Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
1993. április 17., 5. oldal HÉT VÉGI MAGAZIN SZÍN-FOLT VINCZE LILLÁTÓL KÉRDEZTÜK: — Nem, nem szó sincs erről. Egy évvel ezelőtt jelent meg a Mámor című lemezem, az azóta eltelt időben ritkábban hallhattak rólam. Valamikor a feltöltődésre is szánni kell hónapokat. Különben pedig a mi munkánk nem mindig a nyilvánosság előtt zajlik. Újabb albummal készültem a stúdióban, koncertfelvételeimből állitottam össze műsort, melyben szerepelnek az évek során legnagyobb sikert elért dalaim, például a Mi van velem?, a Maradunk a Duna partján, a Szállj velem. Ez utóbbi számnak egy egészen friss változatát is felvettük, ez került nyitódalnak, mottónak az EMI-Quintnél nemrég kiadott albumomra. — Vadonatúj nótáid nincsenek? — Meglehet, hamarosan elvonulok ismét a nyilvánosság elől, ami azt jelenti, hogy új dalokkal készülök. Rengeteg ötletem van, de az a jövő titka, mi valósul meg közülük. Az biztos, továbbra is szólópályán maradok, nagyszerű zenészekkel dolgozom. A zenekarosdi időszaka lejárt számomra, egy csapatot nem tart már el a műfaj. — Annak idején, amikor a Napóleon Bid. feloszlott, s te közölted, szólóénekesként folytatod tovább, féltettelek, hogy nem jönnek be a számításaid. Nos? — Azzal tisztában voltam, hogy a zenekarral elért sikereket nem lehet túlszárnyalni. A Napóleonnal gyorsan, frissen jött a népszerűség. Célom nem lehetett más — ma sem —, hogy a pályán megmaradjak egy érdekes színfoltként, ami még bennem rejlik, azt felszínre hozzam. A magam módján továbbra is ezért küzdőm. A számításaim végül is bejöttek, lelkileg jól érzem magam. A Mámor című albumommal letettem a névjegyemet, az az igazi portrém. Továbbra sem térek el attól az iránytól, a megteremtett színvonaltól. — Könnyen lehetnél világsztár, netán európai hírű énekesnő! Eltűnt a popvilágból? Lilla: — A világhírnévből nem lett semmi. — Mondták ezt már mások is. Az évek során produkált dalok, videoklipek eljuthattak volna a megfelelő kezekbe. Magam egy évet töltöttem Londonban 1990-ben. A világhírnévből nem lett semmi, mert egyesek nem ütötték le a feldobott labdákat. Most nem mondok neveket, legalább megkíméljem őket utólag. — Mit teszel annak érdekében, hogy szinten maradjál? — Folyamatosan tanulok énekelni, imádok kísérletezni. Odahaza sokat improvizálok, gyűjtöm a jó zenéket. A komolyzene nagyon érdekel. Néha magam is Írok dalokat. A Mámorlemezen, József Attila versét vettem fel a repertoáromba. — Ez már komolyabb irány? — Nem véletlen, régebben sok előadóestem volt. Tanítottam is, hiszen a diplomám erre szól. Szomorú lennék, ha egyszer szakítanom kellene a pódiummal. Mondogatják néha körülöttem, miért nem lépek a divatosabb útra, slágerfeldolgozásokkal, gyereklemezzel kellene jelentkeznem. Isten őrizz! Nem akarok beállni a sorba, hiszen mostanság mindenki az iméntiekkel akar sikeres lenni. Mindig sokféle dolog érdekelt, versmegzenésítés, komolyzene, népzene, még a Röpülj páván is indultam. A popnál kötöttem ki, mert izgalmas, sokszínű, kísérletezésre alkalmat adó műfaj. — Lehet, hogy mások azért adnak ki gyerekműsort, mert valamiből meg kell élniük? — Tény, hogy a helyzetünk nehezebb, de akkor sem térnék el az általam képviselt iránytól. Amíg meg tudok élni ebből, nem töröm a fejem más megoldásokon. Koncertek, fix szerződések adnak biztonságot. Az igaz, nem tudni, mit hoz a holnap. — Ha pályát módosítanál, mihez kezdenél? — Akkor pedagógus lennék, vagy régiségekkel kereskednék. Azt nem tudnám csinálni, hogy alább adva a mércét, elmenjek lokálokba, bárakba énekelni. Azt nem! A zene tiszta dolog, nem piszkolnám be semennyi pénzért. Az más kérdés, nem tenném magam nevetségessé sem. Azt inkább elképzelem, hogy sanzonokat énekeljek, hiszen azt ötvenévesen is meg lehet tenni. — Mikor látunk színpadon? — Rövídébb turnékat vállalok, kisebb fc H^p.^e^t,,, p j(jij)pci,ó$. Jfjftlc gt. Most megint olyan időszak következik, amikor kevesebbet hallasz majd rólam. De ez nem azt jelenti, hogy eltűntem volna a popvilágból! Borzák Tibor AZ ANYA ÁRNYÉKÁBAN Csak kínzott — egy életen át • A kék angyal. Leginkább attól félt, hogy olyan lesz, mint az anyja. Félelmében öszszeszorult a szíve, ha a tükörbe nézett. A szemei, az orra és a szája pontosan ugyanolyan, mint a Marlene-é. „Hála Istennek négy fiam született, lányom pedig egy sem. Ennek a szerencsének, valamint férjemnek köszönhető, hogy eddig nem lettem olyan, mint ő”—mondja Maria Riva, Marlene Dietrich lánya. 900 oldalas könyve az „Anyám, Marlene” címet viseli. Ha belelapozunk, inkább ezt a címet adhattuk volna neki: „Ellenségem, Marlene”. A mű Maria Riva életének egyfajta feldolgozása, melyet beárnyékol a Marlene és lánya közötti konfliktus. „Ő szült, övéa bőröm, az ő vére folyik bennem. O viszont mindig újra s újra tudatosította bennem, mennyire nehezére esik elviselni, hogy van egy lánya. Kifelé eljátszotta a gondos anyát. A valóságban viszont hideg, anyai érzések nélküli asszony volt.” A szeretetéhségben szenvedő lány bosszúja, hogy véget vet egy legendának. Beszámol anyja szereleméhségéről, valamint anyjának arról a félelméről, hogy a lánya rivalizálhat vele. Maria Riva 12 éves volt, amikor egyszer üdvözlésként arcul csókolta John Gilbertet, anyja egyik szeretőjét. Marlene ezt meglátva, kizavarta lányát a szobából. Megtiltotta neki, hogy ezentúl így fejezze ki szeretetét. Maria Riva kötelességtudó és fegyelmezett asszonynak mutatja be anyját. De Marlene-t mint embert nem tudta tisztelni. Utálta anyja önzőségét. „Nem emlékszem, hogy anyám tőlem vagy bárki mástól valaha is megkérdezte volna: hogy vagy? Mindig csak egy dolog izgatta. Az, hogy ki mit tesz érte?” Marlene másoknak élt. Nemcsak a kamerák előtt játszott, hanem a forgatás után is folytatta a színjátékot. Egyetlen célja volt vele: az, hogy kívánják, szeressék, elismerjék és csodálják. „Különleges érzéke volt a férfiakhoz: tudta, melyik miről álmodik. 27 különböző nővé tudott változni. Tudta, melyik férfit mivel vonzhatja, mivel hódíthatja meg” — emlékezik vissza Maria Riva. Maria szerint anyja szíve telve volt irigységgel és féltékenységgel. Azért gyűlölte Gary Coopert, mert az más nőt szeretett, és nem dőlt be csábítási művészetének. Jean Gabim túlságosan parasztosnak .találta. Mégis mélységesen meg volt sértve, amikor a színész mást vett feleségül. Amikor Marlene tavaly május 6-án, Párizsban lehunyta a szemét, Maria megbékélt anyjával. Azt mondja: „Csak megkönnyebbülést éreztem. 67 évet kellett ahhoz megélnem, hogy végre megszabadulhassak anyámtól. Ő egy életen át csak kínzott — egy hosszú életen át.” ELŐTTE, UTÁNA ÉS MÁSNAP A titokzatos Zwack Péter — A titkot nem, de a sikert megosztom önökkel — mondja Zwack Péter, a likőrgyár rövidesen kapható részvényeiről. A több mint negyven különböző gyógynövényből készülő gyomorkeserű fogyasztására Zwack úr legalább három alkalmat ajánl: előtte, utána és másnap!? Hiába a kérdés, nincs bővebb válasz, mindenki eldöntheti, mire gondol. Arról viszont, hogy — mi a siker titka ? — szívesen beszél Zwack Péter.- A mi esetünkben, szerintem, a titok nyitja: a családi tulajdon. A nagy állami vagy nemzetközi vállalkozások személytelenné válhatnak, ezzel szemben a tulajdonos nemcsak ért a vállalkozáshoz, hanem érzelmileg is ragaszkodik ahhoz. Ezért tud előállítani a többieknél jobb, különb terméket. Nagyon boldog vagyok, hogy szüleim ilyen örökséget hagytak rám. — Es Önnek is lesz mit hagyni utódaira ? — Remélem. Hét gyerekem van, és örülök, hogy boldog házasságban élek feleségemmel. O most éppen Firenzében van, de gyakran meglátogatjuk egymást. Mostanában ritkábban tudok hozzá utazni, reggel héttől este kilenctízig dolgozom. Lekötnek a céggel kapcsolatos teendők, és nagyon érdekel a politikai élet is. — A választásokra milyen stratégiát dolgozott* ki az ön vezetésével dolgozó Vállalkozók Pártja? — Nekem rögeszmém, hogy nem szabad az embereket hitegetni. Minden politikai pártnak vigyáznia kell arra, hogy olyan programot állítson össze, amit meg is tud valósítani. A felelősség óriási, a választók ugyanis négy év elteltével számon kérik az ígéreteket. — Hogyan bírja a napi 12-13 órás „műszakokat" ? • A keserű ital titoknoka.- Megszoktam, világéletemben sokat dolgoztam. Hetente négy-öt alkalommal reggel hattól teniszezek egy órácskát. Ha nincs rá időm, akkor ott a szobabiciklim, vagy éppen tornászok. Úgy megyek munkába, hogy előtte edzem magam! — És az örök szerelem, a foci? — Imádom. Csak most nem játszhatok, megsérültem. Remélem, mikorra legközelebb a gyári csapattal Gyöngyösre megyünk vendégszerepelni, rendbe jön a térdem ... Bár csak jobb lenne a hazai foci! Ugyan tagja vagyok a Ferencváros elnökségének, de mostanában nemigen találkozom velük. Igaziból a firenzeieknek, a Fiorentinának drukkolok, mert ők legalább tudnak játszani. , , — szabó — Sztárpletykák A legnagyobb titokban történt az eset: az „álomházaspár”, Tom Cruise és Nicole Kidman évek óta hiába reménykedett gyermekáldásban, így most örökbe fogadtak egy kék szemű leánycsecsemőt. Amikor ennek lehetőségéről értesítést kaptak, Tom, aki éppen Memphisben forgatta a „The Firm” (A cég) című új filmjét, ottha■ gyottesapot-papot és hazarepült Kaliforniába. Nicole-lal együtt ment be a kórházba, hogy az újszülöttet hazavigyék otthonukba'. A család rövid idő múlva visszautazott a forgatás színhelyére, és reménykedik, hogy a sajtó békén hagyja őket. Az eddig is zárkózottam élő házaspár most még inkább kerüli a nyilvánosságot. * „Még várom az Igazit!” — jelentette ki Michelle Pfeiffer, amikor arról faggatták, miért magányos. A 34 éves világsztár, aki legutóbb a „Batman visszatértben vérforraló Macskaasszonyként hódított, most, néhány hónappal a Fisher Stevens filmszínésszel való szakítása után, egyedül él Hollywoodban. így vall önmagáról: —Olyan vagyok, mint egy remete. Alig mozdulok ki otthonról és sokszor borongós a hangulatom. Egyszerűen élek. Reggel háromnegyed hatkor kelek és kocogni megyek. Utána bevásárolok a helyi fűszeresnél. Ahogyan a kocsiba az emberek többsége jó benzint töltet, úgy én is olyan ételeket eszem, amelyek előnyösek a szerVezetemnek. Amikor megkérdezték, igaz-e, hogy legújabb szerelme Eric Clapton, a világhírű zeneszerző-gitárművész, így válaszolt: „Ebben a városban hamar összehoznak embereket egymással. Eric a legjobb barátom. Szeretek a társaságában lenni. Megért és ő a lelki vigaszom, mert eléggé megtépázott a szívem. De nem vágyunk jegyesek. * Bob Dylan szerelmes lett. Az 51 esztendős popsztár belehabarodott az egy évvel idősebb filmcsillagba, Raquel Welchbe. Valószínű azonbán, hogy a love storynak nem lesz happy endje. Bob a közös vacsorán egy mocskos joggingfelsőben jelent meg, amelynek a kapucniját olyan szorosra húzta a fejére, hogy a lyukon a szendvics alig fért be. Welch a hírek szerint nem volt elragadtatva. * ' Kelly, a Szombat esti láz és a Pomádé című filmek géppuskalábú csillagának, J ohn Travoltának a felesége tele van panasszal. Méghozzá azért, mert híres férjét, Jett fiának édesapját nem tudja az ágyba csalogatni. Amióta a pici megszületett, Kelly egyedül forgolódik a hitvesi ágyban. Travolta a régi barátokkal tölti az éjszakát, s csak hajnali ötkor tér nyugovóra. Akkor, amikor neje, a csecsemő sírását hallva, már kifelé kászálódik a takaró alól. Ferenczy Europress A No: igen • íme a No legénysége: Slamovits István, Barille Pasouale, Szatai Gábor és György Ákos. (Fotó: Nagy Zoltán) Ez igen, a No zenekar csak nevében jelent tagadást. A régi Eddás, Slamovits István bebizonyította csapatával, van keresnivalójuk a hazai pop porondján. Nemrég adták ki második albumukat, melyen tizenhárom dal sorakozik. A holnap fényei címet viselő műsorban nem is egy slágergyanús szerzemény felfedezhető. A tehetséges muzsikusok között ott látjuk az ős-RGo-ban feltűnt Barille Pasquale dobost, valamint Szatai Gábor énekes mellett György Ákos billentyűst. Mindössze ennyi ember kell ahhoz, hogy színvonalas zenével rukkoljanak elő. No és természetesen tehetség, de ezt nem is kell mondani. No, vagyis igen! (borz) A TARTALOMBÓL Régi fényükben a Titanic kincsei 6. oldal Hány évig tart a szerelem? 6. oldal Ezer dollár az elnöknek 6. oldal Kontúrozzunk! 7. oldal Tele van a pulóverünk 7. oldal Szendvics otthonról 7. oldal Keresztrejtvény 7. oldal First Lady-k, ha találkoznak Minden hivatalos protokolltól mentesen, sőt mi több, az újságírók és a fotóriporterek figyelmét is elkerülve Hillary Clinton, a? új amerikai elnök hitvese felkereste lakásán az egykori First Lady-t, Jackie Keneddyt. A látogatásról mindössze annyit tudni, hogy Jackie kikísérte a vendégét az ajtóig és búcsúzóul puszit adott neki. Találgatni persze lehet: Hillary biztosan megkérdezte, hogy új lakásuk környékén melyik péknél érdemes kenyeret venni, melyik a legjobb piac és hol érdemes mosatni a családra . . . LELKI POSTA Jön új hajó! Telefonon hívtál, ifjú barátom, s már az első mondatból hallottam, padlón vagy. (Magad szerint: padló alatt.) Álláslehetőségek között kellett választanod pár hónappal ezelőtt, s megtiszteltél bizalmaddal, tanácsot kértél tőlem. Számba vettünk minden érvet, de dönteni neked kellett. Döntöttél is, úgy tűnik: roszszul. Most azt mondod, mégiscsak jobb lett volna, ha akkor nem úgy választasz! Nem tudok mit mondani neked most sem, mint akkor: a felnőtt ember állandó döntéskényszerben él. (Amíg gyermek, mások határoznak felőle. Emlékszel, milyen fölháborító volt ez akkoriban neked? Most, hogy vélekedsz?!) Jó, nem minden döntés ilyen húsba vágó, életmeghatározó. Szerencsére. De a lényeg: jó és rossz döntés után sincs visszatáncolás. Most hiába szeretnél újra kisfiú lenni, azt mondani, hogy mégse úgy gondoltad. Csakhogy nem lehet! Ez a hajó elment. Még sincs okod, hogy így nekikeseredj. Ne visszafelé nézz, hanem előre. Leckét kaptál, okulj. Elveszve semmi sincs, előtted az élet, s még számtalan lehetőség. Csak egyet nem tehetsz: hogy belemerülj az önsajnálatba, a padlónlétbe. Mert akkor valóban oda kerülsz. Most dolgozz úgy az új munkahelyeden, hogy elégedettek legyenek veled és tartsd nyitva a szemed. Jön az új hajó: készítsd útipoggyászodat. Amit most tanulsz, hasznodra lehet később. Föl a fejjel, ifjú barátom, mert nem könnyű felnőttnek lenni. De feltiős emberré kell válni. Nagy Mária
