Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
?%*} Velünk az Isten „íme, a Szűz fogan és fiút szül, Emmanuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” Máté evangélista idézi ezt a mondatot Izajás próféta könyvéből, amikor Jézus születésének történetét elbeszéli. Mária fiát nem hívták Emmánuelnek. Máté szerint mégis megilleti ez a név, mert általa valósággá lett az ősi ígéret, az ő születése óta elmondhatjuk: Velünk az Isten. Ki ez a velünk? Amikor a prófétai jövendölés elhangzott, egy nép várta a Messiást saját szabadítójaként. A „Velünk az Isten” akkor azt jelentette: velünk, nem mással, velünk, hogy elnyomóink hatalmából kimentsen, gyengeségünkben megerősítsen, velünk, hogy a többi nép előtt minket igazoljon. Jézus körül, az Újszövetségben, ennek a többes szám első személynek köre váratlanul kitágul. Annyira, hogy egyszeriben megszűnik minden kirekesztő jellege. A Keresztelő majd így mutatja be Jézust: „íme, az Isten báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit.” O maga pedig így beszél: „Ha felemeltetem (a keresztre), mindeneket magamhoz vonzok.” Ilyenformán a „Velünk az Isten” nem azt jelenti, hogy velünk, galileaiakkal, vagy akár velünk, keresztényekkel. Azt az Istent, akinek a Fia „testté lett, és köztünk vett lakást”, semmilyen csoport nem mondhatja kizárólagosan sajátjának, még tanítványainak csoportja, az Egyház sem. A „Velünk az Isten” többes szám első személye — minden emberre vonatkozik. Ezért nem meglepő, hogy a karácsony —jelentéstartalmában megfogyatkozva, ellaicizálódva — majdhogynem minden ember ünnepe lett. Isten közénk állt. Nem úgy, mint egy nagy pénzű amerikai rokon, aki egyszerre rendelkezésünkre bocsátja a vagyonát, hogy minden álmunk valóra váljék. Nem azért, hogy egy varázsütésre megváltoztassa körülöttünk a világot. Inkább azért, hogy vállalja, magára vegye életünk embertelenségeit. Babits Karácsonyi énekének kérdése ma is eleven: Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy „megszületett"! Nehéz időket élünk, sok csalódás, megalázó tapasztalat teszi próbára a szívünket. A betlehemi istálló képe nem valami olcsó idill vagy átmeneti, tűnő vigasztalás. „Velünk az Isten”, nem fenékig rossz hát ez a zord életű ember. Nem szégyen születni, halni s küzdeni vagy botlani ezen a földön. Jeleníts István piarista tartományfőnök A katolikus egyház katekizmusa (Részletek a magyar fordításból) „Gyermekké válni” Istenelőtt annak föltétele, hogy belépjünk Isten Országába: ehhez megalázkodás szükséges és kicsinnyé válás; méginkább: szükséges „újjá születni (Jn 3,7), „Istentől születni” (Jn 1,13), A zsidók nem felelősek kollektív módon Jézus haláláért Jézus perének történelmi bonyolultságával — mely az evangéliumok elbeszéléseiből világos — számot vetve, és bármilyen legyen is a per szereplőinek (Júdás, a Szanhedrin, Pilátus) személyes bűne, amit egyedül Isten ismer, nem lehet a jeruzsálemi zsidóknak tulajdonítani a felelősséget, a manipulált tömeg kiáltozásai ellenére sem, és a Pünkösd után elhangzott, a megtérésre felszólító buzdításokban bennefoglalt általános szemrehányások ellenére sem. Maga Jézus, megbocsátván a keresztről, s az ő nyomdokában Péter (Ap Csel 3,17), a jeruzsálemi zsidók, sőt vezetőik tudatlanságára utalt. A nép felkiáltása — „Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon” — alapján, ami megszokott ratifikációs forma, még kevésbé lehet kiterjeszteni a felelősséget térben és időben a többi zsidóra: Az egyház erről nagyon helyesen a II. Vatikáni Zsinaton így nyilatkozott: „Az, amit Krisztussal kínszenvedésekor műveltek, nem lehet minden megkülönböztetés nélkül minden akkori zsidó, vagy éppen a mai zsidóság rovására írni. Nem szabad úgy szólni a zsidókról, mintha őket Is„Isten gyermekeivé válni” (Jn 1,12). Karácsony misztériuma akkor válik teljessé számunkra, amikor Krisztus „kialakul” bennünk (Ga 4,19). Karácsony ennek a „csodálatos cserének” a misztériuma. ten kárhozatra szánta vagy megátkozta volna, és mintha ez a Szentírásból következnék.” (Nostra Aetate, 4.) Euthanázia Azok, akiknek az élete csökkent értékű, vagy (egészsége) meggyöngült, különös tiszteletet érdemelnek. A beteg vagy fogyatékos személyeket segíteni kell, hogy amennyiben lehetséges, normális életet éljenek. Bármilyenek is legyenek a motívumok, eszközök, a direkt euthanázia abban áll, hogy véget vet a fogyatékos, beteg vagy haldokló személyek életének. Ez morálisan elfogadhatatlan. Házasság Az egység, a felbonthatatlanság és nyitottság a gyermekáldásra, ezek a házasság lényegéhez tartoznak. A többnejűség ellentétben áll a házasság egységével, a válás kettébe töri, amit Isten egybekötött, a gyermekáldás elutasítása a házaséletet megfosztja legnagyobb ajándékától, ami a gyermek. Az egészség védelme Az élet és a fizikai egészség. Istentől származó, drága javak. Észszerűen törődni kell az egészséggel, figyelve a közjó és az embertárs szükségeire. Az állampolgárok egészségének megóvása a társadalom segítségét igényli, hogy megteremtődjenek a létföltételek, melyek a felnövekvést és a felnőtt kor elérését lehetővé teszik, s ezek: élelem és ruházat, lakás, egészségvédelem, elemi oktatás, munkalehetőség, társadalmi gondoskodás. Ha az erkölcs fel is szólít a testi élet tiszteletben tartására, azt mégsem kiáltja ki abszolút értéknek. Az erkölcs szembeszáll az újpogány fölfogással, amely a test kultuszának térnyerésén fáradozik, ennek mindent föláldozva, amikor a fizikai tökéletességet, valamint a sportteljesítményt bálványozza. Ez az erősek és gyöngék közötti szelektív válogatás olyan felfogást pártol, amely az emberi kapcsolatok megrontásához vezethet. A mértékletesség erénye teszi hajlamossá az embert, hogy minden túlzást elkerüljön az étkezés, alkohol, dohányzás, gyógyszerek terén. Azok, akik ittas állapotban vagy a sebesség mértéktelen kedvelése miatt saját maguk és mások biztonságát veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben, súlyosan vétkeznek. A kábítószerek használata az emberi élet és egészség súlyos rombolásával jár együtt. Ezek használata szigorúan gyógyászati okokon túl súlyos vétek. A kábítószerek titkos előállítása és a velük való kereskedés botrányos gyakorlat s azok következményeiben közvetlen részvételt jelent, mivel a kábítószerek az erkölcsi törvények ellenében súlyos bűnökre buzdítanak. A keresztény imádság Az imádság föltételezi az erőfeszítést és a harcot önmagunk és a kísértő ravaszságai ellen. Az imádság harca elválaszthatatlan attól a lelki harctól, ami ahhoz szükséges, hogy Krisztus Lelke szerint cselekedjünk: az ember úgy imádkozik, amint él, mert úgy él, amint imádkozik. A katekizmus idézett szövegeit Dr. Török József fordította „O, csodálatos csere! Az emberi nem Teremtője emberi testet és lelket öltvén, Szűztől született; és ő, aki férfi közbejötté nélkül lett ember, istenségének ajándékában részesített minket.” MÓRA FERENC: A téli Isten (részlet) A zsúfolt templomot se felejtem el soha, ahová alig tudtunk utat törni: elül az úrirendek, aztán a szűcsök és szabók, a csizmadiák és takácsok, legtöbben pedig a subás, ködmönös kiskunok, a berlinerkendös öregaszszonyok; a sötét oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi früstökével, a mézes fokhagymáéval — olyan nagy volt minden, és én olyan kicsike! Igen, ez Osza tanító úrnak is szöget ütött a fejébe, mikorra beviaskodtuk magunkat a szentélybe, és közölte aggodalmát Agócs főtisztelendő úrral. — Székre kellene állítani ezt a hüvelyk-picit, hiszen így egészen elvész. Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból. Emberhalál lesz abból, ha ö megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget. — Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! — mondta valaki, s már akkor egy másik valaki föl is nyalábolt, és ráállított arra a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a templom hajójától. Egyszerre mindenkinél magasabb lettem egy fejjel — ó, nem leszek én soha többet olyan nagy, mint akkor voltam, a félegyházi öreglemplomban! Egy magasságban volt a fejem a pirosruhás Máriácskáéval, aki a legsötétebb oltáron lakott üvegházában, és azóta is ott tartja nehéz órákban, még most is, mikor néha olyan, mintha a halálos órák párnáin verejtékezném. Sokáig, nagyon sokáig álltam ott a népek feje felett, mert meg kellett várni, amíg a polgármester úr megjön, és a karácsonyi gyertyácskák meggyújtása is nehezen ment, mert Fekete harangozó sohase próbált még ilyent életében, és olyan fohászokat morgott közben, amikért talán nem is találtak egészen idevalónak a kerubimok, és én már kezdtem álomba zsibbadni a márvány padkán. De végre minden gyertyán kinyílt a lángvirág, és Szente tanító úr megrántotta rajtam az úri kabátot. — Csak bátran, Fér csikóm! Hát mért ne lettem volna bátor? Csengettyüzött a szavam az emberfejek felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön. Szép karácsony szép zöld fája, Mondsza csak, honnan jövel? Gyerünk, menjünk Betlehembe! Gyerünk, menjünk Betlehembe! címmel hagyományőrző csoportok adtak műsort december 19-én, délelőtt Kecskeméten, a Szórakaténusz Játékmúzeumban. A találkozón felléptek az érdi bukovinai hagyományőrző csoport tagjai, a kalocsai katolikus óvodások és a kecskeméti Kisgarabonciások. A gyerekek kedves betlehemi műsorokkal köszöntötték a közelgő karácsonyt, egymást és a megjelent érdeklődőket. A találkozóval egy időben Betlehemi jászol címmel vallásos témájú festmények és szobrok, valamint betlehemek kiállítása nyílt a Naív Művészek Múzeumában. • Jelenet az érdi bukovinai székelyek nagy sikerű előadásából. • Székelv kisfiú • Kukoricacsuhéhól készült Betlehem, ( zár János alkotása. • A kalocsai római katolikus óvoda gyerekei, mint háromkirályok. • Kecskeméti lányok a Betlehemmel. SZIN-FOLT MENSAROS LÁSZLÓTÓL ÉRDEKLŐDTÜNK: Hol tölti a karácsonyt? — A legidősebb fiamékhoz megyek vidékre. Együtt, családi körben töltjük az ünnepeket. De kérem, erről ne írjon többet, amint arról sem, hogy kórházban vagyok. Nemrég beszéltem a NAPTV-ben és másnap betörtek a lakásomba. Minden esetre azóta állandó ügyelet van nálunk. — Ilyen veszélyes a világ. Éppen akkor, amikor a békéről, a szeretetről kellene többet szólni. — Sajnos, ide jutott a világ. — Megváltoztak az értékek? — Nem tudom, hogy régebben történtek-e hasonló dolgok. Gyanítom, igen, de nem kaptak nyilvánosságot. Most sokkal jobban fölkeveredett a salak, a mocsok. Ez a közéletben is tükröződik. Mindenki beszél össze-vissza, azok is szóhoz jutnak, kiknek nem kellene. Ontják magukból a véleményeket, kontár módjára mindenbe beleszólnak. Ezek nagyon rossz indulatokat szülnek. A tévé képernyőjéről fenyegetések hangzanak el. Egyes körök felhasználják a valóban szerencsétlen helyzetben lévő emberek indulatait. Nem tetszik ez nekem. — Érdekli a politika? — Hááát, érdekel, de nem foglalkozom vele. Azért érdekel, mert harmincöt évig arra vártam, hogy bekövetkezzék a változás. De valahogy nem így gondoltam. — Talán ezért is tett fogadalmat a közelmúltban, hogy nem kíván szerepelni a médiákban. Megtört a fogadalma? — Nem megtört, hanem valamelyest rendeződtek a dolgok a tévében, a rádióban. Utánajártam és azt mondták, megszületett az egyezmény az egyházi műsorokat illetően. — Karácsonykor békében lenne jó élnünk. Ugyanakkor ha a belpolitikát nézzük, vagy a környező országban zajló csatározásokat, bizony nincs béke. Nagy szívfájdalom ez! — Igen. Jó, hogy itt a karácsony, amikor az emberek megpróbálják a szeretetet gyakorolni. Persze nem csak ekkor kellene, hanem minden nap. Csak úgy, általában szeretni édes kevés, mondhatnám azt is, hogy semmi. A szeretet nevében nagyon sok gazemberséget elkövettek már. Hiányolom az alkalmazkodásra való törekvést, a minden percbeli figyelmet, a megértést. Ezek helyett türelmetlenség, bosszúvágy, gorombaság uralkodik. — A szeretet becsapós dolog. Az érzelmek és a szónoklatok másról szólnak! — Igen, és ez veszélyekkel jár, mint az imént céloztam rá. — Sokat játszik a színházban? — Ellenkezőleg: az idén egy Arany-estem volt. A Téli rege bemutatója pedig vasárnap volt. Ebben a darabban egy monológom van. — A művész urat a kórházban találtam meg többszöri próbálkozás után, mert kijárt a színházba. Ag• Vlcnsáros László: — Hiányolom az alkalmazkodásra való törekvést, a megértést. gódom egy kicsit, vagy nem kell félteni? — A jó ég tudja! Én is féltem magamat és félek. Egyébként semmit nem csinálok, csak pihengetek, * lényegében szanatóriumban vagyok. Olvasok, tévézek. — Látogatók? — Amióta jobban vagyok, ritkábban jönnek a kollégák. Eddig sem nagyon érdeklődte.., de ez nem is baj, jobban szeretek egyedül lenni. — Szereti az egyedüllétet? — Nagyon. Megnyugtat a csönd. — Kívánok csöndes, nyugalmas karácsonyt és igazi szeretettel, békével elkövetkezendő új évet. — Köszönöm. Hasonlókat kívánok magának és az olvasóknak is. Borzák Tibor Karácsony misztériuma Jézus egy istálló alázatosságában született szegény családban; az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Az ég dicsősége ebben a szegénységben mutatkozott meg. Az egyház szünet nélkül énekli az éjszakának a dicsőségét: A Szűz ma világra hozta az Örökkévalót, és a föld barlangot ajánl a Megközelíthetetlennek. Az angyalok és pásztorok őt dicsérik és a mágusok jönnek a csillag nyomdokán, mert Te születtél nekünk, Kisded Gyermek, örök Isten! (Romanosz Melitosz)
