Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN

1993. február 20., 5. oldal

A TARTALOMRÓL

Epres reménye

Epres Attila a kecskeméti színházban A padlásban Barrabás és Révész szerepét játssza sikerrel. Megtudtuk, hogy a szerencsejátékokban is sikeres, egészen pontosan az ügetőn szerepelt eredményesen.

— Ez régebben volt — meséli a művész. — A Vidám Színpad tagjaként sokszor megfordultam az ügetőn, hajtőként versenyeztem. A Komlós Vilmos Emlék- versenyen harmadik helyezést értem el. A lovaglás egyébként régebbi szenvedélyem. Egykori erdész kollégámmal tartottunk közös lovat Csobánkán. Amikor csak tehettem, rohantam Reményhez, merthogy így hívták a lovat. A Honvéd-pályára is sűrűn kijártam, Pintér Tamás tanított a trükklovaglásra. Odahaza,

Balatonlellén a közeli bogiári istállóban úgyszintén sűrű vendég voltam egy időben, még túralovaglásokat is vezettem.

— Más szenvedély, játék?

— Csak akkor veszek lottót, ha egy autókatalógusban meglátok egy csodaautót, vagy motort. Néhány hétig áhítozom rá, szorgalmasan kitöltőm a lottót. De elfelejtem bedobni. Nincs is csodakocsim.

— Kártya?

Egy időben ultiztam, a partnereim örömére, mert ott is rendszerint vesztettem. A póker hozott már sikert, ha rossz passzban vagyok, rendszerint nyerek.

— Kecskeméten nem lovagolsz?

— Szinte csak a színházra van időm. Pedig jó lenne néha kikapTESZT

Szereti On a könyvet?

• \ konwlarlian. (foto: l’Varelm)

HÁNY KÖNYVE VAN?

— több ezer; 5

— mintegy ezer 4

— több száz 3

száznál kevesebb 2

— még munkakönyvem sincs 0

RENDSZEREZI-E KÖNYVEIT?

— igen, szerzők szerint 4

— igen. nagyság szerint 2

— igen, szín szerint 0

igen, katalógust is vezetek róluk 5

bizonyos mértékig 3

— nem l

AD-E KÖLCSÖN KÖNYVET?

— soha, senkinek 5

csak megbízható barátoknak 4

csak olyat, ami nem túl értékes 3

— igen. hogy én is kapjak 2

— persze, akár ajándékba is l *

MIT OLVAS LEGGYAKRABBAN?

— újságokat 3

könyveket 5

— kirakatok árcéduláit 0

römiben a terceimet í

OLVAS-E EVÉS KÖZBEN?

— soha 0

— nagyon ritkán I

— gyakran 2

— igen. de csak könyvtári könyvet 3

— olvasás közben sosem eszem 5

HOGYAN JEGYZI MEG, HOGY HOL TART EGY KÖNYVBEN?

— könyvjelzőt használok 5

— lapjával lefordítva hagyom 2

— szamárfület teszek 1

— mindig megkeresem, hol hagytam abba 3

MI A KEDVENC MŰFAJA?

— krimi 2

szépirodalom 5

— dokumentum —irodalom 3

— tudományos művek 4

— képregények 0

— ponyvaregények 1

OLVAS-E VERSEKET?

— nem 0

— ritkán 2

—- csak régieket ‘ 4

— gyakran 5

SZOKOTT-E KÖNYVTÁRBA JÁRNI?

igen 5

— igen. kazettát kölcsönözni 2

— néha 3

— nem 1

MIT CSINÁL MEGUNT KÖNYVEIVEL?

eladom 2

— elajándékozom 3

— őrzőm 5

elcserélem 4

kidobom 0

ÉRTÉKELÉS:

1 8 pont: analfabéta;

9—17 pont: irodalomból felmentve;

18—27 pont: olvasás színvonal nélkül;

28 37 pont: könyvszerető;

38 45 pont: könyvmoly;

46 50 pont: nagyképü könyvmoly. Szigeti András

• Epres \ttilu: — Ha meglátok egy csodakocsit... (Fotó: Straszer András)

csolódni, valamelyik közeli tanyán lóhátra ülni. Talán majd ha lemegy A padlás előadás-sorozata ...

(borz)

Sztárpletykák

Bejelentették: az egy híján nyolcvanéves Rökk Marika a korábbi cáfolatok ellenére műtét előtt áll. Az operettszinházak ünnepelt csillaga három hónapnyi szenvedés után — egyik lábujja begyulladt — döntött az operáció mellett. Ám kikötötte, csak helyi érzéstelenítésről lehet szó, mert az altatás az ő korában már túlzottan veszélyes. Lábproblémái akkor kezdődtek, amikor tavalyi budapesti vendégszereplésekor baleset érte.

*

Gábor Zsazsa idegesen várja férje, Frederic von Ánhalt herceg könyvét, ami amolyan válaszféle a 75 esztendős színésznő önéletrajzára. Az asszonyánál kerek húsz évvel fiatalabb üzletember állítólag minden szennyest kitereget: azt. hogy felesége büszke ágybéli képességeire, keményfejü és dühében rendszeresen összetöri az étkészletet. Anhalt herceg azt sem titkolja, hogy nem szerelemből házasodott, neje révén csupán a sztárok világába akart bekerülni. „Az a gyanúm, ha elolvassa, milyen kapcsolatom volt barátnőinek némelyikével, kitör a botrány. Biztos vagyok benne, hogy benyújtja a válókeresetet.” — mondja Frederic.

Sziklaként a botrányviharban

A világsajtó hangos a brit királyi ház, a Windsor-család botrányaitól, de a ma is szálfatermetű, mindig makulátlanul elegáns Fü- löp herceg, II. Erzsébet királynő férje, a gyermekek atyja, sziklaként áll a viharban: kikezdhetetle- nül és mozdíthatatlanul.

A most hetvenegy éves herceg apja András görög herceg, anyja Battenberg (angol fordításban Mountbatten) Aliz hercegnő. Szülei elváltak, apja hazárdjátékos lett és korán meghalt, édesanyja kolostorba vonult és ahogy Fülöp mondani szokta: úgy maradt árván a világban, hogy csak a rajta levő ruhát mondhatta a magáénak.

Gazdag nagynénjei segítették pénzzel, de a család melegségét nem pótolhatták, hosszú esztendőkön át az elitinternátusok elegáns ridegségében élt. Francia, német intézetek után a skóciai „arisztok- rataképző”. Gordonstoun követ• Fülöp, a vaskezű alva.

kezett. Az itteni kemény drilltől egyenes út vezetett a királyi tengerészet iskolájához. A fiatalember úgy nőtt fel, hogy kedves, netán cirógató szavak helyett csak szidalmakat és ellentmondást nem tűrő parancsokat hallott. Ezt a vaskezet érezteti mindmáig a Windsor-ház királyi — immár felnőtt — gyermekeivel is.

Maga Fülöp vallja, hogy addigi örömtelen életének fordulópontja 1939 júliusának egyik szép napja volt. Az akkori szokás szerint a megfelelő származású és előmenetelő — valamint küllemű — kadétokat néha, ahogyan egymás között mondták, „udvartartási gyakorlatra” a királyi palotába vezényelték. Az akkor tizennégy esztendős Erzsébet ott látta meg a délceg ifjút és azonnal beleszeretett. Fülöpnek még nyolc teljes évet kellett várnia, amíg 1947. november 20-án oltár elé vezethette a földkerekség talán legirigyeltebb aráját, az Egyesült Királyság trónörökösnőjét.

A herceg szerette feleségét, s szerette mindazt, amit e nem akármilyen frigy jelentett: biztos karriert a flottánál, gondtalan gazdagságot és társadalmi megbecsülést. Fülöp pontosan fél évtizeden keresztül lubickolhatott egy sosem álmodott, pompás élet hullámain, amikor villámcsapásként jött a hír: meghalt a herceg apósa, Anglia királya.

— Fülöp — emlékezik Michael Parker, egykori magántitkára porig sújtott ember benyomását keltette. Tudta, mit jelent számára a gyászhír: addigi kellemes életének végét, újfajta aranykalitkát, életfogytiglani luxusrabságot.

— Hiába vagyok flotta-tengernagy — fakadt ki egyszer Fülöp az általa is nagyon tisztelt Churchill- nek —, ha egyszer nincs más dolgom, mint az, hogy Anglia királynője mögött két lépésnyire ballagjak a protokollrendezvényeken. Ma is ezt teszi, mintha nem érnék egymást a viharok a famíliában.

Fiai közül Károlyt és Edwardot gyengének, Andrást „gügyének” tartja. Mint mondotta: „Erzsébeten és rajtam kívül a családban Anna az egyetlen férfi”.

Ferenczy Europress

SZÍN-FOLT

A SZÍNÉSZNŐTŐL KÉRDEZTÜK:

Sztár-e Sztárek Andrea?

• Sztárek Andrea: — Életem eddigi legnagyobb sikerét Kecskeméten értem el. (A szerző fotója)

— Nem. Sajnos, nem. Talán majd egyszer.

—1 Mindkét variáció jó. így békén hagynak a rajongók, viszont az is örvendetes lenne, ha gyakran szerepelnél!

— Valahogy csak megküz- denék a rajongókkal. Világos, hogy kétélű dolog a sztárság. De ki is lehet az?

Vannak, akiket a szakma fúj fel mesterségesen, másokat pedig a nézők jutalmaznak ezzel, a titulussal. Én egyik kategóriába sem tartozom.

— Melyik fajta sztárból van több nálunk?

— Az utóbbiból. Egyébként a szakma és a közönség véleménye általában nem egyezik meg. Nem tudom, hogyan jöhetnek létre ezek az aránytevesztések. Meglehet, műfaj kérdése az egész. Akik a szórakoztató, könnyű műfaj képviselői, biztos sikerre számíthatnak.

— Amikor elhatároztad, hogy színésznő leszel, voltak-e álmaid arról, hogy is ünnepelnek majd?

— Persze. Aki mást válaszolna erre a kérdésre, az festi magát. Nem azért játszunk, hogy sztárok legyünk, de nem esik rosszul a népszerűség.

— Könnyen bekerültél a pályára ?

— Nem. Nehezen ment minden. A Színművészetire harmadszorra vettek fel. Két éven át a Nemzeti

Színház stúdiójában nevelkedtem, ott nagyon sokat tanultam. A főiskolán pedig már az első évben megkezdődik a sztárolás, gyakorlatilag az elején eldöntik, kiből mit akarnak. Életem eddigi legnagyobb sikerét főiskolásként értem el Kecskeméten, amikor eljátszottam a Kaméliás hölgy címszerepét.

— Igen, emlékszem, úgy nézett ki, szépen indul a pályád.

— Kecskemétre szerződtem. Pe- chemre, mert akkor kezdődtek a színházban a bajok. Igazgatóváltás, zűrzavar. Gyürkét Gera váltotta fel, akinek sikerült lehúznia az iszapba a színházat. Átmentem Szolnokra Schwajdáékhoz.

— Kecskeméten miben is játszottál?

— A Vőlegényben. Beígérték még a Sirályt és Lorca Vérnászát. Ebből semmi sem lett. Örömmel mentem át Szolnokra, nem bántam meg a lépést. Négy év után szerződtem Pestre.

— Remek szerepeket kaptál Szolnokon, például a Zsivágó doktorban láthattunk.

— Igen, sok jó előadásunk volt. Kár, hogy most már ott is megváltozott a helyzet. A szolnoki éveimet soha nem felejtem cl. Pesten nem jöttek össze a dolgaim. A Józsefvárosi Színházban egy hangszalagmütét miatt két szereptől is elestem. Azután átszerződtem az Arizonába. Amint tudod, ott ugyancsak zűrzavaros a helyzet.

— Micsoda pech! Hasonlóan, mint Kecskeméten, ott is igazgatóváltás miatt kell elmenned?

— Igen, nem mondhatom magam szerencsés embernek.

— Hogyan tervezed a jövőt?

— Egyelőre játszom Áz utolsó hősszerelmes című vígjátékban, melyet Kecskeméten is láthatott a közönség. Három különféle típusú nő vagyok benne, brávúros játékra ad lehetőséget. A Rómeó és Zsanett című darabban is enyém az egyik főszerep.

— Pesten nincs több lehetőséged?

— Soha nem áltattam magam azzal, hogy majd a vízcsapból is én csörgedezem, ha Pesten dolgozom. Ez nem így van. Akit akarnak foglalkoztatni, azt vidékről is hívják, nem szükséges ehhez a tűzközelben üldögélni. Egy lépést sem teszek a szerepeim érdekében. Néha szólnak a szinkronstúdióból. Benne vagyok a szomszédokban is.

— Férjed és édesanyád is rendező. (Szikora János, Ángya! Mária — a szerk.) Ok sem szólnak az érdekedben ?

— Ez etikátlan lenne.

— Megvárod, még megcsörren a telefonod?

— Igen. Otthon ülök és várok.

Borzák Tibor

Lehet könny nélkül sírni ?

6. oldal

Fa Nándor elődei

6. oldal

Takarékosság a vízzel

6. oldal

Szíveskedjenek jól kiveszekedni magukat!

7. oldal

A februári rejtvénymagazin eredmény- hirdetése

7. oldal

Keresztrejtvény

7. oldal

LELKI POSTA

Megpróbálandó

Panaszkodni akart, aztán megváltoztatta szándékát régi ismerősöm. Úgyhogy a beszélgetés megütött hangneme a derű lett. a komor felhangok szándékos mellőzésével. Az együtt töltött idő így mindkettőnkben kellemes érzést hagyott, amire jó gondolni a búcsúzás után is.

Pedig tudom, van éppen elég baja-jaja, talán még a vázlatos változat előadására is kevés lett volna az a fél óra. (És akkor én még csak meg sem szólalok! . ..) Amikor úgy döntött, hogy sirám egy hang sem, meg is indokolta a hangulatváltást. - Érdekes! Ha két magyar ember találkozik, s megkérdezik egymástól: hogy vagy? — a legritkább esetben hallani, az egyéni gondok felett hidat verő, őszinte köszönöm jóit. Ha teszem azt, egy német polgárnak teszik fel a kérdést, ezer közül kilencszázkilencvenkilenc nem próbálja a kérdezőre zúdítani búját-baját. Pedig bizonyára neki is lehet panaszra oka ...

Mindezt azért bocsátottam levelem elejére, Kedves Barát- ném, hogy magyarázatként szolgáljon, miért kerülöm veled a találkozást. Pedig emlegeted, milyen jó lenne leülnünk beszélgetni. Amin te, természetesen, azt érted, hogy bekapcsolod a „magnódat”, és vég nélkül zso- lozmázod munkahelyi és magánéleti problémáidat. Néha azért megkérded, hogy mi a véleményem soha nem látott kolléganőd viselkedéséről, a nálad éppen aktuális férfiú szemétkedéséről. Aztán mondhatok én bármit, te, mint a bibliabéli kutya, visszatérsz a saját gondolataidra. S nem csak velem járatod így a bolondját, de minden ismerősöddel. Kerülnek is, mint a leprást. Magányod teljesen érthető: rajtad kívül mindenkinek.

Hogy mennyi mindenről beszélgethet két ember! A sózott szalonna hajdani vastagságától, a házi süfésű kenyér ízének mindcműségétől kezdve! Csak- hát, amíg a te magnódról csak magadat mondod, meg sem hallva, hogy áldozatod témát váltana, addig ne számíts együtt érző barátokra. Egyszer már gondold végig, miért jutottál ilyen mélypontra, s próbálj kérlek, legalább kazettát cserélni.

Ha sikerül, s újra barátnő leszek, s nem pszichiáterpótlék, talán más levelem több lesz. Meg! ívó egy dumapartira ...

Nagy Mária