Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. december 29., 7. oldal KÖSZÖNIK A KAMATMENTES HITELT BÁCS-KISKUN AZ ELSŐ HÁROM KÖZÖTT Bizakodó hangulat a kecskeméti iparosoknál • A küldöttek egy csoportja, • Tornyi László elnök Domokos Béláné alapítvány tevő fodrászmestcrrcl és Bakos Erika jutalmazott tanulóval. Bár taglétszáma — jelenleg nem kötelező a belépés — jelentősen csökkent a Kecskemét és Vidéke Ál­talános Ipartestületnek, s a szoká­sos, a terheket sokalló hozzászólá­sok is elhangzottak az utóbbi napok­ban megtartott küldöttgyűlésen, egészében a bizakodás jellemezte a tanácskozás hangulatát. Tornyi László elnök az elnökség és az ügyintéző szervezet egyéves mun­kát értékelő beszámolóját ismertet­ve elmondta a többi közt, hogy a nyáron birtokba vették az új, Hor­­nyik körúti székházukat, s maguk minél kisebb területre összehúzód­va, annak nagy részét bérbe adták vállalkozásoknak. Az iparosok sok­sok társadalmi munkájával fölépült ház elkészülte után sem mondanak le a régi székházuk—a küldöttgyűlés­nek helyet adó mostani ifjúsági ház — visszaszerzéséről. Az ipartestület az új gazdasági vi­szonyok közt új szolgáltatásokat igyekezett 1992-ben nyújtani a ta­goknak a számos régi mellett. Ideha­za és külföldön is törekedtek kapcso­lataikat úgy alakítani, hogy az iparo­sok előtt üzletkötési lehetőségek tá­ruljanak föl. A németországi rüssels­­heimi iparkamarával vettek föl ed­dig szorosabb kapcsolatot. A part­nerek egy nagy értékű speciális, ult­rahangos vizsgálóműszert ajándé­koztak a kecskemétieknek, amellyel fájdalommentes vese-, epekő- és ter­hességvizsgálatot lehet végezni. A tagok az új székházban található orvosi rendelőben kedvezményes vizsgálatot vehetnek igénybe. Ta­nulmányutak, cserelátogatások jel­zik a kapcsolatok erősödését. Száztizenheten vettek részt az idén az ipartestület mestervizsgára fölké­szítő tanfolyamain, a fogművesek, karosszérialakatosok, autószere­lők, villamossági műszerészek, vil­lanyszerelők közül összesen 50-en tettek sikeres mestervizsgát, hely­ben. A küldöttgyűlésen Mer ász József, Kecskemét polgármestere is jelen volt, akinek megköszönték, hogy az iparűzési adóból befolyó összegek­ből kamatmentes hitel formájában „visszaforgat” az önkormányzat tő­két a vállalkozásokba. Tíz iparos összesen tízmillió forintot kapott az első osztáskor. Ez az önkormányzati kezdeményezés minden elismerést megérdemel — így vélekedett Szűcs György, az Iposz szintén jelen volt el­nöke is. A küldöttgyűlésen kitüntetéseket adtak át, többek közt a 25 éve ipart űző Lédeczi Ferencnének, Csikós Ist­vánnak, Mócza Pálnénak, Csorba Ferencnek, Simon Tibornak, Kovács Sándornénak, Kocsis Ferencnek, akik ezüstgyűrűt kaptak. Aranyko­szorús Mester címmel ismerték el Varga Ödön és Gál Márta munkáját. Kocsis Pál, Palonai Balázs, Meskó Ottó és Pál Imre az ipartestületért végzett tevékenységével érdemelt ki oklevelet, Bdlla Ferencné, Bajnok Edit, Kovács János a tanulónevelés­ben jeleskedett. Domokos Pálné fod­rász alapítványának díját ezúttal Bakos Erika és Takács Valéria tanu­lók kapták. Tóth Pál cipészmester alapítványának dijára Remete Ro­­landot találták érdemesnek. Csikós István alapítványának kamatait a nyugdíjasok megsegítésére fordít­ják, az idén ötenkaptak fejenként 5,5 ezer forintot. —ats— Gyerekkereskedelem Oroszországban A moszkvai hatóságok lehetővé tették, hogy külföldiek örökbe fo­gadhassanak árva gyerekeket. A hi­vatalos eljárás azonban a bürokrá­cia miatt roppant időigényes. Az örökbefogadónak először a saját or­­, szágában működő orosz konzulátu­son kell bejelenteni az igényét, csa­tolnia kell az erkölcsi bizonyítvá­nyát, a jövedelemigazolást, s a helyi hatóságok nyilatkozatát arról, hogy az illetőnél nincs örökbefogadást ki­záró ok. Az örökbefogadónak ki kell jelentenie, hogy három éven át rend­szeres írásos tájékoztatást ad a gye­rek fejlődéséről. Az áttörést a tavalyi év hozta meg, amikor a svéd és amerikai jó­tékonysági intézményeknek sike­rült az orosz állami otthonokban élő 50 ezer árva gyerek közül né­hányat külföldre juttatni. Vala­mennyien betegek voltak, mert a még érvényben levő egykori szov­jet törvények értelmében külföldi­ek csak beteg vagy fogyatékos gyereket adoptálhatnak. A tortúrát elkerülendő, a gyerek­re vágyódó külföldiek inkább helyi közvetítőkön keresztül intézik az ügyeket. Akár megrendelést is lehet adni a szem- és hajszín, vagy az orr formájának stb. megjelölésével, nem szólva arról, hogy privát úton egészséges gyerekekhez lehet jutni. A közvetítők feltérképezik a gyer­mekotthonokat és árvaházakat, majd hirdetéseket tesznek közzé nyugati lapokban. Egy-egy sikeres örökbefogadásért öttől tízezer dol­lárig terjedő összeg üti a markukat. A hazai hatóságok és gyermekfelü­gyelők megvesztegetésére kiadott pénzt külön felszámítják. Nagyobb sikere van azonban a gyerekkereskedelem másik vállfá­jának. A külföldiek igyekeznek közvetlenül a szülőszobáról egész­séges csecsemőhöz jutni. Leány­anyák vagy rossz szociális körülmé­nyek között élő házaspárok gyere­kei jöhetnek szóba. A „vételár” üz­leti titok, feltevések szerint eléri a 30 ezer dollárt. A külföldi megkapja a kisbabát, valamint hozzá egy hami­sított születési anyakönyvi kivona­tot. Ezzel felkeresi hazája követsé­gét és bejelenti: gyereket szült. Senki sem nyomoz azután, vajon a „kis­mama” valóban terhessége előreha­ladott állapotában érkezett-e Oroszországba. Ferenczy Europress A fogyasztóiár-színvonal alakulása 1992. november 1991. Változás A javak főcsoportjai december 1 12 = 100 hónap alatt, %-ban Élelmiszerek 125,6 + 2,7 + 27,0 Szeszes italok, dohányáruk 122,8 + 0,5 + 23,8 Ruházkodási cikkek 115,9 + 1,9 + 19,2 Tartós fogyasztási cikkek 110,7 + 1,6 + 13,3 Háztartási energia 116,8 + 1,7 + 21,6 Egyéb cikkek, üzemanyagok 121,3 + 1,3 + 24,1 Szolgáltatások ÖSSZESEN 118,1 + 0,6 + 21,2 120,3 + 1,6 + 22,7 Forrás: KSH Hercegi erdők Csehországban Várhatóan a Schwarzenberg hercegi csa­lád lesz a legnagyobb magán-erdőtulajdo­nos hazájában, miután nemrégiben 9600 hektárnyi erdőrenyújtott be visszaigénylést az illetékesekhez — jelentette a cseh sajtó. A Schwarzenberg-ház Csehország egyik legpatinásabb nemesi családja. Jelenlegi el­sőembere, Karelherceg 1948és 1990között száműzetésben élt, majd Václav Havel volt szövetségi elnök kormányában kapott he­lyet. A családnak igen komoly erdőgazdál­kodási és -fejlesztési tapasztalatai vannak. A nemsokára önálló országban a herceggel együtt ez idáig 120 ezren kérték vissza a kommunista állam fennállása idején elkob­zott földjüket. 40 százalékuk már vissza is kapta ősi birtokait. Hol a legtakarékosabbak az emberek? Az Országos Takarékszövetkeze­ti Szövetség nemzetközi tanácsko­zást rendezett a magyar takarékszö­vetkezetek korszerűsítéséről. Ebből az alkalomból beszélgettünk dr. Gergely Sándorral, a szövetség elnö­kével a hazai takarékossági szoká­sokról és a pénzintézet terveiről. — Az ország melyik régiójában a legtakarékosabbak az emberek ? —A takarékszövetkezetek tagsá­ga Nógrád, Bács-Kiskun és Tolna megyében rendelkezik a legnagyobb betétállománnyal. Míg Nógrádban átlagosan hatvanezer forintnyi betét jut egy-egy tagra, addig Jász-Nagy­­kun-Szolnok megyében ennek csak a fele. Világszerte a vidék, a falu a megtakarító, a városban élők min­dig többet költenek. Nálunk is ha­sonló a tendencia, a 260 takarékszö­vetkezet tavalyi záró betétállomá­nya 73 milliárd, míg az idei esztendő közepén 78 milliárd forint volt. Eb­ből az összegből természetesen tu­dunk hitelt is adni. Sajnos, keveseb­bet igényelnek, mint amennyire le­hetőségünk van. — Mi lehet ennek az oka ? — A vidéken élőkre a takarékos­ság és nem a vállalkozási hajlam a jellemző. A falusi ember sokkal in-A visegrádi négyszög szabadke­reskedelmi megállapodásának alá­írásáról Krakkóból tudósító len­gyel újságírók a saját bőrükön ta­pasztalhatták a „ki hány nyelvet beszél, annyi embert ér” igazát. A szokásoknak megfelelően ugyan kiosztották a városházán tartott nemzetközi sajtóértekezlet résztve­vőinek a kis fülhallgatós vevőké­szülékeket, amelyeken keresztül az aláíró országok nyelvére, vagyis magyarra, lengyelre, csehre és szlo­vákra, valamint angolra fordítva hallgathatták volna a miniszterek nyilatkozatait és a kérdésekre kább a saját maga által gyűjtött pénzből, vagy a családtól összesze­dett kölcsönökből vállalkozik, mintsem hitelt vesz fel. —A szövetkezetek a munkanélkü­liség miattikényszervállalkozásoktól óvják az érintetteket? — Igen; szőrösszívű bankár a jó bankár. Az tesz jót a hitelkérővel, aki nem érzelmi alapon, hanem szi­gorú számítások alapján dönt. A bankár—jelen esetben a takarék­­szövetkezet elnöke—végül is nem a saját, hanem a betétesek pénzét adja kölcsön. Mikor pedig fölülbírálja, adott esetben elutasítja az általa gaz­daságtalannak, eredménytelennek ígérkező vállalkozást, a hitelkérő közgazdaságilag eléggé meg nem alapozott tervére mond nemet. — Hallani olyan véleményt is, hogy a vállalkozások nehézkes bein­dításáért részben a pénzintézetek is felelősek. — Nem vitatom, még mindig van bürokratizmus, de sajnos olyanok is sokan vannak, akik fél-egy év alatt csődbe mentek, s nem tudják a köl­csönt és a kamatot visszafizetni. Ez feltétlenül óvatosságra, körültekin­tésre int. — Mi a jövő útja? adott válaszokat, de az ügyes kis szerkezeteknek köszönhetően a rendezvény hamarosan káoszba fulladt. Az olyan kisebb emberi hibák, mint hogy például az egyik szink­rontolmács oly nagy érdeklődéssel hallgatta Kádár Belát, a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok mi­niszterét, hogy elfelejtette fordíta­ni, és csak tekintélyes késéssel ka­pott észbe, elmerültek a műszaki zavarok tengerében. A készülékek hol működtek, hol nem, a mikro­fonok percenként megbénultak, a minisztereknek többször is meg — A takarékszövetkezetek fon­tos feladata, hogy korszerűsítsék szolgáltatásaikat, gyorsabbá, szín­vonalasabbá tegyék egész tevé­kenységüket. Lépést kell tarta­nunk a kor követelményeivel, ugyanakkor természetesnek tart­juk, hogy a terveket, programokat, a közeli és távolabbi feladatokat mindenütt a tagság alakítja és fo­galmazza meg. A mi területünkön is igaz az, hogy a gondok fölpana­­szolása, a sopánkodás nem segít. Ehelyett okos célok kitűzésére, és az ezek eléréséhez nélkülözhetetlen összefogásra, együttes munkára van szükség. — „Nyakunkon" az Expo — erre is készülnek a takarékszövetkeze­tek? — Ij*en, már csak azért is, mert meggyőződésünk: ha a világkiállí­tás nem lesz a vidék ügye is, akkor az egész rendezvény nem éri el cél­ját, az ország gazdasági fellendíté­sét. Tehát reszt akarunk venni az Expóval kapcsolatos vállalkozá­sok támogatásában, a különféle beruházások finanszírozásában, gazdasági programok felkarolásá­ban. — szabó — kellett ismételni az újságírók kér­déseire adott válaszukat. Végül megelégelték a technikával folyta­tott reménytelen harcot, és közös megegyezéssel angolul folytatták a sajtóértekezletet. Az angolul tudóknak öröm volt hallgatni, ahogy a magyar, a len­fyel, a cseh és a szlovák miniszter’ iváló angolsággal, az idegen nyel­ven is teljes szabatossággal és szak­­szerűséggel fejtette ki véleményét és érveit — azok az újságírók, akik nem tudtak angolul, csak maguk­nak tehettek szemrehányást. Barabás T. János Szabadkereskedelmi megállapodás — nyelvi káosszal Újabb vádemelési javaslat Klapka György ellen Újabb vádemelési javaslatot' nyújtott be adócsalás alapos gya­núja miatt Klapka György ellen az Országos Rendőr-főkapitányság központi vizsgálati osztálya. Az MTI értesülése szerint a bűnügy iratait — a Legfőbb Ügyészség ki­jelölése alapján — a budapesti V., VIII. és XIII. kerületi összevont ügyészség kapta meg vádemelés megfontolása végett. Mint ismere­tes, a Pesti Központi Kerületi Bí­róság előtt már folyik egy eljárás Klapka György ellen, akit az ügyészség üzletszerűen és jelentős értékű vámárura elkövetett csem­pészet, valamint folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodás bün­tettek elkövetésével vádol. Az ügyészség vezetője az MTI érdeklődésére elmondta: az APEH Pest Megyei Igazgatósága tett fel­jelentést Klapka György és P. Béla ellen. A nyomozás során az eljáró rendőri szerv megállapította, hogy a gyanúsítottak megtévesztő ma­­atartása eredményeként — a önyvszakértői vélemény szerint — a Fővárosi Autópiac Kft. nye­reségadó hiánya 4 371 000 forint volt 1990-ben. A Klapka György által alapított Fővárosi Autópiac Kft. és a Klapka Kft. mintegy 17 millió forint összegben fiktív adás­vételi és lízingszerződéseket kötöt­tek konténerházakról. Az ügyletek alapján — amelyek iratait Klapka György írta alá — a beruházási ér­téket lízing formájában levonták az adóalapból, s ezáltal megvalósítot­ták az adócsalást. Az ügyészség a bűnügy iratainak tanulmányozása után dönt arról, vádat emel-e Klap­ka György ellen adócsalás miatt. Dr. Orosz Balázs, a gyanúsított védője az üggyel kapcsolatban el­mondta: álláspontja szerint Klapka György büntetőjogi felelősségének ténybeli és jogi alapja hiányzik. Az adócsalás alapos gyanúja teljes mértékben megalapozatlan. Svejk példázatai „Zhorban kiszántott egy ember a mezőn valami kelyhet, ami templom­rablóktól származott és oda dugták el, amíg jobb idők nem lesznek, és fe­ledésbe megy a dolog és ez az ember isten ujját látja benne és ahelyett, hogy beolvasztotta volna, elment az­zal a kehellyel a plébános úrhoz, hogy ő ezt a templomnak akarja ajándé­kozni. Na és a plébános úr azt gon­dolta, hogy ebben az emberben feléb­redt a lellafurdalás, úgyhogy el is kül­döttmindjárt a bíróért, az meg csend­őrökért, és ezt az embert ártatlanul el­ítélték templomrablásért, mert foly­ton valami csodáról járt a szája.” E fenti történetet nem kisebb egye­temes emberi gondolkodó mesélte el, mint Svejk, a derék katona, aki szám­talan plasztikus példával tudott szol­gálni a gazdasági természetű furfan­­gok hátterét és tanulságait illetően. Lehet, hogy Svejk — bár kitalált regényhős—a világ legokosabb em­bere, ma Magyarországon biztos, hogy milliomos lenne, amit jellemé­ből következően nyilván titokban tartana. Talán csak ő tudna választ adni arra a kérdésre, hogy hol az a hajszálfinom választóvonal, mely el­különíti azt az üzleti magatartást, melyre azt mondják: Milyen ügyes!, attól, melynek következményeként diszkréten összecsörrenő bilinccsel jelenik meg a piacgazdaság rendjére vigyázó éber őr. Biztosan emlékeznek még a meggymagos emberre. Olyan ő Magyarországon, mint a világtörté­nelemben Galilei.—És mégis mozog a meggymag! — mondá, minek kö­vetkeztében a szocialista tervgazdál­kodás kellős közepén megbolydult az egész ország. Méghogy eladni a meggymagot? De, sót, keresni rajta és munka nélkül pénzhez jutni? A tudo­mányos szocializmuson nevelkedett közgazdászoknak megállt a láng­eszük! A munkát ugyanis az ilyen közgazdasági iskolán tanult szakem­berek, a Körhinta, meg a Talpalatnyi föld című filmekből tudták a gyakor­latra konkretizálni: a munka, sőt a hégeli értelemben vett magánvaló dolgozás az az, amikor a kubikos la­páttal, csákánnyal tolja talicskáját új mocsár lecsapolásának üdvös irá­nyába, a természet leküzdése felé. Vagy, ha a jövőbe vetett hit nem szal­maláng, akkor a sistergő köszörűn felröppenő szikrák sokasága adja vi­zuális hitelét annak, hogy itt bizony munka folyik, és teremtődik az érték, van itt ipar, a munkás felveheti mun­kája ellenértékét a pénztárban, mí­nusz szakszervezeti tagdíj és hozzájá­rulás a fejlődő országokbeli demok­ráciához. Na, de a meggymagos! Adja, veszi a meggymagot, közben meg hozzá se nyúl egy kalapács nyeléhez, ha az új barázdát szántó ekét látja, undorral elfordul. Hiába, ilyen az üzletember. De ő még nem bűnöző. Akkor mitől, és mikor válik egy ügyes, sikeres üzlet­ember gazdasági bűncselekmény gyanúsítottjává? Félek, hogy ez első­sorban nem jogi, hanem morális kér­dés. Ki mekkora hasznot nem átall bezsebelni, s mennyire válogatós a módszerek között? Ebből a szem­pontból a morális korlátok az utóbbi időben szinte eltűntek, jószerivel az a mechanizmus működik, amit egy londoni könyvesboltban láttam, egy ironikus reklámplakáton, ami egy halom újonnan megjelent könyv tete­jén virított. Egy rémalak szájából a következő szavak jöttek ki a kínált könyvről: — Ezt a könyvet nem kell elolvasnod! Csak szurkold le az árát, és tűnés! Tulajdonképpen így megy ez. Hogy a másik megkopasztasa, kizsebelése, átejtése, palira vevése bűncselek­ményre, vagy csak a bimbózó piacgaz­daság szokásjogán alapuló bocsána­tos furfang, az a nem könnyű helyzet­ben levő gazdasági rendőrök, meg jo­gászok ítéletén múlik. A meggymagos ember ma például oly ártatlan lenne, mint Dreyfus kapitány az utókor sze­mében. De az isigaz,hogy ma egy ilyen kaliberű magvas kereskedő ügyletei, egy közepesen sikeres kilósruha-árus ajkaira is gúnyos mosolyt csalnának csupán. Nagyobbat kell mostanában szakítani ahhoz, hogy a gazdasági rendőrség vigyázó szeme is rávetüljön a vállalkozóra. Nagyon ügyes volt pél­dául e tekintetben a Home Shopping. Amikor meghirdették, hogy egy zseb­rádió nagyságú szerkentyűvel pillana­tok alatt egy egész lakást be lehet fűte­ni, akkor ezen még az is elnevette ma­gát, akinek ez nem szokása, mert in­kább egy konzervatív politikust for­máz. Vagy a másik érzékletes példa. Egy barátom a közelmúltban kölcsön kert tőlem száz forintot, s mivel min­den halogatás nélkül belenyúltam a zsebembe és odaadtam neki, érezte, hogy elhibázta a dolgot. T öbbet kellett volnakémi. Téblábolt egy kicsit körü­löttem, aztán visszajött hozzám, hogy adjak még egy százast. Indoklása zse­niális volt:—Kétszer ad, ki duplán ad — mondta. Ez előtt a kikezdhetetlen magyarázat előtt még Svejk is meg­emelné a simléderes katonasapkáját. Az úgynevezett gazdasági bűn­­cselekményekről tehát csak annyit, hogy az egész nézőpont dolga. A legritkább esetben fordul elő, hogy az üzletkötés során mindkét fél jól jár. Az egyik valamivel job­ban, mire a másik persze legszíve­sebben tömlöcben látná partnerét. Svejk szerint egyébként ez így is van rendjén, mert 'ha az emberek mindig mindenben megegyeztek volna, akkor idegességükben már rég agyonverték volna egymást. Hámori Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents