Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 110. szám

Bácsszőlős • Borota • Csikéria • Katymár • Kéleshalom • Kunbaja • Madaras • Mélykút • Mátételke • Tataháza Bácsalmás, Jánoshalma és vidéke AZ IDÉN TALÁN ELKÉSZÜL Faluház Tataházán Lassan három éve, hogy megkezd­ték a régi tataházi kultúrház átépíté­sét. Faluházat képzeltek a régi, le­romlott mozi helyére. Az önkor­mányzat nagy fába vágta a fejszéjét, mikor úgy döntött, hogy állami tá­mogatás nélül, saját erőből oldja meg ezt a feladatot.- Mikor, és miért határozott úgy a képviselő-testület, hogy átépítik a kultúrházat? - kérdeztük Kancsár György polgármestert.- Hosszú évek óta gond volt, hogy van egy épületünk, amit semmire sem tudunk használni. Palatetős kul- túrházunk egyik felében működött a könyvtár és a kisebb rendezvényte­rem, a nagyteremben üzemelt a mozi. A tető javíthatatlan volt, az épület beázott, végül az egész életve­szélyessé vált. Már a nyolcvanas évek közepén megpróbáltunk támo­gatást szerezni, de nem sikerült. Az épület állaga folyamatosan romlott, kényszerpályára kerültünk. Ezzel egyidőben jelentkezett a lakosság igénye, hogy legyen a faluban egy kulturált rendezvényterem, ahol a nagyobb családi ünnepeket megülhe­tik. így érett meg 1990-ben a döntés, hogy az épületet át kell alakítani.- Volt-e az önkormányzatnak anyagi fedezet az építkezésre?- Dehogy volt! Mi úgy építkez­tünk, mint az egyszerű polgár. Ha volt egy kis pénzünk, azon anyagot vettünk, gyűjtögettünk. A szerkezeti elemeket is érintő munkákat a terme­lőszövetkezet brigádja végezte. Amit csak lehetett, igyekeztünk a saját embereinkkel megoldani. így is több, mint ötmillió forintnál tarunk. Hátra van még a parkettázás és a mennye­zet szigetelése.- Ha elkészül, hogyan fog mű­ködni a faluház?- Kulturális centrumként szeret­nénk megtartani. Most is tudunk olyan személyről, aki bérbevenné presszónak, hisz az 55-ös út mellett van, de nem tervezzük, hogy odaad­juk. Hisz helyet kaphat itt a nyugdí­jasklub, a citerazenekar, az énekkar, a könyvtár, s a rajzszakkör is kultu­rált körülmények közé kerül. A nagy­teremben olyan rendezvényeket is lehet majd tartani, amelyek itt tartják az ifjúságot.- Lesz-e pénz a működtetésre?- Remélem, igen. A fenntartási költségek egy új épületnél mindig alacsonyabbak. A rendezvényekből is lesznek bevételek. Pásztor Erzsébet A KUNBAJAI GYEREKEKNÉL... Néger óvóbácsi • Bailo Amadou Afrika legjellegzetesebb állatait formázza. Talán országosan is egyedülálló, amit a minap a kunbajai óvodában láttunk. Délutánonként egy fekete­bőrű óvóbácsi vigyáz a csöppsé­gekre. A fiatalember Bailo Amadou, aki a Mali Köztársaságból érkezett. Ösztöndíjasként még 1984-ben ke­rült Magyarországra, Gödöllőre, az Agrártudományi Egyetemre. Ott is­merkedett meg feleségével, a bá­csalmási Hegedűs Bite Ildikóval, aki csoporttársa volt. Amikor mindket­ten végeztek, Bácsalmáson teleped­tek le. Kezdetben Amadou Svájcban dolgozott, Ildikó pedig a Bácsalmási Állami Gazdaságban. Amadou sorsa azonban később úgy alakult, hogy munkát kellett keresnie, de a nagy­üzemek szétesése miatt a földnélkül agrárértelmiségiek egyelőre nehezen boldogulnak... A kunbajai óvodát egy napsütéses délutánon kerestük fel. Amadou óvóbácsi gyurmafigurákat mintázott, minden csöppség körülötte nyüzs- gött.- Ez mindig így van - magyarázza mosolyogva Vén Jánosné vezető óvónő - minden gyerek állandóan Amadoun csüng - majd kitereli a hangos kis csapatot, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.- Hogyan került ilyen messziről a kunbajai óvodába?- Ennek a már ismerteken túl rö­vid a története. Nekem a második anyanyelvem a francia, s szerettem volna franciát tanítani. Jelentkeztem is a bácsalmási gimnáziumban, de elutasítottak. Az igazgatónak az volt a problémája, hogy mi lesz, ha elme­gyek. Tavaly elkísértem a bácsalmási és kunbajai cselgáncsozókat Fran­ciaországba, ahol én voltam a tol­mács.Meg lehettek velem elé­gedve,mert az egyik edző, Óbéri Já­nos megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem Kunbaján franciát tanítani. De igen, mondtam, ő pedig beszélt a vezető óvónővel, aki szintén igent mondott. November óta vagyok itt.- Hogy fogadták a kolléganők, a szülők és a gyerekek?- Meglepetésemre teljesen termé­szetesnek vették, hogy itt dolgozom. Úgy érzem, hogy mind a szülők, mind a gyerekek elfogadtak. A kol­léganőim is nagyon kedvesek, s azt hiszem, nem csak udvariasságból.- Nehéz a gyerekekkel bánni?- Egyáltalán nem. Nagyon szere­tem őket, s különben is...! Gyakorló apuka vagyok. Van egy 15 hónapos kislányom, akit Barbarának hívnak.- Az óvodások máris tanulják a franciát?- Egyelőre még nem, mert év köz­ben kerültem ide, s már németet ta­nulnak. A kunbajai felnőtteket taní­tom franciául, akik nagyon kedvesek és szorgalmasak. Az óvodában jö­vőre indul a franciaoktatás, csak az a baj, hogy kevés a pénz. A kazetták és nyelvkönyvek pedig nagyon drágák. Szponzorokat keresünk, hogy jövőre Kunbaján minél több óvodás tanul­hasson franciául. Jómagam jelenleg gyermekfelügyelői tanfolyamra já­rok Kecskemétre, ezenkívül szeret­ném elvégezni a tanárképző főiskolát a francia szakon. N. I. SZÍNHÁZI bemutató Horvát íróra emlékeznek Karagity Antal Rastatkinja című népszínművét adja elő Bácsalmáson a Pécsi Kisszínház Horvát Színháza, május 17-én este 20 órakor a műve­lődési házban. Antun Karagic (magyarul Kara­gity Antal) - akinek az idén ünnepük születésének 80. évfordulóját - nap­jainkig az egyik legjelentősebb hazai horvát szerző. Elsőként tett kísérletet az utazó horvát nemzetiségi színház létrehozására, szolgálta horvátok et­nikai fennmaradását. Azon kevesek közé tartozott, akik szembeszálltak az asszimilációs poli­tikával. Először 1936-ban bemutatott népszínművének irodalmi értéke ta­lán kevesebb az akkori (és sajnos mai) aktualitásánál, de ez nem zárja ki, hogy az igen termékeny, s a maga korában népszerű író alkotása tanul­ságos estével szolgáljon a nézőknek. A bemutatandó darabban a józan parasztfiú kerül konfliktusba a nem­zeti öntudatukat, hagyományaikat hanyagoló bunyevác-horvátokkal, akik csak eszem-iszommal, vagyon­gyarapítással múlatják napjaikat. KŐMŰVESTALICSKÁT, HA KELL — VAGY BÁRMIT... Munkahelyet, magunknak! Ez nem a reklám helye, de talán nem felesleges a kunbajai Ipari és Mezőgazdasági Termelő Betéti Társaság tevékenységének ilyen nyilvá­nosságot adni. A délvidéki, határ menti településeket járva ugyanis gyakran az az érzése a tudósítónak, hogy ez a környék ma még alszik. A vidék társadalmi-gazdasági kapcsolatai ugyanolyan szűk pályán mo­zognak, mint már jónéhány évtizede. Ám a helybeliek között alig tapasz­talhatók a jelei a kezdeményezésnek. A tiszteletreméltó kivételektől elte­kintve a vállalkozók, s az általuk foglalkoztatottak viszonyában a nagy­gazda—cseléd képlet látszik újra megjelenni, ami csak a "kevés gazdag, sok szegény" jellegű társadalmi tagozódást eredményezheti. A tehetős középosztály talán azokból lesz, akik - megunva a munkanélküliséget - társaságba tömörültek, s kőművestalicskát kezdtek gyártani. # Egy kezdetleges, de olcsó "présgép", amellyel a puttony készül a kőmüvestalicskához. Ez a betéti társaság gazdaságosan kihasználja majd a komolyabb gépeket is, hisz egyetlen perc munkaidő, egyetlen centimé­ter laposvas sem veszhet náluk kárba. Balról jobbra: Staudt Antal, Ku- hár Ferenc, Staudt István és Iván Lajos. (A szerző felvétele.) Róka István gépésztechnikus, Iván Lajos patkoló- és kocsikovács, Óbéri János géplakatos, Staudt István gé­plakatos, valamint Staudt Antal autó­szerelő, a Kunbaja-Bácsszöllősi Ál­lami Gazdaságból kerültek munka- nélküli segélyre, miután a cég csőd­bement. Valamennyien Kunbaján él­nek, s hozzájuk csatlakozott a szintén helybeli Kuhár Ferenc kőműves. Be­téti társaságot alapítottak, melyben ők a beltagok, ők, valamint egy kül­tag, s a községi önkormányzat adták ősze azt a kevés tőkét, amivel április elsején megkezdhették önálló tevé­kenységüket. Egy olyan lakatosüze­met hoztak össze - saját kezűleg ké­szítve a szükséges szerszámokat és gyártókészülékeket - amely ma már a kőművestalicskák sorozatgyártá­sára képes. Igaz, egyelőre kezdetle­ges formában, de a vállalkozók rá­termettségét és ambícióját látva felté­telezhetjük, hogy ez a viszonylag primitív állapot nem tart majd so­káig.- Nem szerettem munkanélküli segélyen lenni - magyarázza Róka István, akit a többiek mintegy főnö­küknek ismernek el. - Azért a pén­zért, amit én kaptam, valakinek ke­ményen meg kellett dolgozni, s én nem szeretek a más munkájából élni.Társaim is hasonlóképpen gon­dolkodnak, a kőművestalicskáról pe­dig úgy gondoljuk, hogy a közeljö­vőben nagy szükség lesz rá. Némi hazai építőipari fellendülést is vár­nak a szakértők, de mi elsősorban a balkáni békében reménykedünk. Ha a déli szomszédainknál megindul az újjáépítés, nagy keletje lesz a termé­künknek. Ugrásra készen állunk.- S ha nem válik valóra ez a remé­nyük?- Mi már elindultunk, s eltökélt szándékunk, hogy eljussunk vala­meddig. Ha túl vagyunk az önálló vállalkozás kezdeti nehézségein, partneri kapcsolatokat alakítottunk ki, könnyebben megy majd akár más termékek gyártása is. Egy gépvásár­lás közben máris kapcsolatba kerül­tünk egy olyan vállalkozóval, akinek egy egészen más, de általunk is vi­szonylag könnyen gyártható ter­mékre kapacitáshiánya van.- Mi volt a legnehezebb?- Mi évtizedekig csak alkalma­zottként dolgoztunk, nem voltak pi­aci ismereteink. Ez a déli határvidék egyébként is úgyszólván az Isten háta mögött van, nem is ismert ben­nünket jószerével senki, s mi is alig ismertünk valakit. A piaci és partneri kapcsolatok kialakítása ment nehe­zen, de ebben nagy segítséget kap­tunk a kültagunktól.- Az állam támogatja a kisvállal­kozókat...- Mi ebből nemigen éreztünk semmit. Csak nagynehezen, arányta­lanul nagy biztosítékot igazolva kap­tunk 600 ezer forint hitelt. De ezt sem itt helyben, a községben, mert itt komolyabb pénzintézetnek nincs fi­ókja. A bácsalmási OTP-ben kellett számlát nyitnunk, s kezdetben, ha hirtelen egy kis készpénzre volt szükségünk, oda kellett átutaznunk. Ez pedig felesleges idő, és felesleges költség. Csak most tudtunk a helyi takarékszövetkezetben is egy kisebb összeget elhelyezni, hogy a váratla­nul felmerülő készpénzszükségle­tünket innen fedezhessük.- Beindult már az üzlet?- Van elég megrendelésünk, fővá­rosi kereskedelmi vállalatoktól is, több száz talicskára. Bálái F. István Jánoshalmi napok Kitett magáért a város a János­halmi Napok idei rendezvénysoroza­tával is. Lapunkban eddig főleg a kisgazdaságok, farmergazdaságok gépeit bemutató kiállítást és vásárt méltattuk - ez volt a fő látnivaló -, kevés figyelmet fordítva az egyéb, főként kulturális eseményekre. Nagyobb városokból, például Ba­járól érkezett népművelők is megje­gyezték viszont, hogy Jánoshalma a rendezvények számát és színvonalát tekintvekimagasló kulturális értéke­ket mutatott föl. Ilyen volt - többek között - a helyi Pedaktor Színház fel­lépése, a helytörténeti kiállítás, vagy az énekkarok műsora a Szent Anna templomban, de említhetjük a zene­tanárok kamarahangversenyét is. Kár, hogy a programban meghirde­tett városi nyílt bajnokságra hiába érkeztek meg a szemlélődni vágyók az AZZARO tekeklubba (a verseny elmaradt), • Sipos Loránd, a Marosvásárhelyről áttelepült, 24 esztendős képzőmű­vész grafikai és festészeti tanulmányaiból összeállított kiállítás is a Já­noshalmi Napok rendezvénysorozatát gazdagította. A tárlatnak - mint sok egyéb ünnepi rendezvénynek - a Honvéd Kaszinó adott otthont, a most induló, s a kísérletező művészeknek szánt MITHRAS GALÉRIA kiállítás-sorozatának első eseményeként. (Fotó: B. F. I.) Guru a kaszinóban Ujj sándor vezeti a jánoshalmi Honvéd Kaszinóban februárban megalakult jóga klub foglalkozásait. A klubban járva először azt kérdez­tük tőle, hogy mióta foglalkozik tu­datosan jógával.- Még katona koromban, 1986-ban kezdtem gerincgyakorla­tokkal. Majd lelkigyakorlatokat, me­ditációkat végeztem. Azóta több je­les mester tréningjein vettem részt. Ezeken a foglalkozásokon, valamint könyvtárakban fellelhető szakiroda- lom tanulmányozásával ismertem meg közelebbről a jógát.- Szét lehet-e a jógát választani? Van-e külön testi és szellemi jóga?- A jóga az egy fejlődési folyamat, melynek során megtanulunk élni azokkal az erőkkel, amelyeket az élet minden teremtménynek egyformán felkínál. A bennünk működő, életet fenntartó természeti erők felisme­rése, s a hozzájuk való alkalmazko­dás képességének a kifejlesztése az elme és a test együttes edzésének a következménye. Félreértésekre ad okot, ha a jógát külön akarják válasz­tani a test, a szellem, a segítség, a szeretet, stb. jógájára. Jóga csak egy van, s az egész tökéletes valóságot tapsztalja meg.- A mindennapi életben lehet-e alkalmazni a tanfolyamon tanulta­kat?- Igen. A tanultak folyamatos gyakorlásával életünket könnyebbé, a betegségeket legyőzhetővé tudjuk tenni. Kiss Tibomé, a klub egyik tagja így summázta véleményét:- Minden egyes szerda - amikor itt vagyunk - felüdülést hoz. Blázsik Sándor • Ujj Sándor úgy tartja, hogy nem a látszat a lényeg, hanem az élet megértése. Egyébként vidám em­ber, mert, mint mondja: " ...csak a vidámnak virágzik az életfája..." f \ Zarándoklat Az erdélyi katolikusok nagy ünnepére, a csíksomlyói pün­kösdi búcsúba szervez zarándo­kutat Mátételke és Tataháza lel­kipásztora, Mityók János esperes. Május 27-én indul a csoport, 28-án Gyimesfelsőlokon vesznek részt a cserkészavató ünnepsé­gen, s tanúi lehetnek egy zarán­dokház alapkőletételének. Pün­kösd szombatjának reggelén in­dulnak Csíksomlyóra, ahova az idén százezernél is több embert várnak. A zarándokokat gyimes- felsőloki családok látják vendé­gül. Mityók János esperes még várja a jelentkezőket a tataházi plébániára. Alkotótábor A nyáron ismét lesz alkotótá­bor a bácsalmási művelődési központ szervezésében. A gyere­kek a fafaragás, gyöngyözés, bőrművezés, szabadon szövés, tűzzománcozás, bábkészítés, agyagozás, rafiázás, batikolás és az origami készítés tudományá­ban szerezhetnek gyakorlatot, s kirándulnak Veránkára és a ge- menci erdőbe. Tapasztalatcsere A jánoshalmi szakiskola gaz- dasszonynövendékei a Stájeror­szág tartománybeli Admontban lévő testvériskolájukat látogatják meg a nyáron, június 7-étől 12-éig. A hasonló profilú osztrák iskola szintén 26 diákja ugyaneb­ben az időben Jánoshalmán is­merkedik a gazdálkodás itteni szokásaival és feltételeivel. Mélykút marad Mélykút lakossága egészség- ügyi ellátás szempontjából to­vábbra is Bácsalmáshoz tartozik. Ezt a döntést hozta dr. Molnár Hona megyei tisztifőorvos a má­jus 5-én tartott értekezleten, ahol jelen voltak a kórházak és rende­lőintézetek igazgató-főorvosai. A korábbi hír - miszerint Mélykútot Kiskunhalashoz csatolták volna - tévedésen alapult. Az új beosztás­tervezetet ugyanis egy régebbi dokumentum alapján készítették. Magányosbál A bácsalmási magányosok klubjának legközelebbi rendez­vénye május 29-én szombaton lesz a helyi Sárga Csikó étterem­ben, ahova minden magányost - nem csak klubtagot - szeretettel várnak. Bérpatika A csikériai gyógyszertárat az önkormányzat több mint egy éve működteti, s mivel a fenntartási költségek igen magasak, a képvi­selő-testület úgy határozott, hogy a patikát vállalkozásba adják. Május 10-étől a létesítményt a ta­taházi gyógyszerész bérli. Szerkesztette: Bálái F. István

Next

/
Thumbnails
Contents