Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám

4. oldal, 1993. március 19. MEGYEI KÖRKÉP MEGYEI SIKEREK A LAKITELEK ALAPÍTVÁNY PÁLYÁZATÁN Történelem zsákszámra DIÁKÚJSÁGOK BÁCS-KISKUNBAN Reflex A kecskeméti Gáspár András középiskola látta vendégül a me­gye diákújságíróit, akik megismer­kedtek a Petőfi Népe szerkesztősé­gével is. A diákok által írt, szer­kesztett újságokról bemutatkozó írásokat is hoztak, amit sorozatban adunk közre. Ezúttal a kecskeméti Szent-Györgyi Albert Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola lapját mu­tatják be a diákújságírók. — Iskolánk tanulói között a kapcsolatokat az évente kétszer megjelenő diákújság fűzi szoro­sabbra. A lap címe. mely már bizo­nyára sokak fülének ismerősen cseng: Reflex. Ez mindent magába foglal. Egyidejűleg jelenti a gyors és pontos információk áradatát, valamint a fiatalos erőt, dinamikus lendületet. Lapunk iskoláskorúvá érett, hiszen betöltötte a hatodik évét. Az eladási példányszám fo­kozatos emelkedésével arra követ­keztetünk, hogy olvasótáborunk egyre növekszik. Az újság szerkesztői körét Dunszt Istvánná, Zsuzsa néni fog­ja össze, de akadnak alkalmai toll- forgatók is, akik megcsillanthatják írói tehetségüket „a nagyvilág előtt”. A lap terjedelme 15-20 ol­dalnál sohasem kevesebb és tartal­milag is mindig igen változatos. A novemberi számban a kezdődő iskolai év problémái mellett az el­múlt, felhőtlen nyár érdekes törté­netei segítették feledtetni az őszi borongós hangulatot. Az áprilisi kiadásunkban már a tavasz lükte­tő ereje tükröződik. Elmaradha­tatlan témáink a sport és a kulturá­lis események, nagyon sikeresek a saját készítésű keresztrejtvények, fejtörők és egyéb ötletes feladatok. Az újság színvonalát növelik Dunszt István tanár úr mindig ta­láló karikatúrái. Jelenleg tettünk előkészületeket a nyomdai kapaci­tásunk növelésére. (M. Tóth Ágota és Boldog Gabriella) Téli tárlat • Kiskunfélegyházán, a Móra Fe­renc Művelődési Központban teg­nap Czakó János újságíró nyitotta meg a Téli tárlatot. A bemutatón a 27. Mártélyi Képzőművészeti Sza­badiskola résztvevőinek alkotásait láthatják az érdeklődők. „Tisztelt kollégáknak” szólítot­ta Für Lajos a Lakítelek Alapít­vány helytörténeti pályázatának díjkiosztó ünnepségére összepyűl- teket a Gellért Szálló teatermében. Munkásságukat a maga is törté­nész miniszter a magyar valóság hiteles feltárásához alapvető fon­tosságúnak minősítette. Az or­szággyűlési levéltár nevében Hor­váth Lajos idézte föl Szabad György — akkor még egyetemi tanszekvezető professzor — 1968- ban elhangzott véleményét, amely szerint a hazai történetírás meg­újulása csak a helytörténet tudato­sabb megismerésétől és művelésé­től remélhető. A zsűri egyik tagja az érdeklődésre és a színvonalra hivatkozva jegyezte meg, hogy ez a pályázat is ellentmond a magyar­ságot lebőgatyázó és lebarackpá- linkázó vélekedésnek. Demeter Máriától, a zsűri titká­rától tudható, hogy a pályázat­meghirdetés után olykor zsák­számra hozta a postás a Kárpát­medencéből, sőt, távoli országok­Az ÁSZ című népszerű tévéműsor március 27-én, szombaton Kiskunha­lasról jelentkezik. A stáb az elmúlt hét végén forgatott a fiatal ÁSZ-jelöltek- kel. Egy szereplő közülük tornász, Dél-Afnkában tanította az ottania­kat. Két srác Forma—1-es őrült, egy lány lovas íjász. Egy másik lány gyö­nyörűen énekel, de jelölt attól lett, hogy viseli az élet által rászabottakat. — Mindannyian nagyon helyesek, kedvesek és rokonszenvesek — ösz- szegzi véleményét beszélgetőtársam, Geszti Péter műsorvezető. — Igazá­ból nem lehet elmondani, hogy mitől ÁSZ-ok. Az, ami a szemükből kitű­nik, s az, amit mondanak elég. A ket­tőnek olyan hatása van, amiből meg- érzed, hogy az életükben mi az a, for­dulópont, mánia, őrület, amitől ÁSZ- jelöltck. — Geszti Péter, az ASZ sokoldalú­sága többször megmutatkozott már. Melyik a legkedvesebb arcod? — Erre azzal a közhellyel tudnék válaszolni, hogy mindig az, amit ép­pen csinálok. Az ÁSZ alapvetően pél­dául abban különbözik a többi tévé­műsortól, hogy mindenki, aki csinálja szereti. Abszolút baráti társaság, ka­rácsonykor, névnapokkor, munkán kívül is összejárunk. — Múltkor egy televízióbeli interjú során azt nyilatkoztad, hogy ez év vége a Rapülök végét is hozza. Lehetséges-e addig egy újabb lemez? — Közös döntés alapján gondol­tuk úgy, hogy a sikert a siker közepén, a csúcson kell abbahagyni. Egy aktu­ális jelenségről van szó, amely most piacképes, de épp ezért kell gyorsan eltűnnie. Hogy addig lesz-e új lemez? Talán igen — de ez még egyáltalán nem biztos — szponzorációs küzde­lem szintjén áll. Van még mit megír­nom, nem arról van szó. De ha már így becsapott a ménkű — a franc se gondolta, hogy ekkora sikere lesz a dolognak — akkor a másodikat csak a megfelelő feltételek megteremtése ból beküldött tanulmányokat, mo­nográfiákat, összeállításokat. Áz utóbbi évtizedek legnagyobb szabású helytörténeti akciója 444 szerzőt serkentett kutatásra, készülő művének befejezésére. Városismer­tetőket, vallomásos családi vissza­emlékezéseket, egy-egy katonai egy­ség históriáját, üzemtörténeteket postáztak egyebek között hivatásos es a megnyilvánulási lehetőség kihí­vását vállaló nem céhbeli kutatók. A minden várakozást felülmúló ér­deklődésre és a jó színvonalra tekin­tettel megemelték a díjak és a kiadási támogatások összegét. A Lakitelek Alapítvány jóval több mint hétmil­lió Ft-tal járult hozzá magyarságis­meretünk elmélyítéséhez. A díjátadási ünnepségen több me- gyénkbelit is sikerült felfedeznünk. Á bírálóbizottság elismerte Fehér Zbltán bátyai néprajzkutató ezúttal is kiváló teljesítményét. A bajai szü­letésű bácsalmási főépítész, Bötkös- né Molnár Erzsébet Bácska ketté­osztásának infrastrukturális hatását vizsgálta a díjból következtetve el­mellett érdemes csinálni. Olyan kon­certturné kell, olyan anyagi bázis, amelyekkel érdemes dolgozni, s az ed- digin még nagyobbat lehet dobni. — Lesz-e a Rapülőknek utánpótlá­sa?! — Nagy valószínűséggel igen. Mi nem gondoltunk hosszabb távra az együttest illetően. Úgyis unalmassá válna egy-két éven belül, s új jön he­lyette. Akkor meg miért ne mi csinál­juk meg a saját konkurenciánkat?! Valószínűleg, ha elkövetkezik a bú­csúkoncertünk, ott már bemutatjuk az új bandát. Jelöltjeink már vannak. — További terveid? — Természetesen mindig készülők valami újra. Szeretnék egy nagyobb jellegű showműsor-sorozatot és egy kvízjátékot csinálni a tévében. Távo­labbi tervem pedig, hogy szívesen csi­nálnék magyar témájú, klasszikusok­ra épülő musicalt is. Egy klasszikus musical budapesti előadásának meg­mélyült szakszerűséggel. Juhászné Szekeres Ilona Csólyospálosra vo­natkozó ismereteinket gyarapította. Dr. Illyés Katalinnal is kezet szorí­tott a díjakat átadó Lezsák Sándor, a Lakitelek Alapítvány elnöke. Fel­ső-kiskunsági községek történetével foglalkozó tanulmányt küldött be. Díjat kapott a lakiteleki Olajos Ist­ván egy megyeszékhelyi munkakö­zösség és a kecskeméti Sz. Körösi Ilona is. A jutalmazott dolgozatok között említették Döme Ottó bács- bokodi falutörténetét. Nagy Béla solti tanulmányát, a kunszentmikló- si Galambos Sándor kitűnő dolgo­zatát. Előbb-utóbb remélhetően vala­mennyit olvashatják a lakóhelyük múltjával, a tájhazával ismerkedők. Az alapítvány nagydíját a Lenti illetőségű Tantalics Béla nyerte el. A Lakitelek Alapítvány ősszel az iskolai helytörténeti oktatás tá­mogatására ír ki pályázatokat — tudatta zárszavában Lezsák Sán­dor. tekintése után — ami nem tetszett, mert nem voltak jól énekelhetők a szövegek, s a színészek kínlódtak — úgy éreztem, talán nem lenne pofát­lanság a részemről beleavatkozni egy kicsit ebbe a műfajba is. Valószínűleg könyvet is fogok kiadni, amely a nyári vagy az őszi tűmén már kapható lesz. — Úgy tudom, először jársz Hala­son! Hogy tetszik a város? — Amit láttam belőle, az nagyon rokonszenves. Ez egy nyugodt kisvá­ros. Olyan, mintha a pók szőtte volna be az egészet; összevissza mennek benne az utcák, sose tudom, hova lyu­kadok ki, többször eltévedtem már. Tetszik, mert itt az ember levegőt szív be, nem pedig az utca mocskát. S most, hogy a rügyvezető igazgató, a tavasz elkezdett dolgozni, úgy gondo­lom, még csodálatosabb, mint más­kor lehet—záija végül beszélgetőtár­sam. Sz. Huber Helga Heltai Nándor r • • ELŐKÉSZÜLETBEN A HALASI ASZ Lesz-e új Rapülők lemez? • Geszti Péter A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Az elmúlt évben a megye terüle­tén összesen 1452 közlekedési bal­eset történt, amelynek során 197 ember halt meg és 683-an súlyosan megsérültek. A halálos közúti bal­eseteket vizsgálva a megyei fő­ügyészség azt állapította meg, hogy elsősorban a gyorshajtás, a szabálytalan előzés és az ittas veze­tés miatt haltak meg az emberek. A sok tragédia közül most csupán egyről szólunk, arról a halálos bal­esetről, amely Kecel belterületén történt 1992. szeptember 19-én, az esti órákban. Az áldozat egy asz- szony, a vétkes pedig egy negyven­éves, ittas férfi volt. A bíróság a közelmúltban tár­gyalta az ügyet és az eljárás során a következőket állapította meg: Az említett napon Imre János, Kecel, Honvéd utca 1. szám alatti lakos — akit az előző évben ittas vezetés miatt már 9 ezer forintra megbün­tettek — szórakozóhelyeken kü­lönböző minőségű és mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Ezt köve­tően — vagyis ital hatása alatt — beült a kocsijába és este fél nyolc körül Kecel belterületén, a Rákóc­zi úton haladt a nagyközség köz­pontja felé, mintegy 86-93 kilomé­teres óránkénti sebességgel. A Rá­kóczi úton az 54-es számú ház felé közeledve, tompított fényszóróval és az erősen eltúlzott sebességgel, egyszerre csak valamit észre vett a jármű előtt, fékezni kezdett, de fi­gyelmetlensége, illetve ittassága, valamint a gyorshajtás miatt meg­állni már nem tudott és elütötte az úttesten áthaladni szándékozó Pa­lásti Pálnét. A gyalogos az ütközés következ­tében felvágódott a gépkocsi mo­torházának a tetejére, fejével be­törte a szélvédő jobb alsó sarkát, majd az útpadkára zuhant. A gép­kocsi vezetője természetesen észlel­te a balesetet, tudta, hogy valakit elütött, de a következményekkel mitsem törődve elhajtott a hely­színről. Ezt — mármint a segítség- nyújtást — még akkor is meg kel­lett volna tennie, ha később kide­rült, hogy a asszony életét az azon­nali, szakszerű orvosi beavatkozás sem tudta volna megmenteni. Pa­lástiné ugyanis olyan súlyos sérülé­seket szenvedett — agyzúzódás, heveny mellűri vérzés —, hogy a helyszínen meghalt. Megállapította a bíróság azt is, hogy amikor az asszony az úttestre lépett, a vádlott által vezetett gép­kocsi még féktávolságon kívül volt. Ha tehát Imre János nincs ittas állapotban, nem következett volna be nála a 2-3 másodperces észlelési, cselekvési késedelem. De a tényleges észlelési helyhez is vi­szonyítottan a megállás akkor is sikerült volna, ha jármüvét a la­kott területen megengedett legna­gyobb sebességgel, azaz hatvan ki­lométerrel vezette volna. Az eljárás során Imre János elő­ször vitatta bűnösségét, majd rész­ben beismerte azt. A halált okozó ittas járművezetés miatti felelőssé­gét nem vitatta, azzal védekezett viszont, hogy a segítségnyújtás el­mulasztásában nem bűnös, mivel olyan ittas állapotban volt, hogy a balesetre nem tud visszaemlékezni. Természetesen a bíróság ezt a „vé­dekezést” nem fogadta el, hiszen vérében 1,8-2,0 ezrelék véralkohol- koncentráció volt és a szakértők szerint ez közepes ittasságnak felel meg. De egyik társa, akivel együtt ivott, elmondta, hogy amikor ko­csijához ment a vádlott, az ittasság nem látszott rajta. De tanú van arra is, hogy a vádlott az ütközést követően gépkocsijával visszaka­nyarodott az eset színhelyére, majd eltávozott. Mindezekre tekintettel — figye­lembe véve a súlyosbító és enyhítő körülményeket is — a bíróság bű­nösnek mondta ki Imre Jánost ha­lált okozó ittas járművezetés és se­gítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által el­követett bűntettében és ezért, hal­mazati büntetésként három év és hat hónapi börtönre ítélte, a közúti járművezetéstől pedig hat évre el­tiltotta. Kimondta a bíróság, hogy a vádlott csak a büntetés háromne­gyed részének letöltése után bo- csájtható feltételes szabadságra. Ugyanakkor kötelezték a felme­rült több, mint 36 ezer forint bűn­ügyi költség megfizetésére. Az íté­let még nem jogerős. G. S. HOL VAN A SOK SÍRKERESZT? Nyugodjanak a földben, mely befogadta őket Színjátszók Vajdaságból • Több éve tart a jó kapcsolat a vajdasági Kupuszina és Hercegszántó között. A tánccsoportok kölcsönös bemutatkozása után a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszói már négy alkalommal szerepeltek Szántón. /O \ A lajstromokon kívül a • / HM. 22. osztálya kartoncé­dulákon is rögzítette az egyes alaku­latok (tábori lelkészek) által felter­jesztett, név szerinti veszteségkimu­tatásokat. A kartonokat — körülbe­lül 250-300 ezret — ma a Magyar Honvédség Központi Irattára őrzi. Ellentétben a lajstromok adataival, ezek bővebb információt tartalmaz­nak a veszteség tényéről. Feltüntet­ték rajtuk a hősi halál, az eltűnés, illetve az esetleges temető helyét, va­lamint a holttá nyilvánítás időpont­ját is. Sok-sok Don menti, illetve Donhoz közeli orosz helységnevet véstek fel ezekre a kartonokra. De vajon hány honvédnek, s munkaszolgálatosnak jutott — ha rövid, pár hónapra is — sírkereszt és temetés? Nem tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy aránylag kevésnek! Az 1943. januári harcokban, illetve a visszavonulás során elesettek és megfagyottak ugyanis — akiknek száma a hadsereg maradandó vesz­teségének háromnegyedét teszi ki — valamennyien tömegsírokban nyugszanak. A kegyetlen orosz télben, a mí­nusz 30-35 fokos hidegben, a méte­res hóban, valamint az állandó har­cok és a visszavonulás forgatagában nem lehetett temetni, nem jutott erre idő. Németh János egykori római katolikus tábori lelkész a következő­képpen emlékezik: „A nagy télben, a visszavonulás során, a koporsós temetés lehetetlen volt, sőt a fagyott talaj oly kemény volt, hogy csak ke­vés földet, vagy havat tudtunk a ha­lottra húzni... A visszavonulás so­rán megfagyottak halotti céduláját tudtam csak leakasztani. így is vagy kétezer gyűlt össze, ami nagy teher volt.” A kőkemény, fagyott talaj csak tavasszal engedett fel, s a hó alól előbukkanó holttesteket csak ekkor fogadta be a tennékeny orosz föld. A helyi lakosság 1943 tavaszán, a harcok elülte után, hosszú heteken át csak temetett. Áz utak mentén, tereken, szántóföldeken az általuk megásott tömegsírokban több ezer magyar, orosz és német katona nyugszik közösen, fél évszázada im­máron megbékéltem Helyeiket csak • „Te, aki visszatérsz, jelentsd a hazának, hogy mi itt fekszünk, hűen kötelességünkhöz.” Ki tudja, mi lett a síremlékkel? ők ismerhetik. Ők a tanúi a számta­lan feláldozott emberéletnek. A Don menti magyar katonasírok iránt, érthetően, az elmúlt néhány évben különösen megnőtt az érdek­lődés. A kelet-európai térségben végbement politikai változások eredményeképpen lehetőség nyílt ar­ra is, hogy zarándokcsoportok jus­sanak el az 1942/43. évi harcok szín­terére, s ott kopjafát állíthassanak fel. Tiszteletre méltó, nemes cseleke­det az is, hogy állami kezdeménye­zésre, Uriv község közelében emlék­mű, emlékhely kialakítását tervezik. A hősi halottak maradványainak nemrégiben bejelentett hazahozata­la — a realitás és a lehetőségek függ­vényében — azonban csak jelképes lehet, s nem személyekre szabott. Nyugodjanak katonáink abban a földben, amely befogadta őket. Em­léküket, jeltelen sírjaikat itthonról is megőrizzük, tragédiájukra örökké emlékezni fogunk. (Vége) Dr. Szabó Péter hadtörténész HETI SOROZATUNK SZÍNHÁZ, MOZI, KTV, IKTV KECSKEMÉT, KATONA JÓ­ZSEF SZÍNHÁZ, este 7 órakor: ROKONOK. Blaha Lujza-bérlet. A mozik műsora. Városi mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: EGEREK ÉS EM­BEREK. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: MEDICINE MAN. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! KISKUNFÉLEGYHÁZA, Petőfi mozi: 5 és 7 órakor: TWIN PEAKS - TŰZ, JÖJJ VELEM! Színes, ame­rikai film. Csak 16 éven felülieknek! Stúdiómozi: 6 órakor: NŐI ÜGY. Színes, francia film. KTV: 06.00—10.00: KÉPÚJSÁG. 14.00—15.00: KÉPÚJSÁG. 16.00— 20.00: ATV-víkend. Víkend fiatalok­nak. 20.00-24.00: TV 4 (II.)- produkció. IKTV: 9.30 KÉPÚJSÁG — Rek­lám. 10.30-ig. 20.00: KÉPÚJSÁG — Reklám. 20.30: Aranyoskám. USA, szinkr. film. 22.00: KÉPÚJ­SÁG - Reklám 22.30-ig. 1 Halálos gázolás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents