Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-10 / 34. szám
8. oldal, 1993. február 10. HIT ÉS ÉLET A biblia szava „A Lélek gyümölcse pedig: öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gál. 5,22—23) Az ellentét a test cselekedetei és a Lélek gyümölcse között olyan, mint a sötétség és a világosság, a rendetlenség és a rend, a sokféleség és az egység közötti ellentét. Az erkölcsi világban fennálló rend, amelyet a Lélek teremt meg, kifejezésre jut a felsorolás hármas ritmusában. Háromszor három erény alkotja a Lélek gyümölcsét. Az egység jelzését sejtjük abban, hogy az Apostol egyes számot használ: a Lélek gyümölcséről és nem a Lélek gyümölcseiről beszél. A keresztények erkölcsi élete roppant egyszerű: szeretettel szolgálni. A felebarát szerelésében nyilvánul meg leginkább a Lélek működése: magának Istennek a sze- retete árad a szívünkbe. Ebből fakad hitünk. A szeretet elsősorban Istenre irányul. Itt azonban Pál elsősorban a felebaráti szere- tetet tartja szem előtt. A másp- dik helyen az Apostol az örömöt említi. Ezt a Szentlélek hívta elő és közölte velünk. Legmélyebb alapja az a remény, mely az Úr közelségéből és az evangélium üzenetéből forrásozik. Nem engedi magát a szorongattatástól és a szomorúságtól félrevezetni, mert sokkal több, mint vidám hangulat. Harmadik helyen a békesség áll. A Lélek az emberek békességére, üdvözlésére irányul, míg a testnek a halál a végcélja. Az birtokolja a békességet, aki az Isten országát építi: ami „nem evés és ivás, hanem igazság és békesség és a Szentiélekben való öröm (Róm. 14,17). Ez a békesség, amelyre Isten a keresztényeket hívja, Krisztusban van megalapozva. Csak mint „Isten—hé^ kéje” képes szívünket és gondolatainkat „Krisztus Jézusban megőrizni” (Fii. 4,7). A türelem, kedvesség, jóság erények: a szeretet megnyilatkozásai, melyek az emberek között megőrzik az örömöt és a békét. A türelmes ember elviseli a másikat, mégha az meg is akarná haragítani. Mert végtelen benne a megértés és a jóság. Nagylelkű és kedves mindenkivel szemben. A keresztények számára a nagylelkű megértés követelménye Isten példájából fakad; aki jogos haragját irgalmasan visszatartja. Hűség, szelídség és önmegtartóztatás zárja a felsorolást. Ezek a szeretet kibontakozásának feltételei. A hűség a közösségben a bizalom alapja. Míg a szelídség különös módon megmutatja, kiben lakik a Lélek, ki követi a szelíd és alázatos szívű Jézust. Az önmegtartóztatás nem csak a szexualitásra és a kicsapongásra vonatkozik: önmagunkról való lemondásra és önzésünkből való kilépésre hív fel. Szegheő József SP Százéves a bajai református templom Beszélgetés ifj. Bán Béla lelkésszel • A százéves bajai református templom. Jó nyolcvan esztendőre volt szükség, hogy az 1811-ben megalakult kicsiny bajai református gyülekezet méltó istenházát építhessen. Két terv is készült annak idején. Talán szerencse, hogy — anyagiak hiányában, mert a nagyobb épület tervének kivitelezése háromszor annyiba került volna —, egy egyszerű, de talán éppen ezért bensőséges hangulatot árasztó templomot építettek fel eleink, mely a városképnek is értékes tényezője ma is. Mégpedig a hívek áldozatkészségéből a századik évfordulóra megújulva, kívül-belül szépen rendbe hozva. A nagy vállalkozásról és egyéb terveiről érdeklődtem ifj. Bán Béla tiszteletes úrtól, a bajai gyülekezet lelkészétől. — Sokan beköltöztek az utóbbi időben a városkörnyékről Bajára, így erősödött az itteni református közösség. Egyre többen vannak, akik tevőlegesen is vállalják a gyülekezeti létet, így vált lehetővé az egyébként halaszthatatlan templomfelújítási munkálatok elvégzése. A délnyugati fal — mely erősen megrokkant — helyreállítása, az ablakok cseréje vagy a gyülekezeti ház rendbe hozása. Nemcsak létszámában növekedett a gyülekezet — most háromszázötven lélekkel számolunk —, hanem a hitbeli meggyőződésben is. Ennek számtalan jelét tapasztaltam kétévi bajai működésem alatt. (Előtte Hajóson szolgáltam három esztendeig.) Ezzel együtt járt az anyagi áldozat- vállalás: egyre többen megértették, hogy a gyülekezet fenntartása szinte kizárólag a gyülekezeti tagok felelőssége. A felújításhoz sok önzetlen segítséget kaptunk. Egy presbiter testvérünk például kifestette az egész templombelsőt. — Mit szeretne tiszteletes úr a közeljövőben megvalósítani? —- A külső építkezés mellett nagyon fontosnak, talán még lényegesebbnek tartom, mint az előbbit —, tehát nagyon fontosnak tartom a belső, a lelki építkezést. Vannak kisebb közösségeink, melyekben kialakulnak a személyes kapcsolatok. Gondolok a szépen működő bibliakörökre vagy a nemrég alakult, de az ökumenikus imahéten máris szépen szerepelt énekkarunkra is. Szép és gyümölcsöző kapcsolatunk van az erdélyi Mezősám- sonddal. Több alkalommal tettünk látogatást a kicsiny falu sok nehézséggel küszködő gyülekezetében, és örülhettünk már a mezősámsondiak viszontlátoga- tásának. Nekik is fontos az a tudat, hogy egy testvérgyülekezetben imádkoznak értük. Egyházi kiadványokkal támogatjuk őket, vállaltuk, hogy most is, a későbbiekben is minden mezősámson- di gyermeket ellátunk hittankönyvekkel. De mással is, például gyógyszerekkel is igyekszünk segíteni. — Egy öregotthon tervéről hallottam a napokban. —- Valóban van ilyen célunk. A bentlakásos öregek otthona létrehozását a város segítségével szeretnénk elérni, de támogatást adnak a protestáns testvéregyházak is. — Végezetül egy kérdést: önre hárul a csávolyi gyülekezet lelki gondozása is. Kap-e segítséget sokrétű munkájához? — Csávolyon a Csallóközből áttelepített magyar reformátusok élnek, sajnos, egyre fogyó számban. A hetvenes évekig volt önálló lelkészük, azóta Bajához tartoztunk. A csoportmunkában többen is segítenek, s miután kérdezte, elmondhatom, hogy a feleségem is elvégezte a teológiát, és a két apró gyermek mellett, a lehetőség szerint, közreműködik a gyülekezeti munkában. Ő vezeti például a kis ifjúsági csoportunkat, melyben a 14-15 éves gyermekekkel foglalkozik. Gál Zoltán MEGVÁLTOZNAK-E A SZENT ISTVÁN-I HATÁROK? Magyar püspökök Szent Péter és Szent Pál sírjánál Dr. Dankó László kalocsai érsek az „ad limina” látogatásról • Dr. Dankó László: — Van egy elképzelés, amely a főegyhá/megyei limest a közigazgatási megyehatárral egyesítené. (Gaál Béla felvétele) A magyar püspöki kar 1993. január 23. és 30. között — az ötévenként esedékes — „ad limina” látogatáson vett részt Rómában. II. János Pál egyházmegyék szerint személyesen fogadott minden püspököt, akik beszámoltak egyházmegyéjük életéről. A püspöki kar tagjai ezenkívül több más alkalommal is találkoztak az egyházfővel. Dr. Dankó László kalocsai érsek most a második alkalommal volt ilyen vizitáción. Ast- rik érsek mai utódát arra kértük, hogy mondja el, mit tudhatunk meg a vatikáni tárgyalásokról, a zarándoklat programjáról. — 1284-ben hozták azt a rendelkezést — mondja Dankó érsek úr —, mely szerint minden egyházmegye püspökének ötévenként meg kell jelenni Szent Péter és Pál sírjánál („az apostolok küszöbénél”; latinul: ad limina Apostolorum). Megindító nagy élmény egy ilyen út, amelyet hosszas előkészítés, felkészülés előz meg: beszámoló készül a pápának a helyi egyház helyzetéről. Számunkra ez a látogatás i közös hálaadásra.:adott lehetőséget, hogy egyházunk túlélte az elmük negyven év viszontagságait, és megteremthette egy új kibontakozás alapjait. — Ön mikor találkozhatott személyesen II. János Pállal? — Január 23-án, szombaton, délelőtt. Tizenöt percig tartott az audiencia. A Szentatya meleg szeretettel, a régi ismerősként üdvözölt. Megemlékezett elődeimről. Ijjas Józsefről és Hamvas Endréről. Külön is említette, hogy hajói emlékszik, Grősz József kalocsai érsek pere volt a második legnagyobb főpapi koncepciós ügy. Haynald érsek úr munkássága is szóba került az egyházmegye ezeréves történetének felidézésekor. Ezután a pasztoráció aktuális problémáit beszéltük meg. Mivel engem nevezett ki a Szentatya a magyarországi szemináriumok apostoli vizitátorává, a magyar papképzés gondjairól, a hivatások kérdéséről is szó esett. — Vitt valami ajándékot a pápának Kalocsáról? — Új egyházmegyei kiadványainkból, históriai munkákból válogattam néhányat, azokat adtam át. A püspöki kar hollóházi porcelán oltárfelszerelést ajándékozott a Szentatyának. — Milyen alkalmak adódtak még, a helyi egyházak és a Rómával való kapcsolat problémáinak elemzésére ? — A Szentatya a könyvtárában közös kihallgatáson is fogadta a magyar püspöki kar tagjait. Ott foglalta össze mindazt, amit a jelentéseink, valamint a személyes megbeszélések alapján a magyar római katolikus közösségről megtudott; ott mondta el a véleményét. Egyébként Magyarországon az egyház élete normális mederben folyik, tehát kirívó nehézségek, súlyos gondok nincsenek. Vendégül hívott bennünket az asztalához, hogy így is kifejezze testvéri közvetlenségét, tiszteletét. Természetesen a legnagyobb élmény a közösen, beiiHitaM1 szentmise volt II. János Pál magánkápolnájában. Itt újra megérezhettük, -hogy milyen nagyszerű dolog az egység — hitben, Krisztusban, az Anyaszent- egyházban. — Igen sokat hallani újabban az egyházmegyéink határainak módosításáról. Érről is esett szó az ad limina megbeszélésein ? — Természetesen. Ha nem is ez volt a fő téma, úgy láttam, hogy a pápa igen komolyan foglalkozott ezzel. Szent István egyházszervezeti térképét a többi között az államhatárok megváltozása miatt is módosítania kellett Rómának. Hadd utaljak most a kalocsai főegyházmegye Trianon utáni évtizedeire. Érsekségünk veszítette el a legnagyobb arányban területeit, híveit Jugoszlávia megalakulásakor. Az egyházmegyei határrevízió Európában már több országban végbement. Természetes, hogy a II. Vatikáni Zsinat tanításainak jegyében nekünk is foglalkozni kell a lényegében ezeréves, még Szent István által megteremtett egyházmegyei határok korszerűsítésével. Egyértelmű, hogy megtartjuk a történeti hagyományokat, megmaradnak például a történetileg kialakult székhelyek. Emellett azonban figyelembe kell venni a hívek lelkipásztori gondozásának szempontjait, a népesség alakulását, valamint a megváltozott közlekedési viszonyokat. II. János Pál erről így beszélt a kihallgatáson: „Az egyházmegyei határok rendezése végső soron szintén a jobb lelkipásztorkodást szolgálja. Teljesen megfelel a II. Vatikáni Zsinat a püspökök lelkipásztori hivatásáról szóló határozata előírásainak, miszerint a püspök plébániáit elérhető távolságból és elfogadható időbefektetéssel kereshesse föl. Ezért kívánatos, hogy egy ilyen szempontok szerint irányított terv minél hamarabb megvalósuljon, hogy Isten népe üdvösségének a szolgálata a lehetőség szerinti legtökéletesebb módon történhessen ... . ...i. >\f, Ilin, — Mit jelenthet mindez a Báes- ' Kiskun megyeUhívek száméira-?* • — Nem tisztázódtak ma még véglegesen az új határok. A döntés ez ügyben is Rómáé, és mi hagyományaink szerint ismét elfogadjuk majd a pápai intézkedést, amely nem túl sokára megszületik. A kalocsai főegyházmegye jó néhány Bács-Kiskun megyei várossal és községgel gazdagodik majd. Van egy elképzelés, amely a főegyházmegyei limest a köz- igazgatási megyehatárral egyesítené. Természetesen más tervek is születtek. Annyit azonban már most elmondhatok: imádkozunk a közösségünkhöz kapcsolódó hívekért, papokért, hogy a találkozással mindannyian gazdagodhassunk, erősödjünk. Tovább épüljön az egyház, Krisztusban ... — Hogy telt a Rómában töltött egy hét? — A program feszített volt. A pápával közös programokat követően ellátogattunk a vatikáni államtitkárságra, a püspöki, a papi és a hit- tani kongregációba. Püspök testvéreim bizalmából delegációt vezettem, mint referens a nevelésügyi és a missziós kongregációkhoz, illetve a műemléki és egyházművészeti ügyek pápai tanácsához. De a beszámolók, tapasztalatcserék, konzíliumok fárasztó napi programjaival, csak a szolgálatunk kisebb részét teljesítettük. Igazából zarándoklatra is mentünk az Örök Városba. És a közös imára, az egység ápolására, a Rómával való közösségünk megélésére, szerencsére, bőven adódott lehetőség. Most, hogy hazatértünk, még hosszú idő kell, hogy, a pápa szándékai szerint, a kapott instrukciók alapján földolgozzuk a történelmi jelentőségű találkozás élményeit, lelki hoza.dékát. Hiszem, hogy a Szentlélek Úristen segítségével az idei „ad limina” karizmái segitik majd főegyházmegyénk híveinek lelki elmélyülését, gazdagodását. Vagyis az apostoli küldetés, a síroknál kapott zarán- jJokrigass a mindenuapjaiJikíiV.is gazdagítja majd... FarkasP. Józsefi Piaristák Ausztriában 1993. január 16-án háromhárom kecskeméti és pesti piár diák kelt útra St. Ulrich am Pillersee- be, egy kis tiroli faluba, a katolikus iskolák (FISEC) síversenyére. Alpesi síelésben indultak, s nagyon szép eredményeket értek el. — Óriásműlesiklásban: egyéni 10. és 13. hely, csapatban 8. hely; — műlesiklásban: egyéni 8. és 14 hely; — parallel lesiklásban: egyéni 9. és 12. hely. Az eredmények még szebbnek tűnnek annak tükrében, hogy a körülbelül 40 tanuló közül az előttük végzettek mind-mind osztrákok voltak (néhány kivétellel), akik a telet az ottani sípályákon töltik. Ezzel az eredménnyel a sógorok mögött a második legjobb nemzet lett a magyar csapat. A vezetők beszélgetései során szóba került, hogy az 1995-ös nyári versenyt esetleg Kecskeméten rendeznék meg, ami még jobban öregbíthetné a város hírnevét Európában. Lackó Gábor SOLTVADKERTI PÉLDA Magvetés az óvodában Annak idején rövid hír jelent meg arról, hogy Soltvadkerten evangélikus felekezeti óvoda indul. Ennek körülményeiről, tapasztalatairól kérdeztem Káposzta Lajos esperes lelkipásztor urat. —Ön indította el az akciót: Soltvadkerten legyen evangélikus egyházi óvoda. — Még a rendszerváltás előtt, a községi tanács végrehajtó bizottságának írtam egy levelet. A testület engedélyét kértem, hogy indíthassunk egy egyházi óvodát. Kedvező választ kaptam. A politechnikaműhelyt áttették a templom udvaráról máshova. Ott kezdhettünk. Az épület leromlott állapotban volt. Új nyílászárókat csak úgy lehetett betenni, ha mellette a falat is újrahúzták. — Van-e valami sajátossága az óvodának? —Feltétlenül. A soltvadkerti evan- gélikusság német ajkú. Ezért anélkül, hogy németesíteni akarnánk, bevezettük a német nyelvet, hogy kedvet érez- zenek a gyerekek később a nyelvtanuláshoz. Németországból jött egy óvónő. Ő itt csak szolgálati lakást kapott, a németek adták a fizetését. Érdekes módon, a gyerekek még egészen bonyolult nyelvtani szerkezeteket is megtanultak. — Még nem beszéltünk a vallási nevelésről. — Minden héten pénteken keresztény családi nap van. Felnőttek és gyerekek erre együtt készülnek. Ilyenkor ünnepük meg a születésnapokat és sok más ünnepet. Csak evangélikus hívők írathatják oda be a gyermeküket? — Felekezetre való tekintet nélkül felvesszük a gyermekeket. A túljelentkezések miatt lelkészi ajánlást kérünk, de csak arról, hogy a gyerek meg van keresztelve, és a család az egyházhoz tartozik. —Szerepel-e a napi programban valami speciális vallásos program? — Nem. De vasárnap 9 órától a kicsinyeknek tartok istentiszteletet. Egyházi kiadású kifestőink vannak, amikkel nagyon szeretnek dolgozni. A pénteki együttlét alkalmával, az ünnepeken jönnek elő a jézusi példázatok. — Nem jelent-e ez a szülőknek terhet, hogy hétköznap délelőtt a gyerekükkel együtt egy-két órát az óvodában töltenek? — A családokban óriási változások mennek végbe, így ez semmiképpen nem teher. Van, ahol a gyerek tanítja a szülőt imádkozni. Ezeken a közös napokon a szülők is közösséggé formálódnak. Egyébként van felnőtthitoktatás is, ez a bibüai fogalmak felnőtteknek témát foglalja magában. Nagyon jó, hogy a gyerekek a szülőkkel együtt mondják az imádságot, mint most például vízkereszt ünnepén. Annak ellenére, hogy hétköznap volt, 120 felnőtt vett részt az istentiszteleten . A templomba járással a gyerekek viselkedési kultúrát sajátítanak el. Tudják a liturgia menetét, énekeket, megszokták és megszerették az orgonaszót. Személyes a kapcsolatom minden gyerekkel. Mindenkit keresztnevén szólítok, és így az istentisztelet alatti rend és fegyelem is biztosított. Együtt nagyon jó. Örülök, hogy sikerült! ..... Ivamcs Istvanne • Valaha szerzetesek tanítottak a kalocsai gimnáziumban. EVANGÉLIKUS LELKÉSZEK SPORTVERSENYE Együtt egymásért, az egészségesebb egyházért! Bács-Kiskun evangéükus egyházmegye közgyűlése még a múlt év őszén megfürdette az „Együtt egymásért, az egészségesebb egyházért!” programot, melynek keretében június 12-én, Hartán kerül sor az evangéükus lelkészek országos erőnléti bajnokságára, a lelkészek egészségügyi programja keretében. A verseny fővédnöki tisztét dr. Harmati Béla püspök úr váüalta, a rendezők felkérésére. A versenyszámok — súlyemelés (fekve nyomásban), mezei futás (férfiaknak 4 kilométer, nőknek 3 kiloméSzerkeszti — a Kecskeméti Lapok Kft. közreműködésével — Ivanics Zsuzsa és Farkas P. József tér); evezés (férfiaknak 400 méter, míg nőknek 300 méter a Dunán, partközeiben). A benevezett versenyzők három kategóriában versenyezhetnek: 40 év alattiak, 40 év felettiek és nyugdíjasok. Aversenyekalkalmából megrendezik az észak és déü egyházkerület közötti labdarúgó-mérkőzést is. A versenyen külön értékelés szerint, vallási és felekezeti hovatartozástól függetlenül részt vehet bárki. Nevezni máris lehet, a megkereséseket (jelentkezéseket, nevezéseket) a következő címre kérik: Szabó Vilmos Béla lelkész, Harta, Evangéükus Lelkészi Hivatal, Templom u. 48. Telefon: 50. — mező —
