Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
MEGYEI KORKÉP 1993. január 27., 5. oldal KÉT FEJŐSTEHÉN HERCEGSZÁNTÓN Megoldódnak-e a tejjel kapcsolatos problémák? Tisztelt olvasónk, ne képzelje, hogy ez tréfa, sajnos, ez a színtiszta igazság. Idáig jutott a község. Az elmúlt év nyarán a tejcsarnokban hallani lehetett olyan kijelentéseket, miszerint az ősszel már nem lehet ott tejet vásárolni. Több anyuka ezt a hírt akkor hitetlen- kedve fogadta. Itt viszonylag kedvező áron — 19 forintért — vehették meg gyermekeiknek az üzletekben kaphatónál jóval magasabb zsírtartalmú, friss tejet. Pedig ekkor már csak annyi tej érkezett a tsz-ből, amennyiért a felvásárlónak még érdemes volt eljönni a tejszállító kocsival. Ebben a témában még az ősszel beszélgettem Császár Györggyel, a közös gazdaság vezetőjével. Az elnök úr elmondta, hogy nem köny- nyű szívvel, de fel kellett számolniuk a szarvasmarhatelepet. —1991 -ben 13 millió forint volt a ráfizetésünk erre az ágazatra. Korszerűtlen a telep, a technológiáról ne is beszéljünk. Nem lehetett annyi állatot elhelyezni, hogy gazdaságos legyen. A tejgyűjtőt (tejcsarnokot) bérelnünk kellett. Végül a tagság a közgyűlésen elfogadta érveinket, és az ott született határozat értelmében szakaszosan — két részletben — felszámolással eladtuk állatainkat. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elmúlt években nemegyszer javasoltuk vállalkozóknak: vegyék bérbe a telepet, kíséreljék meg ők a gazdálkodást. Őszintén sajnálom, hogy ide jutottunk, de más megoldást nem találtunk — fejezte be egy sóhajtás kíséretében a szövetkezet elnöke. Aki ismerte Hercegszántót egykét évtizeddel ezelőtt is, tudhatta, hogy akkor több száz tehén legelt a réteken. De hol van már az az idő? Az új év első napjaiban egy jó hír kapott lábra a községben. Néhány családnak nem kell a boltból vásárolni a tejet — ők ismét házi tejet ihatnak. A tejet áruló gazdát, Kanizsai Mihályt és feleségét munka közben találtam meg. A fejéshez készítették elő a gépet. Míg a gazd- asszony a habos tej szűréséig eljutott, a jószágok takarmányozásáról beszélgettem a közel 50 éves Mihállyal, a helyi mezőgazdasági szövetkezet tehergépkocsi-vezetőjével. — Naponta 6 kg abrakot kapnak fejenként a teheneim. Ennek ára mázsánként 700 forint, a lucernaszénából is közel 10 kg a napi szükséglet. Ennek az ára 7-800 Ft mázsánként. 80 liter vizet iszik meg egy-egy állat, szalma is kell alájuk. Ha mindent felszámolunk, szinte semmi hasznunk nincs. A tej felvásárlási ára nem követte a takarmányárakat — meséli a gazda. — Az állatokat szeretni kell — kapcsolódik beszélgetésünkbe a ház asszonya. — Mióta összekerültünk, azóta mindig tartunk szarvas- marhát. Először az OTP-től kapott kölcsönből 2 borjút vettünk, azokat nevelgettük. Aztán ebbe a házba költöztünk, mert itt egy igen jó állapotban lévő istálló is volt. Ez is közrejátszott abban, hogy volt litert adnak. 16 állandó vásárlónk van — zömmel kisgyermekes szülők. A 3,8-4%-os zsírtartalmú tejünket 26 forintért adjuk. Ez hét forinttal olcsóbb a boltinál. Az igények alapján akár háromszor eny- nyit is kimérhetnénk — mesélte Kanizsámé, miközben az odakészített kannába szétosztotta a tejet. — Nem tudom elképzelni azt, hogy sokáig tarthat ez az áldatlan állapot, ami a magyar mezőgazdaságot jellemzi —, vette át a szót ismét a gazda. — Én bízom abban, hogy érdemes lesz vállalkozni. A szövetkezetek fokozatosan számolták fel szarvasmarha-állományukat. Pedig a tejre mindenkor szükség lesz. Legalább a gyerme• Kanizsai Mihályná fejéshez készül. olyan évünk, amikor 14 állat ellátásáról gondoskodtunk. Egy ideig dolgoztam a tsz-ben, de az állatok szeretete itthontartott. Sajnos, az utóbbi években egyre több gondunk volt a tej értékesítésével. A csarnokban általában 6-7 forintot fizettek, a legtöbb, amit kaptunk 11,20 forint volt literenként. Az is előfordult, hogy a tej leadását követő 90 nap után kaptuk meg az ellenértékét, az állatokat pedig etetni kellett. A problémák fokozódása oda vezetett, hogy 1991 őszén és 1992 tavaszán le kellett vágnunk állataink nagyobbik részét. így még maradt három üszőnk és 2 fejőstehenünk. Az utóbbiak napi 35-36 kék ihassák azt. Én bizakodom, ezért a megspórolt pénzünkből a közeli napokban veszek tehenet. Nem lesz olcsó, kb. 60 000 forintot kell adnunk érte, de akkor is megveszem. Jó lenne, ha a faluban mások is hasonlóan gondolkodnának! — fejezte be véleményét Kanizsai Mihály — hiszen az etetés még váratott magára. Ahogyan én a szántóiakat ismerem, a közeljövőben biztosan akadnak olyan vállalkozók, akik követni fogják a két tehén gazdáit, és akkor a tejkérdésről egy örömtelibb, elégedett írás készülhet. Tölgyesi Gábor KIJELÖLIK AZ ÉRTÉKESÍTENDŐ LAKÁSOKAT Holnap dönt a képviselő-testület A holnapi képviselő-testületi ülés egyik közérdeklődésre számot tartó napirendi pontja Kalászi László, a Bajai Kommunális és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatójának előterjesztése az önkormányzati lakások értékesítésre való kijelöléséről, illetve az eladás lebonyolításáról. Az értékesítés esetén az önkormányzat mentesül a fenntartás terheitől, és az eladáskor jelentős bevételeket könyvelhet el, melyekből azután lakásokat építhet, illetve lakóház-felújítási munkálatokat végezhet. Eladni azokat a lakásokat javasolja az előterjesztés, melyeknek bérbe adása — a jelenlegi bérleti díj felemelése nélkül — veszteséges, vagy éppen nulla eredményt hoz. Az utóbbi, tehát nullszaldós könyveléssel zártak például a következő, a Kommunális és Szolgáltató Kft. kezelésében levő épületek: Kodályu. 9—1L, Varsa u. 10—16., Csónaku. 1—3., Dunau. 10—12., Kölcsey u. 70—72., Kölcsey u. 98—100., Oltványi u. 1—3—7., Fáy u. 1., és Perc u. 2. (Ezekben az épületekben legalább harminc lakás van, összesen 340 lakás.) Értékesítésre javasolnak még ötven, eladásra már korábban kijelölt lakást a város különböző pontjain. Az utóbbi épületekhez tartozó, nem lakás céljára szolgáló helyiségek, például garázsok értékesítését nem tartják indokoltnak, mert ezeknél viszonylag kis fenntartási költséggel nagy bérleti dijakhoz juthat a városi költségvetés. Nem javasolják eladni a belvárosban levő lakásokat, mivel ezeket városképi szempontból már felújították, illetve csak a közelmúltban készültek. így még nem igényelnek különösebb ráfordítást, viszont a piaci viszonyok szerint alakuló bérleti díjak javíthatják a költségvetés egyenlegét. Az előterjesztés elemzi a várható bevételeket. Ha az eladásra kijelölt lakásokból az idén kétszázat sikerül értékesíteni, akkor a vételár- előlegből — az eddigi tapasztalatokon alapuló becslés szerint 17 millió forint folyhat be, ha a lakások értékét átlagosan 1 millió forintosnak vesszük. Ehhez jön még a készpénzzel fizetők köre — körülbelül a vevők egyhatoda — ez újabb 14 millió forintos bevételt jelent, így az összes idén várható bevétel 30 millió forint. A teljes vételár — amint a feltételeket múlt szerdai lapunkban részletesen ismertettük—, 35 év alatt, havi részletekben folyik be a város pénztárába. Gál Zoltán SZÁNK ELMULASZTOTTA, JÁSZSZENTLÁSZLÓ MEGFOGTA Szennyvízprogram pályázatokból Régi alapelve a jászszentlászlói polgármesternek, hogy mindig azt kell fejleszteni, amit támogatnak. Amire meghirdetik, arra be is kell nyújtani a pályázatot. Mindig igaz volt ez, a mai szűkös világban pedig még inkább az. — Nem tudni, meddig marad meg egyáltalán a központi támogatás rendszere — mondja Papp Jó- zsf[ polgármester —, de amíg van, addig ki kell használni. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden ha- szontalanságba belevágunk, de meggyőződésem, hogy a jövőben egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelem. Nem szabad tehát elszalasztani a lehetőséget. Előbb- utóbb meg kell oldani a szennyvizek kezelését, mert adóztatnak, bírságolnak majd bennünket. Most valóban vállalja az állam a beruházás költségeinek ötven százalékát, csak a maradékot kell letenni, de az sem kevés. Képesek lesznek rá? — Szánk nem is vállalta ezt a kockázatot. A népszavazás elvetette a célok közül a szennyvíztisztító és -elvezető megépítését. Lehet, hogy a mi polgáraink is így határoznának, ha a zsebükbe kellene nyúlni. Éppen ezért döntött úgy a testület, hogy semmiképpen nem terheli ezzel a lakosságot. A gerincvezeték és a tisztítómű beruházását pályázatok útján kell megoldanunk. — A fennmaradó ötven százalékot is? — Igen . Felkértünk egy társaságot, a Ciklus BT.-t, kutasson fel pályázati forrásokat. A felkérés mellett erősen érdekeltté is tettük, tudniillik minden további pályázat megnyerése esetén százalékos részesedést kapnak. Reményeink szerint a költségek nagy részét ily módon előteremtik. A maradékot pedig végső soron hosszú lejáratú kölcsön felvételével egyenlítjük ki. Nyertünk, véleményem szerint, a tervezőkkel is. Akik mellett döntöttünk, a Hydroven Kft. bár többet kért, mint mások, de az általuk ajánlott német technológia azzal az előnnyel jár, hogy a német cég ideépiti majd a referenciaüzemét. — Ettől újabb engedményeket, előnyöket remélnek? — Úgy gondolom, mindenképpen megtérül az a többlet- költség, amit a tervekre fordítottunk, s talán egyéb engedményeket is kapunk. Reményeink szerint egyébként már az idén elkezdhetjük a kivitelezést. H. T. Vizsgáznak a bajai katonák Napok óta fegyverropogástól hangosak a Baja—Vaskút—Bátmo- nostor háromszögben található erdők, este pedig világító jelzőrakétáktól piroslik a város körül az ég alja. Sok bajai polgárt megrettentett ez a nem mindennapi jelenség, ezért szerkesztőségünktől is sokan kértek információt. Megkerestük a Mészáros Lázár gépesített lövészdandár parancsnokságát, ahol Bányai Tibor őrnagy az alakulat törzsfőnöke tájékoztatott a gyakorlat lényegéről. Közel egy éve Baján képezik ki azokat a leendő rajparancsnokokat, akik később visszatérve a honvédség különböző egységeihez tisztesként segítik a többi katona kiképzését, felkészítését. A hat hónapos tanfolyamot vizsgával zárják a katonák, melynek egyik feladata a harcászati terepgyakorlat. A tüzéreket Várpalotára vitték éleslövészetre, míg a lövészek a határvédelem feladatával birkóznak a Baja környéki erdőkben. Feladatuk az, hogy a Belügyminisztérium határőr akciószázadaival és a rendőrség speciális alakulataival együttműködve, megállítsák az országhatáron átsodródó idegen fegyveres alakulatokat. A komplett harcászati gyakorlat során „végigjátsz- szák” a támadás és a védelem szituációit. A fegyveres akciók során vaklőszereket használnak, valamint jelzőrakétákat, melyek teljesen ártalmatlanok, a városban csak a hang- és a fényhatásokat lehet érzékelni. A dandárparancsnokság minősítése szerint a tüzérek jó osztályzatot kaptak az éleslövészeten, a lövészeknek pedig még a tanteremben is számot kell adni a katonai ismeretekből. Egy-egy század két napig van a terepen, és valamennyi olyan eszközt és módszert kipróbál, ami egy esetleges éles helyzet során előadódhat. A feladatuk, melynek kapcsán többek között egy-egy határszakaszt kell megvédeni, akár két irányból is, legyen az éjszaka vagy nappal. A Jónai András százados által vezetett gyakorlat során a katonák megtanulják a megfelelő álcázást, az aknatelepítést, az éjszaka is látó célzóberendezések használatát, valamint a kézifegyverekkel való bánásmódot. Hogy a gyakorlattal ne okozzanak riadalmat senkinek, fiktív tereppontokat használnak, még a térképeken is. Bányai őrnagy arról is tájékoztatta lapunkat, hogy február 11-én, 9 órakor rendezik meg a leszerelő katonák ünnepségét, és arra kéri a tisz• A tárcsere meggyorsításának érdekében szigetelőszalaggal két tárat összefognak, így a katona kevesebb időt fordít a lőszerutánpótlás biztosítására. telt szülőket és hozzátartozókat, hogy minél nagyobb számban jöjjenek el a rendezvényre és vigyék magukkal a leszerelőket, mert hosszú évek tapasztalata az, így sokkal kevesebb baleset, és más egyéb problé• Mindent meg kell tanulni. ma történik. Az újoncok bevonulása február 24-én, 25-én történik meg, és az előrejelzés szerint mintegy 700 újonc kerül a bajai laktanyákba. Papp Zoltán • Feladatról feladatra. Bányai Tibor őrnagy, törzsfőnök. Lux Károly honvéd géppuskával fedezi a védelemre készülő rajokat.
