Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
/IMPER TV-hez------videóhoz----mikrosütőhöz cg SAMSUNG Karácsonyi ajándékakció! Minden SAMSUNG — gőzölős vasalót — 5 db videókazettát — hajszárítót vagy kóvádarálót adunk ajándékba! Kínálatunkból: CK 5012 51 cm TV 34.900 CK 5027 51 cm TV 36.900 PK 990 videolejátszó 19.900 VK 1230 2 fejes videó 28.900 M 6146 171 mikrosütő 19.900 MX 135 271 mikrosütő 22.900 Kárpótlási Jegyét a névérték 75%-án vásárlási jegyként elfogadjuk I ^ Kecskemét, Kéttemplomköz 14. Tel.: (76) 322-425 £ , ... ahol az árak megrázóan jók. J VENDÉGOLDAL Kárpátalja, 1992 Kárpátalját nem ismerjük. Igaz, a mai magyar polgár még mindig keveset tud Erdélyről, a Felvidékről, a Vajdaságról vagy éppen Burgenlandról, de még mindig többet, mint Kárpátaljáról. Természetesen ennek is megvan a maga oka. A „létező szocializmus” idején, az emlékezetes összekacsintás jegyében Kárpátaljáról és az ottani magyarságról nem esett szó. így aztán azt sem figyelhettük meg, hogyan él egy kétszázezres kisebbség a Szovjetunióban. Ma persze már lehet beszélni a kárpátalji magyarságról, a velük kapcsolatos kérdés azonban megváltozott, s igy hangzik: hogyan vészeli át ez a népcsoport a nagy birodalom szétesését, s miképpen találja meg a helyét a formálódó Ukrajnában. Az utazó azonban csak útja végén próbál ilyen általános jellegű kérdést megválaszolni. Van oka éppen elég más jelenségen tűnődni. Hogyan lehet — kérdezi magától —, hogy egy nagy államalakulat egyik legfontosabb nyugati kapuja — határállomása — egy kétsávos tiszai híd legyen? Milyen veszteséget okoz a FÁK vagy Ukrajna, s a velük kereskedő országok gazdaságának, ha a kamionok akár egy hétig is állhatnak a határon? Állampolgár számba veszik-e saját polgáraikat, ha más államok polgáraival alattvalóként beszélnek a határon? Beljebb kerülve az országba, ennél nyugtalanítóbb kérdések is felmerülnek. Folyik-e egyáltalán munka ott, ahol az emberek az utcán állva próbálnak pénzt váltani, csencselni? Egy terület, megye léte alapozódhat-e csupán az „átmenő forgalomra”? Kétségtelen, Kárpátalja, s benne Ungvár ennek megfelelő helyen fekszik: rajta keresztül vezetnek az utak Lengyelországba, Szlovákiába és Magyarországra. Mondhatnánk úgy is, hogy ez a terület a kapocs Ukrajna, valamint a volt Szovjetunió más államai és Nyugat között. A századelőn a kereskedelem emelte Ungvárt mozgalmas és kellemes kisvárossá. Mostanra is megmaradt szép, ám pusztuló, málló városközpontja, körülötte azonban a hajdani birodalom más városaiból ismert tömbházak, székházak, terek ... A tereken, utcákon pedig emberek: ukránok, ruszinok, magyarok, oroszok, cigányok. Ukrajna a maga állami létét építi, a nemzetiségi kérdéssel azonban igazán még nem nézett szembe. Az oroszok itt kisebbségbe kerültek — a mintegy ötvenmilliós Ukrajnában tizenhárom millióan vannak, s kisebbségben vannak a magyarok is — kétszázezerre teszik számukat —, de mi lesz, ha a ruszinok is kialakítják a maguk nemzeti tudatát? Persze, közelebbi választ igénylő kérdések is akadnak. így például az, hogy az utcákon, tereken sodródó emberek miből élnek meg, ha a hatezer kuponos átlagfizetés ezerkétszáz forintnak felel meg? És mit vásárolnak, mit fogyasztanak, ha a boltokban egyáltalán nincsen áru? Mit ad vacsorára gyerekének az a sorban álló anya, akinek nem jutott kenyér? A magyarság számát, írtam már, kétszázezerre teszik. Ez a népesség csak a Tisza folyása mellett él egy tömbben, innét északra, a hegyek irányába, egyre inkább szórványban létezik. Kicsike népcsoport ez, talán a legnehezebb sorsot átélő, s számos apró része ma is elszigeteltségben létezik. Hogyan is létezhetne másképpen, ha a városok, falvak közötti közlekedés nem megoldott: ha Ungvár és Beregszász között néha hetekig nem lehet telefonkapcsolatot létesíteni, ha a beregszászi járás lapja Ungváron nem rendelhető meg: ha a szellemi és politikai elit különböző csoportjai nem találnak egymással kapcsolatot; ha Kárpátaljáról egyetlen magyarországi újság, folyóirat nem rendelhető meg? S ha megrendelhető lenne, ki tudna élni a lehetőséggel, hiszen egyetlen magyarországi folyóirat évi előfizetési díja felemésztené a családi jövedelem nagyobbik részét? A kárpátaljai magyarság így is él, őrzi a folytonosságot: az idősebbek a földeken dolgoznak, a fiatalabbak a falvakból, városokból immáron szétszóródva a legkülönbözőbb területeken. Az értelmiségiek rettenetesen nagy árat fizetnek azért, hogy hivatásuknak élhessenek. Ingáznak — a miénknél sokszorosan embertelenebb körülmények között — lakóhelyük és munkahelyük között; írnak, gyűjtenek, szakmai háttér és kiadási lehetőség nélkül, önmagukban támaszt keresve. De találhat-e támaszt a maga számára az a kétszázezres kisebbség, amely egyszerűen kicsiségéből következően már öt értelmiségi Magyarországra távozását is megérzi, s amelynek magának kellene gondoskodnia sajátos gazdasági, kulturális és politikai arculat megteremtéséről? Fűzi László VAROSéSVíDÉKE Kecskeméti liAPOK"' _ magazin most már 25 ezerpéldányban jelenik meg Bács°HisHun megye széhhelyén és a Juna®melléken. Hizárólag lapunk dec. 10.. 11 és 2l°én megjelenő számaiban találhatja meg a 1000 új telefonelőfizető számait ualammt ugyanitt nyújtunk tájékoztatást a 3000 eddigi előfizető számainak változásáról is. 0 legaktuálisabb hírekkel és izgalmas olvasnivalóval szolgáló lapunkat az ünnepi hetekben is keresse az újságárusoknál! Ünnepi plusz: heti TU műsor Ualamennyi olvasónknak kellemes ünnepeket m és boldog új évet kívánunk!» í) Kecskeméti Lapok • Uáros és llidéke szerkesztősége _____99/12 Építkezők, figyelem! Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata családiház-építés céljára telkeket értékesít az alábbi térségekben: Pajzs utca: Hegedűs köz, BP-kút mögött: Hetényegyháza, Árvácska utca 275—456 m2 450—850 m2 779—1400 m2 teljes 1500 Ft/m2 közművel teljes 1413 Ft/m2 közművel villany-, víz-, 263 Ft/m2 gázközművel Vacsi közben, üzletlétesítés célj'ára 30—240 m2 1200 Ft/m2 közmű nélkül Érdeklődni: Városháza, I. em. 37-es szoba. Ügyfélfogadás: kedd 8—16 óráig, csütörtök 13—18 óráig. Telefon: 322-877/194 30/12 • Szervátiusz Tibor szobra: Bartók és Kodály Szervátiusz Tibor szobra: Jézus PINTÉR LAJOS Égi bolt Égbolt boltosai: kisfecskék — mi van eladó? Felhő-szín festék. Égbolt boltosai: kisfecskék — mi van eladó? Fű, fa, füst színei. Tessék. Égbolt boltosai: kisfecskék — mi van eladó? Akác virágzik, fürtje fehér, eladnánk, de pénzed rá úgyis kevés. Égbolt boltosai: kisfecskék, az égig dobok egy vashatost — pénzem csillag lesz, csillag-pénzen vásárolok, csillag-áron köszönöm meg, hogy láthatok. Nektek köszönöm meg, kisfecskék — hogy láthatok. Míg az égi boltot le nem dönti egy földi Isten. Balog Sándor: Sorsüldözöttek Kárpátalja mint földrajzi fogalom csak a trianoni szerződés után lett használatos. Azóta a kisebbségi sorsra kényszerített magyarság legnagyobb gondja a megmaradás, a történelmi folytonosságtudat meggyengülése, a megalázottság következtében törvényszerűen kitermelődött kisebbrendűségi érzés, a nyelvi elszegényedés. Most, amikor a puszta megélhetésért is küzdenek, újabb veszély, hogy többen végleges búcsút mondanak a szülőföldnek, sorsára hagyva a felnevelő közösséget: így erősödik az etnikai felhígulás is. /Az otthon maradottak a nemzeti és kisebbségi lét valóságának feltérképezéshez kezdtek. Önmaguktól és másoktól is megkérdezik: mit ér az ember, ha kisebbségi magyar? A válaszban fontos helyet foglal el az egyetemes magyarsághoz tartozás megtartó érzése. A költő Horváth Sándor így fogalmaz: „Az én hazám csendes pentaton ének. Ha szívemhez hajolsz, eléneklem néked”. Mások, mint Penckóferné Punykó Mária a néprajzi gyűjtés'sziszifuszi munkáját végzik. Az egyik legizmosabb tehetségű költő, Vári Fábián László — többek között — a népballadákkal foglalkozik. Balia D. Károly és társai folyóiratot, könyveket szerkesztenek, verset, prózát írnak. Vannak olyanok, akik állandó színházról álmodnak, sokan pedig makacsul a közelmúltat vallatják. A Galéria Kiadó gondozásában megjelent Sorsüldözöttek szerzője már nem otthon él, de jól megjegyezte a lágerből hazatért édesapja szavait. „Mindent őrizz meg emlékezetedben, kisfiam, és akkor mondd el vagy írd meg, ha sem magadat, sem a családodat nem teszed ki veszélynek általa”. Biztos, hogy az apai intés és sors is vezérelte Balog Sándort, amikor megírta ezt, a családjáról és tágabb közösségéről szóló könyvet mindazoknak, „akik-netán-már elfelejtették, mit élték át, vagy koruknál fogva át sem élhették az 1944 után bekövetkezett megpróbáltatásokat”. A „felnégyelt haza kisujjának,, — Kárpátaljának — a lakosságát a szó betű szerinti értelmében megtizedelte a negyvennégy óta eltelt időszak. Akkor késő ősszel a belügyi csapatok, a Sztálin utasításnak eleget téve, hozzáfogtak a jórészt magyar lakosság „megszűréséhez” és — úgymond, háromnapi helyreállítási munkára hívták be a férfilakosságot, 18-tól 50 éves korig. Ezt a nálunk „malenkij robotnak” nevezett három napot minden további nélkül hadifogságra változtatták. A lágereket megjártak — és hazatértek — a mai napig magukon viselik az embertelen körülmények között eltöltött évek következményeit. A lefojtott emlékek most szakadnak fel. Ezek egy részét rögzítette Balog Sándor. A háromnapos munkára való elhurcolások után következett az elsősorban papok bebörtönzésével járó koncepciós perek sorozata. Az egyházak ellen folytatott ádáz megtorlásban nem válogatott a hatalom; a görög katolikus egyház embereit éppenúgy perbe fogták, mint a református gyülekezetek papjait, de az ereje teljében lévő sztálinizmus nem kímélte a római katolikusokat sem. A visszaemlékezések híven tükrözik a lelkészek mártíromságát, egy névtelen túlélő szavai pedig felevenítik az ötvenhármas vorkutai, megrendezett és kiprovokált vérfürdőt. A szerző foglalkozik a békésebb időszak lélekromboló iskolapolitikájával, a gazdaságirányítás jellemző epizódjaival is, amelyeket kicsinyeknek tart a „világraszóló botrányos gazdasági vétségekhez képest”. Fontosságához viszonyítva talán hosszabban szól saját katonaélményeiről, de visszaemlékezése inkább hitelesíti, mint gyengíti vázlatosabb írásainak (Sport és politika, 1956 Beregszászban) őszinteségét. A Sorsüldözöttek indulatos könyv, de ha majd jobban megismerjük a kárpátaljaiak múltját és jelenét, akkor — azt hiszem — nem csodálkozunk a szerző indulatán. Komáromi Attila i
