Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

MEGYEI KORKÉP 1993. március 13., 5. oldal ÉN IMÁDKOZOM, JÉZUS GYÓGYÍT Jim Sanders Izsákon • Eredményhirdetés után. A képen balról jobbra: Kiss Jánosné, Lukács István, Dányi Éva, mögötte S/;<káí I ás/ló. H , Margit, mögötte Király András, mellette Garaczi János, a jobb szélen pedig Lázár Istvánná. (Fotó: W alter Főtér) Idestova egy éve járja a megye városait, községeit a kézrátétellel gyógyító amerikai lelkész, Jim Sanders. Híre már ideérkezése előtt eljutott Bács-Kiskunba, hi­szen sokan követték innen is orszá­gos missziós kőrútján. Kezelései után makacs, eddig gyógyíthatatlannak tűnő betegsé­gek enyhüléséről, sőt, megszűnésé­ről számoltak be sokan. A már- már csodaszámba menő eseteket hallgatva, az ember hitetlenkedve kapkodja a fejét. Vajon tényleg ké­pes lehet valaki a huszadik század végén arra, amire kétezer évvel ezelőtt Jézus? Kézrátétellel, imával gyógyítani? Nos, Sanders sem állít többet, mint hogy a hit erejével, imádság­gal és szeretettel gyógyít, Jézus ke­gyelméből. Izsákon az az alig há­roméves kislány, aki meglátva a tiszteletest ujjongva kezdett kia­bálni, hogy „hallok ám”!, vajon hogyan gyógyult ki kétéves süket­ségéből? Ezekre a sokakat foglalkoztató kérdésekre kerestem a választ izsá- ki beszélgetésünkkor. — Mikor vált ön előtt világossá, hogy a gyógyítás a hivatása? — Akiket az Úr szolgálatára hív, már születésük előtt kiválaszt­ja. — Mégis, mikor kezdte gyógyí­tói, lelkészi tevékenységét, hol, ho­gyan készült föl erre? — Tizenhét évvel ezelőtt kezd­tem. Három éven át tanulmányoz­tam a bibliát egy közösségben. Itt megértettem, hogy ez mindennek az alapja, ebben benne van min­den. Az is, hogy Jézus gyógyít, és hittel, imával, alázattal követheti az ember is őt. Egy-egy kezelésen megjelenik több száz, sőt, ezer em­ber is, és én mindegyiket kezelem. Ez egy ember erejéből nem volna lehetséges, ez Jézus kegyelme. — Melyik felekezethez tartozik? — Felekezeten kívüli vagyok. Tulajdonképpen bármelyikhez tar­tozhatnék, amelyik elfogadja a bibliát, de nem akarok különbsé­get tenni. — Hogyan esett pont Magyaror­szágra a választása? — Nem én választottam, az Úr küldött ide. A sok ima hívott önök­höz. Magyarországon egy újraéle- dési folyamat indult el, amely a hit­beli éledést is jelenti, ezt szeretném én segíteni. Fő hivatásomnak tekin­tem, hogy a hit útjára vigyem az embereket. A gyógyítások is ezt szolgálják. A gyógyulás Jézushoz vezeti az embert. En imádkozom, Jézus gyógyít. A hitet meg kell val­lani, ezért kell imádkozni. — A hívők, vagy a nem hívők fogadják el könnyebben azt, amit ön csinál? — A hívőkben sokszor vallásuk­ból adódó előítéletek vannak, amelyek alapján nemritkán azt mondják, hogy mindez ördögi praktika. A nemhívőkben ilyen előítéletek nincsenek, legtöbbször ők nyitottabbak, jobban fogadják a kenetet. Sokan hitre térnek, látva a gyó­gyulásukat, s azt, hogy ez semmi­képp nem lehet egy ember erejéből. • Jim Sanders, a gyógyító misszio­nárius. (Fotó: PN-archív) — Úgy tudom, kezelte Déri Já­nost, a fiatalon elhunyt népszerű te­levízióriportert, kinek halála az egész országot megrázta. — Kezdetben jól vette a kenetet, elfogadta Jézust, de azután eltért ettől, nem szánt rá kellő időt. Más módszerekkel próbálkozott, holott Jézus útja az egyetlen. Ő is abba a hibába esett, mint sokan, hogy az első kezelések után nem éreznek semmit, csalódnak. Holott min­denki tudja, hogy a gyógyszeres kezeléseknél sem lehet az első tab­lettától meggyógyulni. Hit és imádság kell, nem bonyo­lult magyarázat! A hit egyszerű, tiszta dolog! Tetézi Lajos • Kezdődnek a tavaszi munkák. (Fotó: PN-archív) Alighogy napvilágot látott, már viták, bírálatok kereszttüzébe ke­rült a földrendező, földkiadó bi­zottságokról szóló törvény. Ahogy mondani szokás, alaposan leszed­ték róla a keresztvizet, amiben tu­lajdonképpen semmi meglepő nincs, hiszen már megszokhattuk, hogy egy-egy törvény hatályba lé­pését követően törvénymódosítá­sok tömkelegét nyújtják be utólag a különféle szervezetek és pártok. Igaz, hogy káosz van a földrendezé­sek területén? Előfordulhat-e, hogy valaki nem jut hozzá jogos tulajdo­nához, amely megilleti öt?— kérde­zem dr. Lovászy Csabát, a Föld­művelésügyi Minisztérium helyet­tes államtitkárát, a minisztérium­ban folyó törvényelőkészítő mun­ka irányítóját. — Ismét vélt vagy valós félreér­tések áldozata a közvélemény. Ab­ból a tényből kell kiindulni, hogy a szövetkezeti közös használatban lévő termőföldek egy részének tu­lajdonosai a szövetkezet tagjai, il­letve a kívülálló földtulajdonosok. E tulajdon azonban részaránytu­lajdonként szerepelt korábban a magyar mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben. A mostani tör­vény végrehajtása során e rész­arány ún. táblaszintű tulajdonban testesül meg. A törvénynek kettős célja van: egyrészt, hogy a rész­arány-tulajdonosok az őket megil­lető földterületeket természetben megkaphassák, másrészt, hogy a termőföldek folyamatos mezőgaz­dasági hasznosítása biztosítva le­gyen. E két fontos cél együttes megvalósítása a földkiadó bizott­ság feladata. — Előfordulhat-e, hogy a földki­adások során egyeseknek már csak gyenge minőségű föld jut? — A föld minőségét, mint az közismert, az aranykorona-érték jelzi. A földtulajdonos döntésére bízza a törvény, hogy megjelölje: melyik táblában kívánja kijelöltet­ni az őt megillető földet. Szeret­ném felhívni a figyelmet arra, hogy nagy különbség van a föld kijelölé­se és a föld kimérése között! Neve­zetesen, ha a tulajdonos nemcsak azt kéri, hogy jelöljék ki, melyik táblában van az ő földje, hanem a táblán belül is ki akarja méretni az ő kizárólagos tulajdonát képező területet, ennek a költségét már neki kell viselnie. v — Nyújt-e garanciát a törvény arra, hogy valaki a korábbi jó minő­ségű földje helyébe ugyanolyat kap­jon? — A jogszabály biztosítja, hogy hátrány ne érje a tulajdonost. Ha belterületi tulajdon kiadása nem lehetséges — mert nincs olyan fel­osztható föld —, akkor a bizottság a legértékesebb külterületi részből A Földművelésügyi Minisztéri­um álláspontja szerint új földtör­vényre volna szükség ahhoz, hogy egyértelműen rendezni lehessen bizonyos problémákat. A vélemé­nyek e javaslat fölött megoszla­nak. A szakemberek egy része szerint ugyanis nincs szükség újabb jogszabályra, mert ha meg­születik a már előkészületben lévő környezetvédelmi törvény, és pe­csét kerül az ingatlannyilvántar­tási törvényre is, akkor felesleges­sé válik az újabb törvénykezés. Mások viszont úgy vélekednek, hogy számos kérdést — például a jelzálogkölcsönt, a haszonbérie­tek ügyét — csakis a földtörvény­ben lehetne szabályozni. Ez ma valójában nem több, mint egy félig sikerült ingatlantörvény, amely egyes paragrafusaiban másról is rendelkezik. A földművelési tárca által a kormánynak benyújtott földtör­vény-módosítást vissza kellett vonni, mivel időközben számos kérdést más jogszabályokban sza­bályoztak. fogja kijelölni annak a tulajdonát, aki egykor belterületi földet vitt be a szövetkezetbe. Ebben a kérdés­ben maga a törvény állít fel rang­sort. Fontos szabály: ha a tulajdo­nosok nem jutnak egyezségre, ak­kor sorsolással döntenek. — Es akinek mondjuk ültetvény van a kijelölésre kerülő földjén? — Ebben az esetben a szövetke­zet és az új földtulajdonos között elszámolási viszony alakul ki. A szövetkezet közli az ültetvény, vagy egyéb beruházása értékét, amit a földtulajdonosnak meg kell téríteni^. Ha ezt az értéket soknak tartja, akkor a földkiadó bizottság joga, hogy felülvizsgáltassa valami­lyen szakhatósággal a vitatott beru­házás valós értékét és a szakvéle­mény alapján határozattal döntse el, mennyivel tartozik az új tulajdo­nos. A határozat ellen a felek felleb­bezést nyújthatnak be a megyei földművelésügyi hivatalhoz, ahol II. fokon döntenek a térítési összeg mértékéről. Ha ezt sem fogadják el a felek, bírósághoz fordulhatnak. — Szerencsés volt-e mostanra időzíteni a törvényt, amikor a kár­pótlási ügyek miatt amúgy is leter­heltek a földhivatalok? — A földhivatalok valóban le­terheltek, iszonyatos mennyiségű munka vár az ott dolgozó kollé­gákra. Ugyanakkor a kárpótlási törvények és a két szövetkezeti tör­vény végrehajtása során alapvető­en megváltoznak a mezőgazdaság­ban a földtulajdonviszonyok és a föld gazdájának természetes igé­nye, hogy pontosan tudja, a határ melyik részén fekszik az ő földje. Ennek a későbbiek során a föld­bérleti viszonyok rendezése, a szö­vetkezetek és a földtulajdonosok közötti kapcsolatban fontos szere­pe lehet, tehát ezt a kérdést is fel­tétlenül rendezni kell. Újvári Gizella Puskás Öcsi szeme előtt focizni? Görcsöt kapna a lábam — így érez­tem valaha, amikor még kergettem a bőrt—falusi játékosként. Erre gon­doltam a soltvadkerti PN-partin. Nem más volt ugyanis itt a zsűri el­nöke, mint Lukács István, többszö­rösen Oscar-díjas mesterszakács, az olimpiai aranyérmes magyar sza­kácsválogatott kapitánya. Szegény versenyző asszonyok! Nem csodál­tam volna, ha összekeverik a sót a cukorral. Mert zsűritag volt még a Venesz-díjas mesterszakács, Gara­czi János is! És még egy tiszteletre méltó helybeli gourmand figyelte a munkájukat a Szakái vendéglő konyháján: Király András plébános úr. De nem sóztak el semmit a főző­verseny résztvevői. A soltvadkerti PN-parti méltó folytatása volt az előző napi kecelinek. Ezúttal Dányi Éva (Kecskemét), Hajdú Margit (Lakitelek), Kiss Já­nosné (Tiszaalpár) és Lázár Istvánná (Soltvadkert) állták a tűzhely mellé. A bajor karakterű sörözőbe eljött a PN-partira Pohankovics István ál­lamtitkár, Berkecz László helybeli polgármester, és többek közt ott voltak egy rendkivül érdekes szerve­zetjeles hazai képviselői is. 1240-ben alakult meg francia földön a pecse­nyesütők klubja. Hogy mi mindenre nem képesek összeállni az emberek?! Nos, ennek a klubnak a magyaror­szági elnöke, Salgó György úr és a titkára, Tóth Júlia megtisztelte rész­vételével az összejövetelt. Mi több, igen elismerően nyilatkoztak főzés­tudományi játékunkról. Az ötletről és a kivitelezésről egyaránt. Azt ígér­ték, máshol tartandó partira is el­jönnek. A zongoránál Nagy Árpád kar­mester, aki ezen az estén megidézte a híres dalszerzőt, Seres Rezsőt. A Szeressük egymást gyerekek szö­vegű dalocskát, úgy láttam, egészen komoly férfiak is vele dúdolták, a hölgyekről nem is beszélve. Csom­bor .Teréz jnflyésznő. szopránjával nehezebb lépést tartani. Ó egyéb­ként az est házigazdájával, Horváth Károllyal többször is dalra és táncra fakadt, amíg benn a konyhában sür­gölődtek az asszonyok. Mindhár­man a kecskeméti Katona József Színház művészei. Vacsorára hortobágyi húsos pa­lacsintát, bornemisszák kedvencét szolgáltak fel, a süti őzgerinc tejszín­habbal volt. Mindenből volt bőven - csak a helynek voltunk szűkében. Szakái László, a vendéglő tulajdo­nosa haragosokat szerzett magának a parti miatt. Néhányan, akiknek nem jutott hely, örökharagot mond­tak neki. Igazán sajnáljuk, hogy nem fért el mindenki, akijött volna. Mindjárt az est kezdetén szót ka­pott egy fiatal menedzser. Egy asz­talkán hirtelen ott termett vagy egy tucatnyi különleges edény, a mene­dzser pedig nagy szakértelemmel be­vezette ezen eszközök használatá­• A soltvadkerti első: Dánvi Éva. • A. primadonnára lig) cinek.,? ,vendégek. Kiss Jánosné nak titkaiba a vendégeket. A szegedi NOREX BT. rögtönzött kiállításá­nak lehettünk megcsodálok Egyéb­ként ez a cég ajánlotta föl a verseny fődíját: egy különleges osztrák edényt. Ha már a szponzoroknál és díjaknál tartunk: a második helye­zettre az Amfora ajándéka, a har­madikra a Zwack-cég csomagja, a negyedikre a Szőlőskert Pinceszö­vetkezet díszdobozos italai vártak. A soltvadkerti Szakái vendéglő­ben ott voltak a partin a tiszakécskei COMPAS Betéti Társaság tulajdo­nosai: Németh Béla és Péter József. Tesztlapokat hoztak magukkal, amelyekből minden asztaltársaság­nak jutott. Aki a gázzal való autó­zással — a bt. ebben az üzletágban kíván tevékenykedni—és olasz éte­lekkel kapcsolatos kérdéseik közül legtöbbet válaszolt meg helyesen, olaszországi nyaralási lehetőséget nyert, négy személyre. Asztalszom­szédok holtversenye alakult ki: egyi­kük Berkecz Lászlóné, a másikuk Lázár István. Úgy döntöttek, ne dobjunk föl pénzt a nyertes kisorso- íására. Inkább elmennek mindkét család tagjai az olasz tengerpartra. A COMPAS BT. segít a program ki­alakításában. A nőké volt ez az este minden te­kintetben . Horváth művész úr, a há­zigazda, hölgyeket hívott volna szel­lemi párbajra. Ételek, országok és személyek nevei között kellett vil­lámgyorsan megtalálni-az összefüg­gést. Csak egy hölgy vállalkozó akadt, Hadarits Imréné (Kiskunfél­egyházáról) — s ő lett a nyertes férfi Versenytársával szemben,'egy italt tartalmazó díszdoboz tulajdonosa. Nőnap küszöbén, a partin a férfi­ak nevében Horváth művész úr, az est Házigazdája köszöntötte a szeb­bik -nem képviselőit, akiket a solt- vadkerti virágkereskedő, Hirsch Jó zsefnc jóvoltából egv-egy szál szeg­fűvel ajándékoztunk meg. No és a konyhában ügyeskedő asszonyok! Lukács István es zsűri­tag társai elbűvölten ncz,ték, mit hoztak ki eléjük a versenyzők. Elvo­nultak az ételekkel és felelősségteljes kóstolásba kezdtek. Megjegyeztem magamnak, hogy a zsűritagok a bí­rálat előtt semmi olyat nem fogyasz­tottak, ami az ízlelőkészségüket tompíthatta volna. Játék volt az egész, de a szakácsmesterség kiváló­ságai feladatukat komolyan vettek. Hosszas eszmecsere után alakítot­ták ki a díjazottak sorrendjét. Első: Dányi Éva, aki civilben fod­rász Kecskeméten. A szakmai indok­lást elmondó Garaczi János máso­dikként Lázár Istvánnét szólította, őket követte Hajdú Margit és Kiss J á- nosné. Szakái László valamennyiü- ket megajándékozta egv-egy saját ki - adású, dedikált könyvével. Király András plébános úr különdíjként egy gyönyörű, egyházi témájú könyvel ajándékozott a második helyezett bú­záménak. Dr. Lovas Dániel főszerkesztő kö­szöntőjében utalt egyik szlogenünk­re: Pártatlanul állunk olvasóink párt­ján! Akár operettel, anekdotával, vi­dámsággal, játékkal is - bizonysát: erre a PN-parti. " Tóth Sándor PN-PARTI SOLTVADKERTEN Kecskeméti fodrásznő nyerte a főzőversenyt VÉLT VAGY VALÓS FÉLREÉRTÉSEK Művelni kell a földeket!

Next

/
Thumbnails
Contents