Petőfi Népe, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

8. oldal, 1993. március 11. MEGYEI KÖRKÉP MEGTARTOTTUK A PN-PARTI PREMIERJET Főzőverseny dallal, tánccal Kecelen Tartalmas év után A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Bács-Kiskun Megyei Ta­gozata 1991 novemberében alakult meg a Katona-bicentenárium ese­ménysodrában. Elnöknek dr. Orosz Lászlót választották. Az el­telt idő alatt számos érdeklődő csatlakozott a társasághoz, ma mintegy hatvanan találkoznak rendszeresen. Egy korábbi megyei önkormányzati pályázaton 30 ezer forintot nyertek el munkájukhoz. Az előző évben több helyről kap­tak még segítséget, valamint baráti kezet nyújtott a megyei pedagógiai intézet, a TIT, a levéltár, a megyei múzeum, a Forrás szerkesztősége. —- Tagozatunk megszervezte a megyei pedagógiai intézettel közö­sen Bács-Kiskun magyartanárai­nak továbbképzését — tudtuk meg Bajtai Máriától, a tagozat titkárá­tól. — Elsősorban a határainkon túli magyar irodalomra irányítjuk a figyelmet. Elsőként Kovács Sán­dor Iván tartott előadást mintegy száz tanárnak Három magyar klasszikus a tankönyvekben és a ta­nulmányban: J. Pannonius, Balassi, Zrínyi címmel. Az erdélyi magyar irodalomról Varró János iroda­lomtörténész, főiskolai tanár be­szélt az érdeklődőknek. Ott vol­tunk a kecskeméti Németh László- rendezvénysorozaton is. Október­ben a megyei levéltárral közösen a Katona József-emlékházban emlé­keztünk meg Hornyik János törté­nész-levéltárosról születésének év­fordulóján. Hagyományteremtő szándékkal koszorúztunk a Kato­na-szobornál , a nagy drámaíróra emlékezve. Érdekes és élményt nyújtó vitában védte meg kandidá­tusi értekezését elnökünk, dr. Orosz László Utak a Bánk bánhoz címmel az ELTE-n. Ugyancsak si­kert jelent számunkra, hogy a Bá­nyai Júlia Gimnázium jó nevű ta­nára, Belce József, a Bánk bán­szótár szerkesztője, a megyei és vá­rosi anyanyelvi versenyek szerve­zője Toldy-díjat kapott. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Bács-Kiskun Megyei Ta­gozata elkészítette az idei prog­ramját. Az első fontos szerepet a kiskőrösi Petőfi-vándorgyűlés munkájában és szervezésében vál­lalták. B. T. Mérnökök képzése TEMPUS-támogatással A hazai' felsőoktatás berkeiben ma­napság mindenki keresi a megújulás útjait. Ősztől a kecskeméti GAMF-on is olyan új kurzusokat indítanak, ame­lyek a leendő friss diplomások tudását sokkal inkább közelítik a gazdaság leg­főbb elvárásaihoz. Az átalános mene­dzseri ismeretanyag bevezetésén, a mű­szaki, ipari, menedzseri képesítést adó új szakokon túl elsősorban szakirá­nyokban gondolkodva tervezik a jö­vőt. — Egy lehetséges irány a gépész- üzemmérnök-képzésben a minőségbiz­tosítás — mondja dr. Danyi József fő­igazgató. — Ezzel mostanáig sem a felsőoktatás, sem az ipar nem foglalko­zott. Ami volt, az a mérésére, a MEO tevékenységére korlátozódott. Ezentúl viszont csak az a vállalkozó számíthat nyugati megrendelésre, aki be tudja bi­zonyítani, hogy megfelelő minőségbiz­tosítási rendszerrel rendelkezik. Ez a beérkező alapanyag vizsgálatától kezd­ve a gyártási technológiát átszövő elle­nőrzéseket feltételez. Ez nem feltétlenül mérőműszer, sokkal inkább oktatás, fegyelem, felelősség, műszaki etika kér­dése. A tanterv elkészült, 1993 szep­temberétől el tudjuk kezdeni a képzést. — Ez az egyetlen új szakirány? — Nem, tervezzük a termékfejlesztő és az anyagmérnöki szakirányok indí­tását is. Előbbi az OMFB által is támo­gatott, formatervezői, termékmene­dzseri szakemberképzés, utóbbi jelen­tősége pedig ismét a kisebb vállalkozá­sokban fog felértékelődni. Ugyanis mi­nél kisebb egy vállalkozás, annál in­kább gazdálkodnia kell a szerkezeti anyaggal, a szerszámanyaggal is. A nagy iparvállalatoknál ez nem volt kardinális kérdés, de ma nem lehet vi­tás, hogy a sokkal jobb anyaggazdál­kodás elemi érdek. Ezek a szakirányok is indulásra készek, csak a főiskolai tanács döntését kell még megvárnunk. — Automatizálásban nem terveznek új irányokat? — Amelyek jelenleg is futnak: a ro­bottechnika erősítése, az üzemszerve­zés, az automatizált anyagkezelés, az üzemen belüli logisztika nagyon is ak­tuálisak. — Hallottam híreket angol- ma­gyar integrált mérnökképzésről, amely az Önök főiskoláját is érinti. — TEMPUS-támogatással gépész­villamos határterületre képzünk mér­nököket, közösen a nottinghami egye­temmel. A képzés alapja a nottinghami tanterv, nyelve döntően az angol. Szin­te minden tanszékünknek megvan eb­ben a maga-feladata, 20-25 hallgatót veszünk fel. Ők első évben Kecskemé­ten tanulnak angol nyelven szinte min­dent, a második évet pedig Notting- hamben töltik. De mert öt intézmény vesz részt a közös képzésben, a mi főis­kolánkról a legeredményesebb négy hallgató utazhat Angliába. Ez nagy ösztönző, húzóerő lehet. Fontos, hogy ebben a képzésben nem pusztán az an­gol nyelv az érdekes, olyan tárgyak is vannak a programban, amiket mi Ma­gyarországon nem oktatunk. — Az új feladatok tükrében, bő­vül-e, átalakul-e az oktatói kar? — Létszámot bővíteni tilos. Egy tan­székünk alakul át, a társadalomtudo­mányi. Közgazdasági, esetleg gazdasá­gi és szervezéstudományi tanszék jön létre a helyén. Itt elképzelhető új erők beállása, de ez nem jelent feltétlenül létszámnövekedést. Az összes többi fel­adatra beleértve az angol nyelvű szakmai oktatást is - a főiskolán al­kalmazott kollégák alkalmasak vagy alkalmassá tehetők. Kriskó János • A vendégsereg jókedvében osztozik a vendéglős, Borbényi László (a kép bal oldalán). M itől tudsz olyan édes lenni, mint a méz...? — kérdi fen­séges szoprán hangon a primadon­na, Csombor Teréz — már mint a rongyos élet. A vendégsereg csillo­gó szemmel figyel. Egyesek vele dúdolnak. Néhol félénk koccintás a procukció közben. A pincérek óvatosan szedik le az asztalt. A burgundi pulyka után Fürtös tál következett — cigánypecsenye, gombával töltött borda, hentes­borda, sonkás borda, körettel. A desszert túrós, almás és megy- gyes rétes lesz. Premieren vagyunk. No nem a te­átrumban, bár a kecskeméti Katona József Színháznak három tagja itt szerepel. Az első PN-partit tartjuk Kecelen, a Fürtös vendéglőben. Fő­zéstudományi játékunk gyakorlati feladatát oldják meg a versenyzőt: Adóm Lajosné (Halas), Bányászi Mi- hályné (Kecel), Gavlikné Komáromi Mária (Jánoshalma) és Oláhné Fűz Ibolya (Halas). Most vehették birto­kukba a konyhát. Itt vannak velük családtagjaik, barátaik, hogy szur­koljanak nekik. Igen, családtagok és barátok jöt­tek el zömmel a mai estünkre. Ez volt a célunk: kellemes baráti összejöve­telt szervezni kedves régi és leendő ol­vasóink nak. Dallal, tánccal, vidám­sággal. Az est házigazdája Horváth Károly színművész, a dalokat elekt­romos zongorán Nagy Árpád kar­mester kíséri. A négy asszony főztjét háromtagú zsűri bírá Íja majd el. Azelnök Schind­ler János, Kecel polgármestere, aki­nek oldalán ott ül felesége. Velük szemben Csáti Imre, a Pintér Művek ínyesmestere, nyugalmazott konyha­főnök, zsűritag. A harmadik szakér­tő nem más, mint Szakái László, ma­ga is híres vendéglős, gasztronómiai könyvek szerzője, kiadója. Néha le­lenéznek a konyhába—aparti a Für­tös emeleti részén zajlik —, megtekin­ti k, hogyan haladnak a versenyzők. Vidámság dalban és prózában: kupié, anekdota, vicc, sanzon köve­tik egymást. Természetesen ezenköz­ben szót kap a Petőfi Népe főszer­kesztője, dr. Lovas Dániel is. Szeretet­tel köszönti a vendégsereget, akik megtisztelték lapunkat érdeklődé­sükkel. Pár szót ejt játékunkról, amellyel elsősorban nő olvasóinknak kívántunk kedveskedni, szereplési al­kalmat teremteni. No és ha már lap vagyunk, hát hozott néhány hírt, olyanokat, amelyek biztosan nem ke­rülnek be a másnapi számba. Eljött társas összejövetelünkre két tiszakécskei úr is: Németh Béla és Pé­ter József, a COMPAS Betéti Társa­ság tulajdonosai. Tesztlapokat hoz­tak magukkal. Aki a legtöbb talála­tot éri el, egyhetes olaszországi, ten­gerparti nyaralási lehetőséget nyer, négy személyre. A kérdések egy része a gázzal működő autókra vonatko­zik. Ez nem véletlen, ugyanis a C AM- PAS BT. ugrásra készen várja, mikor kap zöld utat a PB-gázas autók hasz­nálata. Erre márjó előre fölkészültek, olasz cégekkel kötöttek szerződése­ket termékeik magyarországi forgal­mazására. Olasz ételspecialitások sem hiányoznak a tesztből. Nagy az igyekezet, tollak vándo­rolnak asztaltól asztalig. Az est házi­gazdája begyűjti a lapokat. Gyors el­lenőrzés, találatszámlálás. Tizenket- ten egyforma találatot értek el. Mese nincs, sorsolni kell! Kecskés Ferenc a nyertes! Taps! Hamar eldöntik: a tár­saságukban lévő barátaik is velük mennek a nyáron Olaszországba. Tüzes tangó, operettdal — néhá- nyan követni próbálják Csombor Te­rézt a legfelső C irányába, de úgy tű­nik, sikertelenül. Lassan kiürülnek a réteses tányér- kák az asztalokon. Horváth Károly, a házigazda újabb játékra szólít. Két bátor hölgyet hív, de csak egy kapha­tó a játékra. Sebaj, jöjjön, álljon ki ve­le egy férfi! Dudás Pálné, Tilda solt- vadkerti lakos. Ők azért jöttek el Ke­Trianonig Kelebiához tartozott, aztán került Tompához a páratlan értékű Szent Anna-templom. Ta­lán fekvése az oka, hogy oly keve­sen ismerik. Pedig ez a műremek megéri a fáradságot, hogy ideutaz­zon gyönyörködni és megpihenni az ember. „A templomot építtette 1893— 1905-ig id. Báró Reidl Béla volt kelebiai földesúr, kinek áldott em­lékét hirdesse a díszes templom sok századon át” — Olvashatjuk közvetlenül a bejárat mellett a neo- gót stilusú, műemlék jellegű temp­lomban, amely nemcsak építészeti­leg, hanem értékeiben is egyedülál­ló az országban. Báró Reidl Béla saját birtokában lévő házi kápol­nája alapzatára építtette fel a templomot Wágner Károly buda­pesti építész tervei alapján, melyet skóciai és olaszországi útjairól ho­zott kegytárgyak, és értékes kora­beli bútorok felhasználásával tett gazdagabbá. Az építéshez használt márványtömböket helyben faragta és csiszolta az olasz Carlo Sporezi szobrászművész. Keze munkáját dicséri a főoltár és a szentségház. A rajta lévő Szent Annát és Szűz Máriát ábrázoló faszobor Franz Tavella, tiroli szobrász alkotása. A színes üvegablakokat Olasz­országban festették és égették. Az oratórium mellvédjének faburko­lata is olasz eredetű. Igen értékes a porfirból készült — a szószéket tartó — csavart oszlop, amit egy­évi búzatermés árán vásárolt a bá­ró. Az oldalbejárattól jobbra lévő falon Donner Raffael reliefje lát­ható, mely az Iparművészeti Mú­zeum reliefjének a mása. A temp­lom homlokzatán Luca Della Robbiának, a majolika feltalálójá­nak a domborműkópiája látható. A templom legértékesebb tár­gyai a Szent Anna-ereklyetartó, ritka szépségű igazgyöngyökkel és almandinokkal díszített XVI. szá­zadi olasz munka, a báró nagyap­ja által Antwerpenből hozott vö­rösbársony kötésű, 1653-ban ké­szült misekönyv, melyet korall, azúrkő, türkiz és ametiszt díszít és a türkizekkel és igazgyöngyökkel ékesített ébenfa feszület, elefánt- csont Krisztus-testtel és ezüst alapzattal. Az ideérkező kül- és belföldi lá­togatók gyakran hasonlóságot fe­deznek fel a pesti Mátyás-templom és a tompái Szent Anna-templom • A Szent Anna-templom között, amelynek a tetejét fedő szí­nes majolika burkolatát a pécsi Zsolnay-gyár készítette. A templom a tompái plébános­hoz, Bakos Ottó esperes úrhoz tar­tozik, aki immáron 45 éve látja el plébánosi teendőit az egyházban. — Élő-e a gyülekezet ebben a szép kis templomban esperes úr? — Összesen kétszázötven hívő tartozik ide, közülük nem sokan járnak misére. — Mikor vannak az alkalmak? — Korábban hetente, most már csak kéthetente jövök ki misézni, mert nincs rá nagyobb igény. Sze­gény !(a gyjilpkezet.és egyre szegé- . nyebb az eklézsia ... — A bejárati ajtó mellett olvas­tam, hogy 1912. augusztus 4-én Podmaniczky báró felkérésére dr. Horváth Győző püspök úr méltó- ságos és főtisztelendő consecrálta a templomot. Járt itt azóta hasonló neves egy­házi személyiség? — 1986-ban Paskai bíboros úr részlete. (Fotó: PN-archív) szentelte fel a templomot. A plébá­nia eladásából befolyt ős regből ugyanis külső restaurálást végez­tünk. — És a belső tér? Ott az apró javításoktól elte­kintve minden úgy ál), ah. gy a I á- ró építette ... Nincs pénz a reno­válásra. — Mekkora az érdeklődés a templom iránt? Főként tavasszal és nyáron jönnek szép számmal a látogatók. Gyakran több a külföldi, mint a magyar ... Nemrégiben járt itt egy angol történész, aki a kápolnában őrzött Skóciai Szent Margitról ér­deklődött! le is fotózta a róla irt életrajzi anyaghoz. Megígérte, ha elkészül, küld egy példányt az eklé­zsia számára. — Tudják az emberek, micsoda értékeket rejt a templom? — Nem hiszem. Az, aki ide el­jön, tudja, illetve látja. Egyébként nem ismerik. Gáspár Mónika • Csombor Teréz és Horváth Károly. (Fotó: Walter Péter) • A két halasi versenyző: Oláhné Fűz Ibolya és Ádám Lajosné. celre a partira, mert a Szakái vendég­lőben, ahová holnapra váijuk bará­tainkat, már nem kaptak helyet. Bor­bényi László és Rákóczi Ferenc, a Fürtös tulajdonosai azt mondják, itt is jó lett volna kijjebb tolni a falakat, hiszen számos érdeklődőnek kellett nemet mondaniuk. Előáll a bátor férfi Oláh Károly sze­mélyében, ő az egyik versenyző férje. Horváth művész ur villámkerdéseket dob fel. Ételek, személynevek, or­szágnevek hangzanak el — ezeket kell összehozniuk a versenyzőknek. A tét: egy üveg tokaji, amelyet a ven­déglő tulajdonosai ajánlottak fel. Aki helyesen válaszol, egy képeslapot kap a primadonnától, aki ezúttal a játék­mester segédje. Mindketten ugyan­annyi lapot gyűjtöttek—mindketten megkapják a győztesnek járó díjat. A nedű nem sokáig szomorkodik a szigorú dugó alatt... Közben a konyhában a négy asszony minden tudományát be­dobva kezeli a fakanalat. És elérkezik az idő — éjféltájban —, hogy megmutassák alkotásu­kat. A bárpult erre igen alkalmas. Ott kóstol a zsűri. Aztán tanakod­ni félrevonul. A mérce: a verseny­• Gavlikné Komáromi Mária, a második helyezett. ételt mekkora szakácsfantáziával készítették el, vagyis nem az, hogy mennyi drága alkotóelemet hasz­náltak fel a főzéshez. Megszületik a döntés: első Bányásziné, őt köve­ti Gavlikné, Oláhné és Ádámné. — Nem hittem volna, hogy ilyen kellemes élményt nyújt majd ne­kem ez a rendezvény — mondja a győztes nagymama. — Először ar­ra gondoltam, csak a részvétel a fontos. De mégsem ilyen egyszerű. Igen jóleső érzés nyerni. Bányászi Mihályné idén már a harmadik díjat nyerte a Petőfi Né­pe rendezvényein — meséli boldo­gan. Most egy óriási üveg pezsgőt es Schindler János polgármester különdíját, Kecel kézzel festett porceláncímerét veheti át. Nem lá­tom szomorúnak a többieket sem. Mindannyian kapnak egy díjat és Szakái László egyik dedikált köny­vét. Bányásziné tehát már döntős, ott lehet a lajosmizsei Tanyacsár­dában, ahol a konyhabútor lesz a tét. Zene, tánc, kacagás — az óra már rég elütötte az éjfélt. A. Tóth Sándor Páratlan kincsek a tompái Szent Ánna-templomban

Next

/
Thumbnails
Contents