Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-21 / 300. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1992. december 21., 3. oldal KODÁLY ÚTJÁN Országos játék gyerekeknek A szegénység közöttünk lakozik • A pódiumon a Kodály-iskola Gradus gyermekkara. Vezényel Varga Piroska. (Fotó: Gaál Béla) Márciusban hirdette meg a Kincskeresők Egyesülete Kodály születésének 110. évfordu­lója tiszteletére az országos Ko­­dály-játékot. Havonta postán kap­ták az újabb és újabb feladatokat a gyerekek, Kodály zeneszerző, nyel­vész és pedagógus munkásságával ismerkedtek. Az életrajzhoz kötődő feladatok mellett népdaléneklési versenyt kellett iskolájukban szer­vezni, nyáron népdalt gyűjtöttek, népi hangszereket kerestek, ismer­kedtek velük, szöveghez dallamot, dallamhoz szöveget szereztek; tehát alkotófeladatok sorát oldották meg. A játékot a Magyar Rádió is segítette kórusmüvek bemutatásá­val. A résztvevők tapasztalataikat, élményeiket naplóban rögzítették, amit az értékelésnél a zsűri figye­lembe vett, felhasznált. A játékban 90 csapat játszott, köztük 12 Bács-Kiskun megyei di­ákkollektíva. A legjobb 17 csoport képviselőit hívták meg a rendezők Kecskemétre, december 19—20- ára. A gyerekek ismerkedtek a me­gyeszékhellyel, jártak a Szórakaté­­nuszban és a planetáriumban, majd záróünnepségen vettek részt a Ko­dály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában. Koncert, versmondók, közös játék tette feledhetetlenné a záróprogramot. Ezen hirdetett eredményt a zsűri: 1. Petőfi Sándor Általános Iskola (Szentes), 2. Györ­gyi D. Általános Iskola (Balatonal­mádi), 3. Állami Zeneiskola aspi­ráns csoportja (Keszthely). A 17 legjobb csapat tagjai könyvjutal­mat kaptak, a hét legjobb kollektí­va technikai eszközöket (szintetizá­tor, fényképezőgép, magnó stb.) nyert. Bekerített lakók • Kalocsai Kázmér, az egyik ház lakója munka után hazatérve takarmá­nyért indult volna ... A Kecskemét, Búzakalász utca felső frontján jó néhány ház tulajdonosa a minap a munkából hazaérve meglepődve tapasztalta, hogy minden előzetes értesítés nél­kül bekerítették. No nem azt von­ják kétségbe, hogy a gázcsöveket a föld alatt másképpen nem lehet el­helyezni, csak ha annak árkot ás­nak, hanem a módszert kifogásol­ják. Méltatlankodásuk még akkor is jogosnak tűnik, ha állítólag az út mentétől a házak irányába néhány méter nem tartozik a telkekhez. Csakhogy a házakhoz vezető be-Mérsékelten megengedő — így minősítette a most elfogadott mag­zatvédelmi törvényt dr. Pusztai Er­zsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára, a jogszabály egyik kidolgozója, akitől azt kérdeztük: milyen változást hoz a törvény az eddigi, gyakorlathoz képest. — Érdemi változást jelent, hogy ezentúl a társadalombiztosítás ak­kor téríti meg a beavatkozásért já­ró költségeket, ha arra egészség­­ügyi indokok miatt kerül sor. Fon­tos módosulás az is, hogy meg­szűnnek a terhesség megszakításá­ra eddigi engedélyt adó AB-bizott­­ságok. A jövőben hova lehet fordulni az engedélyért? — Januar elsejével létrehozzuk a családvédelmi szolgálatot — he­lyükről az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatok, a me­gyei intézetek adnak felvilágosí­tást. E családvédelmi hálózatnak elsődleges feladata az egészségügyi felvilágosítás lesz, nem pedig az abortuszról való lebeszélés. A vár­ható tennivalókra már az elmúlt hetekben felkészítettük a szolgálat munkatársait. Ennek megfelelően: a védőnők meghallgatják a terhes­ségmegszakításra jelentkezőket, majd elmondják, hogy milyen ve­szélyekkel jarhat az abortusz. tonjárdákat és kocsikijárókat is feltörték, s mély árokkal lehetet­lenné tették a járművekkel való ki- és bejárást. Á gyalogos közleke­désre pedig maradt a mélység fölé vezetett vaspalló. Az érintettek már csak abban reménykedhetnek, hogy ezúttal nem hosszan tartó beruházásról van szó. Azért abban is bíznak, hogy a zöldövezetnek ültetett cser­jéket is — még ha azok megsínylik a „kilakoltatást” — visszateszik az eredeti helyükre. Egyúttal a védekezésről, a meg­előzésről is tájékoztatást adnak, majd — három nap gondolkodá­si idő után — ha az érintett fenntartja elhatározását, engedé­lyezik az abortuszt. — Egy-egy abortusz egyéb­ként 5000 forintba kerül, de az állapotos nők szociális helyzetét figyelembe véve a családvédelmi szolgálat javaslatára az összeg mérsékelhető. — Nagy érdeklődést keltett a várandósági pótlék bevezetése. — Nyugodtan állíthatjuk, hogy Európában egyedülálló lé­pést teszünk azzal: január elsejé­től a gyermeket váró nők a ter­hesség 12. hetétől várandósági pótlékra jogosultak. A pénzzé? az édesanyák és a születendő gyermek egészséges életkörülmé­nyeit kívánjuk szolgálni. A pót­lék összege egyébként azonos lesz a gyerekek számától függő családi pótlékkal. — A jogosultságot a szülész­nőgyógyász szakorvosnak kell igazolnia. Az igazolást a munka­helyen — ha ott működik társa­dalombiztosítási kifizetőhely — vagy a tb. megyei igazgatóságá­hoz kell benyújtani. — szóma — Privatizálás előtt a kunszentmiklósi Temaforg A kunszentmiklósi munkaügyi hivatal vezetője, Szinyi Károly ok­tóberben még azt a tájékoztatást adta, hogy a Temaforg helyi gyár­egysége december elsejével 30 dol­gozó elbocsátását jelezte. így tör­­tént-e? — kérdeztem László Tibor igazgatótól. — Minden cégnek jelentési kö­telezettsége van a munkaügyi hi­vatal felé az elbocsátásokat illető­en. Mi a harmadik negyedévben 35 fő elbocsátását jelentettük be és ezt a keretet ki is merítettük. Az utolsó negyedévre viszont 30 elbocsátást jeleztünk a munka­ügyi hivatalnak, de ebből végül csak 8 lett, s csak január elsejétől. Az év végéig 3 műszakban még a hét végeken is folyamatosan dolgozunk. Reméljük, hogy a kö­zeljövőben nem kényszerülünk újabb létszámcsökkentésre. — Elterjedt a híre, hogy privati­zálják a Temaforgot. Igaz ez? — A Temaforg Vállalat még májusban beadta az átalakulásra vonatkozó tervét. Ezt azonban a vagyonügynökség nem fogadta el, hanem különböző módosításokat kért. A változtatások megtörtén­tek, így decemberben újra beadtuk átdolgozott elképzeléseinket. A privatizációt mi úgy gondoljuk, hogy a helyi gyár leválna az anya­­vállalattól és egyszemélyes kft.-vé alakulna. Majd pedig így lenne meghirdetve külső befektetők szá­mára. — Milyen változásokról tud be­számolni, amióta az üzem igazgató­ja? — Egészen más a helyzet ma, mint három éve, amikor átvettem a helyi gyáregység vezetését. Elő­ször is „eltűntek” az addig nagy biztonságot adó szocialista piacok. Ugyanakkor vállalaton belül na­gyobb szabadságot kaptunk. A belföldi piacon teljesen önállóan jelentünk meg. Csupán az export bonyolítása maradt központi kéz­ben. A másik jelentős változás — amire azért nem vagyok maradék­talanul büszke —, hogy ma csak 100 fő dolgozik a gyárban a koráb­bi 480-nal szemben. És a létszámle­építés csak részben volt a gazdasá­gi racionalitásból fakadó saját el­határozás. Jócskán megjelent ben­ne a piac hiánya miatti kényszer is. Most szerencsére nincs felesleges létszám, ami azért jó, mert így nem kell a privatizáció közepén embe­reket elküldenünk. Ettől az évtől kezdve egyébként pénzügyileg is önálló lett a gyár. Sajnálatos do­log, hogy májustól az embargó mi­att kiesett a második legnagyobb partnerünk, egy szerbiai cég. Mindez havi tízmillió forintos ki­esést jelent számunkra. Sitkéi Tamás P. S. Január elsejétől: várandósági pótlék A címben tett megállapítás, sajnos, egyre inkább igaz, így nézeteltérések leginkább csak ab­ban lehetnek, hogy valójában ki a szegény manapság. Ennek ki­derítése pedig nem is olyan egy­szerű, mert legtöbbször ez ügy kapcsán csapnak össze a szenve­délyek. A mindennapi életben gyökerező problémákról, azok megoldási lehetőségeiről a kalo­csai önkormányzat népjóléti és oktatási bizottságának elnöké­vel, Bíró Zoltánnal beszélget­tünk. A város történetében szinte példa nélküli az a segélyezési ak­ció, amely a karácsonyi ünnepe­ket előzi meg. Ön hogyan ítéli meg munkájukat? A minden ed­diginél több pénz kiosztása ele­gendő-e? — Segélyt általában a rászo­rultak kapnak. Legtöbbször ké­rés alapján, melynek nyomán alapos vizsgálat targya, hogy ki a szegény, vagyis: a családban mennyi az egy főre eső jövede­lem. Ezt persze sok egyéb adat, információ, nem utolsósorban egy alapos környezettanulmány is kiegészíti. A legtöbb embernek a mindennapi kiadások még túl nagy gondot nem jelentenek, de egy nagyobb bevásárlás, mint például a karácsonyi, fölborít­hatja a családi költségvetést. E tény ismeretében bizottságunk úgy határozott, hogy az ilyen időszakokat megelőzően — ami­kor tömegével jönnek segélyt kérni — magunk megyünk az események elé. Tehetjük ezt azért, mert ugyan pontos szociá­lis térkép nem áll rendelkezé­sünkre, de a meglevő nyilvántar­tások, számítógépben őrzött adatoknak a szociális területen dolgozók ismereteivel történő aktualizálása megbízható adato­kat szolgáltatnak. Ehhez termé­szetesen hozzá jönnek azok, akik maguk keresik a hivatalt, hogy valamilyen támogatáshoz jussa­nak. Ilyen átfogó segélyezési ak­ció volt az őszi beiskolázással já­ró önkormányzati támogatás, amikor összesen 3650 gyermek, közel 6,5 millió forintot kapott. A családoknak további nagy kiadás a téli ruhák, tüzelő be­szerzése, amelynek hiánya legin­kább ilyenkor karácsonykor, a családok legbensőségesebb ünne­pén válhat égetővé. Ezért úgy gondoltuk, ismét segítenünk kell, kérés nélkül is. A rászorultak egy körét ötezer forint értékű tü­zelőutalványban részesítettük. Ebbe elsősorban azok kerültek, akik rendszeres szociális vagy nevelési segélyben részesülnek. De adtunk olyanoknak is, akik az év folyamán egyszer vagy többször kaptak szociális se­gélyt. E döntésünk nyomán 393 család négyszáz tüzelőutalványt kapott. A támogatottak, másik körének a helyi Duna Áruház­ban beváltható, négyezer forint értékű ruhavásárlási utalványt juttattunk. A védőnők, óvónők, tanárok és a nagycsaládosok egyesülete által javasoltak közül 263 család kapott ruhautalványt. Természetesen ez a folyamat egészen karácsonyig nem zárul le. Ünnepekig ötszáz ilyen jelle­gű támogatást adunk. Biztosan még igy is vannak olyan családok, akik úgy érzik, hogy igazságtalanul maradtak ki a segélyezettek köréből. Tény, hogy nem tudunk mindenkinek adni. Ám, úgy érezzük, azért a legrászorultabbakon segítettünk. A magunk részéről mindent megtettünk azért, hogy sok csa­ládnak boldogabb karácsonya legyen. Zs. F. Diákok a pakisztáni nagykövetségen A Pakisztáni Iszlám Köztársa­ság nagykövetének, Khalid Amir Khánnak meghívására nemrégi­ben hat diák és két tanár látoga­tott Budapestre, hogy a nagykö­vet vendége legyen. A kalocsai Szent István Gimnázium kis cso­portja akkor kapott meghívást, amikor a nagykövet és felesége a várossal és iskolájukkal ismerke­dett. A nagykövet és munkatár­sai hazájuk történelmének és je­lenének bemutatása után elisme­réssel szóltak Magyarországról. Mint hangsúlyozták, nagyon bíz­nak abban, hogy a szórványosan megjelenő idegengyűlöletet a jó­zan ész váltja fel. Hiszen sok pa­kisztáni diák él országunkban, akikért felelősséggel tartoznak. Oroszországban elhunyt magyar foglyok Akik a Duna—Tisza közén születtek Lapunk az Új Magyarország című napilap nyomán folytatja a moszkvai központi levéltárból immár folyamatosan érkező névsor közzétételét, amely a háború alatt és után hadifogolyként, valamint a kényszermunkatá­borokban orosz földön elhunyt magyarok adatait tartalmazza. Amennyi­ben bárki a hozzátartozóját, rokonát fedezné fel a névsorban, forduljon a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetéhez, ahol további információkat kaphat. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk helyhiány miatt csak a mai Bács-Kiskun megye területén született foglyok nevét közli. A teljes lista az Új Magyarország szerdai és szombati számaiban található. K Sz. Nagy István, 1921. Kecskemét, ti­zedes, meghalt 1945. április 24-én (hdf.); Kavorgó József, 1917. Újkécske, hon­véd, meghalt 1945. január 12-én (hdf.); Kelmelgye Mihály, 1915. Ladánybene, honvéd, meghalt 1945. február 19-én • Kétzázezer elesett magyar kato­na fejfája a Don-kanyarban. (Sebestyén István felvétele) t (km.); Kemény György, 1909. Kecske­mét, rangja ismeretlen, meghalt 1943. jú­nius 12-én (hdf.); Kejri? Kéri Ferenc, 1908. Kecskemét, honvéd, meghalt 1947. április 7-én (hdf.); Kejró? Kérő? Ferenc, 1909. Kecskemét, honvéd, meghalt 1945. február 24-én (hdf); Korink Sándor, 1907. Kiskőrös, honvéd, meghalt 1945. november 30-án (hdf.); Kollár Pál, 1907. Kiskunhalas,honvéd,meghalt 1946. má­jus 26-án (hdf.); Kalmár József, 1912. Fülöpszállás, honvéd, meghalt 1945. jú­nius ? (hdf.); Komátszegi Henrik, 1913. Kiskunfélegyháza, rangja ismeretlen, meghalt 1946. április 9-én (hdf); Kucse­­ra János, 1913. Kiskun?, rangja ismeret­len, meghalt 1945. március 8-án (hdf.); Kádár Károly, 1899. ?szentmiklós, rang­ja ismeretlen, meghalt 1945.január 19-én (hdf.); Kukucska József, 1912. Izsák, honvéd, meghalt 1946. április 24-én (hdf.); Kukis Imre, 1912. Kiskunmajsa, honvéd, meghalt 1946. március 8-án (hdf.); Kaszáló Ferenc, 1914. Kiskun­félegyházi járás, honvéd, meghalt 1943. január 15-én (hdf.); Kari Márk, ?, Kiskunfélegyháza, honvéd, meghalt 1945. január 28-án (hdf.); Kriskó Já­nos, 1922., Kiskőrös, őrvezető, meg­halt 1945. február 6-án (hdf); Kálló Mihály, 1919. Kiskunhalas, szakasz­vezető, meghalt 1947. július 5-én (hdf.); Kasza László 1910. Kecskemét, rangja ismeretlen, meghalt 1945. októ­ber 24-én (hdf.). A névsorban szereplő rövidítések: (hdf.) hadifogoly, (km.) kényszermun­kás, málenkij robotra elhurcolt. Fidesz-karácsony A Fidesz száz kecskeméti óvo­dást és állami gondozott kisgyer­meket lát vendégül a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban. A rendezvényre december 22-én, kedden, 17.30 órakor kerül sor. A helyi adókról Kecskeméten A helyi adók felülvizsgálata és módosítása is szerepel a kecske­méti képviselő-testület mai ülésé­nek napirendjén. A városháza dísztermében 13 órakor kezdődő közgyűlésen döntés várható a pedagógusdíjak alapításáról, a város jövő évi költségvetésének koncepciójáról és a távhőszolgál­tatás lakásonkénti mérésének tá­mogatásáról. KÖZÉLETI HÍR — A Pofosz megyei elnöke tá­jékoztatót tart kedden, 9 órától a tiszakécskei Bekő vendéglő ter­mében a személyi szabadságuk­ban korlátozottak kárpótlási le­hetőségeiről, a nyugdíjkiegészítés kérdéséről. Csak kérdezem... Van-e különbség Ki az úr a házban? — és a fCi a háziúr? — kérdés között? A különbség bi­zony méretes. Kivált azok érzik ennek jelentőségét, akik ez idő tájt és bérlakásban laknak! Elvi­leg a föbérlö a háziúr, s ha nem nős, még ő is lehet az úr a ház­ban. Viszont a legutóbbi 85 szá­zalékos (Kecskeméten legalábbis ennyi) önkormányzati lakbéreme­lés igencsak megingatja ezt az arisztokratikus pozíciót. Egy hetven éven felüli nyugdí­jas ismerősöm panaszkodott, Iwgy nem tudja majd kifizetni a meg­emelt lakbért, mert egy 48 négy­zetméteres lakásban terpeszkedik egyedül — felesége évekkel ez­előtt meghalt —, s így nem jogo­sult arra a kedvezményre sem, ami megilleti az egyedül lakókat, ha 45 négyzetméternél többet nem foglalnak el. — Hallottam a parlamentből — mondja, hogy a nyugdijak azért rónak borzasztó terhet a költségvetésre, mert nagyon sok a hetven éven felüli. — Én azóta egyfolytában szégyellem magam, hogy elmúltam hetvenéves, nem is tudom, hogy tudnék segíteni a kormányzaton. Elkeseredése nemcsak a lakbér­­emelés mértéke és a saját költ­ségvetése közötti feloldatlan el­lentét miatt váltott ki benne köz­vetlen indulatokat, hanem ezért, mert újságot is olvas. Abban pe­dig az állt, hogy Kecskeméten összesen több mint 800 ezer fo­rinttal tartoznak egyesek a lakbé­rükkel. Ennek kiegyenlítése vé­gett is szükséges emelni. — Most én. kisnyugdíjas fizes­sem meg azoknak a lakbérét, akik elmaradtak vele? Csak kér­dezi . . . Hámori Zoltán V________________J

Next

/
Thumbnails
Contents