Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

>1 1 EGYESÜLETEK FÓRUMA * Gyenge nagyokból életképes kicsik Ezúttal harmadszor jelentkezünk egyesületi oldallal, amely a bemutat­kozáson túl keresztmetszetet is ad megyénk sportjáról. Arról az átalakulás­ról, amely az egyesületeket sem kerülte el. A létért kapaszkodó nagyok, az átmeneti szakaszban levő közepes nagyságú egyesületek után, ezúttal azoknak a kluboknak adunk fórumot, amelyek egy-két szakosztályos formában találták meg a túlélés lehetőségét. Talán még követendő példa is akad közöttük ... MIZSE KC A lehetőségek és a jövő csapata • Herczeg, a Mizse KC kapusa lábbal hárít egy lövést. A klub 1992. február 5-én ala­kult, színe: kék-sárga. Fel­nőtt-, ifjúsági és serdülőcsapatot versenyeztetünk. Igazolt kézilabdá­zóink száma 37, ebből 20 a felnőtt, 17 a serdülő és ifjúsági. Sportolóink zömmel lajosmizsei- ek vagy Lajosmizsén élők, dolgo­zók. A néhány Kecskeméten élő és dolgozó játékosunk is rendszeresen jár edzésre, tehát „levelezős” spor­tolót nem foglalkoztatunk. Csapa­tunk átlagéletkora 21 év. Minden sportolót figyelembe véve a felnőtt­kereté kb. 25 év, tehát ideális a fia­talok és idősebbek aránya. A csapat vezetésének alapelve, hogy a saját utánpótlás-neveléssel kell ered­ményt elérni. Természetesen e szempont mellett „célirányos” erő- sitésekre mindig szükség van. Spor­tolóink mind amatőrök, többségük tanuló. A felnőtt játékosok közül 8 diplomás, tehát többnyire felelős beosztásban dolgozó. A csapat megalakulásakor a 8. helyen állt a tavaszi szezon kezdete előtt. A bajnokság végén a 4. he­lyen végzett, azonos pontszámmal a 3. helyezettel. Az ez évi bajnok­ságban az 1—3. hely megszerzése a cél, de amennyiben sikerül meg­teremteni a megfelelő anyagi hát­teret, akkor a bajnokság megnye­rése. Ifjúsági csapatunktól az NB II. megnyerését várjuk, valamint azt, hogy az Országos Ifjúsági, il­letve Serdülő Kupában minél to­vább jusson el. Terveink megvalósitása komoly anyagi hátteret is igényel. Keres­sük azokat a helyi és vidéki szpon­zorokat, akik a jövő csapatát lát­ják bennünk. Nem véletlen, hogy most már nemcsak hazánkban, ha­nem külföldön is elismerik után­pótlás-nevelő munkánkat. Sápi Zsombor klubelnök KUNSZENTMIKLÓS VÁROSI LSC Gyökeret verni a megyei I. osztályban Kunszentmiklóson 1920-tól je­gyeznek labdarúgó-sportéletet Eddig több néven szerepeltek így például KTLTE, KTTE KSC, KVSC, KSE, és a mai na­pon Kunszentmiklós Városi Labdarúgó Sport Club. A helyi sporttörténet megörökített több régi mérkőzést, például 1925. áp­rilis 22-én, Kunszentmiklóson KTTE—I. kér. Törekvés, ame­lyen 3—1-es hazai győzelem szü­letett. A csapatban játszott: Ve- lemi, Jenovai, Barb, Kocka, Nagy, Deé, Honti, Lukácsi, Ká- konyi. Közülük később többen szponzorai lettek az utódoknak, így például Barb Ferenc, aki több éven keresztül támogatta és összefogta a szponzorokat. Az 1930-as években kialakult Kunszentmiklós eddigi legjobb csapata, a Vörös Ördögök. Több legenda örökítette meg a csapat szereplését és verhetetlenségét. Sajnos, a gazdasági válság szét­zúzta ezt az eredményes csapa­tot, amelyből többen külföldre távoztak. De a továbbiakban is lelkes sportvezetők vették a vál- lukra a helyi sportot, akik álta­lában játékosai is voltak a csa­patnak. Id. Alács Sándor például a kapustól a szertárosig minden funkciót betöltött az egyesület­nél. Horváth József szobafestő és Pozsári Márton áfész-főkönyvelő is nagyon sokat tett a helyi lab­darúgásért. A KVLSC 1990. április 11-én alakult önálló labdarúgóklubbá, miután kivált a KSE-ből. Az új egyesület 40 sportolóval és egy lelkes, tenni akaró vezetőséggel látott munkához. A szakosztály saját nevelésű játékosokkal akar eredményesen szerepelni. Ezen­kívül a más sportegyesületnél játszó kunszentmiklósi futballis­tákat hazahozzuk. 1990-ben az egyesület vezetése és a játékosok közösen határoz­zák el a megyei II. osztályú baj­nokság megnyerését. Az után­pótlás-nevelésnek is ezt a célt kellett szolgálni. Ehhez az egye­sület bírta a polgármesteri hiva­tal és a képviselő-testület támo­gatását és természetesen a kun­szentmiklósi sportszerető közön­ségét is. Az 1991/92-es bajnok­ságban már 4 csapatunk közel 85 aktív labdarúgóval képviselte az egyesületet és a várost. Közben nagy gondot fordítot­tunk az utánpótlás nevelésére, nemzetközi tornát szerveztünk, amelyen az MTK, az Újpest, a megyeiek közül a KTE, a KSC, az Izsák Vett részt. Az összefo­gás eredményeképpen a felnőtt­csapat megnyerte az 1991/92-es megyei II. osztályú bajnokságot. Nyolc év után ismét a megyei I. osztályban szerepel a csapat. Eh­hez a sikerhez a polgármesteri hivatal, az AEG-Union Kft., a Temaforg Vállalat, a termelőszö­vetkezet és az akkumulátorgyár is hozzájárult. A megyei I. osztályba jutott csapat erősítési terveit a város szívügyének tekintette. Szeret­nénk a megyei I. osztályban to­vábbi évekre gyökeret verni. Szabó László szakosztályvezető BAJAI FC Nehéz menetelés vár a focistákra A magyar labdarúgás válsága és a sportfinanszírozás ellehetetlene- dése arra ösztökélte Baja labdarú­gásának irányítóit, hogy kiszakad­janak a mamutkeretből, a Bajai Sportkörből. így került sor a új egyesület létrehozására, amely ki­zárólag csak a labdarúgócsapat gazdája. Nem volt viharmentes az indulás, mert a kiválás adminiszt­rációja során sokan úgy számoltak az új klubbal, mintha a megszűnő BSK jogutódja lenne, holott ezt az alapító okiratban kategorikusan kizárták. Az akkori vezetés merész terve­ket fogalmazott meg, amelyeket rövid időn belül korrigálni kellett, igaz, ez az elnök lemondásával járt. A idén tavasszal a szokásos éves közgyűlésen öttagú vezetősé­get választottak, melynek elnöke Márton László, tagjai pedig Tumó György, Hantos Tamás, Nagy Ist­ván és dr. Csongor Csaba. A veze­tés első számú feladata, hogy biz­tosítsa, az NB Il-ben való verse­nyeztetés feltételeit, és a folyama­tos utánpótlás nevelését. Sajnos, a mai gazdasági környe­zet nem kedvez a sportfinanszíro­zásnak és az önkormányzat is csak a legszükségesebbeket tudja nyúj­tani. Ezért állandóan figyelni kell a pénzügyi mozgásokra és meg kell ragadni azokat a vállalkozási for­mákat, lehetőségeket, amelyek fe­dezik a legszükségesebb kiadáso­kat. Ezt a fáradságos munkát a vezetés és a szimpatizánsok több­sége téritésmentesen végzi. A szak­mai munkát a felnőttcsapatnál Ró­nai Sándor, az ifjúságiaknál Ácsai János, a serdülőknél pedig Zom- borcsevics Mátyás és Kámán Lász­ló irányítja. Önköltséges alapon négy előkészítő csoportot is foglal­koztatnak, akik a Petőfi-szigeten kritikán aluli környezetben készül­nek. Az első keretben tizenheten vannak, többségük munkanélküli vagy diák. A serdülő- és az előké­szítő csoportban közel százan te­vékenykednek. Sajnos, a csapatok utaztatása rengeteg pénzt emészt fel, hiszen az egyesületnek nincs szállítójármű­vé, létesitménye, igy a használt épületeket, a pályát az önkor­mányzat biztosítja. A tervek egy­szerűek, mert a rossz gazdasági kö­rülmények között a hosszú távú gondolkodás csak utópia. A nyá­ron két játékos Győrbe való köl­csönadásából csak minimális erő­sítésre volt lehetőség, pedig ke­mény menetelésre számíthat a csa­pat. A serdülőknél és az ifjúságiak­nál már egészen más a helyzet, ők csoportjukban az élbolyhoz tar­toznak. A közelmúltban a Football Club szervezésében a bajai Duna Szállóban Bingó Clubot nyitottak, melynek nyereségéből kap a labda­rúgás is. Természetesen azt várjuk, hogy a város egésze vegye ki a ré­szét a nagy múltú bajai labdarúgás fenntartásából, mert a csapatok ál­tal nyújtott szórakozásra szükség van. Márton László elnök KISKOROS! FC Megőrizni az NB Il-es tagságot Az emlékezetes őszi rangadón 5—0-ra kitömte a Kiskőrös a Bajai FC-t. Felvételünkön a körösi Kanál elől hárít a bajai Bogdán (szemben). A klub jogelődjeiről annyit ér­demes tudni, hogy 1910 óta folyamatosan volt a városnak egyesülete, Spartacus, Honvéd és más néven. Az évek során, a mindenkori támogató érdekeinek figyelembevételével, többször is nevet változtatott. De mindig is a város reprezentatív egyesülete volt. Az egyesületnek, amely a kö­zelmúltban Petőfi-Spartacus né­ven szerepel, kézilabda-, kosár­labda-, birkózó-, judo-, asztalite­nisz-szakosztálya működött. A gazdasági helyzet azonban olyan sokkhatást okozott, amelynek következtében a szak­osztályok önálló gazdálkodásra kényszerültek. Ilyen módon ala­kult meg az önálló Kiskőrösi Fotball Club is. A klub életében lejátszódó események azonban már nem a túl távoli múlt történései. 1987- ben került fel a csapat az NB III-ba. Az osztályban eltöltött négy bajnoki év után jogot szer­zett a Nemzeti Bajnokság máso­dik vonalában való szereplésre. Ezzel szinte egy időben vált egyértelművé, hogy a túlélés egyetlen lehetséges módja az ön­álló gazdálkodás. A költségek a korábbiakhoz képest mintegy öt­szörösére emelkedtek. Aki ma Magyarországon a sport közelé­ben tevékenykedik, az jól tudja, hogy milyen gondokkal jár egy szakosztály fenntartása. Valószí­nűleg ebből következik, hogy nálunk, Kiskőrösön is csak né­hány megszállott ember ügye- gondja a mintegy 2-3 ezer ember hangulatát, szórakozását biztosí­tó futballcsapat ügyes-bajos gondjainak intézése. Mint minden klub, a mienk is anyagi gondokkal küszködik. Néhány, a labdarúgást szerető és lehetőségeihez képest támogatni is hajlandó szponzorunk nélkül elképzelhetetlen lenne a szakosz­tály működtetése. Természetesen nem elhanyagolható a város tá­mogatása sem, amely önmagá­ban közel sem nyújt teljes biz­tonságot a működéshez. A szakmai szempontokat ille­tően egyetlen célunk van: meg­őrizni NB Il-es tagságunkat. A Kiskőrösi FC nevében: Pecznyik Sándor technikai vezető KECSKEMÉTI VSC A lelkiismeretes munka az összetartó erő A KVSC ví­zilabda-szak­osztálya, a KSC jogutód­jaként 1979-től működik. Lét­száma ma már eléri a 80-100 tagot, akik el­sősorban a sa­ját vagy más szervezésű tan­folyamokon sa­játították el az úszást. Szak­osztályunk csa­patokat indít az Gólveszélyes jelenet a KVSC kapuja előtt, a Tungs­ram elleni kupamérkőzésen. OB I/B-ben, a junior-, az ifjúsági, a serdülő- és az újonc-vidékbaj- nokságban. Szakosztályunk hosszú évekig intenzív úszásokta­tással is foglalkozott, több száz gyermekkel szerettette meg a vizet. Jól kapcsolódott az utánpótlás­nevelés az általános iskolai úszás- oktatáshoz is. Első csapatunk az 1991—92-es bajnokságban negyedikként vég­zett az NB I. B küzdelmeiben. Fia­tal, amatőr szinten játszó gárdánk a munka vagy a tanulás mellett dicséretesen helytállt. Mészáros János és Simon Balázs lelkiismere­tes munkája az összetartó erő. Cé­lunk — ismerve a játékosainkat és az utánpótlást — egy-két éven be­lül feljutni az OB I. A-ba. Ha meg­oldódnak pálya- és szponzorgond­jaink, minden esélyünk megvan er­re. Ifjúsági és junior korosztályú csapataink a klub igazi aranytarta­lékai. Horkai János kétszeres Eu- rópa-bajnok, Pánczél Miklós ál­landó válogatottkeret-tag. Helyzetünket meghatározza az a néhány alapvető kérdés, amivel több-kevesebb sikerrel küszkö­dünk. Első csapatunk az edző- és vezetőségváltás ellenére megtartot­ta helyezését a bajnokságban, de nem sikerült előrelépnie, legalább a félprofi szintre. Ehhez szponzo­rok kellenek, és több edzési lehető­ség. Szereplésünk időnként rap- szodikus volt, és érdekessége, hogy idegenben csapataink eredménye­sebbek. Ifjúsági együttesünk a me­zőny legfiatalabb gárdája, mégis három játékost ad a válogatott ke­retnek. Ez jelzi a szakszerű és lelki- ismeretes munkát. Egy vidéki csa­patnak — az élretörés igénye mel­lett — legfontosabb feladata az utánpótlás-nevelés. Büszkék va­gyunk rá, hogy gyerekeink kultu­ráltak, lelkesek és jó közösségi ma­gatartás jellemzi őket. Gondunk az edzési lehetőség szűkülése, ugyanis a versenysport, a speciális szakmai felkészülés na­gyobb és tágabb pályát igényel, mint a tömegsport. Gyerekekről van szó, akik 17 és 20.30 óra kö­zött edzésre járnak, mert nappal tanulnak. A félprofi szint idővel napi két — délelőtt—délutáni — edzést is igényelne. De más igé­nyek — úszás, búvárúszás, Villanó Fókák — az esti munka lehetősé­gét szűkítik. A szponzori támogatás rendje alapvetően változóban van. A régi vállalatok már nem tudnak, az új vállalkozók pedig még nem képe­sek a sportot támogatni. Pedig a sport fennmaradásának az egyet­len járható útja a sport és a jó reklám kölcsönös érdekeltségben való találkozása. Nem könnyű egy teljes amatőr alapon működő klu­bot irányítani, de hiszünk céljaink­ban, gyerekeinkben és a velünk szinkronban lévő szülőkben, akik biztosak lehetnek benne, hogy gye­rekeik jó helyen vannak a KVSC- ben. öt Gódor József szakosztályvezető HAJÓSI SE A sport szeretete hozta a támogatókat A hazánkban végbement gazda­sági és társadalmi változások nem kerülték el a sportot sem. Annyira nem, hogy nemcsak sportvezető és sportoló, de még a szurkoló is érintve volt abban, amit egy ekko­ra községnek, mint Hajósnak, a sport jelenthet. Hajóson a sportot — amit jelen­leg egy szakosztály képvisel három csapattal — a labdarúgás jelenti. Az 1992/93-as bajnoki idényt meg­előzően a helyi termelőszövetkezet volt a sportkör gazdája. A megvál­tozott körülmények azonban a to­vábbi működtetést nem tették le­hetővé, a szövetkezet nem tudta vállalni a félmilliót is meghaladó költségvetés biztosítását. Hajós Község Önkormányzata látva a sport körül kialakult helyzetet, magára vállalta a költségek túl­nyomó részének fedezését. Termé­szetesen ebben nem volt egyedül, mert a sport szeretete más támoga­tót is hozott a pálya környékére. Itt kell megemlíteni az OTP hajósi fiókját, a PEKO Kft.-t és természe­tesen a vállalkozókból és magán­emberekből verbuválódott támo­gató csoportot is. Sok esetben a sportkör vezetői is saját zsebükhöz nyúlva biztosították a működéshez szükséges anyagaikat. Az utóbbi tíz évben több partnerközségi kap­csolat is kialakult, aminek eredmé­nyeként évente találkoznak a spor­tolók egymással, hol itthon, hol pedig külföldön. Különösen sok segítséget kapunk a németországi Hirrlingen, Memmingen, Albstadt és Ulm-Lehr városok klubjaitól. Mindhárom csapatunk a megyei II. osztályban szerepel. A serdülők a tavalyi gyengébb szereplést köve­tően idén már a kalocsai csoport­ban játszanak. Úgy tűnik, hogy Csányi János irányítása mellett most kezd igazán megérni a kis csapat. Az ifjúságiak, a felnőttekhez ha­sonlóan, ezüstérmet szereztek az előző bajnokságban. Geiger János edző most egy egységesebb csapat­tal nem titkoltan a bajnoki cím megszerzését tűzte ki célul. A fel­nőtteknél is magasra került a mér­ce. Az előző két évben második helyen végeztek, és most, nem bíz­va semmit a véletlenre, mindenfé­leképpen a magasabb osztályba lé­pés a cél. Ifjú Alföldi Albert, aki talán a megye legfiatalabb edzője, bizako­dó a jövőt illetően. Egy év alatt ütőképes gárdát tudott összeková­csolni. Minden posztra a megfelelő játékosát állította és ezt még tetézi, hogy dr. Koch Róbert személyében egy igazi vezéregyéniség is ebben a csapatban játszik. Az eddigi jó sze­replés következtében kialakult egészséges önbizalom az egész csa­patra nézve a siker fő záloga lehet. A csapat átlagéletkora 24 év. Ez azt jelenti, hogy a szakvezető szinte egyidős játékosaival, ami az együtt­működést rugalmasabbá, és a felme­rülő esetleges problémák megoldá­sát egyszerűbbé teszi. A tervek sze­rint most sem pihennek a játékosok, mivel külön-külön bekapcsolódnak a közelmúltban átadott sportcsar­nokban rendezendő Téli Kupa küz­delmeibe, ami talán megkönnyíti a téli alapozást és a felkészülést is. A bajnokságban a következő játéko­sok alkotják a csapatot: Umenhoffer — Rendes, Rácz, Láncz, Hepp, Nagy, Török, Gínál, dr. Koch, Dob- ler, Markó, Bányai, Szabó, Gyurá- szovics, dr. Schindler, Follárdt. Czifra György a hajósi önkormányzat sportelőadója Összeállította: Banczik István

Next

/
Thumbnails
Contents