Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-22 / 44. szám

10. oldal, 1993. február 22. TALLÓZÓ Miről írnak vidéki laptársaink? BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG ÉRTÉKELTÉK A BÉKÉSCSABAI SPORTFINANSZÍROZÁSI RENDSZERT JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI ÚJ NÉPLAP AZ ÉV STRANDRÖPLABDÁZÓJÁNAK RECEPTJE Hosszú távon garantálni a támogatást! A közelmúltban a békéscsabai polgármesteri hivatal sport­irodája megbeszélésre hívta össze a város által kiemelten támogatott sportegyesületek képviselőit. A ta­nácskozáson áttekintették a köz­gyűlés által egy évvel ezelőtt elfo­gadott sportfinanszírozási rend­szer tapasztalatait. Békéscsaba vá­ros nyolc versenysport-egyesületet és lakótelepi tömegsport-egyesüle­tet részesít alaptámogatásban. Emellett 14 városi sportklub, 30 diáksport-egyesület és 8 szabad­időklub jutott kisebb-nagyobb anyagi támogatáshoz pályázat út­ján. A tanácskozáson részt vett dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva és dr. Futaki Géza országgyűlési képvise­lő is. Domokos Gabriella, a sportiroda vezetője tájékoztatta a résztvevő­ket a jelenleg érvényben lévő, pontértéktáblázaton alapuló el­osztási rendszer tapasztalatairól. Majd részletesen ismertette, mi­képpen alakult 1992-ben a támo­gatás mértéke. Összehasonlítást tett a jelenlegi és az azt megelőző „felülről vezérelt” elosztás forintá- lis értékeiről. Ezt követően az egyesületek képviselői szóltak az eredmények­ről, a gondokról, a finanszírozási rendszerről. Megállapították: 1992-ben legeredményesebb évét zárta Békéscsaba sportja, hiszen Ónodi Henrietta személyében olimpiai és világbajnoka van a vá­rosnak, de a többi sportágban is jelentős nemzetközi és hazai sike­reket értek el a nehéz körülmények között dolgozó csabai sportolók. A labdajátékokban — kézilabda és labdarúgás — az ország legjobbjai között tartják számon az előrése- ket. Ezek a sikerek tovább öregbí­tették a város hírnevét itthon és országhatárokon túl. A támogatá­si rendszert értékelve a klubok képviselői kifejtették: alapjaiban jól működik az egy éve bevezetett struktúra. Az elmúlt évi eredmé­nyek, a szakmai mutatók alakulá­sa azonban megkívánja egyes he­lyeken az arányok módosítását mind az egyéni, mind a csapat­sportágakban. A klubok vezetői egyetértettek abban, hogy a jövő­ben is — kompromisszumra töre­kedve — közösen döntenek a szak­mai mutatók megítélésében. A je­len lévők kifejezték továbbá azon igényüket, hogy a megalapozott szakmai munka érdekében szeret­nének garanciát látni a hosszú tá­vú támogatásra. Dr. Futaki Géza felszólalásában hangsúlyozta: fon­tosnak tartja, hogy a nemzetközi és hazai sportéletben hosszú időn keresztül kiemelkedő teljesítményt nyújtó sportegyesületek működé­sét hosszú távon garantálni kell. Elsősorban a békéscsabai tornais­kola nemzetközi hírét említette. Ebben a sportágban ugyanis évek munkája kell, mire egy tehetség igazán beérik. Dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva arról szólt: a város közgyű­lésének törekvése az volt, hogy egy önálló szakmai bizottság foglalkozzon a sporttal, mivel a testedzés fontos része a város életének. Nem tartja szerencsés­nek, hogy felülről mondja ki va­laki (pl. a közgyűlés) a sportra vonatkozó döntéseket, megfelelő szakmai előkészítés nélkül. A ta­nácskozás után Domokos Gabri- . ella ejpiondta, hog^ a közeljövő­ben' á többi érintettet. !á szabad- 1 időklübok, ä diáksport-egyesüle­tek képviselőit is összehívják egy megbeszélésre. Verasztó ÜZLETEMBER LEIT AZ EGYKORI HÁTVÉD „A szívem mindörökre csabai maradt” lyen belül a vendéglátással, és szál­• Paróczai Sándor A békéscsabai futballhivek előtt egy-két évtized sem olyan hosszú idő, hogy ne emlékeznének egy-egy korábban itt játszott fut­ballistára, kiváltképp, ha az még válogatott is volt a maga idejében. Nos, Paróczai Sándort („Sojkát, Parókát”) a Békéscsabai Előre Spartacus egykori kilencszeres vá­logatott focistáját bizonyára nem kell különösebben bemutatni olva­sóink előtt, ám az azóta eltelt idő­ben keveset hallottunk róla. A mi­nap Békéscsabán járt a Kábái Egyetértés edzőjeként, s ezt az al­kalmat ragadtuk meg, hogy beszél­gessünk az egykori kitűnőséggel. — Tizenöt évvel ezelőtt kerül­tem el Békéscsabáról — kezdte Pa­róczai Sándor. — A Bp. Honvéd- nál hat évig játszottam még, utána pedig Debrecenbe mentem, ahol csaknem három évig álltam, a vas­utasok szolgálatában, s onnan vo­nultam vissza az aktív labdarúgás­tól. Két éven át a debreceni fiata­loknál vállaltam edzői feladatot, amit követett a kábái „kirándu­lás”. Közben megalapítottam a „Paróka” betéti társaságot, ame­lítással kapcsolatos tevékenység tölti ki minden időmet. Debrecen­ben két üzletem, s egy sörfőző üze­mem van, úgyhogy az üzleti élet­ben ragadtam meg leginkább. Megpróbálok a labdarúgástól, úgymond, rugalmasan elszakadni, ezt ugyan zárójelben mondom, mert igazából nem tudom megten­ni úgy sem. Mint már említettem, Kábán edzősködtem korábban, s most ismét felkértek szezon köz­ben, hogy vállaljam el fél évre a csapat szakmai irányítását. — A békéscsabai labdarúgást mennyire kíséred figyelemmel? — Mindig figyelemmel kísérem a békéscsabaiak szereplését. Most, hogy itt jártunk a Kórház utcában, rám törtek, felelevenedtek előttem a régi emlékek, amelyek nagyon jó érzéssel töltenek el. Olyan szá­momra a békéscsabai múlt, mint mondjuk egy volt fradi-játékos esetében, hogy mindig a Ferencvá­roshoz húz vissza a szíve, bárhol játszott azt követően is. Nos, az én szívem mindörökre békéscsabai maradt. — Mit várnak tőled Kábán ? — Az őszi utolsó fordulóban vet­tem át a csapatot. Akkor nyertünk, s most, a negyedik helyről várjuk a tavaszi folytatást. A cél az első öt kö­zé kerülés, de én szeretném, ha a do­bogón végeznénk. Ebben az esetben maximálisan elégedett lennék a tár­sasággal. Őszintén szólva, a Kábái Egyetértés felé volt egy restanciám, ezért vállaltam el a féléves idősza­kot, s megpróbálom felrázni a csa­patot egy kicsit. Hosszú távon azon­ban nem kívánok a labdarúgásban szerepet vállalni, mert az edzőség tu­lajdonképpen „cigányélettel” jár, s az üzleti vállalkozás mellett a kettő már nagy teher. Időnként, ha lesz le­hetőségem rá, akkor vissza-vissza kanyarodom majd ehhez a sportág­hoz, mert teljesen elszakadni nem tudok tőle! Gyurkó Mihály „Ez nem csak az én sikerem” • Téli készülődés a nyári strand­röplabda-bajnokságra, Gulyás Fe­renc szolnoki röplabdázó. V égy magad mellé egy technikai­lag, taktikailag, erőnlétileg hasonszőrű társat, majd egy nagy adag hittel fűszerezve kapd nya­kad közé a várost egy „kiadós” szponzor után kutatva. Ha ezzel is készen vagy, ne hidd, hogy kényel­mesen hanyatt dőlhetsz a fotelod­ban, hiszen a siker napi hozzávalói a következők: kőkemény munká­val, 3-4 kilométer futással kezdd a reggelt, utána másfél-két órás já­tékkal folytasd, végezetül újabb másfél órás kondizással zárd a dél­előttöt! Persze, ahhoz, hogy az év strandröplabdázója légy, az is szükséges, hogy az „alapanyaga­id” jó minőségűek legyenek. De ha mindezek mellett kifelejted a jó partnert, te sem tudsz a képességei­det kihasználva játszani. Ha pedig hiányzik az agilis támogató (jelen esetben a Sohn János vezérelte Komplex EC, amely majd minden tőfrián á 'fiúk lelkes szurkolójának bizonyult)/ nyár és strand lévén csak „dilire” veszed még a bajnoki meccseket is. Mondja mindezt Gulyás Ferenc, akit a Komplex EC Szolnok színei­ben versenyezve az 1992-es év strandröplabdázójának választot­tak. Hogy miért érdemelte ki ezt a címet? Hajdú Zoltánnal az olda­lán, a hat bajnoki fordulóban négyszer győzedelmeskedtek, egy­szer a második helyre szorultak, míg ugyancsak egyszer befaragták egy hatodik hellyel. Ehhez egy-egy tornán általában kilenc-tíz meccset kell játszaniuk. Az egy szett ellené­re megesett, hogy a csata másfél óráig is eltartott, bár az átlag en­nek a felére tehető. Mindezt boká­ig érő, süppedős homokban és szikrázóan tűző napon. így nem meglepő, hogy még a cingárnak mondható Gulyás Ferenc is egy- egy hét vége után három kilóval könnyebben tért haza. Nesze ne­ked, jó recept...! Ám a nehezebb pillanatokban nem voltak magukra hagyatva a játékosok, hiszen a lábukat lógató, fürdőző, sörözgető, netán unatko­zó 100-200 nézőnek kapóra jöttek a jókora derbik. Éppen a kecske­méti döntőn esett meg, az édeklő- dők fogadást tehettek, a 21 pontig menő csatában hányat gyűjtenek össze Feriék, illetve ellenfelük — mi több, a helyes válaszadók kö­zött egy görög utat sorsoltak ki. Az olaszországi tengerparti világ- bajnokságon a lelátón összetömö- rüíő kétezres nézősereg még na­gyobb elánnal biztatta a pályán lévőket, miközben néhány fiatal, gumicsőből kijövő csapi vízzel fris­sítette őket. Persze, az itteni „té­vés” sztárok egész évben kifejezet­ten a röplabda ezen szakágával foglalkoznak: amikor Olaszor­szágban hideg van, Brazíliába te­szik át székhelyüket. A 185 centis, 25 éves, 60-70 cen­timéter súlypontemelkedést pro­dukáló röpös — akinek a csapat­társai mostanában kifejezetten örülnek, hogy az öltözőben az év strandröplabdázója mellé ülhetnek (. ■ .).— február 7-én, Kaposváron, a magyar és az idegenlégiós válo­gatott összecsapása előtt vehette át a díjat. Búcsúzásunk előtt azért még egyszer kihangsúlyozza: „Ez nem csak az én sikerem, hiszen Hajdú Zoli és támogatónk is hozzá tartozik — nem is kicsit. kocsis Vargyas Laci megpróbál nyelni • Vargyas László, a jászberényiek Erdélyből áttelepült hatalmas ter­metű jégkorongozója. N o nem a korongot, hanem az időnként felgyülemlett keserű­séget. Amelyet a mérkőzések alkal­mával a jégen tapasztal az ellenfelek sportszerűtlen megnyilvánulásai kapcsán, a csapat ellen irányuló, fon­dorlatokban gazdag „elnyomó” szö­vetségi intézkedések okán. A hu­szonhárom esztendős védőjátékos Gyergyó-alfaluban született, Jászbe­rényben a második bajnokságot ta­possa, immár mint csapatkapitány. Szó mi szó, korcsolyával magasított termete az egykori gladiátorokéig ér fel. Korcsolyatudása, szerelőkészsé­ge is átlagon felüli, arról nem beszél­ve, ha szíve elviszi és belelendül, ak­kor a kapu előterében is sok kelle­metlenséget okoz. Gólt üt, de leg­rosszabb esetben gólpasszal segíti társait. Szezonzáráskor a Lehel Gyöngye étteremben „leltároztunk” néhány percet. Először arra voltam kíváncsi, miben különbözik a mai Lehel HC a tavalyitól? — Mai együttesünk elsősorban eredményesebb, mint volt a korábbi garnitúra, amelynek azonban stílu­sosabb volt a játéka. De azt hiszem az eredmény fontosabb. Két játéko­sunk, Szelihov és Vodopjanov vezeti a góllövőlistát, ez mindennél többet mond. — Romániában hol játszottál? —Az első ligás Gyergy őszentmik- lósban, katonaként pedig a Galac együttesében, amellyel bronzérme­sek lettünk a bajnokságban és meg­nyertük a román kupát. — Ott is voltak kiemelt figyelmet kiérdemlő csapatok? — Csak meg kell nézni mikor nyert utoljára a vidéki csapat baj­nokságot? A Steaua és Dinamó fel­váltva kapja az aranyérmet. —Ez kísértetiesen hasonlít az FTC és az UTE párharcához, valamint a „betolakodó" Jászberény „kiűzésé­hez”. Netán tévednék? — Nem tévedsz, hiszen a vak is látja mi folyik itt is, ott is. Tudod, az a legnagyobb baj, hogy az összes volt szocialista országban a fővároscent- rikusság volt a jellemző. Tisztában vagyok vele, nem olyan egyszerű do­log ezt megváltoztatni, de egyszer majd csak-csak elbillen a mérleg nyelve. * — Miként élitek meg ti, játékosok, az ellenetek irányuló intrikákat? — Megpróbáljuk lenyelni és nem érezni azt, hogy alárendelt szerepet szánnak nekünk. Bár olykor idegen­ben jól jöhet a heccelés, mert ilyenkor dacból is megmutatjuk, mit tudunk. Energiatartalékokat mozgósítanak bennünk ellenlábasaink anélkül, hogy tudnának róla. — Milyennek minősíted az őszi szerepléseteket ? — Csak a Fradi ellen vesztettünk pontokat. Először a székesfehérvári sorozatmeccsek végén, fáradt álla­potban, a következő körben pedig a második harmadban lefújták a hazai találkozónkat. A harmadik össze­csapáson, úgy érzem, bravúros pon­tot szereztünk a Kisstadionban. De a neheze most jön. — Milyen esélyekkel? — Szerintem jó esélyekkel vágunk az újabb sorozatba, amelynek végén együtt örvendezhetünk valamennyi jászberényi szurkolóval. Vargyas Laci hátvédnek kitűnő, sokszor bizonyította. Am előrelátás­ból még nem vizsgázott. Február vé­gén kiderül, az új „tantárgy" mennyi­re a sajátja. (néder) HEVES MEGYEI HÍRLAP „A ralit nem lehet félvállról venni” • A ralibajnok páros, balról Büki Ernő, a volán előtt Ranga László. S okan szeretik és sokan gyűlölik, gondolja, aki pedig nem így csinál­De, bizony, a sztároknak min- ja, az azért teszi ezt, mert van más .denütt a világon ez a sorsuk. Már- lyuk, amit be kell tömnie. De ez pedig a hazai raliban ma a legfé- csak egy pótcselekvés. Aki ered­nyesebben ragyogó csillag a négy- ményt és komoly szponzorokat szeres bajnok, Ranga László. lm- akar, annak viszont nem lehet a máron két éve ez a ragyogás nem ralit félvállról venni; és ide-oda te­veszít fényéből, hiszen 1991 után szegetni a pénzeket, tavaly is megnyerte az abszolút — A menedzselést ki tanította bajnokságot. Megnyerték, helyes- neked? bitek gyorsan, mielőtt szó érné a — Hogy is mondjam. Tizenhat ház elejét. Ő, s Büki Ernő navigá- éve versenyzőn, öt évig navigál­tora, a Lancia Integrale és az tam, eltöltöttem egy évet Ferjáncz MHB Rali Team. Mert ebben a mellett, öt éve világhirű támoga­sportágban a csapat utolsó embe- tóm van. Sok mindenbe beavat­rének is úgy kell illeszkednie a gé- tak, sokszor pofára estem, zsákut­pezetbe, mint a fogaskerekeknek cába fordultam. Ragadt rám vala­egy svájci órába. mi! Az egri ifjúsági ház vendége volt — Nem félsz attól, hogy egy-két a napokban a címvédő páros, s a éven belül ugyanabban a cipőben két óra hosszás közönségtalálko- jársz majd, mint Ferjáncz fénykorá- zót követően ültünk le beszélgetni ban, amikor verhetetlen technika Ranga Lászlóval. volt alatta, és azt mondták rá . .. — Milyen főnök vagy? — Ne folytasd, már most itt — Á, én nem vagyok főnök! tartunk. Ez egy utálatos dolog. — No, de mégis úgy alakultak Arról beszélnek, hogy 90-100 mil­körülöttetek a dolgok, hogy a te lió forintja van a Tangónak, amire feladatod nemcsak a versenyzés, én azt mondom, hogy ha csak az hanem a csapatot érintő ügyek inté- egyharmada lenne, de örülnék né­zésé is, teszem azt, ha képviselni ki. Azt sem titkolom el, hogy Ma­kell a Marlboro Rali Teamet — gyarországon van még legalább ugyebár az MHB kiválása után lett négy ralicsapat, amelynek ugyan­ez a nevetek —, szóval, te ülsz le annyi pénze van, mint a miénk­tárgyalni. nek. — Hogy miért alakult így? Sok- — Megkaptátok már a Lancia sok ember segített nekem, sokan Integrale Evolutiont? elhagytak, és sokaktól nekem kel- — A tréningautónk már Szuper lett megválnom. Vesszőparipám, Delta, és tegnap jött meg az Olasz hogy a rali egy olyan üzlet — ezt Autó- és Motorsport Szövetség el­ugyan nem szeretem kimondani, nőkének levele, amelyben örömét de végtére is az —, amibe éveken fejezi ki, hogy a Lancia csúcsmo­át csak invesztálsz, s amiből talán delijével, tehát az Evóval verse­egyszer kialakul az a háttér, ami nyezhetünk az idén. egy életformát adhat. — Laci! A négy bajnoki címed Nekem már azzá vált, sajnos, a közül melyik a legkedvesebb, me- csapat nagy részének még nem. lyiknek örültél a legjobban? S mivel nálunk nincs fizetés, igazá- — Hm... Az utolsónak! Mert ból én nem lehetek főnök, legfel- az év elején veszett fejsze nyelének jebb csak összefogom a csapatot. tűnt. Amikor a Saigon elnémult a Szerencsére, idestova tíz esztende- motor, egy világ dőlt össze ben­je a szerelőktől kezdve mindenki nem. Tudod, amikor mindent mellettem áll — elsősorban baráti megteszel, amikor úgy érzed, hogy alapon. erőn felül dolgozol, ott vagy a ha­— Azt mondta nekem valaki, táron, hogy ennél többet nem hogy egy biztos: ha te kezeled a tudsz, és nyekk! Mert azzal tisztá­pénzt, amit a szponzorok a ralira ban vagy, hogy megállhat az autó, áldoztak, az holtbiztos, hogy a de miért pont neked. Pokoli érzés sportra is megy el... volt, hidd el! — Nézd, ezt a magyar autóver­senyzők kilencven százaléka így Budai Ferenc A vidék sportja A , Jász-Nagykun-Szolnok me­gyei Új Néplap „Ki a felelős a pénz­ügyi zavarért?” címmel a Lehel SC női kézilabdázóinak hetek óta va­júdó „forintos” ügyét járja körül. A fő gondjuk — majdhogynem természetesen — az, hogy a kasz- szájukban egy fillér sincs, a társa- dalombiztositási tartozásuk meg­haladja a félmilliót. A cikk szerzője a felelősséget kutatva kérdezi, hogy ki okozta a pénzügyi zűrza­vart, hogyan juthatott a tönk szé­lére a jászberényi női kézilabda. S miután több érintettet is megszó­laltat, azokat okolja, akik a csapat két húzóemberét, jóllehet marad­tak volna, elküldték, s helyükre egyszerre négy, státust igénylő já­tékost szerződtettek. „Mondhat­nánk úgy is, feltehetően idecsábí­tották őket férjeikkel, gyerekeikkel együtt, és .most, amikor szorít^ a cipő, másokra próbálják átháríta­ni a felelősséget” — olvasható az Új Néplapban. * * * Hovatovább már nem is olyan meghökkentő, ugyanakkor meg­szokhatatlan esetről adott hírt a Somogyi Hírlap: végrehajtó járt a kaposvári Rákóczi FC-nél. A megyei társadalombiztosítási igazgatóság embere a labdarúgó klub csaknem egymilliós tartozása és annak kamatai fejében az FC vagyonából foglalást hajtott végre. A fűkaszától a mezeken, a nadrá­gokon és sportszárakon át a labdá­kig számos olyan tétel került „la­kat alá” — írja a lap —, amelyek fölött a Rákóczi immár nem ren­delkezhet. A foglalás valósággal sokkha­tást váltott ki a zöld-fehér klub­ban, márcsak azért is, mert tb.- tartozásait ismét fizette abban a hiszemben, hogy hátraléka rende­zésére ez év végéig haladékot kap . .. * * * Az Észak-Magyarország azzal a hegymászó különítménnyel foglal­kozik, amelyben miskolciak is „he­lyet kaptak, s amely december vé­gén indult el Afrikába. Az úti célt Kenya jelentette, de a társaság egy része Úgandában is megfordult. Az egzotikus túra előkészületül szolgált egy sokkal nehezebb vál­lalkozásra: a hegymászók azt ter­vezik, hogy 1996-ban megküzde- nek a „világcsúccsal”, igyekeznek meghódítani a Mount Éveresiet. Oda a „szakma” képviselői közül nyilván sokan mások is szeretné­nek eljutni, de Nepálba csak a leg- kipróbáltabbakat szabad elindíta­ni — vallja a cikkben megszólalta­tott egyik résztvevő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents