Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

Drágszél • Fájsz • Géderlak • Harta • Homokmégy • Miske • Negyvenszállás • Öregcsertő • A farsangi bál — csokievőverseny. Határtalan volt a jókedv. Az Értelmi Fogyatékosok Or­szágos Szövetségének Kalocsai Csoportja háromszáznegyven ta­got számlál. Az elmúlt hét mozgal­mas volt a csoport számára, köz­gyűlést és farsangi bált szerveztek. Kovácsné Czinege Piroska titkár beszámolójában összegezte az el­múlt év munkáját. Hangsúlyozta, hogy to vábbra is az értelmi fogy até- kos családok gondjainak enyhítése, érdekeik védelme a legfontosabb feladatuk, és mindinkább a közös­ségi élet megszervezése. Ugyanis sok család egyedül nem mer kimoz­dulni beteg gyermekével, de együtt bátorságot kap. így teljesebb embe­ri életet elhetnek. A kalocsai szerve­zet az egész körzetet „föltérképez­te” már, tudják, hogy kinek milyen segítségre van szükség. Példaértékű a kalocsai közösség, hisz a megyé­ben másutt nincs szervezeti élet. A vezetőség aktív munkájának köszönhető, hogy sokoldalú kap­csolatot építettek ki az önkormány­zatokkal, intézményekkel, cégek­kel, ki-ki erejének megfelelően tá­mogatja az Éfoész törekvéseit. A beszámolóból az is kiderült, hogy több kirándulást, játszóházi foglal­kozást szerveztek. A közösségi ren­dezvényeken az értelmi fogyatékos gyermek együtt játszhat, örülhet egészséges társaival. Nagyon fon­tos dolog, hogy a másságot is tole­rálni tudja a társadalom, ne legye­nek kirekesztettek. Kalocsán és a körzetében jó ke­zekben van az értelmi fogyatéko­sok képviselete. Iskoláskorukig szervezett oktatásban, nevelésben van részük. De az iskoláskoron túl még nem sikerült megfelelő formá­kat találni. Az aktív vezetőség és tagság bizo­nyára megfelelő megoldást talál a gyarapodó támogatók segítségével. Az összefogás szép jele az immár hagyományossá váló tavaszi bál. A polgármesteren kívül dr. Dankó László érsek is védnökséget vállalt az idei bálon. Tamás László Hogy szép legyen az alkony • Az otthon lakóit mindennap felkereshetik. (Archív felvétel) Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy városunk szépen felújított gondozóháza és szociális otthona a látványos megnyitó óta merre fejlődött tovább, mennyire fi­gyelünk az idősekre, akik egy átdolgozott elet után keserves versenyre kényszerül­nek az árakkal, egyre zsugorodó értékű nyugdijukból. Az intézmény igazgatója, dr. Réfy Mik- lósné készségesen f ogado tt, látható öröm­mel és büszkeséggel beszélt az otthonról és munkájukról. —Az idősgondozás és a szellemi fogya­tékosok ellátása terén Kalocsa megyei fo­gadóterületként működik. Az otthonban száznegyven idős embert gondozunk. Az építmény több napközi személy fogadásá­ra is képes lenne: egésznapi ellátást, társa­ságot, szórakozást kínálva, de mivel a gondozóház a város szélén áll, kevesen tudják kihasználni ezt a lehetőséget. Hiá­ba áll meg előtte a helyi járat, nem túl so­kan tudnak naponta több mint negyven forintot csak buszra kifizetni... Mindennap 270 adag ebédet szállíta­nak házhoz a rászorulóknak, a Malom ut­cai, szellemi fogyatékosokat gondozó in­tézmény és a Máltai Szeretetszolgálatnál található átmeneti szállás ellátása is a fel­adatuk. Unalomra tehát igazán nincs okuk. Bejártuk a házat: kellemesen lepett meg az ízléses, otthonos berendezés, az ápolt és tiszta környezet. A képek, dísztárgyak zö­me adomány, legtöbbjét az otthon lakói ajándékozták az intézménynek. A búto­rokat valóságos országjáró körúton sze­rezte be dr. Réfyné, hogy minél olcsóbb le­gyen. A gondos ápolást külön háziorvos és nővérek biztosítják, de dolgozik itt fodrász és masszőr is (utóbbit az intéz­mény maga taníttatta ki!). Mindenki­nek módjában áll vallását gyakorolni, havonta misét tartanak az otthonban. Ide minden vallás képviselője bejöhet, hogy a közösségébe tartozónak lelki támaszt nyújthasson. Rendszeresen szerveznek kiránduláso­kat, kapcsolatot tartanak más szociális ott­honokkal is, kölcsönösen meglátogatják egymást. Karácsonyi ajándék gyanánt az intézmény pesti cirkuszelőadásra vitte az időseket. Saját üdülőjük is van Harkányban — szintén egy gondozott adománya —, me­lyet önerőből hoztak rendbe. Jelenleg öt szellemi fogyatékos pihen ott, természete­sen gondozóval. Az otthon lakóit mindennap felkereshe­tik, illetve felhívhatják a hozzátartozók. Sajnos, vannak akik a látogatást kizárólag nyugdíjosztás napján tudják elképzelni, és nem átallják szó szerint az utolsó filléreiktől is megfosztani rokonukat...! Az igazgatónő elismerte, hogy a térítési díj elég magas — a megyében a második legtöbb —, de úgy érzi, mindent megtesz­nek azért, hogy az itt élőknek minél szebbé tegyék utolsó éveiket. Munkájukat segíti a városi önkormányzat, több iskola és né­hány magánszemély. Büszke arra, mennyi mindent oldanak meg saját erejükből, büszke munkatársaira, akik nem túl magas bérért ápolnak, gondoznak idős, gyakran teljesen ágyhoz kötött betegeket, próbál­nak pótolni rá nem érő, vagy hiányzó csa­ládtagokat. Kérni nem szeret, amire szük­ségük van, megpróbálja kigazdálkodni; ha munka, ötletes átszervezéssel házon belül megoldani. Azt csöndesen elismerte, hogy egy mik­robusz nagyon nagy segítség lenne a számukra, erre a költségvetésükből nem futja. Beszélgetésünk végén—elismerő szava­im hárítva — mosolyogva jegyezte meg. — Ugyan, lehet, hogy merő önzésből te­szem! Még lehetek én is itt gondozott. Meg, ha jól meggondolom, bármelyi­künk lehet ...! Gábor Erika VILÁGÍT A PHARE A diákfarm szeptemberre benépesül Keresve sem találhattak jobb el­nevezést a Világbanknál egy okta­tást finanszírozó programhoz, mint a PHARE-program esetében. Bár az elnevezés valójában egy an­gol elnevezésből összerakott betű­szó, maga a végeredmény nem mást jelent, mint világítótornyot, ami esetünkben valóban segítséget nyújt, utat mutat ahhoz, hogy szakmai oktatásunk végre valóban közelítsen a világszinvonalhoz. Örömteli hírt hallottunk Szaba­di Józseftől, a Dózsa György Me­zőgazdasági és Közgazdasági Szakközépiskola másfél éve kine­vezett igazgatójától: a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitká­ra levélben értesítette, hogy a mi­nisztérium Ifjúsági Világbanki Programirodájához benyújtott PHARE-pályázatát a közgazdasá­gi szakmacsoportban elfogadták. — A Munkaügyi Minisztérium még 1991-ben hirdette meg a szak­mai oktatás világbanki finanszíro­zásának lehetőségét — mondta Szabadi József. — Annak idején iskolánk ezt nem pályázta meg, csak nemrégiben volt módunk ar­ra, hogy ezt megtehessük. Előzőleg ugyan már bekapcsolódtunk a Vi­lágbank által támogatott oktatási projektekbe, iskolánkat úgyneve­zett követő iskolaként tartották számon és a minisztérium engedé­lyével 1992 szeptemberében meg­kezdődhetett az oktatás. Ez nem járt semmiféle támogatással, az eh­hez szükséges pénzt, 7-8 millió fo­rintot harminc környékbeli válla­lat és szövetkezet biztosította. Eb­ből kellett megvalósítanunk számí­tógépes nyelvi laborunkat, a tele­fon- és telefaxfejlesztést, de ezt az összeget meg kellett osztanunk a mezőgazdasági és közgazdasági képzés között, hiszen az előbbiért is felelősséggel tartozunk. Segítsé­günkre volt a svájci Revox cég, • Szabadi József amely 50 százalékos kedvezményt adott termékene. A nyelvi labort március 6-án adja át a Magyar Köztársaság svájci nagykövete. — Mit jelent a PHARE-pályá- zat elnyerése az iskola számára? — Húsz iskola nyerte el a 6 mil­lió ECU-s támogatást, nagy örö­münkre ebből 300 ezer ECU jut a közgazdasági tagozat tárgyi eszkö­zeinek beszerzésére, illetve tanára­ink bel- és külföldi továbbképzésé­re. Ebből a pénzből lehetőségünk lesz a nyelvi labor további fejlesz­téseire. Egy teljesen új számítógép- termet rendezünk be, bővítjük ad­minisztrációs eszközeink állomá­nyát szövegszerkesztőkkel, faxok­kal és telefonvonalakkal, amely nemcsak a belső kommunikációs rendszert szolgálja ki, hanem lehe­tőséget nyújt arra is, hogy számító- gépes kapcsolatot létesítsünk kül­földi iskolákkal. Megtudtuk Szabadi Józseftől, hogy az elnyert összeg csakis a kö­telezően előirt közgazdasági okta­tási program finanszírozására használható fel, viszont ez lehetővé teszi, hogy a szakképzési alapba befolyt összegeket teljes egészében a mezőgazdasági oktatás fejleszté­sére használják fel, többek között például diákfarm létrehozására a volt szovjet lokátorbázison. Erre a célra éppen most nyertek másfél millió forint céltámogatást s meg­kezdhetik az épületek átalakítását és felújítását. — A diákfarm épitészeti terveit Németh László építész készítette el díjmentesen tanintézetünk számá­ra — folytatta az igazgató —. Azért is fontos számunkra, hogy mielőbb megkezdhesse működését a farm, mert mezőgazdaságunk je­lenlegi nehéz helyzetében egyre ne­hezebb bejutnunk régi gyakorlóhe­lyeinkre, a saját tulajdonunkat ké­pező létesítményben viszont mara­déktalanul megvalósíthatjuk el­képzeléseinket, a gyerekek is a sa­játjuknak tekinthetik. Nagyon bí­zom abban, hogy ez év szeptembe­rében, októberében betelepíthet­jük az első állatokat, a mellette lévő száztíz hektáros területen pe­dig megtermelhetjük az ellátásuk­hoz szükséges takarmányok egy részét. Gazdálkodást tanítunk itt a gyerekeknek, de szeretnénk létre­hozni egy idegenforgalmi állomást is, amely bekapcsolódhatna a falu­si turizmusba. Az a tény, hogy tanáraink szak­mai önéletrajzának segítségével egy olyan pályázatot nyertünk meg, amelyet a népjóléti és oktatá­si bizottság elutasitására javasolt ugyan, de a képviselők többsége mégis mellette voksolt s az idei év­től az önkormányzat is támogatja, számomra annak a tételnek az igazságát jelzi, hogy a siker nem más, mint túlhaladott kudarcok sorozata — mondta befejezésül Szabadi József igazgató: Csapai Lajos KALOCSA AZ ELSŐK KÖZÖTT Perspektíva a köztisztviselőknek Egy, sőt, több olyan korszak van mö­göttünk, amely hivatalból nem szerette a köztisztviselőket. így aztán közel két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy látha­tó jelei legyenek mindannak: a köz ügyeivel foglalkozók megbecsülése el­mozdult a holtpontról. S hogy Kalocsán nem pillanatnyi fellángolásról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban: önkor­mányzati rendeletet alkottak a köztiszt­viselőket megillető juttatásokról. A vál­tozásokról a város jegyzőjével, dr. Bálint Józseffel beszélgettünk. — A második világháború elején Churchill nem ígérhetett és ígért mást, csak vért, verejtéket és könnyeket. Ese­tünkben ez költői túlzásnak is minősül­het, mégis úgy vélem, a helyhatósági választások előtti, majd utáni időszak­ban a polgármesteri hivatal apparátu-* sára nehezedő szakmai és politikai ter­hek akkoriban valamiféle hasonló helyzetet tükröztek. Kőkemény idő­szak után, amikor a legtöbb munkatár­sam és maga a hivatal is felelt a kihívás­ra, fokozatosan bizonyította, hogy ér­demes a bizalomra, képes a jó színvo­nalú munkára; egészséges munkarend alakulhatott ki a hivatal és testület kö­zött. Ebben az új rendben megnöveke­dett a képviselő-testület, annak bizott­ságainak a szerepe, a hivatal több terü­leten az előkészítő, végrehajtó felada­tot kapta. Ugyanakkor az új hatáskö­rök, a mind nagyobb méreteket öltő szociális feszültségek kezelése hihetet­len energiát igényelt. Ebben a helyzet­ben köztudomású volt, hogy az önkor­mányzat hivatalában dolgozók megle­hetősen alacsony bérért végzik mind bonyolultabbá váló feladatukat. — Mikorra tehető az az idő, amikor valamiféle áttörés következett be ezen a helyzeten? — A köztisztviselők jogállásáról júli­usban megjelent törvény egyelőre a ke­reteit adta meg a végzettségnek, a pá­lyán eltöltött időnek megfelelő előme­netelnek, aminek az anyagi vetületét három éven belül kell megteremteni. E törvényi minimumon felül természe­tesen a helyi önkormányzatok kedve­zőbb szabályokat is alkothatnak, ame­lyek városunkban be is következtek. Egyfelől a testület kinyilvánította, hogy három ütemben biztosítja a bér­táblázat szerinti illetményt, másfelől határoztak a jubileumi jutalomról is, ami például egy, a pályán 40 évet eltöl­tött kolléga esetében azt jelenti, hogy öthavi illetménynek megfelelő jutalom­ra jogosult. További juttatás, hogy köztisztviselőink naptári évenként ru­házati költségtérítést kaphatnak, s je­lenleg 1800 forint étkezési hozzájáru­lásra jogosultak. — Országos gond, hogy felsőfokú végzettségűeket nehéz a köztisztviselői pályára csalogatni. Erre is gondoltak? — Valós probléma, hogy még az új bértáblázat szerinti besorolás is nehe­zen veszi fel a versenyt a gazdasági életben, vagy más területen dolgozó diplomások fizetésével. Ám, hogy jó szakembereink legyenek, ennek érde­kében vezetői pótlékot állapítottak meg, valamint a törvénnyel összhang­ban lehetőség van úgynevezett személyi illetmény megállapítására is. Természe­tesen indokolt esetben, s akkor is a képviselő-testület jóváhagyásával. Mint a hivatal vezetője, úgy értékelem: az önkormányzat képviselő-testülete, amely felelősséggel tartozik hivatalá­ért, a megyében az elsők között hosszú távon nyitott perspektívát a város köz­ügyeivel foglalkozóknak a biztos és tisztességes megélhetéshez, s most raj­tunk a sor, hogy e bizalomra rászolgál­janak . . . Zsiga Ferenc A Duna menti kishalászat jövőjéről Bizony, nem oktalan és jogtalan az a tűnődés, amely a legősibb mesterség, a halászat jövőjét kutatja. Hiszen a Duna menti falvak, Dunapataj, Ordas, Úszód, Foktő és Fájsz kishalászai, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem, bizony év­ről évre kétségek között vetik ki hálóju­kat. Nem tudják, hogy az egyre szigoro­dó feltételek mit hoznak a közeljövőben? Megkapják-e a tizenéves koruk óta ki­váltott halászjegyüket? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták azt az ötven ke­ménykötésű férfit, aki a fajszi halász­egyesület nemrégiben megtartott köz­gyűlésére érkezett. Mint elmondták, a múlt évi tavaszi zöldár nagy reményeket ébresztett, de aztán a nyári aszály nyo­mán már csak a legkitartóbbak bárkája telt meg. Már-már Háry János fantáziája kellett ahhoz, hogy egy „igazi” halász- történettel előrukkoljanak. Inkább a nosztalgia, a Duna szeretete az, ami évről évre a több ezer forintos halászengedély kiváltására kötelez. A jövőjükért aggódó, a halászatot többnyire hobbinak tekintő kishalászok tájékoztatására a Földművelésügyi Mi­nisztérium halászati főosztályának veze­tője, dr. Tahy Béla vállalkozott. Mint előadásából megtudtuk, a készülő halá­szati törvény vitája két fontos kérdés kö­rül forog. Az egyik felfogás szerint min­den halászati jog az államé. A vele szem­ben álló nézet szerint a nyílt vizeket (Du­na, Tisza stb.) az állam tudná magáénak, ugyanakkor az úgynevezett zárt vizek tu­lajdona a terület tulajdonosáé, sok eset­ben az önkormányzaté lenne. A halászati jogot pályázat útján lehetne megszerez­ni, amely 5-10 évre szólhat. A vizek hasz­nosítására nemcsak halász-, hanem hor­gászegyesületek is pályázhatnak. A pá­lyázatot az nyeri el, aki a halgazdálkodás szempontjából a legjobb feltételeket biz­tosítja. Magyarul: a legtöbb hal telepíté­sére lesz képes. Ismerve a halász- és hor- gászegyesületek közötti bevételi különb­ségeket, nagy a valószínűsége annak, hogy a zárt vizekről a kishalászok kiszo­rulnak. Hiszen a pályázatot elnyerő hor­gászok szabadon állíthatnak fel szabá­lyokat. Ez esetben a kishalászat jövője leginkább a nyílt vizeken lesz biztosítva. Tény — folytatta a szakember —, hogy a 20 éve még tetemesnek mondható halászlétszám mára az egytizedére zsu­gorodott, az egykori ősi mesterség kiha­lófélben van. Országosan is figyelemre méltó az az erőfeszítés, amelyet a Bács- Kiskun megyei Duna menti falvak halá­szati létükért, érdekeik védelméért foly­tatnak. Jó hírrel is szolgált az osztályve­zető. A tavalyi aszálykár ellentételezésé­re a kormány a halászati ágazatnak 100 millió forint segélyt adott, amely az idei telepítéseknél már érezteti hatását. To­vábbi hetvenmillió forint az az összeg, amelyre a halak élőhelyének kialakításá­ra lehet pályázni. Különösen a folyók torkolati szakaszának a kortársa lenne fontos, hogy a halak megfelelő ívóhely­hez juthassanak. A megjelent halászok már-már tiborci panaszát némiképpen az oldotta: elhatá­rozták, hogy érdekeik védelmére és kép­viseletére fórumot alakítanak. A legtöbb kishalász már a helyszínen kiváltotta en­gedélyét, hogy már a téli jó időben az ősi szenvedélynek hódolhasson. Zsiga Ferenc Tornacsarnok épül Öregcsertőn Öregcsertőn is nemrégiben került terítékre a falu költségvetése. Közel 27 millió forintból gazdálkodnak az idei esztendőben. Egymilliót szánnak az iskola, óvoda, orvosi lakás és rendelő tatarozására. Szo­katlan nagy összeggel „injekcióz­zák” meg a helyi önvédelmi csopor­tot, részükre 300 ezer forintot biz­tosítanak. Újításnak számít, hogy a helyi vállalkozók is ekkora, összeg­ben reménykedhetnek, a fiatal há­zasok, kik Öregcsertőn akarnak megtelepedni, szintén élvezik az ön- kormányzat támogatását. A spor­tolók 100 ezer forintot kapnak, a köztisztviselők bére húsz százalék­kal emelkedik. Ami a legnagyobb „falatnak” számít Öregcsertő jelen történetében, az mindenképpen a leendő tornacsarnok, melynek már készülőben a tanulmánytervei, nem sokáig várat magára az alapkőleté­tel sem. Természetesen ebben a fa­luban is nagyon várják a vezetékes gázt, amire nem alaptalan a re­mény. Tanácskoztak a pataji honatyák A dunapataji honatyák a leg­utóbbi testületi ülésen tárgyalták a nagyközség költségvetését. Schramm Gábor polgármester fel­hívta a képviselők figyelmét arra, hogy az állami támogatás igen sze­rény lehetőséget nyújt a számukra, lényegében az intézmények működ­tetésére futja. Külön terhet jelent az önkormányzatnak a szelidi üdülő­körzet fenntartása. Igen veszélyessé vált a tó eliszaposodása. A tó kot­rása elodázhatatlan feladat. Duna- patajon sokat javult a község köz- tisztasága. Látszik a húsz közhasz­nú munkás foglalkoztatása, az utak, járdák, csapadékvíz-árkok karbantartása, a fűnyírás, a lomta­lanítás az ő feladatuk. A képviselők közül többen kifo­gásolták. hogy túl sok a település bérjellegű kiadása. Schramm Gá­bor polgármester elmondta vála­szában. hogy minden a köztisztvi­selői és közalkalmazotti törvény szellemében történt. Más települé­sen is hatvan-hetven százalékot tesz ki a bérrel kapcsolatos költségek, csak a fennmaradó összeg fordítha­tó a működési, fejlesztési célokra. Működőképes intézmények Foktőn A falu lakossága előtt vitatta meg nemrégiben a foktői képviselő- testület az idei cvre vonatkozó költ­ségvetési elképzeléseket. Gombos János polgármester visszatekintve a tavalyi esztendőre, arról tájékoztat­ta a megjelenteket, hogy hitel nél­kül gazdálkodott az önkormány­zat. Egyébként 45 millió forint állt rendelkezésükre, melynek nyolcvan százalékát a központi költségvetés biztosította. Az idei tervek között szerepel a telefonhálózat bővítése és a vezeté­kes gáz kiépítése. Erre a megfelelő összeg remélhetőleg rendelkezésre fog állni. Szóba került a közalkal­mazottak béremelése is. amit egye­lőre elvetettek a foktői honatyák. Szintén akárcsak tavaly le­mondtak a költségtérítési díjukról, csupán a szociális bizottság tagjai kapnak némi ellentételezést. Mind­annyian egyetértettek abban, hogy az intézmények működtetésével az idén sem lesz gond. a pénzügyi hát­tér biztosított. A költségvetési tár­gyalások egyébként mindvégig ap­rólékosak voltak, a képviselő-testü­let tagjai valamennyien aktívan fűz­tek véleményt az elhangzottakhoz, ez vezetett oda, hogy példás komp­romisszum született, a polgármes­ter előterjesztését csak néhány, je­lentéktelen ügyben módosították, j Az >ldal a KALOPRESS közreműködésével készült. Akik segítségre szorulnak

Next

/
Thumbnails
Contents