Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

TISZTELI* SZERKESZTŐSÉG! 1993. február 3., 7. oldal Címünk: 6000 Kccnkcmct^Szabadság tér 1 /A Kedves Olvasóink! Mai levél-összeállításunkban számos panaszos írás mellett néhány jó ügyről, elismerésről is olvashatnak. így például Szánkról a kiskunmajsai áfészt dicsérik, Kalocsáról egy iskolaigazgatónak fejezik ki elismerésüket a diákok. Ne vegyék zaklatásnak, de ismételten arra kérjük Önöket, hogy mondandójukat szíveskedjenek tömörebben megfogalmazni. Arra is utólag felhívjuk figyelmüket, hogy név és cím nélküli levelekkel nem foglalkozunk. Várjuk további leveleiket, névvel, lakcímmel. (A szerk.) Hol van a Biohumusz Alapítvány? Szeretnék egy szívességet kérni Önöktől. Január elején megjelent egy cikk az újságban, hogy még tavaly létrejött egy Biohumusz Alapítvány, ahová pályázatot le­het benyújtani a károsultaknak. Kérem, ha tudják, közöljék az alapítvány címét, szeretnénk fel­venni velük a kapcsolatot, mert mi is igencsak rá lennénk szorulva a segítségre. Köszönettel: Jutási József, Jánoshalma, Körösi Cs. S. u. 44. (Szerkesztőségünkben mások is érdeklődtek levélben és telefonon is a fenti alapítvány iránt. Ezért közöljük Jutási úrral és minden más érdekelttel: az alapítvány cí­mét nem tudjuk, azt viszont igen, hogy Székesfehérváron működik a Biohumusztermelők Érdekvé­delmi Szövetsége. Kérjük, fordul­janak hozzájuk kérdéseikkel. Cí­mük: 8000 Székesfehérvár, Szé­chenyi út 35., illetve Pf. 327. Te­lefon: 22/20-418. Titkár: Bán László. (A szerk.). Ha éhesek vagyunk, menjünk ki legelni Ahol az Isten báránykát ad, ott legelőt is ad. így szól a mondás. Unom már, hogy a Tisztelt Szer­kesztőség! rovatban állandóan a szegénységről, a nyomorról, a ku- nyerálasrol írnak az olvasók. Ne­kem havi hétezer forint a nyugdí­jam és boldogan élek jól fűtött, meleg szobámban. Segíts magadon, az Isten „is meg­segít. így a másik mondás. Én segí­tettem magamon. Mivel adott az Isten legelőt, birkának képzeltem magam és május elsejétől kijártam a rétre legelni, egészen október vé­géig­Amikor jóllaktam, hazamen­tem, lefeküdtem a heverőre, olvas­tam az újságot, közben kérődzöt- tem vagy csámcsogtam azon, hogy mások hogy sírnak, panaszkod­nak. Közben, hat hónap alatt ösz- szegyűjtöttem 42 ezer forintot, a nyugdijamat. November óta jön a havi hétezer, így most egymagám­ra jut havi tizennégyezer forint. Tele vagyok vitaminokkal, gyógy­szerre sem kell költeni. Tessenek mondani, mi bajom lehet? Érdekel is engem az áremelés, az áfa és a többi. Unom már, hogy örökké azt a szegény kormányt szidják. Mi, bir­kák választottuk meg, nem? Ak­kor meg ne panaszkodjunk. Ha éhesek vagyunk, menjünk ki legel­ni. Dudás Rozália, Kecskemét, Akadémia krt. 44. I. 42. Furcsa körúti csendélet Kecskeméten, az Akadémia körúton, a bingójátékterem előtt a délutánok második felében, zöld területen és járdán egyaránt autók parkolnak, szemetet hagyva ma­guk után, olajat szétszórva, zöldet legázolva. A kispiacon az asztalok közt kofák kocsijai parkolnak, szemetelnek. Itt több lánckereske­dő (talán iparigazolvány és adófi­zetés nélkül árusít termelőként, méregdrágán, piszkukat otthagy­va). Az Aradi vértanúk terén póráz nélküli kutyák marakodását élve­zik a gazdik. Az önkormányzat nemrég tette közzé ide vonatkozó rendeletét, de a végrehajtást nem ellenőrzi! Közterület-felügyelőt, rendőrt hosszú idő óta nem látni a környéken. Az előbbieknek tekin­télyes bért fizetnek az adózó polgá­rok pénzéből. A rendőröknek ke­rékpárt ajánlanék a járőrözéshez, ez olcsóbb és hatásosabb lenne, így talán észrevennék a körúttal párhuzamos úton (a szerviz után) parkoló BGW 885-ös forgalmi rendszámú kamiont is, amely indí­táskor ötemelet magasságig sűrű füstfelhőt ereget, utcaszélességben. Ugyanitt sebességkorlátozó táblát kellene kihelyezni a út két végén, mert gyakran versenyszerűen szá­f 'uldoznak az autók, közben isko- ások keresztezik az utat, rohanva a városi buszmegállókhoz. Ebből előbb-utóbb tragédia lesz! A házsoron belül néha piros overálos fiatalemberek „takarít- gatnak”. Bérük nem ismeretes, munkájukat talán nem ellenőrzik, mert összeverődve szórakoznak, hatan-nyolcan. Pedig, sajnos, van sok munkanélküli, akik szívesen takarítanának. Lecserélhetők! Re­mélem, ha az illetékesekhez eljut­nak észrevételeim, meggyőződnek majd róla és intézkednek. K. J. Kecskemét (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Könnyebb, szabadabb a diákélet Kérjük, szíveskedjenek közölni az alábbi írásunkat, mely arról szól, hogy az igazgató — a jó érte­lemben véve — kifordította sarká­ból iskolánkat. Kalocsán, ebben a csendes vá­rosban, működik egy iskola, amely rengeteg változáson ment át az utóbbi egy évben, s a változást a diákság is jelentősen érzékelheti. Mi már negyedik éve járunk ebbe az intézménybe, így van összeha­sonlítási alapunk az elmúlt eszten­dőkkel szemben. Könnyebb, sza­badabb lett a diákélet. Hogy miért, azt példákon keresztül tálán sike­rül bemutatnunk. Iskolánk modernebb lett. Létre­jött egy jól felszerelt, modern nyel­vi labor, melyet, sajnos, mi, negye­dikesek már nem élvezhetünk soká­ig. Iskolánkban új, közgazdasági szak indult 1992 őszétől, s ezzel bő­vült a tanulólétszám is. Megválto­zott a mezőgazdasági képzés arcu­lata is: nagy harcok után az intéz­mény számára sikerült megszerezni a lokátorállomást, és ez új, szemlé­letesebb mezőgazdasági képzést tesz majd lehetővé. Felpezsdült a diákélet, megala­kult és aktívan működik a diákön­kormányzat, amely a mi érdekein^ két szolgálja. Első „fordított na­punk” megrendezését is engedélyez­te az igazgató úr. E nap nagyon jól sikerült, ötletekben gazdag volt. Tanár és diák szerepet cserélt, s így belekóstolhattunk egymás munká­jának nehézségeibe. A leglényege­sebb, hogy tanárainknak is tetszett ez a nap, s így remélhető, hogy ez­után évről évre szerepet cserélhet­nek velük a diákok. Talán most már egy kicsit úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk telje­sen kizárva a „nagyok” ügyeiből. Korábban ez nem így volt. A „lazu­lás” természetesen nem mehet a fe­gyelem rovására: a szigorú magatar­tási szabályok továbbra is érvénye­sek. Csak remélni tudjuk, hogy ez a kedvező változás még csupán a kez­det, amely további kedvező változá­sokat von maga után, s rövidesen olyanná alakul ez az iskola, melyben tanár és diák egyaránt jól érezheti magát. Dózsa Gy. Mg.-i és Kg.-i Szakközépiskola IV. C osztálya, Kalocsa Jogtalanul büntet a biztosító Nem szokásom a sajtónak leve­let írni, ezúttal azonban kivételt teszek. Erre indított az Állami Biz­tosító méltánytalan eljárása, vala­mint ügyintézőinek felesleges pac- kázása miatti bosszankodásom. Sérelmemet a gépjármű kötelező biztosítási összegének számomra történt alaptalan megállapításával keletkeztette a biztosító. Köztu­dott, hogy a biztosítási díjként fize­tendő pénzösszeg mértékét annak függvényében állapítják meg, hogy ki hányszor karambolozott gépjár­művével az elmúlt esztendőkben. Ezt mi, gépjármű-tulajdonosok, kényszerhelyzetünkben — vagyis a biztosító egyoldalú diktátuma elle­nére — megértettük. Engemet azonban a Malus—2 fokpzatával szándékozik büntetni az Állami Biztosító, megalapozat­lanul. Annak ellenére, hogy soha nem okoztam karambolt, s más személy járművében sem tettem kárt, a közelmúltban kiküldött biztosítási díjamat úgy állapította meg a biztosító, mintha én 1991. december 15-én- gépkocsimmal va* okoztam volna, amit — a biztosító közlése szerint — a károsultnak öt napon belül ki is fizettek. E megállapítás nem fedi a való­ságot, mert — ismétlem — én soha senkinek nem okoztam kárt, sem gépjárművemmel, sem másként. A feltehetőleg tévedés kapcsán reklamáltam a lakóhely szerinti ÁB-fióknál, s kértem az ügyintéző­ket, korrigálják a jogaimat sértő tévedést. Áz ügyintézők azonban érdemben nem intézkedtek, ehe­lyett engemet győzködtek, hogy hívjam fel távbeszélőn a központot és kérjek magyarázatot az elírásra. Felháborítónak tartom, hogy némely ügyintéző milyen lélektele- nül kezeli az ügyfél panaszát, an­nak ellenére, hogy sérelmem korri­gálása az ő feladatuk lenne. Olva­sói tisztelettel: Bobár Tibor Jánoshalma Klapka Gy. u. 16. NAPJAINK HUMORÁBÓL Példaként állítom utcánk lakóit Olvastam egy hirdetést, melyben egy szegény jakabszállási asszony kér három gyermekének használt ruhákat, cipőket. Mivel élénken él még bennem gyermekkorom, az 50-es évek szegénysége, emlékszem rá, hogy nekünk, akkori gyerekek­nek milyen sokat jelentettek a Vö­röskeresztes és egyéb külföldi sze- retetcsomagok. Ezért szóltam az utcában néhány családnak, hogy segítsünk ezeknek a szegény gyere­keknek. Sehol se kellett kétszer szólni, tele lett a Skoda használt gyermek­ruhákkal, kinőtt cipőkkel, megunt játékokkal. A megsegített gyere­kek örömét, boldogságát és hálás mosolyát nem tudom szavakkal kifejezni. Ezt az érzést csak átélni lehet. Követendő példaként szeretném állítani utcánkat a város, a megye, Levél az „erős” emberekhez Örömmel tapasztaljuk, hogy a buszvárók kivert üvegeit megcsi­náltatta a kecskeméti önkormány­zat. Köszönjük, hogy újra védet­tek vagyunk az időjárás viszontag­ságai ellen. De vajon meddig lesz­nek épek a buszvárók? Kérjük az erős embereket,.hogy erejüket ne a buszvárók és a bu­szok üléseinek tönkretételére paza­rolják! Gondolkozzanak el azon, hogy mennyibe kerül az önkor­Szeméttelep á Szultán utcában Egy kérésem lenne az illetéke­sekhez. Szüntessék meg a kecske­méti Szultán utcában a szemétlera- katot. Az utca páratlan oldalán hónapok óta csak gyűlik, gyűlik a szemet és nem viszi el senki. Volt időszak, amikor már a patkányok is oda szoktak. Mi lesz, hajön a jó idő? Egészségtelen bacilusfészek. A polgármester úr ne nyilatkozzon úgy, hogy az ország egyik legtisz­tább városa Kecskemét. Bár igaz lenne. Ezelőtt 10-15 évvel tiszta, virágos volt ez az utca. Kérem, szóljanak annak, aki illetékes eb­ben az ügyben. Ugyanis az utca páros oldalán lakóknak vannak kukáik, melyeket rendesen el is szállítanak. A közlést előre kö­szönöm a szomszédok nevében is: Bertalan Tamásné Kecskemét, Szultán u. 18. Esetem a kínai orvoslással Leszázalékolt, beteg ember va­gyok. Ezért próbáltam orvoslást keresni az Önök által hirdetett, ha­gyományos kínai orvoslás rendelő­jében, telefonon. (Kecskemét, Pászthóy u. 3. A szerk.) A hirde­tésben többfajta gyógymód mellett az engem érintő urológiai betegség kezelése is szerepel. Gondoltam, megpróbálom, hátha tudnának se­gíteni fájdalmamon, de a próbál­kozás eredménye sokkal fájdalma­sabb lett. Feltárcsáztam a megadott szá­mot, melyen egy női hang jelentke­zett be. Miután egyeztettük, hogy jó helyen érdeklődöm-e, a hölgyet megkérdeztem, hogy a rendelésre előzetes bejelentésre vagy netán bármikor lehet menni. Azt mond­ta, bármikor a rendelési időben, s nem kell előre bejelentkezni. Gondoltam, megérdeklődöm, hogy az én problémámmal tud­nak-e foglalkozni, s egyáltalán ér- demes-e elmenni és sorbaállni? Mi­után elmondtam panaszomat, s mivel teljes biztonsággal nem tu­dom, hogy valóban urológiai pa­nasz-e az enyém, hiszen ezt szeret­tem volna én is megtudni, a hölgy — ahelyett, hogy felvilágosított volna — belekacagott a telefonba és letette a kagylót. Ezek után kérdésessé vált szá­momra a rendelés komolysága vagy ha valóban komoly ez az in­tézmény, akkor megengedhetik-e maguknak az ilyen komolytalan viselkedést. Tisztelettel: D. J„ Matkó (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Új üzletek Szánkon Január 19-én friss hír járta be Szánkót: megnyílt a kiskunmajsai áfész új vas-műszaki boltja a Béke utca 68. szám alatt, s ugyanott nyi­tották meg, egy fedél alatt, de elkü­lönített épületrészben az áfész új élelmiszerboltját is. Az áfész megszüntette a fölösle­gessé vált bérleti viszonyokat, s megvett egy öreg házat telekkel együtt, ahol a régi épületet lebont­va, saját kivitelezésben, saját épí­tőkkel, az igényeknek megfelelő épületet húzott fel, röpke egy esz­tendő alatt. Ezzel megoldódtak az eddig szűkös raktározási gondok is. A megnyitás óta nagyon sokan felkeresték a két üzletet, melyek­nek megduplázódott az árukészle­te, de a bevétele is. Tetszik a lakos­ságnak a bővebb áruválaszték, az áfész dolgozói pedig jobban érzik magukat mindkét üzletben, merP könnyebb a munkájuk. Biztató, hogy az áfész Szánk üz­lethálózatának további bővítését korszerűsítését tervezi. Bálint István, Szánk, Béke u. 70. az ország elé. Ha minden utca megsegítene egy-egy rászoruló csa­ládot, akkor sehol se lennének alulöltözött, fázós, beteges gyere­kek. Nem is volna szabad, hogy ilyenek legyenek, mert ők, szegé­nyek, nem tehetnek semmiről. Ezúton is — most már a megse­gített és azóta meleg ruhákban járó gyerekek nevében is — megköszö­nöm a segítséget Kállai Pál szere­lőnek, Marssó Tibor raktárosnak, Turpjnszki Béla színésznek (vala­mennyien háromgyermekesek, to­vábbá a kétgyermekes Németh Károly kőművesnek, és a Molnár családnak, a kecskeméti Nagy- enysd utcából. Remélem, hogy tet­tünk követőkre talál. Tisztelettel: Marssó István 3 gyermekes nyomdász Kecskemét, Kosztolányi u. 1. mányzatnak a vandál munkájuk által okozott károk helyreállítása. Mindannyiunk pénzéből kell kifi­zetni ezt is! Ebből a sok millió forintból talán több jutna a munkanélkü­lieknek, a szegényeknek, az egészségügynek,_sth. Az utasok nevében: * Bozsó Józsefné Kecskemét, Nyíri út 11/C FOGADOORAKON Ott üzlet, itt ráfizetés Az egyik kecskeméti gmk mérnöke panaszkodik a tele­fonra. Munkaköréből adódik, hogy sokszor telefonálnia kell. Hív egy számot, erre az auto­mata illedelmesen kéri, hogy hívja a 09-et. Az rendszerint foglalt, s ha mégsem, akkor végre közli az új számot, melyet most már nyugodtan tárcsáz­hat. S így megy ez reggeltől es­tig, hosszú idő óta. Háromszor 5 forintokért lehet telefonálni Kecskeméten. Jó üzlet ez a táv­közlési üzemnek, mondja a mérnök úr, s megérti, miért nem adnak ki új telefonköny­vet. Pedig ez az igazi ráfizetés, a sok felesleges telefonálgatás — munkaidőben. Dögök a Márvány utcában Kecskeméten, a Márvány ut­cában lebontottak egy házat, s a helyén valóságos szeméttelep képződött azóta — közölte az utcából, a 26. szám alól egy hölgy. Ugyanitt egy félig lebon­tott ház is rondálkodik. Ször­nyű egy látvány! Szóltak már a Köjálnak is, de onnan ki se men­tek szétnézni. Mi lesz itt, ha jó idő lesz? Dögszagtól bűzlik majd a környék. Ám addig még van egy kis idő a rendcsinálásra. Hozzá kellene fogni annak, aki­nek ez a dolga... ° — rapi — Hol van a nyugdíjam egy része? Nyugdíjas vagyok 1992. január 1-jétől. Mivel nem volt meg a 20 évi munkaviszonyom, öregségi résznyugdíjat állapítottak meg ré­szemre. Mint köztudott, a múlt évben 19 százalék nyugdíjemelés volt, me­lyet két részben küldött a nyugdíj- folyósító igazgatóság. Engem ki­hagyott az első részből, s csak a második részt kaptam meg, amely szeptembertől volt esedékes. Nyár elején kaptam ugyan egy bizonyos összeget, mivel 1992-ben a nyugdíj legkisebb összege is változott. Kérdezem az illetékesektől, hol van a mégemelt nyugdíjam egy ré­sze? A törzsszámom egyébként 174-79202-4. Vörösmarty Sándorné Kecskemét, Budaihegy 60. Hány gyermek legyen? Ne haragudjanak, de van néhány szavam ahhoz a 11 gyermekes asszony­társamhoz, akinek ismét levele jelent meg a január 18-ai lapszámukban. Kedves asszonyom! Nem lesz elég a kéregetésből, a méltatlankodásból? Mindenki eléggé szorongatott helyzet­ben van manapság. Véleményem sze­rint minden nő, akinek ez az öröm megadatik, .annyi gyermeket szüljön, ahányat saját erőből fel tud nevelni. Ne az államra, az önkormányzatra és az egyébként jó szándékú adakozókra alapozza gyermekeinek jövőjét. Ha mindenki így gondolkozna, hány sa­nyarú sorsú, boldogtalan gyermek sza­ladgálna ebben az országban? Én is szeretem a gyerekeket. Igaz, nekem csak kettő van, de úgy gondolom, töb­bet nem vállalhatok, mert ennyire futja a keret. Tisztelettel: I.. M.-né Tataháza (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents