Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-08 / 32. szám

1993. február 8., 5. oldal NYUGDÍJAS ÖSSZEÁLLÍTÁS ELFELEJTETT HÓNAPOK? Nyugdíjemelés — a számok tükrében Az éves nyugdíjemelést — noha ma már törvény szabályozza — minden év elején sok találgatás és vita előzi meg. A jogszabály értel­mében az aktív dolgozók nettó ke­resetének növekedése az átlagos éves nyugdíjemelés mértéke is. Ha ezt be is tartanák, ajtkor is vitatha­tó részint ennek megoszlása a nyugdíjak szerint, részint a számí­tás bázisa. Az idén már eleve úgy került a parlament elé a kormány javaslata - két lehetséges változatban —, hogy az átlagosan tervezett 16 szá­zalékos nettó keresetnövelést nem kapják meg a nyugdíjasok, hanem csak 14 százalékot. Ennek fő prob­lémája az, hogy az előterjesztett változatok egyikéből sem jön ki (még éves átlaghoz viszonyítva sem) a 14 százalék. Az „A” változat elfogadása ese­tén a sajátjogú nyugdíjasok márci­us 1-jétől, tehát ez évben 10 hóna­pon át 9%, a „B” változat szerint 10%-os emelést kapnának. Ehhez járulna szeptembertől — tehát mindössze 4 hónapra — további 5, illetve 4%. Könnyű kiszámítani, hogy ez az egész évre vetítve az „A” változat esetén mint 9,2%-os, a „B” változat szerint 9,7%-os nyugdíjnövelést jelentene, ami jócskán elmarad az aktív keresők bérének tervezett növekedésétől. Mihez viszonyítják az emelést? Vélhetően az egyetlen jó megoldás az 1992. decemberi, ténylegesen ki­fizetett nyugdíj lehet. Ezzel együtt is a nyugdíjasok esetében nagy probléma a január és a február „ki­felejtése” az évből, hiszen köztu­dott, hogy minden évben éppen az év eleje a nagyobb mértékű áreme­lések időszaka. Ehhez az idén hoz­zájárult még az is, hogy a kétkul­csos áfa azoknak jelentett a szoká­sosnál több kiadást, akik kevés ke­resetből vagy nyugdíjból gazdál­kodnak. A nyugdíjasok fogyasztá­sában az élelmiszerekre költött összegek aránya jóval nagyobb, mint az aktív kereső családok ese­tében. A háztartásstatisztika ada­tai szerint az aktív háztartások összes kiadásaik 26,7, a nyugdíja­sok pedig 34,8 %-át fordítják élel­miszerek vásárlására. Mint ismert, 1993 januárjában — s az előrejel­zések szerint februárban is — nem­csak a 6%-os áfa bevezetése, ha­nem más okok miatt is jelentősen emelkedett a tej, a tejtermékek, a kenyér, a cukor és más alapvető cikkek ára. További probléma a nyugdíj- emelés összeghatára, ami koránt­sem a kiemelkedő nyugdíjasok vé­kony rétegét érinti, hanem immár több éve a középszintűek sokasá­gát is. Az aktiv korban befizetett nyugdíjj árulék progresszíven emel­kedett, nem volt felső határa. A je­lenleg 22 000 forintnál magasabb összegű nyugdíjasok között pedig ott vannak a korábban jól kereső szakmunkások, értelmiségiek, a vállalatok középszintű vezetői, akik az előzőekben felvázolt nyug­díjemelés alacsony mértékét sem kapják meg. Az országban ma mintegy 2,6 millió nyugdíjas él. Minden plusz juttatás segít rajtuk. Éppen ezért a családi költségvetés ösz- szeállításához tisztán kell látni- ok, mire is számíthatnak valójá­ban. FEB NYÍLT LEVÉL az Országgyűléshez! A Kalocsai Nyugdíjasok Egyesü­lete csatlakozik a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége és a Nyugdíjasok Kamarájának TILTA­KOZÓ NYÍLT LEVELÉHEZ ami­att, hogy az Országgyűlés az 1993. évre szóló törvényes 16 százalékos nyugdíjemelést leszavazta és a 14 szá­zalékos emelést fogadta el. Egyesületünk, az Országos Nyug­díjas Szövetségünkkel és a Nyugdíjas Kamarával közösen, továbbra is ra­gaszkodik az 1993. évi törvényes 16 százalékos nyugdíjemeléshez január 1-jétől visszamenőlegesen és kéri, hogy az Országgyűlés ennek megfele­lően vizsgálja felül és módosítsa hatá­rozatát. Ezenkívül követelésünk, hogy folytatni kell a régi nyugdíjak érték- vesztésének kompenzálását. Tisztelt Képviselő Urak! Vegyék végre figyelembe, hogy a nyugdíjasok és a lakosság nagy része az Önök jövedelmének az 5 esetleg a 10 százalékát sem éri el, és ebből kell a nagy méretű áremelések mellett nyomorogni! Tudomásul kell venni, hogy a la­kosság többségének elege van az ígé­retekből, a mellébeszélésekből! Köz­ben az áremelések változatlanul tar­tanak, amely csak fokozza az elkese­redést! A kormányzatnak és az Ország- gyűlésnek felelőssége és kötelezettsé­ge ezt a folyamatot megállítani! Közel hárommillió nyugdíjas nem fogja elfelejteni a következő választá­sok idején, hogy kik hogyan szavaz­nak a nyugdíjasok jogos követelésük mellett vagy ellene! Mint érdekvédelmi szervezetnek, kötelességünk hangot adni a nyugdí­jasok jogos követelésük mellett és egyben felhívni a figyelmüket a Kép­viselő Uraknak a lakosság, köztük a nyugdíjasok elkeseredett hangulatára! Várjuk a Képviselő Urak módosítá­sát! Kalocsai Nyugdíjas Egyesület, Novák Sándor, elnök • A nyugdíjak ügyében sok mindent újra kell gondolni — írja az országgyűlési képviselő. Kunszentmiklóson 1970-ben alakult meg az idősek napközi otthona, Áipli Lászlóné, Irénke élete 23 éve összefo­nódik az általa létrehozott és azóta is vezetett intézménnyel. — Kezdetben házról házra jártam, egyenként kerestem1 meg a falu nyugdí­jasait — idézi fel a vezetőnő a hőskort — koldúskonyhának csúfolták az ott­hont, mert az első tagok a leginkább rászorulók közül kerültek ki. Lassan feloldódtak az előítéletek, évek óta tel­jes létszámmal üzemelünk, a klubszol­gáltatás mellett a házi gondozás és a szociális étkeztetés is a mi feladatunk. A legnagyobb felelősséget a házi gon­dozás jelenti. 92 magányos, beteg em­bernek a gondozónők jelentik szinte az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. A bevásárláson, takarításon, ebédhor­dáson kívül mosodánkban a gondozot­tak ágyneműjének és ruházatának a tisztítását is elvégezzük. A köztársasági megbízott Bács- Kiskun megyei hivatala pltal tavaly de­cemberben készített ellenőrzés kiemel­kedőnek tartja klubszolgáltatásukat, külön megemlítve a szombati ellátás megszervezését. — A házirendet és az éves munkater­vet a tagokkal egyeztetve életkoruknak megfelelő programokból állítottuk össze. Rendszeressé vált a város intéz­ményeinek, vállalatai vezetőinek elő­adás-sorozata, hetente ellátogat klu­bunkba a tiszteletes úr és plébános úr. Sok bejáró tagunknak mi jelentjük a családot, ezért próbaképpen bevezet­tük a szombati klubnapot is. A próba sikeresnek bizonyult, azóta rendszeres­sé tettük a hatnapos nyitva tartást, és megoldottuk a házi gondozottak hét végi ellátását is. Mint minden önkormányzat, a kun- szentmiklósi is pénzhiánnyal küzd. Ez jelent-e az önök költségvetésében is ne­hézséget? Mi értelme a vitának? Bács-Kiskun megye 4. sz. választási körzetében hónapok óta folyik a vá­lasztási küzdelem a megüresedett kép­viselői helyért. Most a harmadik fordu­lónál tartunk. Két alkalommal a szava­zók alig 20%-a jelent meg választani. Nem az otthonmaradóknak van-e iga­zuk? Ahogy elnézhetjük mos már a képvi­selő-testületi üléseket sokunknak az a véleménye, hogy ezért kár képviselőt vá­lasztani és fizetni óriási pénzösszegeket. Pár napja a parlamentben 380 képvi­selő sokáig vitatkozott azon, hogy a nyugdíjak 14%-os emelését úgy osz- szák-e meg, hogy az első részlet 10%, amit fél év múlva 4% követ, vagy az első részlet 9%, a második 5%. A vég­összeg mindkettőnél ugyanaz. Nem lett volna helyesebb vita nélkül szavazásra feltenni, hogy 10:4 vagy 9:5 arányban történjék a nyugdíjemelés? Meggyőző­désünk, hogy a lefolytatott hosszas megvitatás nem befolyásolta a szava­zás eredményét. De megnyugodhattak a képviselők, hogy most ők döntöttek a kétmillió kisnyugdíjas sorsáról... Szerencsére ilyen nagy horderejű vi­ták nemcsak a pesti parlamentben van­nak. Sokszor nem tudjuk, hogy bosz- szankodjunk vagy derüljünk egy-egy helyi képviselő-testületi ülésen. Egy de­rűset elmondok Lajosmizséről. A kép­viselők egy része hosszan vitatkozott azon, hogy a főtér mellett létesítendő nyilvános WC szellőzőablaka merre nézzen. A WC nem épült meg ... Dr. Magyar Károly Lajosmizse — Megszokott programjainkról ez­után sem kell lemondanunk, persze, többnapos kirándulásokat nem is vet­tük már tervbe. Egy-egy évben Bala- tonfenyvesen és Harkányban is nyaral­tunk. Fenyvesen a nyaraló gondnoka mindig azt mondta, a mi öregjeink a legszebbek, legvidámabbak, mert ők nem a fájós derekukkal foglalkoztak, hanem csak azzal, mi legyen a követke­ző nóta. Ezekről a kirándulásokról nemcsak a pénz miatt mondtunk le. Sok klubtagunk már nem meri, nem akarja gazda nélkül hagyni a házát hosszabb időre. Megnőtt a betörések száma, városunkban is egyre rosszabb a közbiztonság. Az otthonba eddig há­romszor törtek be, volt olyan, hogy a szőnyeget is elvitték. Nincs is se színes tv, sem video a klubban, kár lenne a sok pénzt rákölteni. Az egynapos für­désekről, városnézésekről azonban nem kell lemondanunk. Tavaly több­ször voltunk Kiskunmajsán, Budapes­ten, még Baden ben, Ausztriában is jár­tunk. Előző években sok segítséget kaptunk a helyi vállalatoktól, de ’92- ben már csak az önkormányzat tudott egy utunkhoz támogatást adni. Nagyon jó a hangulat önöknél. Aki­vel itt beszélgettem mind azt mondta, hogy nagyon szeret idejárni. Igazi kö­zösséggé kovácsolódtak. Figyelnek egymásra, ha baj van, rögtön segíte­nek. Bernáth néni a vasárnapot is meg­szüntetné, Majorosné Rózsika néni pe­dig már nyitás előtt megérkezik min­den reggel. Hogyan sikerült ezt megte­remteni? — Nem titok, minket egymás szere- tete és tisztelete tart össze. A klubunk­ba járók mind „öreg” nyugdíjasok, többségük elmúlt hetvenéves. Nehéz, munkával terhes élet áll mögöttük. Fontos számunkra, hogy értük minden tőlünk telhetőt megtegyünk. Andóczi Ha baj van, segítenek Törődik-e a kormány a nyugdíjasokkal? A kormány és a törvényhozás szo­ciális érzéketlensége állandóan visz- szatérő témája a sajtónak. Nem tö­rődnek a gyermekes családokkal, a fiatalokkal, a munkanélküliekkel, a létminimum alatt élőkkel, a nyugdí­jasokkal. Az ellenzéki pártok és „független szakértőik” unos-unta- lan ezt hangoztatják és próbálják — nem is eredménytelenül — a la­kosság széles rétegeibe belesúlykol- ni. De mi is a helyzet valójában? Az MDF országgyűlési képvise­lőcsoportja a közelmúltban—e kér­déskör reális felmérése érdekében —- megrendelt egy tanulmányt. Az elemzés a nyugdíjasok helyzetének alakulásával foglalkozik, szerzője dr. Pongrácz Tiborné, a Központi Statisztikai Hivatal munkátársa. Annak érdekében, hogy a Petőfi Né­pe olvasói reális képet kaphassanak arról, hogy mi is történt az elmúlt két évben nyugdíjügyben, a belső hasz­nálatra szánt anyagból—leegyesze- rűsítve és némiképp „köznyelviesít- ve”—közreadok néhány fontosabb részletet. Kétségtelen tény, hogy a tönkre­tett nemzetgazdaság stabilizálásá­nak és növekedési pályára állításá­nak költségeit ma elsősorban éppen azok a vétlen rétegek fizetik meg, akik az elmúlt negyven év hibás gazcfal^gpáiitíkájánái " $ass/®/ részt vevői voltak. Közülük is a tár­sadalom egyik legnehezebb hely­zetben lévő csoportját a nyugdíja­sok jelentik. Bár anyagi helyzetük sok szempontból kedvezőbb, mint a fiatal, többgyermekes családoké — általában, vagy mint a munka- nélkülieké, de életkoruk egészségi állapotuk miatt egyéni kitörési le­hetőségeik korlátozottabbak, ezért helyzetük javítását szinte kizárólag kormányzati, parlamenti dönté­sektől várhatják. így az a kép ala­kult. ki, miszerint a társadalmi­gazdasági rendszerváltoztatás leg­nagyobb vesztesei a nyugdíjasok. Gyakori vélekedés, hogy a létmini­mum alatt élők túlnyomó többsége nyugdíjas, és általános az a vád is, hogy a jelenlegi kormány keveseb­bet tesz értük, mint a korábbi kom­munista kormányok. Nézzük mega statisztikai adatok tükrében, hogy mi az igazság! Ho­gyan alakult ténylegesen a nyugdí­jasok anyagi helyzete a korábbi évekhez, illetve a társadalom egyéb csoportjaihoz viszonyitva? Az átlagos élettartam kitolódá­sa, a megszületett gyermekek csök­kenő száma a fejlett ipari országok többségében azt eredményezi, hogy jelentősen megnövekszik az idős­korú, nyugdíjkorhatáron felüli né­pesség aránya. Ez a tendencia rész­ben nálunk is igaz, továbbá a nyug­díjasszám emelkedését okoz­za az európai összehasonlításban alacsony nyugdíjkorhatár, és a rokkantsági címen, illetve korked­vezménnyel nyugdíjba mentek in­dokolatlanul magas aránya. A fenti okokra visszavezethetően a nyugellátásban részesülők száma drasztikusan emelkedett (1989 és 1992 között mintegy 30%-kal!), s napjainkra a lakosság mintegy egynegyedét jelenti. A nyugdíjra fordított kiadások 1993-ban elérik a 360 milliárd! Ft-ot. Ez az összeg az 1989-es kiadásoknak csaknem a két és félszerese. Az átlagnyugdíj négy év alatt (1989 és 1992 között) 75%-al emelkedett 5150 Ft-ról, 9044 Ft-ra. A nyugdíjak növekedése az utóbbi években tehát számottevő, de időközben jelentős áremelkedé­sek voltak, illetve nőtt az aktív dol­gozók keresete is, s mindezt figye­lembe kell venni, ha objektív képet akarunk fölrajzolni az időskorúak szociális helyzetéről. A? alábbi táblázat a nyugdíjak emelkedését az árszínvonal-, illetve a nettó ke­resetek növekedésének függvényé­ben mutatja be. Fogyasztói Átlagos Nyugdíjemelés aránya az Év árnövekedés nyugdíjemelés árnövekedésnettó kér. növ. % % % % 1985 6,9 5,5 79,7 66,2 1986 5,4 4,3 79,6 58,0 1987 8,6 6,7 77,9 82,7 1988 15,7 9,1 57,9 92,8 1989 17,0 11,8 69,4 71,0 1990 28,9 15,3 52,9 72,5 1991 35,0 24,7 70,5 100,8 1992 23,0 19,5 84,8 100,0 A táblázat adatai jól bizonyítják, hogy az átlagos nyugdíjemelés a koalí­ciós kormányt megelőző években fo­lyamatosan elmaradt az átlagkerese- 1 tek növekedésének mértékétőfésesuk az első koalíciós költségvetési évben, 1991 -ben érte el azt. Bár az árnöveke­dést a nyugdíjemeléseknek egyik év­ben sem sikerült teljeskörűen kiegyen­lítenie, de 1991—92-ben az ellentétele­zés nagyobb arányú volt, mint a hamis nosztalgiával emlegetett ’80-as évek második felében. Joggal megállapít­hatjuk tehát, hogy a jelenlegi kor­mányzat lényegesen nagyobb erőfe­szítéseket tett a nyugdíjasok anyagi helyzetének javítására, mint elődei. Ugyanakkor tény, hogy a korábbi években kialakult jelentős elmaradá­sokat ilyen rövid idő alatt, az általános gazdasági visszaesés közepette nem si­került felszámolni. A nyugdijasok jö­vedelmi helyzetét az aktív és a nem ak­tív keresőkhöz viszonyítva megálla­píthatjuk: 1991 és 1992 márciusa kö­zött az aktív keresők reáljövedelem­csökkenése mintegy 7%-os volt. A nem aktív keresők körében a csök­kenés nagyobb: a nyugdíjasoknál 12%, a gyeden, és gyesen lévőknél 16%, a munkanélkülieknél pedig kö­zel 50%. A társadalom egészéhez vi­szonyítva az inaktív lakosság helyzete az átlagosnál jobban romlott, de a nyugdíjasok jövedelmi viszonyai a nem aktív lakosságon belül még min­dig viszonylag kedvezőek. A nyugdíjas réteg relatí vejobb pozí­cióit bizonyítja a létminimum alatt élő népesség összetételének vizsgálata is. A különböző létminimum-számítá­sok egybevetése alapján azt mondhat­juk, hogy a teljes népesség 20-25 %-a él a létminimum alatt. Az aktív keresők­nél ez az arány 20% körüli, a munka- nélkülieknél 45%, a gyesen és gyeden lévőknél 39%,‘míg a nyugdíjasoknakr 17 %-a él a létminimum küszöbén, il­let ve az ala tt. Nem igaz tehát az a gyak­ran hangoztatott — de tudományo­san alá nem támasztható — megálla­pítás, miszerint a nyugdíjasok tömegei a létminimum alatt élők többsége a nyugdíjasok közül kerül ki. Mindez tennészetesen nem jelenti azt, hogy kisebbíteni szabadna nyug­díjból élő lakosság megélhetési gond­jait, valóban nehéz helyzetét. Azt kí­vántam pusztán érzékeltetni, hogy a múlt súlyos öröksége ellenére — ala­csony keresetek, alacsony nyugdíjak, elmaradt valorizálás—a jelenlegi kor­mányzat (elődjével ellentétben) lehe­tőségeit szinte meghaladó erőfeszíté­seket tett a nyugdíjasok helyzetének javítására. Eddig a tanulmány. Az idei, so­kak által kevesellt, 14%-os emelés megfelel a reálbérek növekedésé­nek, egyes becslések szerint kismér­tékben meghaladja ezt. De a helyzet mára megint súlyossá vált, közis­mert tény, hogy a társadalombizto­sítási alap 40 milliárd forintot meg­haladó hiánnyal küszködik, tarta­lékai teljesen kimerültek. Ezért a nyugdíjak ügyében sokmindent új­ra kell gondolni, az ellátás reformja elodázhatatlanná vált. Azonban történjék bármi, a szinten tartás­ban elért eredményeknél a jövőben sem adhatjuk alább. Dr. Józsa Fábián országgyűlési képviselő Könnyű az ég madarainak, és a mező liliomainak: azokra vigyáz a teremtő. Vigyáz az emberekre is, öregekre, fiata­lokra egyaránt. Enélkül a bi­zalom nélkül talán nem is len­ne érdemes élni. Csakhogy ez az elvi biztosíték kevés a meg­élhetéshez. Különösen azok­nak az öregeknek, akik vala­milyen ok folytán kimaradnak a földi gondoskodás reflektor- fényéből. Van aki szerencsés: elüti egy motor, eltörik a lába. így felfigyelnek rá, hogy élő, letező személy, mindenféle jö­vedelem nélkül. S ha kissé ne­hézkesen is, de jobbra fordul a sorsa: rendszeres szociális se­gélyhez jut. A másiknak nincs szerencsé­je. Nem üti el semmi, próbál valamit előteremteni, pár tyú­kot, kecskét tart. Eves költ­ségvetése kijön tízezer forint­ból. Szociális segélyért se sze­ret folyamodni, annyi igazolás kell, gyerekeit szégyenítse azzal, hogy Írásba adják azok is, hogy szinte nyomorognak? Legutóbb mégis bement a polgármesteri hivatalba, hogy vágási engedélyt kérjen, mert tüzelő nélkül meg nehezebb a telet átvészelni. Bol­dogan meséli, nemhogy nem et­ték meg, de még kétezer forint segélyt is adtak neki. Még a ké­rőlapot is kitöltötték helyette. Egy nagy baja van csupán, hogy az egészségügyi kártyáját érvé­nyesíttetni kellene, de állítólag azt csak Kecskeméten lehet. Nem tenném-e meg, ideadja a személyi igazolványát is. A megbízatást nem tudtam telje­síteni. Mert csak a nyugdíjasok tartoznak ebből a szempontból a társadalombiztosítási intézethez, a nyugellátás nélküliek egészségügyi kártyáját — a rendelkezések értel­mében — a polgármesteri hivatal érvényesítheti, a szociális rászo­rultság alapján. Ezt kideríteni, jövő-menő embernek egyszerű. Annak, aki 73 évesen egyedül kint a tanyán él, valamivel kö­rülményesebb. Persze, azért az ember berzenkedik: a Jóistenen kívül másnak nem kellene figyel- meznie az öregekre? Mert szép, ha a polgármester ad kétezer fo­rintot. De ha már ott volt a hiva­talban, nem lehetett volna „kör­bejárni" az ügyét, s meg­próbálkozni gondjainak enyhí­tésével? Hallja az ember, hogy van, aki kiismeri magát a segélylehe­tőségekben, és visszaél vele. Hal­lani, hogy van település, ahol a gondozóközpont alkalmazottai „vadásznak" az elesettekre, s ké­rés nélkül is segítenek rajtuk. Vajon hány település van, ahol még annyit sem tesznek meg a rászorulókért, amennyit a tör­vény kötelezően előír? Csak a Jóisten nem tud segíte­ni, ha a hivatali emberek süke­tek a szavára. Hát akkor kire számíts;., nak? Nagy Mária Remény: a lottó? Csak a Jóisten?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents