Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-21 / 300. szám

PETŐFI NÉPE 1992. december 21., 5. oldal LAKITELEK—WASHINGTON—LAKITELEK Az Amerikai Egyesült Államokban is jegyzik a Lakitelek Alapítványt A honi politikai zajgásban is sokan felkapták fejüket Bili Clinton és Lezsák Sándor találkozásának hírére. Az amerikai és a magyar politikus kézfogásos eszmecseréjénél is szenzációsabbnak érzem az 1991 februárjá­ban a lakiteleki tanár és felesége ötvenezer forintjával létrehozott alapít­vány bámulatos teljesítményét. Már határainkon kívül is A Szentkirályon át a nagyköz­ségbe autózók meglepve láthatták, hogy a volt szőlészeti kutatóintézet telkén milyen gyorsan nőtt ki a földből a Lakitelek Alapítvány Népfőiskolájának a nyolcvannégy személy elszállásolására, ellátására alkalmas vendégháza. Megyénk szinte valamennyi településén érez­ték egyszer-többször az elsősorban kis közösségek buzdítására szerve­zett alapítvány életben tartó, erősí­tő, új terveket kicsíráztató támoga­tását. Hazánkban több tucat nyug­díjas klub vihette tagjait országjáró kirándulásra, szinhazba, Záhony­tól Nagykanizsáig. Hegyeshalom­tól Békéscsabáig számíthattak ifjú­sági egyesületek, műkedvelők, küz­delmes életükre visszaemlékező öregek, sportoló fiatalok az Alapít­vány által teremtett alkalmakra, se­gítségére. Sok határainkon túlról erkezett magyar diákkal, népmű­vésszel, Íróval találkoztam Lezsák Sándor és munkatársai kezdemé­nyezésére meghirdetett bemutató­kon, barátkozási fórumokon. Nyit­­rán, Léván, Arad környékén szer­veztek a nyeremények csoportos át­vételére kis ünnepségeket baráta­ink. A sikerekből csak csipegető fel­sorolás után fölösleges indokolni, hogy Lezsák Sándornak, az alapít­vány elnökének és Gyarmati De­zsőnek, egyik kurátorának wa­shingtoni útja után néhány nappal miért kezdem a régebben időzített beszélgetést a jövőképében megren­dült Magyarország újjáépítését se­gítő Lakitelek Alapítvánnyal. Továbbra is derűlátók — Mikor határozta el a koalíció vezető pártjának egyik legbefolyáso­sabb személyisége, hogy idejének, energiájának nagy részét egy Alapít­vány megteremtésére, működtetésé­re hasznosítja? — Ma is sokat jelentenek szá­momra a nyolcvanas évek közepén a Bethlen Gábor alapítvány szerve­zésében vállalt közreműködéssel szerzett tapasztalataim. Az MDF első országos gyűlése után vált vilá­gossá számomra, hogy feltétlenül kell egy olyan mozgásteret kialakí­tani, amelyben a mozgalmat, a kö­zösségek kis köreit tudom segiteni. Megadta a sors, hogy nagyobb mé­retekben szervezhessem, amit két évtizeden át kecskeméti, lakiteleki barátaimmal együtt csináltunk. — Többet értek el húsz hónap alatt a tervezettnél vagy kevesebbet? — Tartjuk a megalakulásunkkor három-négy évre meghatározott ütemet. — Merészen derűlátók voltak! Minek köszönhetik gyors szellemi és anyagi gyarapodásukat? , — Mindenek előtt a bizalomnak. Újabb és újabb felajánlások növelik naponta bizalmi tőkénket. Erről meggyőződhetünk a beszélgeté­sünk után kezdődő kuratóriumi ülésünkön. Melbourne-szoba a vendégházban — A jövő évi terveket is tárgyal­ják? — Most hagyjuk jóvá. — Előlegként szóljon a népfőisko­láról. — Július 3-án, egy nemzetközi külpolitikai antológiával egybeköt­ve avatjuk fel. Ismert külföldi politi­kusokat is várunk. A népfőiskola már megkezdte tevékenységét. Tan­folyamokat hirdettünk, megkezd­jük nyelvi stúdió berendezését. Ven­dégházunkban minden szobát egy­­egy olyan határainkon túli városról nevezünk el, amelyben sok magyar él. Lesz Melbourne-szoba, Kassa­­szoba. Toronto-szoba, és így to­vább. Ezek hangulata a névadó vá­ros magyarságot idézi képekkel, do­kumentumokkal. Máris sok emlé­ket ajánlottak fel. — A nyáron a jól végzett munka tudatával búcsúztatják az építőket? — Visszaváijuk őket. Már ké­szülnek a kiállítások, tanácskozá­sok rendezésére alkalmas Kölcsey­­ház tervei. A felröppent hírre máris jelentkezett valaki, hogy itt szeretne zenei mesterkurzust vezetni. Lesz egy kis saját uszodánk is, mert a sportot, az egészséges életmódot közérzetünk és közállapotaink fon­tos tényezőjének tekintjük. Kerék­párokat vásároltunk! Egy szoba az idelátogató olimpikonok rendelke­zésére all. A magyarság együvé tar­tozásának tudatát erősíti majd az emigrációs múzeum, a könyv- és hangtár. Amerikai politikusok az Alapítványért — Mindehhez sok pénz kell. Kér­­tek-e támogatást külföldön élő ma­gyaroktól, netán ügyeinkkel rokon­szenvező más nemzetiségiektől. — Természetesen. Hozzávetőle­gesen minden ötödik forintunk származik határainkon túlról. — Indulása előtt elmondta, hogy az Egyesült Államok Demokrata Párti Vezetés Tanácsának (Democ­ratic Leadership Council) meghívá­sára utazott Washingtonba. Volt-e alkalma a Lakitelek Alapítvány is­mertetésére. — Utunk egyik célja a Lakitelek Alapítvány Amerikai Szervezeté­nek bejegyzése, a támogatás meg­szervezése volt. Befolyásos politi­kusok is jelezték egyetértésüket, se­­gí tőkészségüket. — Mindez a rokonszenv dolláro­kat is jelent? — Természetesen. A tavaszra várható bejegyzés után az adó­alapról leírhatók a támogatások. — Mennyire számítanak? — Magyar pénzre átszámítva, több millió forintra. Ez a pénz csak ott használható fel. Szeretnénk mi­nél több fiatalt utaztatni, tanul­mányútra, tanfolyamra kiküldeni. — Bizonyára kihasználták min­den percüket... — Bőséges programról gondos­kodott személy szerinti meghívónk, John Breaux szenátor, a Demokra­ta Párti Vezetés Tanácsának az el­nöke. Már a tavasszal vártak, de nagyon elfoglaltak otthoni tenniva­lóim. Schenk asszonnyal magyarul tárgyaltak — Kikkel találkozott? — Négy demokrata, egy republi­kánus szenátor és négy kongresszu­si képviselő fogadott. Érzésem sze­rint egyikük sem udvariassági gesz­tusnak tekintette a találkozást. — Mi érdekelte meghívóit legin­kább? — A közép-kelet-európai válto­zások elemzése, az amerikai—ma­gyar kapcsolatok fejlesztésének le­hetőségei, az új amerikai kormány­zat külpolitikájával kapcsolatos el­gondolások várható fogadtatása és 9 John Breoux szenátor irodájában. Don Nickles republikánus szenátor, Lezsák Sándor és Gyarmati Dezső. mint említettem, a Lakitelek Ala­pítvány. — Csak az új adminisztráció em­bereivel beszélt? — Találkoztam Don Nicklessel, a leköszönő kaliforniai republiká­nus szenátorral, de nyilván — már­­csak meghívóim programja szerint is — azokkal cserélhettem véle­ményt, akik a következő években felelős tisztségekben befolyásolhat­ják az amerikai döntéseket, például a szenátus pénzügyi bizottságának a deficittel és a külföldi adósságok­kal foglalkozó albizottságának egyik vezetőjével, Patrick Leahyvel. — Férfiuralom jellemzi az ameri­kai törvényhozást is? — Megismerkedhettem az egyik újonnan megválasztott női kong­resszusi képviselőnővel, Lynn Schenk asszonnyal. Számíthatunk • Az épülő népfőiskola. különös figyelmébe, mert jól beszél magyarul, büszke magyar szüleire, bár ő már az Amerikai Egyesült Államokban született 1945-ben. Szülei Ungváron, majd Budapesten éltek. A győzelmi vacsora magyar díszvendégei-— Az Amerikai Egyesült Álla­mokban szokásos módon volt-e al­kalma politizálásra gálaesten, dísz­vacsorán ? — Egyedüli külföldi vendég vol­tam a győztes Demokrata Párt leg­befolyásosabb támogatói számára rendezett ünnepi vacsorán. Külön köszöntött Liebermann szenátor. Másnap, december 8-án a volt pá­lyaudvarból kialakított Columbus klubban egy koktélparti után 2200 meghívottnak rendezett gálavacso­ra előtt találkoztam a megválasz­tott A1 Gore alelnökkel. — Szigorúak voltak-e a biztonsá­gi intézkedések? — Semmi különöset nem tapasz­taltam. Sok csinos hölgy volt a biz­tonságiak között. Azt sem kérdez­ték meg, hogy milyen ajándékot adok át. Körülvették az alelnököt és az elnököt, de hátrább húzódtak, amikor velük beszéltem. — Ki mutatta be az Elnöknek? — Meghívóm, Breaux szenátor. — Milyen benyomást tett Lezsák Sándorra Bili Clinton? — Fiatalos, jókedélyű, fegyel­mezett ember. Iszonyú tempóban élnek, mégis képesek összpontosí­tani minden szavukra, mozdula­tukra. Egyszerűen nem hibázhat­nak. — Miről beszéltek? — Előzetesen tájékoztathatták arról, hogy ki ez az ottani szóhasz­nálattal élve „különösen megbe­csült vendég” aki a Magyar De­mokrata Fórumot képviseli. Átad­tam az MDF gratulációját és a független magyar államiság jelké­peit, egyebek között a szögesdrót egy darabját. Arról beszéltem, hogy hazánkat a külvilágtól elvá­lasztó vasfüggönyt kezünk bevér­zése nélkül sikerült lebontani. Jobban figyel térségünkre a- szuperhatalom? — Kapott-e valamilyen visszajel­zést mondandója fogadtatásáról? — Igen megtisztelőt. Többek­nek említettem, hogy milyen nagy felelősség hárul az immár egyedüli szuperhatalom vezetőire. Lieber­mann szenátor a kampánytámoga­­tók vacsoráján nyilvánosan is el­mondta, hogy milyen mély nyo­mot hagytak benne fokozott fele­lősségérzetre utaló szavaim. Gyű­löletet kelt a lekezelő, a fölényes­kedő magatartás. — Az amerikai magyarok által adományozott díj átvétele, a mosta­ni meghívás után mikor utazik ismét az Amerikai Egyesült Államokba? — Nem tudom. Meghívtak Clinton elnök január végi beikta­tására, de még nem döntöttem. Sok a munka idehaza. — Es megkezdődik a választási felkészülés. Ennek jegyében hívta meg a Clinton-kampány több veze­tőjét Magyarországra? — Van mit tanulni tőlük (is). — Például? — Az új* helyzet, az új körülmé­nyek iránti fogékonyságot. Új stí­lust honosítottak meg választási kampányukban, igyekeztek a lehe­tő legközelebb kerülni az emberek­hez. Érzékeltették, hogy közös fe­lelősség az ország sorsa. Személyes tapasztalataik meggyőzték őket arról, hogy milyen nagy jelentősé­gű az amerikai tárgyalópartnereim által is többször hangoztatott tény, amely szerint egész Európa szem­pontjából fontos a példamutató magyarországi stabilitás megőrzé­se. . — Eddig kevéssé érzékelhettük e felismerés gyakorlati érvényesítését kül- és gazdaságpolitikájukban. — Vendéglátóim minden alka­lommal hangoztatták az Amerikai Egyesült Államok fokozott külpo­litikai felelősségét.

Next

/
Thumbnails
Contents