Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
Drágszél • Fájsz • Géderlak • Harta • Homokmégy • Miske • Negyvenszállás • Öregcsertő Kalocsa és vidéke Előkészületek a nyári folklórfesztivalra • A hagyomány ápolása társadalmi cél. képünk egy korábbi fesztiválon készült. Alig száradt meg a bélyegző Baja, Kalocsa és Szekszárd, valamint Tolna és Bács-Kiskun megye, a Magyar Művelődési Intézet együttműködési szándéknyilatkozatán, máris megkezdődtek az előkészületek. Ez a munka azonban sok vonatkozásban nem hasonlít a korábbi Duna menti Folklórfesztiválokat megelőző szervezésre. Ugyan a kulturális találkozást, a népek, nemzetek barátságát, a néphagyományok bemutatását szolgáló célok változatlanok, ám ezúttal mindezt jól előkészített gazdasági alapokra kívánják helyezni. Mint köztudott, a fesztiválnak a Duna jobb és bal partján fekvő városok — Baja, Kalocsa, Szekszárd—a környező települések és a két megye ad otthont. Az idén július 6—11. között megrendezendő fesztivál az Expo vidéki főpróbája is egyben, ezért korántsem mindegy, hogy mind a programokat szervezők, mind az együttesek hogyan szerepelnek. A fesztivál operatívbizottságának elnöke a szekszárdi Bonfi Ágnes a napokban járt városunkban, akit az előkészületek jelenlegi állásáról kérdeztünk. — A szervezéssel megbízott opera tivbizottságban hatan dolgozunk, köztük a Magyar Művelődési Intézet képviselője, aki elsősorban a nemzetközi szakmai kapcsolatot biztosítja számunkra. Fontos szabály, hogy a bizottság csak konszenzussal hozhat döntéseket, s én az elnök, csupán első vagyok az egyenlők között. A nyitóünnepség Kalocsán lesz július 6-án, amelynek díszvendége Göncz Árpád köztársasági elnök lesz. A szokásos menettánccal kezdődik a rendezvény. Szakítottunk az eddigi hagyománnyal, s a Szentháromság téren egy színpad kerül felállításra, ahol az együttesek már előzetesen műsort adnak, mely az Érsek-kertben tartandó főműsort előzi meg. Megtartottuk a fesztiválnak azt a jellegét, hogy az első napon a házigazda jogán bemutatjuk, hogy mi, magyarok hogyan „csináljuk” a hagyományőrzést. Itt a generációkat együtt kívánjuk megmutatni, az idősebbek és a fiatalok együtt táncolnak. Egyébként hatodikén este mindegyik városban tartunk nyitóműsort, amit elsősorban a fizetővendégeinknek szánunk. — Milyen módon csalogatják a turistákat a két megye három városába, a környékbeli településekre? — Nemrégiben programcsomagot állítottunk össze, s ezt értékesítettük külföldi utazási ügynökségeknek. Olyan csoportokat invitáltunk, akik maguk is foglalkoznak hagyományőrzéssel. A csomag arról szól, hogy a résztvevők kapnak egy másodosztályú, félpanziós elhelyezést, s ezen kívül a fesztivál számukra két fellépést is biztosít, de a menettáncban is résztvesznek. Végignéznek egy magyar műsort, valamint egy szakmai bemutatót. — Ezek szerint egyensúlyban lesz a kultúra művelése a várható bevétellel? — A bevételek ellenére a szakmai program még mindig nonprofitvállalkozás. Hiszen a mai napig nincsenek eszközeink arra, hogy a gazdaságban lecsapódó haszon egy részét megkapjuk. Természetesen minden város kereskedelme, szolgáltatóipara érzi az ide látogató turisták nyújtotta előnyöket, ami valahol azért, például az iparűzési adónál lecsapódik. A fesztivál négy szakágban kerül megrendezésre: hagyományos néptánc, népzene, népi kézművesség és tudományos tanácskozás. A fesztiválra meghívást kap Európa minden olyan országa, ahol a hagyományőrzés, a paraszti kultúra ápolása, megőrzése társadalmi cél. Idén még Kínából is érkezik egy táncegyüttes. Ugyan tendenciájában visszaesés mutatkozik a turizmusban, e rendezvénysorozat kapcsán látszik, hogy már eddig annyi résztvevő és látogató lesz, mint 1990-ben. Pedig akkor 1500 fizetővendég volt nyolc éjszakára. — Felállítanak-e valamiféle sorrendet, lesz-e minősítés? — A produkciók nem kerülnek minősítésre, nincs első és további helyezett. Két dolog lesz meghatározó. A kultúra, amit ide hoztak, az mennyire autentikus, mennyire felel meg a paraszti kultúra szokásrendszerének. Ezért minden ország képviselője ott ül a szakmai tanácsban. Valamennyi nemzet a saját szakmai szervezetéből delegál egy tagot. Az is fontos, hogy mennyire sikerül színpadra vinni a feldolgozott népi hagyományt. Meggyőződésem, hogy az idén nyáron megrendezendő fesztivál méltó főpróbája jesz a magyar Expo vidéki' programjának. Zsiga Ferenc A MEGYE LEGIFJABB MÚZEUMIGAZGATÓJA KALOCSÁN Ezen a földön születtem, homokmégyi származású vagyok • Romsics Imre végleg eljegyezte magát a múzeumi munkával. Hosszú „igazgatónélküliség” a kalocsai Viski Károly Múzeum élére új igazgató került április l-jével. Romsics Imre muzeológus közel öt éve dolgozik a szakmában, dr. Bárth János megyei múzeumigazgatói kinevezése óta a tényleges irányítási teher is az ő vállára nehezedett. Eddigi pályájáról kérdeztük a halk szavú, jellegzetes pota nyelvjárást beszélő ifjú igazgatót. Amikor a gyökerekről, az indulásról kérdeznek, kicsit humorosan mindig úgy szoktam kezdeni a beszélgetést, hogy az óvodában a szilva volt a jelem. De komolyra fordítva a szót, ezen a földön születtem, homokmégyi származású vagyok, őseim között nincs beköltöző. Kalocsán jártam gimnáziumba, majd Nyíregyházán a tanárképző főiskolán végeztem földrajz—népművelés szakon. A kutatást a főiskolán kezdtem. Történeti-földrajz témában írtam szakdolgozatot, ami olyan jól sikerült, hogy azonnal meg is jelent. Hazakerültem Homokmégyre tanítani, de közben felvételt nyertem néprajz szakra a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának nappali tagozatára. Nagyon szerettem tanítani, de a kettőt nem lehetett egymás mellett csinálni, fizikai képtelenség volt mindkét helyen teljesíteni. Ekkor kaptam egy muzeológusi állásajánlatot itt a Viski Károly Múzeumban, így 1988. december l-jével munkába álltam. — Tehát közel öt éve ... — Igen, azóta itt vagyok, folytathattam a főiskolán elkezdett levéltárikönyvtári kutatásaimat, melyekre a tanári munkám mellett nem maradt időm. Három terület, ahol nagyon sokat gyűjtöttem: a kalocsai és Kalocsa környéki pota szállások, a Nagykunságban Kisújszállás, a harmadik pedig Erdélyben, Székelyvarság község. A három terület teljesen különböző kultúrájú, ezért nagyon jó összehasonlítási alap, szinte az egész magyar nyelvterület kultúráját ezzel a három magyar településsel le lehet fedni. Viszszatérve még az elsőként megjelölt kutatási területre, elsősorban a pota vidéket, a kalocsai szállások anyagát gyűjtöm. Távlati terveimben ezt ki szeretném terjeszteni a szomszédos református és nemzetiségi falvakra is, mivel ez így lesz érdekes. Ezt a magyar katolikus népességet, aki kialakította a nagyon látványos népművészetet, csak úgy lehet igazán megérteni, ha beleágyazzuk ebbe a nemzetiségi és református környezetbe. A kultúrának egy nagyon érdekes keveredését és alaktjlási folyamatát lehet követni ebben a kis, 10-15 kilométeres átmérőjű körben. Ez nagyon kevés helyen van így az országban. — Visszatérve a múzeumra, több mint két éve, hogy „igazgatónélküli" lett a kalocsai intézmény. Miért most került sor az ön kinevezésére? Volt igazgatónkat, dr. Bárth Jánost 1990. december l-jével kinevezték megyei múzeumigazgatónak. Ő akkor azt kérte a megyei közgyűléstől, hogy ne töltsék be a kalocsai státust két évig. Ez tavaly decemberben lejárt, így szükségessé vált az állás betöltése. — Hogyan képzeli el a továbbiakban a város és a múzeum kapcsolatát, további munkáját? — A múzeum és a város jó kapcsolata nagyon fontos, ennek kialakítása egyik legfontosabb része az igazgatásom alatt végzendő munkának. Abban az időben történt meg az igazgató eltávozása a Viski Károly Múzeumból, amikor a rendszerváltás is bekövetkezett, így a múzeum régi kapcsolatrendszere felbomlott, az új kialakításának pedig nem voltak meg a személyi feltételei. Jelenleg mindkét részről van hajlandóság az együttműködésre, a kezdeményezés megtörtént. Azt a szemléletet kellene megváltoztatni, hogy a múzeum mint megyei intézmény, idegen test a városban. Ez nem igaz. Mint tájmúzeum, kötődik a városhoz és környékéhez is, az egész kalocsai Sárközhöz. Mint kalocsai székhelyű intézmény, munkájának nagy részét a városért végzi, gyűjteményének nyolcvan százaléka a Kalocsa környéki pota szállások anyagát őrzi. Előadás-sorozataink, kiadványaink „haszonélvezői” is elsősorban a kalocsaiak és a környékbeliek. Anyagi forrásaink nagyon behatároltak, ebből a szempontból is jó lenne, ha a város magáénak érezné a múzeumot, és a baráti szálak mellett az intézményes kapcsolatok is kialakulnának. Ne koldulásnak tűnjön, nem is szánom annak, de ha a város anyagilag is támogatna bennünket, az nem lenne kidobott pénz. Sőt, mondhatom azt is, hogy a megyétől kapott pénz nyereség a város számára, hiszen itt került felhasználásra. B. Zsigmond Enikő A kalocsai tűzoltók mérlege Az első negyedévben huszonkét esetben riasztották a kalocsai tűzoltókat—tudtuk meg Kunsági Ferenc őrnagytól. A tűzoltóparancsnok elmondta, hogy tizennyolcszor tűz miatt vonultak ki, négy esetben mentéshez kérték a segítségüket. Két kiemelkedő tűzeset került be á krónikájukba. Az egyik Dunapataj Bödpusztan ‘ortént február 6-án. A pataji Új Élet Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet négyszáz négyzetméteres raktára, gépműhelye gyulladt ki. Közel ötmilliós kár keletkezett, a megmentett traktorok, alkatrészek húszmilliót érnek. Egy másik eset alkalmával kisebb érték került a tűz martalékául. Február 1-jén Foktőn hívták a tűzoltóautót, a Béke u. 61 .-es számú házhoz. Az egész lakóház teljes teijedelmében leégett, mintegy százezer forint körüli értéket sikerült megmenteni. A károsult kalocsai lakos. Kunsági úr jó hírrel is tudott szolgálni: új tűzoltókocsi vásárlásához sikerült a pénzt, a tizenhatmilliót összegyűjteni, csupán háromszázezer hiányzik a teljes összegből. A pályázati pénzen kívül jelentős összeget ajánlottak fel az önkormányzatok és a termelőcégek. Az elmúlt évben hét fővel csökkentettek a tűzoltó-parancsnokság létszámát, de idén sor kerül a pótlásukra, így a zökkenőmentes szolgálatok biztosítottak. Kunsági Ferenc azt kéri a lakosságtól, hogy tartsák be a mostani tűzgyújtási tilalmat, az avar és az árokpart meggyújtása tilos. T.L. SEGÍTVE A BEILLESZKEDÉST Börtönlátogatók Kalocsán • A civil életbe való beilleszkedést már a börtönben meg kell kezdeni. Nemrégiben német vendégek látogattak a kalocsai és állampusztai börtönbe. Többségében maguk is börtönviselt emberek, akiknek sikerült szabadulásuk után a társadalomba való beilleszkedés. Nem kis mértékben ezt akaratuknak s olyan vallási közösségeknek köszönhetik, akik arra specializálódtak, hogy a nehéz percekben hónuk alá nyúljanak s megmutassák a kiutat. Az autóbusznyi látogató Tomka Gábor vezetésével érkezett városunkba. Tomka urat látogatásuk céljáról faggattuk. — A Magyarországi Evangélikus Börtönmissziós Alapítvány munkatársa vagyok. Ezt az alapítványt magánszemélyek hozták létre, három éve működik. Célunk, hogy fölkeressük a börtönlakókat, személyesen is megismerjük őket, elmondjuk nekik, van lehetőség arra, hogy ha kikerülnek, ne ott folytassák, ahol abbahagyták. Szeretnénk meggyőzni őket az újrakezdés lehetőségéről. A börtön nem tudja őket megváltoztatni, ott inkább csak a rosszat tanulják, elsajátítják a bünözér si technikákat, hogy hogyan kell máskorjobban csinálni, sokan bizony régi életüket élik szabadulás után is. — Biztosak vagyunk benne, van egy másik út, amit újralehet kezdem, ahol meg lehet békülni Istennel, az Úr Jézus Krisztussal, aző bocsánata által. Bizonyságot teszünk róla, hogy a mi életünkben is mi hogyan változott meg. Mostani látogatásunknak különös célja volt. Tartózkodik az országban egy német csoport, mint énekkar érkeztek, sorra járják a börtönöket, hangversenyeket adnak. Nagyon sok éneket megtanultak magyarul. A kórus tagjai közül többen elmondják a közönségnek, hogy az ő életük hogyan változott meg, hogyan szabadultak meg a kábítószer, az alkohol fogságából, miként kezdtek új életet a börtönévek után. — Ez a német csoport egyébként már húsz éve tevékenykedik, Európa legnagyobb ifjúsági börtönében kezdtek munkájukba, azóta több országban jártak. Sok tanácsot adnak, lelkiekkel hatnak a börtönlakókra, többnyire eredményesen. — Az önök alapítványa is hasonlóan működik? — Mi a lakóközösségi formát gyakoroljuk leginkább. Ennek lényege, hogy egy lakóközösség voltaképpen egy nagy család, ahova a szülők saját gyermekei mellé befogadnak börtönből szabadult fiatalokat. Őket aztán stabil életű fiatalok, példamutató magatartással segítik. Együtt cinek, tízen-tizenöten. így élhetnek ezek a fiatalok mindaddig, míg életük megerősödik, talpra tudnak állni. Míg meg nem tanulják mindazt, amit gyermekkorukban nem tanultak meg, mert nem volt szülejük vagy nem kaptak kellő gondoskodást. Szelíd szezon előtt • A vízminták megfeleltek, a strandolok kedvükre lubickolhatnak a nyáron. Az elmúlt hét szombatján tartotta ülését a szelidi intézőcsoport, ahol a szezon előtti feladatokról esett szó elsősorban. A dunapataji önkormányzatot Bévárdi Pál helyi képviselő, az üdülőtulajdonosokat pedig Magony Imre képviselte. Mindkét fél elégedettségét fejezte ki a tó környékén látottakkal kapcsolatban. Az útszéli fák kiszáradt ágainak begyűjtése folyamatban van. Ä Kiskunsági Nemzeti Park szakembereivel alapvetően jónak mondható a kapcsolat, csak néhány kérdésben van kisebb nézeteltérés. Például abban: túl sok halat telepítettek a tóba az elmúlt évben. Valamint abban sincs teljes egyetértés, hogy a víz szintjét megemeljék. A környezetvédők és a strandolok érdeke ezen a ponton ütközik. A százhatvan centi körüli vízszint két és fél méterre emelkedett az elmúlt napokban. Négyszázezer köbméter vizet emeltek át a tározóból a tóba. Ez az önkormányzatnak közel százezer forintjába került. Ezt a munkát szükséges volt elvégezni, hogy kánikula esetén is lehessen fürödni Szelíden, nehogy a sekély víz fertőzötté váljon. Minden jelenlévő örömmel vette, hogy a vízminták megfeleltek a követelményeknek, az üdülőtulajdonosok kedvükre lubickolhatnak. Ami azonban többeket felháborított, az a nádvágók munkája. Többek szerint „leszerepeltek” a hortobágyi nádvágók, csak feléből-harmadából végezték el a munkájukat. A betörők azonban „jó munkát” végeztek, eddig tizenkét hétvégi házat „látogattak” meg. Mind az önkormányzatnak, mind pedig az üdülőknek gondot jelent, hogy a Szelidi-tó rendezési tervére a miniszteriális szervek nem tettek pecsétet, úgy hírlik, hogy a megyei főépítész asztalán sem voltak az akták. így nem marad más hátra, mint a várakozás. Az intézőcsoport biztosítottnak látja a tó környékének folyamatos tisztán tartását. Ä strandot már az elmúlt évben is magánszemély bérelte, munkájával kapcsolatban semmilyen panasz nem érkezett. Remélik, hogy a közmunkások bevonásával tovább javul a tó környékének tisztasága. Az önkormányzat biztosítottnak látja a zökkenőmentes szemétszállítást, valamint a szennyvízszippantást. A parkolási fegyelem be nem tartása sok esetben komoly gondot, balesetveszélyt jelent. Ä rendcsináláshoz a rendőrség segítségét várják. Lehet, hogy busz helyett „lábbusszal” érkeznek egyesek Szelídre, ugyanis sem a Bács, sem pedig a Kunság Volán nem hajlandó a korábbi menetrend szerinti járatait üzemeltetni. Azt mondják: gazdaságtalan, az önkormányzat nyúljon zsebbe, egészítse ki a bevételeit. Ki tudja, miként zárul az alku. Egy biztos, mind több kertben csattognak a metszőollók, folyik a tavaszi nagytakarítás. Itt-ott az üzleteket csinosítják, vendégeket várnak. Talán arra gondolnak, hogy hosszú, meleg nyáf lesz. Ha körülnézünk Szelíden, akkor látjuk, a szezonra készülődnek. Tamás László Szociális támogatás Szakmaron A szociális terület mérlegének megvonása is szerepeli nemrégiben a helyi képviselő-testület napirendjén Szakmáron. Lényeges adat. hogy 35 fős az idősek klubja, s további 14 rászoruló szociális étkeztetésben részesül. A múlt évben 54 időskorú közel 140 ezer forint szociális segélyben részesült. A kiskorúak segélyezésére fordított összeg az elmúlt években megháromszorozódott. A fiatalok segítésére jellemző, hogy öt család lakásépítési kamattámogatásban, 11 pedig építési támogatásban részesült. Mint megtudtuk, viszonylag magas a faluban élő mozgáskorlátozottak száma, hiszen 38 mozgáskorlátozott részére mintegy félmillió forint közlekedési támogatást fizettek ki. Emlékmű épül Hartán Korábban kisebb falugyűlés alkotott véleményt arról, hogy a hartai temető ravatalozóhoz vezető úton a II. világháború helyi áldozatainak milyen emlékművet emeljenek. A többség tetszését Gottschall Márton kőfaragó mester tervei közül az nyerte el, amely három egyház szimbólumát, köztük az izraelita felekezetét is megjeleníti. Az obeliszk kőtábláira mindegyik, a II. világháborúban elesett helyi lakos neve felkerül. A több mint félmillió forintba kerülő emlékművet még az. idén avatják fel. Dusnoki zárszámadás Eredményes évet tud maga mögött a dusnoki önkormányzat. Hiszen a közel 92 millió forintos bevétel ellenében 88,2 millió volt a kiadás. A pénzmaradvány meghaladta a 3,5 millió forintot. A bevételek részletezéséből megtudtuk, hogy az önkormányzat költségvetési támogatása 55,4 millió forint volt, az egészségügy működtetésére átvett pénz meghaladta a 6,5 milliót. Az 1992. évben 1,4 millió forintot fordítottak a község csapadékvíz-elvezető árkainak rendbetételére, illetve az új árkok kiépítésére. Megújult a polgármesteri hivatal, az általános iskola konyhája, a tornaterem, de a fogorvosi rendelő és a művelődési ház is. Összegét tekintve legnagyobb beruházás az utak. járdák építése volt. Ezekre a munkákra 10,6 millió forintot fordítottak. Számítógépet kapott az orvosi rendelő, a polgármesteri hivatal szövegszerkesztőt, a művelődési házba videomagnót, televíziót vásároltak. Nő az olvasók száma Az utóbbi években megállt, majd folyamatosan növekedni ke:dett a kalocsai Nagy Lajos Könyvtár forgalma. Ez elsősorban a növekvő könyv- és folyóiratárnak tudható be. Ma már egyre többen a könyvtárban olvassák el kedvenc lapjukat is. Az elmúlt évben több mint hetvenezer könyv és más kölcsönzési tárgy jutott cl az olvasóhoz. Jelenleg majdnem háromezer könyvtári tagot tartanak nyilván, közülük több mint ezerszázan a gyermekkönyvtárba járnak. A könyvtár régi olvasói szomorúan látják, hogy nagyon kevés új könyv kerül a polcokra, amelynek egyetlen oka van, a szűkös költségvetés. Az évi ötmilliós önkormányzati támogatásból száznyolcvanezer jut könyvek és folyóiratok vásárlására. Hát ez igen csak kicsi összeg a mai könyvárak mellett. Pedig hajdanán szinte minden profilba illő kiadványt meg tudott vásárolni a könyvtár, sőt, még dupla példányban is. A most elmulasztott vásárlás később már nem pótolha-L___ Az oldal a KALOPRESS közreműködésével készült
