Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-29 / 73. szám

Krön Népe 1993. március 29., 5. oldal SIKERES RENDŐRÖK Nyakunkon a szervezett bűnözés AZ ÍGÉRT HETVENMILLIÓT NEM KAPTÁK MEG Tiszaug Bács megyébe vágyik? 0 A bizonytalanság tovább nő Tiszaugon. A felirat még 1989-ben készült. (Fotó: Szentirmay Tamás) T iszaug a 44-es főútvonal jobb oldalán, a Tisza túlsó partján helyezkedik el, a megyehatárt a fo­lyó alkotja. Lakóinak száma nem éri el az ezret. — Ma átérünk a Tiszán Bács- Kiskun megyébe, mintha a levegő is tisztább lenne — mondja Hege­dűs Jánosné, Tiszaug polgármeste­re. Közigazgatásilag 1979 óta va­gyunk önállóak, azelőtt Csépához tartoztunk. Azok a települések, amelyeket a jogszabály választott el egymástól, pénzt kaptak. Saj­nos, mi nem, mert egy évvel koráb­ban váltunk le. — Úgy hallottam, szeretnének Bács-Kiskun megyéhez tartozni. — Akik valamikor ugiak voltak, a téeszszervezkedés miatt átköltöz­tek Bács megyébe. Itt soha nem alakult ki munkahely. Az emberek egy része a szomszéd megyében dolgozik. A legközelebbi város Kecskemét. 1952-től 18 év alatt a három községből — Csépa, Tisza- sas és Tiszaug — többen költöztek el, mint amennyien itt maradtak. A község több mint fele idős, ma­gányos. Alig van olyan család, aki­nek ne lenne hozzátartozója Bács- Kiskun megyében. 1989-ben már át­estünk egy népszavazáson, hogy me­lyik megyéhez tartozzunk. Az akko­ri téeszelnök és munkahelyi vezetők úgy megfélemlítették a helybelieket, hogy 70:30 arányban Szolnok me­gye győzött. Akkor mind a két me­gyétől kaptunk tájékoztatást, hogy mit kapnánk, ha az egyik, illetve a másikhoz tartoznánk. A Bács me­gyeiek azt mondták — pénzösszeg nélkül —, hogy azt kapnánk, amit a többi településük. A Szolnok me­gyeiek 70 millió forint támogatást ígértek. Az embereket a vezetők rá­vették, hogy a 70 millió mégiscsak több, mint ha nincs forintösszeg. Az elmúlt évek alatt egy fillért sem kap­tunk a beígértből. Minden maradt a régiben. Nem titok az sem, hogy én és a családom, a szomszéd megyére szavaztunk. Ott majdnem minden településen crossbár van, ott a veze­tékes gáz. — Hogyan próbálják elérni, hogy változás történjen? — Beszélgettünk a Bács megyei közgyűlés elnökével, ő azt mondta, nem tiltakoznának ellene, de ma a megyének nincs olyan lehetősége, mint régen volt. Az iskolások egy része Kecskeméten szeretne tanul­ni, de elsősorban a megyebelieket veszik fel, így emiatt pár gyerek már kimaradt. Az egészségügyi in­tézmények közül is inkább a Bács megyeieket vesszük igénybe. Az emberek tömegesen mennek vásá­rolni Lakitelekre. Napi kapcsola­tunk van azzal a térséggel. Szolnok megyével csak a kötelező munka- kapcsolatunk van meg. A megye­beliek csak Cserkeszőlőig és Tisza- kürtig jutnak el, tovább nem. — Milyen konkrét lépéseket tesznek, hogy elérjék céljukat? — Közvéleménykutatást kell vé­gezni, most már a tények ismereté­ben. Még egyszer meg kell kérdez­ni a polgárokat. Az érveket össze kell állítani a testületnek. Minden­féleképpen megtudni, változott-e a lakosság véleménye. Ha igen, ak­kor hivatalosan is lépni, de ha a többséget nem érdekli, akkor nem szabad belevinni az embereket. Ebben az évben ezt megtesszük. — Mi lesz, ha Bács megyében sem következik bejavulás? — Azt véletlenül sem gondoljuk, hogy egyik napról a másikra válto­zás történne. Ez hosszabb folya­mat lenne, de lehet, hogy még min­dig jobb, mert most egy fehér foltja vagyunk Jász-Nagykun-Szolnok megyének. A községben jártamban embereket kérdeztem meg, mi a véleményük az ügyről. Egy részük azt mondta, hogy semmit nem változna a község élete. Másik részük pedig bízik a fejlődés­ben. Tény, hogy a ’89-es népszavazás óta a község lakossága megosztott. Másképpen reagálnak dolgokra, mint ezelőtt. Azt, hogy hogyan ala­kítják sorsukat, saját maguknak kell eldönteni, s akkor a kisebbségnek meg kell hajolnia a többség akarata Szentirmay Tamás A Bács-Kiskun megyei rendőr­ség az országos eredményességi lis­tán a harmadik helyen végzett 1992-ben — mondotta nemrég dr. Túrós András vezérőrnagy, az ORFK igazgatója egy kecskeméti sajtótájékoztatón. A tavalyi sta­tisztikák további elemzése azon­ban jobb helyet jelöl ki rendőre­inknek. A társadalomra legveszé­lyesebb, nyolc bűncselekmény fel­derítési eredményességét vizsgálva Bács-Kiskun az első. — Ön szerint mi ennek az oka — kérdeztem dr. Molnár István­tól, a megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettesétől. — Akkor hatékony a munka, ha — fent és lent — mindenki végzi a maga feladatát. Véleményem sze­rint abban, hogy Bács-Kiskun me­gye megszerezhette a legjobb bizo­nyítványt, benne van a megyében szolgáló összes rendőrnek a mun­kája. — Túrós úr a harmadik helyet említette, tehát Bács-Kiskun a rendőrségi munka eredményessé­gét tekintve dobogós helyezést ért el. . — A számsorokat azonban to­vább is elemezték. Elkülönítettek nyolc, a társadalom közérzetét alapvetően befolyásoló bűncselek­ménycsoportot. A lopás, a betöré­ses lopás, a rablás, az emberölés, az emberölési kísérlet, a halált okozó testi sértés, a szándékos, sú­lyos testi sértés és az erőszakos kö­zösülés. Ősi dolog, hogy elsősor­ban ezektől félti a társadalmat — tulajdonképpen saját magát — a polgár. Nos, amikor a minősített kategóriákat vizsgálták, Bács- Kiskun megye első helyre került. Ez úgy gondolom, eleve kötelezett­séget ró a csak néhány héttel ez­előtt kinevezett bűnügyi főkapi­tány-helyettesre. Mindenképpen meg kell tartanunk az eredménye­ket . . • Dr. Molnár István a megyei rend­őrfőkapitány bűnügyi helyettese. — Amikor felkérték e beosztás ellátására, úgy gondolom, biztos volt abban, hogy a sikert folytatni lehet. . . — Ez természetes! Bízom a kol­légákban és látom, hogy ma már egyre jobb körülmények között dolgozhat a nyomozó- és a vizsgá­lóapparátus. Remek — korábban csak a bűnügyi filmekből ismert — műszerek segítik a bizonyítást. Igen komoly érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a bűncselekményt megelőzzük: ha ez nem sikerül, az eset ismertté válása után gyorsan és szakszerűen kell intézkednünk. Rendkívül fontos szerepe van a „forrónyom” csoportnak, a szer­vezett akciónak, a technika szak­szerű alkalmazásának. Hozzá tar­tozik azonban az igazsághoz: na­gyon fontos, hogy nem csak a nagy — széles körű sajtónyilvánnossá- got érdemlő — ügyekkel kell ala­posan foglalkozni. A rendőrség ál­lampolgári megítélése attól is függ, hogy a közrendvédelmi területen munkálkodó kollégák, miként jár­nak el a kerékpár-, a tyúk- és a szerszámlopás ügyekben (az esetek 35 százaléka ilyen jellegű). Halálos bűn nálunk, ha valaki azzal bo­csátja el a károsultat, hogy bicik­likkel nincs időnk bajlódni... — Felkészültek-e az újszerű, ko­rábban csak a nyugati országok­ban előforduló bűncselekmények üldözésére? — Igen. Itt is megjelent a szerve­zett bűnözés. Növekedett a vagyon elleni cselekmények száma. Ko­moly gondot okoznak az autótol­vajok. Tavaly több mint kétszáz értékes kocsit loptak el a megyé­ben. Ezen a területen megjelentek a nemzetközi maffiák specialistái. Ma már reális kategória a kábító­szer-kereskedelem. Nem csak azért, mert tranzitvonalak futnak át a megyénkben. Ma már helyi vevőkre is számíthatnak a drogke­reskedők . . . — Most már két konkrét eset is bizonyitotta, hogy a nemzetközi csempészszervezetek itt szervezik meg a csatáikat... — Magyarország megtelt! Mon­dotta nemrég dr. Boros Péter bel­ügyminiszter. Szerintem is helye van a szigorításnak. A túlzott libe­ralizmus miatt elözönlötték orszá­gunkat a bűnözök. Akik nem ne­mes céllal -— turizmus, országjárás — de kifejezetten a gyors meggaz­dagodásért érkeznek hozzánk. Til­tott árukkal üzletelnek. A feketén szerzett tárgyakat aztán a KGST- piacokon értékesítik. Én azt gon­dolom, hogy optimisták lehetünk. A honatyák, a parlamentben, lát­ják a nehéz helyzetet. A nehéz időkben is jut pénz a rendőrség további korszerűsítésére, az állo­mány létszámának növelésére. Farkas P. József Ki lehet donor? PARLAMENTI KULISSZATITKOK Három év — 38 millió oldalon • Az Országgyűlés 1990-től több száz törvényt alkotott. Az indítványo­kat, módosító javaslatokat gyakran több száz példány ban kell sokszorosí­tani. (Fotó: PN-archív) Magyarországon az elmúlt évben mintegy kétezren haltak meg közúti balesetben. Ez idő alatt a jelentett potenciális donorok száma csupán 108 volt. A két adat közötti jelentős különbség csökkentése, a transz­plantációs igények jobb kielégítése, a betegek életkilátásainak növelése érdekében pénteken egész napos konferenciát rendeztek Budapesten a donorkérdésről a Sandoz Pharma Ag támogatásával. Az intenzívterápiás, traumatoló­giai és idegsebészeti osztályok orvo­sainak, főnővéreinek, nővéreinek részvételével tartott tanácskozáson Sótonyi Péter professzor kijelentet­te: korszerűek, és minden szempont­ból megfelelnek az európai normák­nak azok a törvények, rendeletek és szakmai állásfoglalások, melyek Magyarországon a transzplantációt szabályozzák. Sőt, míg nálunk már 1972-ben törvény született az agyha­lálról és a transzplantációról, nem egy fejlett nyugat-európai országban mind ez ideig hiányoznak ezek a jog­szabályok. Vitára okot adó, esetle­gesen módosítandó részletkérdés azonban természetesen így is akad e témában, hiszen a transzplantáció olyan dinamikusan fejlődő tudo­mányág, amely állandóan újabb és újabb megválaszolásra váró kérdé­seket vet fel. így ami a hazai gyakor­latot illeti, megfontolandó a kegyele­ti jog bizonyos kiterjesztése annak érdekében, hogy egy potenciális do­noresetében a hozzátartozónak joga legyen engedélyezni, vagy megta­gadni a szerv-, illetve szövetkivételt, ha az illető életében nem tett konkrét nyilatkozatot — mutatott rá Sóto­nyi doktor. Magyarországon, a jog­szabályok előírásai szerint, gyógyító célú szervkivétel csak akkor nem vé­gezhető, ha az ellen a személy — még életében — tiltakozott. A témával kapcsolatban Alföldy Ferenc elmondta: az európai álla­mok között csupán ebben a kérdés­ben van eltérés. Számos országban ugyanis szükséges, másutt viszont nem kell a hozzátartozó beleegyezé­se. Az egész világon tapasztalható donorhiány azonban — úgy tűnik —abba az irányba kényszeríti a tör­vényhozókat, hogy a tiltakozás hiá­nyát mint beleegyezést fogadják el. Az Egészségügyi Világszervezet egyébként — mondta Alioldy pro­fesszor— mind a beleegyezést, mind pedig a tiltakozás hiányát elfogad­hatónak ítélte. M it lát az érdeklődő az Ország- gyűlés munkájából? Jórészt a plenáris üléseket — hol tömött, hol üres padsorokkal. Pedig igen szerteágazó tevékenység folyik a bizottságokban, a parlamenti tit­kárságokon, hivatalokban. Leg­alábbis a magyar országgyűlés pa­pírfogyasztása egészen biztosan ezt igazolja. A képviselők vagy a bizottságok indítványai, módosító javaslatai azonnal papírra és sokszorosító­gépbe kerülnek, mert a tárgyalá­sok előfeltétele, hogy minden kép­viselő már jóval a napirend vitája előtt megismerhesse azokat és fel­készülhessen rájuk. De a 380 kép­viselőn kívül eljutnak ezek a „papí­rok” a bizottságok, a frakciók szakértőihez, a kormány illetéke­seihez, tanácsadóihoz is. így, té­mától függően, olykor 600-800 példányban kell elkészíteni egy- egy anyagot, 9 A parlament utóbbi három évé­ben 9000 önálló indítványt, javas­latot, kezdeményezést nyújtottak be, amelyeket mintegy 38 millió (!) oldalon sokszorosítottak. Ha mindezt kötegekbe raknák és éhre állítanák, az egy-egy képviselő asz­talára eljuttatott iratköteg 10 mé­ter magas lenne. Az a paksaméta, amit a szakértők, a bizottságok eb­ben a ciklusban kézhez kaptak, 6500-7000 méter hosszan kígyózna az irodák között. Temérdek papírt használnak fel a szakanyagok és tanulmányok, valamint a háttérinformációk „rögzítésére” maguk a frakciók is. Ezek az iratok csak az egyes képvi­selők felkészülését szolgálják, ám elengedhetetlenül fontosak az összmunka szempontjából. Tekin­télyes mennyiségű nyomtatvány készül az egyes parlamenti esemé­nyekre, a sajtótájékoztatókra, de ezek tényleges papírigénye még utólag sem mérhető fel pontosan. (A miniszterelnökség leiratai és a képviselőkhöz eljuttatott tájékoz­tatói például nem is az Országgyű­lés papírkontingensét terhelik.) A tényleges igényt jól érzékelteti egy adat: a parlament évente 60 millió forintot költ papírvásárlás­ra. Hiába, a komputerek, a szöveg- szerkesztők világában is a legfon­tosabb információhordozó a papír maradt. Családi létminimum A fogyasztói árak februárban — januárhoz képest — 1,7 százalékkal emelkedtek, az elmúlt 12 hónap alatt pedig 24,7 százalékkal nőtt az ár­színvonal. Februárban egyes élelmiszerek és szolgáltatások átlagára még a januári hóközi áremelkedés következtében volt magasabb, mint az év első hó­napjában. Februárban egyébként központi áremelés is volt, a telefondí­jak átlagosan 21 százalékkal növe­kedtek. Azok a termékek és szolgál­tatások, amelyeket nem érintett a ja­nuárról áthúzódó központi ár­emelkedés, februárban átlagosan 1,1 százalékkal lettek drágábbak. Egyet­len hónap alapján azonban messze­menő következtetéseket nem lehet le­vonni az infláció alakulását illetően. Egy átlagos, két felnőttből és két 15 éven aluli gyermekből álló városi magyar család létminimuma a sta­tisztikai számítások szerint február­ban 42 900 forintot tett ki. A februá­ri áremelkedések miatt e családtí­pusnál az összeg emelkedése január­hoz képest 800 forint volt. A legma­gasabb egyébként a létminimum összege a városi egyedülállóknak, februárban 15 100 forint volt. A leg­alacsonyabb a négy gyermeket neve­lő községben lakó családoknál, ahol 5600 forint, egy főre számítva 8470 forint volt februárban a létmini­mum. VÁLTOZÁSOK JÚLIUS 1-JÉTŐL Mennyit és hogyan kereshetnek a jövőben az orvosok? • A kártyapénz alapértékét a jövőben jelentősen megemelik. (Fotó: PN-archív) Akik nem választottak házior­vost, még bármikor megtehetik: a már leadott kártyák pedig termé­szetesen érvényesek. Ezt azért érde­mes ismételten is aláhúzni, mert az egészségügyben napirenden levő változások sokakat elbizonytalaní- tanak: közvetlenül érintik-e őket a tervezett reformok. Nos, az állam­polgárok szempontjából semmiféle tehertöbbletet nem jelent, hogy júli­us 1-jétől új alapelvek szerint mű­ködnek, gazdálkodnak a szakrende­lők és a kórházak. Az egészségügyi reform döntő szakaszához érkezik azzal, hogy a járóbeteg-rendeléseken és a kórhá­zakban fokozatosan bevezetik a tel­jesítményarányos finanszírozást. Ha a kormány elfogadja Surján László népjóléti miniszter előter­jesztését, igazságosabban és haté­konyabban használhatják fel az egészségügyre jutó összegeket. Újdonság, hogy július 1-jétől az eddiginél nagyobb szerepet kapnak a beutalók. Ismeretes, hogy a nő­gyógyászt, a tüdőgyógyászt vagy a szemüveget felíró orvost beutaló nélkül is fölkereshetjük. Ám a többi szakrendeléshez (reuma, röntgen stb.) szükség van a háziorvos által kiállított beutalóra, hacsak nem sürgős, életmenő beavatkozást kö­vetelő esetről van szó. A szakellá­tást végző orvosoknak ugyanis ezentúl mindig pontosan dokumen­tálniuk kell, hogy milyen módon foglalkoztak a beteggel, szükségük lesz tehát a beutaló kódjára. Félre­értés ne essék: eddig is kellett a be­utaló, legfeljebb a szakorvosok nem kérték. Ezentúl azonban anyagi ér­dekük fűződik ahhoz, hogy teljesít­ményükről pontos elszámolást ké­szítsenek. Az új finanszírozási rend­szer egyébként a beteg számára több szabadságot ad: a háziorvos taná­csát kérve megválaszthatja, melyik szakorvosnál, kórházban keresi a gyógyulást. S egy figyelemfelhívás a házior­vosoknak: lássanak hozzá a törzs­kartonok rendezéséhez és kitöltésé­hez, a kártyák leadásakor elmaradt vizsgálatok elvégzéséhez; erre no­vember 30-áig kapnak haladékot. Nem öncélú követelményről van szó, elsősorban önmaguk érdeké­ben kell pontosan rögzíteniük, hogy hány betegük van. Az állam­polgárnak pedig nagyon fontos — ha makkegészséges is —, hogy leg­alább egyszer alaposan megvizsgál­ják. A kártyapénz alapértéke eddig 20 forint volt; az elgondolások sze­rint a jövőben legalább 37 forint lesz, illetve a júliusi teljesítmények elszámolásakor első ízben 40 forint. A jövőben csakis a megfelelően dokumentált vizsgálatokért fizet a társadalombiztosítás, tehát csak a ténylegesen ellátott biztosítottakért számolható el a teljesítmény. Ezért fokozott ellenőrzésre számíthatnak a háziorvosok csakúgy, mint a szakrendelők és a kórházak mun­katársai. A gondozókban tevékenykedő, nehéz és időigényes munkát végző orvosokra nem érvényes a teljesít­ményfinanszírozás rendje. A terv szerint a tüdő-, a nemibeteg- és az onkológiai gondozók 10%-kal megemelt térítést kapnak, hogy ne a tényleges forgalom kényszere alapján díjazzák őket, hanem le­gyen kellő idejük betegeik lelkiis­meretes gondozására. FEB

Next

/
Thumbnails
Contents