Petőfi Népe, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-16 / 296. szám
TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1992. december 16., 7. oldal Kedves olvasóink! Mindenekelőtt felhívjuk figyelmüket: névtelen leveleket ne írjanak, mert ezekkel — szóljanak bármiről — nem tudunk foglalkozni. Sokkal inkább örülünk annak, ha valaki kifejezetten kéri — ilyen is előfordul — teljes nevének és címének a közlését, ezzel is nyomatékot adva annak, hogy vállalja a felelősséget írásáért. Mai összeállításunkban egyébként a szokásosnál több, vidékről érkezett levelet közölhettünk. Szívesen tettük. Továbbra is várjuk írásaikat, bármely közérdekű témában, névvel, lakcímmel ellátva. (A szerk.) VÁLASZ EGY RENDELETRE Nekem nincs kutyám, de állatbarát vagyok Szeretném, ha leközölnék levelem a lapban teljes terjedelemben. Az alábbiak az Állattartási rendelet Kecskeméten című, december 10-én megjelent cikk kapcsán fogalmazódtak meg bennem. Mélységesen felháborít a Kecskemét képviselö-testülete által hozott állattartási rendelet kutyákra vonatkozó azon szakasza, mely szerint a többlakásos épületekben a lépcsőházhoz tartozó, valamenynyi otthon lakója előzetesen bele kell, hogy egyezzen valamely lakó kutyatartásához. Én nem tudom, hogy a tisztelt képviselők közül, akik a rendelet ezen pontját megszavazták, hányán laknak többlakásos épületben. Ugyanis, ha a képviselők többsége ilyen lakásban lakna,, akkor valószínűleg nem lenne idegen számukra az emberek közötti mindennapos viszálykodás, amely lehetetlenné teszi a rendelet ezen pontjának a megvalósítását. Nekem nincs, kutyám, de állatbarát vagyok. Úgy tűnik, a képviselőkről ezt nem lehet egyértelműen elmondani. Kérdezem a testületet; meg tudják-e mondani, hogy a rendelet betartása esetén mi legyen azokkal az okos és hűséges kutyákkal, melyeket majd szélnek eresztenek, mert mondjuk a tizenöt lakó közül csupán csak egy nem egyezik bele a kutyatartásba? A tisztelt képviselők megtehetik, hogy egy tollvonással emberek életébe beavatkozzanak? Nagyon szeretném — és szerintem minden állatbarát így gondolja —, ha a tisztelt képviselő-testület elgondolkozna ezen és még idejében rendeletmódosítással (pl. kétharmados többségi hozzájárulás) kutyabarát-rendeletet hozna: F.-né közös képviselő (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Kutyakrimi Alsószéktón Végső elkeseredésünkben fordulunk a szerkesztőséghez. Mi Kecskeméten. Alsószéktóban, a volt szovjet laktanya mellett lakunk. Azt hittük, amikor kivonult a hadsereg, végre lesz egy kis nyugalmunk, (loptak mindent, ami mozgatható volt), de sajnos, nem így történt. Itt hagyták az addig gondozott, etetett kutyáikat. Semmi baj nem lett volna, ha akkor az illetékesek intézkedtek volna, összeszedték volna a gazdátlanná vált állatokat. Ezek a kutyák, az éhségtől hajtva, vadászni mentek, fogdosták a nyugodtan kapirgáló baromfiakat. Itt kezdődött a mi harcunk, amikor rájöttünk, hogy egy-két tyúkkal, csirkével kevesebb van. Figyeltük és megláttuk, hogy kutyák fogdossák és eszik meg. Kezdtük a mezőőrrel, aki azt mondta, hogy lakott területen nem lőheti le a kutyákat, menjünk a gyepmesteri telepre. Mentünk. Ott azt mondták, próbáljuk elfogni, ketrecbe zárni és akkor ők elviszik. Űztük, kergettük, de se elfogni, se agyonütni nem tudtuk. Már ott tartottunk, hogy főleg egy nagy fekete, elvadult kutya vált vadállattá (kb. 50 kilogramm, fajtáját nem ismerjük). Betör a zárt ólakba, összetör, felborogat mindent, s az ott talált állatokat mind leöli. Egyet-kettőt megeszik, de megöl minden mozgó állatot. November 30-án például leölt egy nagy, zárt épületben 23 anyanyulat, kisnyulaikkal együtt és három apaállatot. Ugyanazon az éjszakán egy másik helyen szintén anyanyulakat, kisnyulakat, a harmadik helyen már csak egy apaállatot. Tyúkokat, csirkéket halomba öl. Nem eszik meg semmi mást, csak amit ő megöl. A körzeti rendőrtől kértünk tanácsot, hogy mit tegyünk. Ő a polgármesteri hivatalba küldött. Ott, a 4-es számú szobában azt mondták, hogy menjünk a Végvár u. 1. szám alá, mert panaszunk oda tartozik. Ez a városgazdasági vállalat. Itt nem túl türelmesen közölték, hogy ez nem az ő dolguk, menjek a gyepmesteri telepre, a Mindszenti út 7. szám alá. Ott elmondták, hogy nekik kellene kijönni, de a rendőrségén múlik, hogy mikor adnak rendszámot. A Végvár utcában kaptam egy újabb címet és telefonszamot; Thököly u. 34. Telefonon felhívtam őket, de ott azt a választ kaptam, hogy az illetékes személy értekezleten van és nem lehet zavarni... Tanácsot kaptunk mindenhol, hogy mérgezzük meg, állítsunk csapdát stb. Végre december 5-én kijött két férfi a gyepmesteri telepről, megmutattuk a kutyát és próbáltunk segíteni ásóval, villával, lapáttal felfegyverkezve. Ők hoztak egy 'hurokszerű drótot, s 5-10 perc próbálkozás után megállapították, hogy ezt a vadállatot nem lehet megfogni, le kellene lőni,’ de nekik nincs fegyverük, és elmentek. A gyerekek este jönnek haza az iskolából és félnek. És félünk mi is, mert nem tudjuk, hogy a sötétben hol ugrik nekünk. Kérjük, adjon már valaki olyan címet, ahol megoldják problémánkat, s nem csak tanácsokat adnak és küldözgetnek bennünket ide-oda. Az elkeseredett alsószéktóiak nevében: Bán Jánosné Kecskemét-Alsószéktó 23. (Bán Jánosné leveléhez csupán annyit fűzünk hozzá: ez a kutya veszettség hordozója is lehet. Aligha vitte el oltásra bárki is! A szerk.) VÁLASZOL A DÉGÁZ A hiba a mi készülékünkben volt Nagy szolgálatot tett vállalatunknak a Petőfi Népe 1992. november 28-ai száma. A v. t. aláírással megjelent Dégáz-szorzás? című Írást olvasva, előbb hitetlenkedtünk, majd elővettünk egy kalkulátort, egy példányt a kifogásolt számból és szoroztunk. Várakozásainkkal ellentétben, a cikkírónak igaza lett — látszat szerint. Természetesen a hiba ezúttal a mi készülékünkben volt. Az történt ugyanis, hogy a földgáz ára az 1992. augusztus havi számlában 23 fillér/M J-ről 26,5 fillér/MJ-re emelkedett. Ha valaki a jogszabályt veszi a kezébe, ezt a közlési formát találhatja benne. A gázárat —- a számla könnyebb ellenőrizhetősége érdekében — Ft/ MJ egységben írjuk ki, tehát megjelenésének így kell kinéznie 0.23 Az ominózus hónapban a tisztelt fogyasztóknak ezt kellett volna látniuk 0,265 Sajnos, tévedtünk és a komputernek rosszul adtuk meg az új ár hosszát, ezért az csak azt írta ki, amit a cikkíró is észlelt, azaz 0,26-ot. Miután a számlaértéket a számítógép a helyes, 0,265 Ft/MJ-al számolta — legnagyobb megkönnyebbülésünkre — Tisztelt Fogyasztóinkat nem károsítottuk meg. A hibából adódó téves tájékoztatás vádja viszont joggal illethet meg bennünket. Emberi mulasztás történt, elsősorban a munkatársak részéről a vezetők felé, az ilyenkor kötelező tájékoztatás elmaradása révén, mert, ha ezt megkapjuk, elejét vehettük volna a számlák kiküldésének. A hibát ugyan a következő hónapban kijavítottuk — ezt tisztelt fogyasztóink ellenőrizhetik —, de korábbi tévedésünkről csak az újságból értesültünk. A történtekért valamennyi érintett partnerünk szíves elnézését kérjük, az ügy tanulságait levontuk. Tankó László főosztályvezető (X) LESZ MEG FOLYTATÁSA HAMAROSAN r r Kisemmizik a tagságot a szanki Uj Életben Szorongató gondokkal küszködik ma a magyar mezőgazdaság. A szövetkezeti törvény átalakulása folytán — mivel nagyon nagy a csábítás a vezetők részéről a viszszaélésekre — szinte alig akad olyan szövetkezet, ahol nem történik valami szabálytalanság az átalakulás közepette. Sajnos, ezért a kormány okolható, mivel nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az átalakulás zökkenőmentesen, becsülettel menjen végbe. Nem biztosította a felügyeletet az átalakuláshoz, magukra hagyta az eddig is kiszolgáltatott embereket. Mivel a joghoz keveset értenek az egyszerű emberek, így könnyű prédái lesznek a jogot már túlzottan tudó vezetőknek, tisztelet a kivételnek, mert azért akadnak józan, megértő és segítő vezetők is ebben a nehéz időszakban, akik megértik, pártfogásba veszik az egyszerű embert és segítőkészek velük szemben. Nem úgy, mint a Szanki Új Élet Szakszövetkezetben, ahol egy jól szervezett maffia mindent megtesz a tagság kisemmizésére, nem nézve semmi erkölcsi normát. Teljesen a hatalma alá szeretné hajtani a tagságot. Az az igen „tisztelt” Elnök Úr olyanformán nyilatkozik, hogy neki köszönhető a teljes vagyonnagyság, nem pedig a tagságnak, mivel ő tett meg mindent azért, hogy ennyi vagyonunk van. Talán ez az oka, hogy jogot is formál a vagyon túlnyomó részére. Nem volt elég neki, hogy kisemmizte az alapító tagságot a vagyonnevesítéskor, a vagyonmegosztáskor, az árveréseken szinte nevetség tárgyává váltak a kiválni szándékozók, amikor elhúzták szájuk előtt a mézesmadzagot, s mielőtt bekaphatták volna, nem volt szegényeknek más, csak icinke-picinke üzletrészük,, mellyel csak részvétet kivánhattak a vagyonnak, nem hogy tulajdonosok lehettek. Ugyanis a nálunk sokkal erősebb utód szövetkezeti tagság előszeretettel felfalta előlünk a nekünk szánt galambot, így maradtunk mi hoppon, akik ki akartunk válni, mi lettünk az utódszövetkezet oszlopos tagjai akaratunk ellenére, s akik maradni akartak, azok váltak ki helyettünk, mivel nem volt elegendő vagyon kijelölve a kiválni szándékozóknak. Szerintünk már nincs lehetőség kielégíteni minket, a kacat elfogyott, értéket adni pedig vétek volna a menni szándékozóknak. Sajnálatos módon, így történik ez a pénzzel is. Az igen tisztelt Elnök Úr szerint, a forgóalap millióinak sokasága kószál, tulajdonosra várva az átalakulás után. mivel nem érzik jól magukat, a jelenlegi MNB-számlán, s így repdesve keresik az új tulajdonost. Mivel véletlenül kimaradtak a vagyonnevesítésből és a vagyoncsoportosításból, tétován várják, hogy mi lesz a sorsuk, ugyanis a tagság egyik tábora sem tarthat rá igényt. E kis írásom célja, felhívni a figyelmet arra, hogy az átalakulás során figyeljen jól oda a tagság, mi történik a szövetkezetnél, mivel sok helyen a súlyos gondok közepette elkerülik a tagság figyelmét az ilyen és hasonló dolgok. Utólag pedig reklamációnak helye nincs. Tehát most kell jól odafigyelni, mint tesszük mi is. Megkezdődött a számonkérés ideje, de erről majd az ügy menete közben írok folyamatosan. Tisztelt Szerkesztőség! Levelem teljes terjedelemben kérem közölni, ha mód van rá. Lesz még folytatása hamarosan. A közlést nevem közreadásával kérem. Tisztelettel: Révai Sándor Szánk Petőfi S. u. 62. Affér a cipőboltban A minap betértünk Kecskeméten, a postával szembeni cipőboltba, vásárlás céljából. Nagyritkaság számba menő 35-ös lábamra végre találtunk egy téli cipőt. Nem bőrből volt, mondhatni nem drága cipőről volt szó. Illedelmesen megkérdeztük, hogy lcvehetjük-e a polcról. Az igen válasz után leültem, hogy felpróbáljam. Az egyik már a lábamon volt, a másikat be akartam kapcsolni, amikor széttört a kapocs, s a kapocstartó varrás felengedett. Megállapítottuk, hogy rossz a cipő. Erre az eladó hölgy nekünk esett, hogy tönkretettük a cipőt. A felháborító az, amilyen hangnemben beszélt velünk. El kell mondanunk, egyáltalán nem nézünk ki díbolós típusnak, s nem is vagyunk azok, mégis azzal vádolt bennünket, hogy itt fitogtatjuk az erőnket. Meglepődésünkben szólni sem tudtunk. A hölgy a raktárba ment, s visszajött egy férfival, s ugyanolyan modorban folytatta a szidalmazásunkat, mint amikor elment. Szinte vissza sem szólhattunk, nem tudtuk meggyőzni arról, hogy esetleg a cipőben van a hiba. Kioldalogtunk az üzletből, de még mielőtt sikerült volna magunk mögött becsukni az ajtót, hangosan és szinte fenyegetve utánunk szólt a hölgy, hogy ide be ne merjük tenni többet a lábunkat. Lehet, hogy mi voltunk a hibásak, de ha egy cipő a próbálást sem bírja ki, arról már nem mi tehetünk. Ezek után visszacserélte volna-e, ha otthon történik ez a malőr? Végezetül csak annyit, hogy szerintünk az eladó van a vevőért és nem fordítva. T. A és B. A. Kiskunfélegyháza (Teljes név és cím a szerk.-ben) Mennyivel különbek ők... ? Hiányos buszmegálló Az Önök lapja által szeretném az illetékesek figyelmét felhivni arra, hogy a már körülbelül egy éve újjáépített kecskeméti, Béke téri buszmegállóba (6-os, 27-es, 28-as) mind a mai napig nem helyeztek el ülőkét. Pedig szükség lenne rá, hiszen a Szentháromság temetőbe látogató idős emberek, vagy az iskolások, de akárki is szívesen megpihenne várakozás közben,- vagy legalább a táskáját rá lehetne tenni a padra. Azt hiszem, sok ember örülne, ha az új esztendőben már kényelmes körülmények között várhatná az autóbuszt. Veszelszki Ildikó Kecskemét Fészek u. 5/B. Elveszhet négy év? 1991. szeptember 24. óta vagyok öregségi nyugdíjas. Munkaviszonyban voltam 1951. január 1- jétől 1987. június 17-éig. Munkaképességem megromlott, leszázalékoltak (50%), s átmeneti járadékot kaptam 1987. június 17-étől 1991. szeptember 24-éig. Ezt az időt nem számították szolgálati időnek. És az augusztusi nyugdíjemeléskor sem számított, hogy én már 1987. június 18-ától nyugdíjas voltam. Tehát nekem ezek az évek elvesztek. Nagyon bánt engem, én is örültem volna annak a kis nyugdíjemelésnek. Sokan egy aláírással tudnak éveket szerezni, és a gyed, a gyes stb. mind szolgálati évnek számít, az átmenetijáradék-éveim pedig semmibe nem számítanak bele. Most megint hallottam, hogy 1929 előtti éveket is igazolnak. Ha figyelembe vették volna a járadéki időmet, 4 évvel több szolgálati évem lenne. Ezek az évek tényleg nem számítanak? Vagy csak úgy gondolják, hogy egy ilyen nyomorult szőlőmunkás megszokta a nyomorúságot, nem nehéz neki elviselni? Kívánok Önöknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, a mindennapi munkájukhoz erőt és egészséget. Tisztelettel egy régi olvasójuk: G. G.-né nyugdíjas Császártöltés (Teljes név és cím a szerk.-ben) Elnézést kérek, hogy háborgatom Önöket, de volna egy kérdésem. Engem nagyon bosszant ez a 13. havi fizetés, amit a közalkalmazottaknak adnak. Az én véleményem szerint ez abszurdum. Ugyanis mennyivel különbek ők, mint a többi ember? Az én számításaim szerint — nem kell hozzá nagy szaktudás -—, ha csak három községben nem fizetnének ki 200-300 ezer forintot, akkor annak a sok munkanélkülinek is jutna minimum 1000 forint fejenként. Nem beszélve arról, hogy a közalkalmazottak úgyis 20- 22 ezer forintot keresnek havonta. Nyolcvanéves vagyok és nagyon régi olvasójuk. Ezért kérem, tegyék meg, hogy a Tisztelt Szerkesztőség rovatban írják meg, hogy 1992. XI. 12-én, csütörtöki napon, Sükösdről Bajára kellett mennem a kórházba, a 7-es helyi buszjárattal mentem és szegény férjem ernyőjét vittem magammal, s a busztól a baleseti kórházig elvesztettem. Különben meg ez a drága jó kormány csak hülyeségeken vitatkozik ahelyett, hogy ilyen problémákat megoldana. Éltöröltek vagy módosítottak sok törvényt, mert azok a kommunizmusból valók voltak. De érdekes, ezt a törvényt nem módosították. Hogyan is tehették volna, hisz a tisztelt urak könnyen vigyorognak a parlamentben havi 150-200 ezer forintos fizetés mellett. Szeretném, ha válaszolna valaki. Vagy szíveskedjenek közölni a Petőfi Népében. Megyes József Akasztó, Szabadság u. 9. Jutalmat adok annak, aki a Petőfi Népe bajai szerkesztőségébe elviszi a férjemtől rám maradt fekete férfiernyőt. Hiszen másnak ez nem érték. Ha meglesz az ernyő, ez lesz a legboldogabb karácsonyom. Remélem, kérésemet teljesítik, amit előre is köszönök. Kérem, a nevem ne írják ki az újságba. Özv. F. S.-né, Sükösd (Teljes név és cím a szerk.-ben) Jutalom egy esernyőért NAPJAINK HUMORÁBÓL Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Buszsofőr miatt veszítsem el a munkahelyemet? A mai világban az embernek létfontosságú a munkahelye. Akasztói lakos vagyok, Kiskőrösön dolgozom egy betéti társaságban. Busszal járok a munkahelyemre, amely 6.40-kor indul Akasztóról. S itt kezdődtek a bajok! A minap is elindultam a buszhoz. Megérkezett, s ekkor ért a meglepetés. A sofőr, akit Víg Gábornak hívnak, közölte velem szinte kiabálva, hogy szálljak le, nem visz el, mert nem lát ki tőlem!? Különben is fizető utast nem szállít! Megjegyzem, még legalább öten elfértek volna mellettem. De a végén a sofőrünk engedett, azzal a feltétellel, hogy holnap már nem jövök, mert nem visz el. Mit tehettem? Másnap reggel mégis kimentem a buszhoz. Megállt, a sofőr kiszólt, én maradtam. A munkahelyemről elkéstem, egy napom kárba veszett, mivel Kiskőrösről indulunk tovább autóval dolgozni! Késtem, elmentek! Egy ilyen sofőr miatt veszítsem el a munkahelyemet? Ez a sofőr máskor egy idős nénit zavart így le a buszról, aki szemészetre utazott volna Kiskőrösre. A Kunság Volán nem törődik az utasaival? Eltűri, hogy a sofőrje miatt az utasok, akik nem érnek be időben a munkahelyükre, elveszítsék állásukat? Fekete Andor Csaba Akasztó Fő út 149. Bírósági ítélet és fellebbezés A napokban berontott hozzám egy személy és közölte, hogy miattam volt hosszú ideig börtönben. Mivel nem emlékeztem rá, szavaiból azt vettem ki, hogy én védtem évekkel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróságon és az ottani másodfokú ítéletet nem fellebbeztem meg, de a fellebbezésről lebeszéltem! Megkíséreltem meggyőzni, hogy a másodfokú ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs, de ő meglobogtatta az újságot, hogy igenis van, megírta az újság. Több százezer forint kártérítést követelt tőlem. Tény, hogy a Petőfi Népe december 2-ai számában az első oldalon, Elítélték a porschés gyilkost címmel hírt jelentetett meg, amely azt tartalmazza, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az elsőfokú ítéletet. A hír azzal zárul, hogy a vádlott és védője a büntetés enyhítéséért fellebbezett. Közlöm, hogy a magyar jogrendszer egyfokozatú jogorvoslati rendszert ismer, tehát az elsőfokú bírósági ítélet ellen mindig lehet fellebbezni, a másodfokú ítélet ellen soha. így nyilvánvalóan téves volt az említett hír, hiszen azt közölték, hogy a másodfokú ítélet ellen fellebbezett a vádlott és védője. , Természetesen a j og ismer egyéb jogorvoslatokat. A- törvényességi , óvás jogintézményét az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találván, 1992. december 31. napjával megsemmisítette és helyette más tartalommal a felülvizsgálati eljárást vezette be, 1993. január elsejétől. Dr. Kószó Tivadar magánügyvéd Kecskemét. Szabadság tér 5. II. em. 4. Szerkeszti: Rapi Miklós
