Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-15 / 87. szám

Drágszél • Fájsz • Géderlak • Harta • Homokmégy • Miske • Negyvenszállás • Öregcsertő Kalocsa és vidéke Előkészületek a nyári folklórfesztivalra • A hagyomány ápolása társadalmi cél. képünk egy korábbi fesztiválon készült. Alig száradt meg a bélyegző Baja, Kalocsa és Szekszárd, valamint Tol­na és Bács-Kiskun megye, a Magyar Művelődési Intézet együttműködési szándéknyilatkozatán, máris meg­kezdődtek az előkészületek. Ez a munka azonban sok vonatkozás­ban nem hasonlít a korábbi Duna menti Folklórfesztiválokat megelő­ző szervezésre. Ugyan a kulturális találkozást, a népek, nemzetek ba­rátságát, a néphagyományok be­mutatását szolgáló célok változatla­nok, ám ezúttal mindezt jól előké­szített gazdasági alapokra kívánják helyezni. Mint köztudott, a feszti­válnak a Duna jobb és bal partján fekvő városok — Baja, Kalocsa, Szekszárd—a környező települések és a két megye ad otthont. Az idén július 6—11. között megrendezendő fesztivál az Expo vidéki főpróbája is egyben, ezért korántsem mindegy, hogy mind a programokat szerve­zők, mind az együttesek hogyan sze­repelnek. A fesztivál operatívbizott­ságának elnöke a szekszárdi Bonfi Ágnes a napokban járt városunk­ban, akit az előkészületek jelenlegi állásáról kérdeztünk. — A szervezéssel megbízott ope­ra tivbizottságban hatan dolgozunk, köztük a Magyar Művelődési Inté­zet képviselője, aki elsősorban a nemzetközi szakmai kapcsolatot biztosítja számunkra. Fontos sza­bály, hogy a bizottság csak konszen­zussal hozhat döntéseket, s én az el­nök, csupán első vagyok az egyen­lők között. A nyitóünnepség Kalo­csán lesz július 6-án, amelynek dísz­vendége Göncz Árpád köztársasági elnök lesz. A szokásos menettánccal kezdődik a rendezvény. Szakítot­tunk az eddigi hagyománnyal, s a Szentháromság téren egy színpad kerül felállításra, ahol az együttesek már előzetesen műsort adnak, mely az Érsek-kertben tartandó főmű­sort előzi meg. Megtartottuk a fesz­tiválnak azt a jellegét, hogy az első napon a házigazda jogán bemutat­juk, hogy mi, magyarok hogyan „csináljuk” a hagyományőrzést. Itt a generációkat együtt kívánjuk megmutatni, az idősebbek és a fiata­lok együtt táncolnak. Egyébként hatodikén este mindegyik városban tartunk nyitóműsort, amit elsősor­ban a fizetővendégeinknek szá­nunk. — Milyen módon csalogatják a turistákat a két megye három váro­sába, a környékbeli településekre? — Nemrégiben programcsoma­got állítottunk össze, s ezt értékesí­tettük külföldi utazási ügynöksé­geknek. Olyan csoportokat invitál­tunk, akik maguk is foglalkoznak hagyományőrzéssel. A csomag ar­ról szól, hogy a résztvevők kapnak egy másodosztályú, félpanziós elhe­lyezést, s ezen kívül a fesztivál szá­mukra két fellépést is biztosít, de a menettáncban is résztvesznek. Vé­gignéznek egy magyar műsort, vala­mint egy szakmai bemutatót. — Ezek szerint egyensúlyban lesz a kultúra művelése a várható bevé­tellel? — A bevételek ellenére a szakmai program még mindig nonprofit­­vállalkozás. Hiszen a mai napig nin­csenek eszközeink arra, hogy a gaz­daságban lecsapódó haszon egy ré­szét megkapjuk. Természetesen minden város kereskedelme, szol­gáltatóipara érzi az ide látogató tu­risták nyújtotta előnyöket, ami va­lahol azért, például az iparűzési adónál lecsapódik. A fesztivál négy szakágban ke­rül megrendezésre: hagyományos néptánc, népzene, népi kézműves­ség és tudományos tanácskozás. A fesztiválra meghívást kap Euró­pa minden olyan országa, ahol a hagyományőrzés, a paraszti kultú­ra ápolása, megőrzése társadalmi cél. Idén még Kínából is érkezik egy táncegyüttes. Ugyan tenden­ciájában visszaesés mutatkozik a turizmusban, e rendezvénysorozat kapcsán látszik, hogy már eddig annyi résztvevő és látogató lesz, mint 1990-ben. Pedig akkor 1500 fizetővendég volt nyolc éjsza­kára. — Felállítanak-e valamiféle sor­rendet, lesz-e minősítés? — A produkciók nem kerülnek minősítésre, nincs első és további helyezett. Két dolog lesz meghatá­rozó. A kultúra, amit ide hoztak, az mennyire autentikus, mennyire felel meg a paraszti kultúra szokás­­rendszerének. Ezért minden ország képviselője ott ül a szakmai ta­nácsban. Valamennyi nemzet a sa­ját szakmai szervezetéből delegál egy tagot. Az is fontos, hogy mennyire sikerül színpadra vinni a feldolgozott népi hagyományt. Meggyőződésem, hogy az idén nyáron megrendezendő fesztivál méltó főpróbája jesz a magyar Ex­po vidéki' programjának. Zsiga Ferenc A MEGYE LEGIFJABB MÚZEUMIGAZGATÓJA KALOCSÁN Ezen a földön születtem, homokmégyi származású vagyok • Romsics Imre végleg eljegyezte ma­gát a múzeumi munkával. Hosszú „igazgatónélküliség” a kalo­csai Viski Károly Múzeum élére új igazgató került április l-jével. Romsics Imre muzeológus közel öt éve dolgozik a szakmában, dr. Bárth János megyei múzeumigazgatói kinevezése óta a tényleges irányítási teher is az ő vállára nehezedett. Eddigi pályájáról kérdez­tük a halk szavú, jellegzetes pota nyelv­járást beszélő ifjú igazgatót. Amikor a gyökerekről, az indu­lásról kérdeznek, kicsit humorosan mindig úgy szoktam kezdeni a beszél­getést, hogy az óvodában a szilva volt a jelem. De komolyra fordítva a szót, ezen a földön születtem, homokmégyi származású vagyok, őseim között nincs beköltöző. Kalocsán jártam gimnázi­umba, majd Nyíregyházán a tanárkép­ző főiskolán végeztem földrajz—nép­művelés szakon. A kutatást a főiskolán kezdtem. Történeti-földrajz témában írtam szakdolgozatot, ami olyan jól si­került, hogy azonnal meg is jelent. Ha­zakerültem Homokmégyre tanítani, de közben felvételt nyertem néprajz szak­ra a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem bölcsészkarának nappali tagozatára. Nagyon szerettem tanítani, de a kettőt nem lehetett egymás mellett csinálni, fizikai képtelenség volt mind­két helyen teljesíteni. Ekkor kaptam egy muzeológusi állásajánlatot itt a Viski Károly Múzeumban, így 1988. december l-jével munkába álltam. — Tehát közel öt éve ... — Igen, azóta itt vagyok, folytathat­tam a főiskolán elkezdett levéltári­könyvtári kutatásaimat, melyekre a ta­nári munkám mellett nem maradt időm. Három terület, ahol nagyon so­kat gyűjtöttem: a kalocsai és Kalocsa környéki pota szállások, a Nagykun­ságban Kisújszállás, a harmadik pedig Erdélyben, Székelyvarság község. A három terület teljesen különböző kultúrájú, ezért nagyon jó összehason­lítási alap, szinte az egész magyar nyelvterület kultúráját ezzel a három magyar településsel le lehet fedni. Visz­­szatérve még az elsőként megjelölt ku­tatási területre, elsősorban a pota vidé­ket, a kalocsai szállások anyagát gyűj­töm. Távlati terveimben ezt ki szeret­ném terjeszteni a szomszédos reformá­tus és nemzetiségi falvakra is, mivel ez így lesz érdekes. Ezt a magyar katoli­kus népességet, aki kialakította a na­gyon látványos népművészetet, csak úgy lehet igazán megérteni, ha bele­ágyazzuk ebbe a nemzetiségi és refor­mátus környezetbe. A kultúrának egy nagyon érdekes keveredését és alaktjlá­­si folyamatát lehet követni ebben a kis, 10-15 kilométeres átmérőjű körben. Ez nagyon kevés helyen van így az ország­ban. — Visszatérve a múzeumra, több mint két éve, hogy „igazgatónélküli" lett a kalocsai intézmény. Miért most került sor az ön kinevezésére? Volt igazgatónkat, dr. Bárth Já­nost 1990. december l-jével kinevezték megyei múzeumigazgatónak. Ő akkor azt kérte a megyei közgyűléstől, hogy ne töltsék be a kalocsai státust két évig. Ez tavaly decemberben lejárt, így szük­ségessé vált az állás betöltése. — Hogyan képzeli el a továbbiakban a város és a múzeum kapcsolatát, to­vábbi munkáját? — A múzeum és a város jó kapcsola­ta nagyon fontos, ennek kialakítása egyik legfontosabb része az igazgatá­som alatt végzendő munkának. Abban az időben történt meg az igazgató eltá­vozása a Viski Károly Múzeumból, amikor a rendszerváltás is bekövetke­zett, így a múzeum régi kapcsolatrend­szere felbomlott, az új kialakításának pedig nem voltak meg a személyi felté­telei. Jelenleg mindkét részről van haj­landóság az együttműködésre, a kezde­ményezés megtörtént. Azt a szemléletet kellene megváltoztatni, hogy a múze­um mint megyei intézmény, idegen test a városban. Ez nem igaz. Mint tájmú­zeum, kötődik a városhoz és környéké­hez is, az egész kalocsai Sárközhöz. Mint kalocsai székhelyű intézmény, munkájának nagy részét a városért végzi, gyűjteményének nyolcvan száza­léka a Kalocsa környéki pota szállások anyagát őrzi. Előadás-sorozataink, ki­adványaink „haszonélvezői” is elsősor­ban a kalocsaiak és a környékbeliek. Anyagi forrásaink nagyon behatárol­tak, ebből a szempontból is jó lenne, ha a város magáénak érezné a múzeumot, és a baráti szálak mellett az intézmé­nyes kapcsolatok is kialakulnának. Ne koldulásnak tűnjön, nem is szánom an­nak, de ha a város anyagilag is támo­gatna bennünket, az nem lenne kido­bott pénz. Sőt, mondhatom azt is, hogy a megyétől kapott pénz nyereség a vá­ros számára, hiszen itt került felhasz­nálásra. B. Zsigmond Enikő A kalocsai tűzoltók mérlege Az első negyedévben huszonkét esetben riasztották a kalocsai tűzoltókat—tudtuk meg Kunsági Ferenc őrnagytól. A tűzoltó­­parancsnok elmondta, hogy tizennyolc­szor tűz miatt vonultak ki, négy esetben mentéshez kérték a segítségüket. Két kiemelkedő tűzeset került be á kró­nikájukba. Az egyik Dunapataj Bödpusz­­tan ‘ortént február 6-án. A pataji Új Élet Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet négyszáz négyzetméteres raktára, gépmű­helye gyulladt ki. Közel ötmilliós kár kelet­kezett, a megmentett traktorok, alkatré­szek húszmilliót érnek. Egy másik eset alkalmával kisebb érték került a tűz martalékául. Február 1-jén Foktőn hívták a tűzoltóautót, a Béke u. 61 .-es számú házhoz. Az egész lakóház tel­jes teijedelmében leégett, mintegy százezer forint körüli értéket sikerült megmenteni. A károsult kalocsai lakos. Kunsági úr jó hírrel is tudott szolgálni: új tűzoltókocsi vásárlásához sikerült a pénzt, a tizenhatmilliót összegyűjteni, csupán há­romszázezer hiányzik a teljes összegből. A pályázati pénzen kívül jelentős összeget ajánlottak fel az önkormányzatok és a ter­melőcégek. Az elmúlt évben hét fővel csök­kentettek a tűzoltó-parancsnokság létszá­mát, de idén sor kerül a pótlásukra, így a zökkenőmentes szolgálatok biztosítottak. Kunsági Ferenc azt kéri a lakosságtól, hogy tartsák be a mostani tűzgyújtási tilal­mat, az avar és az árokpart meggyújtása ti­los. T.L. SEGÍTVE A BEILLESZKEDÉST Börtönlátogatók Kalocsán • A civil életbe való beilleszkedést már a börtönben meg kell kezdeni. Nemrégiben német vendégek láto­gattak a kalocsai és állampusztai bör­tönbe. Többségében maguk is börtön­viselt emberek, akiknek sikerült sza­badulásuk után a társadalomba való beilleszkedés. Nem kis mértékben ezt akaratuknak s olyan vallási közössé­geknek köszönhetik, akik arra specia­lizálódtak, hogy a nehéz percekben hónuk alá nyúljanak s megmutassák a kiutat. Az autóbusznyi látogató Tom­ka Gábor vezetésével érkezett váro­sunkba. Tomka urat látogatásuk cél­járól faggattuk. — A Magyarországi Evangélikus Börtönmissziós Alapítvány munka­társa vagyok. Ezt az alapítványt ma­gánszemélyek hozták létre, három éve működik. Célunk, hogy fölkeressük a börtönlakókat, személyesen is megis­merjük őket, elmondjuk nekik, van le­hetőség arra, hogy ha kikerülnek, ne ott folytassák, ahol abbahagyták. Sze­retnénk meggyőzni őket az újrakezdés lehetőségéről. A börtön nem tudja őket megváltoztatni, ott inkább csak a rosszat tanulják, elsajátítják a bünözér si technikákat, hogy hogyan kell más­korjobban csinálni, sokan bizony régi életüket élik szabadulás után is. — Biztosak vagyunk benne, van egy másik út, amit újralehet kezdem, ahol meg lehet békülni Istennel, az Úr Jézus Krisztussal, aző bocsánata által. Bizonyságot teszünk róla, hogy a mi életünkben is mi hogyan változott meg. Mostani látogatásunknak külö­nös célja volt. Tartózkodik az ország­ban egy német csoport, mint énekkar érkeztek, sorra járják a börtönöket, hangversenyeket adnak. Nagyon sok éneket megtanultak magyarul. A kó­rus tagjai közül többen elmondják a közönségnek, hogy az ő életük ho­gyan változott meg, hogyan szabadul­tak meg a kábítószer, az alkohol fog­ságából, miként kezdtek új életet a börtönévek után. — Ez a német csoport egyébként már húsz éve tevékenykedik, Európa legnagyobb ifjúsági börtönében kezd­tek munkájukba, azóta több ország­ban jártak. Sok tanácsot adnak, lelki­ekkel hatnak a börtönlakókra, több­nyire eredményesen. — Az önök alapítványa is hasonló­an működik? — Mi a lakóközösségi formát gya­koroljuk leginkább. Ennek lényege, hogy egy lakóközösség voltaképpen egy nagy család, ahova a szülők saját gyermekei mellé befogadnak börtön­ből szabadult fiatalokat. Őket aztán stabil életű fiatalok, példamutató ma­gatartással segítik. Együtt cinek, tí­­zen-tizenöten. így élhetnek ezek a fia­talok mindaddig, míg életük megerő­södik, talpra tudnak állni. Míg meg nem tanulják mindazt, amit gyermek­korukban nem tanultak meg, mert nem volt szülejük vagy nem kaptak kellő gondoskodást. Szelíd szezon előtt • A vízminták megfeleltek, a strandolok kedvükre lubickol­hatnak a nyáron. Az elmúlt hét szombatján tar­totta ülését a sze­­lidi intézőcso­port, ahol a sze­zon előtti felada­tokról esett szó elsősorban. A dunapataji ön­­kormányzatot Bévárdi Pál helyi képviselő, az üdülőtulajdono­sokat pedig Ma­­gony Imre képvi­selte. Mindkét fél elégedettségét fe­jezte ki a tó kör­nyékén látottak­kal kapcsolat­ban. Az útszéli fák kiszáradt ágainak be­gyűjtése folyamatban van. Ä Kiskun­sági Nemzeti Park szakembereivel alapvetően jónak mondható a kap­csolat, csak néhány kérdésben van ki­sebb nézeteltérés. Például abban: túl sok halat telepítettek a tóba az elmúlt évben. Valamint abban sincs teljes egyetértés, hogy a víz szintjét meg­emeljék. A környezetvédők és a stran­dolok érdeke ezen a ponton ütközik. A százhatvan centi körüli vízszint két és fél méterre emelkedett az elmúlt na­pokban. Négyszázezer köbméter vi­zet emeltek át a tározóból a tóba. Ez az önkormányzatnak közel százezer forintjába került. Ezt a munkát szük­séges volt elvégezni, hogy kánikula esetén is lehessen fürödni Szelíden, ne­hogy a sekély víz fertőzötté váljon. Minden jelenlévő örömmel vette, hogy a vízminták megfeleltek a köve­telményeknek, az üdülőtulajdonosok kedvükre lubickolhatnak. Ami azon­ban többeket felháborított, az a nád­vágók munkája. Többek szerint „le­szerepeltek” a hortobágyi nádvágók, csak feléből-harmadából végezték el a munkájukat. A betörők azonban „jó munkát” végeztek, eddig tizenkét hét­végi házat „látogattak” meg. Mind az önkormányzatnak, mind pedig az üdülőknek gondot jelent, hogy a Szelidi-tó rendezési tervére a miniszteriális szervek nem tettek pe­csétet, úgy hírlik, hogy a megyei főépí­tész asztalán sem voltak az akták. így nem marad más hátra, mint a várako­zás. Az intézőcsoport biztosítottnak látja a tó környékének folyamatos tisztán tartását. Ä strandot már az el­múlt évben is magánszemély bérelte, munkájával kapcsolatban semmilyen panasz nem érkezett. Remélik, hogy a közmunkások bevonásával tovább javul a tó környékének tisztasága. Az önkormányzat biztosítottnak látja a zökkenőmentes szemétszállítást, va­lamint a szennyvízszippantást. A par­kolási fegyelem be nem tartása sok esetben komoly gondot, balesetve­szélyt jelent. Ä rendcsináláshoz a rendőrség segítségét várják. Lehet, hogy busz helyett „lábbusszal” érkez­nek egyesek Szelídre, ugyanis sem a Bács, sem pedig a Kunság Volán nem hajlandó a korábbi menetrend szerin­ti járatait üzemeltetni. Azt mondják: gazdaságtalan, az önkormányzat nyúljon zsebbe, egészítse ki a bevétele­it. Ki tudja, miként zárul az alku. Egy biztos, mind több kertben csat­tognak a metszőollók, folyik a tavaszi nagytakarítás. Itt-ott az üzleteket csi­nosítják, vendégeket várnak. Talán arra gondolnak, hogy hosszú, meleg nyáf lesz. Ha körülnézünk Szelíden, akkor látjuk, a szezonra készülődnek. Tamás László Szociális támogatás Szakmaron A szociális terület mérlegének megvonása is szerepeli nemrégiben a helyi képviselő-testület napirend­jén Szakmáron. Lényeges adat. hogy 35 fős az idősek klubja, s to­vábbi 14 rászoruló szociális étkezte­tésben részesül. A múlt évben 54 időskorú közel 140 ezer forint szo­ciális segélyben részesült. A kisko­rúak segélyezésére fordított összeg az elmúlt években megháromszoro­zódott. A fiatalok segítésére jellem­ző, hogy öt család lakásépítési ka­mattámogatásban, 11 pedig építési támogatásban részesült. Mint meg­tudtuk, viszonylag magas a faluban élő mozgáskorlátozottak száma, hi­szen 38 mozgáskorlátozott részére mintegy félmillió forint közlekedési támogatást fizettek ki. Emlékmű épül Hartán Korábban kisebb falugyűlés al­kotott véleményt arról, hogy a har­­tai temető ravatalozóhoz vezető úton a II. világháború helyi áldoza­tainak milyen emlékművet emelje­nek. A többség tetszését Gottschall Márton kőfaragó mester tervei kö­zül az nyerte el, amely három egy­ház szimbólumát, köztük az izraeli­ta felekezetét is megjeleníti. Az obe­­liszk kőtábláira mindegyik, a II. vi­lágháborúban elesett helyi lakos neve felkerül. A több mint félmillió forintba kerülő emlékművet még az. idén avatják fel. Dusnoki zárszámadás Eredményes évet tud maga mö­gött a dusnoki önkormányzat. Hi­szen a közel 92 millió forintos bevé­tel ellenében 88,2 millió volt a kia­dás. A pénzmaradvány meghaladta a 3,5 millió forintot. A bevételek részletezéséből megtudtuk, hogy az önkormányzat költségvetési támo­gatása 55,4 millió forint volt, az egészségügy működtetésére átvett pénz meghaladta a 6,5 milliót. Az 1992. évben 1,4 millió forintot for­dítottak a község csapadékvíz-elve­zető árkainak rendbetételére, illetve az új árkok kiépítésére. Megújult a polgármesteri hivatal, az általános iskola konyhája, a tornaterem, de a fogorvosi rendelő és a művelődési ház is. Összegét tekintve legna­gyobb beruházás az utak. járdák építése volt. Ezekre a munkákra 10,6 millió forintot fordítottak. Számítógépet kapott az orvosi ren­delő, a polgármesteri hivatal szö­vegszerkesztőt, a művelődési házba videomagnót, televíziót vásároltak. Nő az olvasók száma Az utóbbi években megállt, majd folyamatosan növekedni ke:dett a kalocsai Nagy Lajos Könyvtár for­galma. Ez elsősorban a növekvő könyv- és folyóiratárnak tudható be. Ma már egyre többen a könyv­tárban olvassák el kedvenc lapjukat is. Az elmúlt évben több mint het­venezer könyv és más kölcsönzési tárgy jutott cl az olvasóhoz. Jelen­leg majdnem háromezer könyvtári tagot tartanak nyilván, közülük több mint ezerszázan a gyermek­­könyvtárba járnak. A könyvtár régi olvasói szomo­rúan látják, hogy nagyon kevés új könyv kerül a polcokra, amelynek egyetlen oka van, a szűkös költség­­vetés. Az évi ötmilliós önkormány­zati támogatásból száznyolcvan­ezer jut könyvek és folyóiratok vá­sárlására. Hát ez igen csak kicsi összeg a mai könyvárak mellett. Pe­dig hajdanán szinte minden profil­ba illő kiadványt meg tudott vásá­rolni a könyvtár, sőt, még dupla példányban is. A most elmulasztott vásárlás később már nem pótolha-L___ Az oldal a KALOPRESS közreműködésével készült

Next

/
Thumbnails
Contents