Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-07 / 5. szám

8. oldal, 1993. január 7. PETŐFINEK ígéretes az Alföld-program, a környezetvédő új törvény • A vadkerti tó megmentése is támogatást kíván. (PN-archív) A közelmúltban Soltvadkert ven­dége volt Keresztes K. Sándor kör­nyezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, akivel néhány aktuális kérdésről beszélgettünk. — A Homokhátság — ahol több mint százezer ember él— vízgazdál­kodási problémái az elmúlt évben csak fokozódtak. A megoldásra szer­veződött ad hoc bizottság birtokában már számtalan szakértői anyag van, amelyek azt bizonyítják: több vízre van szükség, mert a következmények súlyosak. A szóban forgó területen természetes folyóvíz nincs, a felszíni vizek legtöbbje kiszáradt. A közeljö­vőben lát-e lehetőséget egy, a Duná­ból történő vízutánpótló rendszer kié­pítésére? — A vízutánpótlás lehetősége ál­talában, de különösen az Alföldön csökkent. Ez komoly gondot jelent a kormánynak, a vízügyi ágazatnak, de nekünk, természetvédőknek is. Egyebek között ezért is indítottuk el az Alföld-programot. Szeretnénk ■ítlyftp.iítqgoldások^j keresni, arpf- lyek az Alföld társadalmi-gazdasági'' •fejlődésének hosszú-távú'megalarpo-r' zásához szükségesek. Ebben a keret­ben kiemelten foglalkozunk a felszí­ni és az az alatti víz gondjaival. Amennyiben a szakértői tevékeny­ség azt igazolja, hogy e területen adódó gondokat csak a Dunából ki­induló vízpótlórendszerrel lehet és kell megoldani, akkor nyilvánvaló­an ennek megtervezésére és kivitele­zésére is sor kerül — mondotta Ke­resztes K. Sándor, aki hozzátette még: megoldást, csak néhány éven belül lehet várni. — Beszélgetésünk színhelye Solt­vadkert. Az itteni tó, az ismert gond­jaival együtt még szerencsés, de meg­mentése sürgős és hathatós beavatko­zást kíván. — Ha konkrét leírást kapunk a tó környezetvédelmi és vízminőségi gondjairól akkor — ígérem — megpróbálunk valamilyen támoga­tási lehetőséget keresni a vízügyi mi­nisztériummal közösen. — Ugyancsak környezeti problé­ma a hulladékfeldolgozás. Az ipar felhasználása nem számottevő, a MÉH vállalati rendszer is átalakuló­ban. Várható-e valamilyen komplex­megoldás? — Készül egy olyan hulladékgaz­dálkodási program, amellyel ezeket a gondokat kívánjuk megoldani. Ezt indokolja a gazdaság, a költség- vetés teherbíró képessége is. Szeret­nénk határozottabban előbbre lépni a kommunális hulladékok felhasz­nálásában. Ám ez nem csak techno­lógia kérdése. Az a megállapítás ugyan igaz, miszerint a papírgyára­ink nincsenek berendezkedve arra, • Keresztes K. Sándor környezet- védelmi és település-fejlesztési mi­niszter. ., hogy,. újrahasznosításra nagyobb mennyiségben dolgozzanak fel pa­pírt, mert inkább a természetes cellu­lózokra építenek. De ez csak az egyik probléma, amit viszonylag könnyű lenne beruházással megol­dani. A nagyobbik gond a szelektív hulladékgyűjtés teljes feltételrend­szerének megteremtésé. De még nem találtuk meg azt a szabályozó-, ösztönzőrendszert, amellyel a be­gyűjtést, a feldolgozást gazdaságos­sá lehetne tenni. Még fontosabb, hogy az ilyen fajta megoldások iránt a társadalmat kell érzékennyé nevel­ni. Olyan mentalitást kialakítani, amellyel a szelektív hulladékgyűjtés­re és az újrahasznosítás alapfeltéte­lének az elfogadására képessé teszi az embereket. Néhány kísérletünk eddig — érdektelenség miatt — megbukott. — A magas energiaárak miatt is egyre gyakoribb az illegális erdőirtás. Egykor az Alföld szinte önellátó volt biotüzelőből, hasznosultak a venyi­gék, a kukoricaszárak. Egy brikettá- lórengeteg szénhidrogén tüzelőanya­got váltana ki. — Szeretnénk elindítani az Al­föld-fásítási programot. Ennek egyik oka és lehetősége is az átalaku­ló mezőgazdasági struktúra. A nagyüzemi gazdálkodás meg­szűntével sok, eddig szántóterület­ként használt föld szabadul fel. Ezekre erdőt telepíteni gazdaságos lenne. Az FM-mel együtt olyan programon is gondolkodunk, hogy az intenzív és magas értékű mező- gazdasági termelésre nem alkalmas területekre energiabiomasszának való növényfajták kerüljenek. Ezál­tal Magyarország szénhidrogén ala­pú energiahordozó igényéből 5-6 százalékot lehetne kiváltani, s rá­adásul környezetbarát energiafajtá­val, s a földet sem kell parlagon hagyni. Ez akkor fog működni, ha az így megtermelt biomassza feldol­gozását is lehetővé tesszük. Én azt szeretném, ha ez nem egy nagy köz­ponti technológia lenne, hanem egy- egy gazdaközösségé, legfeljebb egy- egy községé. Erre vannak már kísér­letek. Környezetvédelmi alapból ilyen célra már a közelmúltban ad­tunk is támogatást. Ennek most óri­ási jövője és társadalmi haszna van. — Bács-Kiskunnak is megvan a maga szennyező melléktermék­termelése. Ezek fogadására— még a tiltakozások ellenére is — hogyan le­het egy település lakosságát kötelezni ? — Nálunk a tiltakozásoknak első­sorban az az oka, hogy nincsenek hi­teles intézmények, szakértők, akik egy-egy beruházás esetén a lakosság­nak hitelt érdemlően tudnák annak káros, vagy nem káros oldalát igazol­ni. E.probléma megoldásának törvé­nyi alapját fogja megteremteni az új környezetvédelmi törvény, amely be­vezeti a hatásvizsgálat intézményét. Ebben nem az az új, hogy egy beruhá­zásról a környezet- és természetvédő szakhatóságnak véleményt kell mon­dania —hiszen ez eddig is volt —, ha­nem az, hogy az eljárásba bevonják az érintett lakosságot, az úgynevezett zöld egyesületeket, akik független szakértőket is felkérhetnek a problé­ma kivizsgálására. A szakhatóság kötelezve lesz arra, hogy közzétegye a hozzá beérkezett kérelmet, ahhoz mindenki hozzászólhat, a szakértők megvitathatják, a lakosság észrevéte- lezheti, s ezt követően dönt a hatóság az engedélyről. Ezt a rendszert egészí­ti ki a törvényben a meghallgatás in­tézménye. Ez lehetővé teszi, hogy az eljárásban közreműködő valameny- nyi felet—a beruházót, az engedélyt adó képviselő-testületet, vagy pol­gármestert, a hatóság embereit — meghallgatásra lehessen hívni. Ott ér­veket, ellenérveket mondhatnak. Összefoglalva: ez a nyilvánosság le­hetővé tesziatisztánlátást. Ezt egészí­ti ki egy, bár a törvényben ugyan nem rögzített, de nem kizárt megoldási mod, amelyet nyugaton már alkal­maznak, hogy a beruházás elfogadá­sában a lakosságot is érdekeltté lehet tenni. A vélt, vagy valós hátrányok kompenzálásaként infrastrukturális vagy más támogatás nyújtásával ösz­tönözni lehet a településen élőket, a beruházás elfogadására. Nyilván eh­hez is évek kellenek, hogy ez kialakul­jon és működjön — mondotta a mi­niSZKr P„l,i Sára ANYAKÖNYVI HÍREK KECSKEMÉT Születtek 1992. december 28. és 1993. január 3. között: Válik Boglárka (a. n.: Magó Erzsébet), Farkas Richárd (Se­bők Julianna), Gyenes Milán (Bru- chánszky Györgyike), Czinege Péter (Nyúl Gizella), Kazi János (Gyorsa Tünde), Bán Krisztina (Fürj Ildikó) Bán Ildikó (Fürj Ildikó), Gömöri Ildi­kó (Stix Ildikó), Gyóllai Vivien (Juhász Irén), Molnár Tamás (Szőke Andrea), Takács Dávid (Utassy Anita), Megyesi Judit (Váczi Margit), Dávid Kinga (Fodor Éva), Csóti Dominik (Fusze- nekker Magdolna), Rab Dorina (Far­kas Margit), Piroska Lucia (Banyák Margit), Csorba Dóra (Szabó Csilla), Georgiádes Anett (Pénzes Gyöngyi), Vitai Gergely (Sturcz Edit), Gréczi László (Varga Edit), Straub Roland (Tanács Márta), Erdős István (Berente Mónika), Bende Szabolcs László (Bíró Gabriella), Szűcs Andrea (Trepák Er­zsébet), Rákóczi Kitti (Wittmann Bri­gitta), Gulyás Szilvia (Baracsi Beatrix), Teslér Hajnalka (Ajtai Hajnalka), Rabi Gyula (Szabó Gyöngyi), Gudmon Ba­lázs (Gosztolai Margit), Herczeg Oli­vér (Farkas Krisztina), Tóth László (Füle Ildikó), Illés Sándor (Kelemen Aranka), Bencsik Irén Rita (Gyenes Irén). Házasságot kötöttek 1992. december 30-án: Szabó László és Gyuris Sára, Veszelszki István és Sárai-Szabó Judit, Körtvélyesi Sándor és Illés Sarolta, Brandies József és Urbán Anikó, Tóth László és Megyesi Katalin, Tóth József és Szabó Ildikó, Gyurgyák Tibor és Rácz Ibolya. 1993. január 2-án: De Jonge Gábor és Varga Edit. Meghaltak: Pogány József (Kecske­mét), Simon Lászlóné Kapus Julianna (Nagykőrös), Rigó István Zsigmond (Kecskemét), Virág Zoltánná Dunai Adrienn (Kecskemét), Ábel Istvánná Nagy Anna (Kecskemét), Szászvári Jó­zsef (Kecskemét), Kéri Mihály (Kecs­kemét), Móricz Sándomé Paskó Mária (Pusztavacs), Tóth Sándor (Kecske­mét), Farkas András (Izsák), Malecz János (Kerekegyháza), Almási Jánosné.- Csordás Julianna (Kerekegyháza), Ba­kos Mihály (Tiszakécske), Nagy József (Kecskemét), Czigány Antalné Antal Rozália (Kecskemét), Gáspár Eszter (Tiszakécske), Bóbis István (Kecske­mét), Gyulai Lajosné Mészáros Rozá­lia (Kecskemét), Rábai Istvánné Bal­hegy Erzsébet (Kecskemét), Kovács Pálné Barna Terézia (Kecskemét), Mé­száros Ferenc (Kecskemét), Pallagi Jó- zsefné Csizmadia Mária (Kecskemét), Kiss László Ferenc (Kecskemét), Sze­keres Béla (Orosháza), Abonyi Imréné Pólyák Luca (Kecskemét). Rózsa Já­nos (Kerekegyháza), Villám János (Kecskemét), Tóth Istvánné Molnár Eszter (Kecskemét), Tóth Sándor (Kecskemét), Zsikla Mária (Kecske­mét), Oláh Éászlóné Guttyán Rozália (Lajosmizse), Almási Istvánné Tancsa Mária (Kerekegyháza). Ali Gergely (Kecskemét), Berta Mihály (Kecske­mét), Füredi Pálné Szántó Erzsébet (Kecskemét), Kis Pálné Kerekes Juli­anna (Kecskemét), Ambrus Lajosné Kochan Ilona (Kecskemét). ISMÉT: ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG! Egy rossz és egy jó törvény? Beszélgetés Horváth Gáborral, a MOSZ főtitkárával A tanyák körüli földeket bizonyos előjogokkal ruházták föl. (PN-archív) 1993 első munkanapján Göncz Árpádhoz címzett tiltakozó leve­let írt alá Horváth Gábor, a Me­zőgazdasági Termelők és Szövet­kezők Országos Szövetségének főtitkára. Arra hívta föl benne a köztársasági elnököt, hogy nem írja alá azt a törvényt, amit de­cember 30-án fogadott el a me­zőgazdasági szövetkezetek átala­kulásának felülvizsgálatáról az Országgyűlés. Ehelyett bocsássa az Alkotmánybíróság elé, kérve a kontrollját e törvénynek, amely alkotmányellenes. — Miért? — Mert megtöri a cégbírósági törvényességi felügyelet sziszté­máját, s ezzel megsérti az alkot­mánynak a hatalmi ágak szétvá­lasztásáról szóló rendelkezéseit — válaszolja a főtitkár. - Úgy látjuk, hogy a Földművelődés­ügyi Minisztérium megyei hiva­talai által gyakorlandó beavat­kozások valójában a mezőgazda- sági szövetkezetek tagságát mo­rálisan is megbélyegző megkü­lönböztetések. — S ha Göncz Árpád nem for­dul az Alkotmánybírósághoz? — Akkor mi tesszük meg, bár a törvény életbe lépését nem akadályozhatjuk meg. Elismert és korrigált hibák — Szerepelt ama óévi parla­menti csúcsszavazásban egy má­sik, önöket érintő új törvény is: a földrendező és földkiadó bizottsá­gok megalakításáról szóló. Erről is ilyen rossz a véleményük? — Korántsem! — így Horváth Gábor. — Igaz, ebben is akad­nak visszásságok, amelyek még módosíthatók volnának, ám lé­nyegében üdvözlendő ez a tör­vény. Előkészítésében ott is vol­tak szakértőink, & most úgy tű­nik, korábbi tévedések beismeré­sét is jelzi a törvény. Amely ré­vén korrigálják a képviselők a különféle földalapok létrehozá­sának korábbi elrendelését —, most már a tulajdonosokra bíz­va, hogy is jelölik ki földjüket. Történhet egyénenként, illetve legföljebb húsz tulajdonost tö­mörítő közösségenként. Az 1992. évi II. törvény kötelezően előírta még mindenféle földalap, közte a kárpótlásinak a képzését, ho­lott ez természetellenes volt már akkor is, lévén ugyebár termé­szetes személy a tulajdonos. Most az új bizottságok e föld­alapok fölött átnyúlva állapítják majd meg, hol is van Pista bácsi tulajdona. Üdvözölni tudom, hogy eltörölték a Il-es törvény­Oroszország történetében úgy született az első privatizációs ügylet, hogy egy Nyizsnyij Nov- gorod-i fiatalember kötvényeiért megszerzett egy hőn óhajtott, ötéves, 250 ezer kilométert fu­tott GAZ teherautót. A 31 éves Szergej Dimjanov azon ritka ki­vételek közé tartozik, akik arra használták az október óta for­galomban lévő — minden orosznak állampolgári jogon já­nek a természetvédelmi területek állami tulajdonba vételéről szóló rendelkezését. Igaz, hogy immár az átalakuláson átesett szövetke­zetekre pluszmunka vár e földek nevesítésével, ám örömmel meg­csinálják, ebben bizonyos va­gyok. Hiszen ugyan ki értette, hogy amikor éppen a földek ma­gántulajdonba adása zajlik, ak­kor államosítják a természetvé­delmi területeket? Amelyek leg­jobb gazdája a személyhez kö­tött tulajdonos, nem pedig az ál­lam! Jogegyenlőség, maradványelv — Említette, hogy azért e tör­vény sem tökéletes . . . — A tanyák körüli földeket bizonyos előjogokkal ruházták föl benne, márpedig ha teszem azt, végső esetben sorsolás útján a nagyüzemi tehenészet melletti legelőt egy magánparaszt kapja meg, akkor ugyebár háttérbe szorul a nagyüzem. Nincsen jog- egyenlőség abban sem, hogy míg a kárpótlási földek kimérését a költségvetés fedezi, a vagyonne­vesítés során földhöz jutottak­nak ugyanezen művelet a zsebét érinti. Hektáronként több ezer forintról van szó. További ano­máliákat okozhat például, hogy­ha szőlőtelepítés folyamán 20-ról 80 aranykoronásra minősítették át a földet, kié, kit illet, hová tű­nik a 60 aranykorona? Ilyen és ehhez hasonló fogas kérdéseken kell úrrá lenniök a bizottságok­nak, amelyek úgy látnak dolog­hoz, hogy a tulajdonosok megje­lölik, hol szeretnék megkápni te­rületüket. Nyilvánvaló, hogy a legértékesebb, faluközeli földek azok, amelyekre a legtöbben vet­nek majd szemet. Hatvan napig tarthat ez a folyamat. Aki ez­alatt nem jelentkezik, az még szóba jöhet a második szakasz­ban, ám ebben már a marad­ványelv érvényesül. ró — privatizációs jegyet, amire a kormányzat szánta. A hatalmas ország mintegy 150 millió lakosa kapja meg fo­lyamatosan kötvényeit, azzal a tanáccsal, hogy várja meg a „privatizációs mechanizmus be­indulását”, mert így részesülhet az állami vagyonból. Egy-egy ilyen papír 10 ezer rubelt ér névértékben. A tervek szerint a kötvények ellenében kerül ma­Külföldi is vehessen földet? — Na és? Csak nem fognak a bizottsági tagok házról házra jár­ni, mint a téeszszervező pártmun­kások egykoron? — Nem erre gondolok, hanem arra, hogy megfelelő tájékozta­tást kapjon mindenki — nyugtat meg a főtitkár. — Amit mi a szövetkezetek révén óhajtunk megtenni annak érdekében, hogy igenis minden tulajdonos nyújtsa be igényét 60 napon belül. A lé­nyeg, hogy ne legyen semmiféle megkülönböztetés a kívülállók, a tsz-tagok és alkalmazottak, egy­általán: az emberek között! A tulajdonosi, 20 főben maxi­mált közösségek esetében fölte­hetően rokoni, vagy más szem­pontok alapján összeállók helye­zik új alapra életüket. Sok eset­ben olyanok, akik nem maguk kívánnak földet művelni — bér­be adják a szövetkezetnek tulaj­donukat. S ilyenkor mi sem le­het előnyösebb, mint a nagy táb­la. E közösségeknek azonban ott is nagy lehet a szerepük, ahol el­lehetetlenül a gazdaság. — Köztudomású, hogy az új földtörvény megalkotása még hátra van! — Igen, s abban kell majd tisztázni a földértékeléstől a bér­leti jogviszonyig sok mindent ah­hoz, hogy legyen végre ára is a földnek, megindulhasson a föld­piac. Személyes véleményem az, hogy korlátozott mértékig, elle­nőrizhetően külföldi is vásárol­hasson földet, mert ily módon megindulhat a megfelelő keres­let, s a szegény parasztember nem kényszerül elkótyavetyélni az első jöttmentnek a földecské- jét. Mert ha így lesz, újból eljön a Néma forradalom, a Viharsa­rok, a Futóhomok és hasonló szociográfiai művek kora. (MTI- Press) Keresztényi Nándor gántulajdonba az állami vállala­tok nyolcvan százaléka. Csak­hogy az orosz állampolgár szá­mára ez az elképzelés eléggé megfoghatatlan, ráadásul nem sok fantáziát lát a lepusztult ipari üzemek megszerzésében. Ily módon megindult a kereske­dés az értékpapírokkal, amelyek árfolyama .szerfölött ingadozó. Baskíriában például két köt­vényt adtak egy prémkucsmáért, viszont Permben egyetlen priva­tizációs jegyért sikerült valaki­nek egyszobás lakást szereznie. Előfordult, hogy az újság hirde­tési rovatában kínálta fel tulaj­donosa kötvényét — tehénért. Szamarában egy asszony a la­kás központi fűtését próbálta megoldani értékpapírjai ellené­ben. Sőt, hiteles források sze­rint vodkát is lehet kapni a kötvényért. A lakosság türelmetlenebbik része lázasan törekszik arra, hogy megfogható javakká vál­toztassa át az államtól kapott papírost. A pénzben dúskáló kevesek pedig felvásárolják a kötvényeket annak reményében, hogy később busás haszonra tesznek szert. Utóbbiak gyakori vendégek a moszkvai tőzsdén, ahol a privatizációs kötvények ma már a névérték feléért meg­vásárolhatók. Különösen nagyot esett az árfolyam, amikor kide­rült, hogy — a híresztelésekkel ellentétben — mezőgazdasági földterületet nem lehet szerezni a papírokért, pontosabban csak olyan föld jöhet szóba, amelyen privatizált ipari üzem áll. FEB Vodkát kötvényért A kötvény megfoghatatlan érték, a vodka nagyon is létező dolog.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents