Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-24 / 69. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1993. március 24, 7. oldal Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Kedves Olvasóink! Mai összeállításunkban orgoványi, szabadszállási, mélykúti, bátmonos- tori, valamint kecskeméti olvasóink levelei kaptak helyet. Ahány levél, természetesen annyi probléma... Levélváltás rovatunkban annak a temet­kezési magánvállalkozónak a válaszát közöljük, akinek az alkalmazottja élő személy nevét írta rá egy koporsóra. Külön felhívjuk figyelmüket egy kisszállási asszony kérésére, miszerint szívesen befogadna otthonába pót­nagymamának egy idős, hajléktalan asszonyt. Várjuk további, közérdekű írásaikat. (A szerk.) Ha nem seper, miért fizessünk? Több mint 30 éve vagyok előfize­tője lapjuknak, melyet tüzetesen átolvasok, különösen 13 éve, amió­ta nyugdíjas vagyok. Legjobban a szerdánként megjelenő, az előfize­tők, olvasók által írt észrevételek, panaszok keltik fel az érdeklődése­met. Én eddig még nem fordultam a Tisztelt Szerkesztőséghez semmi­lyen problémával, bár már volt né­hány, de mindig napirendre tértem felettük. Sajnos, ami március 9-én történt velem, azt nem tudom meg­emészteni. Lakbér-támogatási hoz­zájárulást igénylő lapot vittem be a kecskeméti polgármesteri hivatal 47-es szobájába, délután negyed és fél 4 között. Innen távozva bementem a férfi­vécébe. Egy középkorú úr tartóz­kodott bent, kezet mosott, rám né­zett és kiment, s hallottam, hogy zárja az ajtót. Dolgom végezetlenül gyorsan az ajtóhoz ugrottam és megállapítottam, hogy bejártak, méghozzá szándékosan. Az illető minden bizonnyal a polgármesteri hivatal dolgozója, mert ingujjban A Petőfi Népe március 10-ei szá­mában megjelent. Saját nevét olvasta bátyja koporsóján című olvasói le­véllel kapcsolatban közölni szeret­ném az alábbiakat. Sajnálatos módon, a koporsón és kereszten valóban keresztnévelírás történt. Az elírással kapcsolatban a köztemető vezetője, Dékány úr már­cius 1-jén, 12 óra körül telefonon megkeresett és megbeszéltük, hogy ők korrigálják a tévedést, ami meg is történt. A felmerült költségeket én rendeztem. A jelzett időben Bánó László is a köztemetőben tartózko­dott és megjegyezte: ha a helyesbítés így végrehajtható, nem látja szüksé­gesnek, hogy minket ez ügyben keres­senek. A temetést követő napon Bánó László megkeresett és elmondta, hogy bár kellemetlenül érintette az el­írás, tekintettel arra, hogy kellő idő­ben és módon kiigazították, ő nem akar ezzel foglalkozni. A köztemető egy, Bánó László által megnevezni Március 15-én ott voltam felesé­gemmel a kecskeméti Kossuth- szobomál tartott megemlékezésen. Csalódással irom le, nemzeti érzésün­ket bántotta, hiányérzetet okozott, hogy a rendezők nem követtek el mindent a lelkesítőbb ünneplésért. Nem szavalta el senki a Nemzeti dalt, pedig vártuk. Ami pedig a szónok halk beszédét illeti, mintha csak ön­magához szólt volna, az már több volt, mint visszafogottság. Hiányzott belőle az erő. Csak minden hatodik vagy hetedik szavát értettük. A már­ciusi ifjak gyújtó hangú beszédeihez, Petőfiéhez, Kossuthéhoz képest, amelyek — gondolom — élmény­és pulóverben volt. Én az ajtót két ököllel vertem, különösen akkor, amikor a folyosón lépéseket hallot­tam. Végül, öt-tíz perc múlva egy fiatalember jött és kinyitotta az aj­tót. Elnézést kértem, mondván, nem tudhattam, hogy személyzeti WC-be mentem, nincs rá kiírva, az ajtó nyitva volt, s a bent lévő sze­mély sem közölte velem. A legnagyobb baj az, hogy én egy 72 éves, beteges ember vagyok, szív-, vese- és cukorbetegséggel, va­lamint magas vérnyomással kezel­nek, s a bezártan eltelt idő elegendő volt ahhoz, hogy beidegesedjek és a vérnyomásom, a cukrom felszalad­jon. El sem tudom képzelni, mi lett volna velem, ha a közeli szobában nem hallják meg a dörömbölése- met, vagy időközben bezárják a hi­vatalt. A családom hol keresett vol­na? Nagyon remélem, hogy az ilyen emberekből nem sok van a polgár- mesteri hivatalban ... Szabó Mihály Kecskemét, Nyíri út 63.111/14. nem kívánt, alkalmazottja viszont arra biztatta őt, hogy a névelírás mi­att kérjen tőlem jelentős összeget, vagy — ellenkező esetben — fenye­gessen meg botrányokozással. Bánó úr elő is adta ilyen igényét, hangsú­lyozva, hogy az összeg mértékét ille­tően hajlandó egyezkedni. Igényét nem tartottam megalapo­zottnak. A névelírásért elnézést kér­tem tőle, de egyéb vonatkozásban nem voltam meggyőződve arról, hogy jó tanácsadóra hallgatott. A köztemetővel, mint azt Dékány úr segítő megnyilvánulása is bizonyítja, kapcsolatunk korrekt, s remélhető­leg az egyes alkalmazottak eseten­ként elfogadhatatlan magatartása er­re nem lesz kihatással. A hozzátartozóktól még egyszer elnézést kérünk és reméljük, a jövő­ben — még nagyobb odafigyeléssel — szolgáltatásunk nem hagy maga után semmilyen kívánnivalót. Gulyás János vállalkozó, Kecskemét számba mentek, az övéből alig-alig jutott el valami a fülekbe. De ne menjünk vissza ennyire a régmúltig! Elég csak az elmúlt évti­zedre gondolni. Nagy Attila színmű­vészt annak idején a Centrum Áru­háznál is hallottuk egy-egy március 15-én. Nem vagyok egy pártnak sem a tagja, de mint magyar ember, mond­hatom: az előző március 15-ikék em­lékezetesebbek voltak. Akkor azzal az érzéssel térhettünk haza, hogy tényleg a nemzet ünnepén voltunk. Sárközi Béla Kecskemét, Cimbalmos u. 5. Mi, falusi emberek is tudomásul vettük, hogy a rendszerváltással egyetemben a települések igazgatási szervei is megváltoztak, s hogy az ős­kövületnek tartott tanácsok helyébe a rugalmasabb polgármesteri hivata­lok léptek. Feltételeztük, hogy a vál­tozással az új közigazgatás dolgozói is közelebb kerülnek hozzánk. Kö­vetkezésképp, egyszer s mindenkorra visszaszorul a lélektelen ügyintézés; a honpolgárok ügyes-bajos dolgait emberközelben fogják intézni. Bosz- szantó esetem a saját polgármesteri hivatalommal, sajnos, nem ezt a felté­telezést erősíti. Január 18-ai keltezéssel levelet kaptam településem polgármesteré­től, Kiss Csepregi Ákostól, melyben kérte, hogy a kéményseprő vállalko­zó részleg dolgozójának a kívánságá­ra fizessek be a helyi OTP-be 140 fo­rintot, kéményseprési díjként, még­pedig olyan munkáért, melyet el sem Kérjük a Mindenhatót Kérem, ha van hely, közöljék rövid levelemet. Ezután szeretnék köszönetét mondani a magam és a bácsszentgyörgyi, vaskúti és bát- monostori idősek nevében a mi kedves Loncikánknak, Sípos Jó- zsefnének és a Volán-buszos Méri Ferencnek, akik fáradságot nem kímélve, nagyon sokat tettek ér­tünk, öregekért, az elmúlt évben. Elvittek bennünket külföldre, egyebek között Erdélybe is három napra, itthon pedig kegyhelyekre, színházakba, gyógyfürdőkbe, min­den hónapban két-három helyre. Ezért tiszta szívből kérjük a Mindenhatót, adjon nekik tovább­ra is jó egészséget, hogy patronálni tudják az időseket. Püspöki Lászlóné Bátmonostor, Dózsa Gy. u. 5. Hajléktalan nagymama kerestetik Önökhöz fordulok segítségért. Annyiszor olvastam az újságban, hogy sok a hajléktalan ember. Nos, én egy hajléktalan nénit szí­vesen befogadnék, olyat, akinek nincs hová mennie és szereti a gye­rekeket. Nekem ugyanis hat gyer­mekem van. Egy már dolgozik, négy tanul, egy pedig most 6 hóna­pos. Egyedül nevelem őket. Szeret­ném, ha lenne egy nagymamájuk. Kérem, a címem ne közöljék, ha akad, aki ír, a levelet továbbítsák számomra. M. F.-né Kisszállás, (Teljes név és cím a szerkesztőségben (Kedves Asszonyom! Sorainak közlésével szívesen segítünk Önnek. Örülnénk, ha sikerülne pótnagyma­mát szereznie. A közvetítést termé­szetesen vállaljuk. A szerk.) Hol a becsület? Történetemet mások okulására írom meg Önöknek. Segítséget, együttérzést nem várok senkitől, hiszen a saját tévedésem okozta a problémát. Áprilisban a kecske­méti Alföld Áruház alatt, az Aliz Kft. újságárusüzletében vásárol­tak egy ajándéknak szánt, de vi­szonylag komoly öngyújtót. Egy hónap múlva szerelőhöz kellett vinni, mert hetente kifogyott belő­le a gáz. Mint kiderült, repedt volt a tartálya. Mivel nálunk, használat közben sérülés nem érte, gondoltam, visz- szaviszem az üzletbe. Igen ám, de tőlem kérték a blokkot, amit egy hónappal azelőtt ők nem adtak. Nagynehezen be tudtam bizonyí­tani, hogy ott vásároltam az árut. Ennek már lassan egy éve! Azóta próbálom felvenni a kap­csolatot Gaborják Csaba úrral (ő az egyik tulajdonos), s született is egy szóbeli megállapodás köztünk, de semmiféle megoldásra nem ke­rült sor a mai napig. Sem öngyúj­tó, sem pénz . .. Nekem nincs meg a vásárolt ter­mékem, de hogy Gaborják úr be­csülete hol van . ..? Döntse ezt el minden kedves Olvasó, a saját ízlé­se szerint. Köszönöm, hogy sorai­mat elolvasták: Homoki Gabriella Kecskemét, Pacsirta u. 27. végeztek. Tudom, a kéményseprő­ipari tevékenység gyakorlását szabá­lyozó rendelet előírja, hogy a folya­matosan kötelező munkák díját ak­kor is meg kell fizetni, ha a vállalat dolgozóját a munka végzésében meg­akadályozták, vagy a munka elvég­zésének feltételeit nem biztosították. Ha efféle gátló tényezők fennállná­nak, nem is emelnék szót az ügyben. Csakhogy, esetemben az a bökke­nő, hogy immár négy esztendeje — amióta vezetékes gázzal fűtök—a la­kásom kéményét nem használom, fu­ratát becsináltattam, kimeneteli nyí­lását befedettem, s emellett a ké­ményseprő azóta be sem tette a lábát az udvaromba. Ennek megfelelően, a kéményseprési díjat azóta nem kellett fizetnem, most pedig váratlanul fize­tési igénnyel álltak elő. Tájékozódtam, hogy lakóhelye­men rajtam kívül mások is kaptak az enyémhez hasonló — megalapozat­Bácsalmás rendőrsége és önkor­mányzata még mindig nem tudta, vagy nem akarta megoldani a se­gédmotor-kerékpárosok ügyét. Többször olvastam már ebben a rovatban is, hogy a lakosság pa­naszkodik az elviselhetetlen zajra. Hangtompító nélkül közlekednek városszerte, de főleg a központi ré­szen, nagyobb csoportokban, ösz- szevissza ezek a motoros legények. Az új KRESZ szerint lakott terüle­ten 50 km/óra a megengedett sebes­ség, de itt még mindig 60-70-nel — ha nem többel — száguldoznak, s zavarják sok ember nyugalmát. Aztán van a város központjában egy kamiontelephely, s az 3 teher­autóik is közlekednek a legszű­A természet nagy barátjaként pár­toló tagja vagyok a Kiskunsági Nem­zeti Parknak, s így, ha tehetem, min­dig szót emelek védelme ügyében. Annak idején, már vagy 20 éve, én voltam az, aki állami védelmet kért nagyapám, Szabó Balázs hagyatéká­ra, az itt elterülő ősborókás, buckás területre. Sajnos, nem jól mentek itt a dolgok, mert a téesz elárasztotta bir­kával ezt a részt, s az erdőket is kivág­ták. Most szépen felkaptak a cserjék és a fű is háborítatlan, amióta őrzik. Én pártolást kérek Önöktől. írja­nak néha egy-egy ismertető cikket e csodálatos, egyedi tájról. Minden na­Nem hagytátok ott a neveteket és lakcímeteket a kecskeméti szalag­ház és a Szórakaténusz Játékmúze­um közötti parkolóban, ahol a Wartburg gépkocsimból oldottátok meg a tankolást, ezért a nyilvánosság előtt szólítalak meg benneteket, ha egyáltalán olvastok újságot. Én bemutatkozom. Újvári Gá­bor vagyok, húsz éve százszázalé­kos mozgássérült, rokkantnyugdí­jas. Az általatok is megismert Hy- comat — átalakított — Wartburg gépkocsival közlekedek, az utóbbi időben egyre kevesebbet, mivel el­lentétben veletek, én a benzinkút­nál szoktam tankolni, s bizony, most már több mint 70 forintot kell fizetni a benzinért literenként. Március 12-én este, a leereszke­Otthont adnék Józsi bácsinak Tisztelt Szerkesztőség! Megdöb­bentő eseteket olvasok olykor lap­jukban. Ilyennek találtam annak a bizonyos Józsi bácsinak a sorsát is, akiről a múltkor írtak, s aki valahol Kecskemét mellett egy bódéban él. Úgy gondoltam, én segítenék ezen a Józsi bácsin, ha ő is úgy akarja. Ad­nék neki tisztességes lakást, meleg ételt, ha segítene a ház körüli munká­ban. Ugyanis egyedül élek. Ehhez kérném az Önök segítségét, közre­működését. Bármikor rendelkezé­sükre állok. Várom a fejleményt, el­nézést a zavarásét, maradok tisztelet­tel: Varga Jánosné Tiszaalpár, Budai Nagy Antal u. 20. (Tisztelt Asszonyom! Ismét kap­csolatot keresünk Józsi bácsival és ér­tesítjük Önt válaszáról. A szerk./ lan fizetésre ösztökélő—polgármes­teri levelet. Úgy tűnik, a polgármes­ter úr anélkül írta alá a fizetésre felké­rő irományokat, hogy előzőleg meg­fontolás tárgyává tette volna, milyen szöveghez adja a nevét. Törvénytisztelő polgár lévén, befi­zettem a követelt 140 forintot, annak ellenére, hogy az nem illette volna meg a kéményseprő vállalkozót. Mi­után a megsarcolta tásom jogtalansá­gát polgármesterünknek elmond­tam, s ő a reparálás végett semmit nem tett, sokadmagam nevében ezút­tal is megkérem őt, kinek-kinek utal­tassa vissza a kéményseprési díjként jogtalanul befizettetett szerény össze­get, hiszen többségünk kisnyugdíjas és jól meg kell fontolnunk, hogy szű­kös forintjainkat mire költjük. Olva­sói tisztelettel: kebb utcákban is, ahogy a vezetőik éppen jónak látják. Miért nem sza­bályozzák ezeknek a nagy teherbí­rású járműveknek a vonalát. Más városokban ki vannak tiltva bizo­nyos területekről. Itt, Bácsalmá­son, miért nem figyelnek fel erre a város vezetői? Az autóbuszok is hol itt, hol ott parkíroznak, össze­vissza, ahol éppen helyet találnak, zavarva a közlekedést a kis utcák­ban. Arról már nem is beszélek, hogy a közlekedési jelzőtáblákat állandóan kitördelik. Például a Hősök terén több hónapja hiány­zik az egyirányú forgalmat jelző tábla. Tisztelettel olvasójuk: gyón szép itt, csak a rókák szaporod­tak el túlságosan és a parlagi sasok, amelyek pusztítják a nemes vadakat, madarakat, a tanyákról pedig el­hordják a baromfit, télen es nyáron egyaránt. Horváth Emilné Orgovány, Pf. 574, Kiskunsági Nemzeti Park (Kedves Horváthné! Lapunk eddig is nagy figyelmet szentelt a Kiskunsági Nemzeti Parknak. Biztosíthatjuk, így lesz ez ezután is. Köszönjük rövid leve­lét. E témáról írhatott volna kissé bő­vebben is szerkesztőségünknek. A szerk./ dő köd leple alatt, mint gyáva tol­vajok, letörtétek a tanksapkát, hogy leszívjátok az üzemanyagot. Hogy nem szárítottátok ki a ben­zintankot teljesen, az egyik szom­szédomnak köszönhető, aki meg­zavarta buzgólkodástokat. Gondolom, nem a szüléitek ta­nítottak tolvajlásra benneteket, ta­lán egymás között jó heccnek tar­tottátok, és tudom, hiába próbá­lok hatni a valahol szunnyadó lel­kiismeretetekre, hogy ezzel nekem elég nagy kárt okoztatok. Ezért jusson majd eszetekbe, ha valami­kor titeket is meglopnak, nagyon rossz vicc az ilyen! Újvári Gábor rokkantnyugdíjas Kmét, Petőfi S. u. 1. VIII/283. Szabadszállás központjában la­kom. Volt egy 12 éves tacskónk és egy négy hónapos, fajtiszta puliku­tyánk. Ä tacskó mindig, mindenho­va elkísért bennünket es türelmesen megvárt. Nem volt kóbor kutya! Igaz, nem vezettem pórázon, de so­ha senkit nem harapott meg. A községben néhány hónapja beve­zették, hogy a kóbor kutyákat össze­fogják és ellrtják. Ez sincs rendben az én megítélésem szerint, mert lehetne nekik gazdikat keresni. Sajnos, az én kutyáimat is befogták. Amikor a fér­jem elment megnézni, hogy hol van­nak, 500 forintot kértek egyikért is, másikért is. Pár nap múlva el akartuk hozni őket, de akkor már azt válaszol­ták, hogy elhullottak, de a,tetemüket nem tudták megmutatni. Én nem hi­szem, hogy egy pár hónapos fajtiszta Idegen arc az útlevélben Sz. L.-né kecskeméti lakos beadta útlevelét megújításra. Azóta lepergett nyolc-tíz hét. Végre az elmúlt hét végén meg­érkezett az útlevél. Ám amikor felbontotta a borítékot, nem hitt a szemének: a személyi ada­tai rendben voltak, de egy ide­gen nő fényképe nézett rá az okmányból. Nyomban hívta volna telefo­non a Belügyminisztérium útle- vélosztályát, de napközben képtelenség velük beszélni. Este újra telefonált, s ekkor az ügye­letesjelentkezett be, aki nagyon udvariasan megoldást ajánlott. Csináltasson új fényképet, s küldje fel postán az útlevéllel együtt, két hónap múlva fel­bontják a levelet és megkapja a jó útlevelét, vagy pedig vigye el személyesen, s akkor egy nap alatt biztosan sorra kerül, és hamarabb megkapja útlevelét. Sz. L.-né egyik megoldást sem találja jónak. Hiszen nem ő hibázott, bár tudja, ilyen mennyiségű munka közben hi­bázni is lehet. Kérdése: miért kerül ez neki újból pénzbe, idő­be? (Sz. L.-né teljes neve és címe a szerkesztőségben.) Életveszély a gyalogátkelőn Az idős házaspár bizonygat­ja, hogy mindig pontosan be­tartják a közlekedési szabályo­kat. A minap mégis majdnem elütötték _őket a kecskeméti Centrum Áruház sarkánál lévő gyalogátkelőn, gépkocsival. A jármű vezetője a piros jelzés ellenére száguldott át a zebrán, s rövid kurjantással figyelmez­tette őket, mire éppen hogy si­került visszaugraniuk a jármű elől. Hogy miért nem jegyezték meg a rendszámot? Azért, mert nem volt rajta rendszám, csak egy nagy D betű volt a kocsi hátulján. Hát szabad így közlekedni? — kérdezték. S mit válaszolhat­tunk volna, mint azt, hogy sem­milyen felségjelzés nem marad­hat a külföldről, ebben az eset­ben feltehetően Németországból behozott gépkocsin, s hogy rendszám nélkül autók elvben nem vehetnek részt a közúti for­galomban, de a gyakorlatban, sajnos, sokan nem tartják be ezt a szabályt sem, főként olyan ve­zetők, akik képesek ugrálásra késztetni az időseket a gyalogát­kelőkön. sei — puli csak úgy elhullik a tacskóval együtt. Ezen én rettentően felháborod­tam. Ilyen rosszindulatú emberrel, mint Csorba János, még nem talál­koztam. Amióta ő a közfelügyelő Szabadszálláson, kiskirálynak érzi magát. A furcsa az, hogy azóta is tele van az udvarunk kutyákkal, s a nagykutyák (akik ezt a rendeletet hozták) kutyái is ide járnak a mai napig. Ezzel nem azt mondom, hogy azokat is fogják be és öljék meg, de hol itt az igazság! (A ku­tyák gazdáit fel tudom sorolni, ha kell.) Az utcán is rengeteg a kutya. Vagy ezek gazdáitól fél Csorba úr? Tóthné Fazekas Judit Szabadszállás, Honvéd u. 10. NAPJAINK HUMORÁBÓL NEMZETKÖZI HÁZASSÁG TIT • És éppen most nem találom az eszperantó szótáramat! Szerkeszti: Rapi Miklós LEVÉLVÁLTÁS Ha fizettem volna ... Hol maradt a Nemzeti dal? Földes Péter Mélykút, Rózsa u. 32. Túlzottan zajos Bácsalmás központja Dózsa Károly Bácsalmás, Kishíd u. 11. Becsüljük jobban a nemzeti parkot Egy rokkant levele a benzintolvajokhoz Kutya egy rendelet...! Bezártak a városházán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents