Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

PETŐFIMÉRE 1993. január 117. oldal Little Rock elektronikus propagandaközpontjában A kontinensre szóló kampányt a délnyugati kisvárosból, egy elha­gyott, régi újságépületből irányí­tották. — Washington, Chichago vagy Los Angeles kétségkívül vi- lágvárosibb, de itt jobban érzékel­jük, hogy mit gondolnak rólunk az emberek — indokolja a választást Craig Smith, a helyettes kampány- főnök. Clinton hosszú évek arkansasi kormányzósága után gyakorlati: "lag -mindenkinek személyes isme­rőse Little Rockban: a 2,5 milliós államban kevesebb ember él, mint nem egy amerikai metropolisban, a fővárosban mindössze 176 000. Ezekhez járul az utóbbi hónapok­ban jó 300, túlnyomórészt fiatal ember, az ország minden részéről. Ők dolgoztak az öreg újságépület­ben 24 órán át. Ami nem három műszakot jelent, hanem azt, hogy — a rövid éjszakai pihenést leszá­mítva — itt éltek. A túlzsúfolt, falak nélküli óriás terem egyik sarka egyfajta politi­kai utazási iroda: itt szervezték Clinton, az alelnökjelölt Albert Gore, s a többi demokrata nagy­ágyú szüntelen, párhuzamos kam­pányútjait. Öreg utazási rókák be­leőszülnének, hiszen a terveket, a harc alakulásától függően, szinte állandóan módosítani kellett álta­lában az utolsó pillanatban ... A második emeleten számító­gépernyők, telefon- és faxütegek előtt dolgoztak a propagandisták: a sajtó-, a rádió- és a tv-stáb. Itt talán a kampányok történe­tének legkorszerűbb akciójá folyt: ha az ellenfél melléfogott — a hely­színre már beérkezett a demokra­ták hivatalos cáfolata. A Little Rock-i „lehallgatócsoport” azon­nal a számítógépbe írta, majd to­vábbította a helyreigazítást. A sajtóosztályon külön csoport foglalkozott a nagy lapokkal, kü­lön a helyi sajtóval, mások a feke­te, vagy a spanyolajkú szavazók lapjaival. A 18-25 éves korosztály a várakozások szerint idén először ment szavazni: így Arkansas fővá­rosából nagy gonddal szervezték a különgyűléseket az egyetemeken, s ügyeltek arra, hogy a jelöltek sze­repeljenek a fiatalok által olvasott folyóiratokban, tv-műsorokban is — beleértve a popzenei csatorná­kat. Amit megkönnyített, hogy Bili Clinton ma is szereti kézbe venni ifjúkori hangszerét, a szaxo­font ... Innen mentek ki, az orszá­gos számítógépes hálózaton, a tak­tikai utasitások a másik 49 állam demokratapárti főhadiszállására: milyen érvekkel, hírekkel, jelsza­vakkal támadják aznap a republi­kánusokat, mit állítsanak előtérbe — miről hallgassanak. Minderről a harmadik emeleten döntöttek —- ahová nem engednek külső személyt az egyébként is gondosan őrzött épületben, ahol figyelmeztetik a vendéget: nem fényképezhet asztalon fekvő irato­kat... A harmadikon tartja na­ponta kétszer, reggel és este 7 óra­kor a haditanácsot a vezérkar: a kampány irányítói, Clinton fő bel­Kékvérű elnök? 0 Hercegi őssel is dicsekedhet? Hiába tanulta meg Angliában Bili Clinton utalni a társadalmi osztálykülönbségeket — maga nyilatkozott így az egyik oxfordi egyetemi lapban húsz évvel ezelőtti ottani diákköri tapasztalatairól —, az angol kasztszemlélet máris utolérte. A Burke’s Peerage nevű angol ős- és kutyabőrkutató cég csütör­tökre kiderítette, hogy Clinton egyik távoli rokona nem más, mint Henry Fiennes Clinton Pelham- Clinton, Newcastle második herce­ge, aki a 18. században élt. E herceg egyik unokatestvére ráadásul,a brit szárazföldi csapatokat vezényelte $z amerikai függetlenségi háborúban. A névazonosság egyébként csak a véletlen műve, hiszen Clinton erede­ti családi neve Blythe, és a Clinton név mostohaapjáról maradt rá. Mindazonáltal a newcastle-i herceg és Clinton megválasztott elnök ro­konsága egyértelmű, amennyiben egyik sok évszázaddal korábbi ősük közös — állította a brit kékvérkuta- tó cég. A kutató szerint Clinton és Bush elnök is rokonok, mert közös ősük II. Henrik angol király. Brit politikai és gazdasági körök­ben ettől függetlenül kissé tartanak Clinton elnökségétől. A lehetséges ütközőpontok: brit megfigyelők szerint Clinton szorosabb kapcsola­tokra törekszik Németországgal, a különleges amerikai—brit kapcso­latok rovására, a megválasztott el­nök bele akar avatkozni Észak-Í ror- szág ügyeibe, Bushnál nagyobb mértékben akarja csökkenteni az Európában állomásozó amerikai haderő létszámát, egyebek közt to­vábbi nagy-britanniai bázisokat is be akar zárni, és Bushnál jóval ke­vésbé megértő a független brit atom­ütőerő iránt. Ez utóbbi azzal járhat, hogy a britek nem folytathatják fegyverkísérleteiket a nevadai siva­tagban. , * Az Egyesült Államokban a brit cégek a legnagyobb külföldi befek­tetők. Most félnek Clinton adó­emelési terveitől, az új amerikai kor­mányzat EK-ellenes kereskedelmi szankcióitól és attól, hogy Clinton ellenzi a British Airways amerikai terjeszkedését is. 0 Országos számítógépes hálózat dolgozta ki a kampány során a taktikai utasításo­kat. 0 A nagygyűléseken elsősorban és külpolitikai tanácsadói. Részben a korábbi, 1976—80-as demokrata kormányzat, vagy demokrata tör­vényhozók egykori munkatársai, 35—45 között, részben fiatalok, akiknek nevét most kezdik megis­merni. Valamennyien kopott far­merben, sápadtan, kócosán, kial­a fiatalokat akarta megnyerni. vatlanul rohangásztak — és rendkí­vül bíztak a győzelemben. Nem egy közülük a Fehér Ház, a kormány valamely vezető posztján állhat majd, jól fésülten és elegánsan. Szk- vazóik remélik, hogy világmegvál­tó, fiatalos lelkesedésüket hagyják Little Rockban. nem Budi az udvaron,, a három vak egér, és a magyar jezsuita tanár Mozaikok Bili Clintonról — Bili Clinton apja, pár hónap­pal fia születése előtt, autóbaleset­nél belefulladt egy pocsolyába. Gyermekét Arkansas egy szegé­nyes településén négy évig az apai nagyszülők nevelték, amíg anyja távoli városban ápolónőképzőt végzett. A kisfiú amerikai viszony­latban rendkívül szegény körülmé­nyek között nőtt fel: a nagypapa Hope városka fekete, (azaz sze­gény) negyedében volt szatócs, s olyan házban laktak, ahol a kert végére kellett járni az illemhelyre. Clinton, aki utóbb, autókereskedő mostohaapja révén, középosztály­beli körülmények közé került, mindmáig gyákran emlékezik arra, hogy tanúja, sőt, részese volt a kis­emberek életének. Később viszont, a jólét közepette, rendkívüli lelki terhet jelentett a mostohaapa alko­holizmusa: ütlegeitől a kamaszfiú­nak kellett megvédeni az anyát, aki később el is vált a Clinton elnök nevét adó férfitól. 4= * * Az új elnök 46 évével a legfiata­labb elnökök egyike hazája törté­netében — és az első, aki kitünően szaxofonozik: az arkansasi Hot Springsben, ahol felnőtt, a „Há­rom vak egér” nevű beategyüttes csillaga volt. Rajongtak érte a lá­nyok, mert jól muzsikált, sőt, ha­sonlított a korszak bálványára — Elvis Presleyre. Miközben diáktársai a sötét napszemüveges beatzenészre, ta­nárai a kitűnő, sőt, időnként szer­telen becsvágyával szinte túltengő tanítványukra emlékeznek. A ti­zenéves Bilit, miután megnyerte a középiskola minden lehetséges di­ját és tanulmányi versenyét, el kel­lett tiltani a továbbiaktól —, hogy maradjon lehetőség másoknak is. A rendkívül szorgalmas fiatal­ember a politika iránt szokatlanul korán kezdett érdeklődni és édes- íyja teljes komolysággal mondta, az MTI-nek, hogy fia már IS éves korában közölte vele: elnök kíván lenni. Elhatározását komo­lyan is vették — legalábbis a ma­ma. * * * Tanulmányaiban, világnézete kialakulásában meghatározó volt A választási kampányban fáradhatatlannak bizonyult. az ismert, diplomaták nemzedékeit képező washingtoni Georgetown Egyetem ahol két kedvenc tanárá­nak egyike magyar volt: Sebes (Schobert) József jezsuita atya, a nemzetközi kar dékánja. A két éve, 75 éves korában elhunyt Sebes a baranyai Nagypálon született, Pé­csett érettségizett 1934-ben, s belépett a jezsuita rendbe. Róma után a Harvard egyetemen tanult, majd évtizedekig működött a Georgetownon, jeles Ázsia-szakér- tőként. Clinton a konzervatív washing­toni szellem után a hatvanas évek végén, Oxfordban, egészen más légkörbe került, a vietnami háború ellen tiltakozó „dühös fiatalembe­rek” nemzedékének tagja volt. Egy, a szünidőben, 1969 végén tett moszkvai és< prágai útja betekintést engedett a brezsnyevi tespedés és a leigázott Csehszlovákia nyomasz­tó légkörébe. * * * Bili Clinton ellen a választási kampányban gyakori vád volt, hogy megbízhatatlan jellemű, hi­szen sok a pletyka vitatható házas­sági hűségéről. Amikor egy vonzó arkansasi bártáncosnő, még a kampány elején, előállt azzal, hogy 12 éven át Clinton kormányzó ba­rátnője volt, az kishíján megtorpe­dózta jelölését. Clinton, cáfolta a valószínűtlen történetet, majd egy népszerű interjúműsor kamerája elé ült, feleségével együtt és kijelen­tette: tény, hogy házasságában vol­tak problémák, de ez már a múlté. Mellette ülő, rá szeretettel mosoly­gó felesége ezt már gesztusaival is még hitelesebbé tette — és meg­nyílt a tovább vezető út. Barátai egyébként jellemzőnek tartották, hogy a vonzó férfi annak idején nem „csinibabát”, hanem rendkí­vül eszes nőt, .EJillary Clintont vá­lasztotta feleségének. Washington­ban azt várják, hogy az ismert jo­gász — legalábbis a kulisszák mö­gött — jelentős szerepet játszik majd férje véleményének alakítá­sában. Heltai András A First Lady az USA társelnöke lesz? Amerika és a világ nemcsak Bili Clinton elnöksége elé tekint hatalmas várakozással, hanem legalább akkora érdeklődés övezi a leendő First Lady személyét is. Annál is inkább, mert Hil­lary Clinton eddigi életútja alapján nyilvánvaló, hogy az elnök feleségének meghatározó szerepe lesz az Egyesült Államok sorsának alakulásában. Maga Bili Clinton sem rejtette véka alá abbéli szándékát, hogy a jövőben is számít felesége tanácsaira. Már a kor­mányalakítás időszakában is érezhető volt Hillary aktív közreműködése. Az ő javaslatára jelölték barátnőjét, Don­na E. Shalalát egészségügyi miniszter­nek. Az sem elképzelhetetlen, hogy a First Lady — persze csupán tanácsko­zási joggal — ott fog ülni a kabinet ülésein. A 45 éves jogásznő nem is kap­hatna a kormányzatban megbízatást, mert törvény tiltja, hogy az elnök köze­li családtagjai magas állami funkciót vállalhassanak. Ez a korlátozás különösen kemé­J óbbról a First Lady, Hillary, balról a kislány Chelsea. CLINTON GYŐZELME OROSZ SZEMMEL Azt hiszem, Bili Clinton győzelme nem egyszerűen, csupán a republiká­nus politikától történt elfordulás je­le, hanem egy nemzedékváltás kezde­te is. A hidegháború idején nevelke­dett politikusok helyébe, mint ami­lyen Bush is, a fiatalok lépnek — je­lentette ki egy nyilatkozatban Viktor Boriszcsuk, a moszkvai Amerika— Kanada Intézet vezető professzora. A neves Amerika-kutató, _ akinek szakterülete az Egyesült Államok belpolitikájának tanulmányozása, annak a véleményének adott hangot, hogy a kommunizmus, a szocialista rendszer bukásával számottevő át­rendeződés zajlott le az amerikai köztudatban. Ez a Boriszcsuk pro­fesszor szavaival „eszmei demobilizá- ciónak” nevezett folyamat eredmé­nyezte például az amerikaiak gon­dolkodására korábban jellemző ve­szélyérzet elmúlását, a „hazafias” ér­tékek háttérbe szorulását. — Legalábbis az éppen e hagyo­mányos amerikai értékekre, köztük a hazafiságra építő, Clintont hazafiat- lansággal vádoló Bush-kampány ku­darca erre enged következtetni. Hi­degháborús emlékeket idéző jelszavai közül ugyanis egyik sem vált be — vélekedett a szakértő. — Bátor és végeredményben rend­kívül jó húzás volt Clinton részéről A1 Gore alelnökké jelölése. Amíg az amerikai választási gyakorlatban ed­dig az elnök—yalelnök páros kiállítá­sa elsősorban a különféle érdekek ki­egyensúlyozását szolgálta, például egy Északról származó elnökjelölt mellé következetesen déli alelnökje­lölt került, vagy valamely párt kon­zervatív szárnyának képviselőjéhez egy másik szárny emberét párosítot­tak, addig Clinton mindezzel szakí­tott és egy korban, nézetekben hozzá közel álló, ugyancsak déli politikust tett meg alelnökjelöltnek. Mindeb­ben persze, vélhetőleg az a szintén nem elhanyagolható körülmény is közrejátszott, hogy Clintonnak egy külügyekben jártas, ismert személyi­ségre is szüksége volt — fejtette ki Viktor Boriszcsuk. Az amerikai külpolitika esetleges változását érintve a professzor ké­zenfekvőnek tartotta, hogy c téren .új elvek fogalmazódjanak meg, mégpe­dig mindenekelőtt az emberi jogok és a demokrácia értékeire alapozva. . — Az orosz—amerikai viszony minősége szempontjából a kulcskér­dés szerintem továbbra is a moszk­vai politika alakulása — hangoztatta Boriszcsuk professzor az orosz— amerikai viszony kilátásaira áttérve. — Clinton jó partner lehet, segít­heti a reformokat — fűzte hozza- a professzor. Megemlítve, hogy egyelő­re sem az orosz parlamentet, sem a kormányt nem lehet valóban kifor­rott demokratikus hatalmi szervnek nevezni, úgy vélekedett, hogy a pár­beszéd az új amerikai elnökkel ta­nulságos lehet az orosz vezetés szá­mára. Példaként említette, hogy amíg a Gajdar-kormány a konzerva­tív monetarizmusra épít, addig az új amerikai kormányzat egy merőben másfajta gazdaságpolitikát fog kép­viselni. Az orosz reformok jövőbeni segé­lyezését Boriszcsuk úgy látja, hogy amíg azt a Bush-kormanyzat elsősor­ban a nemzetközi pénzügyi szerveze­teken keresztül igyekezett megvalósí­tani, addig Clintonék várhatóan in­kább a közvetlen tőkebefektetéseket fogják ösztönözni, kikerülve így a fe­leslegesen közbeiktatott bürokratikus intézményeket. Az orosz szakértő végezetül rendkí­vül fontosnak nevezte az orosz—ame­rikai viszony nemzetközi vezető szere­pének megőrzését. Mint hozzátette, ezt sürgetik az új geopolitikai realitások is. nyen érinti Hillaryt, hiszen felkészült­sége alapján hivatott lenne rangos po­zíció betöltésére. Sőt, „összeférhetet­lenségi” okok miatt fel kell adnia állá­sát az arkansasi kormányzati hivatal­ban is, holott ma már köztudott: Clin­ton sikere a szövetségi állam élén nem kismértékben felesége munkájának is köszönhető volt. Hillary Clinton „ügyessége” dollár­ban is kifejezhető. A tehetséges asszony összes jövedelme az elmúlt évben csak­nem két és félszer akkora volt, mint férjéé: azaz 173 ezer dollár. Ha nem a férje lett volna a Demokrata Párt elnök­jelöltje, a leendő First Lady valószínűleg részt vehetett volna a kormány- alakításban. Állítólag maga Bili Clinton is mérlegelte, hogy csupán négy évvel később pályázza meg az elnökséget, s így nem korlátozza feleségét politikai ambíciói kiélésében. Hiszen Hillary épp elég áldozatot hozott érte, s a háttérbe húzódott. Bili kedvéért vállalta, hogy Arkansasba költözzenek, holott másutt fényesebb karrier várta. Egyelőre nem tudni, milyen profilt kíván szabni a First Lady saját tévé kenységének. Mindenesetre az elnök palota keleti szárnyában elhelyezkedő hivatali helyiségeiben 20-25 alkalma zott fog rendelkezésére állni. Annyi bi zonyos, hogy Hillary Clinton változat lanul a gyerekek szószólója lesz Ä közvélemény szemében is megnyug tató volna — vélik a megfigyelők ha a First Lady ezzel a meghatározott területtel foglalkozna, s nem keletkez­ne az a kétes látszat, hogy Hillary Clin­ton az Egyesült Államok „társelnöke” és voltaképpeni „nagy kormányosa”. Az amerikaiak szemében elfogadhatat­lan, hogy az ország első embere felesé­ge tanácsait szem előtt tartva hozza meg döntéseit. Mindamellett nem Hillary Clinton lenne az első First Lady Amerika törté­netében, aki meghatározó befolyásra tenne szert. Rosalynn Cartertől kezd­ve, Sarah Polkon át Edith Wilsonig és Eleanor Rooseveltig az elnöknék egész sora szólt bele alkotó módon a politika ügyeibe. Nem szólva Nancy Reagan­ról, aki a színfalak mögött fontos utasí­tásokat osztogatott. Hillarynek, az öntudatos ex- kormányzónénak most új szerepet kell tanulnia. Az amerikai nők 46 százaléka helyeselné, ha a First Ladynek nem­csak reprezentatív szerepet szánnának a Fehér Házban, hanem tevőlegesen beleszólhatna az ország irányításába. A megkérdezettek közel kétharmada pedig úgy véli: képességei és személyes tulajdonságai arra érdemesítik, hogy tanácsokkal lássa el férjét. Ám, ha az „emancipált” Clintonnét ennyire komoly feladatokkal bíznák meg, ki játszhatná el a First Lady szere­pét? A Fehér Ház tréfacsinálói azt ja­vasolják, hogy hosszabbítsák meg Bar­bara Bush megbízatását négy évvel. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents