Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-21 / 300. szám
LABDARÚGÁS 10. oldal, 1992. december 21. Mérlegen a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság Északon élesebb a küzdelem • A fehér mezes Félegyházi Honvéd védői fejjel szabadítanak fel az izsáki Becz elől. A találkozó a listavezető 7—4-es győzelmével ért véget. Furcsa, de minden bizonnyal nem alaptalan az a megállapítás, hogy amíg a megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságban a színvonal évek óta stagnál, a mérkőzések többsége érdektelen, nem vonzza a nézőket, a megyei II. osztályban ugyanakkor élesedik a küzdelem, és a színvonal is érezhetően emelkedik. Való igaz, hogy mindkét megállapításra lehet ellenpéldát is felhozni. Az I. osztály tavalyi bajnoka, a Tiszakécske, az NB Ill-ban is remekül vitézkedik. Ám az is tagadhatatlan, hogy a kécskeiek tavaly utcahosszal lettek elsők a megyében és a játékosállományuk azóta csak erősödött. A másik komoly bizonyíték, hogy a második osztály tavalyi bajnokai, a Kunszentmiklós és a Nemesnádudvar az ősz folyamán sorra produkálta a meglepően szép eredményeket és a Nemesnádudvar a 4., Kunszentmiklós a 6. helyen várja a tavaszi folytatást. A második osztályban az őszi idény során az északi csoportban volt nagyobb a küzdelem és szorosabb a harc. Az előző évi teljesítménye alapján esélyesnek kikiáltott Orgovány, az I. osztályból kiesett Kiskunfélegyházi Honvéd, az újonc, de nagyon jó csapattal felálló Solt, a Csengőd és a KTK egymást váltogatták a táblázat élcsoportjában. A listavezető is szinte hetente cserélődött, majd a kezdetben gyengélkedő Kecel kapaszkodott a vezetők közé. Olyan jó együttesek, mint a Dunaegyháza, a Lakitelek, a Sárfehér SC nem tudtak beleszólni a legjobbak csatájába. A Hetényegyháza, a Tiszaalpár és a Jakabszállás pedig a hátsó sorokba került, nem beszélve az I. osztályból kiesett, játékosait elvesztett GAMF együtteséről. A déli csoportban már sokkal egyhangúbb volt a táblázat élmezőnye. Négy fordulóig az újonc Bácsborsódi TSZ SK vezetett, aztán a Hajós állt az élre, s egyenletes teljesítménnyel az idény végére 5 pontos előnyt szerzett. Igazi riválisuk nincs is, mert a kisszállási Ámor Harka csapata, akik talán egyedül lehettek volna veszélyesek a Hajós gárdájára, egy elnézett sárga lap miatti 2 pont levonással saját magát ütötte ki az élcsoportból. Váratlan a Nagybaracska szereplése, a csapat teljes csődje. A baracskaiak gyenge játékát még az a könnyelműség is tetézte, hogy hat találkozón keresztül szerepeltettek olyan labdarúgót, aki a nyilvántartás szerint 3 sárga lapot kapott és ez 12 büntetőpontjába került az együttesnek. A megyei II. osztály küzdelme az ősszel semmiben sem maradt el az I. osztálytól, s a jelek szerint tavasszal még élesedhet a harc mindkét csoportban. Talpon maradt a Honvéd Az elmúlt évi bajnokság hajrájában kissé váratlanul érte a Kiskunfélegyházi Honvéd nemrég még NB III-as együttesét, hogy a megyei I. osztályban is a kiesők közé került. Az események bizony alaposan megviselték az egyesületet, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy a teljes szétesés sorsára kerüljön. Nem segített — inkább rontott — a helyzeten, hogy átszervezés miatt néhány katona játékost — Lénárt, Pócsi, Tóth — áthelyeztek. A sok vihar után az együttes mégis talpon maradt. — Az a szerencsénk — mondta Vereb István edző —, hogy olyan „nyerő típusú” emberekkel vagyunk körülvéve, akik soha nem adják fel a harcot. A nyári alapozást időben megkezdtük. A kiesés okozta sokk is hamar elmúlt, s mindenki . becsülettel készült. A csapatunk 19-20 éves civilekből viszonylag hamar kialakult, csupán a kapus poszton voltak gondjaink a bajnoki rajt előtt. Az augusztus végi bevonulás után lényeges javulás következett be, mert NB-s csapatoktól érkeztek játékosok, akik a vártnál könnyebben beilleszkedtek. — A felkészülést tehát nem zavarta semmi? — Ezt nem állíthatom. Lelkileg senki sem tudott igazán beletörődni abba, hogy most csak a megyei második vonalban játszunk. Ennek az osztálynak egyészen más a légköre és a labdarúgóink csak nagy nehézségek árán tudták magukban feloldani a feszültségeket. Ennek a következménye pedig sok sárga és piros lap lett, ami a szereplés rovására ment. Le kell szögeznem, hogy a sok színes lap dacára kirívó szabálytalanság vagy durvaság nem volt. A figyelmeztetések és kiállítások .............................,.^-al — • Vereb István, a Kiskunfélegyházi Honvéd edzője. csaknem 90 százalékát beszédért, reklamálásért kapták a játékosok. — Mit várnak a tavaszi folytatástól? — Rendkívül nehéz lesz a dolgunk. Véleményem szerint az északi csoportban óriási küzdelem várható. Az erőviszonyok nagyon kiegyenlítődtek. Mi itthon általában jól szerepeltünk, de idegenben sokkal gyengébb volt a mérlegünk. Számítok erősítésre a tavaszi bevonuláskor, bár ez újabb csapatépítési feladat lesz, az ilyen munka nálunk már megszokott, s én sem riadok vissza tőle. Még azt is el kell mondanom, hogy az utánpótlás nevelésében nincs törés nálunk. Az ifjúsági csapatunk most is az első helyen áll és a serdülők is az élvonalban vannak. Mindez biztató jövőt ígér. — Rácz — A pálfordulás története A Kecel együttese tavaly, pontosabban a tavasz végén kiesett a megyei II. osztályból. Hogy az együttes az őszi idényben mégis ott lehetett az északi csoportban annak az volt az egyetlen és akkor még teljesen szabályos magyarázata, hogy a Kecel II. csapata a megyei III. osztályban bajnoki címet szerzett és jogot nyert a feljutásra. A kis joghézag a versenykiírásban — amelyet azóta már „befoltoztak” — tette lehetővé, hogy a kiesett csapat mégis bentmaradt, s ha már így esett a dolog, egy 180 fokos fordulattal a táblázat alsó feléből az élcsoportba tornászta fel magát. — Éppen két éve annak — mondta Flaisz Ferenc, a keceli sportkör elnökhelyettese — hogy elhatároztuk, véget vetünk az idegenlégiósok korszakának. A keceli szurkolók hazai fiúkat akartak látni a pályán, és a romló gazdasági helyzet sem tette lehetővé, hogy vendégjátékosok képviseljék a község színeit. Volt egy nagyon tehetséges, fiatal gárdánk, őket dobtuk be a mély vízbe. Hamar kiderült, egy labdarúgónál kevés, hajói tud futni, az eredményességhez játéktudás és rutin is szükséges. Sokszor kikaptunk, de Mezei Ferenc edző ezután sem változtatott az elképzelésein. Azután kiestünk, ugy&nakkor a második csapat révén visszakerültünk a megyei „kettőbe”, amely nem ment éppen vita nélkül, ám szerencsére nem volt rá paragrafus, hogy ellenfeleink ki tudjanak ütni bennünket. — Ez mind igaz, de a mostani Kecel mégsem ugyanaz, amelyik tavaly kiesett. — Az együttes továbbra is keceli játékosokból áll. A három rutinos labdarúgó: Szabó, Doszpod és Mezei vezérletével, azután a tavalyi bajnokságban edződött fiataljainkkal együtt igazi csapattá érett a Kecel. Az idény végére sikerült felzárkózni a Kiskunfélegyházi Honvéd mögé a második helyre, mégpedig azonos pontszámmal. Nagyjából ez a keceli pálfordulás története. Nekünk vezetőknek, élen Schindler János polgármester úrral, a sportkör elnökével és Csanádi Mihállyal, a labdarúgó-szakosztály vezetőjével az a dolgunk, hogy megteremtsük a feltételeket a jó munkához és a megfelelő felkészüléshez. — Ha a Kecel jut fel az első osztályban, tudják vállalni a várható többletkiadásokat ? — Véleményem szerint nem lehet nagy eltérés a költségekben. Mi játékost nem veszünk, csak nevelünk. A labdarúgóink amatőrök, dolgoznak és munka után edzenek. Az anyagi helyzetünk biztosított. A legfőbb támogatónk az önkormányzat, majd a szövetkezet és vannak — bár nem sokan — egyéni szponzorok is. Ha feljutunk, minden ezzel járó kötelezettséget vállalunk. Ha nem, akkor sem dől össze a világ. A gárdánk többségében fiatal játékosokból áll, akik még sokat fejlődhetnek. Erősítés keceli módra • Az északi csoport meglepetéscsapatának, a Kecelnek, három meghatározó játékosa (balról) Bleszák Csaba, a házi gólkirály, Szabó Ferenc és Mezei János. l\/¥ezei Ferencet, a Kecel labd rJ. darúgócsapatának edzőjét úgy ismerik, hogy minden esetben ragaszkodik elképzeléseihez. — Amikor a sportegyesület vezetői úgy döntöttek, hogy a csapatban helyi játékosokat kell szerepeltetni, teljesen egyetértettem velük — mondta az edző —, pedig ez átmeneti visszaesést jelentett. Kiestünk, azután az ismert okok miatt visszakerültünk. Ez volt az a pont, amikor az elvek feladása nélkül változtatni kellett a csapaton. A lehetőség adva volt. Hartáról akkor jött haza Doszpod és Szabó. Mindketten rutinos játékosok. Sikerült Mezei Jánost, aki addig a megyei III. osztályú Kecel II-ben játszott, rábeszélni, hogy ismét az első csapatban vállaljon munkát. Szerencsére nem zárkózott el. Doszpod sajnos balszerencsés volt, súlyos lábtörés miatt hamar kiesett. Szabó Ferencet előbb csatárként, majd a középpályán játszattam, végül sikerült a beállós poszton megtalálni az igazi helyét. Mezeivel együtt ők lettek a csapat irányítói. Mezei és Bleszák Csaba versenyt rúgták a gólokat Kardossal és Szabóval. — Kikkel volt elégedett? — Szabó és Mezei, a két Bleszák, Vígh és Kardos volt a húzóerő. Bleszák Csaba lőtte a legtöbb gólt. Összességében az egész gárda megtette a magáét. Nagyon sok fiatal 17-19 éves játékosunk van, akik még sok örömet szerezhetnek a szurkolóknak. — Ha esetleg feljutnak, szükséges az erősítés? — Véleményem szerint a jelenlegi gárdánk képes lenne az I. osztályban a középmezőnyben helyt állni. Ha erősítünk, akkor csak a már említett helyi variációról lehet szó. Az edző nem tűr lazítást Eddigi legjobb, 83 százalékos teljesítményevei szerezte meg a Hajós csapata az őszi első helyet, mégpedig veretlenül. A mérkőzésekre kijáró szép számú nézőseregnek nem okozott csalódást az együttes. — Két ezüstérmes helyezés után úgy indultunk neki a bajnokságnak, hogy megpróbáljuk végre régen dédelgetett álmunkat valóra váltani — mondta Alföldi Albert, edző. — Az előjelek nem voltak kedvezőek. Sérülések, bevonulások és átigazolások tették nehézzé a kezdést. Végül is szerencsésen alakultak a dolgok. Úgy gondolom, hogy az ősszel megszerzett előny elgendő lesz a bajnokság megnyeréséhez. Ettől függetlenül nem szeretnék semmit a véletlenre bízni. Reméljük a sportkör vezetősége meg tudja oldani a jelenlegi játékosállomány megtartását. En nem ígérhetek mást, mint sok munkát, kemény edzéseket. Nem tűröm el, hogy amiért évek óta ebben a faluban kimondva, kimondatlanul a sporthoz közelállók fáradoznak, valakinek az esetleges lazítása szertefoszlassa. Mindent meg fogunk tenni, hogy lelkes közönségünket kiszolgáljuk. Az őszi szezon elején a szervező rutin hiányzott. Ezt a problémát az utolsó mérkőzésekre történt igazolásokkal meg tudtuk oldani. A felkészülést január második hetében kezdjük meg. A 16 felnőtt játékosból álló keretet az ifjúsági csapat 6 játékosával egészítem ki. Őket az előkészületi mérkőzéseken szeretném fokozatosan beépíteni a csapatba. Az alapozáshoz minden feltétel adott. Az új tornacsarnok és a hamarosan elkészülő edzőpálya világítása nyújt majd lehetőséget a zökkenőmentes felkészüléshez. Bizom abban, hogy mire márciusban elkezdődik a bajnokság egy kész, erőnlétileg a lehető legjobb, és a nagy diadal elérésére képes Hajós veszi fel a harcot. Együttműködés a siker záloga Az idén újjáalakított vezetőség a bajnokság megnyerését tűzte ki célul — mondta Kóbor József a hajósi szakosztályvezető. — Áz előző bajnoki idényben is volt erre lehetőség, de végül csak az ezüstérem sikerült. Ismerve a csapat jelenlegi felállását nem képzelhettek el mást mint a megyei I. osztályba történő feljutást. — A gondtalan működéshez nagyon sok segítséget kaptunk a helyi önkormányzattól és a sportbarátoktól — jegyezte meg Kovács András elnök. — Szinte az egész község megmozdult, hogy a kialakult helyzeten változtatni tudjon. Szeretném ezt mindenkinek megköszönni és úgy érzem, hogy a csapatjátékával meg is fogja hálálni. Továbbra is folytatjuk azt a következetes munkát, amit korábban elkezdtünk, nevezetesen azt, hogy a csapat építését helyben, a serdülőkortól az ifjúsági korosztályon át valósítjuk meg. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem sikerülhet egyik napról a másikra, de a pénzügyi lehetőségeket figyelembe véve ez a legjárhatóbb útja annak, hogy egy ütőképes és főként nem idegenlégiósokból verbuvált csapat álljon össze. Mendler Ferenc a vezetőség és a támogatók egyike a zökkenőmentes működés biztosítását abban látja, hogy ha minél többen támogatják — nem csak anyagilag — a helyi sportot. Ezt természetesen az önkormányzattal karöltve lehet megoldani. Hajóson erre az együttműködésre minden adott, és ez lehet a siker fő záloga is. GÓLOK ÉS GÓLSZERZŐK Északi csoport Az északi csoport 120 mérkőzésén 476 alkalommal értek el gólt a csapatok, ami mérkőzésenként 3,97 átlagnak felel meg. A legtöbb gólt—szám szerint 48-at — a keceliek szerezték. A legkevesebb találatot a GAMF DSK érte el 11 góllal. A legkevesebbet — szám szerint 14-et — a KTK kapta, a legtöbbször pedig a Jakabszállás hálójából szedték ki a labdát (59). A gólszerzők listájának állása: 16 gólos: Szirják (Csengőd). 12 gólos: Fehér (Solt), Bránya (Tabdi). 11 gólos: Palla (Csengőd), Döbrentei (Solt), Csernik (KTK). 10 gólos: Nagy 0., Magyar (Orgovány), Zsolnai (Nyárlőrinc). 9 gólos: Kocsis (KTK), Bleszák Cs. (Kecel). 8. gólos: Mezei J. (Kecel). 7 gólos: Fekete Zs., Vakulya, Lugosi (Kkfházi Honvéd), Kardos (Kecel), Digner (Tabdi), Král, Varga (Dunaegyháza), Rózsa (Lakitelek), Bíró (Tiszaalpár), Lapsánszki, Hatvani (Kunszállás). 6 gólos: Fekete I. (Kkfházi Honvéd), Szabó F„j(Kecel), Nagy Z. (Dunaegyháza), Baranyi (Jakabszállás). 5 gólos: Pásztor (Csengőd), Bajnok, Horváth (Solt), Retkes (KTK), Bodrozsán (Hetényegyháza), Király (Lakitelek), Varga (Sárfehér FC). 4 gólos: Suba (Csengőd), Karsai (Kkfházi Honvéd), Halász (Solt), László (KTK), Szebelédi (Orgovány), Végh (Kecel), Szikszai (Tabdi), Tóth Cs. (Lakitelek), Rozmán (Tiszaalpár), Torbán (Nyárlőrinc), Magyari (GAMF). 3 gólos: Virágh, Kertész (Kkfházi Honvéd), Varga (KTK), Pólyák (Tabdi), Sebestyén (Dunaegyháza), Faragó (Hetényegyháza), Illés (Lakitelek), Bársoly, Kása (Tiszaalpár), Fésűs (Jakabszállás). Becz, Tóth, Németh, Ámann (Sárfehér FC), Jusztin, Kiss, Kertész (Kunszállás). 2 gólos: Zsigó, Papp, Kókai (Kkfházi Honvéd), Pelsőczki (Solt), Tóth Cs., Farkas (KTK), Szeleczki, Bódogh (Hetényegyháza), Fekecs, Gulyás (Lakitelek), Nemes, Palásti (Tiszaalpár), Németh, Farkas, Csertő (Jakabszállás), Bogdány (Sárfehér FC), Basa, Oláh (Nyárlőrinc). Egy gólt 45 játékos szerzett. Öngól mindöszsze egy alkalommal fordult elő. AZ ŐSZI VÉGEREDMÉNY 1. K.kfházi Honvéd 15 10 2 3 47—19 22 2. Kecel 15 10 2 3 48—26 22 3. KTK 15 8 5 2 36—14 21 4. Solti FC 15 9 2 4 39—15 20 5. Csengőd 15 7 5 3 40—28 19 6. Tabdi 15 7 5 3 30—18 19 7. Orgovány 15 8 3 4 33—26 19 8. Dunaegyháza 15 6 3 6 30—25 15 9. Lakitelek 15 6 2 7 27—27 14 10. Sárfehér FC 15 4 5 6 23—30 13 11. Nyárlőrinc 12. Hetény15 4 5 6 25—45 13 egyháza 15 3 5 7 21—30 11 13. Kunszállás 15 4 3 8 25—35 11 14. Tiszaalpár 15 4 3 8 21—36 11 15. Jakabszállás 15 2 2 11 20—59 6 16. GAMF 15 1 2 12 11—43 4 • Cseh, a KTK kapusa bravúrosan védett az ősszel. Csapata a legkevesebb gólt kapta a bajnokságban. Déli csoport Délen jobban őrizték a kapukat, mert 386 találatot jegyeztek fel, tehát pontosan 90 góllal kevesebbet, mint az északi csoportban. Az átlag 3,22 gól mérkőzésenként. A listavezető Hajós 60 találattal a legjobb a csoportban, de a kapott gólokat tekintve a 8. helyezett Bátya együttese megelőzi Hajóst. A legrosszabb gólkülönbsége a Császártöltés csapatának van (10—34), mert ők szerezték a legkevesebb és kapták a legtöbb találatot, de ezzel a 14. helyen állnak. A gólszerzők listája; 25 gólos: Ginál (Hajós), aki egyben a megyei II. osztály gólkirálya. 14 gólos: Komáromi (Bácsborsód), 12 gólos: dr. Koch (Hajós), 10 gólos: Farkas T. (Gara), 8 gólos: Horváth (Vaskút), László (Gara), Béleczki (Tompa). 7 gólos: Kapitány (Dusnok), Bájity (Ámor Harka). 6 gólos: Török (Hajós), Bencsik (Katymár), Papp Cs. (Ámor Harka), Molnár (Kelebia), Teleki (Tompa). 5 gólos: Dobler, Nagy (Hajós), Pillér (Katymár), Baji (Kiskunmajsa), Révész (Kelebia). 4 gólos: Uher (Bácsborsód), Takács (Bátya), Sánta,, Báló (Dusnok), Cs. Kovács (Ámor Harka), Dinnyés (Kiskunmajsa), Szarka (Csolyóspálos), Szabó Á. (Kelebia), Rittgasser (Tompa). 3 gólos: Hepp, Szabó (Hajós), Rácz (Bácsborsód), Matos, Petrity (Bátya) Mazách, Nagy (Katymár), Tanity, Rabb, Gyetvai (Ámor Harka), Török, Csík (Kiskunmajsa), Besir, Hoffmann (Csolyóspálos), Varga (Kunbaja), Babies (Gara), Vargacz (Császártöltés), Mácsai (Szakmár), Dózsa (Tompa), Major (Nagybaracska). 2 gólos: Tényi, Kovács, Kiing, Tripolszki (Vaskút), Fekete, Rozinka, Zsiga (Bácsborsód), Deák, Szabó B. (Bátya) Jelasity, Janity (Katymár), Tóbiás (Ámor Harka), Tisóczki (Csólyospálos), Zámbó, Csipák, Fülöp (Kunbaja), Sánta, Sulomán (Kelebia), Antal, Marosovics, Farkas Zs. (Gara), Rab, Katus (Szakmár), Tímár, Morvái, Berta (Tompa), Kubatov, Somogyi, Fehér (Nagybaracska). Egy gólt 56 játékos szerzett. Az öngólosok száma hét. AZ ŐSZI VÉGEREDMÉNY 1. Hajós 15 10 5 — 60—16 25 2. Bácsb. TSZ 15 9 2 4 33—22 20 3. Tompa 15 8 3 4 32—22 19 4. Vaskút 15 7 5 3 23—17 19 5. Kiskunmajsa 15 8 3 4 24—22 19 6. Ámor Harka* 15 9 2 4 34—20 18 7. Gara 15 7 3 5 32—23 17 8. Bátya 15 6 5 4 17—15 17 9. Kelebia 15 6 2 7 21—27 14 10. Katymár 15 5 4 6 24—31 14 11. Kunbaja 15 4 4 7 14—22 12 12. Dusnok 15 3 5 7 22—29 11 13. Csólyospálos 15 3 4 8 14—21 10 14. Császártöltés 15 1 7 7 10—34 9 15. Szakmár 15 3 2 10 14—32 8 16. N.baracska 15 1 4 10 12—33 6 Megjegyzés: A *-gal jelzett csapattól 2 büntetőpont levonva. A Nagybaracska csapatától levont 12 büntetőpont fellebbezés alatt áll, s a döntésig nem vonták le a pontokat.
