Petőfi Népe, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

p TISZTELT SZERKESZTOSEG 1993. május 12., 7. oldal Kedves Olvasóink! Újabb levél-összeállításunk ugyancsak változatos tartalommal jelenhetett meg, az Önök jóvoltából. Helyet adtunk korábbi témákhoz kapcsolódó írá­soknak, s olyanoknak, melyek az igazságtalanság, a bürokrácia ellen emelnek szót. Olvashatnak egy krimiszerű esetről, mely egy lakiteleki férfival játszó­dott le Kecskeméten, világos nappal, többek szemeláttára. Levélváltás rova­tunkban az AB-AEGON dunavecsei fiókigazgatója válaszol egy szabadszál­lási panaszra. (A szerk.) LEVÉLVÁLTÁS Jogos volt a kárigény elutasítása A Fogadóórák című rovatban má­jus 5-én megjelent írásra az alábbi­akban tájékoztatom a T. Szerkesztő­séget. (Nagy Kálmánná Szabadszál­lási lakos az ÁB-AEGON Általános Biztosító^ eljárását kifogásolta. A szerk.J Ügyfelünk 1992-ben késedelme­sen rendezte biztosötási díját. Az első félévre január 1-jén esedékes dí­jat június 9-én, a második félévre jú­lius 1-jén esedékes díjat pedig de­cember 23-án fizette be. Feltételeink szerint a biztosötó kockázatviselése, késedelmes díjfizetés esetén, az ese­dékességtől számötott 90 nap. Nagy Kálmánná 1993. január 7-én jelentette be az 1992. december 30-án történt csőtöréskárát. Ezután ügyfelünk kárszakértőnktől telefo­non kérte, hogy bejelentését tekint­sük tárgytalannak, mivel a Hungária Biztosító Rt.nél van biztosítása. Ez­zel az ügyet lezártnak tekintettük. Nagy Kálmánná 1993. március 8-án új kárbejelentést tett, miszerint 1992. december 22-én csőtörés volt laká­sában. Kárszakértőnk március 17-én a helyszínen felmérte a kárt, melynek értékét 984 forintban állapította meg azzal, hogy a kockázatviselést a fi­óknak felül kell vizsgálnia. Teniktve, hogy ügyfelünk a koc­kázatviselési időn túl (90 nap) fizette a díjat, kárigényét elutasötottuk. Nagyné ezt március 18-án hozzánk érkezett levelében nem fogadta el, s kérte a kár ismételt tárgytalanítását, valamint a biztosítási díj visszafize­tését. Az ügyben kivizsgálást indötottam és megállapítottam, hogy a kár eluta­sítása szabályszerű volt, azonban a II. félévi késedelmes fizetményt nem térítettük vissza. Megjegyzem, ügy­felünk 1993. január 20-án új családi otthonbiztosítást kötött intézmé­nyünknél. Egyébként a leírtakból Önök is megállapíthatják, hogy Nagy Kálmánné nem tett eleget díjfizetési kötelezettségének, nem volt tisztában azzal, hogy melyik biztosítóval van szerződése, s nem volt biztos abban, hogy a kára mikor keletkezett. Vadász Miklós, fiókigazgató ÁB-AEGON, Dunavecse A pedagógus is ember Gyermekeinkért aggódunk, írja egy névtelen ezülő. (PN. 1993. ápri­lis 28. A szerk.) A gyermekekért va- lóban van miért aggódni, mert egyre öbb szülő nem tudja taníttatni gyer­mekét, és a tanult gyermekeket is a 'íunkanélkülLég fenyegeti. Amit vi­szont a gyermekeket tanító pedagó­gusokról írt. azt nem igazán tudom elfogadni. Ha van rossz orvos, az nem jelenti azt, hogy minden orvos rossz, és ha egy sofőr gázol, nem minden autós gyilkos. Az általánosítások nagyon ingoványos talajra vezetnek. A közhiedelemben eléggé téves eszmék élnek a pedagógus munkájá­ról. Érdekes, hogy azt ugyan tudják a szülők, hogy melyik tanár mivel fog­lalkozik a tanítás után, de azt nem, hogy mennyi a kötelező óraszám, hogy az órákra fel kell készülni, hogy vannak korrepetálások, plusz feladatok az iskolában, amit el kell végezni. Nem tudom, melyik iskolá­ban dolgoznak 3-4 órát a tanárok, de nem is igazán hiszem ezt el. Ha pe­dig csak ennyit dolgoznak, valóban szükség van a külön keresetre, mert az iskolában a hidegvízre valót sém keresik meg. Az, hogy egy tanár az órán javít, nem jellemző, s ez az iskolai vezetés hibája is lehet. A tananyagon végig kell érni, és igen feszített a tempó, nem sok idejük marad az órán dolgo­zatok javítására. Gondolom, a diákok akkor sem társasjátékoznak, hanem vagy dolgozatot írnak, vagy felada­tokat oldanak meg. A nehéz körülmények között élő munkanélküli szülőknek pedig azt tudom javasolni, ha annyira jó üzlet az ügynökösködés, a termékforgal­mazás, hogy a hivatás kárára is ér­demes éjjel-nappal rohangálni mi­atta, meg lehet próbálni. Az újságok telistele vannak hirdetésekkel, ahol termékforgalmazót keresnek. Ez a zászló áll mindenkinek. Azt hiszem, még mindig sok em­berben az a téveszme él, hogy a pe­dagógusok agyon vannak fizetve. Ha így lenne, senki sem vállalna túl­munkát, és nem házalnának délutá­nonként egy kis plusz keresetért. Azt meg senki sem mondhatja, hogy eb­ben az országban évtizedek óta csak a pedagógusok dolgoznak két-három műszakot, és mindezt azért, hogy másnap fáradtan üljenek a katedrára. Itt ma, aki nem akar éhenhalni, min­den munkát elvállal. Évtizedek óta ennek a levét isszák a kulcsos gyere­kek, az elvált gyerekek, az ideggyó­gyászaton kezelt gyerekek, s azok, akikkel szüleik alig-alig találkoznak, beszélgetnek... Szomorú, hogy egy pedagógus nem él meg afizetéséből ugyanúgy, mint bárki más. De melyik munkás­tól, irodástól kérik számon, hogy mi­ért fáradt, hogy hány műszakot dol­gozik naponta? A pedagógus is em­ber. Neki is van családja, OTP-rész- lete, rezsije, stb., és nem ő a hibás, hogy egyre több szülő nem tud már menzát, nepközit fizetni a gyereké­nek, hogy egyre többen élnek a lét­minimum alatt. Nem mai probléma, hogy egy embernek, főleg ha nő, mi a fő- és mi a mellékállása. Mivel a pedagóguspálya is elnőiesedett, így egy pedagógusnőnek is van háztar­tása, gyerekei, akikkel tnaulni, fog­lalkozni kell, s van munkahelye, ahol helyt kell állnia, továbbképzésekre, értekezletekre, családlátogatásokra, szülő értelezketekre kell járnia, van korrepetálás, szakkör, és ha mindeh­hez még vállalkozik is, aligha az unolom vitte rá... Zsellérné Sólymos Márta Baja, Hársfa u. 19. Se cipó, se pénz Március 11-én cipőt vettem lá­nyomnak Lajosmizsén a Pálmában, 1600 forintért. Nemsokáig használ­hatta, mert mind a két orra kirepedt és a sarka is teljesen elkopott. Kér­dem én, meddig kell egy cipőt hasz­nálni? Már április 2-án visszavittük az üzletbe, ahol azt mondták, hogy elküldik a Kennihez. Ott pedig azt a választ kaptuk, hogy nem lehet ki­cserélni. így 1600 forintot kidobtam az ablakon. Nekem négy gyermekem van, nem tudok minden hónapban 1600 forintos cipőt vásárolni. A pén­zünkért nem lehetne megfelelő árut kapni? Tisztelettel: B.né, Lajosmizse (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (Kedves Olvasónk! A pénzünkért lehet megfelelő árut kapni, de sajnos, előfordul, hogy melléfogunk. S ebben az üzlet a legkevésbé hibás. Az ön esetében nem tudunk állást foglalni, mivel nem ismerjük — nem írta meg a Kermi cserét elutasító válaszá­nak indítékát. (A szerk.) Jó kabalák voltunk Először írok Önöknek, most is azért, hogy a magam és munkatár­saim, nem utolsó sorban a diákottho­nunkban lakó gyerekek nevében kö­szönetét mondjak a nyilvánosság előtt a KSC szakosztályának. Király József klubelnök és Pólyák József szakosztályvezető jóvoltából diákotthonunk gyermekeit a közel­múltban meghívták Kecskemétre, a KSC egyik hazai mérkőzésére. A ta­nulók kaptak egy-egy jégkrémet, kindertojást, jelvényeket, zászlókat és egy labdár, melyre valamennyi já­tékos ráírta a nevét. A gyerekek is megajándékozták a játékosokat és a vezetőket. Tanulóink lelkesen szurkolták vé­gig a 90 percet, melynek meglett az eredménye. A hazaiak győztek. Jó kabalaközönség voltunk. Remélem, hogy ismét meghívnak bennünket! Szabó Mihály, Dunavecse ált. isk. diákotthon Oktalan támadás világos nappal A történet április 30-án, 15 és 16 óra között zajlott le Kecskeméten, a Rákóczi út elején. Egy lakiteleki csa­lád televízióvásárlás céljából ment a Videotékába. Egyikőjük, fiatalem­ber, kiment dohányozni az utcára. Az üzlet előtt rágyújtott. Időközben odaért két fiatalember, s az egyik, a szőke farmemadrágos cigarettát és tüzet kért. Miután a gyanútlan laki­teleki fiatal szívesen megkínálta^ a szőkét, olyan karaterúgást kapott tőle a jobb szeme alá, hogy az egész jobb árrésze bedagadt, s legalább félliter vére folyt el a ruházatára. Kishíján elveszítette az eszméletét. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, barát­jával eltávozott az állomás irá­nyába. Rendőr sehol. S ilyen forgalmas helyen senkinek nem jutott eszébe, hogy a bántalmazott védelmére sies­sen. A Videotékából is három négy magas, erős fiatal csak nézte, hogy mi történik. A lakiteleki sógornő sie­tett a segítségére, egyéves gyerme­kével a karján, de őt elküldte a kara- tézó azzal, hogy menjk a k... anyádba, mert téged is lerúglak. Hol élünk ma? Miért tűri el a tör­vény az ilyen eseteket, miért nem fogják le az ilyen ádáz csavargókat? Az ilyen féreg miért fetrtőzheti Kecskemét főutcáját? Az eset végén az újságárus hölgy közbenjárására a csupavér férfit beengedték az egyik óüzlet mosdójába, hogy úgy ahogy, rendbetegye magát. Csak azért nem jelentette az esetet a rendőrségen, mert nem bízott intézkedésünkben. Azt még nem is említettem, hogy a bántalmazott férfi felsőruházata is teljesen tönkrement. Kérem a szerkesztőséget, szíves­kedjenek ezt megírni, hátha elolvassa az az elvetemült ember is. Reméljük, mielőbb méltó társra talál, olanra, aki őt intézi majd el. Érje utói a becsüle­tes emberek megvetése. F. J., Lakitelek (Teljes név és cím a szerkesztőségben) (Kedves Uram! Sorai arra enged­nek következtetni9, hogy Ön közeli hozzátartozója a bántalmazott férfi­nak. megértjük felháborodását, ezzel azonban nem megyünk semmire. Le­velét azért közöltük mégis, hogy egy­részt Önnel együtt szót emeljünk a banditizmus ellen, másrészt, hogy el­lent mondjunk a bántalmazott fiata­lember rendőrségről alkotott véle­ményétnek. Egy telefonba került volna, s lehet, hogy a pontos személy­leírás alapján elkapták volna a tá­madót. A szerk.J Érdemes-e reklamálni? A férjem véleménye az, hogy nem, én viszont azért nem tudom még a kérdésre a választ, mert alig négy és fél hónapja intézem csupán a decemberi számla felülvizsgálatát... Történetünk röviden: évek óta rendelkezünk telefonnal, évek óta fi­zetjük zokszó nélkül, pontosan az ak­tuális számlát. Tavaly decemberben azután egy hétig műszaki hiba miatt nem volt vonalunk, a következő hé­ten pedig felavatták az új kecskeméti központot. Az új számunkat a szom­szédunk kapta meg, a mi készülé­künk még egy hétig süket maradt. Namármost akkor felvetődött bennem: nekem kell-e majd kifizet­nem a szomszédom beszélgetéseit? Nem részletezem: nekem kell. Meg­kaptuk tudniillik a számlát egész hó­napra és ez durván annyi volt (kb. 3900 forint) mint máskor. Életemben először reklamáltam. Bár ne tettem volna! A kecskeméti ügyfélszolgálaton január elején egy hölgy kifizettette velünk az alapdijat — 286 forint — mondván, ha ezt nem tesszük, akkor reklamáció ide, reklamáció oda, kikötik a készüléket. Fizettünk és vártunk. Nem kellett soká, hamarosan felszólitó leveleket kaptunk: fizessünk, mert kikötnek. A férjem kétszer, én négyszer jártam az ügyfélszolgálaton, ahol szóban min­dig megállapodtunk, hogy semmi gond, készül a decemberi részletes számla, abból majd kiderül igazunk van-e. A múlt héten ismét fenyegető le­vél érkezett. Igaz, közben szóban már közölték: mintegy ezer forintot elengednek — esküszöm nem tu­dom, hogyan számolták ki — most viszont (május elején) a januárban befizetett alapdijat kérik rajtam szá­mon. Négy hónap után ott tartunk, ahol januárban. Mi fizetnénk a logi­kusan megindokolt számlát, mint ahogy fizetünk azóta is, viszont már a reklamáció ténye miatt is odajutot­tunk, hogy bármikor leköthetnek minket a rendszerről. Egyszerűen azért, mert — hogy is mondjam — a rendnek még a nyomát sem látom a számlázás, a befizetések elkönyve­lése, a műszakilag indokolt hívás re­gisztrálásban. Hát igy lehet rekla­málni annak, aki mer... Nagyné Hudák Ágnes Kecskemét Eszperantisták Szánkon Bács-Kiskun megye tizenhat tele­pülésén élnek névjegyzékileg is nyilvántartott eszperantisták, akik néhány év óta a Kecskemét és Vi­déke Eszperantó Egyesületben foly­tatják egyesületi életüket. A mi fa­lunkban, Szánkon, rendszeresen klu­béletet élnek eszperantistáink. Kap­csolatainkat szeretnénk megerősí­teni, egyelőre megyei szinten, más vidékek eszperantistáival. Ezért elhatároztuk, hogy időnként találkozót rendezünk, melynek prog­ramjába bevonjuk a nagyközönséget is. Első alkalommal május 22-én, szombaton kerül sor egy majálisz- szerű találkozóra. Szeretettel várunk mindenkit, akit érdekel ez a motga- lom és kíváncsi Szánkra is. Ez alka­lommal bemutatjuk kulturális értéke­inket is. Egyebek között gyönyör­ködhetnek majd az érdeklődők a Magyar Nemzeti Galéria állandó ki­állításában, abban a községben, ahol valamikor a gyulafehérvári Gy. Szabó Béla festő- és fametszőmű­vész két alkalommal is hosszabb időt töltött el. Bálint István Szánk Véleményem a bérlakások eladásáról Érthető a kecskeméti lakásbérlők túlfűtött hangulata a tervezett eladási árak miatt, igen magas áron — úgy vélem — a lakások felének eladására sem lehet számítani. A város így résztulajdonosa lenne sok bérlakás­nak, s még nehezebb lenne számára a tulajdonosi feladatok kezelése. Ha pedig, ahogy tervezik, részvénytár­saságnak adják át a lakásokkal való gazdálkodást, akkor éppen a legsze­rényebbeket — akik nem tudták megvenni lakásukat —, teszik ki egy társaság mohó nyerészkedési vágyá­nak. Sarkadi Zsolt úrtól hallottuk a la­kók fórumán, hogy az ötezerkétszáz bérlakás kölöncként szakadt a város nyakába, csak ráfizetéssel tudnák karbantartani. Pedig a reális számítás szerint így a város is jól járna, a la­kók is örülnének (az ősi kecske és káposzta esete ez is). Valószínű, így majdnem száz százalékban elkelné­nek a lakások. Egy személyi kölcsön kisegíthetne mindekit. Szeretnék valakihez nyílt levélben fordulni a nyilvánosság előtt: adja­nak számot arról, hogy mit tesznek egészségünk megóvása érdekében, miért veszik fel a fizetésüket adóink­ból? Múlt ősszel, az egészségügyi vi­lágnap után, vonaton utaztunk a fő­városba, természetesen nemdo­hányzó fülkében. Néhány kilométer után nekünk kellett átmenni másik kocsiba, mert fiatalok jöttek be a fül­kébe és dohányoztak. Figyelmezteté­sünk agressziót váltott ki belőlük, nem pedig megértést, fegyelmet. És nem volt egy hivatalos ember avona- ton, aki kiebrudalta volna őket a fül­kéből. Később egyik főiskola tanulmányi hivatalában volt ügyes-bajos dol­gom. Amikor beléptem, azt hittem, kocsmába tévedtem, olyan büdös volt a hivatal. Vágni lehetett a füstöt. Önkéntelenül kocsmához illő stílus­ban megjegyeztem ismerősömnek NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: Kecskemét, Szabadság tér 1/A Egy hozzávetőleges számítás: kb. negyvenezer forintos készpénz (ez egy átlagos összeg) befizetése esetén a város hozzájutna minden kiadás nélkül mintegy kétszázhúsz millió forinthoz. Tizenöt évig tartó havi át­lagos kétezer forintos részletekből pedig évi százmillióhoz (a részlete­ket az infláció szerint lehetne emelni). Ha a város ezt a bevételt la­kásépítésre szánná — egy lakás épí­tése költségét két és fél millióra be­csülve — körülbelül 900 lakást épít­hetne ezen a pénzen. Ezek új, időt álló lakások lennének, a városnak ál­landó, biztos jövedelmet jelentené­nek. Az országos példák is ilyen elgon­dolást mutatnak, nagyon nehéz el­képzelni, hogy a lakók többsége bírja fizetni a nagy összeg készpénzt, a magas részleteket és még a drága karbantartást is, amire az önkor­mányzat sem képes. Dubecz Józsefné, ny. tanár Kecskemét, damjanicz u. 7.1.1. Ki engedélyezi a dohányzás hírverését? FOGADOORAKON Úrihegyi gondok O. M. úrihegyi lakos több problémával kereste fel szerkesz­tőségünket. Nincs kibékülve a kecskeméti hobbisokkal. A leg­többen magukénak érzik ezt a nyugodt környezetet, de vannak köztük rendbontók is. Olyanok például, akik ide hordják ki és itt égetik el a lakásukban összegyűlt szemetet, szennyezve ezzel az amúgy is szennyes levegőt. De vannak ennél nagyobb gondok is Úrihegyen. Nincs köz- világítás, s nincs egyetlen nyilvá­nos vagy magán telefon errefelé, így aztán semmit sem tudnak tenni a betörők, az éjszakai faki­vágások, a kertek dézsmálói el­len. Pedig sok kárt okoznak. Sei— (A Matáv Rt., Kecskeméti üze­migazgatóságától kapott infor­mációink szerint, várhatóan még az idén elkészül a hetényegyházi telefonközpont, s azután a köz­séghez kapcsolódó kis, zárt tele­pülések is kapnak majd nyilvános telefonállomást. A szerk.) Hová tűnnek az újságok? Nagy László, a Kecskemét, Li­get utca 2. II. 5. szám alól, felhá­borítónak tartja, hogy egyes pos­tai újságkihordók mit megenged­hetnek maguknak. Ő már leg­alább egy éve gyakran hiába ke­resi a régóta előfizetett Petőfi Népét postaládájában. Érdekes, hogy általában pénteken vagy szombaton hiányzik a lap, de hi­ába reklamál. Ezért úgy döntött, lemondja az újságot. (Nagy úrral abban állapodtunk meg, hogy egyelőre mégsem mond le a Petőfi Népe előfizeté­séről, remélve, hogy végre rendet csinál a posta, a Liget utcában is, ez ügyben. A szerk.) — rapi — • Szeretettel gratulálunk születésnapja alkalmából. Ezen bukik meg a kárpótlás Kecskeméten a Szabadság téri OTP-ben a napokban próbáltam fel­venni a családunknak járó kárpótlási jegyekről az igazolást. Sürgős lett volna, mivel másnap a családi birto­kot érintő földárverés következett. A bankban érdeklődésemre közölték, hogy immár négy hete elfogyott a szükséges nyomtatvány, a letéti iga­zolás. Elmondták, van, aki már a ne­gyedik árverésről marad le miatt. A bankban, látva tanácstalanságomat, igen segítőkészek voltak: adtak egy igazolást arról, hogy nem tudnak igazolást adni. Tetézi Lajos Izsák Erre nincs pénz Olvastam az újságban, hogy fel­újítják a kecskeméti játszótereket. Tehát erre van pénz, de arra nincs, hogy a Népfront utca 13. számú bér­házat felújítsák. A múltkor kint volt itt három ember a városházától és nagyon megnézték az épületet, de nem mondtak semmi biztatót. Már azt kell hinnem, hogy a nyugdíjasok­kal nem nagyon törődnek. Kérem Önöket, szorgalmazzák a ház felújí­tását. Fodor József Kecskemét, Népfront u. 13. Szerkeszti: Rapi Miklós hangosan: hű, de büdös a levegő itt nálatok. S mit gondolnak, az ifjúság egészségre nevelésért is felelős ve­zető hogyan fogadta megjegyzésem? Akkor sehogy, de ismerősömmel azt üzente, hogy többé ne tegyem be a lábam a hivatalba, ha ilyen faragatlan vagyok. A levélírási ingert végül is az vál­totta ki belőlem, hogy a napokban megláttam egy hatalmas reklámtáb­lát Kecskemét város szélén, a Békés­csabai úton. Az öt-hat négyzetméte­res tábla cigarettát kínál, igaz, nem magyart, hanem West-et. Ha így ha­ladunk, nem lesz dohányfüst-csök­kentés! Szeretném megkérdezni, ki enge­délyezi városunkban a dohányzás hírverését, reklámozását? Vagy talán megszűnt már az egészségre káros élvezeti cikkek reklámozási tilalma? T.F., Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents