Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 75. (76.) szám
8. oldat, 1993. április 1. PETŐFINEK AUSZTRIÁN ÁT VEZET AZ ÚT A KÖZÖS PIACBA Beszélgetés az osztrák szövetségi elnökkel Tegnap érkezett magyarországi hivatalos látogatásra Thomas Klestil osztrák szövetségi elnök, aki az MTI tudósítójának adott rövid interjút. Elnök úr! Magyarország és Ausztria egyaránt pályázik közös piaci tagságra. Véleménye szerint ez a körülmény szorosabbra fűzi az együttműködést, vagy éppen ellenkezőleg, ok a kapcsolatok háttérbe szorítására? — Ok csakis az együttműködés fokozására van. A kapcsolatok ápolása a két szomszéd ország érdekét szolgálja, emellett pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy Közép-Európában—társadalmi, gazdasági és politikai terén egyaránt — megteremtsük a biztonság övezetét — mondja az elnök. Emellett nagyszerűnek tartom Magyarország útját a gazdasági átalakulás felé, a tényt, hogy míg néhány éve árucsere-forgalmának hetven százaléka még a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal bonyolódott, mára sikerült teljesen átalakítani ezt a szerkezetet. Örülünk a magyarországi pozitív eredményeknek, amelyekből Ausztria szomszédként többféleképpen is profitál. Másrészt a Közös Piac teljes tagjaként Ausztria abban a helyzetben lesz, hogy még erőteljesebben érvényesítse pozitív hatását szomszédja javára. Magam is úgy gondolom, ahogyan Göncz elnök úr fogalmazott: Magyarország útja a Közös Piacba Ausztrián át vezet. Ausztria közös piaci tagként Európa határországa lesz. Az előkészületek erre a szerepre megkezdődtek. Nincs-e olyan veszély, hogy új — igaz más típusú és indíttatású—vasfüggöny ereszkedik le Ausztria és keleti szomszédai közé? Ilyen veszélyt én nem látok. Ausztria semmiképpen sem szigetelheti el magát, s a határszéli intézkedések közül meghatározónak azokat tartom, amelyek a regionális együttműködés érdekében történnek. Ezek függetlenek a közös piaci tagságtól, s javulást eredményeznek a közlekedésben, a vízgazdálkodásban, elősegítik a technológiai övezetek kialakulását. Ausztria törekvése nem az elzárkózás, hanem éppen a százalék bővítése. Ausztria közös piaci belépésével módosul-e semlegessége? Tagfelvételi kérelmünket semleges országként adtuk be, ez a semlegesség azonban eredeti jelentésében értelmezendő. Annyit jelent, hogy katonai tömbnek nem vagyunk tagja, és nem veszünk részt katonai intervenciókban. Ausztria továbbra sem törekszik NATO-tagságra, mi az Európai Közösséghez kívánunk csatlakozni, s eközben vállaljuk azt a biztonsági rendszert, amelyet Európa kialakít. .. — Mekkora veszélynek tekinti Ön a biztonságra nézve a térségben megújuló szélsőséges, esetenként nacionalista irányzatokat? Valamennyien látjuk a jugoszláviai példából, milyen szörnyű helyzetet eredményezhet a túlfeszített nacionalizmus. Éppen ezért osztjuk magyar tárgyalópartnereinknek azt a véleményét, hogy a kisebbségek, a kisebbségi jogok kérdése mindenek feletti fontosságú. Ennek jegyében cselekszünk. Rendezvények sorozatán foglalkozunk vele — az Európa Tanács, a Közép-európai Kezdeményezés Kisebbségi Konferenciája mellett Bécsben lesz az ENSZ emberi jogok világtanácskozása is. Nyugaton azt is láttuk már, hogy van megoldás, példaként szívesen hozom fel Dél-Tirol esetét, ahogyan Ausztria és Olaszország ezt a válságot közös erővel megoldotta. — Milyen különleges elvárása van a magyarországi látogatástól? Megerősítését várom a két ország kapcsolataiban általam nagyon pozitívan értékelt fejleményeknek. A látogatás időpontja remek: míg Havel elnök hivatalos bécsi tárgyalásait beárnyékolta a temelini vita, a budapesti látogatásnak pozitív hátteret ad a minap aláírt szabadkereskedelmi megállapodás. MEGALAPOZOTTAK A MAGYAR ERVEK A „dunaszaurusz” léte továbbra sem kívánatos A rendszerváltást megelőző hónapokban a politikai színvallás egyik kulcskérdése volt: ki, hogyan vélekedik a hősi vízi erőmű sorsát illetően. A hivatalos kormánypolitikával való szemben állás éppen a „dunaszaurusz” ürügyén szervezte, tömörítette egy csapatba az ellenzéki erőket. A kérdés azóta sem került le napirendről, sőt, az egykor belpolitikai ütközőpont nemzetközi nézeteltérések forrásává lett. A közvélemény ennek ellenére tájékozatlan. Valóban mi a helyzet a vízi erőmű ügyében? — kérdeztük a tárgyalások egyik korábbi résztvevőjétől, Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési minisztertől. Folynak a tárgyalások, keressük azt az optimális megoldást, amely mindkét fél számára elfogadható. Az első két évben azért nem jutottunk előbbre, mert a tárgyalóasztal másik oldalán általában olyanok ültek, akiknek nem volt tényleges meghatalmazásuk a megállapodásra, hiszen a központi kormány Szlovákia nélkül semmiben nem óhajtott dönteni. Szlovákia önállósodásával végre tisztázódott a helyzet, most azonban már kicsit késő, hiszen a Duna elterelését kierőszakolva elkészült az erőmű. Ön a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a kormány és a parlament álláspontját képviselve nincs tovább hova hátrálni, a tárgyalásokon elmentünk a lehetséges legvégső határig. Hol húzódik ez? Elfogadjuk a Hágai Nemzetközi Bíróságot, mint döntő fórumot a két ország közötti vitában, hiszen most olyan határsértés történt, ami az 1945- ben megkötött békeszerződést is érinti. Ezt az állapotot a hágai döntésig hajlandóak vagyunk elviselni. Vida Gábor egy pozsonyi magyar szlovák tanácskozás után kijelentette: Magyarország már nem ragaszkodik a Dunán felépített létesítmények felszámolásához. Ezt hogyan kell értelmeznünk? Ez összefügg azzal, amit az előbb is mondtam: elfogadjuk a hágai bíró• Ma nem sikerül visszaterelni a Dunát a régi medrébe, kiszáradnak páratlan szépségű Szigetköz mellékágai, elpusztul a növényzet, felborul örökre a biológiai egyensúly. (Fotó: MTI) ság döntését, de ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a Duna visszakerüljön eredeti medrébe. Következetesen hangsúlyozzuk ugyanis, hogy a folyó elterelésével súlyos határsértés történt, amit európai módon, tárgyalások útján kell felszámolni. — A vízlépcső ügyét illetően a hazai szakértők sem tudtak egységes álláspontra jutni... — Tény, hogy vannak nézetkülönbségek. A szakértők között is akadnak, akik egyszer így, máskor úgy foglaltak állást. Ez hozzáértés és lelkiismeret dolga. De szeretném leszögezni: Bős nemcsak a kormány és nemcsak a szakértők dolga! A parlament egyértelmű határozatot hozott ebben az ügyben és ez a mai napig is hatályban van: ennek értelmében a vízlépcső felépítése, befejezése, működtetése nem kívánatos.- Ön optimista a hágai bíróság várható döntését illetően? — Igen, mert megalapozott érvek szólnak a magyar álláspont mellett. B. Szabó László ÖTVEN ÉV UTÁN ELŐSZÖR Társad alombiztosítási önkormányzati választás májusban Ötven esztendő elteltével ez év május 21-én tartanak hazánkban ismét társadalombiztosítási önkormányzati választást. Az alábbiakban a választás lebonyolítását, a szavazással összefüggő gyakorlati kérdéseket ismertetjük a társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvény, valamint az ehhez kapcsolódó belügyminiszteri rendelet alapján. A társadalombiztosítás nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási alapja felett létrejövő önkormányzatokba a képviselőket egyrészt a munkáltatók érdekképviseleti szervei útján delegálják, másrészt a biztosítottak választják. (A nyugdíjbiztosítási önkormányzatba 32 képviselő választható, négy tagot a Nyugdíjasok Országos Kamarája, a fennmaradó 24-et pedig a szakszervezeti szövetségek delegálják. A szintén 60-fős egészségbiztosítási önkormányzat felerészben választható, felerészben delegált tagokból áll majd.) A képviselői választásra az országos szakszervezeti szövetségek állíthatnak jelölteket, három feltétel teljesülése esetén. A törvény szerint a listát állító szövetségeknek legalább három nemzetgazdasági ágban igazolt tagszervezettel és minimum öt megyében területi szervezettel, valamint legalább 100 munkahelyi szervezettel kell rendelkezniük. Emellett létrejöhetnek alkalmi választási koalíciók is, amelyek jelöltjei szintén választhatók. A szervezetek listáin elkülönítetten szerepelnek majd a két biztosítási önkormányzatba jelölt személyek. A szavazáson minden választójoggal rendelkező nagykorú magyar állampolgár részt vehet. A nyilvántartásba vételről az önkormányzatok jegyzői április 16. és 26. között írásban értesítik a választópolgárokat. A társadalombiztosítási önkormányzati képviselők választását más választásokhoz hasonlóan elsősorban a lakóhelyen tartják. Mivel azonban a szavazás pénteken, tehát munkanapon lesz, a szavazókörök este 20 óráig tartanak nyitva, és — legalább 200, de maximum 500 dolgozó kérése esetén — mód nyílik munkahelyi szavazókörök kialakitására is. Az ilyen irányú igényeket legkésőbb április 21-én 18 óráig kell bejelenteni a jegyzőnél. A szavazás közvetlen és titkos, ezért voksolni kizárólag személyesen és csak a lakóhely, illetve a munkahely szerint kijelölt szavazóhelyiségben lehet. Éz utóbbi esetben azonban, valamint akkor, ha valaki a választás napján a lakóhelyétől távol van, április 16. és május 20. között lehet igazolást kérni a jegyzőtől. A belügyminiszter rendelete értelmében a társadalombiztosítási képviselők választásán induló szervezetek április 16-átóI május 19-én 24 óráig folytathatnak választási kampányt. V álasztással összefüggő hirdetéseket március 22-étől május 19-én 24 óráig lehet közzétenni, míg a választással kapcsolatos közvélemény-kutatási eredményt május 13-ától a szavazás napján 20 óráig tilos nyilvánosságra hozni. Az országos listát indító szervezetek választási összefoglalóját a rádió és a televízió május 19-én sugározza. Meddig ér a takaró? • Vajon, mennyibe kerül majd egy diploma, ha bevezetik a tandíjat a felsőfokú intézményekben? Képünkön a kecskeméti GAMF egyik diplomakiosztó ünnepségén készült. (Fotó: PN-archív) A következő néhány évben több tízezerrel növelik a felsőfokú intézményekbe felvehető diákok számát. Úgy tűnik a kívülálló szemében legalább is —, hogy megoldódik egy jelentős társadalmi probléma, amelyet nemcsak idehaza, de Európában is szemérmesen elhallgattunk. Albánia után ugyanis, nálunk a legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. No, nem azért, mert ostobák vagyunk az európai átlaghoz képest. Talán azért, mert nem is volt szükség, vagy nem is volt fontos, hogy kiművelt emberfőkkel gyarapítsuk idehaza a nem termelő ágazatban dolgozók táborát. A magát gondolkodónak nevező, s az értelmiség táborába tartozó személyiségek némelyike most talán elégedetten hátradől a karosszékében mondván: lám mégiscsak megértük. Végre stratégiai ágazatként kezelik nálunk is az oktatás kérdését. A Duna-partján is hatott a japán, a dél-koreai, a német példa, melyet ha lemásolunk, még nagy nemzetté leszünk. Sokan azonban nem dőlnek hátra a karosszékükben, s nem csak azért, mert nincs miért kényelmesebb testtartásba helyezniük gerincoszlopukat. Ők azok, akik hallottak a 200 milliárdos költségvetési hiányról. Arról is van tudomásuk, hogy nemzetközi adósságunk forintra átszámolva évente kb. 300 milliárdra rúg. Miből futja tehát erre a mindenképpen civilizálódási kategóriaként értékelendő, egyébként nagyszerű elképzelésre? — kérdezhetik pesszimistán. Ha a redisztribúciós rendszert felügyelők pedig széttárják a kezüket belepirulva a nincs szócska kiejtésébe, akkor kinek a nadrágjába, akarom mondani zsebébe nyúl majd az állam további pénzmagért? Mert a zsebek üresek, a nadrágok pedig foltosak, s nemcsak azért mert a gyakori zsebbenyúlások következtében kilyukadtak. Ma az átlag magyar család költségvetéséből egy családfő jó esetben legfeljebb négy hétre tud előre tervezni. Ebbe már nem fér bele a Kelet-Európábán — helyi mérce alapján —jóléti kategóriának számított nagy autó a Honecker merci — póriasabban nevezve — a Wartburg fenntartása sem, de az sem, hogy csemetéjét esetleg diplomásképzőbe küldje. A költségek megnövekedtek a változások után. Természetesen eddig sem volt ingyenes a felsőfokú intézményekben az elme pallérozása, de az állam legalább a térítésmentes képzést garantálta, hivatkozva arra, hogy az egészséges mobilizációt segíti elő. A költségek maradék felét pedig a családokra hárította. Erről szólt a korábbi közmegegyezések egyike, amely persze, elősegítette részben az egészséges társadalmi mobilizációt is, de emellett a szegénypolitika egyik fő eleme is volt, nem beszélve arról, hogy bizonyos legitimációs szerepe is volt ennek a paktumnak. Az új típusú közmegegyezések korában egy csomó korábbi paktumot felbontanak. Úgy tűnik, az említett alkut is felülvizsgálják. A kérdés csak az. hogy racionális elgondolás, avagy anyagi kényszerszerűség áll az igények mögött. Az sem mindegy, hogy ki jár jól egy új egyezség során, ha például eltörlik a tandíjmentességet. Ma még nem ismert, hogy a szegény, vagy munkanélküli családok egyébként jó képességű csemetéi, miből teremtik elő az oktatás díját. Ma 700 ezer a munkanélküliek száma az országban, ebből Bács-Kiskunban közel félszáz ezren állástalanok. Az átlag segély bruttó 8500 forint körül mozog. Aki állásban van az átlagbére tisztán 16 ezer körül mozog. Egy átlagos négy fős család 32 ezerből kell, hogy kijöjjön havonta, amely a hazai családi létminimumnak mindössze a kétharmada. Lehet osztani, szorozni, vagy akár elméleteket is gyártani. Egy biztos. A '90-es években a társadalmi mobilizációt is szolgáló felsőfokú intézmények szolgáltatásait azok tudják élvezni, akik ezt anyagilag megengedhetik majd maguknak. Az a bizonyos takaró azonban egyre több embernek egyre rövidebb. S van olyan is akinek már nincs is, mert elfeslett, s egyre többen nőnek fel úgy, hogy takarót nem is láttak, így annyi esélyük sincs, hogy legalább addig nyújtózzanak, ameddig a takarójuk ér. Barta Zsolt Húsvéti szünet: szabadságon a diáksereg? Lehet, hogy fiunk, lányunk pillanatnyilag sem tud nyugton maradni, olyan mint a higany — de a látszat, mint oly sokszor, ezúttal is csal. A hosszú telet, a napfény szegénységet, a vitaminhiányt a fiatal szervezet (is) megérzi. A húsvéti szünet nem valami öncélú ajándék, hanem a regenerálódásnak az iskolaév menetébe tudatosan beépített szakasza. A szülőknek azt ajánljuk: tekintsék ők is a húsvéti vakációt a diákok kéthetes szabadságolásának, amelynek célja a pihenés, a felfrissülés. Ennek jegyében nyújtunk át egy csokorravaló szünidei gyakorlati tanácsot. 1. A pihenés nem azonos a semmittevéssel; a tétlenség néha fárasztóbb a legmegerőltetőbb munkánál. 2. Kerüljük a másik végletet is: ne zsúfoljuk tele a szünidő napjait egymásba érő gyerekprogramokkal. 3. Néhány együttes kirándulásra, múzeumlátogatásra, állatkerti sétára, közös családi kiruccanásra azonban feltétlenül találjunk időt. 4. Nem baj, ha a csemeténk nélkülünk (barátaival, osztálytársaival vagy éppen egyedül) akar szórakozni. 5. A vakáció idején lazítsunk a házirenden: félórával-órával későbbre tolódhat a fölkelés, többször kerülhetnek az asztalra a gyerek kedvenc ételei. 6. A „szem rágógumija”, a tévé kis adagban változatos jó szórakozás lehet, nagy adagban azonban többet árt, mint használ. Ugyanez áll a pajtásokat helyettesítő tévéjátékokra is. 7. A szünet első napjaiban nem feltétlenül szükséges előhozakodni az iskolai ügyekkel-bajokkal. 8. Ne vállaljuk föl a beszélő naptár, az élő lelkiismeret szerepét (már csak 10, már csak 8,7,6 nap és kezdődik az iskola ...). 9. Arra viszont ügyeljünk, hogy a tanszerek rendbetétele, a megviselt könyvek füzetek átkötése, a táska összerakása ne maradjon az utolsó pillanatra. 10. Ha pihentetően, jól telt a vakáció, gyerekeink nem fogják sorscsapásnak tekinteni az iskolakez-Dr. Kecsmár Ilona Ferenczy Europress MÓDOSÍTOTT HATÁSKÖRÖK Növekvő teher a bíróságokon Bizonyos pontokon akár politikai tényezővé is válhat az a kérdés, hogy az állampolgárok mennyi idő alatt tudják elintézni ügyeiket a bíróságokon, legyen szó akár büntető-, vagy polgári perről. Jelenleg sajnos, az a helyzet—és ezt nagyon sokan tapasztalják —, hogy nem egy esetben hónapokat, netán éveket kell várni a jogerős döntés megszületéséig. Mindez összefüggésben van azzal, hogy szakértők szerint is túlszabályozott az eljárás, óriási méretűvé duzzadt a bíróságokhoz befutó ügyek száma, több bírói státus nincs betöltve, s mindennek következtében már-már a teljesítőképesség határáig vannak terhelve. Nem kizárólag, de elsősorban a helyi bíróságokon dolgozó szakemberekre vonatkozik ez a megállapítás. Most, hogy január elsején hatályba lépett az a két jogszabály, amely változásokat hozott a bíróságok hatáskörében, a fenti megállapítások még keményebb tartalmat kapnak. Erről írt tanulmányt a Magyar Jog legutóbbi számában dr. Szabó Győző, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, aki megállapítja: Már most is látható, hogy a megváltozott hatásköri szabályok a helyi bíróságokat a jelenleginél is nehezebb helyzetbe hozzák. Valóban nehezebb-e a helyzet és egyáltalán, mi indokolta a hatásköri módosítást? — ezekkel a kérdésekkel fordultunk dr. Vas Árpádhoz, a Kecskeméti Városi Bíróság elnökéhez, aki közvetlenül is érzékelheti a gondokat. — A helyzet valóban nem könynyű, de azt hiszem, a neheze még ezután következik. A hatásköri módosítások összefüggésben vannak a bírói szervezet átalakításával, korszerüsitésével s ez a folyamat még 1990-ben elkezdődött. A rendszerváltozásutáni új kormány megalakulása óta körülbelül hatvan új hatáskört kaptak a bíróságok s ennek több, mint kilencven százaléka a városi bíróságokat érintette. Sajnos, azt is el kell mondanom, hogy a plusz feladatokhoz, csak minimálisan kaptunk többlet létszámot, illetve státust. Ehhez jött most január eljesén az újabb hatásköri módosítás. A továbbiakban elmondja a Kecskeméti Városi Bíróság elnöke, hogy a mostani hatáskörbővítés például azt jelenti, hogy a polgári pereknél a 10 millió forint érték alatti vagyonperek a városi bíróságokhoz tartoznak. Ugyanez vonatkozik a gazdálkodószervezetek egymás közötti pereire is azzal, hogy ezeket az ügyeket csakis a központi városi bíróság tárgyalhatja — jelen esetben a kecskeméti. Csupán az utóbbi perkategória évente 1200—1400 közötti plusz ügyet hoz. De ehhez jön még a gazdasági peren kívüli ügyekben (például a fizetési meghagyások kibocsájtása) várható évi 3-4 ezer közötti emelkedés. Eddig — vagyis például a múlt évben — 246 gazdasági per volt és a 600-at alig haladta meg a peren kívüli ügyek száma. De Kecskeméthez kerülnek az új hatáskör szerint a társadalombiztosítási perek is, ami további négyszáz ügyet jelent évente. Összegezve azt mondhatjuk, hogy az 1992-es, megközelítően 10 ezer polgári per ebben az évben 5-6 ezerrel fog emelkedni. Talán ennél is nehezebb a büntetőbírók helyzete. Nem azért, mert több lesz az ügyek száma, hanem mert a hatásköri módosítás úgy rendelkezik, hogy 1993. január 1-jétől értékhatár nélkül a városi bíróságokhoz tartoznak az összes vagyon elleni bűncselekmények. Korábban csak az egymillió alattiakat tárgyalták a helyi bíróságok. A változás például azt is jelenti, hogy jelenleg már négy valóban nagy ügy várja a kecskeméti bíróságon, hogy kitűzzék. Ezek között van az úgynevezett vodkaügy a maga több száz milliójával, hogy csak a legnagyobbat említsük. — Hány új státust kaptak a megnövekedett feladathoz?—kérdezem végül dr. Vas Árpádot. — A módosítással összefüggésben a minisztériumtól a Kecskeméti Városi Bíróság például összesen négy új bírói státust kapott, ugyanakkor két további adminisztrátort vehetünk fel. De nem is ez a legfőbb gond, hanem olyan probléma merül fel, hogy például a vodkaügyben, vagy hasonló kaliberű büntetőperben egy-egy bíró minimum fél évre „eljegyzi” magát. Addig neki más ügyet egyszerűen nem lehet adni s azokat a többiek intézik, ha lesz rá idejük. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de előre elmondhatom, hogy várhatóan növekedni fog az az idő, amely alatt egy-egy ügyet be tudunk fejezni. Gál Sándor i
