Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. április 7., 7. oldal Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban külön felhívjuk figyelmüket a Fogadóórákon rovatunkban megjelent, Pénzen múlik egy élet című írásra, melyben egy kecskeméti édesanya segítséget kér lánya költséges külföldi szívműtété­hez. A terézhalmi tragédia még mindig foglalkoztatja a közvéleményt. A Levélváltás rovatban bajai nyugdíjas védőnő mondja el ezzel kapcsola­tos véleményét. Jászszentlászloról elköltözött a köztiszteletben álló fog­orvos. Miért? Erről is olvashatnak az alábbiakban. Várjuk további közérdekű írásaikat. (A szerk.) A FŐKAPITÁNY KÖSZÖNETÉ LAPUNKNAK A biztonságos közlekedés mindannyiunk közös ügye T BÁCS-KISKUN MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG VEZETŐJE KECSKEMÉT Or. LOVAS DÁNIEL főszerkesztő úr részére PETŐFI NÉPE Föszerltesztősége KECSKEMÉT Tisztelt Főszerkesztő Úr ! Főszerkesztő Úr előtt is ismert, hogy Bécs-Kiskun me­gyében az elmúlt években a közlekedés-biztonsági hely­zet rendkívül rosszul alakult. A megyei rendőri tevé­kenység szinte minden területen történő pozitív meg­ítélése mellett lényegében csak a forgalombiztonság érdekében tett intézkedéseink voltak eredményteleneb­bek . Az Országos Rendőr-főkapitányság ezévben kiemelt fel­adatként határozta meg - és ezt különböző intézkedé­sekben is rögzítette - a rendőri baleset-megelőző mun­ka javítását', hatékonyságának növelését. * ^ , Messzemenő következtetést az első negyedév baleseti helyzetéből levonni még nem lehet, de tény, hogy a me­gyében megállt a halálos balesetek számának növekedé­se, és jelentősen csökkent a sérüléses baleseteké. Ennek az eredménynek az elérésében a fokozott és szi­gorú rendőri intézkedések mellett, úgy ítélem meg, hogy jelentősen közrehatott az a tájékoztató és pro­paganda tevékenység, amelyet a forgalombiztonság ja­vítása érdekében a PE1ŰFI NÉPE napilap kifejtett. Ezért a munkáért Önnek, valamint az érintett munka­társainak köszönetét mondok és kérem, hogy to­vábbra is segítsék a minriannyiunk érdekét szolgáin közlekedés-biztonság javítását. ’> < nlOTQ'i it?'.. Kecskemét, 1993. április 1. Nincs pénz az iskolaépületre A kecskeméti Szent-Györgyi Al­bert Egészségügyi Szakközépisko­la épületét 1986-ban adták at, az­óta szolgálja az eredményesebb egészségügyi oktatást. A ragyogó­an sikerült épületnek azonban — mint utóbb kiderült — van egy nagy hibája. Az, hogy lapos tetőt terveztek rá, s a rossz szigetelés mi­att, nagyobb esőzések vagy hava­zások után, a mennyezet egyes he­lyeken elszíneződik, a falak átned­vesednek. Havazások esetén az is­kola karbantartói mentek fel a te­tőre a havat lelapátolni, hogy ezzel is csökkentsék a beázás mértékét. Am a helyzet egyre súlyosabbá kezdett válni. A legfelső szint lakói már azon vették észre magukat, hogy szekrényeikben a ruhák ned­vesek, dohosodnak. A mennyeze­ten lógó lámpaburákban kétujjnyi víz állt, a villanykapcsolóhoz érni életveszélyes volt, mert a kis doboz minden le- és felkapcsoláskor szik­rákat hányt. Valószínű, hogy a fal­ban lévő villanyvezetékek egyes helyeken szétáztak. A helyzet az iskola tornatermében sem jobb, ahol emiatt sokszor a tanóra meg­tartása is lehetetlenné vált. Iskolánk igazgatósága annak idején többször benyújtotta hiba­­javítási kérelmét az azóta meg­szűnt Dutép Vállalathoz, amely garanciát vállalt az épületre. Ők akkor ki is vonultak, felmérték a kárt, végeztek is kisebb munkákat a tetőn, de a helyzet mégsem vál­tozott túl sokat, sőt, az idő múlá­sával tovább romlott a tető álla­pota. A vállalat feloszlásával meg­szűnt a felelősségvállalás is. Vagy ez átruházható? De kire? Az épület szavatossági ideje lejárt, a javítá­sért tehát fizetni kell, s ez jelentős összegbe kerül. Az iskola hiába fordult anyagi támogatásért a kecskeméti önkormányzathoz, a kérést elutasították, mondván, az összeg sem most, sem a közeljövő­ben nem fér bele a költségvetési keretbe. Az iskola viszont keptelen előteremteni ezt az összeget. Mit lehet tenni? Hagyjuk, hogy tönkre­menjen a város egyik legszebb is­kolája, vagy van valami más meg­oldás ... ? M. Tóth Ágota az iskola negyedikes tanulója LEVÉLVÁLTÁS A terhességi vizsgálat önkéntes Kérem, közöljék levelem a teréz­halmi tragédiával kapcsolatban, válaszként Némedine levelére. (Némedi Jánosné'kiskőrösi olva­sónk levele március 31-ei lapszá­munkban jelent meg. A szerk.) Tisztelt Némediné! Nem akarok senkit megsérteni, de leveléből úgy tűnik, Ön nagyon tisztában van azzal, hogy mi a védőnő feladata. A képzőben ezt megtanítják, elhi­heti. Senkit nem lehet kényszeríte­ni a terhességi vizsgálatra, a terhes­ségi tanácsadáson való részvétel nem kötelező. Nagyon sajnálom a terézhalmi családot. Sajnos, csak az elhunyt anya válaszolhatna arra, hogy mi­ért tagadta el a terhességét. Szülési fájdalmainál miért nem szólt idő­ben valakinek, például a szom­szédjának? Ezzel nem akarom el­ítélni. Mindezt csupán azért írom le, hogy mások okuljanak belőle, mert feltételezhető, hogy jelenleg is van az országban eltitkolt terhes­ség, ami szintén tragédiával vég­ződhet. Kedves kismamák! Addig kérje­nek segítséget, amíg nem késő! Gy.-né ny. védőnő, Baja Miért ment el a jászszentlászlói fogorvos? Tisztelt Szerkesztőség! Szokatlan problémával fordulok önökhöz se-S'tségért, a magam és Jászszentlász­­lakossága érdekében. Jászszent­­lászló községben él, s itt dolgozott dr. Szabadkai Péter fogorvos. Na­gyon becsületes és kötelességtudó orvosként került Jászszentlászlóra, a lakosság nagyon szerette. Nemrég dr. Szabadkai Péter az önkormány­zattól fizetésemelést kért, mivel a felesége most várja negyedik gyer­meküket. Az önkormányzat és a polgár­­mester úr a kérést elutasította, és a fogorvost felmentette a községben hivatása alól. Azóta Kiskunmajsá­­ról jár ide egy fogorvos, hetente két alkalommal. Tudjuk, hogy Ma­gyarországon munkanélküliség van, a mai világban nagyon könnyű egy másik orvost találni. De kérde­zem én, egy ilyen becsületes, segítő­kész és tisztelettudó fogorvos miért nem ebben a faluban dolgozik, ahol mindenki tisztelte és becsülte lelkiis­meretes munkájáért. ; Értesüléseim szerint a lakosság aláírást gyűjtött, hogy a fogorvost ne helyezzék el Jászszentlászloról. A különbözetet a lakoság önadako­zásból is összeadta volna, de ezt a jászszentlászlói önkormányzat és a polgármester úr is figyelmen kívül hagyta. Kérem, mihamarabb közöljék le­velemet, hogy magam és Jászszent­­lászló lakossága nevében egy ilyen becsületes és tisztességtudó fogor­vos dolgozhasson Jászszentlászlón. Kérem, hogy a nevemet ne közöljék lapjukban. Maradok továbbra is hűséges olvasójuk. (Név és cím a szerkesztőségben) (Igaz, olvasónk levelével az érde­keltnél kissé elkéstünk. Aznap köl­tözött el a fogorvos, amikor érdek­lődni akartunk —, de reméljük, megnyugtató választ tudunk adni. Legalábbis, ami az orvos községből való távozásának okát illeti. Sza­badkai doktor valóban köztisztelet­nek és szeretetnek örvendett Jász­szentlászlón, ezt minden megkérde­zett tanúsította. Hogy miért kellett elmennie? A többfele mendemonda alapján nehéz lenne eldönteni, meg azért is, mert leginkább az önkor­mányzat sajnálta, hogy meg kell vál­nia szakemberétől. A megkérdezett szentlászlóiak azt javasolták, a köz­vetlen szomszédjától érdeklődjünk, ők nagyon jóban voltak, a gyerekeik is összejártak. így sikerült végül megtudni, hogy az asszonyka széna­nátháját remélik gyógyítani a Sop­ron környéki hegyekben, ez volt a legfőbb indok eltelepülésükre. A szerk.) Ismét magyar állampolgár vagyok! Hajszálon múlt az életem Tisztelt Szerkesztő Úr! Reagálva a március 8-án megjelent cikkére, én is csak kérdezem, hogyan közlekedjünk? (Levélírónk Hámori Zoltán, Csak kér­dezem ... című írására utal. A szerk.). Ugyanis március 29-én, 8 óra 22 perc­kor Kecskeméten, a Petőfi Sándor utcá­ban az egyik oldalról mentem át a má­sikra a zebrán, s amikor az úttest köze­pére értem, a felezővonalhoz, nekem jött egy világosszürke Polski. A táskám és a kocsi csattant, a bal térdem súrló­­dott. Szerencsére, nem veszítettem el a lélekjelenlétemet, s az is szerencse volt, hogy a hölgynek volt annyi esze, hogy egy kicsit elém húzott, mert másképp annyi lett volna nekem ... Kérdezem, hogyan tudott ilyet tenni? Fékhiba miatt, nem ismeri a KRESZ-t, vagy ittas volt? Ki tudja. Átérve a másik oldalra, gyorsan tollat meg papírt vet­tem elő, megpróbáltam feljegyezni a rendszámát, no meg a térdemet tapogat­tam. Szerencsémre, nem történt különö­sebb bajom, csak a nadrágomon maradt meg a súrlódás nyoma. De kérdezem, mi lesz, ha másképpen történik?! Kérem önöket, közöljék a Pe­tőfi Népében, hátha akad valaki, aki az ilyen autósokat felelősségre vonja. A hölgy az eset után elhaladt még vagy tíz métert, hátranézett, s elhajtott, mint­ha mi sem történt volna. A gyors távo­zása miatt nem tudtam pontosan leírni a rendszámát, de amit sikerült belőle lejegyezni, az biztos: DDB-9. Köszö­nöm a szívességüket, tisztelettel: F. M., Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Szeretném megköszönni a Petőfi Né­pe szerkesztőségének azt a segítséget, melynek eredményeként ismét magyar állampolgár lehetek. A lap tavaly két alkalommal is foglalkozott problémám­mal. Az előzményekről röviden csak annyit, hogy a második világháború idején testvéreimmel együtt elhurcoltak Döbbenten néztem április 2-án a tele­vízióban, hogy a Hortobágy környékén milyen könyörtelenül irtják az akácerdő­ket, az ott lakók tiltakozása ellenére. Még nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor a pusztítás indokait hallottam: „Nem őshonos fa az akác, ide nyárfát te­lepítünk”. Igaz, hogy nem őshonos, de a dohány, a paradicsom, a paprika sem az. Az akác összenőtt az Alfölddel, az alföldi emberekkel. Ez övezte tanyáju­kat, megkötötte a futóhomokot, s az Alföld jellegzetesen magyar fája lett. Fiatalkoromban, akácvirágzás idején il­latos volt az egész környék a virágjától, Hol a becsület? Március 8-án pórul jártam. Három darab csekken fizettem be 4300 forintot az OTP kecskeméti, Petőfi Sándor utca 16. szám alatti fiókjában. Ötezressel fi­zettem, s a visszajáró 700 forintot ott felejtettem. Másnap visszamentem, s a pénztárosnő zavarba jött, elpirult, ami­kor illedelmesen kértem a visszajáró pénzt. Azt mondta, csak 200 forintot szülőföldemtől távolra, az akkori Szov­­jet-Ukrajna területére. Csaknem öt évti­zedes kényszerű távoliét után, 1990*ben, családommal együtt sikerült hazatele­pülni, ám sokáig kétséges volt a vissza­­honosítás. Végre sikerült! Még egyszer köszönöm az önök közreműködését. Sallai Imre, Kiskunfélegyháza melyeket a méhek milliói ostromoltak. Ma órákig lehet autózni az országban, míg az ember akácfát talál. Alig lehet akácmézhez hozzájutni, pe­dig a külföldiek által jól megfizetett, na­gyon keresett „gyógyszer”. Nem beszél­ve arról, hogy a fája értékes, kemény, szerszámfának és tüzelőnek egyaránt ki­váló. Nagyon kérem, kegyelmezzenek min­denütt ennek a nem őshonos, de ma­gyarrá lett, nagyon értékes, hasznos fá­nak. Csengődi Rezső, Bácsalmás, Türr I. u. 2. tud visszaadni, mert neki ennyi többlet jött ki. Hová lett 500 forint? Hol a be­csület? Közölte, ha akarom, elvihetem a 200 forintot, vagy hagyjam ott. Nekem ennyi pénzért sokat kell dolgoznom. Végül a kétszázassal mentem haza, csalódottan. Többet oda be nem me­gyek, ahol engem egyszer becsaptak. Tisztelettel: V. L.-né, Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Kegyelmezzenek az akácfáknak! Eszperantista meghívás Szánkra Félelem a garzon­­házi liftben Úgy érzem, nyilvánosságot érdemel, hogy egyes emberek mennyire felelőtle­nek. Kecskeméten, a Petőfi Sándor utca 16. szám alatti garzonház liftjében két emelet között elakadtam. Akivel előfor­dult már, az tudja, milyen érzés ez, plá­ne, ha valakinek klausztrofóbiája van. Esetemben a folytatás nem minden­napi. A lakók is hallották a vészcsengő hangját, és megkeresték a házfelügyelőt, illetve annak lányával sikerült beszélnie egy hölgynek. A reagálás az volt, hogy halljuk a csengőt, de nem foglalkozunk vele. Vannak emberek, akik életüket má­sok ápolásának, megmentésének szente­lik. Ezért különös, hogy aki a fentieket mondta, majd segítségnyújtás nélkül tá­vozott, úgy tudom, szintén az egészség­­ügyi pályát választotta. Amikor már többen próbáltak kisza­badítani, valamilyen más megoldást ta­lálni, esetleg mégis rábírni a házfelügye­lőt, zárt ajtókat találtak. Remélem, a nyilvánosság eredményes lesz, ugyanis az IKTV-től nem reagáltak, bármilyen ügyben is fordultunk hozzájuk a házfel­ügyelő visszás dolgaival kapcsolatban. Ez az eset végül is nem végződött tragédiával. Ebben a házban sok kisba­ba született, s reméljük, születni fog ez­után is. Nem szeretnénk, ha valamelyik a liftben jönne a világra. Ez is könnyen előfordulhatott volna 40-45 perc alatt, míg én ott tartózkodtam. Arra már nem is merek gondolni, hogy milyen követ­kezményekkel járhatott volna ez egy idős, szívbeteg, esetleg asztmás ember esetében. Kérem az illetékeseket, találjanak megoldást, hogy a jövőben senkinek ne kelljen félve liftbe szállnia ebben a ház­ban. Ezúton is köszönetét mondok mindazoknak, akik segítséget nyújtot­tak, valamint a Petőfi Népének előre is, a közlés lehetőségéért. Ö. D., Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) — Levelének utóiratában Ö. D. olva­sónk közli azoknak a neveit, akik segítet­tek kiszabadításában. A szerk.). Szerkeszti: Rapi Miklós Nem mulaszthatom el, hogy a szer­kesztőség valamennyi tagjának kellemes húsvéti ünnepeket kívánjak a magam és a szanki eszperantó csoport tagjai nevé­ben. Egyben megragadom az alkalmat annak közlésére, hogy a Kecskemét és Vidéke Eszperantó Egyesület segítségé­vel május 22-én, szombaton megyei esz­­perantistatalálkozót rendez baráti cso­portunk Szánkon. Ezúttal szeretnénk bemutatni Szán­kót a megye eszperantistáinak, s alkal­mat adni arra, hogy elmondják problé­máikat, és gyakorolják a közös nyelvet. Ez alkalommal majálist rendezünk, me­lyen a helyi iskolások adnak műsort, s fellép az ifjúsági tánckar is. A résztve­vők a közösségek házában megnézhetik Gy. Szabó Béla képeit, valamint a pá­lyázaton nyert nyelvi laboratóriumot. Filatéliai tárlatot is rendezünk, melyen bárki részt vehet, különleges gyűjte­ménnyel. Szánk várja a megye eszperantistáit és az érdeklődőket a találkozóra. Üdvöz­lettel: Bálint Pista bácsi, az eszperantó klub vezetője, Szánk NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tcr 1 / A FOGADÓÓRÁKON Pénzen múlik egy élet! Rózsa Bertalanná kecskeméti la­kos lapunkon keresztül segítségei kér a társadalomtól. Kisebbik lányuk, a 15 esztendős Emese életben maradá­sáról van szó. Emese súlyos fejlődési rendellenességekkel született, s már egyéves korában érmütéten, tavaly pedig Szegeden, értágítással együtt, szivkatéterezésen esett át. Hogy élet­ben maradhasson, szívműtétre van szüksége, de erre csak külföldön nyí­lik lehetőség. Kezelőorvosa közreműködésével felvették a kapcsolatot a müncheni gyermekklinikával, ahová elküldték az évek során összegyűlt vizsgálati " anyagot. Kimondhatatlanul meg­örültek, amikor március 22-én meg­kapták a klinika válaszát: Emese meg­­műthető. Az általuk közölt műtéti díj azonban csillagászati, 45-50 ezer már­ka, de lehet ennél több is. Ilyen összeget saját erőből képtele­nek előteremteni, ezért az édesanya az együttérző embertársakhoz, szerveze­tekhez fordul támogatásért. Kislánya életének megmentéséért számlát nyi­tott az OTP kecskeméti. Arany .1. ut­cai fiókjánál. A számlaszám: 320-218-620. Erre kéri az esetleges befizetéseket, közvetlenül ne átuta­lással! —, hogy mielőbb megkapja a pénzt. Ugyanis az idő sürget, mivel Münchenben június elejére vállalják a műtétet, azután a nyári időszakban csak elvétve végeznek ilyen jellegű be­avatkozást. — rapi — i Rokkantaknak tv-díj-elengedés Nagy Dezső nagykőrösi olvasónk az iránt érdeklődött szerkesztősé­günkben. hogy a II. rokkantsági fo­kozatba sorolt testi fogyatékosok mentesülnek-e a tv-díj fizetése alól. Ugyanis a helyi postahivatalban er­ről nem tudnak, a Petőfi Népe vi­szont ezt közölte a közelmúltban. A válasz: igen. Mindazelső, mind a második fokozatba sorolt rok kan­tákat megilleti ez a kedvezmény. A rokkantságot megállapító szerve­zet igazolását (elfogadják annak fénymásolatát is) a helyi postahiva­talnál kell benyújtani. Egyébként a tévédíjfizetés elengedését a33; 1991. sz. PM rendelet írja elő. mely a Ma­gyar Közlöny 1991. évi 140. számá­ban jelent meg. Birtokháborító a saját földjén? Idegesen érkezett szerkesztősé­günkbe a lakiteleki Bolessza Péter bácsi. A földvisszaigényléssel van nagy baja. 1990-ben felkereste őt a Lakiteleki Szikra Tsz egyik vezetője, s érdeklődött, hogy a családi föld mely területét kéri vissza a szövetke­zettől. O világosan megjelölte az apai örökségként rájuk szállt, nővé­rével közös szőlőt és szántóföldet. Akkor ennyiben maradtak, s mind­ezt okmányokban rögzítették. A ba; ! akkor kezdődött, amikor kiderült, | hogy az említett területen lévő szőlő; a szövetkezet egy másik vezetőjének öccse birtokolja, aki nem kíván le­mondani róla, mivel már sokat be­ruházott az ingatlanba. Azonban Péter bácsi továbbra is ragaszkodik jogos tulajdonához, a szántóhoz éppúgy, mint a szőlőhöz. Ezek egy­befüggő területen vannak. A szántót visszakapta. Tavaly no­vemberben értesítést kapott a szö­vetkezettől, hogy a föld adóját fizes­se be. Befizette, s megkezdte a műve­lését. Közben aláírattak vele egy pa­pírt, miszerint a szőlőről, a szántó ellenében, lemond. Most pedig újabb levelet kapott, melyben az áll, hogy szüntesse meg a szántón a bir­tokháborítást! Bolessza Péterrel együtt értetlenül állunk az ügy előtt. Miért nem akar­ják visszaadni a földjét, ami egyéb­ként az egész területnek csak az egy­­harmada? Miért kétes a szőlő tula j­donjoga, s főképpen, milyen alapon minősítik birtokháborítónak a sa­ját, immár visszakapott szántóföld­jén? Sei—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents