Petőfi Népe, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-13 / 10. szám

r TISZTELT SZERKESZTŐSED 1993. január 13., 7. oldat Kedves Olvasóink! Földügyekről, a 13. havi fizetés elmaradásáról, a sírkertek siralmas állapotá­ról olvashatnak egyebek között ma összeállításunkban. Külön felhívjuk, első­sorban kecskeméti olvasóink figyelmét azokra a levelekre, melyeket a széche- nyivárosiaktól kaptunk, az ottani OTP-fiók tervezett bezárása miatt. Helyet adtunk továbbá a kecskeméti idősek kedves karácsonyi ünnepélyére való emlékezéseknek. Kérjük, írjanak továbbra is. (A szerk.) Úgy éreztük, mi is fontosak vagyunk A kecskeméti V. Számú Gondo­zási Központban december 21-én kétórás karácsonyi műsorral ked­veskedtünk a két nyugdíjasház la­kóinak, valamint a területünkhöz tartozó házigondozottaknak. Na­gyon sok, kedves hangú levelet, táviratot kaptunk. Ezúton szeret­nénk köszönetét mondani azok­nak, akik verseket írtak hozzánk, és azokat felolvasták az ünnepsé­gen, valamint a Lakó Sándor kar­nagy úr által vezetett GAMF- kamarazenekar karácsonyi kon­certjéért. Köszönjük a Bölcsföldi András lelkész úr által betanított református serdülő közösségnek a kedves, szívhez szóló műsort. Tóthné Schóber Márta az V. Sz. Gondozási Központ mb. vezetője (Az alábbiakban idézünk a részt­vevők leveleiből, melyeket a gondo­zási központ vezetőségéhez írtak, hálájuk jeléül. A szerk.) A karácsony ajándék meglepe­tésszerűen kedves volt, főleg azért, mert a csomag mellé kapott levele­zőlapról szinte beszélt a szeretet. Egy személy részére elkészíteni ilyen csomagot, nem nagy gond, de az összes lakónak ilyen sok mun­kával, szépen, az már az odafigye­lés, az igazi szeretet jele. Kívánjuk, hogy az elkövetkező időszakban is ilyen szeretettel gondoljanak ránk. Vég Irén és Csorba László Kecskemét Gonddal, bajjal, fájdalommal kezdődő, szürke hétköznapra ébred­tünk, de ez csak délután 5 óráig tar­tott, amikor a Nyíri úti Margaréta Otthonban megkezdődött a szívet- lelket melengető, csodálatosan szép karácsonyi műsor. Az V. Sz. Gon­dozási Központ vendégei voltunk, melynek vezetőiről, gondozóiról csak úgy sugárzott az idős emberek iránti szeretet. Ezt nem lehet elfelej­teni. S azt a meghatóan szép műsort sem, amit a kedves előadóknak kö­szönünk. S köszönjük a csomagokat s a gyümölcsökkel, édességekkel te­rített asztalt, amelyről mindenki azt fogyasztott, amit akart. Szólni sem tudtunk a meglepetéstől. Úgy érez­tük, valakiknek azért mi is fontosak vagyunk. Kérjük a jó Istent, hogy Önöknek, a gondozási központ ve­zetőinek és dolgozóinak is olyan kedves, szép élményekben, szeretet- ben legyen részük, ha megöregsze­nek, mint amit most nekünk, idősek­nek adtak. Mindent megköszönve, üdvözlettel: Zana Józsefné és férje Kecskemét, József Attila u. 13. II. 2. Siralmasak a sírkertek-rt I: Olvastam a Petőfi Népében (1992. dec. 28.) a Szatír a kalocsai temető­ben című cikket. Ez ösztönzött leve­lem megírására, TÍM ófszág féitietőinek nágyobbfé- síze't'öbbé'-kevésbé bozóttenger és ille­gális szeméttelep. Ilyenek a működő római katolikus, református temetők éppúgy, mint a megölt és kivándorolt zsidók, kihalt szerbek, kitelepített svábok, kicserélt szlovákok alig láto­gatott temetői. Számos rablás, gyil­kosság történt már a temetőkben. Vajon van-e remény arra, hogy Magyarország temetői legalább az új évezredre tiszták, rendezettek lesznek, európai színvonalon, dzsun­gelmentesen? A legtöbb temetőben ma is kevés és nagyrészt alkalmatlan alkalmazott van. Sem ők, sem a kö­zönyös lakosság nem fogják rendbe­hozni a temetőket. És semmilyen in­tézmény nem rendelkezik ehhez ele­gendő pénzzel. Mégis volna lehetőség. Az ország­ban több százezer munkanélküli van. Hol az ésszerűség, a következe­tesség abban, hogy a munkanélküli­ek havi 8-10 ezer forintért semmit nem tesznek, amikor a lakosság többsége ugyanannyiért, vagy alig többért mindennap 8 órát dolgozik. Már a kezdetben — a megalázó el­tartás helyett — napi 4, vagy kétna- ponkénti 8 órai munkával ki kellett volna tisztíttatni velük az ország te­metőit a bozóttól, főleg ott, ahol síremlékek is vannak. Én egy elhanyagolt, 4 hektáros temető dolgozójaként egyedül vég­zem ezt a munkát. Felhívom még a figyelmet az 1918 előtti (nem beton) műemléki sírkövek nyilvántartásba vételére. Még annyit megjegyzek, hogy volt Magyarországon egy időszak, 1945 és 1948 között, amikor olyan emberek százezrei, akik azelőtt olyat nem csináltak — értéktelen millpen- gőkért, kevés élelemért — újjáépítet­ték Budapest romos házait, fásítot­ták az országot, a hősi halottak, ha­difoglyok helyett mentek élelmet ter­melni a mezőgazdaságba szerény, önellátó élelemért. A mai munkanélküliek a sok mil­liárd forintért miért nem tisztíthat­nák meg a műutak, dűlőutak széleit a bozóttól, és ültetnék be a helyét akác-, meggy- vagy szilvafákkal? Miért nem vállal(hat)nak a nagy­részt öreg mezőgazdasági lakosság­tól 0,5-1 hektár földet részes műve­lésre, önellátó élelemért? Miért ne vethetnének vályogot és építhetné­nek belőle 50-60 négyzetméteres, komfort nélküli, szoba-konyhás há­zakat a hajléktalan lakásigénylők­nek — számos esetben önmaguk­nak? Tisztelettel: V. L. temetőőr, sírásó Csólyospálos Ne csak keseregjünk Kérem, tegyék közzé levelemet. 1970-ben mentem férjhez, s 1971- ben született meg első gyermekem. Nagyon nehezen hordtam ki. Orvo­som javasolta, hogy vetessem el, de én bíztam Istenben, s jó, hogy nem hallgattam a doktorra, mert lehet, hogy soha többé nem lett volna csa­ládom. Megszületett, igaz, kis súllyal, de azóta már hatalmas, erős ember lett. Utána született egy kislányom, aki szívbeteg volt, s egyévesen meghalt. Nagy fajdalom volt. Aztán, 1973- ban szültem még egy fiút és 1978- ban egy lányt. Nagyon nehéz volt, akkor még nagyon kevés volt a gyes, a gyed. De nem szégyelltük a mun­kát, elmentünk sokfelé dolgozni, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hi­ányt. Mar kis korukban beléjük ne­veltem a munkát, s minden ment a maga rendjén. Férjem 1991-ben meghalt... Az 1992-es év nagyon nehéz volt. Feb­ruárban bevonult a fiatalabbik fiam. Nagyon el volt keseredve. Ezért is ajánlom minden szülőnek, akinek a fia bevonul, hogy nagyon sokat tö­rődjenek vele az első hetekben. írja­nak neki és látogassák. Nehéz nekik. En tudom, mert végigsírtam az utat. Azóta már mindent elfelejtett, s nemsokára leszerel. Az idősebb fiam augusztusban vonult be. Neki is nehéz volt. Lá­nyom szeptemberben ipariskolába ment. Itt maradtam egyedül, a nagy OTP-hitellel együtt. De nem bánom. Nagyon büszke vagyok, hogy egy­szerre két fiam szolgaija a hazát erő­ben, egészségben. Nagyon boldog édesanya vagyok, aki örömmel vár­ja, hogy fiai leszereljenek. És büsz­kén mondhatom, nem bántam meg, hogy három gyönyörű, áldott gyer­mekem van. Nehéz és küzdelmes volt, de meg­érte. Mert amennyi szeretetet én ad­tam nekik kis korukban mindenféle játék helyett, azt most kapom tőlük vissza. Még csak annyit szeretnék elmon­dani, hogy sokan sírnak és rínak és segélyért szaladnak. Én sem kaptam régen semmit és most sem kapok, de az Isten megsegített, s ha vállaltuk őket, akkor na nehéz is, küzdeni kell értük. Kívánom, hogy ugyanilyen drága unokáim legyenek. Bízom benne, hogy 1993-ban már könnyebb lesz. Zsigó Józsefné Fülöpháza, II. 145. Békésen kell rendezni a földügyeket A kárpótlási törvényt azért al­kották, hogy jogos sérelmeinket orvosolják. De amint a nevében is benne van, csupán részleges — és nem teljes — kártalanításról van szó. Fel kell ismernünk, hogy a kárpótlás során 100 százalékos igazságot tenni nem lehet. Ezért fontos, hogy egymás iránt megér- tőek, türelmesek legyünk. Nem szabad, hogy a kárpótlás gyűlöl­ködést szüljön, mert bizony sokan lennének, akik ennek örülné­nek . . . Sajnos, a mi falunkban, Solt- vadkerten a kárpótlásra várók el­lenszenvvel néznek a részarány­tulajdonosokra. Félnek, hogy nem lesz elég föld a kárpótlásra várók­nak. A részarány-tulajdonosok pe­dig féltik jogos tulajdonukat. Ennek oka az is, hogy hol a rész­aránytulajdont helyezik első hely­re, hol a kárpótlást. Bizony, egyi­ket sem szabad a másik elé helyez­ni, együtt kell kezelni a kettőt. A legújabb rendelkezés szerint, a Kárpótlási Hivatallal egyeztetve, nincs semmi akadálya annak, hogy egy helyen kapja vissza a tulajdo­nát az, aki részaránytulajdonra és kárpótlásra is jogosult. Ez éppen olyan ésszerű, mint az, hogy a ta­nyatulajdonosnak elővásárlási jo­ga van. A magyar gazdaságnak elsőren­dű feladata, hogy ütőképessé, ver­senyképessé váljon. Ezért is fontos, hogy minél nagyobb, korszerűen művelhető területek maradjanak egyben. Tehát, ha lehetséges, ak­kor az egyéni birtokhoz kell csatla­koztatni a most visszakapott rész­aránytulajdont vagy a kárpótlást. Felkavarta a kedélyeket a kivá­lás is. Az átalakulás során kilépők­nek a szövetkezet kimérette (a ki­váló tagok költségén) részarányte­rületük egy részét, melyben szőlő- és almaültetvények vannak. Az egyéni kiválók ezek teljes értékét kifizették a szövetkezetnek, ezen felül még a szövetkezet adósságát is, az ültetvényre eső részben. A kiválók részaránytulajdona te­hát a megvásárolt ültetvény alatt van, amit akkor telekkönyvez- nek, ha elfogadják a Szőlőskert Szakszövetkezet (mert az itt leír­tak csak erre a gazdaságra vo­natkoznak) újabb földkijelölését. Ugyanis az elsőt nem fogadta el a Kárpótlási Hivatal. De ez nem érintheti hátrányosan sem a kár­pótlásra várókat, sem a rész­arány-tulajdonosokat. A földrendező bizottság segítsé­gével már sok helyen előzetes megál­lapodások születtek 1000 Ft/Ak ér­tékben, ami megkönnyíti a földárve­rések sikeres bonyolítását. Bízunk abban, hogy a Szőlőskertnél is mi­hamarabb megtörténnek a föld­alap-kijelölések, s hogy előzetes megállapodással jelölik ki a kétféle földalapot. Nagyon fontos a tolerancia, mert aki most szándékosan gátolja az átalakulást, az nagyon nagy kárt okoz. A magam részéről bízom ben­ne, hogy minden józan gondolkozá- sú ember megérti ezt es azon lesz, hogy mielőbb rendeződjenek ezek a bonyolult, összekuszált földügyek. A jó szándékot kell mindenek elé he­lyezni, hogy a békességet megőriz­zük, amely mindennél fontosabb. Marosi Béla Soltvadkert, Büdöstó dűlő 91. Ne zárják be a széchenyivárosi OTP-fiókot! Mi, Kecskemét Széchenyiváros la­kói, megdöbbenéssel értesültünk ar­ról, hogy a Széchenyi sétány 5. szám alatti, 3-as számú,OTP-fiokot meg akarják szüntetni. így egy körülbelül 30 ezer lakosú városrész maradna OTP-fiók nélkül. Köztudott, hogy hazánk majdnem minden lakosa valamilyen ügylettel kapcsolatban áll az Önök intézményé­vel. Nálunk sincs ez másképpen. Aki városunkban egy kevés helyismerettel rendelkezik, az tudja, hogy az 1. szá­mú fiók az igazgatóságtól kb. egy percnyi, a 2-es számú fiók kb. 5 perc­nyi járásra esik, s mindkettő a város- központban van. Ezenkívül csak a Pe- tőfivárosban levő, 4-es számú fiók áll a lakosság rendelkezésére. Ezek az intézmények számunkra jóval nehezebben közelíthetők meg, s tartunk attól, hogy a hamarosan meg­növekvő terhelésük nem válik a kultu­rált ügyfélszolgálat javára. Egyébként is, idegesítő világunkban ez nem éssze­rű lépés egy olyan szervezettől, amely a lakosság bankjaként reklámozza önmagát. Tekintettel a fentiekre, kérjük Önö­ket, hogy döntésüket változtassák meg, ha valóban komolyan veszik azt, hogy az OTP a mi bankunk, amely a mi szolgálatunkban áll. Kétszázötvenhét aláírás (A fenti levelet a széchenyivárosiak átadták az OTP Bank Rt. Bács- Kiskun megyei igazgatójának. A szerk.) Ki van kiért? Meglepődve és megdöbbenve ol­vastam a Petőfi Népében az OTP Bank Rt. igazgatóságának tájékozta­tóját, miszerint a kecskeméti 3. sz. fi­ókjának működését 1993. január 31- ével meg kívánja szüntetni. Ezt az in­tézkedést a 30-35 ezer lakosú Széche­nyiváros lakóira nézve igen sérelmes­nek tartom. Sokadmagammal kérem ennek visszavonását. Tudomásom szerint az itt lakók kö­zül nagyon sokan kötöttek az OTP- vel folyószámla-szerződést (én is). Ezekre utalhatják át nyugdíjukat, munkabérüket. Ezek az ügyfelek a 3. sz. fiókból veszik ki 2-3 hetenként a megélhetésükhöz szükséges, kisebb- nagyobb összegeket. Amennyiben a fiók megszűnik, mindannyiszor az 1. sz. fiókba kell bemenniük. Sajnos, na­gyon sok az idős, beteg és nyugdíjas ember, akiknek az esetenként 2 x 20 forint (egyelőre!) buszköltség plusz­kiadást jelent. Ugyancsak többletki­adás sújtja azokat is, akik itt fizették be az OTP-csekkeket (nem a postán a hosszú átfutási idő miatt), a három ál­talános iskola tanulóinak szüleit az ét­kezési díjak befizetésekor, és a külön­böző hitelek, s ezek törlesztésének in­tézőit. Tapasztalatom szerint a fiók for­galma elég nagy és az ott dolgozók munkájával az ügyfelek maximálisan elégedettek. S talán nem elhanyagol­ható az a tény sem, hogy a helyiséget az OTP céljainak megfelelően alakítot­ták ki. Kérésünk nyomatékául a lakótele­pen élő ügyfelek között eredményes aláírásgyűjtés indult, s ezt a megfelelő helyre el fogják juttatni. Befejezésül, a fenti érvek mellett az is felmerül, hogy ki van kiért? A lakosság az OTP-ért, vagy fordítva. Mindannyiunk nevé­ben remélem, hogy az utóbbit vallja és valósítja meg az igazgatóság. Horváth Béla Kecskemét, Gőzhajó u. 3. Féltem Szilveszter éjjelén Amikor a Petőfi Népe megírta, hogy ellenőrzés során petárdákat foglaltak le és ha valaki továbbra is robbantgat, megbírságolják, azt hittem, ennek hatása lesz. Csak­hogy abban az időben is folytató­dott a petárdázás, aztán, december 31-én egész délután, éjjel meg öt- percenként dobálták a petárdákat Kecskeméten, az Irinyi utca külső végén és környékén. Sajnos, ez a valóságos helyzet, s én sok, itthon egyedül levő idős nő nevében írom: félelemmel töltöt­tem el az éjszakát, ami 15 évi ittla- kásunk alatt még nem fordult elő. Kérem az illetékes hatóságokat, hozzanak még szigorúbb rendelke­zést, hogy ilyen még egyszer ne fordulhasson elő. Kérem, nevem titokban tartá­sát, még a rendőrség részére se ad­ják ki, mert az ő gyermekeik is csinálták. Tisztelettel: B. T. S.-né Kecskemét 900 nap sok vagy kevés? Az elmúlt év egyik utolsó nagy kérdése volt a fenti, az Országgyű­lés társadalombiztosítási törvényé­nek vitájában. Érvek és ellenérvek csaptak össze, hogy a jelenlegi nagy munkanélküliség mellett a nyugdíjazást megelőző öt évben a ledolgozott napok száma 900-nál több vagy kevesebb legyen. Hon­atyáink végül úgy döntöttek, hogy évi 180 napra (átlag) mindenki ta­lálhat munkát. Én, mint sportszakember, rend­kívül szomorú vagyok a kérdés ilyen megközelítése miatt. Annál is inkább, mert a képviselő urak kö­zött több neves sportember is talál­ható. De úgy gondolom, nem is kell szakembernek lenni ahhoz, hogy belássuk, nem az 55—60 év között (férfiaknál) ledolgozott na­pok száma a döntő a nyugdíjjogo­sultságnál. Főleg, ha valaki már 30-40 éven keresztül fizette a társa­dalombiztosítási járulékot. A sportszakemberek tudják, hogy az ember, sportágtól függő­en, általában 20—30 éves kora kö­zött éri el a csúcsteljesítményt. Összehasonlítást azért bátorko­dom tenni, mert hazánkban az el­múlt évtizedekben a munkaképes lakosság döntő hányada egyoldalú fizikai munkával élte fel energiáit és jutott el a nyugdíjkorhatárhoz. S belátható időn belül ebben válto­zásra nem számíthatunk. A munkaélettan és munkapszi­chológia a munkaadók hatékony támogatásával tudománnyá (a ki­zsákmányolás hatékony eszközé­vé) fejlődött. Megállapították, hogy az életszínvonaltól, tevékeny­ségtől függően a munkakörök zö­mében 25—45 éves korig várható"' csúcsteljesítmény. Ha a hirdetése^ két böngésszük, láthatjuk, hogy nálunk is csak fiataloknak (35 év­nél fiatalabbaknak) kinálnak ál­lást. Átképző, tanfolyamokat csak 40 éven aluliaknak szerveznek (a ráfordítás idősebbeknél már nem térül meg). A szocializmusban alkalmazott rossz gyakorlat hatása még ma is él. A nyugdíjazás előtti években a csökkenő teljesítményt jobban dí­jazták (díjazzák), hogy nagyobb legyen a nyugdíj. Az pedig teljesen abszurd, hogy ha valaki az utolsó öt évben nem tud 900 nap munka- viszonyt igazolni, nem jogosult nyugdíjra. Ha igazol is annyi na­pot vagy többet, a teljesítmény­csökkenés folytán, a reális jövedel­me alapján, alacsonyabb nyugdíjat kap, függetlenül attól, hogy 35— 40 év alatt mennyit fizetett be a nagykalapba. A fentiek alapján úgy ítélem meg, hogy az egész nyugdíjrend­szerünk rossz. A helyes törekvés az lehetne, ha az aktív évek alatt a teljesítmény után történne a bére­zés, a nyugellátás pedig az összes befizetés után. Az előbbinek a bér­liberalizáció folytán nincs akadá­lya, míg az utóbbi a nyilvántartás hiánya miatt nehézségekbe ütkö­zik. Éz azonban nem jelentheti azt, hogy a jelenleginél jobb, átmeneti megoldást keressünk. Szabados Imre Baja, Székely u. 3. NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Hogy van ez Szabadszálláson? Biztosan mások is fordultak már Önökhöz a közalkalmazottak jog­viszonyáról, szóló törvénnyel kap­csolatban. Én is gondolkodóba es­tem: minek alkotnak meg egy tör­vényt, ha mindenki úgy értelmezi és alkalmazza, ahogyan akarja? Ugyanis a mi iskolánkban, illetve a polgármesteri hivatal illetékes osztályán úgy tájékoztattak, hogy a gyeden lévő kismamáknak is bi­zonytalan a 13. havi fizetése. De mi­ért? Talán megszűnt a munkaviszo­nya annak, aki vállalta, hogy gyer­mekeket szül? A törvény egyértel­műén rendelkezik (az én értelmezé­sem szerint), hogy a kismamáknak is ki kell fizetni a pénzt. Ugyanez ta­lálható a Magyar Közlönyben is. A mi községünkben ez a mai napig nem történt meg (1993. január 4- éig, a levél írásáig. A szerk.) Ponto­sabban az általános iskolában nem, mert a katonai szakközépiskolában igenis emberszámba vették a gyere­küket nevelőket is. Valakitől szeretnék választ kapni arra is, hogy 1992 januárjától egé­szen június 30-áig közalkalmazotti jjogviszonyban álltam, azaz, 6 hóna- -pig, s akkor én miért kaptam meg a 13. havi bért? Erről is mindenkinek más a véleménye, mert mindenki másként értelmezi a rendelkezése­ket. ttno Csakhogy a,JVÍagyar Közlöny­ben (124. szám, 4364. oldal) ez áll: Ha a közalkalmazotti jogviszony év közben szűnik meg, havi illetmény akkor jár, ha a jogviszony a naptári éven belül legalább 6 hónapig fenn­állt. Akkor január 1-je és június 31. között mennyi idő telt el. Ugyanis az én szerződésem akkor telt le. A Köznevelés 39. számában (1992. december 4.) is ugyanez ol­vasható. Akkor most, hogy van ez. . .? Pócsai János Szabadszállás Javító közlést kérek Olvastam (A kuka tele, a telefon kuka című) cikkét./1992. XII. 31 -én) aPetőfiNépében. Én azért ragadtam tollat, mert nem szeretem az igazság­talanságot. Azt elhiszem, hogy csö­rögtek a telefonok a szerkesztőség­ben, s azt is, hogy a szemetet nem vit­ték el, de azt már nem, hogy a telefon- központban nem vették fel a tele­font. Ugyanis én vagyok a telefon- központos a Kecskeméti Városgaz­dasági Vállalat I. sz. telepén, és saj­nos, dolgoztam karácsony előtt és a két ünnep között. AII. sz. telepen pe­dig a portások a központosok is. Kérem a cikk Íróját, javítsa ki a hi­bát a nyilvánosság előtt. Az is lehet, hogy az illemhelyen voltam, de ak­kor a központ 40 másodperc után le­kapcsol a portára. Tehát mindent összegezve, először járjon utána va­laminek, s csak aztán írja mep cikke­it. Várni fogom a javító közlest a Pe­tőfi Népében, mert ha nem, kényte­len leszek illetékesekhez fordulni. Végezetül pedig annyit, hogy a szemétszállítás a Il-es telepre tarto­zik, s pár napig nem is volt jó a tele­fonjuk, csak fel kellett volna hívni a hibabejelentőt. Tisztelettel: Kökény Tibor telefonközpontos Városgazd. Váll., Kecskemét ( Tisztelt Kökény Úr! Ön levelében javító közlést kér. Csakhogy, a cikk írója nem javít, mert nincs rá oka. An­nak viszon t semmi akadálya—amint látja —, hogy Ön is kifejtservélemé- nyét a nyilvánosság előtt. Ámbár ez mit sem változtat a tényen: a szemetet nem vitték el. a telefont nem vettékfel. Mellesleg: Ont személy szerint senki nem hibáztatja. A szerk.) Szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents