Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-27 / 97. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1993. április 27., 7. oldal A szegénység sem boldogít TERET A KISVÁLLALKOZÁSOKNAK Vigyázni kell a kontárokkal • Sziebert Éva, a Duna Dekor tulajdonosa. Az elmúlt hét végén zajlott le Baján a Sziporka BT. által szervezett és lapunk által is szponzorált háromnapos vállalkozói bemutató. A termékbemutató során a kiállítóterep elkészítőjével és vállalkozásával is megismerkedhettek mind a kiállítók, mind a látogatók. A Duna Dekor tulajdonosa, Sziebert Éva elmondta, hogy 1990-ben nyitotta vállalkozását, és már az előző két termékkiállításon is jelen volt, de a mostani mindet felülmúlta. Már korábban felismerte, hogy a nagy Expókon elvesznek a kisvállalkozások, a nagy tömegben személytelenné válnak, ezért van nagy jelentősége,az ilyen kisvárosi bemutatóknak. Ő a maga részéről megvásárolta a kiállításhoz nélkülözhetetlen installációt, és azokat saját ötlete és a szekszárdi, deKvacó Rt. segítségével továbbfejleszti, a betéteket folyékony tapétával színesítik. A vállalkozó asszony elmondta még, hogy a sok reklámműveletből, amivel foglalkoznak, a legizgalmasabb és Baján egyedül ők csinálják a reklám tűzfalfestést. Egyébként úgy ítéli meg, hogy nagyon nehéz ebben a vállalkozásban is talpon maradni, alig-alig lehet hitelt kapni, és a kontárok elhappolják a kevés megrendelést, mert véleménye szerint az új vállal- , kozói rétegnek reklámra van a legkevesebb pénze. Mindent egy lapra tett fel, és ebben az évben dől el, hogy vállalkozása mennyire lesz életképes. Sok múlik azon, hogy egy vállalkozás milyen kapcsolatot tud teremteni, és hogy az adott települések milyen gazdaságpolitikát folytatnak. Papp Zoltán Adidas-eredmények A világ harmadik legnagyobb sportszer és -ruházati vállalatának magyarországi társasága, az Adidas Kft. a most elkészült mérleg szerint tavaly 1,6 milliárd forint értékű árut forgalmazott. Az idén 1,8 milliárd forint értékű Adidas-termék eladását tervezik. A magyarországi leányvállalat kilenc boltja hálózatként, rendszerként működik. A különböző dolgok összekeverésének tudományához nem kell alkimistának lenni, elég, ha az ember nehezen fogja fel a való világ dolgainak összefüggéseit. Ez pedig, legyen bármilyen éles eszű az ember, nem nehéz, hiszen az ókori Labyrinth a mai viszonyodhoz képest maga a tőrőlmetszett cikomyátlan népi egyszerűség. Itt van például a befektetés. Már maga a kifejezés is megérdemel néhány szót. Miért pont befektetésnek nevezzük azt a helyzetet, amikor van valamink, s ennek segítségével még többet akarunk? Bár nem kenyerem az etimológia, azért van ennek értelme. Mint ahogy a fektetésnek is. Több értelme. Egyszerre jelenthet egy kivételesen aktív tevékenységet, például, amikor valaki másnemüről van szó, és magát a békés passzivitást, melynek során csupán tőkénk aktivizálódik, de nagyon. Nem beszélve arról, hogy a kifejezés még ráadásul pihenést, relaxálást, a világ dolgaival való időleges harmóniát is sugall. A magyar nyelvnek ez a kétértelműsége ezúttal gazdaságfilozófiai vetületet is kap. Fektessünk be valamennyit valahova, azután tegyük ölbe a kezünket, hogy még annak a gyanúját is elhárítsuk magunktól, hogy esetleg valamit csinálunk a siker érdekében? A befektető azonos a sült galambra váró nyitott szájúval? Nem hinném.. Egy másik példában inkább kaphat plaszticitást a befektető jelleme. így, tavasz közeledtével a jó kertész számba veszi lehetőségeit, milyen magvakat hullasson a termékeny, zsíros földbe, hogy majdan kibonthassa kertjének dús zöldjeit a lángsugarú nyár. Nem kis dolog a tervezés, hiszen nem mindegy, hogy szilárd talajba, vagy bűzös ingoványba vetünk vagy ültetünk. A kertész képzeletében megjelenik a bő termés ígerete: kövér ültetvények, a lágyan hullámzó vetés zöld bársonya, miegymás. Arra persze vigyáznia kell, hogy a sulykot el ne vesse, s akkor jöhet a gazdag aratás. Hová vetüljön hát a befektető pillantása, ha jót akar? Isten ments attól, hogy konkrét befektetési tanácsokkal szolgáljak, két okból sem tehetem, egyrészt nem venném a lelkemre, hogy gyakorlati tapasztalatok híján, csak spekulációval rossz tanácsot adjak, másrészt meg ez itt nem a reklám helye. De azért ötleteim vannak. Bizonyos nemzetközi összehasonlító elemzések azt bizonyítják, hogy három olyan szelete van az üzleti életnek, az ókori görögöktől napjainkig, amely fix haszonnal kecsegtet. A kábítószer, a prostitúció, meg a szerencsejáték. Ebből az előző kettő törvényellenes, az utóbbi meg állami monopólium, úgyhogy jó szívvel egyiket sem tudnám ajánlani. Annak ellenére, hogy ismerem a régi mondást: ami jó az életben, az vagy törvénytelen vagy hizlal. A befektetéseknek tehát ezen a frivol körön kívül kell esniük, mondjuk, a tankhajógyártástól a cipőpucolásig. Az az érdekes, hogy szerintem tulajdonképpen mindegy, hogy hova teszi az ember a pénzét, ha van neki, mert hosszú távon egyik ágazat se fiadzik többet, mint a másik. Legföljebb a gyorsasággal tudnak egymással versenyezni; az egyik évek múltán hoz milliókat, a másiknál meg azon nyomban zsebbe kerül a húsz forint. Azt mondta nekem erről egy ismerősöm, hogy ő nemcsak azért idegenkedik a tőkebefektetéstől, mert nincs tőkéje, hanem azért is, mert úgy járna, mint kacsa az eperfával: magas neki. Azt ajánlottam ezzel szemben, hogy fontolja meg a ma már nemcsak nyilvános, hanem egyre harsányabban jelentkező ajánlatokat. Ugyanis, ha tényleg nincs pénze, akkor nincs miért ellenkezni, ha meg van, akkor nem haszontalan energiát befektetni a tudásba, hogy mi mit jelent, sőt, mi van mögötte. Nem akartam már neki azt mondani, hogy ha ilyen problémái vannak, akkor olvassa a Petőfi Népét, mert ezt úgyis tudja, hanem odanyilatkoztam, hogy gondoljon az egyszeri kereskedőkre. A történet úgy szól. hogy két kereskedő elindult a vásárba bort venni. Útközben találtak egy békát, mire az egyik fölajánlotta a másiknak, hogy fizet,ezer koronát, ha megeszi a békát. Úgy is történt, aztán mentek tovább. Megint találtak egy békát, mire a másik ajánlott föl ezer koronát, ha az előbbi is megeszi a békát. Megette, zsebre tette a pénzt. Egy idő után vetette föl az egyik kereskedő: — Te, mi mind a ketten megettünk egy-egy békát, mégse kerestünk semmit. — Az igaz — mondja a másik —, de megforgattuk a pénzt. Hogy mire akartam neki ezzel célozni, azt nehezen fogta föl, de a Magyarországon oly türelmetlenül várt külföldi tőke szerény, szinte visszahúzódó magatartása bizonyíték arra, hogy pénzt befektetni csak oda érdemes, ahol lesz belőle valami. Hiába mondják nekem laikusnak a hozzáértők, hogy maga a pénz fiadzza a pénzt, nem tudom elhinni, bár minden jel arra mutat, hogy ez így igaz. Szegény jó nagyapám vilá-Eosított föl egy alkalommal arról, ogy a bankokban elhelyezett pénzzel csak egy baj van. Igaz, hogy páncélburok őrzi, de ha csődbe jut a bank, akkor oly mindegy, lehetne madáretetőben is. Ezt ő onnan tudta, hogy így járt egyszer, s nem maradt semmije. A nagy csődtől aztán elment a kedve minden befektetéstől. Igaz, nem is gazdagodott meg. Azt mondta: sokkal könnyebb elviselni azt, ha nem gyarapszik az ember, mint ha valamit elveszít. Nyűgödtabb úgy az élet. Jól nevelt gyerek lévén, nem vitatkoztam az öreggel, de ma már tudom, hogy nem volt igaza. Láttam rajta ugyanis, hogy a szegénység sem boldogít... Hámori Zoltán mára rendelkezésre áll a Magyar Nemzeti Bank 25 százalékos refinanszírozási kerete, hitel adható esetenként a vüágbanki forrásból is, ha a fejlesztés megfelel a világbanki feltételeknek. A különböző forrásokból juttatott kölcsönöknek — 22— 35 százalék között — eltérő a kamatszintjük. Ennek a 70—90 százalékát vállalja át a költségvetés.— Kik kaphatnak vissza nem térítendő támogatást? — Az ilyen támogatásra kétféleképpen lehet pályázni. Az elmaradott térségekből érkező pályázatok lehetősége egyelőre nem él, mivel a 97/1992-es kormányrendelet hatályon kívül helyezte az elmaradt települések jegyzékét, az újon pedig most dolgozik a környezetvédelmi tárca. Az egyéni vállalkozó, ha a termelőberendezéseket új gépekkel egészíti ki, akkor az új fejlesztés, beruházás összegének 10 százalékát vissza nem térítendő támogatásként kérheti, amennyiben igazolja, hogy 1992. január 1-jét követően lett vállalkozó. — újvári — A BANKOK ÓVATOSAK Csak 500 pályázat érkezett Reorganizációs hitelek támogatására az idén a kormány hárommilliárd forintot különített el a költségvetésben. Ez a hitelprogram egy évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse az átalakulást, valamint a csőd és felszámolás alatt lévő termelőszövetkezetek vagyontárgyainak újrahasznosítását. Ilyen hitel — kellő fedezet mellett — pár százezertől felső korlát nélkül —- adható. A lehetőség kecsegtető. Ennek ellenére ez ideig csupán 500 pályázat érkezett be a reorganizációs hitelprogramot gondozó Földművelésügyi Minisztérium tárcaközi bizottságához. Ennek okairól beszélgettünk Virágh Jánossal, az FM főtanácsosával. — A bankok nem szívesen adnak pénzt az agrárszférának. A keleti piac átmenetileg fizetésképtelen, a Nyugat meg nem segíti kellő mértékben a magyar agrártermékek piacra jutását, védi a saját termelőit a keleteurópai termékektől. A gazdasági mutatók romlása, az agrárszféra területén tapasztalható értékesítési válsághelyzet rövid távon nehezíti az átalakulást, a tulajdonváltást. — Kik és hogyan igényelhetnek reorganizációs hitelt? — Pályázhatnak egyéni vállalkozók, átalakult téeszek és a belföldi magánszemélyek többségi tulajdonán alapuló társaságok. A kamattámogatás elnyerésének feltétele, hogy a hitelből a vállalkozó mezőgazdasági alaptevékenységet folytasson, vagy ehhez kapcsolódó feldolgozást, szolgáltatást, illetve erdőgazdálkodási termelést, szolgáltatást végezzen. — Mennyit vállal át a költségvetés a kamatterhekből? — A kamattámogatás mértéke, konstrukciótól függően, 70—90 százalék lehet, és a visszafizetés idejétől is függ. Valamennyi hitelnyújtó szá-A bankfelügyeleti konferencia tapasztalatai — Nincs olyan bank, amelynek tevékenységét ne kellene ellenőrizni. A fejlett nyugati államok, így Németország tapasztalatai is azt mutatják, hogy a legjobb bankokat is célvizsgálatoknak vetik alá — összegezte Botos Katalin, az Állami Bankfelügyelet vezetője annak a háromnapos nemzetközi bankfelügyeleti konferenciának a tapasztalatait, amelyet a napokban a svájci kormány anyagi támogatásával rendeztek meg Budapesten. Botos Katalin elmondta: a svájci, német és osztrák bankfelügyeleti vezetők szerint országukban mindenütt törekednek arra, hogy a különböző hiteltípusoknál meghatározzák a fedezettségi szintet. Ez a pénzintézeteknek is érdeke, mert különböző szintekben szabályozzák a hiteleket, ha azok fedezete értékpapír vagy ingatlan. Az ÁBF elnöke szerint igen fontos nemzetközi tapasztalat, hogy a bankok működésének szempontjából ,,a legerősebb tőkét” az egyes pénzintézetek menedzsmentjének szakmai felkészültsége jelenti. Az egyes országokban igen ritkán írnak elő kritériumokat arra vonatkozóan, milyen végzettséggel, szakmai háttérrel lehet betölteni pénzintézeti vezetői posztot. A szokásjog alapján azonban csupán már többéves banki gyakorlattal rendelkező személyek lehetnek pénzintézeti vezetők. A hazai banktörvényt is úgy kívánják módosítani. Általános az a nemzetközi tapasztalat, hogy a bankfelügyeleteknek a pénzintézetek betéteseinek érdekeit kell védeni, nem pedig a tulajdonosok érdekeiben eljárni. Fontos továbbá a bankfelügyeletek nemzetközi együttműködése is. Jellemző a többfajta pénzintézeti tevékenységgel foglalkozó nemzetközi pénzügyi holdingok kialakulása. Kőváriné Csoór Klára, a bankfelügyelet elnökhelyettese a szekciók tapasztalatairól elmondta: a nyugati pénzügyi világban fontosnak ítélik meg egy banki vezetés értékelésénél azt, hogy milyen tervvel rendelkeznek a különböző válsághelyzetekre. Ez legalább olyan súlyú szempont, mint az, hogy milyen minőségű hitel- és értékpapírportfolióval rendelkezik az adott pénzintézet. Rusznák Tamás elnökhelyettes elmondta: a felügyeletnek válságok esetén fontos feladata, hogy teret adjon a tulajdonosoknak a pénzintézetek problémáinak megoldására. (MTI) A Kecskeméti Regionális Munkaeröfejlesztö és Képző Központ PÁLYÁZATOT HIRDET MÓDSZERTANI és TANANYAGFEJLESZTŐ OSZTÁLYVEZETŐI állás betöltésére Az osztály feladata az intézmény képzési szektoraihoz kapcsolódó szakmai tevékenység ellátása. A munkakör betöltésének feltételei: felsőfokú iskolai végzettség, vezetői jártasság, iskolán kívüli képzésben szerzett gyakorlat, büntetlen előélet. A pályázatnak tartalmaznia kell: a pályázó legfontosabb személyi adatait, szakmai önéletrajzát, a munkakör ellátására vonatkozó elképzeléseit, valamint a képesítési okiratok másolatát és az erkölcsi bizonyítványt. Az állás június hónapban elfoglalható. Az illetmény megállapítása a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján történik. Az érdeklődök részére május 12-én, 16 órakor tájékoztatót tartunk. A pályázatokat 1993. május 15-éig a Kecskeméti Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ (6000 Kecskemét, Május 1. tér 5. I. 113.) címére kérjük küldeni. Sajtos Géza igazgató 181/4 . Bioházak tervezője Lakótelepek blokkházainak rengetegében, kisebb-nagyobb családi házban él többségünk. Valaha a barlangok adtak védelmet őseinknek, most különleges luxus barlanglakásokat kínálnak az építkezőknek. Brazil és svájci építészek ötlete nyomán születtek a külföldön barlanglakásnak, nálunk bioháznak nevezett épületek. A 24 országban szabadalmaztatott építkezési forma egyik hazai terjesztője Kecskeméten él, építészmérnök, tervező, vállalkozó. Szécsi István, a Bautechnik BT. néven ismert építészettel kapcsolatos fővállalkozó iroda vezetője, a tervezéstől a kulcsrakész átadásig csinálja az épületeket itthon és Németországban. — Magyarországon elsősorban családi házakat és irodaházakat terveztem eddig, bár volt már nagyobb beruházásom is — kezdte bemutatkozásul a mérnök. — Kedvenc témám a családi ház, azoknál jobban tudom a jelleget, a stílust alakítani; együtt formálva az építtetővel. Németországban is többnyire családi házakat építek, bizonyítva, elfogadtatva a magyar építészet igényes terveit, házait. Itthon, a Balaton partján két különleges nyaralóm készül, most ezek a legkedvesebbek. Mindkettő olyan, amiben igazán érvényesíthettem tervezői ambícióim. A szép mellett az új, a jövő is izgat, az az építész vagyok, aki már a XXI. században kutat. Tagja vagyok a BIOQWIK (korábban FALCO) tervezői gárdájának. Ez a cég forgalmazza azokat a szerelhető házakat, amelyek BNV- nagydíjasok. Tucatszám kerülnek ki Németországba ezek a természetbarát épületek, 2-3 szintes családi házak készülnek belőlük, olyan stílusjegyekkel, melyek tetszetős, /» korszerű és kényelmes otthont biztosítanak, feledtetve a panelépületek eddigi valamennyi kellemetlenségét. Legújabb vállalkozásom a bioház. Brazil és svájci építész ötlete nyomán születtek a külföldön barlanglakásnak, nálunk bioháznak nevezett épületek. A BlOhome Kft. kizárólagos joggal forgalmazza ezeket, magyar mérnök szabadalmaztatta. Csak természetes anyagokból készülnek, felhasználva a Nap és a Föld energiáját fűtésre, hűtésre és a bent lakók életmódjára. Hanninccentis földtakaró borítja az épület egy részét, ez fűvel van betelepítve, a többi része tiszta üveg, napelemekkel. Alattuk télikert és olyan helyiségek, melyeknek életeleme a napsütés. A napelemkollektorok és építőanyagok három hónapig képesek tárolni az energiát, biztosítva a ház klimatizációját. Az épület belsejét a megrendelő, a természetgyógyász kívánságainak figyelembevételével alakítja a tervező. Svájci szabadalom alapján a természetgyógyászok felmérik a házat, megjelölik, hová kerüljön a gyermek-, hová a hálószoba; ott hol az ágy, a játszóka helye, kiszűrve ezzel a föld káros sugarait. Életmódjavaslatot is kap az építtető: naponta mennyi mozgásra van szüksége, milyen táplálkozási és életforma az ideális számára. A bioház nem városi lakás. A 120-160 bruttó négyzetméteres házak kertvárosba, nyaralóövezetbe, a szabad természetbe illők, oda, ahol terület van, ahol be tud illeszkedni a környezetbe, és azzal szerves egységet alkot a telken belül. Formája meghökkentően új, belseje luxuskényelmet biztosít... ez már a XXI. század épülete! k. m. MOGORVA MONOLÓG „Fejem fölül az üzletet.. Nagyképűség nélkül mondhatom. hogy én voltam a községben az első vállalkozó. Az ötvenes években innen a városba kellett utaznia annak, aki könyvet akart venni. Nekem pedig ez nagyon a terhemre volt, mert szerettem olvasni. Vettem a bátorságot és felkerestem a város legnagyobb könyvesboltját. Mondtam, hogy ha ők is akarják, nyitok egy könyvesboltot a falunkban. Bizománybán kaptam tőlük az árut — kauciót sem kértek, mert a munkahelyi beosztásom alapján megbízhatónak ítéltek —, s a családi házunk üveges verandáját rendeztem be üzletnek. Munkaidő után tartottam nyitva, illetve kerestem fel azokat, akikről tudtam, hogy nem sajnálják a pénzt a kultúrára. Évek során úgy felfuttattam községünkben a könyvforgalmat, hogy a terjesztővállalat érdemesnek tartotta önálló üzletet nyitni. Én voltam a vezetője, 15 évig. A beosztottaim azonban már nem dolgoztak olyan lelkesen és önfeláldozóan, mint én annak idején. Forgalmunk egy bizonyos szinten megállapodott, nem bírtuk túllépni. Közben a vállalati központ újabb és újabb vattaemberkéket ültetett a nyakunkra — így tudták a vezetők saját jövedelmüket nö’; ‘ríni —, miközben a forgótőkénket a könyvek drágulása ellenére sem növelték. Láttam, hogy baj lesz, ha nem csinálok valamit. Rábeszéltem a főnökömet, nyissunk egy pavilont a piac mellett. Ez lendített is a forgalmunkon, de a központ megint keresztbe tett. Meguntam a sok hülyeséget, lemondtam az állásomról, s attól kezdve én árultam a pavilonban, 17 évig. Tavaly nyáron a boltvezető egyszer csak, úgy pakolás közben megkérdezte, ha eladó lenne a pavilon, megvenném-e? Ugyan miből, meg ugyan miért? Nem jó tán így, ahogy van? Több szó sem esett róla. Hanem ősszel kapom ám a hivatalos levelet, hogy a pavilon elkelt, engem pedig, mivel nyugdíjas vagyok, nem tudnak alkalmazni. Legfeljebb, ha nagyon akarom — tette hozzá a boltvezető —, bizományosként maradjak velük kapcsolatban. Nekem ez olyan rosszul esett, hogy máig sem bírtam kiheverni. Harminckét évig dolgoztam a cégnek, méghozzá úgy, hogy gyarapítottam is a vagyonukat, fejlesztettem üzlethálózatukat. S akkor egyik napról a másikra szó nélkül eladják a fejem fölül az üzletet! Nem falubeli vette meg, de idejött lakni, játékot, ajándéktárgyat, bizsut árult a pavilonban, fél év múlva becsukott. Azt mondják: tönkrement, de én nem hiszem. Ennyi idő alatt nem lehet tönkremenni. Mindegy, a pavilon azóta is üresen, lelakatolva áll. Ha lenne pénzem, talán megvenném, de nem könyvet árulnék benne. Rengeteg a ponyva, ócska limonádé, kevés az irodalom, s mindegyik könyv olyan drága, hogy alig lehet megfizetni. Csak nyugdíj-kiegészítésként érdemes árulni bizománybán. Erre én is rá vagyok szorulva, de most már nem a régi cégemnek, hanem egy másik terjesztővel vagyok kapcsolatban. Az ABC mellett szoktam kipakolni, ott mindennap van forgalom. Lejegyezte: Almási Márta
