak voltak a nyári üdüléshez. A fogyatékos emberek boldog arca adja az újult erőt a Máris-nak a mun­kára. Köszönet érte. Takácsné Naftz Katalin igazgató Horgászparadicsom az Alföld kapujában # Rövidesen egy igazi horgászparadicsom lesz ezen a helyen. (Galambos Sándor felvétele) Ahol a Kígyós-csatorna metszi az 52-es utat, a környéken élők szerint ott van az Alföld kapuja. Itt már vé­get érnek a solti dombok, kezdődik a róna. A hely másik érdekessége, hogy három település, Szabadszállás, Fülöpszállás és Solt határán terül el. És mivel a Kígyósban és annak holtágában sok a hal, a horgászok kedvenc helye is ez a térség. Ám a körülmények ma még meg­lehetősen mostohák. Szálláslehető­ség se közel, se távol, így pecások szerte a víz körül verik le — afféle vadkempingezők módjára — sátrai­kat. Ami bizony nem válik az egyéb­ként a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó terület előnyére. — Mindez röpke néhány év múlva már másképpen lesz — állítja Hodo- ván László, a Kígyós Csárda Kft ügyvezetője. — Fél éve az útról még nem látszott a víz, eltakarta a kétmé­teres nád és a szemét, gazos, rende­zetlen volt a környék. A társaság nemrégiben vásárolta meg az út és a víz találkozásánál levő csárdát a fülöpszállási tsz-től. Elő­ször az épületet hozták rendbe, ám ennél sokkal többet szeretnének. Az élő csatorna és a holtág körülöleli a teret, afféle kis szigetet alkot. Az ügyvezető szerint a hely kínálja ma­gát a leendő horgászparadicsom számára. Csak némi ötlet kell hozzá és sok pénz. — Jelenleg is be vagyunk rendez­kedve a horgászok ellátására. Mivel az áraink mérsékeltek, sokan nálunk ebédelnek, vacsoráznak. Még többen vásárolnak a csárda mellett kis élel­miszer-üzletünkben. Mi azonban szállást, főzési, tisztálkodási lehető­séget is szeretnénk biztosítani szá­mukra. Hodován László fölvillantja a re­mélt jövőbeli képet. A víz mellett motelszerű faházak sorakoznak. A csárda mögött ott áll a külföldi turis­tacsoportok fogadására is alkalmas panzió. Távolabb, az erdősáv karéjá­ban helyezkednek el az istállók, hi­szen a ló, a lovaglás is jól illik a kör­nyezetbe, és vonzó program lehet a turisták számára. A csárda ma húsz alkalmazottat foglalkoztat, valamennyien a szom­szédos települések lakói. Ez a lét­szám, ha a tervek valóra válnak, akár ötven is lehet. S az sem mellékes, hogy a vendéglátáshoz szükséges húst, zöldséget, tejet a környékbeli kistermelőktől vásárolják fel. Mindez persze ma még csak ki­sebb részben valóság, és nagyobb részben terv. De hogy az új tulajdo­nosok nincsenek ötleteknek híján, azt a csárda termeiben függő több tucat­nyi festmény is bizonyítja. Mint megtudom, Losonczi Lilla szentend­rei és Szappanos István kecskeméti művészek állandó kiállítását látom. A képek megvehetők. Bejön a ven­dég, elfogyaszt egy finom vacsorát, s ha nem csak ínyenc, de műértő is, le­het, hogy egy képpel a hóna alatt tá­vozik. S.B. Egészségügyi hét Vecsén Május második hetében — kap­csolódva a vöröskeresztes világnap­hoz — egészségügyi rendezvényso­rozatot szervezett a Vöröskereszt dunavecsei vezetősége. Hétfőn délelőtt Nyulász Andrásáé tanítónő kisdiákjai ajándékműsorral kedveskedtek a nagyanyáknak az Idősek Napközi Otthonában. Este P. Szalai Péter polgásmester megnyitó beszéde után dr. Homoky Istvánné titkár beszámolt az elmúlt évben végzett egészségnevelési munkáról. Virággal és ajándékkosárral köszön­tötték Laki Ernőnét, aki védőnői dip­lomáját 50 éve szerezte, s hosszú éveken át töretlen lelkesedéssel szol­gálta a nagyközség lakosságát. Dr. Léba Éva és dr. Altorjay Balázs a rá­kos megbetegedések korai felismeré­sének jelentőségéről szóló előadása után ifjú vöröskereszteseket avattak. Több mint százan jelentkeztek a szerdai véradásra. Kedden és csütör­tökön a szexuális életre nevelés kér­dései címmel hallgattak előadást az általános iskola nyolcadikosai. Az elsősegélynyújtó illetve csecsemő­gondozási tanfolyamot végzett tanu­lók pénteken tartották bemutatójukat. A nyugdíjasoknak szervezett, az időskor egészségügyi problémáival kapcsolatos beszélgetéssel zárult az egészségügyi hét. H.J. Sakkozók sikere Május 15-én zajlott Budapesten az általános iskolások sakk-csapatbaj­noksága, ahol a kiskun város alsó ta­gozatos fiúcsapata a hetedik helyet szerezte meg, az ugyancsak alsós lá­nyok — Gergely Nóra, Szabó Zsu­zsa, Gergely Éva — pedig a huszon­négy induló közül veretlenül lettek elsők. Kunszentmiklósnak akadt már egy magyar bajnoka a korosztályban, birkózásban (az idén éppen egy hét­tel a lányok sikere előtt Bóna László lett országos bajnok), de soha sem­milyen más sportágban nem nyertek magyar bajnoki címet kunszentmik- lósi sportolók. Kurucsai István edző és Bege Márton tanár még sok ered­ményt vár ügyes tanítványaitól. Reptér-pártiak, kontra környezetvédők Új helyen a közjegyző Dr. Téglásné, dr. Zoltán Erna kunszentmiklósi közjegyző május közepétől a Wesselényi u. 5—7. alá (a Renova-székházba) költö­zött. Illetékességi területe: Kun- szentmiklós, Dunaegyháza, Apostag, Dunavecse, Tass, Szalkszentmárton, Szabadszállás, Kunpeszér, Kunadacs. A köz­jegyző hagyatéki ügyintézéssel, szerződések, végrendeletek, cím­példányok készítésével, a fenti­ekre vonatkozó jogi tanácsadással áll az ügyfelek rendelkezésére. A 76/351-342-es és a 76/351- 415-ös telefonszámon hívható. Folyamatban a földkiadás Befejezte munkájának első szakaszát a tassi földkiadó bizott­ság. Megtörténtek az igényfelmé­rések, a sorsolások. A tassi Dózsa Szakszövetkezetnek ezemegyven részarány-tulajdonosa van. Közü­lük 88-an kérték ki a földet ma­gánművelésre. Húsz személy ré­szére megtörtént a földkimérés, 42 hektárt megkaptak ideiglenes tavaszi használatra. A többiek ré­szére kb. 140 hektárt az ősz fo­lyamán fog birtokba adni a kun­szentmiklósi földhivatal. A többi résztulajdonossal öt éves bérleti szerződéseket kötött a helyi Dó­zsa Szakszövetkezet. Apostagi Hangulat Nagy sikernek örvend Aposta- gon a május 1-jén megnyílt Han­gulat cukrászda. Két család bé­relte ki a mozi épületét és ízléses környezetben várják a vendége­ket. Hölgyek vezetik az üzletet: Csorbái Sándomé és Buriánné Joó Anikó. Nagy hiányt pótolnak, hiszen nemcsak Apostagon, de a környéken sem volt eddig olyan cukrászda, ahová délutánonként beülhetett volna egy család süte- ményezni, üdítőt inni. Közösségi vetélkedő A Dunántúlról, Vas megyéből „importálták” a szervezők annak a közösségi vetélkedőnek a forga­tókönyvét, amely május 22-én, 15 órától 23-án 15 óráig tart majd Kunszentmiklóson. A 24 órás nonstop vetélkedőre tíz fős csapa­tokat várnak az ÁMK-ba. Ügyes­séget, kitartást igénylő feladataik mellől nem hiányzik majd a hu­mor sem, ígéri Fekete Andrea szervező, aki reméli, hogy ha­gyományt sikerül teremteni ezzel a játékkal a városban. Challenge Day! A Challenge Day - a kihívás napja május 26-án éjféltől este 9 óráig tartott. Az országos rendez­vényre Tass is benevezett. A nagyszabású rendezvénysorozat szervezését és lebonyolítását a Földváry Gábor Általános Iskola tantestülete vállalta magára, de néhány helyi lakos segítségére is számítottak. Házas-párbaj A kunszentmiklósi Kunlegény Vendéglőben három selejtező forduló lezajlott a húsz jelentkező házaspárral indult vetélkedőből, s hátra van még kettő. Papp Sándo- rék és Bajnóczi Jánosék már pá­holyban (azaz a döntőben!) érez­hetik magukat, és most izgatottan várják, ki lesz a nemes ellenfél, kik mérhetik össze erejüket az „ideális házaspár” címért és a Duó kft által felajánlott harminc­ezer forintos első díjért a június 12-én, szombat este 20 órakor rendezendő döntőben, ahol nem jár rosszul a második (húszezer forint) és a harmadik helyezett (tízezer forint) házaspár sem. Az utóbbi hetekben élénk viták alakultak ki arról, hogy a volt szovjet katonai repülőterek közül melyikből váljon polgári, nemzetközi tranzitre­pülőtér. A két lehetséges helyszín Kunmadaras és Kiskunlacháza. Az előzetes tanulmányok szerint a leg­alkalmasabb erre a célra fekvés és a fővároshoz való közelsége miatt Lacháza. Először Apajon, majd Kiskun- lacházán tartottak megbeszéléseket ezzel kapcsolatban. Tudni kell, hogy a környezetvédők ellenzik a repülő­tér megépítését a térségben. Arra hi­vatkozva, hogy a terület a túzokok kedvenc költési helye, illetve: a le­endő repülőtér pontosan a vándor­madarak költözési útvonalába esne. Az apaji tanácskozáson az érintett települések (Ráckeve, Kunszentmik- lós, Dömsöd, Apaj, Bugyi, Délegy­háza, Áporka) polgármesterei, jegy­zői, valamint a Légiforgalmi és Re­pülőtéri Igazgatóság szakemberei vettek részt. Itt olyan érveket sora­koztattak fel a résztvevők, amelyek­kel majd odaállhatnak a környezet­védők elé. A megbeszélésen jelenle­vők kivétel nélkül egyetértettek a re­pülőtér megépítésével. Főleg azok után, hogy a helyi vadászmester, Paczalos István elmondta: a reptér semmiféle módon nem befolyásolja a természet élővilágát. Főleg azért nem, mert itt eddig is működhetett reptér, és az állatok alkalmazkodni tudnak hozzá. Dr. Farkas Józsefnek, az LRI főosztályvezetőjének a hoz­zászólásából kiderült, a szakemberek Lacházát helyezik előtérbe Kunma­darassal szemben. • A környezetvédők madárrezer­vátumot látnának szívesebben a katonai reptér helyén Ilyen előzmények után került sor néhány nap múlva a kiskunlacházi fórumra. Erre már a települések la­kossága, a környezetvédelmi és a közlekedési tárca is meghívást ka­pott. Dr. Szoboszlay Miklós elmondta: a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium azzal számol, hogy a kelet—nyugati áru- és személyforga­lom az ezredfordulóra megtízszere­ződik. Ezért szükség lenne Kelet-Eu- rópában is egy Frankfurthoz hasonló szerepet betöltő repülőtérre. Sziklay György nyugalmazott hadmérnök ezredesnek a Duna part­ján van nyaralója. Ő az üdülők nevé­ben szólalt fel: a repülőtér ellen. Sze­rinte még a drogkereskedelem is megélénkülne Magyarországon, ha mindez létrejönne. Á közönség köré­ben azonban nem aratott sikert hoz­zászólásával. Szarka József szerint nagyon szép dolog, hogy a kormány és a környe­zetvédelem törődik azzal, nehogy hangos zajt halljunk, és nehogy füst menjen az orrukba. — Ha a megélhetésünkkel ti- zedennyit foglalkoznának, most nemkellene itt vitatkoznunk — mondta Szarka József. — Igenis kell a repülőtér — dö­rögte a mikrofonba Kasza Sándomé. — Az emberek éheznek és nincs ru­hájuk. Amikor az oroszok repültek itt, akkor hol volt a környezetvéde­lem? A környezetvédelmi tárca képvise­letében Font Erzsébet szólt a jelenle­vőkhöz: — Működhet ez a repülőtér, de alaposan meg kell vizsgálni a feltéte­leit. Csak akkor támogatjuk, ha mi­nimális mértékben sérti a lakosság érdekeit. A fórum végére egyértelműen ki­derült, hogy a környék lakossága tá­mogatja a tervet, míg a környezetvé­dők madárrezervátumot látnának szívesebben azon a helyen. A döntés most már a kormány ke­zében van. A legújabb információ szerint elvetették azt az ötletet, hogy nemzetközi tranzitrepülőtér legyen Kiskunlacházán. Végleges döntés csak a mindenre kiterjedő hatásvizs­gálat után várható. Sitkéi Tamás Kunszentmiklós és vidéke Az oldalt a NEXUS BT. készítette. Levélcím: Kunszentmiklós, Wesselényi u. 3—7. Telefon: 76/351-342 Felelős vezető: Sitkéi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents