Petőfi Népe, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

SPORT 1993. április 10., 15. oldal Kiss János emlékére A megyei labdarúgó-szövetség hozzánk eljuttatott közleményében kéri a bajnokság résztvevőit, játékve­zetőit, hogy a hét végi mérkőzéseken kegyelettel emlékezzenek meg Kiss Jánosról, a napokban elhunyt miskei labdarúgó-vezetőről. Ivánovics dobogós Április 2—4. között Trentóban nagy nemzetközi úszóversenyt ren­deztek, amelyen a magyar válogatott tagjaként Ivánovics Gergely, a Kecs­keméti Vízmű SC úszója is részt vett. A 100 m-es mellúszásban: 2. helyet szerzett, 1:06,79 mp-es idővel, 200 m vegyesen: 3. volt, ideje: 2:15,69. A magyar válogatott megnyerte a csapatversenyt. ' Jenei helyett Puskás , Pénteken az MLSZ elnöksége az Új Sipos halászkertben ülésezett, és megtárgyalta, milyen lehetséges vál­toztatások foganatosíthatók azzal összefüggésben, hogy a magyar lab­darúgó-válogatott szövetségi kapitá­nyi tiszte körül enyhén szólva vannak vitás kérdések. Még a sajtótájékozta­tó előtt az MTI munkatársa megtud­­j ta, hogy Jenei Imre már nem kapi­tány, négy válogatott találkozóra ezt a munkakört Puskás Ferenc, az Aranycsapat egykori játékosa, az MLSZ volt nemzetközi igazgatója, a 66 esztendős szakember tölti be. Pus­kás Ferenc megbízatása tehát csak meghatározott időre szól, az Izland ellen lejátszott utolsó vb-selejtezőn véget ér az egykori sztár munkája a válogatottnál. ATLÉTIKA Paprikás magyar siker Kalocsán • Az első selejtezőn kiválóan szerepelt magyar férfikézilabda-válogatott. (Farkas Tibor felv.) Szerdán Kalocsán az első EB-selej­­tező mérkőzését vivta a vb­­kudarc után átszervezett férfikézilab­da-válogatottunk. A kalocsai sport­csarnokban ezer lelkes szurkoló te­remtett remek hangulatot, és Kovács László szövetségi kapitánynak sike­rült „felpaprikáznia” tanítványait. Lendületesen, ám védekezésben óvatosan kezdett mindkét együttes. Két szép hazai gólra Galkauskas ka­pufával, kihagyott 7-essel és egy gól­lal válaszolt. A 10. percben 3—3 volt az állás, innen a magyarok elhúztak 9 —3-ra. A második félidőben Perger állt a magyar kapuba, és bár az utolsó percekben valamit javított a litván válogatott, a magyar csapat méltán érdemelte ki a közönség vastapsát. Az eredmény: Magyarország—Lit­vánia 28—17(12—8). Gál István • Magyarország—Litvánia 28—17. A Kalocsán lejátszott EB-selejtezőn a magyar színekben játszó Zsitnyikov két litván közt kapura tör. Dudás országos mezeifutó-bajnok • C élba érkezés előtt a lányok kétezer méteres számának a mezőnye. (W alter Péter felvétele) POSTÁNKBÓL Levél Dózsa Zsolthoz Tisztelt Zsolt! Nagyon fiatalon lettem a hajósi felnőttcsapat edzője. Tudtam, hogy itt, a déli csoportban kemény, férfias küzdelem folyik a pontokért. Hittem a sportszerűség­ben és magában a nemes versenyzés­ben. Amaz 1993. április4-én délután történtek sok mindenben megvál­toztatták a hitemet. Amikor a bajnokság kezdetén Tompára igazoltál, azt tudtad, hogy a bajnokság egyik legjobb csapatát fogod erősíteni. Azt már talán nem, hogy bár évről évre szikrázóan ke­mény csatákat vívtunk, a pályán azért mindig a sportszerűség uralko­dott. Lehet, hogy a mostani bajnoki mérkőzésen is kemény csata folyt. A játékvezetővel nem foglalkozom. Egyszer a javunkra, egyszer kárunk­ra tévedett. Nem ez a lényeg! Emlé­kezz csak! A második félidő közepe táján egy szabálytalanság után elma­radt a jogos szabadrúgás a javatokra. Továbbot intett a bíró, ezután elvesz­tetted a fejed, és nem tudok rá jobb szót — kivégezted az egyik játékoso­mat! Páros lábbal ugrottál a térdébe. Gyurászovics Zolinak hivják, 16 éves, a csapat egyik erőssége. Kis­kunhalasról származik, állami gon­dozott. Mint ilyen, az élet sok kese­rűséget okozott neki. Talajtalanul él, s mi megpróbálunk neki minden támogatást megadni. Nagyon tehet­séges játékos. Megvolt az esélye ar­ra, hogy legalább addig, amíg ját­szik, kiemelkedhet társai közül. Ezt az esélyt lehet, hogy elvetted tőle. A mérkőzés után azonnal Bajára vittük, ahol az orvosok diagnózisa szerint, ami egy emberi térdben tönkremehet, az elszakadt, roncso­­lódott. Április 6-án műtötték. Talán sikerült! Fiatal, erős, azonnal orvos­hoz került, így jobbak a kilátásai. Nem bánom én, ha már nem fociz­hat, de legalább a mindennapi élet­ben ne szenvedjen hátrányokat a lá­ba miatt. Nem is írtam volna semmit, ha nem csapattársadnak, Barta Attilá­nak jut csak eszébe, hogy a fiú hogy­­létéről érdeklődjön! Neki, úgy tűnik, van lelkiismerete! Kedves Zsolt! Zoli Baján, a bal­eseti sebészeten, az 504-es szobában fekszik hosszú hetekig! Mi azzal tar­tozunk neki, hogy látogatjuk, báto­rítjuk, megpróbáljuk elintézni, hogy ne kelljen évet ismételnie a hiányzás miatt az iskolában. Te is tartozol neki! Végezetül kívánok minden igazi sportbarát tompainak, a csapatnak sok sikert a jövőben. Alföldi Albert, a hajósi csapat edzője A kupa rangját kérdőjelezték meg Nagyon szeretem a labdarúgást, közelről ismerem Baja és környéke labdarúgását. Nézőként tekintet­tem meg március 30-án a Vaskút —Bajai FC Magyar Kupa megyei labdarúgó-selejtezőt. Gondoltam, szellemes megoldásokat és sok szép gólt láthatok. A mérkőzés megkezdésekor meglepetésként ért, hogy miként vezetheti a mécs­esét a BSK volt elnöke, Nagy László és Tumó György technikai vezető!? Aztán elkezdődött a mérkőzés, és a félidő 0—0 volt. Meglepetésre el­maradtak a várt gólok. A Vaskút rendkívül fegyelmezett, harcos játé­kával egyenrangú ellenfele volt az NB Il-es BFC-nek. Izgalmas máso­dik félidő volt kilátásban, de az 55. percben egy vitatható 1 l-essel veze­tést szerzett a BFC. A hátralevő idő­ben még egyenlítési lehetősége is volt a Vaskóinak, aztán a 88. percben lőtt góllal végleg eldőlt a mérkőzés. Végül is a következők miatt tá­madtak kételyeim: pártatlan ma­radhat-e a játékvezető, amikor a csapat — amelyhez szálak kötik — szenved a pályán? Ilyen esetben egyenlő eséllyel indul-e a játékba az alacsonyabb osztályú csapat? A játékvezetői testület hogyan kö­vethet el ekkora hibát, hogy mér­kőző csapathoz kötődő játékveze­tőket küld? Szerintem ezzel a Ma­gyar Kupa rangját és komolyságát is megkérdőjelezte. Az egyébként is mély válságban levő labdarúgá­sunk ezzel csak tovább süllyed. Ha labdarúgásunk színvonalá­nak emeléséhez nem is, de a tiszta­ságához talán hozzájárulhatnak ezek a gondolatok. ÍNév és cím a szerkesztőséiben) LAPSZELE A ring Néha az az érzésem, hogy szeretné­nek elringatni bennünket ring­­ügyben! Nevezetesen a kecskeméti Dutép-Kartring ügyében, amelyet a kecskeméti vasárigazgatóság vesz meg (szeretne megvenni?) a felszámo­lás alatt levő Dutép Vállalattól. Természetesen a várható tranzak­ció óriási fölháborodást váltott ki a sportbarátok körében. Foglalkozott az üggyel a rádió, televízió, országos és helyi sajtó egyaránt. Ha finoman szeretnénk megfogalmazni a sportba­rátok álláspontját, akkor azt mond­hatjuk: egyikük sem ért egyet az el­adással. Azzal, hogy vásárteret alakít­sanak ki egy Európa-szerte csodált sportlétesítmény helyén. Az egy hete tartott sajtótájékozta­tón engem már majdnem meggyőztek arról, hogy a piacnak helyet keÚett ta­lálni, s bár az utolsó pillanatig várt a város és a vásárigazgatóság a vételi szándék bejelentésével, végül, más megoldás nem lévén, bejelentették igényüket a gokartpályára. Mivel a gokartozók, az őket segítő szponzo­rok nem jelentkeztek, maradtak a vá­sárosok. Mondom, így, első hallásra meg­győző az érv. Am ha valaki utánagon­dol, rájöhet arra, hogy mindez csak ringatas. A vásárló vásárigazgatóság a közművesítésről, a megfelelő épület­ről, illemhelyekről beszél. Vettem a fá­radságot, megnéztem a jelenleg a Zöldfa utcában nyereségesen üzeme­lő vásárteret. Nos, ott egy parlag föl­det találtam, igaz, bekerítve, de száraz időben porosán, esősben lucskosan, sárosán. Az illemhelyről inkább nem szólnék. A vásártér hasonlóan műkö­dik országszerte, azóta, amióta a vá­sárteret kitalálták. Ilyen körülmények közt is elkérik és kifizetik a kemény helypénzeket... Á polgármester a sajtótájékozta­tón fölajánlotta, amennyiben a go­kartozók vevőt hoznak a ringre, ab­ban az esetben elállnak a vételtől. Nos, még aznap jelentkezett a vevő, aki meghagyná a sportnak a gokart­pályát. Ám azóta az is kiderült, hogy a vásárigazgatóság nem áll el a vételi szándékától. A Dutép adná az új ve­vőnek is, de nem teheti, köti a szerző­dés.. Ördögi kör, ördögi gyűrű! Hol van a kivezető út? Nem tudni, de az biztos: a sportág kedvelői nem hagyják any­­nyiban. Számítanak a helyi képvise­lők meg mások segítségére is. A ringa­­tás, reméljük, nem jár eredménnyel, kábulat helyett már most elképedést eredményezett. Rajtmár István Ismét gyermek­­labdarúgó-tábor A Bajai Városi Labdarúgó Szövet­ség „Törődés” Vagyonkezelő Alapít­ványa az idei nyárra is szervez tehet­séggondozó gyermeklabdarúgó­­tábort. Azok az 1980. szeptember 1. —1982. május 31. között született fia­talok, akik ezen szeretnének részt ven­ni, először a toborzón kell, hogy meg­jelenjenek. A júniusi tábor kis focistái a kiválasztáson megfeleltek lesznek. Ennek helye a bajai Petőfi-szigeti pá­lya, ideje pedig április 14., délután fél négy. A szervezők kérik, hogy sport­­felszerelést (cipőt, nadrágot) minden­ki hozzon magával. ENső ízben rendeztek országos ^ diákmezeifutó-bajnokságot, amelyre csütörtökön délután Kecskeméten, a széktói szabadidő­­központban került sor. A verse­nyen ott voltak a Magyar Atlétikai Szövetség, az Országos Diákszö­vetség vezetői, akik elismeréssel szóltak a környezetről és a viadal precíz lebonyolításáról. Több edző véleménye szerint a következő di­ákmezeit, sőt, az országos MASZ- mezeit is Kecskemétre kellene hoz­ni Dunakesziről. A versenyen rajt­hoz állt több mint ezer futó hat I csoportban mérte össze tudását. Bács-Kiskun megyéből a kecske­méti Arany János Általános Iskola és a kecskeméti Bolyai-gimnázium sportolói szerepeltek a legjobban. A legnagyobb sikert Dudás Sán­dor (Arany J. Ált. Isk.) érte el, aki a 7—8. osztályosok között az első helyen ért célba, edzője: Szabó Ist­­j ván. A győztesek és a megyebeli he­lyezettek, III. korcsoport, (7—8. 0. ), lányok. 2 km: 1. Hecz Katalin (Fonyód), Csapatban: 1. Bp. Ki­rálymajor U. Alt. Isk., 5. Kecske­méti Arany J. Ált. Isk. Fiúk. 3 km: 1. Dudás Sándor. Csapatban: 1. Békéscsabai Madách I. Alt. Isk., 3. Krnét.. Arany J. Ált. Isk. (Dudás Sándor, Kónya Róbert, Fodor László, Bravik Gábor, Verebélyi Zsolt), 5. Jakabszállási Általános Iskola. IV. korcsop. (1—2. o. kö­­zépisk.), lányok, 2 km: 1. Gáspár Csilla (Bp.), 4. Bakó Mónika (Krnét, Széchenyi I. Szakközép). Csapatban: 1. Nyíregyházi Vasvári P. Gimn. Fiúk, 3,5 km: 1. Benyőcs Gergely (Tata). Csapatban: 1. Ta­tai Eötvös-gimn., 4. Krnét. Katona J. Gimn., 7. Krnét. Kandó K. Szakközép. V. korcsop. (3—4. o. középisk.), lányok, 2 km: 1. Csen­des Ildikó (Békéscsaba). Csapat­ban: 1. Veszprémi Vetési-gimn., 5. Krnét Bolyai-gimn. Fiúk, 3,5 km: 1. Bácskái Zsolt (Nyíregyháza), 3. Vörös Róbert (Krnét Bolyai), 8. Tőke Tamás (Krnét, Kada E. Szakközép). Csapatban: 1. Nyír­egyházi Vasvári P. Gimn., 2. Krnét Bolyai-gimn. (Vörös Róbert, Kónya Ákos, Tóth László, Csernus Zoltán, Csabai Imre), 6. Krnét Bányai-gimn. A Magyar Atlétikai Szövetség a legeredményesebb iskolának járó különdíját a nyíregyházi Vasvári P. Gimnázium kapta. A Bács- Kiskun Megyei Sporthivatal kü­löndíjasa a Kecskeméti Bolyai­­gimnázium lett. A KSC atlétikai szakosztályának különdíját Dudás Sándor vehette át. SPORTDIPLOMATA Baja paradicsom a kajak-kenu sport számára Lassan már 20 éve, hogy a Ké­pes Sport egyoldalas cikkben szá­molt be Polenszky Géza csepeli ke­nus Bajára érkezéséről. Azért jött. hogy átvegye a város kajak-kenu sportjának irányítását. Az edzőt pályakezdéséről és bajai munkájá­nak eredményeiről vallattuk. — Csepeli munkáscsaládból származom, és az ’50-es évek nagy szegénységében nőttem fel. A sport azonban már ekkor is sokat jelentett, hiszen úsztam a Fradiban, birkóztam a Ganz- MÁVAG-ban, és végül 1961-ben kezdtem kenuzni a Csepel színei­ben. Egy évvel később már ser­dülő magyar bajnok voltam, és még akkor is ebben a csapatban versenyeztem, amikor 1974-ben felvetődött a gondolat, hogy Ba­jára költözök. Akkoriban az or­szágos szövetség egyik legfőbb célja volt a sportág vidéki fej­lesztése. Először csak szétnézni hívott ebbe a Duna-parti kisvá­rosba a Cseh Lajos főtitkár, Péhl József szövetségi kapitány, Vajda Vilmos szövetségi szakfel­• Polenszky Géza ügyelő hármas. Ám amint meg­láttam a Türr-emlékműnél a Du­na—Sugovica csatlakozást, rög­tön lenyűgözött a táj szépsége, és felismertem a magas szintű kajak-kenu sport létesítéséhez rendelkezésre álló páradicsomi állapotot. Ugyanis kevés helyen adatik meg, hogy álló- és folyó­víz egyaránt rendelkezésre álljon, így tehát az izgalmasnak ígérke­ző kihívást elfogadva, feleségem­mel — aki a Csepel kézilabda­kapusa volt — egy héttel házas­ságkötésünk után Bajára költöz­tünk. Két év alatt két ifíválogatott kenust neveltem ki, és a harmadik év végén, amikor visszamentem volna a fővárosba, nem talált a szövetség megfelelő embert a he­lyemre. Ezért felvetődött a kér­dés, maradjak-e, vagy hagyjam magára a beindított szakosztályt? Ez számomra lelkiismereti kérdés volt, ezért vállaltam és csináltam tovább. Persze, szakmailag és szellemileg is izgatott az itt végez­hető feladat, bár a problémák is jöttek, sokan támadták a szak­osztályt. Sajnos, újra és újra — most is — a szakosztály létéért kell megküzdeni, de ez nem mehet a vízi munka rovására. Jelenleg már egy vállalkozást is vezetek tulajdonosként, ami nagyon fon­tos abból a szempontból, hogy anyagilag függetleníteni tudom magam a sporttól, és az azt kö­­"rülvevő időnkénti értelmetlen harcoktól. v Érdekes egyébként, hogy már Bajára kerülésemkor sokan cso­dálkoztak, meglepődtek azon, hogy én mindig ingben, nyak­kendőben vagyok. Tulajdonkép­pen nem érzem mindig jól ma­gam ebben a viseletben, de így is szeretném megtisztelni a környe­zetemet és a sportot. Jelenleg — mivel tagja vagyok az országos szövetségnek — úgy érzem, még többet tehetek a városért és a sportért, mint eddig. Most, hogy a világbajnokságokon megszűn­nek a hosszú távú versenyek, szeretnénk, ha viszont a 250 mé­ter bekerülne a programba. Már négy éve foglalkozom az erő és a technika összhatásával, és ebben a számban az eddigi elméletet gyakorlatban is kipróbálhat­nánk. És ami még Bajának pluszt jelentene, gondolkodunk epy nemzetközi edzőtábor létesí­tésén, amihez már befektetők is vannak. Géezy Zsolt Helló, Egér! Hallod a szavam odafenn? Azt mondják, cserbenhagytad a csapatot. Én nem hiszem el. Hívtak Téged jobb csapathoz, jó pénzért, mi csak kézfo­gást adhattunk Neked. Akkor a dresszedre mutattál: Fülöpszállás — csak ennyi volt odaírva. Tudtuk, ez van a szívedbe is tetoválva. Emlékszel, mikor a pályát építet­tük? Egyengettük a gyepet, hogy a labda jól pattogjon, hordtuk a téglát az öltözőhöz. Azt mondtad, nem kell pénz benzinre. Megtudtam, aznap nem vacsoráztál. Te nem hagyhattad cserben a csa­patot. Neked otthonod volt a pálya, mi voltunk a családod. Emlékszel, mi­lyen reménnyel néztek Rád a kicsik, mikor először léptetek pályára? Hi­szen Te voltál a „Király”, a legna­gyobb. Töled kaptuk a reményt, a len­dületet, a győzelmet és ajövőt. Te nem hagyhattad cserben a csapatot. Szí­­ved-lelked kitetted Fülöpszállás di­csőségéért. Veszekedtél a kicsikkel, ha nem hajtottak úgy, mint Te. Senki nem tudott úgy küzdeni, úgy csak Te tudtál. Tehát nem hagyhattad cserben a csapatot. Nem Te tetted, valaki más. Te kemény voltál, mint az acél, dacol­tál hideggel, éhséggel, s a magányos farkas soha nem adja fel. Te tudtad, hogy nélküled a csapat már nem lehet csapat. így hát nem hiszem el, hogy elhagytál saját akaratodból. Figyelj, Egér! Öt év alatt egyetlen meccsről sem hiányoztunk, sem Te, sem én. Megkezdődött a bajnokság, jól tudod, Egér. Ugye, Te is készülsz odafenn? < Szükségünk lenne a szívedre, Jász Jancsi. Volt edződ: Székely Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents