Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

Lakitelek, Szentkirály, Tiszaalpár MÁR TÍZ ÉVE IS NYUGATRA DOLGOZTAK Hogyan maradt talpon a kécskei Vegyépszer? • Készül a páncélozott csiga. Szomorú tény, de igaz, hogy Ti- szakécskén az ipari vállalatok többsége tönkrement. A kólagyá­rat bezárták, a Remixben is egyre kevesebb a munka, az Agrikon ugyancsak agonizál. Talán egyet­len vállalat, a Vegyépszer mond­hatja el magáról: talpon tudott maradni. Minek köszönhető ez az eredmény? — érdeklődtem Varga Lászlótól, aki tavaly december óta megbízott igazgatója a kécskei Vegyépszer vállalatnak. — Ismert, hogy az a feltétele az iparvállalatok talpon maradásá­nak, hogy munkájuk legyen. Nos, a tiszakécskei Vegyépszer az el­múlt évtizedben több piacra dol­gozott. Ezek közül a keleti meglen­ne, de nem tudnak fizetni, mint- ahogy a harmadik világ sem. A hazai — mely döntő hányadát tette ki a vállalatunk piacának — szinte nullává vált. Maradt tehát a nyugati piac megszerzése. A gép­gyárak többsége, persze, nem tud egyik pillanatról a másikra átállni a nyugati színvonalú termelésre. Nekünk az a szerencsénk, hogy már jóval korábban belevágtunk. Már 15 éve dolgozunk nyugatra. Igaz, nem jelentős mennyiséget, de legalább megismertük a követel­ményeket. Dolgozóink fele éveket dolgozott odakinn, ott ismerték meg a követelményrendszert, így szakmailag jól felkészült gárdával rendelkezünk. — Ezek szerint most elsősorban nyugati cégeknek gyártanak? — Igen, például a Siemens-cég gázturbina-részegységek gyártását rendelte meg tőlünk. Egy ilyen tur­bina 80 millió forint értékű, s 1993- ra további három készítésére szer­ződtek velünk, erre az évre tehát biztosított a 240 millió forint. A Siemens segítőkész, a munkatár­sainkat kinn tanítják be, műszaki szakembereket is küldenek ide, va­lamint rendszeresen felügyelik a kécskei gyártást. Ezenkívül hat éve kezdtünk a Krupp-cégnek dolgoz­ni, most évi hatvanmillió forint értékű préscsigát készítünk szá­mukra. Ulmban a közúti haszon- gépgyártó ágazattal vagyunk kap­csolatban, nekik tartályrészeket készítünk, évi 200-300 darabot. A hagyományos termékeink közül a permetezőgép gyártása maradt meg, melyet magyar piacon értéke­sítünk, egyébként 80 százalékban német piacra termelünk. — Ez a sokmilliós értékű munka reményekre jogosít. Milyen a dol­gozók kereseti lehetősége? — Átlagosan 100 forint az óra­• Varga László: — Ha ebben az évben talpon tudunk maradni, ak­kor jövőre már tisztességes nyeresé­get is fizetünk. bér, az irányító szakembereknek 120-130 forintra is kijön, sokak­nak azonban 50-60 forint az óra­bérük. Tavaly ugyan veszteséges volt a gyár, de a központnak kö­szönhetően év végén plusz 25 szá­zalékos havi bért tudtunk fizetni. Ha ebben az évben talpon mara­dunk, akkor jövőre már jól tudunk működni, tisztes nyereséget és bért tudunk fizetni. — Biztos megrendeléseik van­nak. Mi okozza mégis a bizonyta­lanságot? — Korábban az éves termelés egyharmada olyan volt, hogy a gyártás anyagát a megrendelő ad­ta. Most nincs ilyen, nekünk kell az anyagot beszerezni, kifizetni, te­hát sokkal nagyobb pénzre lenne szükségünk. Ha nem a Vegyépszer esernyője lett volna felettünk, a hirtelen megváltozott helyzetet nem is tudtuk volna átvészelni. — Küldenek-e el dolgozókat az év során? — Négyszázharminc dolgozónk van, az ipari tanulókkal és a nyug­díjasokkal együtt négyszázhetve­nen. Tavaly nem volt létszámleépí­tés, csak azok mentek el, akik kö­zel álltak már a nyugdíjhoz, vala­mint egyetlen embert bocsátottunk el. Most azonban keményen fő a fejünk. A permetezőgép-gyártás­nál ugyanis 80-90 betanított mun­kásunk dolgozik. Amíg nagykeres­kedő vállalattal áltunk kapcsolat­ban, addig a szállítás az év során egyenletesen történt. Ma a kiske­reskedelmi vállalatok 3-4 nappal előbb jönnek s elsősorban tavasz- szal. A permetezőgép szezoncikké vált. Kérdés tehát, hogy ez a 80-90 ember a további hat hónapban mit csináljon? A vállalat nem olyan gazdag, hogy egész évben fizesse őket, de nem szeretnénk ezeket a dolgozóinkat elveszíteni. Ebben a kérdésben nem hoztuk még meg a végleges döntést. — Hallani a gyár privatizálásá­ról. Mikor történik ez meg? — Márciusban tartja a Vegyép­szer Rt. a közgyűlését, ott dől el a gépgyárak sorsa is. Mindaddig részletekről nem nyilatkozhatom. Mindenesetre elképzeléseink van­nak a kécskei Vegyépszer sorsát illetően, de erről a későbbiekben szívesen tájékoztatom az olvasó­kat. Benke Márta V áll alkozó állatorvosok Lakiteleken Valamikor Lakiteleken a Hegedűs név meghatározó volt az állatorvoslás­ban. A munka öröklődött a családban, hiszen Hegedűs Sándor lánya, Hajnal­ka, sőt a félje, Kovács Gyula is állator­vosok. Mind a ketten termelőszövetke­zeti és községi állatorvosok voltak. A feleség a szövetkezet állatorvosa volt december 31-éig. Januártól mind a ket­ten vállalkozóként, magánállatorvos­ként tevékenykednek. — Ki látja el jelenleg az állatorvosi feladatokat a szövetkezetben? — Ha beteg állatot találnak, akkor az illetékes szól valamelyik állatorvos­nak. A hatósági feladatok elvégzésére dr_ Berényi Ferenc tiszaalpári orvost jelölték ki. Erre a feladatra én is meg­kértem az engedélyt, ugyanis ehhez megbízás szükséges, de még nem dön­töttek. A község másik felére a felesé­gemnek van megbízása. Én azért kér­tem, hogy a teljes ellátást helyben meg tudjuk oldani. — Gondolják, hogy a magánvállalko­zásból meg tudnak majd élni? — Ez mindig azon múlik, hogy vala­ki hogyan tud lemondani valamiről — mondja Kovács Gyula. Az igénye­ket kell korlátozni, másrészt jövede­lemforrások után nézni. Ezért iratkozott be üzemgazdász­nak? ~ Igen. a pénzügyi szakra, amely alappenzügyi és számviteli végzettséget ad, s ami után mérlegképes könyvelői es adótanácsadó vizsgát lehet tenni. Szenti rmay Szalmagyűjtés a szentkirályi határban • Képünkön Kökény Sándor, Tohai János és Aczél Sándor látható, amint éppen pihenőt tartanak munka közben. Múlt héten, a ragyogó napsütés­ben Szentkirály pusztáit járva, dol­gozó emberekkel találkoztam a földeken. Éppen a szalmát gyűjtöt­ték. Szóba elegyedtünk. — Kiosz­tották ezt a területet kárpótlásra — mondták —, s el kell takarítani innen a szalmát. Szó szót követett, beszélgetés közben kiderült, hogy majdnem mindannyian nyugdíja­sok, s állattartással foglalkoznak. — Sajnos, a mai fiatalok nem kö­vetnek bennünket — méltatlanko­dott egyikőjük. — Ki műveli majd meg a földeket? Az egyik fiatalember meg, aki szintén kinn szorgoskodott, amiatt pa­naszkodott, hogy nincs munka a faluban. A téeszből szinte minden­kit elküldték, ő is munka nél­kül maradt. Kisgyermekeik van­nak, felesége a háztartást vezeti, ő pedig munkanélküli-segélyt kap, de nem is ijed meg semmilyen munkától. Ha kell, gyűjti a szal­mát. TÉESZTAGOKBÓL PINCETULAJDONOSOK Olcsóbb a bor, mint a tej Lakiteleken a Szikra Téesz át­alakulásával a kiválók több ingat­lant kivásároltak. Tették ezt töb­bek között azért is, hogy az üzlet­rész esetleges eladásával hamarabb pénzhez jussanak. így van ez a Pi­roska pince esetében is, amely je­lentős értéket képviselt, s most ugyancsak eladó. A pincében je­lenleg 1009 hektoliter bor találha­tó. — A bor és a pince is 32 tulajdo­nosé, azoké, akik korábban a fa­iparnál dolgoztak — mondja Ben- csik József, az egyik tulajdonos. Mi rendelkezünk a bor sorsáról. A személyi jövedelemadó törvénye miatt, mezőgazdasági kistermelői bevételnek számolható el, ami azt jelenti, hogy 750 ezer forintig adó­mentes. Tehát mi sem számolunk adót a borra. Mindenki a saját bo­rát árulja. A bizonylatot is' úgy töltjük ki, hogy a vásárló az éppen soron lévő tulajdonostól vette meg a bort. — Változtak-e a borárak? — Igen változtak. Jélenleg há­romféle borból lehet vásárolni. A Zalagyöngye 30 forint — ol­csóbb, mint a tej —, a Chasselas 40, a Kékfrankos 45 forint. A vagyon miatt betéti társaságot kell létre­hozni. Ez mindaddig működne, míg kedvezően nem tudjuk értékesíteni a pincét. Ez azért kell, mert a tulaj­donosok között sok a munkanélkü­li, így szükségük van a pénzre. Ha nem tudjuk értékesíteni, akkor bér- feldolgozást és bértárolást fogunk végezni. A jelenlegi tulajdonosok is tárolási díjat fizetnek, ebből él a társaság. Az eladott bor értékének egy részét tárolási díjként bent­hagyjuk, a másik részét pedig kifi­zetjük a tulajdonosoknak. — Mi történt azokkal az embe­rekkel, akik itt dolgoztak? — Közülük senki sem tulajdo­nos. Révész Mihályt, mint szakem­bert, meghagytuk segíteni. Mellet­te még ketten végezzük a munkát. Ahhoz, hogy értékesíteni tudjuk a pincét, a környékét is rendbe kel! tenni, de a hordókat és a bort is folyamatosan kezelni kell. Ameny- nyiben nem sikerül az eladás, úgy faipari tevékenységet is akarunk végezni. A pince tehát ha el kel, a mosta­ni tulajdonosok megkapják a pén­züket, és saját belátásuk szerint használják fel. A leendő birtokos is remélhetőleg rendeltetésének meg­felelően használja majd az ingat­lant, hiszen a környéken vannak még szőlősgazdák, akiknek nem mindegy hol, és hogyan értékesítik terményüket. Szentirmay HOGY ÉRZI MAGÁT, IGAZGATÓ ÜR? Az első egy-két hónap volt nehéz A szentkirályi önkormányzat kép­viselői jó érzéssel gondolnak vissza a tavalyi iskolaigazgató-választásra. Úgy tűnik, egyetértettek abban, hogy új vezető kerüljön a község oktatási intézményének élére. Nos, az új igaz­gató, a 38 éves Ferenczi Zoltán — igaz, kecskeméti lakos —, de lassan- lassan otthonosan mozog a szentki­rályi környezetben. —Hogy-hogy Szentkirályt válasz­totta? —érdeklődöm Ferenczi úrtól. — Fülöpházán tanítottam — kez­di a bemutatkozást —, biológia— földrajz szakos tanár vagyok. Jó gár­da alakult ott ki, de az igazgató- választás körüli bonyodalmak szétzi­lálták a csapatot. Hatan jöttek el a tanári karból, köztük én is. Megtud­tam, hogy pályázatot írt ki a szentki­rályi önkormányzat az iskolaigazga­tói szék betöltésére. Megpályáztam és szerencsére sikerült. Pedig a szava­záson nem is tudtam jelen lenni, ugyanis az értesítést Fülöpháza he­lyett Fülöpszállásra küldtek. Ennek ellenére a képviselők megadták a bi­zalmat. — S most hogy érzi magát? — Az első egy-két hónap nagyon nehéz volt, de mostmár talán elfo­gadtak. A legtöbb kolléga egyébként szentkirályi, dejámak át tanítani La­kitelekről és Kecskéről is. — Ön is Kecskemétről utazgat nap mint nap. Miért nem költözik ki? —Szó sem lehet róla! így olyan in­formációkkal rendelkezem, amit csak a város tud adni. Talán nagy sza­vaknak tűnnek, ha azt mondom: a város adta lehetőségeket jól ki tudom használni. — Mint magánember, vagy mint iskolaigazgató? — Elsősorban mint igazgató. Sze­tt Ferenczi Zoltán: — A pedagógus értékrendje más. retnénk például kiállításokat szer­vezni az iskolában, ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, segítséget kérek a kecskeméti ismerősöktől, felhasználom a kecskeméti kap­csolatokat. De az sem utolsó szempont, hogy eljutok különbö­ző programokra, meg tudok venni könyveket. — Nem lenne mégis előnyö­sebb itt élni? — Nekem ez az előny, mert ilyen az értékrendem. Ennek az országnak az a szerencséje, hogy a pedagógus értékrendje más. — A polgármestertől hallot­tam: tornatermet építenek. Most hol tornáznak a gyerekek? — A kultúrház dísztermében. Eddig nem épült Szentkirályon tornaterem, nagy dolog, hogy végre megvalósul. A napokban tűzik ki az alapokat. B. M. Tizenharmadik fizetés — rendkívüli szigorításokkal A lakiteleki képviselő-testület január 18-án rendkívüli ülést tar­tott. Fő téma volt a közalkalma­zottak és köztisztviselők 13. havi bérével kapcsolatos döntés. Az idei évre ugyanis a költségvetésbe be­tervezték, de az elmúlt esztendő­ben nem tudták biztosítani azt. Ar­ra számítottak, hogy az összeget az állam finanszírozza. Mint tudjuk, erre nem került sor. Minden ön- kormányzatnak saját magának kell, kellett a pénzt kigazdálkod­nia. A közalkalmazottak és köz- tisztviselők is megkapták a tizen­harmadik havi bérüket, igaz juta­lomként, s ez okozta a konfliktust. Az iskola igazgatója, Dobó At­tila levelet írt a polgármesternek, hogy amennyiben nem adják meg a pedagógusoknak a 13. havi bért, akkor ő a pénzmaradvány terhére kifizeti. A pénzmaradvány azon­ban kötött, bérre nem lehet kifizet­ni, legalábbis így döntött egy ré­gebbi ülésén az önkormányzat. Amennyiben mégis kifizetnék, úgy hatással lenne az önkormányzat további működésére. Harmatos Áronné képviselő asszony szerint a rendelkezés, sajnos, nem egyértel­mű. Ami valamennyiüket zavarja, hogy rádióban, újságokban ellent­mondásos vélemények vannak. A testület úgy döntött, tekintettel arra, hogy a félhavi fizetést már októberben kifizették, a másik fe­lét most, januárban fizetik ki a ’93- as költségvetés terhére. Ehhez vi­szont rendkívüli szigorítások szük­ségesek, hogy az idei költségvetést végre tudják hajtani. Sz. T. Testületi ülts Ma, 17 órakor, képviselő-testületi ülést tartanak a tiszakécskei város­atyák. Egyebek közt ezen az ülésen adnak megbízást a volt költségvetési üzem megszűnésének, az Épker. Kft: megalakulásának és gazdálkodási te­vékenységének vizsgálatára. Szentkirályi Hírmondó Immár a szentkirályiak is helyi lapból tájékozódhatnak községük életéről. A Szentkirályi Hírmondót a í Fidesz helyi szervezete alapította, s az önkormányzat támogatásával jele­nik meg Halasi Ernő szerkesztésében — egyelőre — havonta. A januári számban egyebek közt beszámolnak a múlt év legutolsó testületi üléséről, a készülő tornateremről. Az olvasók híradást kapnak a régi Szentkirály­ról, rendőrségi esetekről, valamint hasznos információkat is nyújt a he­lyi lap. Elnökválasztás A múlt évben tartotta a Szentkirá­lyi Egyetértés Téesz az átalakuló közgyűlését, amelyen azonban nem sikerült megválasztani az elnököt. A napokban ismét összehívták a ta­gokat, akik közül 252-en jelentek meg. Az elnöki posztra hárman pá­lyáztak: Bálint Miklós, Kolozsvári János tagok, valamint Szecsődi György kívülálló. Miután a 245 jelenlé­vő közül 121-en szavaztak Szecsődi György tagfelvételére, így két szavazat híján meghiúsult, hogy igazgatósági tag, esetleg elnök legyen. Kolozsvári János sem került az igazgatósági tagok közé, így Bálint Miklóst — az eddigi elnököt — választották meg igazgató- sági elnökké. A felügyelőbizottság el­nöke Kara Lajos lett. A szövetkezet új neve: Szentkirályi Mezőgazdasági Ter­melő Beszerző Értékesítő és Szolgálta­tó Szövetkezet: Az egyetértés szó kima­radt, de mint többen is mondták, úgy sem volt igaz. Helyi szerkesztőség Tiszakécskén Megkezdte működését Tiszakécskén a Petői Népe megyei napilap helyi szer­kesztősége. Feladata, hogy Ke kéről s annak környékéről, Tiszaalpúrról, Ti- szaugról, Lakitelekről és Szentkirályról minél több hírt, információt adjon az olvasóknak. Kéréssel, információval, panasszal most már a kécskei szerkesz­tőséghez is fordulhatnak. Az iroda a kécskei Pusztatourist hivatalában ta­lálható, a Béke utca 142. szám alatt. Telefon: 76/341-012. A szerkesztőség munkatársai: Koczó Ildikó, Lukács Mónika, Szentirmay Tamás. Vezetője: Benke Márta. Nyárlőrinci alapítvány Nemrégen a Nyárlőrinci Általános Iskola szülői munkaközössége Egész­séges Ifjúságért Alapítványt jegyezte­tett be a megyei bíróságon. Az alapít­vány célja, hogy az anyagi helyzettől függetlenül minden gyerme' imára esélyt teremtsenek a sportol ész- ségének megóvására. A 1 őke hatvanezer forint volt, mára erre szaporodott. Szívesen veszik üség bármilyen formáját. Számi nuk: MNB 259-98325-20096, címÜK. Nyár- lőrinc, Iskola utca 2—4. Gazdára vár a szabadstrand A kécskei önkormányzat pályázatot írt ki a Tisza-parti strand üzemeltetésé­re. Érdeklődő már jelentkezett, de ko­molyan meg kell fontolnia a döntését. A Tisza-parton ugyanis a kécskei ön- kormányzatnak a helyi termelőszövet­kezetnek és a Hortobágyi Nemzeti Parknak egyaránt van tulajdona. így a leendő üzemeltetőnek mindhárom tu­lajdonossal egyezkednie kell majd. Az oldalt összeállította: Benke Márta Tiszakécske és vidéke

Next

/
Thumbnails
Contents