Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1992. december 2,, 7. oldal Kedves olvasóink! Egyre több levelet hoz a postás a Tisztelt Szerkesztőség címére. A meg­állapítás az örömünket is kifejezi: hiszen nem csak gondjaikat osztják meg velünk, hanem értesülhetünk örömeikről is. Különösen megható volt annak a kisiskolásnak a levele, aki a lakóhelyének önkormányzatától kapott szociális támogatást köszöni meg — az újságon keresztül. Sok területe van még az életnek, amiről elsősorban leveik segítségével ismerkedhetünk meg. Kérjük, továbbra is írjanak. Várjuk észrevételeiket. A szerk. Itt biztatnak, ott elutasítanak Nem mindennapi eset történt ve­­’lem és családommal. Apósom a Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky utca 33. szám alatti, tanácsi bérleményű lakást 1990 augusztusában megvá­sárolta az IKTV-től. Az épület egy részét teszi ki ez az ingatlan, a má­sik része évek óta üresen álló gyógy­szertári raktár volt. Mivel férjem szüleinél lakunk, kétszobás lakásban kilencedma­gunkkal, kérvényt nyújtottunk be az IKTV-hez, az említett, üresen álló épületrész megvásárlására vagy bérbevételére, 1990. szeptember 24- én. A kérelemre válaszolva közöl­ték, hogy amennyiben döntés szüle­tik az épületrészről, azonnal tájé­koztatnak. Lakásproblémánk megoldása azóta halaszthatatlanná vált, legki­sebb gyermekünk születése miatt, mivel szívfejlődési rendellenesség­gel született és teljes csendre és nyu­galomra lenne szüksége, gyógyulá­sa érdekében. Korábbi kérelmemre hivatkozva, többször megkerestem személyesen és írásban is az önkor­mányzat hivatalait, hogy segítsenek problémám megoldásában, tekin­tettel annak súlyosságára. Úgy tájékoztattak, hogy a fenti bérlemény sorsáról az 1992. május végére összehívott közgyűlés fog dönteni. Ugyanakkor már 1992. április 14-én szerződés szerinti bér­lője volt Iszer Balázs, aki vendéglá­tó-tevékenységet kíván folytatni az épületrészben. Azóta is a kérvények garmadát írom a különböző fóru­mokhoz, igazamat keresve. Lassan több időt töltök el az önkormány­zat hivatalaiban, mint három gyer­mekemmel. Az egyik helyen biztat­nak, a másik helyen elutasítanak. Meggyőződésem, a sok ellentmon­dás miatt, hogy az illetékes hivatal megkerülésével jött létre a bérleti szerződés. Ezt támasztja alá az új bérlő kijelentése is, melyet tanúk jelenlétében tett, miszerint: előtte nincs akadály, ő mindent el tud in­tézni. Nem átallott az új bérlő bíró­sághoz fordulni, hogy hivatalosan erőszakolja ki utólagos hozzájáruló nyilatkozatunkat tevékenysége el­kezdéséhez. Bízom benne, hogy olyan felsőbb fórumhoz is eljutott vagy eljut ké­relmeimből, ahol egy öttagú család súlyos problémájának a megoldása fontosabb, mint egy játékbarlang üzemeltetésének az engedélyezése. Bariné Borsodi Kornélia Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky u. 33. EZ KÉSZ BALESETVESZÉLY! Tábla van, tábla nincs, tábla nem látszik Minden autós ember számára nélkülözhetetlen az utakon a közle­kedési táblák elhelyezése, mely szó szerint értve irányítja a forgalmat. Lenne egy-két észrevételem ezzel kapcsolatban. Naponta autózom Kiskunfélegy­háza és Kecskemét között. Kecske­mét felől, az Aranyhegyi csárda előtt 5-6 darab tábla jelez valamit, s van egy tábla, amely 60 kilométe­res sebességet javasol. Azonban ez a tábla csak akkor látszik, akkor észrevehető, ha az autós körülbelül 20 méterre megközelíti, ugyanis a többi útmutató tábla eltakarja. Mi­vel helységjelző tábla (lakott terü­let) nincs elhelyezve, mely lassítaná a forgalmat, az idegen autós ezért nem lassít, sok baleset történik. Továbbá: Kiskunfélegyháza bel­területén, az 5-ös számú főút és a Bercsényi utca kereszteződésében csatornázási munkák folynak, a Bercsényi utcát ezért lezárták. Vagyis, az 5-ös számú főútról nincs lekanyarodás a Bercsényi utcára, de ezt tábla nem jelzi! Ha jól tudom, a múlt héten ezen a helyen baleset történt, melynek későbbi — esti — helyszínelése körülbelül két órán át megbénította a forgalmat. Aki nem tudja — tábla hiánya miatt — indexel és ezzel a lassítással aka­dályozza az amúgy is sűrű forgal­mat. Tájékoztatásul: Kiskunfélegyhá­zán az 5-ös számú főút és a Gábor Áron utca csatornázási munkái ez­után kezdődnek! Nem tudom, ki­nek a kötelessége a táblák elhelye­zése, gondolom a kivitelezőé, de az autósok részére ez bosszantó! Jön a tél, a fékezés, a gyorsítás, tábla van, tábla nincs, tábla nem látszik. Ez kész balesetveszély. Üd­vözlettel: Kovács Imre Kiskunfélegyháza, Asztalos J. u. 2. AZ ABORTUSZVITÁHOZ Készülnek a szeretetcsomagok Mikulásra • Készülnek a szeretetcsomagok. Őszintén bevalljuk: nem gondoltuk, hogy ennyire sikeres lesz a Mikulásra meghirdetett szeretetcsomag-akciónk, mely a tizenegy gyer­mekes tassi édesanya levele nyomán bontako­zott ki. Ő karácsonyra kért bárkitől játékokat, mert — mint irta — náluk évek óta üres a ka­rácsonyfa alja. Nagyon szegények. A tassi család címét az első napokban több mint harminc olvasónknak adtuk meg. Ezek után úgy gondoltuk, jó lenne, ha más szegény­sorsú családok gyermekeinek is juttathatnánk az Önök ajándékaiból. * Miután azt közhírré tettük, jöttek a csoma­gok folyamatosan. Hozták személyesen, küldték postán, s voltak, akik — talán túlzott szerény­ségből? — szerkesztőségünk portáján hagyták • Egy másik csomagban ez a gyermekrajz volt elrejtve. • Subiczné Bődi Judit, kiskunfélegyházi olvasónk jókívánságát szeretetcsomagjában találtuk. küldeményüket. Számos csomagban néhány mondatos, kedves hangvételű levelet is talál­tunk. Kedves Olvasóink! Az Önök jóvoltából több mint száz rászoruló, zömmel nagy családnak, tu­dunk örömet szerezni Mikulás napján. Jó érzés ezt leírni. Az ajándékcsomagok már készülnek, hogy időben odaérkezzenek a címzettekhez. — rapi — Ha lehet, küldjenek neki könyvet Lapjukban olvastam a szere­­tetcsomag-akcióról. Nagyon megörültem, hogy gondolnak ránk, munkanélküliekre és nagy­­családosokra. A férjemmel együtt mi is munkanélküliek va­gyunk. Két gyermekünk van. Csilla 2. osztályba jár, 8 éves és nagyon szeret olvasni. Ha lehet, küldjenek neki könyvet. Pisti 4 éves, nagyon szeret kisautókkal játszani, s mivel tanyán lakunk, biciklizni, de az, sajnos, tönkre­ment. Ha tudnának ruhaneműt küldeni, azt is szívesen elfogad­nánk. Előre is köszönöm. (Név és cím a szerkesztőségben) Gyermekeink szeretete van a csomagban Olvastuk a Petőfi Népe szeretet­­csomag-akció felhívását. Igazán nagyon szép dolognak tartjuk ezt a megmozdulást. Nekünk három gyermekünk van, és hála Istennek, mi meg tudjuk adni nekik, hogy a kitisztított csizmácskák minden évben megteljenek. Sajnos, nagyon sok helyen ilyenkor üresen maradnak a kisci­­pők és efelett nem hunyhatunk sze­met. Nagyon örülünk, hogy a Pe­tőfi Népe megszervezte ezt az akci­ót, és aki tud, elküld néhány feles­legesjátékot. Mi a gyermekeinkkel együtt vá­logattuk össze azt a szerény kis cso­magot és közben igyekeztünk megmagyarázni nekik, hogy bi­zony vannak olyan családok is, ahol a Mikulást hiába várják a gye­rekek. Ők, úgy érzem, hogy megér­tették és minden szeretetüket megpróbálták ebbe a csomagba tenni. Kérjük, fogadják szeretettel és reméljük, hogy a kiscsizmákban a mi szeretetünket is megérzik az erre rászoruló gyerekek. Köszön­jük, hogy a Petőfi Népeebben segí­tett. Tisztelettel: a Schumacher család Nemesnádudvarról A taxis kamara vállalja Az alábbi levelet kaptuk Or­­csik Attilától, a Kecskeméti Taxis Kamara elnökétől. „A Petőfi Népe november 20- án megjelent, Mikulásra: Szere­­tetcsomag-akció című felhívá­sukhoz a Kecskeméti Taxis Ka­mara, mely a kecskeméti taxi­sokat tömöríti, csatlakozni kí­ván olyan módon, hogy a szer­kesztőségbe érkezett adományo­kat, rendszerezés után, lakott területen belül, a címzettekhez eljuttatja.” Köszönjük, taxisok! Ez nagyban megkönnyíti munkán­kat. i Ilyen vélemény is van Nagy örömmel, egyetértéssel ol­vastam a Petőfi Népe 1992. novem­ber 18-ai számában a T. Szerkesztő­ség rovatban dr. Sz. Z.-né aláírással megjelent, A döntés joga a nőké legyen című hozzászólást. Végre akadt valaki, aki erről a kényes té­máról megírta rövid, de a lényeget tartalmazó véleményét és nem utol­sósorban dicséret illeti önöket, hogy az írást leközölték. Aki nyitott szemmel jár, az ta­pasztalhatja, hogy a rendszerváltás óta a katolikus egyház képviselői egyre erősödő hangon, egyre többet és többet követelnek! Jogcímet for­málnak arra, hogy mindenbe bele­szóljanak, ítéljenek és főleg elítélje­nek. Jelenleg zajlik az abortuszvita, természetesen ebben a kérdésben is kinyilatkoznak és természetesen a legszélsőségesebb álláspontot kép­viselik: a teljes tiltást. Isten nevében nyilatkoznak, pedig ők is esendő földi emberek. Azt hiszem, mindenki tud olyan esetről, amikor a felkent kezek a szent fogadalommal össze nem egyeztethető cselekményeket is el­követtek. A másik dolog (szintén csak a katolikus egyházzal össze­függő probléma), a volt egyházi in­gatlanok visszaadása. Természete­sen minden egyház kapja vissza, ami az övé volt, de a katolikus egy­ház visszaigényel olyan iskolákat is, amelyeket anyagiak és tervező hiá­nyában nem tud működtetni, de a plébános úr azt kéri, majd az ön­­kormányzat adja az anyagiakat, ő pedig, a plébános, majd elirányítja az egyéb dolgokat. Mindezek és más események azt bizonyítják, hogy a katolikus egy­ház, amint a történelem folyamán is mindig, arra törekedett hogy a vilá­gi hatalomból minél nagyobb részt megszerezzen magának. Magyaror­szág azonban nem tiszta katolikus ország. A más vallásúak úgy gon­dolom, érthetően nem napy öröm­mel és szimpátiával szemlelik a ka­tolikus egyháznak a fentebb emlí­tett magatartását és tevékenységét. Nagyon remélem, hogy hazánkban lesznek olyan erők, amelyek lefog­ják a Jávorka plébános urak es rendtársaik kezét. Még egyszer: nagyon örülök Sz. Z.-né levele leközlésének, a fentie­ket pedig jól esett leírnom, ezek a gondolatok már régen kikívánkoz­tak belőlem. Tudom, hogy levele­met nem közük le az újságban, de örülök, ha elolvassák és tudnak ró­la, hogy ilyen vélemény is van. Nagy Miklósné, Kecskemét, Akadémia krt. 56. III. 5. Milyen munka ez? Nagyon finoman fogalmazva, kisülne a szemem, ha olyan ügyintézést végeznék, mintazIKTY-nél végeznek. Másfélhónap­ja személyesen, levélben, telefonon szeret­ném megtudni, hogy mennyi fűtési díjat kell fizetnem a változásból adódóan. Eddig ez nem sikerült. A levelemre Mihala Úr nem válaszolt, telefonon fogalmuk sincs semmi­ről, nem találják az ügyintézőt, más díjösz­­szeget mondanak a központban, a széche­­nyivárosi, valamint a Simon István utcai hőközpontban. írásos értesítést a mai na­pigaz egészházban nem kaptak, azügy inté­zők nem tudják miért. Hát milyen munka ez?! A pótfűtési díjat ki tudják számolni, de a meleg víz helyett (a melegvíz-csapból meleg víz árban) körül­belül 20 liter hideg víz folyik ki, mire elkezd langyosodni. Napközben nem fűtenek, ezt is ki lehet számolni és csökkenteni vele a dí­jat. Remélem, így fog történni! Mégis, mit gondolnak, meddig lehet ezt csinálni? Mindennek van határa, nem any­­nyira hülyék az emberek, mint azt szeret­nék! Nem tudom már, mit tegyek, de addig nem vagyok hajlandó fizetni, amíg írásban értesítést nem kapok az új díjazásról. Hegedűs Mária Kecskemét, Petőfi S.u. 16. IV. 27. Sarlatánok trükkjei A lapjuk 1992. november 14-ei számában olvasott, Modortalan csontkovács című íráshoz — közérdekűségére tekintettel — néhány kiegészítő megjegyzést szándékozom fűzni. Napjainkban a tudományos meg­alapozottság nélküli gyógyítás vi­rágkorát éljük. Egymást érik a cso­datevő csontkovácsok, transzcen­dens adottságokkal rendelkező, kézrátéttel fájdalmakat űző, mági­kus képességekkel kérkedő ráolva­sok. Tisztelet a valóságos természet­­gyógyászoknak. Ennek ellenére el­képesztőnek tartom, hogy némelyek milyen könnyen felülnek sarlatánok olcsó trükkjeinek, csaló svihákok­­nak, s nem átallják vaskos pénzösz­­szegekkel honorálni álságos üzel­­meiket. Csak sajnálni tudom az ilyen palimadarakat. Lakóhelyemen is van vajákos, akihez úgy járnak a gyógyulást áhító helyi ügyfelek, mint mások a jó kút­hoz. Igaz, senki betegsége nem mú­lik el az ő áldásos ügyködése által, de a kuruzslásért kért sommás összege­ket minden kliens ellentmondás nél­kül leteszi az asztalára. A szomszéd településen, Jánoshalmán is funkcionál egy „csodatévő doktor”, aki Jugoszláviából jár át több-keve­sebb időre, hogy a helyi betegeket gátlástalanul megpumpolja. Töb­ben elmondták az ottani lakosok közül, úgy tapasztalják, semmi ha­tása nincs az illető gyógyító munká­jának, ha csak az nem, hogy bizal­mukba tud férkőzni. Vagyis, a gyó­gyítás hatásfoka szemszögéből ő is a hiszékenység vámszedője. A helyi önkormányzat egyik — mintegy három hónappal ezelőtti — ülésén javasoltam a testületnek, hogy igyekezzék elejét venni egyes kuruzslók gyógyító munkát lejárató községi szélhámoskodásainak. A képviselők azonban nem voltak hajlandók ebben érdemi válaszra. Mindössze egyikőjük annyit mon­dott, hogy nem lehet elvitatni az ál­lampolgárok jogát, miszerint azzal gyógyíttatják magukat, akivel ép­pen akarják. Ez igaz lehet, de ki felel azokért a beteg emberekért, akik a kuruzsló álgyógyászok mesterkedé­se következtében az előzőnél is bete­gebbé válnak? Erre a kérdésre máig sem kaptam senkitől választ. Földes Péter Mélykút, Rózsa u. 32. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Bócsái köszönet Ritkán kapunk — mint most, Bócsáról — egymondatos levelet, melyben egy kislány tolmácsolja köszönetét iskolatársai nevében is. íme a kurta szavú levél: — Megkérném önöket, hogy egy pár sorban mondjanak köszö­netét a nevemben a bócsai önkor­mányzatnak azért a szép ajándé­kért, 3000 forintért, melyet kará­csonyra juttatott nekünk, vagyis az összes 14 éven aluli gyereknek. Köszönettel egy bócsai kislány: K. T. Bocsa Csak elbambultam Bizony isten, ha én lennék a RENO cipőcentrum igazgatója, páros lábbal rúgnám ki a biztonsági szolgálat levele­zőjét. Mert a: még hagyján (l?), hogy faragatlanul szégyenítenek meg egy vá­sárlót az üzletben, de az már mégis csak példátlan, hogy mindehhez ideológiát gyárt és a Petőfi Népében lejáratja a céget. Ráadásul még viccelődik is . . . Magyarországon egyáltalán nem fur­csa, hogy egy vállalkozásnál ellenőriz­nek valamilyen formában. Az viszont furcsának tűnik, ha egy magát európai­nak valló üzletben hiányzik a „gyerek­szoba" felelős beosztásban lévőknél. Mert a magyar nyelv is ismeri a kérem, elnézést, köszönöm, bocsánat, megen­gedné, sajnos •stb. kifejezéseket. Ezek hiányát pedig nem leltet viccekkel és fa­ragatlan modorraI elütni. En is kapcsolhatom ezek után a törté­netet egy régi vicchez: A gyerek oda­megy a bácsihoz és megkérdi: — a bácsi RENO-őr? Mire az élénken tiltakozik: — Nem kisfiam, csak elbambultam. N. M. Kecskemét LEVÉLVÁLTÁS A cukorgyár vétlen A Becsapnak a zsákos cukorral című olvasói levélre, mely novem­ber 18-ai lapszámukban jelent meg, helyreigazításként — mivel az a valóságnak ellentmondó té­nyeket tartalmaz — kérem az aláb­biak közlését. A termelés során a vállalat szá­mos erre kijelölt dolgozója (mér­legszerelők. cukorraktárosok mű­­szakvezetők, laboránsok stb.) igazgatói utasításra kellő gyakori­sággal ellenőrzi a cukor minőségét, a csomagolást, a betöltött súly mennyiségét. Eltérés esetén a hibás mennyiséget visszaadjuk a terme­lésnek. A Békés Megyei Állategészség­ügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állo­más is rendszeresen végez gyárunk­ban hasonló termékellenőrzést, s 1991-ben és 1992-ben egyetlen eset­ben sem állapítottak meg súlyhi­ányt. Nem volt reklamáció a szállító és továbbraktározó, s az értékesítő vállalkozók részéről sem. A kisszállási levélírót lakásán fel­kerestük, s bár vállalatunk vétlen­­nek érzi magát, mégis, jó hírnevünk megőrzése érdekében a zsákból hi­ányzó mennyiséget, átvételi elis­mervény ellenében, átadtuk neki. Azonban a későbbiek során ha­sonló reklamációt nem tudunk elfo­gadni, mivel termékeink átvételéről a szállítólevél kiállítása és a mennyi­ségek pontos átvétele után felelősség a fuvarozót, majd a nagybani raktá­rozót, s végül a forgalmazó-értékesí­tő vállalkozókat terheli. Kérem a Tisztelt Vevőket, hogy hasonló problémáikkal az említett vállalko­zókat keressék meg. Bihari László igazgató Mezőhegyesi Cukorgyár Szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents