Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-26 / 121. szám
1993. május 26., szerda TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Több szociális témájú levél kapott helyet mai összeállításunkban. így például keresi az igazságát egy balesetet szenvedett ballószögi lakos, sze- leifalui olvasónk az ABC áruház megszüntetése miatt méltatlankodik a sok idős lakó nevében, egyik kecskeméti levélírónk pedig azt kifogásolja, hogy élelmiszerjegyre drága cigarettát és macskaeledelt is adnak egyes üzletekben. Levélváltás rovatunkban ezúttal a kecskeméti MIO Bt. ügyvezetőjének válaszlevelét olvashatják, a Fogadóórák címszó alatt pedig olyan ember panaszkodik, aki 13 éve vár telefonra. (A szerk.) LEVÉLVÁLTÁS Ki kockáztatná a jó hírét egy rossz csavarért? Egy héttel ezelőtt a kecskeméti Fehér Sándor sorait közölték ebben a rovatban. Arról írt, hogy diesel Volkswagenjének porlasztócsúcs beállítását nem vállalták sem Kecskeméten, sem Abonyban, csak egy helyütt: a MIO Bt.-nél. A cégemnél, amit 15 évnyi kemény munkával hoztam létre és ahol a minőségen kívül egyvalami fontosabb: az ügyfél. És ahol — ezt állítja Fehér úr — kilopták a kocsija generátorát. Tisztában vagyok vele, hogy a magyarázkodás sokszor olyan hatást kelt, mintha .Telvennénk a kesztyűt”, azaz mintha igaz lenne a mások által terjesztett ostobaság. Azt is tudom, hogy vannak olyan autótulajdonosok, akik nem szívesen hagyják szervizben a kocsit, félnek, hogy a szerelők kicserélnek, leszednek valamit. Lehet, hogy volt idő, amikor tarthattak ettől, de akkor sem fordulhatott ez elő magánszervizekben. Sem nálam, sem a konkurenciánál — azt hiszem ezt a nevükben is állíthatom. Ki kockáztatná a cége évek során megteremtett jó hírét, ügyfélkörét mondjuk egy agyonstrapált Volkswagen — félreértés ne essék, nem Fehér úr közel tíz éves kocsijáról van szó — rossz csavarjáért. De még egy generátorért sem. Ezt próbálták elmagyarázni a Volkswagen gazdájának az Iposzban is, de ő makacs ember, nem hagyta magát. Természetesen megkértük Fehér urat, hogy a mintegy három órás munka idejére maradjon a MIO szerviz vendége, ahol a patyolattiszta műhelyben hűtött italok, színes tévé mellett ellenőrizheti, mit csinálunk a kocsiján. Nem élt a vendégszeretetünkkel, viszont a három óra alatt kétszer szaladt vissza azzal: meg van-e még a jármű? A harmadik érkezése volt a legsikeresebb: egyenesen a motortérhez ment és a generátorra bökött: „Ezt kicserélték.” Próbáltuk bizonyítani, hogy nem, de sikertelenül. Voltaképpen örülhetünk annak, hogy csak a generátor „maradt nálunk”, hiszen ez szabad ország: mindenki azt állíthat amit akar. Sajnos még akkor is, ha ezzel egy vállalkozónak kárt okoz — akár tudatosan, akár nem. Illés Gábor Kecskemét a MIO Bt. ügyvezetője A természetgyógyászokról Annak érdekében, hogy a természetgyógyászat el tudja magát fogadtatni úgy az orvostudománnyal, mint az iránta érdeklődő, egyre szélesebb körökkel, jogszabályokkal alátámasztott intézkedésekkel kell nagyon sürgősen beszabályozni. Átalakuló társadalmunk rendezetlenségében kifejezetten ártalmnas jelenség a gombamódra elszaporodott, különféle gyógyítók sokasága, akik kontroll nélkül, magánvállalkozóként, vagy mellékesen laikusként tevékenykednek. Először is, a leendő vagy már tevékenykedő természet- gyógyászok — korra és eddig elért pozíciójukra való tekintet nélkül — tegyenek tanúbizonyságot etikai, erkölcsi jellemvonásaikról, fantazmagóriamentes realitásérzékükről egy, a szellemtudományok területén működő elöljáróság, magas szintű tudásanyaggal, gyakorlati tapasztalattal rendelkező orvosok kontrollcsoportja előtt. Ezzel egyben széleskörű tudásszintjükről, működtetett energiájuk mértékéről, tisztaságáról is leigazolhatják önmagukat. Másodszor, rendelkezzenek legalább középiskolai, egészségügyi szakiskolai végzettséggel, valamint kórházakban reumatológián, belgyógyászaton, elmeosztályon eltöltött, legalább másfél év gyakorlattal, melynek keretében ápolói, foglalkoztatói, masszőri tevékenységet végezhetnek, valamint orvos jelenlétében gyógyító feladatot is elláthatnak. A jól szervezett együttműködés közelebb hozza az orvost a természetgyógyászhoz, s így reálisabb véleményt tudnak alkotni egymás tevékenységéről. A természetgyógyásznak legyen tiszta energiája, példamutató lelki életet éljen, s a beteg lelkivilágába, mélytudati szférájába behatolva, valóban gyorsított gyógyítást végezzen, negatív energiáját pedig ott kamatoztassa, ahol arra van szükség. Néhány hónapos, különféle gyorstalpaló tanfolyamokon összegyűjtött ismeretek nem lehetnek feltételei a természetgyógyász oklevél megszerzésének. Hiszen, akik azokon a tanfolyamokon megjelentek, kivétel nélkül mindannyian oklevelet kaptak, szimbolikusan. Ezt tapasztalatból tudom, megbízott oklevélgyártó voltam. A lélekre ható tisztességes tevékenység nem innen-onnan ösz- szevásárolt oklevelekre épül. A korábbi években, kontroll hiányában, gyakran sérelmet szenvedett az ember, s jogos panaszával hiába kereste igazságát a legmagasabb szinteken is, a válasz az volt: miért foglalkozik természetgyógyászokkal, határtudomány területén tevékenykedő különféle alakokkal, hiszen azok meg- foghatatlanok, minden értelemben. Ma sincs rájuk vonatkozó jogszabály. Legalább minden megyeszékhelyen lenni kellene információ- illetve panaszfelvevő központnak, ahol az elszenvedett sérelmek jogorvoslásra találnak, mindenki számára elérhető formában. Géró Éva Kecskemét, Botondu. 1/1. NAPJAINK HUMORÁBÓL • Patthelyzet. Szeleifalui kesergő Itt, a Szeleifaluban volt egy jó ABC áruház, amit megszüntettek. Sajnos, ezen a városszéli területen sok az idős, beteges ember, akik nem tudnak mindent a városból kicipelni. Igaz, vannak maszek boltok, de azokban mindent drágábban adnak, s nekünk, kispénzű embereknek bizony az a pár forint többletkiadás is sokat jelent. Ezért arra kérjük a város illetékes vezetőit, tegyenek valamit az itt lakók érdekében, hogy ne legyünk kiszolgáltatva azoknak, akik annyiért adnak mindent, amennyiért akarnak. Enélkül is nagyon be kell osztani azt a kis pénzt, hátha még mindent drágábban vásárolhatunk, a boltosok meg a mi pénzünkön meggazdagodnak... A várostól nem volt szép, hogy megszüntették az ABC-t. Most egy kis húsért is a városba kell utazni, pedig a buszjegy is nagyon drága. Nemcsak a városi néppel kellene törődni, hanem a városszéliekkel is, hiszen ott is emberek élnek, igaz, a szegényebbek, dehát éppen ezért kellene az az áruház, hogy ne legyünk kitéve ennyire a kizsákmányolásnak. Nem a vendéglátást kellene ellenőrizni, mert akinek arra futja, annak nem számít, ha 10-20 forinttal többet kell fizetni italért. De mit csináljon az az asszony, akinek nagyon be kell osztani kevéske pénzét, s akkor még 40-50 forintokat rászámolnak a maszeknál. Tisztelettel kérjük a város illetékeseit, a szeleifalui szegényebb népréteg nevében, intézzenek valamit a mi javunkra, hogy ne kelljen annyit buszozni és cipekedni a városból. F. D.-né Kecskemét-Szeleifalu Betonkarókat, árkokat! A közelmúltban olvastam a Petőfi Népében, hogy a kecskeméti vízmű rendbe akarja tenni a rendelőintézet előtti kis erdőt. Megörültünk, hogy végre van gazdája ennek a szép területnek. A vízmű kérte az autósokat, hogy sokat segíthetnének azzal, ha nem állnának a fák közé, ha nem az erdőben várakoznának. A véleményem az, hogy az autósokat hiába kérik, ők erre képtelenek. Ezért javaslatom a megoldásra a következő. Betonkarókat kell leásni, melyből 15-20 darab elég lenne. A Nyíri út felől a jegenyék közé egy-egy darab, a sarki bejárathoz egy méterenként egy darab kellene. Az Akadémia körút felől ássanak 50-60 centiméter mély árkot, s a gond ezzel megoldódik. A tapasztalat az, hogy ahol az autósok megjelennek, hozzák magukkal a szemetet is. Mellesleg szeretném tudni, kinek az engedélyével tartózkodik az Akadémia körút felőli parkolónál az erdőben egy büfékocsi, hónapokon át. A mentők előtti füvön leálló autók ügye egyébként a közte- rületfrelügyelőic ügye lenne, ha lenne...! Tisztelettel: F. I. Kecskemét, Nyíri út Ez kész fertő A május 19-ei lapszámban megjelent, Utószó a királyi látogatáshoz című levél Írójához csatlakozva, én is szeretném elmondani a véleményemet, mindazok nevében, akiknek rendszeresen át kell gyalogolniuk az aluljárón. Szeretném, ha a képviselőnk nem csak autóval közlekedne, hanem át is gyalogolna az aluljárón, hogy meggyőződjön a leírtakról. Szóval, az aluljáró koszos, szemetes, a világítása hiányos. Régebben legalább egy évben egyszer, de inkább kétszer, kimeszelték, fertőtlenítették. Ennyit megtettek az itt közlekedők egészségéért. Mert ami itt van, az kész fertő. A biztonságról már nem is beszélve. A biciklisek egynémelyike elfelejti, hogy ez nem versenypálya. Nekünk, gyalogosoknak kell óvatosnak lenni, hogy el ne üssenek, a szennyvizet ránk ne fröcsköljék. Az óvatosság arra is int, hogy a táskánkat eldugva vigyük, mert volt eset, hogy a kerékpáros kikapta a kézből és elszáguldott vele. A takarítást királyi látogatás nélkül is meg lehetne szervezni, rendszeresen. De úgy látszik, akire ez tartozik, csak ott söpör, ahol látszik, a többi mehet a szőnyeg alá. Kérem, közöljék levelem az illetékesekkel, de a nevemet ne írják ki az újságban, mert ezen a környéken is sok a lumpen alak, s félni kell tőlük. M. F.-né Kecskemét Miből éljen, aki beteg? Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Huszonnégy évi munkaviszony után, 1992. novemberében lebetegedtem. Állapotom egyre romlott és december végére jobb kezemen az ujjaim lebénultak, kisebb tárgyakat, munkaeszközöket sem voltam képes megfogni (cipőfelsőrész-készítő szakmában dolgoztam). 1993. január 3-ától táppénzes állományba kerültem, április 30-áig.Ez idő alatt rendszeres kórházi, illetve szanatóriumi kezelés alatt álltam, s orvosaim lelki- ismeretes munkájának köszönhetem, hogy ma már képes vagyok köny- nyebb fizikai munkára. Mivel munkahelyemen nem próbáltak könnyíteni helyzetemen, sőt nehezítették azt, orvosaim javaslatára próbáltam olyan munkahelyet szerezni, ahol el tudom látni feladatomat. Ez a jelenlegi helyzetben nem volt könnyű, de sok-sok utánjárással mégis sikerült új munkahelyet találni, ahol a mostani egészségi állapotomban talán megfelelek. Volt munkahelyemtől az első tíz napra járó táppénzt rendben megkaptam, majd április 22-én a társadalombiztosítás is küldte a március 30-áig esedékes pénzemet. Május 3-án bementem volt munkahelyemre elszámolás, illetve munkahelyváltoztatás céljából, s kértem az évi szabadságom részarányosán kiadható részét. Közölték, hogy a betegszabadság is ugyanolyan, mint az évi rendes szabadság és az is csak részarányosán jár. így, mivel én május 19-étől új munkahelyre megyek, csak három napra jár a betegségem után járó pénz. A végelszámolásnál 7 napot levontak jogos járandóságomból. Ezen nagyon felháborodtam és bementem a társadalombiztosítási igazgatósághoz, ahol elmondták, nem tudnak mit tenni, s azt tanácsolták, forduljak az igazgatóság ellenőrző bizottságához. Ezek után felkerestem a fent megadott helyen dolgozó Szabó Károly urat. Panaszom előadása után csak hümmögött és számolgatott, majd közölte, hogy mivel május 18-áig voltam alkalmazásban, így egy nappal többet vontak le, máskülönben a levonás jogos, ezt rendelet írja elő. Kértem, mutassa meg e rendelet rám vonatkozó részét, elolvasás céljából, de ő ilyen rendeletet megmutatni nem tudott. Egyébként figyelemreméltó az is, hogy a társadalombiztosítástól is csak április végén kaptam meg a januártól esedékes táppénzemet. Huszonnégy éven keresztül fizettem, illetve vonták a fizetésemből a társadalombiztosítási hozzájárulást és most, hogy beteg lettem, azzal büntetnek, hogy hét napra semmit sem kapok sem a volt munkahelyemtől, sem a társadalombiztosítási igazgatóságtól. Miből éljek meg? Már azt is büntetik, aki beteg...? Dankó Józsefné Kecskemét, Páfrány u.46. Igazságszolgáltatót keresek Elütött egy autó 1992. december 15-én sötétedéskor Ballószögön. Nyílt lábtörést, karficamodást és több kisebb sérülést szenvedtem. A kezem, fejem, Iában sokáig fájt. A helyszínen volt a helyi orvos, a mentő, a rendőrség. A kórházban a lába és a kezem helyre tették, de egyiket sem tudtam használni. Két hét múlva a kórházból hazahoztak, fekvő gipszben. Egyedül élek. Télen csak akkor volt fűtve a lakásom, ha önzetlen segítők salakoltak, fát vágtak, begyújtottak. Öt hónapja már, hogy így vagyok: Nyugdíjas-javaslat a MÁV-nak Mi, nyugdíjas emberek, örömmel vettük tudomásul, hogy ha megéljük a 70. évet, ingyenes utazásban részesülhetünk. Ez a MÁV-nak nem kerül semmibe, sokaknak pedig jót tesznek vele. Igaz, ezt a kort kevesebben érik meg, mint a 60. évet, s azok közül sem mindenki veszi igénybe a kedvezményt, mert fogy az erő, a kedv, gyengülnek a lábak, egyszóval, nem túl sok 70 éven felüli koptatja a vasúti kocsikat. Aki viszont igénybe veszi a kedvezményt, hálás érte. Ezért én most — sok nyugdíjas társam nevében — olyan javaslatokat teszek, melyeknek a megvalósítása nekünk, a 60-70 év közötti nyugdíjasoknak és a MÁV-nak is egyaránt kedvező lehet. így például, mi lenne, ha a MÁV nemcsak az évi nyolc utazásra jogosító szelvényt adná, hanem — mondjuk — havonta egyet vagy 16-ot, mint említeni szokták. Ugyanis szerintünk, ha valahová elmegyünk, onnan vissza is kell utazni. Ez tehát egy utazási alkalom, de két bélyegzéssel. Ha pedig egy oda-vissza utazási lehetőséget kapnánk egy bélyegzésre, az valóban 16 alkalom lenne. Ebben a korban még szeretnének mozogni, kirándulni, rokonokat látogatni, országot megismerni az emberek. S hogy hol van ebben a MÁV érdeke is? Ott, hogy sokszor félig telve, vagy majdnem üresen közlekednek a személyvonatok, a drága jegyárak miatt. A kocsik üzemeltetése így is annyiba kerül, mintha telve volnának utasokkal. Ha pedig sokan utaznának — ha csak féláron is —, sok kicsi sokra megy alapon nagyobb volna a vasút bevétele. Nem az amúgy is magas árakat kell emelni újra és újra, hiszen egy kispénzű ember számára szinte vagyont jelent az utazás. Ha például Kiskunfélegyházáról két személy féláron Budapestre utazik, oda és vissza 1000 forintba kerül, s ehhez jön még az egyéb közlekedési költség és más kiadás. Márpedig bizonyos, hogy tömegközlekedési eszközökön általában a kispénzű emberek utaznak, ők vannak többségben az országban. Vagy mi történnek, ha a MÁV olyan nagyvonalú lenne, hogy arcképes igazolványt adna a nyugdíjasnak — mint a közalkalmazottnak —, állandó félárú utazási lehetőséggel? Az évenkénti megújításokból még külön jövedelme is származna, s az is kiderülnek, hányán vannak, akik gyakran igénybe veszik ezt a kedvezményt. S még valami. A 90 százalékos kedvezményt (amiből egy van a szelvényen) miért csak a többi utazás után lehet igénybe venni? Ugyanis nem mindegy, hogy milyen távolságra használjuk fel. Nyilván a leghosszabb utazáshoz vennénk igénybe, általában nyáron vagy más időszakban. Az egy évre szóló szelvény pedig március végén jár le, tehát nehéz időzíteni, ha nem 10-20 kilométeres utakra akarjuk felhasználni. Érdemes lenne kipróbálni a javaslatot. Nem fizetnének rá. Kívánom a MÁV-nak, találja meg számítását, s nyújtson minél jobb közlekedési lehetőséget az állampolgároknak. Tisztelettel: Német Istvánná Kiskunfélegyháza Deák Ferenc u. 47 Majális a gyermekotthonban A közelmúltban rendeztük meg intézetünkben, a garai gyermekotthonban a hagyományos najálist. Az egész intézet megmozdult, hogy minél szebbé tegyük környezetünket. Sok kedves vendéget meghívtunk. Közülük sajnos, kevesen jöttek el, de akik megtiszteltek bennünket részvételükkel, azok biztosan jól érezték magukat. Szerény műsorral próbáltuk bemutatni, hogyan élünk itt együtt, gyerekek és felnőttek. A kórus műsora után a kicsik körjátéka következett, majd szavalatok hangzottak el, s volt nemzetiségi táncbemutató, ének- és hangszerszóló. A műsor után térzenét adott a gyermekekből és felnőttekből álló vegyes zenekar. A gyerekek azután játékos vetélkedőkön vettek részt, vagy a büfénél hűsítették magukat. Eközben vendégeink megtekintették az ebédlőben rendezett kiállítást, amely gyermekeink munkáit mutatta be. Hoffner Jánosné Gara.Bunyevác u.13. Baleseti jegyzőkönyv még ma sincs, újságban sem volt benne a balesetem. Talán valaki ezt kalap alatt elintézte? Nem tudom. Tény, hogy még ma is csak mankóim, botjaim és a lábamba beépített fémlapok a támaszaim. Öt hónapja csak az alacsony fizetés után járó táppénz a jövedelmem, amiből hosszabb távon megélni nem lehet. Tanácsatalan vagyok. Kérdezem hát, hol keressem az igazságot, adatok és jegyzőkönyv hiányában? Tollba mondta: Pólyák Ernő Ballószög, III. 52. FOGADÓÓRÁK Hol itt a sorrend? A kecskeméti Tóth Ferenc (Vacsiköz 55.) bizonyára egyike azoknak, akik a telefonra való várakozás csúcsait ostromolják. Ugyanis 13 éve vár telefonra, 1980-ban adta be a kérelmét. Időközben azon a területen kinőtt egy egész új városrész, ahol természetesen sokan kaptak telefont. Ezt megérti és nagyon jó dolognak tartja. Azt is megérti, hogy például egy orvos sokkal hamarabb kap telefont, mint más ember. Arra azonban már nem lehet elfogadható magyarázatot adni, hogy ő mindmáig kimaradt az osztogatásból. Egyszer, amikor reklamált, azt a választ kapta, hogy az utca jobb oldalán lakók majd ezután kapnak telefont. Azóta már csengenek a készülékek a jobb oldali házakban. Csak nála nem történt semmi. Azaz, tavaly nyáron a kábelfektetők felásták a kertjét, lefektették a kábelt és a lakásába vitték a vezetéket. Aztán felszólítást kapott 7000 forint befizetésére. Megtörtént. Biztatják, legyen türelemmel. De meddig még...? sei— A helyes számlaszám Egy héttel ezelőtt ezen a helyen közöltük a ballószögi templomépítésre létrehozott alapítvány számlaszámát, mely — sajnálatos módon — téves információn alapult. Az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezetnél nyitott számla helyes száma: 259-98322-08168. Sír a lelkem Nem szoktam levelet irogatni, de most nem tudtam megállni, hogy ne tudassam a közvéleménnyel, amit már másodszor tapasztaltam üzletekben, Kecskeméten. Körülbelül egy hónapja a Barátok templománál lévő fűszerüzletben vásároltam. A pénztárnál előttem egy fiatalasszony fizetett, csekkel, melyet élelemre kapnak a rászorulók. Megdöbbenve láttam a kosárban drága cigarettát is, ami nem a lét- fenntartáshoz kell, s amit ugyancsak a csekkel fizetett ki. A másik hasonló eset május 18-án történt, az Univer ABC-ben. Egy 60 év körüli, jól szituált hölgy megkérdezte a pénztárostól, vásárolhat-e a csekkre macskaeledelt, s a pénztáros igennel válaszolt.Szóval ennyire rászorultak kapják az ingyenes utalványt, amit, úgy tudom, csak fontos élelemre lehet beváltani. Mindez azért esett rosszul, mert én egy 71 éves, 11 éve özvegyen élő asszony vagyok, 10.900 forint a nyugdíjam, s tőlem még a lakbér-támogatást is megvonta az önkormányzat. K. I.-né Kecskemét A névtelenekhez Kérjük kedves olvasóinkat, név és cím nélkül ne írjanak levelet szerkesztőségünknek. Ugyanis az ilyen írásoknak nem tudunk hitelt adni, így ezeket nem közöljük. Ráadásul attól a lehetőségtől is megfosztanak bennünket, hogy postán válaszoljunk a névtelenek gyakran panaszos soraira. (A szerk.) Szerkeszti: Rapi Miklós
