Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-09 / 83. szám
4. oldal, 1993. április 9. MEGYEI KÓRKEF BESZÉLGETÉS AZ EURÓPA PARLAMENT KÉPVISELŐJÉVEL Magyarországnak van esélye A Dán Kulturális Intézet az elmúlt héten egy háromnapos szociálpolitikai fórumot rendezett Kecskeméten, magyar és dán szakemberek részvételével, kölcsönös tapasztalatcsere céljából. Erre a rendezvényre érkezett pénteken Niels Anker Kofoed volt dán mezőgazdasági miniszter, jelenleg dán parlamenti és Európa-parlamenti képviselő, aki előadást tartott az Európai Közösség szociális chartájáról. Ez adott lehetőséget a képviselő úrral egy rövid beszélgetésre. — Mi a lényege az Európai Közösség szociális chartájának? — Az Európai Közösség a II. világháború után azzal a céllal jött létre, hogy a tagországok együttműködjenek, és a terheket megosztva egységes szabályozási rendszert dolgozzanak ki. A 80-as években a munkanélküliség óriási mértékben megnövekedett, a munkaviszonyok — a közösség szóhasználatával élve: a munka világa — területén súlyos problémák merültek fel. Szükségessé vált a Római Egyezmény újraértékelése. 1986-ban kezdődött el azoknak a javaslatoknak a kidolgozása, amelyek 1993. januárjában léptek életbe, és a munka világát érintő kérdésekben egy egészséges szabályozási rendszert vezetnek be. Ennek értelmében a közösség döntőbírói szereppel bir a vitás kérdésekben, hiszen az a célunk, hogy a piaci konkurencia tisztességes harc legyen. Nem kívánunk versenyezni olyan vállalkozókkal, akik nem teremtik meg az alapvető munkafeltételeket, és így tisztességtelen előnyhöz jutnak. — Magyarország nem tartozik a közösség országaihoz. Felmerül tehát a kérdés, fűződik-e valamilyen érdeke ahhoz, hogy megismerje, netán átvegye ezt a szabályozási rendszert? • Niels Auker Kofoed dán parlamenti és Kurópa-parlamcnti képviselő. — Mindenképpen fontosnak tartom a szabályozási rendszer ismeretét, hiszen Magyarországnak csak így van esélye a közösséghez való csatlakozásra, de addig is, amíg ez megtörténik, hatékonyabbá teheti a közösség államaival a kereskedelmet. Ha ugyanis Magyarország csatlakozik ehhez a szabályozási rendszerhez, és olcsóbban kínál a nyugati piacon egy árut, nem érheti az a vád, hogy tisztességtelen módon állította elő. Vagyis a csatlakozás előnyt jelent a nyugati piacon. A dokumentáció egyébként a nagykövetségen keresztül beszerezhető. — Hogyan vélekedik a magyarországi helyzetről? — Úgy gondolom, hogy a közép- és kelet-európai államok közül Magyarország az, amely a legfejlődőképesebb, részben, mert itt azért nem volt olyan drasztikus a kommunista rendszer, mint például Romániában, az átalakulás is zökkenőmentesen zajlik, és a magyar egy tehetséges és büszke nép. — Mennyire tartja önállónak a magyarokat problémáik megoldásában, nem érzik úgy a közösségen belül, hogy elsősorban Európától várjuk a segítséget? — Mint mondottam, a magyar önálló és tehetséges nép, persze, másokhoz hasonlóan szívesen elfogadják a könnyen jött segítséget. Azzal azonban tisztában kell lenniük, ha a nyugatiak oldják meg a gondjaikat, akkor a nyugatiak fognak irányitani is, és szerintem ezt nem akarják. — Értsük ezt úgy, hogy az Európai Közösségnek megvan a maga gondja, ne számítsunk a támogatásukra? — Nem erről van szó. Úgy pontosítanék, hogy mi minden segítséget megadunk Magyarországnak az önsegítéshez. De sokkal türelmesebbnek kell lenniük. Azt hiszem, önöknél az a legnagyobb probléma, hogy azt hiszik, a hirtelen elnyert szabadsággal a jólét is együtt jár, pedig ez csak egy hoszszú, küzdelmes folyamat eredménye. A magyaroknak most arra kellene törekedniük, hogy ne a fizetéseket emeljék, mert ez inflációhoz vezet, hanem a társadalmi juttatásokat kellene növelni és végigjárni a megkezdett utat. A külső szemlélő benyomásai sokkal jobbak Magyarországról, mint a volt NDK-ról, annak dacára, hogy az NSZK rengeteg pénzt fordított erre a területre. Vagyis Magyarország jó úton van, és ha tudtak várni ötven évig, akkor tartsanak ki még néhányig. Véleményem szerint, 1999-re Magyarország alkalmas lesz arra, hogy részt kérjen magának egy védőháló nélküli piacgazdaságban — azaz beléphessen az Európai Közösségbe. Baráth Edit CIKKÜNK NYOMÁN Kié a felelősség? Tisztelt Szerkesztőség! Az önök által 1993. március 30 —31 -ei számban közölt Kolompár Szilvia elhurcolásának története valóban megrendítő esemény. Vitatni lehet, hogy a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet kellő tapintattal járt-e el, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sok fogyatékos embernek a szociális otthon az egyetlen lehetősége az emberi életre. Sokan közülük béresként, háziszolgaként dolgoznak jómódú családoknál, életüket, lelkűket mások gazdagodására áldozva. Kolompár Szilvia története nemcsak dr. Kovács Gyula igazgatón kérném számon, aki „Lelketlenül, érzelmi szempontokat mellőzve, bürokrata módján ...” tette a kötelességét, hanem megnézném miért van „hiánygazdálkodás a szociális szférában.” A gyermek- és ifjúságvédelem, illetve szociális otthonok kihasználtságában ellentmondás van. Annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi otthonok szociális feladatot is ellátnak, az elnéptelenedésük veszélye áll fenn. Nagy költséggel és alacsony hatásfokkal működnek. Nincs jó munkamegosztás az otthonok között. A mai Bács- Kiskun megyei gyermekvédelem nem tud mit kezdeni az enyhe fokban sérült, de életvitelében segítségre szoruló értelmi fogyatékosokkal. Utcára szorulnak a deviáns és antiszociális fiatalok, kiszolgáltatva a szegénységnek és a bűnözésnek. Felnőtté váló növendék, egy része szakma és anyagi bázis hiányában a társadalom perifériájára szorul. Az állami gondoskodásban élők közel fele cigány származású, de a gyermekvédők nem alkalmaznak speciális pedagógiai módszereket a cigány fiatalság integrálódásának előmozdítására, kultúrájuk megőrzésére, továbbvitelére. A súlyos értelmi fogyatékosoknak sokszor éveket kell várni arra, hogy elhelyezést nyerjenek egy szociális otthonban. Kérdem én, e problémák megoldásában kié a felelősség? — A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat szociális-, gyermek- és ifjúságvédelmi bizottsága májusban próbál megoldást keresni a gondok orvoslására, de a szociális rendszer átalakításához nincs elegendő pénz. Hiányzik egy korszerű gyámügyi-gyermekvédelmi törvény. Intézményeket kell átalakítani, felül kell vizsgálni a szociális férőhelyek számát, le kell rakni egy modern szociális gondoskodás alapjait, amely hitem szerint nem mindig jelent több pénzt, csak célirányosabb befektetést, jobb szervezést. Sendula Ferenc, gyógypedagógus, Kecskemét A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Piros folt a szoknyán! K. A. kiskunhalasi fiatal lány szoknyáján a piros folt egy korty limbótól származott. Mivel bizonyára nem minden olvasónk járatos a kevert italok világában, elmondjuk, hogy a limbó úgy jön létre, ha két deci vörösbort összeöntünk egy deci kólával. Egyre kedveltebb ez az ital, s egyre többször találkózunk vele a bírósági tudósításokban is. Most abban az ügyben fordult elő, amelyet a megyei bíróságon dr. Szenáky János büntetőtanácsa tárgyalt. Az eset 1992. szeptember 19-én, Kiskunhalason történt, amikor is a városban szüreti mulatságot rendeztek. Ott volt az ünnepségen Rostás Ferenc is, az élettársával s annak egyik rokonával, a már említett K. A.-val, továbbá egy másik házaspárral. Az ünneplés abból állt, hogy italoztak. Rostás már korábban felhajtott egy limbót, majd a délután folyamán elszopogatott egy üveg pezsgőt. Később úgy vallott, hogy este nyolc óra körül közepesen ittasnak érezte magát. Italozás közben K. A. néhány percre elment a társaságtól, és amikor visszatért, arról panaszkodott rokonának, Rostás Ferencnek, hogy Kolompár Mátyás—a későbbi sértett — leöntötte a szoknyáját limbóval. A ruhán látszott is a limbó piros foltja/Rostás most még nem tulajdonított különösebb jelentőséget a szoknyán található foltnak, és társaságával együtt tovább „szórakozott”, majd este nyolc körül átmentek a körülbelül egy kilométerre lévő Gamba Grillbe. A fiatal lány néhány percre itt is eltűnt, pontosabban az illemhelyre ment. Onnan visszatérve ismét panaszkodott Rostásnak, hogy Kolompár Mátyás— aki, úgy látszik, követte őket — „húzigálta" őt az épületben és erkölcstelen ajánlatot tett neki. Rostás ekkor már úgy érezte, tennie kell valamit. Az épületen kívül meglátta Kolompár Mátyást, odament hozzá és kérdőre vonta: miért húzigálta K. A.-t, és miért öntötte le a szoknyáját? Kolompár azonban mindkettőt tagadta, de Rostás, akinek volt már bírósági gyakorlata, hiszen többször volt büntetve, Szembesítette őket. A lány megerősítette korábbi állításait, mire Rostás nekirontott Kolompárnak, lökdöste, rázta, ököllel megütötte. A megtámadott Kolompár viszonozta az iítleget, s Rostás egyszerre csak a földre került. A helyzetet bizonyára megalázónak találta, mert még ülve elővette a zsebéből a bicskáját, felállt, kinyitotta a zsebkést. Ekkor már többen körülvették őket, akik megpróbálták megakadályozni a további verekedést, csitították, nyugtatták őket, de hiába. A két férfi újból dulakodni kezdett, Rostás elkapta a másik dzsekijét, amitől az felcsúszott Kolompár fejére, s az illető semmit nem látott. Ezt a helyzetet kihasználva, Rostás „üzembe helyezte” a bicskát, és kétszer megszúrta a limbóval locsolkodó Kolompárt. Az egyik szúrás hátul a nyakát érte, a másik pedig a combjába hatolt. Lehet, hogy több szúrás is érte volna, de az áldozat elszaladt és a közeli fák mellől egy karót akart kihúzni, de ez nem sikerült. A szemtanúk, akik látták, hogy mi történik, már értesítették a mentőket, akik a vérző embert a városi kórház ambulanciájára szállították, ahol sérüléseit ellátták. Szerencsére, ezek nem voltak súlyosak, de csak a véletlenen múlott, hogy a bicska nem okozott gerincvelő-sérülést, illetve a combon nem vágta át a fő verőeret. A megyei bíróság Rostás Ferencet életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt egy év két hónapi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Kötelezte, hogy a felmerült 4700 forint bűnügyi költséget fizesse meg. A bűnjelként lefoglalt rézbetétes, szarvasagancs nyelű bicskát elkobozták. Az ítélet még nem jogerős. Arról nem szól a történet, hogy vajon a szoknyából kimosták-e a piros limbófoltot, vagy most is benne van az ünnep emlékeként. Gál Sándor • • Ünnepel a szakiskola A jánoshalmi Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet az idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Ugyanis 1993 őszén kezdték az első tanévet, akkor még Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola néven. Az évforduló alkalmából az intézet felhivással fordul mindazokhoz, akik valaha a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskolával kapcsolatban álltak, s valamilyen emlék vagy dokumentum átadásával hozzájárulhatnak az alkalomhoz méltó ünnepség megrendezéséhez. A 60. évforduló őszi rendezvénysorozatában évkönyvvel jelentkeznek, kiállítást szerveznek, s ünnepi műsorral emlékeznek az évtizedekkel ezelőtti tanévkezdésre. Várják mindazok jelentkezését, akik a gazdasági iskolában szereztek ezüst- vagy aranykalászos gazda képesítést, továbbá mindenkiét, akinek birtokában van valamilyen iskolatörténeti dokumentum (bizonyítvány, oklevél, fénykép, tankönyv, füzet, újságcikk stb.). A kiállításhoz szívesen fogadnak olyan felajánlásokat, mint a korabeli mezőgazdasági eszközök, vagy a falusi életmód tárgyi emlékei, például ruházat, lakásberendezés. Az intézet címe: 6440 Jánoshalma, Béke tér 13., tel./fax: 77/21- 746. Kutatják Halas történetét Kiskunhalas Város Képviselőtestülete egy korábbi döntéssel hozta létre a Kiskunhalas Történeti Kutatása Alapítványt. A cél néhány éven belül egy teljes körű helytörténeti munka megjelentetése. A közelmúltban a szerkesztőbizottság technikai műhelymegbeszélést tartott, amelyre a helyi szakembereken kívül az ország különböző részéről érkeztek néprajzkutatók, szociológusok, társadalomkutatók, akik bekapcsolódnak a kutatásokba. Jelen volt a leendő főszerkesztő, Bácskai Vera is. Többféle ötlet felmerült a könyv majdani összeállítására, a kutatások módszerére vonatkozólag, körvonalazódott a munka menete. Az újonnan felvetődött témajavaslatokat a későbbiekben pontosítják. A szerkesztők szeptember elejére egyhetes tábort terveznek a munkacsoportnak, hogy a történeti kutatásokat folytató más városból érkező szakemberek is kellő háttérismeretet kapjanak a városról. Herdál és halni hagy Az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának reformja idején talán nem érdektelen figyelni arra, hogy csinálják ezt Amerikában. Clinton elnök is reformálni akar, tervei szerint gazdasági stratégiája részeként kerülhet csak sor az egészségügy hatékony átalakulására. „Legfontosabb az ember” jelszavú gazdasági stratégiája öt fő tényezőre építi a gazdaság újraélesztését: munkahelyek létesítésére; a munka megfizetésére és a jóléti szolgáltatások átalakítására; az egész életpályát végigkísérő továbbképzés támogatására; a kormányzati tevékenység gyökeres átalakítására; és a megfizethető, magas színvonalú egészségügyi szolgáltatás biztosítására. Clinton elnök átfogó struktúrában gondolkodik, amely egyszerre korlátozza a költségeket, és mindenki számára biztosítja az ellátáshoz jutást. Az Egyesült Államokban egy év alatt az egészségügyre fordított kiadások meghaladják a 800 milliárd dollárt. Az egy főre jutó kiadások az elmúlt évben megháromszorozódtak, miközben 1990- ben több mint harmincötmillió embernek nem volt biztosítása, sőt, a biztosítási rendszer szövevényes útjain tavaly több mint 60 millió ember kallódott el; hosszabb-rövidebb ideig nem voltak jogosultak semmilyen egészségügyi szolgáltatásra. Általában éppen azok, akik a leginkább rászorulnának, azért, mert a biztosítóknak nem üzlet foglalkozni velük. Clinton elnök egészségügyi programja meghirdetése óta viták kereszttüzében áll. Amerikai egészségügyi szakértők az égig emelik, mások (szintén szakértők) a sárba dobják. Mondván: ez program éppen olyan, mint az előző, most működő rendszer: herdál és halni hagy. Ábrahám Eszter HETI SOROZATUNK Mi lesz azokkal, akik nem kötnek szerződést? A decentralizált privatizációba tartozó vállalatok számára az Állami Vagyonügynökség határidőket szabott, hiszen az egész programtól a privatizáció gyorsítását remélték. Az első ütembe tartozó cégek legkésőbb 1993. március 31-éig kell, hogy megkössék a szerződést valamelyik tanácsadóval. A második ütembe tartozóktól azt várja el a vagyonügynökség, hogy 1993. június 30-áig kössenek megállapodást a szakértő cégek egyikével.* Mindehhez még az is hozzátartozik, hogy 1993. december 31 -éig valamennyi vállalat átalakulásának le kellene bonyolódnia. Sőt, vannak olyan elképzelések, hogy még ezt a határidőt is előbbre hozzák, és az állami vállalatok az év vége előtt alakuljanak át gazdasági társaságokká. Miközben a központi szándék ez, nem lehet azt állítani, hogy a vállalatok egyformán sietnének a szerződéskötéssel és az átalakulással. A Privatizációs Kutatóintézet egyik vizsgálata megállapította, hogy azok a vállalatok, amelyek nem kötöttek szerződést, rossz gazdasági helyzetük miatt nem tették. Attól félnek ugyanis, hogy átalakítás helyett felszámolják őket. Mindenekelőtt az elbocsátásoktól tartanak. A vállalatok vezetői közül többen azért is igyekeznek elodázni az átalakulással járó procedúrát, mert félnek, hogy az átvilágítás során fény derül a cégnél történt szabálytalanságokra. Ezért igyekeznek kivárásra játszani abban a reményben, hogy ez is, mint annyi más kampányszerű folyamat, elcsendesedik, és minden megy tovább a régi kerékvágásban. A decentralizált privatizációs körbe tartozó vállalatoknak nem kötelességük saját átalakításukat és privatizációjukat ebben a formában végrehajtani. De a privatizáció irányítói nem titkolják, hogy azok a cégek, amelyek nem tudják, vagy nem, akarják a kívánt határidőn belül megkötni szerződésüket, gyakorlatilag lemondanak arról a lehetőségről, hogy saját jövőjüket érdemben befolyásolják. Ezeket a vállalatokat ugyanis az Állami Vagyonügynökség — ha elmulasztják a határidőket — újra saját hatáskörébe vonja, ami lényegében a kényszerprivatizálást jelenti számukra. 1993. január végén a PRI-MAN privatizációt menedzselő kft. nyilvántartása alapján a decentralizált privatizáció második ütemébe sorolt vállalatok közül még 84 nem talált magának tanácsadó céget. Ezeknek a vállalatoknak a döntő többsége vidéki cég, s több közülük csődeljárás alatt áll, néhány pedig a felszámolás sorsára jutott. ( Vége) *Ezek jegyzéke beszerezhető a PRI-MAN Privatizációt Menedzselő Kft.-nél (1065 Bp. VI., Bajcsy-Zsilinszky út 7. Postacím: 1243 Bp. Pf. 587. Telefon: 141-3379, 141-5530; fax: 122-7241. Petőfi kitüntetése • Petőfi Sándor nemcsak tollával, hanem a kardjával is szolgálta a forradalom ügyét. A költő — honvéd századosként — 1849. január 25-én — Szelindeken — jelentkezett tiszti szolgálattételre Bem tábornoknál. A lengyel szabadsághős a hadsereg törzsállományába osztotta be, s megbízta a segédtiszti teendők ellátásával. Kérte a költőt, írjon a katonákat lelkesítő forradalmi verseket. Buzdítsa őket a harcra, lelkesítse a honvédeket a hon védelmére. A tábornok távol akarta tartani Petőfit a harc forgatagától. Petőfi ebben az időszakban több harci költeményét vetette papirra. Bem „Apó” nagyra értékelte a katona költő ez irányú tevékenységét. Bem akarata ellenére részt vett Petőfi február 4-én a vízaknai, 5-én a szászsebesi ütközetben, 6-án jelen volt a Szászváros rohammal való bevételénél. A tavaszi győzelmes hadjárat, Erdély nagy részének felszabadítása után a seregtestparancsnokok előléptetéseket hajtott végre, kitüntetéseket adományozott serege legjobbjainak. A vezénylő tábornokoknak erre felhatalmazásuk volt a kormánytól. Bem tábornok bőkezűen osztogatta a szabadságharc akkor alapított katonai érdemdiszjelének III. osztályát. Az erdélyi hadsereg főparancsnoka Bem, 1849. április 8-ai dátummal, április 9-én szászsebesi főhadiszálláson kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek névsorában ott található Petőfi Sándor honvéd százados neve is. Bem a kitüntetési okmányt felterjesztette megerősítésre a Hadügyminisztériumnak. A hadügyminiszter távollétében Répásy Mihály tábornok aláírta az okiratot. Megtalálható a költő, Bem által aláírt kitüntetési irata a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az irat szövege: „Az erdélyi hadsereg fővezérsége százados Petőfi „Sándor úrnak. Van szerencsém Önnek tudtára adni, hogy ezennel feldíszesíttetik Ön azon érdemekért, melyeket a csatatéren a hazának tett, a katonai érdemjel harmadik osztályával, melynek viselésére addig is, míg erről szóló oklevél a hadügyminisztériumtól megérkezik, felhatalmazom Önt azon jognál fogva, melyet erre nézve a nemzetgyűlés küldötteitől nyertem. Szászsebesen, április 9-én, 1849. Bem” Kenyeres Dénes Stefan Heym 80 éves — Nyolcvan éve, 1913. április 10- én született Stefan Heym, korunk egyik legfontosabb német írója. Már néhány esztendővel ezelőtt egy vaskos kötetben megírta saját nekrológját, amelyben beszámol egy „utakkal, útvesztőkkel és beavatkozásokkal” teli mozgalmas életről. De a tollat korántsem tette le. Jelenleg egy 1000 oldalra tervezett regényen dolgozik arról, hogy miért nem lett semmi sem a szocializmusból. A fékezhetetlen írót 1979-ben kizárták az NDK írószövetségéből és egy állítólagos devizavétségért el is ítélték. Ezt az ítéletet az újraegyesítés után semmisnek mondta ki a német bíróság. SZÍNHÁZ, mozi, ktv, iktv KECSKEMÉT, KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ: este 7 óra: ROKONOK. Bessenyei Györgybérlet. A mozik műsora. Városi mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: TÖBB, MINT TESTŐR. Sz„ amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor. A BÉRGYILKOS. (THE HITMAN) Sz., amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! KISKUNFÉLEGYHÁZA, Petőfi mozi: 5 és 7 órakor: SZERELMI BŰNTÉNYEK. Sz., amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Stúdiómozi: 6 órakor: BUMERÁNG. Sz., amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! KTV: 06.00— 10.00: KÉPÚJSÁG. 14.00— 15.00: KÉPÚJSÁG. 20.00— 24.00: TV 4 (II.) produkció. IKTV: 9.30: KÉPÚJSÁG — REKLÁM 10.30-ig. 20.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM. 20.30: Férfiak. 22.00: KÉPÚJSÁG — REKLÁM 22.30-ig.
